Keresés ebben a blogban

2010. szeptember 30., csütörtök

2010-09-30

Vigad a bensőm, ha ajkad őszintén szól. (Példabeszédek 23:16)

Sokszor rácsodálkozom Isten Igéjének időszerűségére. Amikor elcsendesedtem ezen Ige fölött, azelőtt fél órával beszéltem egy anyukával, aki arra panaszkodott, hogy tizenéves (Általános Iskolába járó) gyermeke elkanászosodott, ami abban ölt testet, hogy sokat hazudik mostanság. Lám, mai Igénk is azt mondja, hogy vigad a bensőm, ha ajkad őszintén szól. 3000 éve is ott tartott a világ, hogy a szülő örült, ha gyermeke igazat szólt. Még hogy ártatlanul és tisztán születnek a gyermekek! Ez is bizonyítja, hogy a bűn eredendően bennük van, és elő is jön alkalomadtán. Ettől függetlenül fontos lenne, ha megtanítanánk az őszinte beszédre gyermekeinket. Ennek legjobb módja, ha mi magunk is így beszélünk mindenkivel. Ha nem ezt látja tőlünk, hamar eltanulja a rosszat, és még csak arra sem lesz igazán jogalapunk, hogy megfeddjük érte. Jó példával elöl járni ezen a téren is fontos. Mennyire sikerül ez neked?
A nap gondolata:

Az igazi keresztyénség nem hinni való tanítás, hanem a Szentléleknek a megtérésben és az új életben való megtapasztalása. (Jakob Spener)

2010. szeptember 29., szerda

2010-09-29

Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az URat féld mindennap. (Példabeszédek 23:17)

Irigyelsz valakit? Netán több embert is? Miért? Bizonyára azért, mert valamiből több, szebb, jobb, nagyobb áll rendelkezésére, mint neked. Irigység helyett az Úrban való megelégedettséget ajánlja Igénk. Ennek az az oka, hogy egyfelől semmit nem hoztunk a világra, és semmit nem is vihetünk ki belőle. Másfelől, ha valaki becstelen úton jutott hozzá a maga szebbjéhez, többjéhez, nagyobbjához, azt különösképpen nincs miért irigyelni. Az ilyen ember nem alhat nyugodtan. Lelkiismeretét az Úr idővel úgyis felébreszti, de legkésőbb az ítélet napján mindenki számot ad majd életéről és szerzeményeiről, akkor pedig kiderül minden, ami a dolgok mögött van. Ha az Úrra nézünk szüntelen, akkor irigység nem támad szívünkben senki irányába…
A nap gondolata:

Ha tiszta volna a lelkiismereted, nem igen félnél a haláltól. (Kempis Tamás)

2010. szeptember 28., kedd

2010-09-28

Ne tarts a bor mellett dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel! Mert a dőzsölő és a falánk elszegényedik, és rongyokba öltöztet a sok alvás. (Példabeszédek 23:20-21)

Igénk nem az antialkoholistákat és a vegetáriánusokat dicséri – bár megtehetné akár azt is. Ugyanis nem a borral, mint itallal, és nem a hússal, mint étellel van itt gond, hanem a dőzsölésbe és falánkságba átcsapó eszem-iszom ellen szól az Ige. Ennek a jelenségnek gyakori megismétlődése elszegényedéshez vezet – szól az üzenet. Lehet, hogy e sorok olvasói között nincs senki, aki magára vehetné ezt az Igét, de én ismerek olyan családot, ahol korábban gyakori dolog volt a dínom-dánom. Valamilyen apropóból mindig összejöttek az evésre, de főleg az ivásra. Azonban a borbarátok általában nem bajbarátok, így idővel abbamaradt a dolog. Mi lehet a tanulság számunkra ebből az Igéből? Szerintem az feltétlenül, hogy evési és ivási szokásainkat érdemes felülvizsgálni. Meg kell nézni, hogy Isten előtt helyesen élünk-e ezen lehetőségekkel, napi szükségletekkel? Az olvasók többségének nem biztos, hogy változtatnia kell, de ha csak egy embernek is kell, már nem volt hiábavaló megírni ezeket a sorokat…
A nap gondolata:

Sok ember horgászik egész életén keresztül anélkül, hogy tudná: nem is a halat keresi. (Thoreau)

2010. szeptember 27., hétfő

2010-09-27

Ne tarts a bor mellett dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel! Mert a dőzsölő és a falánk elszegényedik, és rongyokba öltöztet a sok alvás. (Példabeszédek 23:20-21)

Igénk nem az antialkoholistákat és a vegetáriánusokat dicséri – bár megtehetné akár azt is. Ugyanis nem a borral, mint itallal, és nem a hússal, mint étellel van itt gond, hanem a dőzsölésbe és falánkságba átcsapó eszem-iszom ellen szól az Ige. Ennek a jelenségnek gyakori megismétlődése elszegényedéshez vezet – szól az üzenet. Lehet, hogy e sorok olvasói között nincs senki, aki magára vehetné ezt az Igét, de én ismerek olyan családot, ahol korábban gyakori dolog volt a dínom-dánom. Valamilyen apropóból mindig összejöttek az evésre, de főleg az ivásra. Azonban a borbarátok általában nem bajbarátok, így idővel abbamaradt a dolog. Mi lehet a tanulság számunkra ebből az Igéből? Szerintem az feltétlenül, hogy evési és ivási szokásainkat érdemes felülvizsgálni. Meg kell nézni, hogy Isten előtt helyesen élünk-e ezen lehetőségekkel, napi szükségletekkel? Az olvasók többségének nem biztos, hogy változtatnia kell, de ha csak egy embernek is kell, már nem volt hiábavaló megírni ezeket a sorokat…

 
A nap gondolata:

Sok ember horgászik egész életén keresztül anélkül, hogy tudná: nem is a halat keresi. (Thoreau)

2010. szeptember 26., vasárnap

2010-09-26

Jézus így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé. (Mk 6,31)

Barátom figyelmesen hallgatta fecsegésemet zsúfolt napomról és teendőim véget nem érő listájáról. Úgy hittem, bölcsen használtam ki időmet, de válasza meglepett. "Hova illesztetted be Istent?" - kérdezte. Zavarba jöttem, hiszen erőfeszítéseimért dicséretet vártam. Kérdésére át kellett értékelnem zsúfolt naptáramat. Legtöbbünk szorgalmasnak szeretne tűnni mások szemében. Merjük-e vállalni, hogy időt szánunk az imádságra, a bibliaolvasásra, vagy arra, hogy egyszerűen csak leülünk, és számba vesszük Isten áldásait az életünkben? Jézus szolgálatra hívta el tanítványait; ám ennél többet is akart, kapcsolatban akart lenni velük. Éppen ezért pihenésre is hívta őket, testük és lelkük megújulására, hogy el tudják végezni a rájuk bízott munkát.

Könnyen beleeshetünk a csapdába, hogy próbáljuk az embereket tetteinkkel lenyűgözni, miközben elsiklunk az Istennel töltött "pihenés" fontossága mellett. Ha naptárunkban Isten is szerepel, megújult erővel végezhetjük napi feladatainkat.

(Forrás: Csendes Percek)

A nap gondolata:

Milyen gyakran pihenek meg Isten jelenlétében?

2010. szeptember 25., szombat

2010-09-25

Hallgass apádra, ő nemzett téged, és ne vesd meg anyádat, ha megöregszik! (Példabeszédek 23:22)

Egy idős édesanya panaszkodott így a múltkorában: Csak addig kellettem a gyermekeimnek, amíg adni tudtam. Most, hogy már nincs semmim, és megromlott az egészségem is, rám se néznek! Még teológus koromban hallottam egy igehirdetésben, hogy előfordul az életben, hogy egy édesanya felnevel öt gyermeket, de öt gyermek nem tud mit kezdeni a megöregedett, lerobbant édesanyával. Mindkét fenti példa az élet fájdalmas, keserű tapasztalata. Igénkben a tiszteld apádat és anyádat jól ismert parancsolatának elmélyítését láthatjuk. Akinek idős szülei vannak, az gondoljon bele abba, hogy jó néhányan fiatalon eltemetik szüleiket, és annak hiányát, amit a szülői szeretet, törődés, gondoskodás adhat, nélkülözni kénytelenek. Tehát az idős szülőben – ha még él, élnek – ne a terhet lássuk meg, hanem adjunk hálát Istennek a hosszú földi életért és az abból fakadó áldásokért.
A nap gondolata:

Az elégedettség nem akkor következik be, ha megszerezzük azt az egyetlen dolgot, amire még vágyunk, hanem akkor, ha elkezdünk mélységes hálát érezni mindazért, amink van.

2010. szeptember 24., péntek

2010-09-24

Hallgass apádra, ő nemzett téged, és ne vesd meg anyádat, ha megöregszik! (Példabeszédek 23:22)

Manapság szomorú látni, hogy az idős szülő teherré válik egy-egy családban. Azért sem jó ez, mert több embert ismerek, akik úgy veszítették el szüleik egyikét, hogy nem is emlékeznek rá, nincsenek közös emlékek, közösen átélt események. Általában a II. világháború ragadta el így főként az édesapákat a családból, és nőttek fel félárván gyermekek. Ők bizonyára nagyon örültek volna, ha szüleik megérik a késői öregkort. Szüleinknek amúgy sem tudjuk kellőképpen meghálálni azt, amit értünk tettek, ezért még inkább a tisztelet, a megbecsülés kell jelen legyen életünkben az idős szülő(k) irányába.
A nap gondolata:

Csak, ha leereszkedünk a szakadék mélyére, akkor találjuk meg az élet kincseit. Ahol összerogysz, ott lapul a kincs. Amit keresel, az éppen abban a barlangban rejlik, ahová félsz belépni. (Joseph Campbell)

2010. szeptember 23., csütörtök

2010-09-23

Ha kevés az erő...

Akkor nézd meg ezt a videót

Balett, nem akármilyen előadásban

2010-09-23

Vígan örvendezik az igaznak az apja, és aki bölcset nemzett, örül annak. (Példabeszédek 23:24)

Az, hogy gyermekeink milyenek, sok örömet, vagy fájdalmat okoznak nekünk, szülőknek. A megtévedt, rossz úton járó, helyét nem találó gyermek sok szomorúságot szerez szüleinek, a boldog és boldoguló gyermek pedig sok örömet. Ha vannak gyermekeid, egy pillanatra gondold végig, hogy mi van több az életedben: öröm vagy bánat miattuk? Vígan örvendezik az igaznak apja – írja Igénk. Hozzátehetjük, s ezzel nem torzítjuk az Ige mondanivalóját, hogy az anyja is. A közelmúltban hallottam egy édesanyát nagy örömmel arról nyilatkozni, hogy mindhárom gyermeke hitben él, sőt az unokák is mindannyian. A hívő ember tényleg úgy gondolja, hogy boldogság és öröm, ha gyermekei az Úr útját járják. Bár hitet adni nem tudunk gyermekeinknek, de azért sokat tehetünk, hogy megismerjék az Urat. Ez valódi örömöt jelent gyermeknek és szülőnek egyaránt. Átérezzük-e az örömmondó békekövet felelősségét családunkban?
A nap gondolata:

Semmi sem gátolja annyira, hogy természetesek legyünk, mint az, ha természetesnek akarunk látszani. (La Rochefoucauld)

2010. szeptember 22., szerda

2010-09-22

Örüljön apád és anyád, vigadjon, aki szült téged! (Példabeszédek 23:25)


Egy szülő örömét leli gyermekében, amikor látja, hogy ügyes az óvodában, jól tanul, segít az otthoni teendőkben, amikor látja azt, hogy gyermeke élete jó úton halad. A napokban szemtanúja voltam egy szép eseménynek, jól eső érzéssel töltött el. Vonaton ültem és az egyik állomáson, ahogy megállt a vonat, néhány percre egy apukát láttam bőrönddel és kézi táskával. Ám nem sokáig volt egyedül, bizonyára egy hosszabb útról érkezett haza, vissza a szerető családjához. A két kicsi gyermeke örvendezett, az apuka ölébe ugrottak és sok puszit adtak neki, ölelték őt és nem akarták elengedni. Boldogok voltak mindannyian. A gyermek szerette és tisztelte édesapját, a feleség a férjét. Igen, ez látható és érezhető volt ebben a néhány percben. Sajnos, ez ma már nem mindennapi esemény. Sok mással foglalkozunk és közben sokszor családunkra, szüleinkre, nagyszüleinkre nem jut idő vagy nem elég. Hová lett az örömünk, a szeretetünk, a tiszteletünk, a hálánk szüleink felé? (Bakó Katalin)

A nap gondolata:

Szeretni és szeretve lenni a legnagyobb boldogság a világon. (Goethe)

2010. szeptember 21., kedd

2010-09-21

Örüljön apád és anyád, vigadjon, aki szült téged! (Példabeszédek 23:25)

Ez az Ige mindnyájunkat, mint gyermeket szólít meg. Szerezzünk örömet szüleinknek – ez az egyszerű üzenete. Apróságokkal is sok örömet szerezhetünk. Ha egy gyermek iskolába jár és szorgalmasan, jól tanul, az öröm a szülőnek. Ha illedelmesen köszön mindenkinek, ha tiszteletre méltóan viselkedik társaival és a felnőttekkel egyaránt, az is öröm a szülőnek. Ha a nagybetűs életben társat, munkát találunk és velük együtt még boldogságot is, szintén örülnek szüleink. Hosszan lehetne még folytatni ezt a sort. Gondolatban meg is tehetjük. Persze – mi van akkor, ha már nem élnek szüleink – adódhat a kérdés. Akkor is egyértelmű, hogy mennyei Atyánk tetszését és örömét kell munkálnunk. Ez minden esetben igaz: akkor is, ha élnek szüleink, és akkor is, ha már nincsenek az élők sorában.
A nap gondolata:

Aki mentegetőzik, önmagát vádolja.

2010. szeptember 20., hétfő

2010-09-20

Örüljön apád és anyád, vigadjon, aki szült téged! (Példabeszédek 23:25)

Egy gyermek tetteinek, magatartásának, viselkedésének mindig vannak következményei. Akkor is, ha felnőtt emberről van már szó. Hiszen amíg él valamelyik szülő, addig a felnőtt ember számtalan életbeli szerepe között ott van a gyermeki szerep is. Sok aggódás, nyugtalanság, vívódás, boldogság és öröm van a szülői szívben attól függően, hogy a gyermeknek, gyermekeknek hogy alakul az élete. Csak jobb sorsod legyen, mint nekem volt apád mellett – mondta egyszer egy édesanya a lányának. Örült is, amíg kívánsága teljesült, de az élet nem fenékig tejfel, a kezdeti örömök után lányának is sok nehézséget kellett átélnie férje mellett, ami viszont fájdalommal töltötte el az édesanyát. Tanulság? Miközben a magunk boldogságát keressük, mások életét is nagyban befolyásolhatjuk. Az Úrban való élet azonban az örömszerzés forrása is egyben.
A nap gondolata:

A szeretet annyit jelent, hogy nem vagyok egyedül; az egyik kezemet az Úristen fogja, a másikkal én fogom embertársaim kezét. (Sík Sándor)

2010. szeptember 19., vasárnap

Hatalmas Isten a Szabadító





Csel 4:12
és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk."

2010-09-19

Az alázatnak és az ÚR félelmének jutalma gazdagság, dicsőség és élet. (Példabeszédek 22:4)

Talán a népmesék miatt, de az ember azt gondolja, hogy a gonosz, a negatív szereplő elnyeri méltó büntetését, míg a jó méltó jutalmát. De az ige azt mondja, hogy nem elég emberileg nézve jónak lenni. Nem azért jár jutalom, dicsőség és élet, mert a környezetünk szemében jónak mondanak minket. Ennél több kell, kell az, hogy Istent féljük, vagyis, hogy legyen hitünk. Hogy tudjuk magunkat megalázni előtte, meghajolni akarata előtt, és ha ez megvan, akkor miénk lesz az a dicsőség és az az élet, amely örök. Nem mulandó, nem mások megítélésétől, kedvétől függő, hanem olyan, amit csak az Isten adhat, és kínál is mindannyiunknak. (Forró Éva)
A nap gondolata:

Az ember arra rendeltetett, hogy élje az életét, ne pedig készülgessen rá. (Boris Pasternak)

2010. szeptember 18., szombat

2010-09-18

Add nekem a szívedet, fiam, és tartsd szemed előtt utaimat! (Példabeszédek 23:26)

Kié a szíved? – ez az igen lényegre törő kérdés vár választ tőlünk mai Igénkben. Ahol kincset találtál, odahúz a szíved is. Ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is – mondja Jézus. Közismert és közkedvelt énekünk sorai teljesen egybevágnak Igénkkel: Szívemet Hozzád emelem és Benned bízom Uram… Útaid Uram mutasd meg, hogy el ne tévelyedjem… Sok minden és sok mindenki kéri a szívünket. Nem véletlen, hogy a Példabeszédek könyve 4. részében ezt olvassuk: minden féltve őrzött dolognál jobban óvd a szívedet, mert onnan indul ki az élet. Szíved teljesen az Úré vagy csupán fél szívvel szolgálod Őt? Vizsgáld meg, hogy nem hajolt-e el szíved az Úrtól? Ha szereted az Urat teljes szívedből, boldogságod forrására rátalálsz!
A nap gondolata:

A csend gyümölcse az ima.
Az imádság gyümölcse a hit.
A hit gyümölcse a szeretet.
A szeretet gyümölcse a szolgálat.

(Teréz anya)

2010. szeptember 17., péntek

2010-09-17

Mély verem a parázna nő, és szoros kút az idegen asszony. (Példabeszédek 23:27)

A gyönyör, mint ivás, a nő, mint forrás többször előforduló kép a Bibliában, az Énekek énekében, a menyasszonyt „lepecsételt kút”-nak, „élő víz forrásá”-nak nevezi. Mit jelent számodra ez a víz? Mennyire szükségünk van erre a vízre! Arra, akit Isten adott számunkra – egy társra, aki mint friss élő víz, felüdülést ad számunkra, de ő a szeretet, a gondviselés forrása is. Te mit látsz a társadban? Az említett kísértések ellen – parázna nő és idegen asszony – legjobb védelem a kiegyensúlyozott házasélet, melyre vigyáznunk kell, másfelől ezek a bűnök a házasélet melegét, szeretetét és a hűséges hitvest rabolják el. De hogyan vigyázhatunk házaséletünkre? (Bakó Katalin)
A nap gondolata:

Tűrjétek el egy-MÁSt. A gazdag magyar nyelv ilyen szépen fejezi ki az egyik ember más-voltát a másikhoz mérten. Tartsatok ki egy-MÁS mellett. Nézzétek el egy-MÁSnak azt, amit szeretnétek megváltoztatni.

Hallgassátok meg egy-MÁSt. Fogadjátok el egy-MÁSt. Fogadjátok el MÁS-nak, fogadjátok el MÁS-ként. Fogadjátok el MÉGIS! Ez az indokolás nélküli, isteni, önzetlen szeretet. (Gyökössy Endre)

2010. szeptember 16., csütörtök

2010-09-16

Ne irigyeld a rossz embereket, és ne kívánj velük lenni! (Példabeszédek 24:1)

Sokan vannak, akik elindulnak Krisztus útján, de valahogy megtántorodnak, amikor látják, hogy a világ fiai jobban boldogulnak ebben az életben. Könnyebben rááll a kezük a lopásra, szájuk a hazugságra, és lelkiismeretlenül csapnak be mindenkit maguk körül. És irigykedünk rájuk, mert nekik jól megy, könnyen boldogulnak, éppen ezért azt érezzük, hogy nincs igazság, és talán még vágyakozunk is közéjük. Jó lenne közéjük tartozni, azok közé, akik boldogan élnek, míg meg nem halnak. De ez szó szerint halálig tart, és ha jól megfigyeljük őket, nem látszik rajtuk a nagy boldogság. Ez az állapot múlandó, és ahogy tartja a mondás, aki korpa közé keveredik, azt megeszik disznók. Ne akarjunk mi, olyanok lenni! Ne az legyen az elsődleges, hogy itt a földi létben gazdagok, jómódúak legyünk! (Forró Éva)

A nap gondolata:

Állatokhoz hasonlítunk, amikor ölünk. Emberekhez hasonlítunk, amikor ítélünk. Istenhez hasonlítunk, amikor megbocsátunk.

2010. szeptember 15., szerda

2010-09-15

Mert pusztításon töpreng a szívük, és bántó, amit beszél az ajkuk. (Példabeszédek 24:2)

A szív ugye a test motorja, de nem csak fizikailag, hanem lelkileg is. Ezt igazából még tudósok sem tudják megmagyarázni, hogy miért, de valahogy az érzéseinket mindig a szívünkhöz kötjük. Mi történik bennünk, a bensőnkben, mit érzünk, fáj-e valami, vagy éppen örülünk, azt a szívünk működéséhez kapcsoljuk. És éppen ezért nem mindegy mi van a szívünkben. Azt olvashatjuk a Bibliában, hogy amivel telítve van a szív, azt szólja a száj, és ugyanezt mondja ez az igevers is. Ha a szívünkben gonosz érzések vannak, ha Isten- és emberellenesek, akkor hogyan szólhatna szépen a száj?! Hogyan mondhatok kedveseket, szépeket, vidámítókat, ha a szívemben álnokság, gonoszság, irigység, harag, bosszúállás van?! Azt olvastam valahol, hogy a gondolataink határozzák meg érzéseinket. A reménytelen, hitetlen, aggódó gondolatok milyen érzéseket váltanak ki bennünk? Félelmet, rettegést, és a sok ilyen jellegű gondolkodás elkeseredetté, kishitűvé, tesz bennünket, míg eljutunk oda, mint a viccben a nyuszika, aki kölcsön akarja kérni a medve fűnyíróját, és mire odaér, magában eldönti, hogy a medve úgy sem fogja neki odaadni különböző indokok miatt. Majd amikor becsenget, csak annyit mond: Tudod mit medve, edd meg a fűnyíródat! Vigyázzunk arra, hogy gondolatink milyen irányban keringenek. Vigyázzunk tehát, mert a szívünk gondolatairól tesz bizonyságot a száj. Ha a szívünk Istennel van tele, akkor róla szól, viszont ha egyébbel, akkor az is kiderül szavainkból. (Forró Éva)

A nap gondolata:

Bölcs elme és békeszerető szív nélkül erő és bátorság bizony keveset ér, s könnyűszerrel szolgálhatja jó helyett a gonoszt. (Wass Albert)

2010. szeptember 14., kedd

2010-09-14

A bölcs férfi erős, és a tudós ember nagy erejű. (Példabeszédek 24:5)

Ha készülne egy közvélemény kutatás arról, hogy szerintünk ki az erős ember, lehet, hogy első renden a fizikálisan jó állapotban lévők kapnák a legtöbb szavazatot. Könnyen lehet, hogy jó kötésű, kigyúrt, kottás férfi (vagy nő) jelenne meg a legtöbb ember lelki szemei előtt. Egyértelmű, hogy a fentebb jellemzett emberek is az erős kategóriába tartoznak. Azonban Igénk másfajta erőre helyezi a hangsúlyt. A tudás erejére. Ismerjük a mondást: a tudás hatalom. A megszerzett és a gyakorlati életben használható ismeret nagy erőt jelent. Ezt ugyanis nem vehetik el senkitől. A tudatlanság egészen biztosan nem dicsőíti Istent, tehát legyen fontos nekünk, hívő embereknek is, hogy gyarapodjunk az ismeretben, ám vigyázzunk, hogy az ne tegyen felfuvalkodottá bennünket...

A nap gondolata:

Mennél bölcsebb és jobb az ember, annál több jót vesz észre az emberekben. (Pascal)

2010. szeptember 13., hétfő

2010-09-13

A bölcs férfi erős, és a tudós ember nagy erejű. (Példabeszédek 24:5)


Amíg az ember diákként az iskola padjait koptatja, keveset gondol arra, hogy milyen jó az ismeretben való gyarapodás. Teológusként szinte minden nap megjelentem a debreceni Kollégium Nagykönyvtárában (mielőtt önfényezés lenne ebből a mondatból, leírom, hogy többnyire újságot olvasni mentem) és nagyon meglepődtem, amikor találkoztam olyanokkal, akikről tudtam, hogy már végeztek iskolai tanulmányaikkal, zsebükben volt a lelkészi diploma és mégis visszajártak a Nagykönyvtárba. Egyiküket meg is kérdeztem, hogy mi járatban itt ilyen gyakran, és az volt a válasza, hogy ez az igazi, amikor önszántadból tanulsz és növekedni akarsz az ismeretben. Már nem emlékszem, hogy akkor mit gondoltam és mondtam, de most azt írhatom, hogy jó lenne, ha ennek örömére és ízére sok felnőtt ráérezne!

A nap gondolata:

Inkább elhasználódni, mint berozsdásodni. (Diderot)

2010. szeptember 12., vasárnap

2010-09-12

Más dicsérjen téged, ne a te szájad, az idegen, és ne a te ajkad! (Példabeszédek 27:2)


A hibákat könnyebben észrevesszük mások életében, mint a dicsérni való dolgokat. A közelmúltban az élők sorából eltávozó egyik egyetemi professzorunk kérte annak idején, hogy ha valakiről valami rosszat akarunk mondani, előtte három jó dolgot mondjunk róla. Megszívlelendő kérés ez, ugyanis rosszat szinte bármikor, bárkiről tudunk mondani, de három jót képesek vagyunk-e megnevezni embertársainkról? Ha igen, akkor csökken az illető gyengeségének, hibájának nagysága, könnyebben megbocsátunk, elnézőbbek tudunk lenni. Jó lenne gyakorolni minél többször mások dicséretét a három legfontosabb közösségünkben: családunkban, gyülekezetünkben, munkahelyünkön. Sokkal boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak, szeretetteljesebbek lennének közösségeink, ha többet dicsérnénk egymást. E dologban – éppen úgy, mint bármi jóban – ne várj másokra, légy te a kezdeményező!

A nap gondolata:

Sokat kell tanulnunk annak a felismeréséhez, hogy keveset tudunk. (Montaigne)

2010. szeptember 11., szombat

2010-09-11

Más dicsérjen téged, ne a te szájad, az idegen, és ne a te ajkad! (Példabeszédek 27:2)


Magadat ne dicsérgesd, másokat viszont bátran dicsérj! Ezt üzeni ma nekünk az Ige. Mennyire fukarkodunk egymás dicsérgetésével életünkben! Nem kellene ennek így lennie! Pedig nem szakadnánk bele, nem lennénk kevesebbek, ha másokat időről időre megdicsérnénk, sőt embertársainknak sok boldog pillanatot szereznénk. Ahogyan egy-egy elmarasztaló szó lelkünkig tud hatolni és olykor évekig szívünkben hordozzuk – bár ne tennénk – így van ez a dicsérettel is, azok is ott lehetnek lelkünkben hosszú ideig. Már ha valaki megdicsér bennünket bármikor bármiben. Másokat kritizálni és magunkat dicsérni mindig egyszerűbb és gyarló énünkhöz közelebb álló dolog, mint mások dicsérete. Mégis az utóbbira bátorítalak. Ha rendszeresen gyakorlod, hidd el, hogy megváltozik embertársaidhoz való viszonyulásod, nagyobb lelki békéd lesz és boldogabbnak érzed magad. Ha nem hiszed, próbáld ki!


A nap gondolata:

Mondd, miért van, hogy a boldogtalanság maradandóbb élmény, mint a boldogság?

2010. szeptember 10., péntek

Köszöntő

Kedves Barátaim!
A mai nappal elindítom ezen az új felületen áhítatküldő szolgálatomat.
A - másik helyen már megszokott módon - naponta egy igevers a hozzátartozó elmélkedéssel kerül kipostázásra.
Az elmélkedések nem az én tollamból származnak, azokat Katona Béla küldi szét, így kapok belőle én is. Ezeket küldöm tovább.

Kívánom ezeket mindenki épülésére.

Más dicsérjen téged, ne a te szájad, az idegen, és ne a te ajkad! (Példabeszédek 27:2)

A hibákat könnyebben észrevesszük mások életében, mint a dicsérni való dolgokat. A közelmúltban az élők sorából eltávozó egyik egyetemi professzorunk kérte annak idején, hogy ha valakiről valami rosszat akarunk mondani, előtte három jó dolgot mondjunk róla. Megszívlelendő kérés ez, ugyanis rosszat szinte bármikor, bárkiről tudunk mondani, de három jót képesek vagyunk-e megnevezni embertársainkról? Ha igen, akkor csökken az illető gyengeségének, hibájának nagysága, könnyebben megbocsátunk, elnézőbbek tudunk lenni. Jó lenne gyakorolni minél többször mások dicséretét a három legfontosabb közösségünkben: családunkban, gyülekezetünkben, munkahelyünkön. Sokkal boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak, szeretetteljesebbek lennének közösségeink, ha többet dicsérnénk egymást. E dologban – éppen úgy, mint bármi jóban – ne várj másokra, légy te a kezdeményező!


A nap gondolata:

Sokat kell tanulnunk annak a felismeréséhez, hogy keveset tudunk. (Montaigne)

Ez az első bejegyzés

Hogyan működnek a beállítások?