Keresés ebben a blogban

2011. január 31., hétfő

2011-01-31

Te vagy az az ember! (2Sámuel 12:7)
Érdekesek vagyunk mi, emberek. Ezt a megállapítást abból az apropóból teszem, hogy amikor olvassuk vagy hallgatjuk Isten Igéjét, akkor könnyen arra gondolunk: Ó, ha a szomszéd hallotta volna ezt a prédikációt! Ez neki szólt! Néhány hete mondta valaki egy istentisztelet után: ezt anyósomnak kellett volna hallani! Hamis gondolkodás ez. Az Ige nekünk szól. Én vagyok az az ember, akit megérint. Nekem üzen vele az Úr, az én életemet akarja egy másik irányba terelni, nekem kell magamra venni azt, amit megértettem belőle. Nagyon felkavart ez az igehirdetés – mondta valaki a múltkorában. Nálam ez azt jelenti: megérintette, szíven találta, magára ismert az elhangzottakból. És ez a jó! Így indulhat el valakinek az életében változás, gyógyulás, kibékülés, megbékélés, bűnbánatra jutás. Testvér! Az Ige neked szól. Mindig. Bárhol hallgatod, vagy bárhol olvasod, vedd magadra, Téged szólít az Úr! Ha pedig úgy érzed, hogy másnak is szól, akkor légy továbbadója az igei útmutatásnak!
A nap gondolata:
Ha Életed rögös útján megbotolsz, ott vannak a jóbarátok, hogy támaszkodhass beléjük, s ha elesel, ők akkor is ott vannak, hogy karjukat nyújtsák neked, felsegítsenek. Ne feledd, te is ilyen támasz, s segítő kéz vagy nekik! (Victoria F. O.)

2011. január 30., vasárnap

2011-01-30

Aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez. (Jakab 5:20)
A bűneit meglátó, megbánó és azokra bocsánatot nyert ember élete új irányt vesz. Református Egyházunkban jelenleg két helyszínen tekinthető meg (Nyíregyháza és Debrecen) a Kontrasztkiállítás, mely elsősorban a 14 év fölötti ifjúságot próbálja elgondolkodtatni és a bűn útja helyett az Isten által kijelölt ösvény felé terelgetni. Ilyen témakörökben gondolkodtatja el a látogatókat: abortusz, válás, szenvedélybetegségek, öngyilkosság… Ó, hányan hiszik, hogy ezek jelentik a megoldást az élet bizonyos helyzeteiben! Pedig ezek rossz válaszok a nehézségekre! Ám, ha már megtörtént a rossz, még mindig jó tudni, hogy van bocsánat: Istennél. Ha még nem történt visszafordíthatatlan nyomorúság, akkor érdemes a megelőzésen gondolkodni. Légy az Úr követe valakinek az életében: invitálj meg valakit erre a kiállításra! Életet menthetsz és segíthetsz valakinek az igazi boldogság útját megtalálni! Ne ess a mulasztás bűnébe!
A nap gondolata:
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. (Weöres Sándor)

2011. január 29., szombat

2011-01-29

Nálad van a bocsánat. (Zsoltárok 130:4)
Istennél van bocsánat a bűnre, embereknél nem mindig. Egy esetet hadd írjak le ezzel kapcsolatban: a 2006-os foci Világ Bajnokság döntőjében egy a visszavonulása előtti utolsó meccsét játszó világklasszis focista lefejelte az ellenfél egyik védőjét. Nem kérdés, az olasz védő csúnyán beszólhatott a francia támadónak, de akkor sem ez a megoldás. A Zidane-Materazzi-ügy 4 éve megoldatlan, pedig a közelmúltban találkoztak egymással, és a hírek rögtön arról szóltak, hogy kibékültek, megtörtént a nagy összeborulás. Másnap mindketten azonnal cáfolták: nincs szó semmilyen békülésről. Pedig mindkettőnek lenne miért bocsánatot kérni és lenne mit megbocsátani, de nem teszik. Vajon milyen lélekkel élnek? Te nem hordozol valami olyan bűnt a lelkedben, melyet régen a bocsánatkérés vagy a megbocsátás által átadhattál volna az élő Istennek? Emberek képesek még családtagjaikra is olykor évekig haragudni. Nem ritkán apró, piti dolgok miatt is. Ha Istennél van bocsánat, és nekünk is jut belőle, nem tudnánk ezt egymással való kapcsolatainkban is megélni?
A nap gondolata:
A szeretet vagy a gyűlölet megváltoztatja az igazságot. (Blaise Pascal)

2011. január 28., péntek

2011-01-28

Nálad van a bocsánat. (Zsoltárok 130:4)
Te mit kezdesz a bűneiddel? Hogy rendezed? Hagyod, hogy gyötörjenek napokig, hetekig, hónapokig, netán még évekig is? Ne tedd! A mai Ige egy örömüzenet minden bűnös ember számára – vagyis kivétel nélkül mindnyájunknak. Így hangzik ez az örömhír: Isten megbocsát. Nincs olyan bűn, amit meg ne tudna bocsátani. De ehhez az kell, hogy megbánd és vidd imában elébe. Nagy kérés ez? Olykor igen. De önmagadnak ártasz, ha hagyod, hogy álmatlan éjszakáid legyenek olyan dolgok miatt, amiket nem kellene cipelned, mert le is tehetnéd a Golgota alá lélekben. Testvér! Ne légy balga! Ha az Úrnál van a kegyelem, akkor kérd el azt magadnak és ne roskadozz a bűnök súlya alatt!
A nap gondolata:
Csak az a szégyen, ha valaki nem ismer szégyent. (Blaise Pascal)

2011. január 27., csütörtök

2011-01-27

Tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. (1Kor 1:21)

Kívánatos és örvendetes lenne, ha vasárnap minél több család, minél több ember elindulna az Isten házába. A református a református templom felé, a katolikus a katolikus templom felé venné az irányt engedve a harang hívó szavának. De nem mindegy, hogy kinek, miben van ott része. Vajon mit hallanak a templomba ellátogató gyülekezeti tagok vagy az „odatévedt" érdeklődők? Szerintem minden lelkésznek vannak gyengébb napjai, nem sikerülhet minden igehirdetés emberileg nézve nagyszerűen, de a készületlenség vagy a felületes felkészülés jelentősen lecsökkenti annak esélyét, hogy valaki hazavigyen egy-egy jó gondolatot, szívet-lelket megérintő üzenetet. Az elmúlt években kétszer is nyaraltunk családommal a Balaton mellett és mivel vasárnap is esett nyaralási napjainkba természetesen elmentünk templomba. Egyszer református istentiszteleten, egyszer pedig – más nem lévén –katolikus misén vettünk részt. Megdöbbentő volt, amit tapasztaltunk. A készületlenség magas foka – már ha lehet ezzel a képzavarral élni – jellemezte mindkét alkalmat. Idegenforgalmilag nagyszerű helyekről van szó, az egyik esetben tele volt a templom is, de nagyon csalódottan, üresen, sőt inkább felháborodva jöttünk ki. Egy közismert igeszakaszról nem volt egy értelmes mondat, ami elhangzott volna! Azt mondtam: Istenem, Te tényleg megtartod egyházadat még a papjaid ellenére is! Nem magunk ellen beszélek, hanem magunkért! Valamint azokért, akik hallgatják az Igét, és azokért is, akik ezután lesznek hallgatói és cselekvői. Tanuljunk ezekből az esetekből, vonjuk le a tanulságot önmagunkra és szolgálatainkra nézve!
A nap gondolata:
Mindenki bölcsebb, ha mások baját kell megítélni, mintha a saját ügyét...


Ide kívánkozik megjegyzésem: Volt ismerősöm, aki rendszeresen bejárt meghallgatni a templomba, s miután az igeszakaszt felolvasták, kijött anélkül, hogy az igehirdetést meghallgatta volna. Növekedett. Mert volt benne készség.
petya1962



2011. január 26., szerda

2011-01-26

Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkül. (Jer. 30,11)

Végzetes jel lenne, ha az Úr nem fenyítene  minket. Azt jelentené, hogy lemondott rólunk, mert bálványimádók lettünk. Isten óvjon minket ettől. Ha állandóan csak jól menne a sorsunk, az félelemmel és rettegéssel kellene, hogy eltöltsön bennünket, hiszen akiket az Úr szeret, azokat megfeddi és megfenyíti. Akiket viszont semmire sem becsül, azoknak engedi, hogy gondtalanul hizlalják magukat, mint a barmot hizlalják a vágóhídra. Mennyei Atyánk szeretetből használja a vesszőt, amikor gyermekeit neveli. Isten fenyítése azonban mértékkel történik. Szeretetét határtanul árasztja ránk, de fenyítése bizonyos határok között marad. A régi törvény szerint az izraelita ember csak negyven botütést kaphatott egy híjával. Ehhez az ütéseket gondosan számlálni kellett, nehogy túlságosan meggyötörjék az elítéltet. Így számlálja Isten a hívő gyermekeire mért csapásokat. A büntetés mértékét Isten bölcsessége, együttérzése és szeretete szabja meg. Ne jusson eszünkbe, hogy fellázadjunk az ellen, amit az isteni bölcsesség a mi javunkra rendel el. (Forrás: Isten ígéreteinek tárháza)
A nap gondolata:
...nem vagy kevésbé Isten akkor, ha sújtasz és ha büntetsz, mint amikor vigasztalsz és kegyelmet gyakorolsz. (Blaise Pascal)

2011. január 25., kedd

Bővített Biblia: Pintér Béla : Messze fenn egy hegyen

2011-01-25

Tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. (1Kor 1:21)

A lelkészgyerek megkérdezi az apját: Apu, te mit szoktál csinálni akkor, amikor szombat estére, imára kulcsolod a kezedet és sokáig csendben vagy? Olyankor kérek egy jó prédikációt vasárnapra az Úrtól – szól a lelkész apuka. Mire a gyermek visszakérdez: És miért nem ad? Ez a vicces történet jutott eszembe arról az egyáltalán nem vicces témáról, hogy miért hagyják el az egyházat az emberek. Egy tanulmány szerint egyik oka ennek a mérhetetlenül unalmas igehirdetésekben rejlik. A lelkészek felelősségét szeretném felébreszteni ezen sorok által, ugyanis Isten Igéje egyáltalán nem unalmas, de vajon mi azzá tesszük? Tényleg a megfeszített Krisztust prédikáljuk, vagy alig-alig készülünk fel szolgálatainkra? Emberi igényeket akarunk kielégíteni, vagy Isten akarata áll életünk és igehirdetéseink középpontjában? Kálvin János, a nagy reformátor mondta, hogy az alapos felkészülés hiánya arcátlan önhittség. Bármilyen sok is a lelkészek dolga (bár ezt sokan nem hiszik), akkor sem lehet kapkodva, készületlenül összehordani hetet-havat igehirdetés címén, lelkészi teendőink közül az egyik legfontosabb az Ige tiszta hirdetése. Ráadásul mindezt nem az emberek fölött, vagy mellett elbeszélve kell tennünk, hanem úgy, hogy igei útmutatást nyerjenek saját életük kérdéseire. Az igehallgatókat pedig arra bátorítom, hogy hordozzák imádságaikban rendszeresen lelkészeik igehirdetéseit! Ez sem a felesleges tennivalók egyike…

A nap gondolata:
A hit nem a megérkezettség állapota, a kegyelem nem a tétlenség útlevele, a keresztyénség pedig nem a lelki önzés csendes gyönyörködése az Isten szerelmében. (Turóci)

2011. január 24., hétfő

2011-01-24

Szüntelen imádkozzatok! (1Thess 5:17)
Zsindelyné Tüdős Klára írja, hogy sokáig nem tudott mit kezdeni ezzel a bibliai paranccsal. Valami ásatag, belénk nevelődött gondolat az, hogy csak ünnepélyesen lehet Istenhez fordulni, viszont az életünk folyása annyira hétköznapi s benne oly ritkák az ünnepi pillanatok, hogy ebben a hétköznapiságban úgy gondoljuk, hogy inkább ne is imádkozzunk, hogy ne profanizáljuk az imádságot. Rájöttem lassan, hogy az én cirkományosan szép imádságaim nem őszinték. Nem olyan vagyok én, amilyennek azokban mutatom magam, Isten pedig súlyt helyez az őszinteségre. A dolog tisztázódásához nagyot segített egy kis csibész keresztfiam esti imádsága. Jó családból való volt a gyerek, ahol megtanulta, hogy este imádkozni illik s hát ő beszorította szemét, összekulcsolta a kezét és így imádkozott: Istenem, segíts már, hogy ne mindig az a büdös foci járjon az eszemben! Elmosolyodtam s úgy éreztem, hogy Isten is elmosolyodott ezen a gyermeken, s jónéven vette az őszinteségét. Hát igen! Ha olyanok nem lesztek, mint azok a kisgyermekek......"
Testvérem! Te a büdös foci kifejezést mire tudnád felcserélni? Ezen kívül: tudunk ilyen őszintén könyörögni az Úrhoz? Vagy azt hisszük, hogy hétköznapi kis dolgainkkal nem kell fárasztanunk az Urat? Tévedünk, ha így gondolkodunk! Imádkozz őszintén és egyszerűen! Nem a nagy ívű, magasröptű gondolatokat hallgatja meg az Úr, hanem az őszinte, szívből jövőket! Így imádkozz ma is és ezután is erre törekedj!


A nap gondolata:
Ne csináljatok sablonokat, az Úr az egyiket így vezeti, a másikat úgy. (Zeller)

2011-01-23

Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.  De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? (Rm 10:13-14)

Az anglikán egyház felmérése szerint a brit ifjúság mintegy egy nyolcada ateista, egyharmada hisz egyfajta „saját Istenben" vagy tisztel valamilyen felsőbb erőt, míg 43 százalékuknak nincs konkrét elgondolása. Általánosságban elmondható, hogy a mai generációk elégedettek azzal a kevéssel, amit a kereszténységről tudnak és Isten helyett leginkább a családokban, a barátokban és magukban bíznak. Az előbbi hír több mint elgondolkodtató. Egyrészt nem valószínű, hogy Magyarországon jobbak az arányok az ifjúság körében, sőt lehet, hogy még itt sem tartunk. Másrészt „saját Istenben" hisznek, tehát nem a Biblia Istenében. Ez az egyház és a hiteles bizonyságtévők nagyfokú hiányát is jelenti. Harmadrészt megdöbbentő, hogy milyen kevéssel is beérik a valódi boldogság helyett. Te hol látod meg saját felelősségedet abban, hogy a mai fiatalok közel kerüljenek Jézus Krisztushoz?
A nap gondolata:
Különbség van abban, hogy az Úr kezéből csak felüdülést fogadunk el, vagy pedig békét találunk nála.

2011-01-22

Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. (Mk 8:34)
Te milyennek látod magad: Krisztus csodálója netán igazi követője vagy? A kettő közötti különbséget a következőkben olvashatod: A csodáló távol tartja magát attól, amit csodál. Elismeri Jézus erkölcsi nagyságát (még talán feltámadását és istenségét is), szépnek tartja a Jézus által felmutatott ideálokat, de „észre sem veszi, hogy csodálatának tárgya követelményt testesít meg vele szemben, hogy váljék olyanná, de legalábbis törekedjék olyanná válni, mint akit csodál." Kierkegaard szerint „a csodáló nem óhajt áldozatokat hozni, bármiről is lemondani, földhözkötöttségét levetni, életét átalakítani, csodálatának tárgyához hasonulni, és életével kifejezni, amit csodál – viszont szavakban, kifejezésekben és fogadkozásokban kimeríthetetlen, ami a krisztushit fönségét és dicsőségét illeti".
A követő ezzel szemben arra törekszik, hogy „hasonlóvá váljék csodálata tárgyához". A követő nem csak csodálja Jézus személyét, de Úrnak is tekinti őt, akinek engedelmesség jár. A követő odaadja magát Jézusnak, akit csodál, és annak megfelelően alakítja életét, ami Jézus kérése a számára. A követő nem pusztán szemlélő és imádó, hanem tanítvány is. Egy élet követője. A követő nem vonja ki magát Jézus személyének hatása alól. Bizonyos értelemben a csodáló sem, de az ő esetében a hatás inkább esztétikai jellegű, olyasmi, mint egy műalkotás élvezete esetében. A követő ezzel szemben felszólítást hall, és a felszólításra válaszol is. Felkel, és követi Mesterét.
Ezek után válaszolj őszintén a fentebb feltett kérdésre!
A nap gondolata:
A valódi krisztushit nem csodálat, hanem követés. (Kierkegaard)

2011. január 21., péntek

2011-01-21

Te pedig most állj meg, hogy elmondjam neked az Isten beszédét. (1Sámuel 9:27)
Mindig rohanunk. Nem érünk rá megállni, pedig akkor több mindent és több embert is észrevennénk. Az alábbi történet eszméltető lehet a ma rohanó embere számára:
Egy fiatal és sikeres cégvezető gurult az utcán új Jaguárjában. Ahogy haladt, figyelte a kint játszó gyerekeket. Egyszer csak egy tégla csapódott a kocsija ajtajának! Rátaposott a fékre, kiugrott, és elkapta a legközelebbi gyereket. Nekinyomta a sérült autónak, és ráordított:
- Mi volt ez az egész, és ki vagy te? Mi a fenét csinálsz? Ez egy új kocsi! Ez a tégla még sokba fog kerülni neked! Miért csináltad?
A fiatal srác védekezett:
- Kérem, uram… kérem, nagyon sajnálom, de nem tehettem mást, - mentegetőzött. – Azért dobtam a téglát, mert semmi más nem állította volna meg.
Könnycseppek gördültek le az arcán az álláig. A srác egy pontra mutatott a parkoló kocsi közelében.
- Ő a bátyám, - mondta – felborult az útpadkán, kiesett a tolókocsiból, és nem tudtam felsegíteni.
Azután a zokogó fiú megkérdezte a megdöbbent vállalatvezetőt:
- Segítene visszatenni a tolókocsijába? Megsérült, és nekem túl nehéz.
A férfi elindult, és megpróbálta lenyelni a gyorsan növekvő gombócot a torkában. Sietve felemelte a mozgássérült fiút, visszatette a tolókocsiba, aztán elővett egy vászonzsebkendőt, és beborogatta a friss horzsolásokat. Egy gyors pillantásból tudta, hogy minden rendben lesz.
- Köszönöm, Isten áldja meg! – mondta hálásan a gyermek.
A férfi megrendülve pillantott vissza a bátyját hazafelé toló fiúra. Hosszú és lassú volt ez az út, vissza a Jaguárhoz. Csúnya volt a kár, mégis úgy döntött, hogy nem javíttatja ki a behorpadt ajtót. Úgy hagyta, hogy emlékeztesse őt:
 - Ne repülj át az életen úgy, hogy valakinek egy téglához kelljen nyúlnia, hogy felhívja valamire a figyelmedet!
Rohanásaink közepette ne felejtsünk el megállni, mert Isten beszédét meghallgatni nem lehetséges rohanás közben!
******************************************************************
A nap gondolata:
Ha túlélő akarsz lenni ezen a világon, meg kell tanulnod gyorsan tanulni. (Chaim Potok)
********************************************************
Imádság:
Uram! Szeretnék jobban figyelni Rád és embertársaimra! Ehhez persze kevesebb rohanásra és több megállásra van szükségem. Add, hogy ezt magamtól észrevegyem, ne kelljen drasztikusabb eszközökhöz folyamodnod! Jézusért kérlek. Ámen


__________ ESET NOD32 Antivirus - Vírusdefiníciós adatbázis: 5599 (20101107) __________

Az üzenetet az ESET NOD32 Antivirus ellenõrizte.

http://www.eset.hu

2011. január 20., csütörtök

2011-01-17

A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. (1Jn 4:18)
A teljes szeretet kiűzi a félelmet? Nekem az jutott eszembe, hogy vajon a gyermekek mit szoktak csinálni olyankor, amikor félnek? A néhány esztendős gyermek mit szokott olyankor tenni? Odaszalad a szülőhöz és megöleli. Szeretne egy biztonságos pontot az életében, és ez a szülő. Tulajdonképpen nekünk is megvan ez a biztonság, mondom felnőtt emberként, hiszen Isten gyermekei vagyunk, és ha van bennünk félelem, kétség, ha gondok gyötörnek, nyomorúságok lehúznak, akkor mi is ezt kell, hogy tegyük: keressük a mi Mennyei Atyánkat, hiszen Ő meg tud nyugtatni az Ő szeretete, ki tudja űzni minden félelmünket. Jóval kevesebb félelem lehetne életünkben, ha sikerülne komolyan venni Istenhez való közeledésünk áldásait, és ha bíznánk az Úrban teljes szívvel! Minél több félelemmentes napot, órát kívánok neked!
A nap gondolata:
Ha valaki pontosan azt mondja, amit gondol, akkor hibátlan sorrendben tündökölnek a szavak.

2011-01-20

A szegény és a zsarnok egymás mellett élnek, de mindkettő az ÚRtól kapta a szeme világát. (Példabeszédek 29, 13)

Az Ige azt mondja, hogy a gazdag is, és a szegény is az Úrtól kapta a szeme világát, látását. De azt gondolhatjátok most magatokban, hogy mégis másképp látják a világot. Az, hogy mi is okozza ezt a másképp látást egy kis történettel szeretném megvilágítani.
Valaki azt mondta:
-          Nem értem. Ha az ember szegényhez fordul, ő barátságos és segít, ahogy tud. Ha azonban gazdaghoz fordul, ott ilyesmit nem lát. Mi a szerepe tulajdonképpen a pénznek? A mester azt felelte:
-          Lépj az ablakhoz! Mit látsz?
-          Egy asszonyt, egy gyerekkel.
-          Jó most lépj a tükör elé! Mit látsz?
-          Hát mit látnék?! Magamat.
-          Nos, látod az ablak is üvegből van, és a tükör is üvegből van. Csak arra van szükség, hogy az üveg mögé valaki tegyen egy kis ezüstöt. És akkor már nem is lát mást csak önmagát.
A nagyobbak már talán találkoztak Móricz Zsigmond Hétkrajcár című művével. Aki ismeri a történetet, az tudja, hogy az anyuka, és kisfia hét krajcárt keres egész délután, hogy tudjon szappant venni a mosáshoz, de csak hatot találtak. Aztán bekopogott egy koldus, aki alamizsnát kért, és amikor elmondták, hogy adnának, de nekik is egy krajcár híja van a szappannak, a koldus adott nekik. Vigyázzunk hát arra, hogy látásunk olyan tiszta maradjon, mint ahogyan az Úrtól kaptuk. Úgy éljünk egymás mellett, hogy ne csak nézzük, hanem lássuk is másikat!
(Forró Éva)
A nap gondolata:
Sohasem maguk a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat, hanem mindig a hozzáállásunk a körülményekhez. (Thorwald Dethlefsen)

2011-01-19

Noé igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében. Az Istennel járt Noé. (1Móz.6,9)
Ezen a héten azokból a buktatókból nézünk meg egy párat, amelyekkel akkor fogsz szembesülni, ha az álmaidat, a céljaidat űzöd a következő években. Tegnap a kétség hangjairól beszéltünk, amelyek az "álomrombolók" az életedben. Ma szeretném folytatni ezt a gondolatmenetet és ezeknek a hangoknak az ellenszeréről beszélni. Noé hitben építette meg a bárkát. "Hit által kapott kijelentést Noé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók." (Zsid. 11,7) Hogyan hitte, hogy azok a dolgok, amelyek azelőtt még nem történtek meg, meg fognak történni? Mert hallotta Istent. Noé hallotta Istent. És te hogyan teheted ezt? Azt mondod: "Bízni akarok Istenben, de nem hallom Őt." Ahhoz, hogy halld Istent, közelebb kell kerülnöd hozzá. Nem fogod hallani Istent, ha közben be van kapcsolva a TV. Nem hallod őt, ha az iPod-odat hallgatod éppen. Nem hallod Istent akkor sem, ha közben a rádiót is hallgatod. Nem hallod Istent, amikor az agyad ezer figyelemelterelő dologgal van tele. Egyedül kell lenned, csöndben az Úrral. A Biblia azt mondja, "Légy csöndben és várj az Úrra." Ez azt jelenti, hogy ülj le és hallgass el. Így fogsz közel kerülni az Úrhoz és hallani őt. Le kell ülnöd csöndben, egyedül a Bibliáddal és azt mondani: "Istenem, van-e valami, amit mondani akarsz nekem?" Ezután olvasd az Isten igéjét és beszélj neki arról, ami a szívedben van. Hallani fogod Istent, ha közelebb kerülsz hozzá. A Biblia ezt együtt járásnak hívja Istennel. Noé jó közösségben együtt járt az az Úrral. Ha hallani akarod Istent, akkor vele kell járnod a következő években; ami azt jelenti, hogy azt mondod:" Uram, én a Te irányodba megyek, és nem a magam útján. A Te lábad nyomát követem, olyan lassan vagy gyorsan, ahogyan ez Te kívánod tőlem."
Hogy mi az eredménye annak, hogy együtt jársz az Úrral? Az, hogy nem félsz semmitől. Igen, "Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy." Zsolt.23,4. Hogy miért? Mert ha az Úr közel van, elmúlik a félelem. Ha attól félsz, hogy mit hoz a jövőd, nem jársz együtt az Úrral.
  • Ha anyagi gondok aggasztanak, nem jársz együtt az Úrral.
  • Ha a házasságod miatt aggódsz, akkor te nem jársz együtt az Úrral.
Mert minél jobban telve van az életed az Isten szeretetével, annál kevesebb a félelem az életedben. A szeretet és a félelem nem működhet egyszerre ugyanabban a szívben, ugyanabban az időben. (Forrás: Napi remény)
A nap gondolata:
A rossz terv az, amin nem lehet változtatni. (Publilius Syrus)

2011-01-18

Elküldtek hozzá a farizeusok és a Heródes-pártiak közül néhányat, hogy szóval csalják tőrbe. 14Odamentek tehát, és így szóltak hozzá: "Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessük-e, vagy ne fizessük?" 15Ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt mondta nekik: "Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hogy megnézzem." 16Hoztak egyet, és akkor Jézus megkérdezte: "Kié ez a kép és ez a felirat?" Ők pedig így feleltek: "A császáré." 17Ekkor Jézus ezt mondta nekik: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené. (Mk 12,13-17)

Jézust ismét kísérteni próbálják. Ismét próbára teszik a farizeusok, az írástudók. Alattomosan mennek oda hozzá. Szívükben már tudják, hogy rosszat készülnek tenni Jézus ellen, mégis hízelegve mennek oda hozzá. De hiába hízelegnek, mert Jézus átlát rajtuk. Tudja, hogy milyen szándékkal keresik. Tudja, hogy el akarják veszejteni. Válaszában nagy bölcsességről, isteni bölcsességről tesz bizonyságot ismét. Azt mondja, Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek, ami az Istené. A császáré a pénz, mivel ő verette, készítette a pénzt. De, mi az, ami az Istené? Mi az, amit Istentől kaptunk? Mindenünk, amink csak van. Saját magunkat is beleértve. Ezért Istennek hálával tartozunk. Mert Ő tőle kapunk mindent földi életünk során. Adjuk meg hát Istennek nap, mint nap, amivel tartozunk neki. Adjunk neki hálát, mindazért, amit kapunk tőle. Így szüleinkért, családtagjainkért, barátainkért, tanárainkért, ismerőseinkért, szeretteinkért. Tegyük ezt meg minden nap. Ezzel tartozunk Istennek mindazért a jóért, amivel megajándékozott minket.
(Forró Éva)
A nap gondolata:
Az Élet 10%-a, ami veled történik, és 90%-a, ahogyan reagálsz a történésekre. (John Maxwell)

2011. január 16., vasárnap

2011-01-16

Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. (1Jn 4:9-10)
Mahatma Gandhitól olvastam egy pár sort a közelmúltban. Leírta, hogy 15 éves korában olyan adósságba keveredett, hogy édesapja egyik arany karkötőjét eladta, hogy rendezni tudja az adósságát. Azonban annyira gyötörte őt a vádló lelkiismerete, hogy úgy gondolta, oda kell, hogy álljon az apja elé, és el kell, hogy mondja, ami történt. Oda is állt az apja elé, de nem bírt megszólalni. Ekkor külön vonult, leírta egy papírra, ami történt, majd odament az apja elé, átadta neki a papírt és várta a következményeket. Az édesapja elolvasta, rövid ideig hallgatott majd széttépte a papírt, és azt mondta, hogy minden rendben van, és megölelte a fiát. Meggyőződéssel állítom, hogy Isten így szeret bennünket. Az Úr tudja, hogy mikor járunk rossz utakon, hogy mikor milyen bűnt követünk el és csak arra vár, hogy azt mondjuk, hogy Urunk, vétkeztünk. Ő tárt karokkal fogad és azt mondja, hogy minden rendben van, én kifizettem a te adósságodat, fiamat, Jézust, ezért küldtem el, hogy neked ne legyen rossz a lelkiismereted! Ha megvallod és megbánod a bűneidet, én eltörlöm teljes egészében, és minden rendben van, bízd rám, nagyon szeretlek téged. Átélted már ezt a szeretetet és beszéltél róla valakinek családtagjaid, ismerőseid közül?
A nap gondolata:
Szeress és tégy, amit akarsz! (Augustinus)

2011. január 15., szombat

2011-01-15

Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! (Mt 25:21)

Isten sáfárságra hívott el bennünket. Életünknek küldetése van itt a földön. Nem véletlen, hogy éppen akkor és éppen oda születtél, ahová. Hiszed ezt? Felismerted már, hogy mi a fő feladatod e földi létben? Az alábbi történet segítségedre lehet:
Élt egyszer egy bölcs ember, akit nagyon szerettek a hazájában az emberek. Az ország gonosz hercege azonban gyűlölte, mert bizony szemben a bölccsel nem tudhatta magáénak népe szeretetét. Ezért aztán szüntelenül azon fáradozott, hogy lejárassa a bölcset. Végül is kidolgozott egy tervet. Holnap (mondta a herceg) amikor az öreg a piactérre megy, hogy szóljon az emberekhez, én is ott leszek. Egy galambot fogok a kezemben tartani, és azt mondom:
- No, tudós férfiú, mondd meg nekem, ez a madár, amit a kezemben tartok, élő vagy holt? Ha azt mondja holt, kinyitom majd a kezemet, és hagyom a madarat elrepülni. Ha azt mondja élő, akkor megfojtom a madarat a tenyeremben, és hagyom, hogy holtan essen a földre. Mindkét esetben bolonddá teszem a bölcs embert. Eljött a másnap, és a herceg már ott állt a piactéren, jóval a bölcs megérkezése előtt. Türelmesen várakozott, és amikor a tudós megjelent és elkezdett beszélni, a herceg kivette a galambot a kalitkából, és mindenki számára hallhatóan megszólalt:
 - Bölcs ember! – kiabálta - Szeretnék feltenni neked egy kérdést. Ez a madár, amit a kezemben tartok, élő vagy holt?
 A tömeg elcsendesedett, és minden szem a megszólított felé fordult. A bölcs várt egy kicsit, majd először az emberekre, azután pedig a hercegre nézett, és azt mondta:
- Az, amit a kezedben tartasz, olyan amilyenné te teszed.
Az életünk is olyan amilyenné tesszük.
Élhetsz Isten nélkül "hercegi" életet vagy Istennel "bölcset".
Rajtad áll, hogy melyiket követed.
A nap gondolata:
Az életed Isten ajándéka, az pedig, hogy hogyan éled le, a te ajándékod Istennek és a következő nemzedékeknek.

2011. január 14., péntek

2011-01-14

Az igaz ember pedig hitből fog élni. (Róma 1:17)

Sokunk által ismert református püspökünk, kinek nevét most nem kívánom említeni, ha a reformációról beszélt, s érzékeltetni akarta, mit is jelent a reformáció, a következő példát mondta el illetve mutatta meg: Nyakkendőjét az ujjaival tartva elmondta, hogy annak a nyakkendőnek is volt tervezője, aki kigondolta, milyen legyen. Volt, aki kiszabta az anyagot, aki megvarrta, hogy olyan legyen, amilyennek lennie kell. Ez a folyamat a „formáció", vagyis a megformálás. A püspök ezután tenyerébe gyűrte a ruhadarabot, s így szólt: ami most történt a nyakkendőmmel, nem más, mint a „deformáció". Már nem olyan, mint amilyennek lennie kellene. Végül ismét kiegyenesítve, kisimítva mondta: ez pedig a „reformáció".
A mi életünknek is volt megtervezője, megalkotója, s így megalkotása, formációja is. De legnagyobb sajnálatunkra, bűneink miatt akár naponta is deformáljuk életünket, de az egész világot is. Jézus Krisztus formálhat újra eredeti állapotunkra, vagyis ő reformálhat bennünket. A nagy reformátorok, Luther, Kálvin, Zwingli és a többiek is így gondolták, ezért tették egyedüli alapnak Jézus Krisztust, és az Isten Igéjét, a Szentírást. A te életed is akkor lehet olyan, amilyennek alkotója, a nagy tervező kigondolta, ha helyes alapot választasz. Ezt naponta meg kell tenned, nem elég, ha egyszer egy napra úgy döntesz. Így mindig a Krisztusban megújulva nyerhetsz erőt a mindennapokhoz. Így gondolkodó hívők sokasága képes megújítani, ha kell naponta a református egyházat is! (Jakab István)

A nap gondolata:
Az evangélium nélkül közülünk mindenki hiábavaló, az evangélium nélkül nem vagyunk keresztyének,az evangélium nélkül minden gazdagság nyomorúságos, a bölcsesség bolondság Isten előtt, az erő gyengeség és minden emberi igazságot kárhoztat az Isten. De az evangélium ismerete Isten gyermekeivé tesz minket, Krisztus testvéreivé, a szentek polgártársaivá,a mennyek országa polgáraivá, Jézus Krisztussal együtt Isten örököseivé. Így, ezáltal a szegény gazdaggá lesz, a gyenge erőssé, a bolond bölccsé, a bűnös megigazulttá, az elhagyott megvigasztalttá, a kétkedő bizonyossá, a rabszolga szabaddá. Ez Isten ereje minden hívőnek üdvösségére és az ismeret kulcsa, mely megnyitja a mennyország kapuját a bűneikben heverő hitetlenek előtt. Boldogok azok, akik hallják és megtartják azt. Mert nyilvánvalóvá lesz előttük, hogy ők Isten gyermekei. Jaj azoknak, akik nem akarják sem hallani, sem követni azt, mert ők az ördög gyermekei. (Kálvin János)

2011. január 13., csütörtök

2011-01-13

Én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szerényen is élni, tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm abban, aki megerősít engem. (Fil 4,11-13)
Ez az igazi függetlenség és szabadság. Sok embernek meg kellett ezt tanulnia a XX. században. Sokan megtanulták. Azok tudták jó kedvvel, egészségesen túlélni a nyomorúságos idők nyomorúságait. Arisztokraták és a legnagyobb jólétben felnőtt fiatalok és öregek, akiket egy szál ruhában dobtak ki a Baragánra vagy a Hortobágyra, helyt tudtak állni, ép lelkű gyermekeket nevelni, másokat bátorítani. Egy nemesasszony, akit úgy dobtak ki a kastélyból társaival együtt egy istállóba, másnap reggel elővette a tükrét és rendbe tette a frizuráját. És embert nevelt a gyermekeiből, és emberré tette a társait is. Börtönben sokan tudtak jó hangulatot teremteni, tanulni, tanítani, egészséges testtel és lélekkel túlélni. Sok szegény család él boldogan, mert el tudja fogadni helyzete terheit. Mások ugyanott lezüllöttek, semmivé váltak. Ha a gazdagot csak a vagyona teszi emberré, ha a szegény nem tud felülemelkedni keserűségén, egyformán rabbá válik és szolgává süllyed. De aki önmagát nem célnak, hanem eszköznek tudja, rábízza magát a Gazdára, megelégedetten és hálaadással ott fog neki szolgálni, ahova ő állítja.
 (Forrás: Varga László: Isten asztaláról)
A nap gondolata:
Borzalmas látni, hogy valaki semmiségekért remeg, és ugyanakkor érzéketlen a legnagyobb dolgokkal szemben. (Blaise Pascal)

2011. január 12., szerda

2011-01-12

Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek. (Róma 12:1)

Az egyházat sok kritika éri, időnként még belülről is. De ki alkotja az egyházat? Te meg én. Mi, mindnyájan. Akkor viszont rajtunk múlik, hogy milyen egyházképet festünk a még kívülállók elé. A következő fogadalom segítségünkre lehet ebben. Ha komolyan vesszük, akkor egyházunk, gyülekezetünk változni fog. Jó irányba.
Az én egyházam Krisztus egyháza. Olyan emberekből áll, mint amilyen én vagyok. Az én igyekezetem vagy közönyösségem is hozzájárul ahhoz, hogy olyan, amilyen. Azt szeretném, hogy az egyházam lámpa legyen a zarándokok számára, és vezesse őket Krisztushoz, a jósághoz, igazsághoz és szépséghez. Az lesz, ha én is az vagyok. Az én egyházam barátságos, ha én is az vagyok. A templompadok telve lesznek, ha én is segítek megtölteni őket. Az én egyházam nagy munkát fog végezni, ha én is munkálkodom. Az én egyházam nagylelkű adományozó lesz, sok célt támogat majd, ha én is nagylelkű adakozó vagyok. Az én egyházam sokakat vonz istentiszteletére és testvéri közösségébe, ha én is példás, vonzó keresztyén életet élek. Az én egyházam a hűség és a szeretet, a bátorság és a hit egyháza, a nemes lélek egyháza, ha én is azzá teszem, ha én is telve vagyok mindezekkel. Ezért Isten segítségét kérve újra odaszentelem magamat annak, hogy én is legyek olyan, amilyennek egyházamat szeretném látni.
Induljunk el közösen ezen az úton és egy vonzó, mások felé nyitott, szeretethető egyház képe ragyog fel a világ számára, melyet nem leszólnak majd, hanem amelyhez csatlakozni szeretnének, hogy megismerjék azt a Krisztust, aki bennünket is újjá teremtett!
A nap gondolata:
Mindenki azt a kisugárzást és energiát kapja, amit ő ad másnak, de csak azt adhatja, ami benne van.

2011. január 11., kedd

2011-01-11

Akkor bement Dávid király az ÚR színe elé, leült és ezt mondta: Ki vagyok én, URam, Istenem, és mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig? (1Krón 17:16)
Dávid egy egyszerű pásztorfiú volt, aki apja juhait őrizte fiatalon, de Isten az Ő népének királyává tette. Ma azt mondanánk, hogy micsoda karriert futott be. Az ilyen emberek szoktak „elszállni" maguktól. Alázat híján gőgössé és nagyképűvé válnak. Lám, mit értem el?! Fantasztikus vagyok. Okos, ügyes, tehetséges. De Dávid nem így vélekedik. Ő nem felejti el, hogy honnan indult el az élete. Nem felejti el, hogy a mélyből Isten által jutott magasra. Nézz most magadba egy kicsit! Te honnan indultál? Hol tartasz most? Sikereidet kinek tulajdonítod? Észreveszed-e Isten jelenlétét kudarcaid és sikereid mögött egyaránt? Tudod-e Istent dicsőíteni és háládat kifejezni Neki azért, mert terve van veled, megáld és használ napról napra? Ha nehéz az élet terhe, Istent hívd segítségül! Ha magasra jutottál – önmagadhoz, indulásodhoz képest – Istenről akkor se feledkezz meg!
A nap gondolata:
Semmi sem olyan fontos az ember számára, mint a sorsa, semmi sem olyan félelmetes, mint az örök élet. (Blaise Pascal)

2011. január 10., hétfő

2011-01-10

Legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak. (1Péter 3:8)
Az ember nem is gondolná olykor, hogy milyen fontos az, hogy hogyan bánunk a velünk, mellettünk élőkkel. Ha Isten Igéjének buzdítására figyelve élnénk egymás mellett sokkal jobb, szeretetteljesebb lenne a világ. Ennek alátámasztására álljon itt egy történet:
Egyszer egy kolostorra nagyon nehéz idők jártak. Csak öten maradtak: a kolostor vezetője és még négy szerzetes, akik mind 60 év felettiek voltak. Fent a hegyekben, közel a kolostorhoz élt egy mindenki által nagyra becsült szerzetes. Így a kolostor vezetője elment ehhez a szent emberhez, hogy hátha tudna valamilyen tanácsot adni, amivel a kolostor megmenthető. A kolostor vezetője és a szent ember hosszan elbeszélgettek, de amikor a tanácsát kérték, akkor a szent embernek egy nagyon egyszerű válasza volt. "Nem tudok neked tanácsot adni. Egyedül azt mondhatom, hogy közületek, akik a kolostorban maradtatok, az egyik nagy próféta, aki nagyon fontos szerepet fog játszani az emberiség felemelésében." A vezető szerzetes visszatért a kolostorba és elmondta a szent ember üzenetét. A következő hónapokban az öreg szerzetesek eltűnődtek a szent ember szavain. "Valaki közülünk nagy próféta?" - tette fel mindegyikük a kérdést magának. Miután elgondolkodtak ezen a lehetőségen, egymás iránti tiszteletük rendkívüli módon megnőtt, attól a gondolattól, hogy esetleg köztük él egy nagy próféta. Egyszerre csak észrevették egymás különlegességeit, és nagyon közel kerültek egymáshoz.
Az a lehetőség, hogy valamelyikük saját maga próféta, mindegyikük figyelmét rendkívüli módon saját maguk felé irányította. Ahogy az idő haladt, a kolostor látogatói azt vették észre, hogy a kolostorban a tisztelet és a szelíd kedvesség aurája lengi körül az öt öregembert.
Nem tudni miért, de egyre több ember tért vissza a kolostorba.
Elhozták a barátaikat, és a barátaik még további barátokat hoztak.
Néhány éven belül a kis kolostor újból virágzó kolostorrá vált a szent ember ajándékának köszönhetően.
Ha a családtagjaidhoz és a munkatársaidhoz sikerülne igeszerűen viszonyulnod, nagyot változhatna a világ körülötted. Ezt ne másoktól várd, hanem tedd meg te az első lépést, és tarts ki akkor is, ha nehezen veszik észre az Úrban való megváltozásodat!
A nap gondolata:
Ha gyorsan akarsz haladni, menj egyedül. Ha messze akarsz jutni, menj a többiekkel.

2011. január 9., vasárnap

2011-01-09

Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az Övé. (Zsolt 95:4)
E zsoltár felirata az a Bibliában, hogy Buzdítás Isten dicséretére. Úgy gondolom, hogy Isten dicséretére hitelesen buzdítani olyan valaki tud csupán, aki megtapasztalta Isten hatalmát, kegyelmét egy-egy élethelyzetben. Az ilyet átélt hívő ember pedig megragadja a lehetőséget, hogy Istent dicsérje, hogy Róla bizonyságot tegyen. A chilei bányászokkal a közelmúltban történt eseményekről bizonyára mindenki hallott.  Több mint 600 méteres mélységbe mentek le dolgozni, ám a tervezett fél nap helyett 69-et töltöttek a föld alatt. Amikor kiszabadultak, az hatalmas bizonyságtétel volt. A Főnix nevű mentőkapszulából kilépő vájárok „Köszönöm, Uram!" feliratú pólót viseltek. Trikójuk hátulján ez állt: „Övé a dicsőség és a tisztelet!"; a Zsoltárok könyve 95,4. verséből pedig ez az idézet állt: „Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az Övé". Neked milyen történeted van arra nézve, hogy másokat buzdíts Isten dicséretére? Nem baj, ha nem közvetítette a világ valamennyi jelentős tévétársasága, de ne hallgasd el mások előtt, hogy mit tett veled az Úr!
A nap gondolata:
Ha hiszel Istenben, és nincs Isten, nem vesztettél semmit. De ha van Isten, és nem hiszel benne, mindent elvesztettél. (Blaise Pascal)

2011. január 8., szombat

2011-01-08

Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében. (Jn 20-30-31)
Biztosan nem kérdéses senki előtt sem, hogy mire való a használati útmutató. Hiszen, ha az ember vásárol pl. egy műszaki cikket, bölcsen teszi, ha elolvassa a használati útmutatót, mely leírja, hogy az adott készüléken mi mire és hogyan használható. S ha a leírtaknak megfelelően – vagyis rendeltetésszerűen – cselekszünk, akkor nem fog tönkremenni a szerkezet egyhamar, sőt örömeinkre, hasznunkra válik. De jó lenne az élethez egy ilyen használati útmutató – gondolhatnánk. Nos, jó hírem van. Isten a kezünkbe adott egyet. Csak nem az a címe, hogy Használati útmutató az élethez, hanem az, hogy Biblia. Isten kijelentését olvashatjuk e könyvben, mely nem is csak földi életünk egészére, hanem el egészen az örökkévalóságig érvényes. Családi gondjaid vannak? Munkahelyi nehézségek gyötörnek? Megpróbáltatások vannak életedben? Vedd kezedbe a Bibliát és olvasd! Ha mindezt imádságos, őszinte lélekkel teszed, megtapasztalod Isten vezetését és ennek engedelmeskedve felülről kapott békességben is részed lesz!
A nap gondolata:
Jobb a szívben tartani a Bibliát, mint a könyvespolcon. (Spurgeon)

2011. január 7., péntek

2011-01-07

Dávid tanácsot tartott az ezredesekkel, századosokkal, valamennyi vezérével, majd ezt mondta Dávid Izráel egész gyülekezetének: Ha jónak tartjátok, és ha Istenünknek, az ÚRnak úgy tetszik… (1Krón 13:1-2)
Mi alapján hozod meg fontos döntéseidet? Megnézed, mi várható, átgondolod a lehetséges következményeket? Egyedül döntesz, vagy van, akinek adsz a szavára? Azért merészeltem ezeket a kérdéseket feltenni, mert Dávid király példát adott számunkra, hogy mit tegyünk, ha nagy döntések előtt állunk. Ő mit is tett? Megkérdezte Istent és megkérdezte az embereket. Vezető embereknek – de valójában mindnyájunknak – megszívlelendő útmutatás ez: legyenek ötleteid, terveid, de ha csak a saját fejed után mész, a vesztedbe rohansz. Beszéld meg az Úrral és azokkal, akik közel állnak hozzád! Ez nem hogy nem szégyen, hanem egyenesen erény. Te is így gondolod?
A nap gondolata:
Az igazi felfedezőúthoz nem más tájakra van szükség, hanem új szemre.

2011. január 6., csütörtök

2011-01-06

Odament hozzá egy asszony, akinél drága kenet volt alabástrom szelencében, és az ő fejére töltötte, amint az asztalnál ült. (Máté 26:7)
Egy esküvőn jártunk Erdélyben, és odajött hozzánk egy ember, beszélgetésbe elegyedtünk. Azt mondta, koccintsunk egyet. Jó. Mondom, öntsek? Mire ő, akkor maguk magyarországiak. Néztem a kancsót, a mozdulatot, miből tudja ezt? Azt mondja erre: Mi errefelé töltünk, maguk meg öntenek. Mélyen belém hasított ez a mondat. Egyrészt a beszédem silány volta, a szavak rossz használata miatt. Másrészt pedig azért, amit ez az egyszerű magyar kifejezés takar: önt vagy tölt. Aki önt, az magára figyel. Arra néz, amije van, amin túl kell adni, vagy túl kell esni. Öntök, azaz kiveszek a kancsóból. A másik tölt, azaz ad a másiknak. A másik üres poharát látja. Vajon melyik oldalról szemléljük a világot? Öntünk, csak öntünk, és szórunk szanaszéjjel, vagy töltünk, azaz adunk, beteljesítünk valamit. Azt látjuk meg, ami a mi kancsónkból hiányzik, mert kiöntöttük, vagy azt, ami a másiknak lett, mert töltöttünk? A hiány vagy a beteljesedés oldaláról szemléljük a dolgokat? Óriási a különbség pedig csak pár hangról van szó. Ez az asszony Károli fordítása szerint Jézus fejére töltötte a drága olajat. A tanítványok azt is látták: Ki öntötte, elpazarolta, elfogyott, nincs többé... Pedig ő Jézus fejére töltötte. Odaadta, megszentelte, bebalzsamozta Jézust. Ez két látószög, és az egész életünk múlhat azon, képesek vagyunk-e a dolgokat úgy látni, mint aki tölt. Tölti az idejét, az erejét, az életét vagy csak önt. Beszéltünk az 56-osokról. Volt, aki öntött, és volt, aki töltött akkor is. Adja Isten, hogy a mi ünnepünkben a töltő embereket, a beteljesítő embereket lássuk meg. Ámen (Forrás: Református félóra - MR1 Kossuth rádió)
A nap gondolata:
Hogy a múltad nélkül nem lehet jövőd,
Mert a jövődnek értelmet a múltad ad,
És neked is tenned kell valamit azért,
Hogy magyarnak nevezhesd önmagad. (Ismerős Arcok)

2011. január 5., szerda

2011-01-05

Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. (János 10:27)
Jézus Krisztus gyakran beszélt képekben, hasonlatokban, hiszen tudta, hogy ezek által közelebb vihető az Isten üzenete az emberekhez. Mai Igénkben Ő maga szólal meg, és azt mondja, hogy ő a Jó Pásztor, mi pedig a bárányai vagyunk. Vigyázat: nem birkák vagyunk, hanem bárányok! Tehát nemcsak Ő ismer bennünket, hanem mi is Őt és hangját hallva követjük is Jó Pásztorunkat bármerre vezet is. A cél az örök élet. Oda akar elvezetni bennünket. De ismerjük-e Őt igazán? Erről szól a következő történet:
Három ember meghal, és felmennek a Mennybe. Be is akarnak menni, de a kapuban egy ember megállította őket.
- Ki vagy te? - kérdezi a kapuban álló az első embert.
- Én egy híres evangélista vagyok, sok könyvet írtam, még televíziós szolgálatom is volt, és általam sok millió ember ismerte meg az Úr Jézust.
- Na, ez mind szép és jó, de mondd csak, ismered az Úr Jézust?
- Persze hogy ismerem, hiszen mint már mondtam, én egy híres evangélista vagyok!

- Na és te kivagy? - kérdezte a második embertől.
- Én híres lelkipásztor vagyok, egész megagyülekezeteket pásztoroltam a Földön, az istentiszteleteinket is sok millió ember nézte különféle televíziós csatornákon.
- Na, ez valóban csodálatos! De mondd csak, ismered az Úr Jézust?
- Persze, hogy ismerem, hiszen én híres lelkipásztor vagyok!

- Na és te ki vagy? - kérdezte a harmadik embert.
- Amint azt magad is látod, én egy egyszerű öreg ember vagyok. Az életem gyorsan elmúlt, és ez idő alatt nem is tudtam semmi maradandót alkotni. Nem lettem híres prédikátor, sem gazdag, hanem egy kis házikóban éltem hosszú éveken át. Sokat imádkoztam, és azon igyekeztem, hogy hűséges maradhassak az én Istenemhez.
- Na és ismered az Úr Jézust?
- Igen, Uram, ismerlek Téged. 
Tanulság? Nem elég beszélni Jézusról, ismerni is szükséges Őt!
A nap gondolata:
Semmi nem változtatja meg jobban az életünket, mint az önmagunknak feltett kérdések. (Greg Leroy)

2011. január 4., kedd

2011-01-04

Így szólt hozzám az ÚR igéje: Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek.  De én ezt válaszoltam: Ó, Uram, URam! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok! (Jeremiás 1:4-6)
Ha Isten elhív a Neki való szolgálatra, akkor a legtöbb ember keresi a kifogásokat. Azt persze mindig lehet találni. Messze nem vagyunk tökéletesek, de kimondta azt, hogy Isten tökéletes embereket akar használni? Jeremiás túlságosan fiatalnak találta önmagát az Úrnak való szolgálatra. Mások más gyengeséget hoztak fel mentségként. Az alábbiak ezt taglalják. Olvasd el figyelmesen!
Ábrahám idős volt,
Jákob bizonytalan,
Lea nem volt vonzó,
Józsefet bántalmazták,
Mózes dadogott,
Gedeon szegény volt,
Sámson függőségben élt,
Ráháb erkölcstelen életű volt,
Dávidnak viszonya volt valakivel, és mindenfajta családi gonddal küszködött,
Illésnek öngyilkossági hajlama volt,
Jeremiás depressziós volt,
Jónás nem akart szolgálni,
Naomi özvegy volt,
Keresztelő János enyhén szólva különc volt,
Péter lobbanékony és hirtelen haragú volt,
Márta sokat aggodalmaskodott,
A samáriai asszonynak több sikertelen házassága is volt,
Zákeus népszerűtlen volt,
Tamás kételkedett,
Pálnak rossz volt az egészsége,
Timóteus pedig félénk volt.
Mit szólsz a fentiekhez? Ha hittel olvastad, akkor szerintem megerősödésre szolgált az előbbi felsorolás. Ne keresd hát a kifogásokat, szolgálj az Úrnak mindazzal, aki vagy, mert használni akar Téged! Továbbá ne szóld le Istennek egyetlen szolgáját, mondván, hogy X. Y. ilyen meg olyan. Igen, az összes hívő embernek vannak hibái, sőt bűnei is, de ez ne tartson vissza attól, hogy templomba járj és az ő közösségükben előre haladj hitbeli érettségben! Vállald azt, amire az Úr elhív téged, mert igazi boldogságodat csak Benne találod meg!
A nap gondolata:
Ha valakiről valami rosszat hallasz, akkor oszd azt kétfelé, ami megmarad, azt ismét négyfelé… és ami marad, arról hallgass!

2011. január 3., hétfő

2011-01-03

Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. (Zsolt 119:11)
Mi a bűn? Az, amit Isten annak mond. Honnan tudhatunk erről? A Bibliát olvasva. A Biblia ugyanis sokkal több, mint egy egyszerű könyv: Isten kijelentése. Micsoda megtiszteltetés, hogy Isten beszél hozzánk, hogy szavát naponta olvashatjuk, és életünket ahhoz igazíthatjuk! Ha több időt szentelnénk az Ige olvasására, akkor jobban képviselhetnénk Istent a mindennapi életben és élethelyzetekben. De tudunk-e, akarunk-e több időt tölteni az Ige mellett? Csak rajtunk múlik. Naponta mennyit tévézünk? Ha csak egy negyedórával kevesebbet ülnénk a „zajláda" előtt az igeolvasás kárára, hatalmas lelki haszonra tennénk szert. Vagy valami más köt le jobban, mint kellene? Tarts önvizsgálatot és nézd meg, hogy mi veszi el idődet attól, hogy jobban szívedbe zárhasd az Igét és ezáltal egyre kevesebbet vétkezz Isten és embertársaid ellen!
A nap gondolata:
Határozz, mit kell tenned! Hiánytalanul tedd meg, amit elhatároztál. (Benjamin Franklin)

2011. január 2., vasárnap

2011-01-02

Minden gondotokat Őreá vessétek, mert Neki gondja van reátok. (1Pt 5:7)
Mit teszel a gondjaiddal? Van hová letenned, vagy engeded, hogy betemessenek? Az alábbi történet segítségedre lehet. Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni, nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált! Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb. Azt tartja egy mondás, hogy ami nem öl meg, az erősít. Te is így tekints gondjaidra, nyomorúságaidra és bízd az Úrra mindegyiket. Ezek mind növekedést, érlelődést adnak számunkra!
A nap gondolata:
Az ember, szelleme miatt majdnem angyal, alantassága miatt majdnem állat. (Blaise Pascal)

2011. január 1., szombat

2011-01-01

Ne ítéljetek látszat szerint… (Jn 7:24)
Bár ítélkezni nem a mi dolgunk, mégis elég gyakran megtesszük. Kigondolunk, majd kimondunk emberekről dolgokat, kemény, olykor csípős, durva szavakat. Jézus szerint nem kellene ennek így lennie. Az alábbi történet is alátámasztja ezt. Egy ember nem találta helyén a baltáját. Bizonyos volt benne, hogy a szomszéd fia lopta el. Leste, hogy jár-kel a legény: pontosan úgy lépkedett, mint egy tolvaj. Figyelte az arckifejezését: éppolyan volt, mint egy tolvajé. Kihallgatta, amint beszélt: mintha egy tolvajt hallott volna. Egy szó, mint száz, a legény egész viselkedése arról árulkodott, hogy csakis ő lehetett a tolvaj. Később a mi emberünk kiment ásni a kertjébe, és a kertben meglelte a baltát. Amikor pedig újra megnézte magának a szomszéd legény gesztusait, semmit sem talált már bennük, ami tolvajra emlékeztette volna. Légy óvatosabb ne csak szavaidban, hanem még a gondolataidban is!
A nap gondolata:
A tapintat azt jelenti, hogy olyannak írsz le másokat, amilyennek magukat látják.(A. Lincoln)


__________ ESET NOD32 Antivirus - Vírusdefiníciós adatbázis: 5718 (20101220) __________

Az üzenetet az ESET NOD32 Antivirus ellenőrizte.

http://www.eset.hu