2011-02-28

„Férfiak… szeressétek feleségeteket!" (Efézus 5:25)

Ha jobban érdekel az, hogy a magad kedvében járj, mint az, hogy a feleséged kedvében, akkor bajban van a házasságod. A legtöbb házasság egyetlen ok miatt megy tönkre: ez pedig az önzés. „Csak még egy pár hónapot kérek. Ha befejezem ezt a projektet, akkor minden visszatér a normális kerékvágásba." Hány feleség hallotta már ezt a férjétől, amikor megpróbálta tudtára adni, hogy több figyelemre és együtt töltött időre van szüksége? És mi történik? Az a projekt véget ér, és a férj beleveti magát valami másba, ami ugyanúgy teljes embert kíván. Így aztán, mivel a feleség szükségei betöltetlenek maradnak, reménytelenség és neheztelés köszönt be, a feleség pedig védőfalak mögé húzódik. Ezen a ponton a férfiak általában semmit sem értenek. Ilyen dolgokat mondanak: „Keményen dolgozom. Pénzt hozok haza. Nem körülötted forgok." És aztán a legnagyobb: „Ezt mind érted teszem". De a felesége nem egy üzleti ügyhöz ment hozzá, nem egy teli pénztárcához, ő a férjéhez ment feleségül. Márpedig a világon semmi sincs, amivel a férj helyettesíthetné önmagát a felesége életében, nem számít, mi mindent ad neki. Ezért van az, hogy vannak házaspárok, akik ugyan kevesebbel rendelkeznek, mégsem szenvednek semmiben hiányt, mert ők ott vannak egymásnak. Míg másoknak megvan mindenük, és még sincs semmijük. És ha egyszer a falak felépülnek, nehéz áttörni rajtuk. Ami pedig még rosszabb, a válási statisztikák azt bizonyítják, hogy nagyon kevés férfinak van elég türelme ahhoz, hogy a falakat lebontsa. Ilyenkor kezdenek más nőkhöz vonzódni – pedig a szeretet lángja le tudná olvasztani azt a falat. Ha elkezded onnan, ahol éppen most tartasz, és elkötelezed magad arra, hogy újra szeretni fogod a feleségedet [vagy férjedet], akkor Isten segíteni fog abban, hogy újraéleszd azt a tüzet.

(Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:

Bajban mutatkozik meg, hogy ki jó barát, hisz jó körülmények közt van barát elég. (Euripidész)

2011-02-27

Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. Mert ha az angyalok által hirdetett ige olyan erős volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség megkapta igazságos büntetését, akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az ÚR hirdetett először. (Zsidókhoz írt levél 2:1-3)

Van valami, ami még az adventtől is fontosabb, de még a karácsonytól is: ez pedig az üdvösség! Igaz, nem lehet elválasztani egymástól ezeket, de lássunk már túl december 24-én, és lássunk már túl halálunk óráján is és lássuk meg, hogy hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett meg először. Képesek vagyunk az ünnepi készülődésben csak a másikat nézni. Csak a másikat megajándékozni, még akkor is, ha az időnket és a szeretetünket adjuk is oda neki. Törődünk mindenki mással, csak éppen magunkkal nem. Pedig… Pedig az első, ami ránk nézve, advent 2. vasárnapján kötelező, hogy törődjünk az üdvösséggel, azaz Isten értünk való törődésének fénysugarával, aki nem más, mint az Úr Jézus Krisztus! Törődjünk Vele! Mert nincs és nem is lesz más, aki által elnyerhetnénk a legnagyobb ajándékot, az örök élet csodáját. Most, ha elérjük, egy újabb karácsony itt, de ha hazamegyünk, ott pedig állandó fény, állandó dicsőítés, állandó és örök Szeretet lesz a mienk! Tudod, igazad van, ha velem együtt azt mondod, hogy mindennel nekem kell törődnöm, de egyet ne felejts el: „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert Ő munkálkodik!" (Zsolt. 37,5)

/Lovász Krisztián/

A nap gondolata:

Csak háromféle ember van: olyan, aki Istent szolgálja; ez az ember okos és boldog. Olyan, aki keresi, mert még nem találta meg; ez az ember okos, de még nem boldog. Olyan, aki él, anélkül, hogy keresné Istent; ez az ember ostoba és boldogtalan. (B. Pascal)

2011-02-26

Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. Mert ha az angyalok által hirdetett ige olyan erős volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség megkapta igazságos büntetését, akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az ÚR hirdetett először. (Zsidókhoz írt levél 2:1-3)

De Istennél, Aki mindig előre gondolkodik, mindig van megoldás. Mindig mutat utat. És mindig úgy ereszkedik közel hozzám, hogy érezzem, velem van. Isten állandó közelségben akar ugyanis lenni. Ünnepben, vagy ünnep nélkül, örömben, vagy bánatban, mert ez a törődés ez az Ő isteni lényének kiapadhatatlan folyamából fakad! Jó lenne ezt feltétel nélkül hinni. De nemcsak hinni, hanem elhinni! De mi van akkor, amikor netalán bármilyen életeseményünk cáfolni látszik mindezt? Mi van akkor, amikor kérdezősködés nélkül, nem csak egy félreértett ünnep érkezik, hanem betegség, gyász, szakadás, könnyek is; és mi van akkor, amikor itt az Isten házában jövök rá, hogy családom széthullásában, barátságom szakadásában, a másik megkeserítésében én vagyok a hibás? Pedig lehet, hogy csak törődni kívántam vele. Az is lehet, hogy jót akartam, de rosszul sült el a dolog. Arról már ne is beszéljünk, ha szándékosan „törődtem" így a másikkal? Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. Ennek a 2. résznek, itt a Zsidókhoz írt levélben az a címe: Figyeljünk a Jézustól hallottakra! Figyeljünk! Még pedig még jobban! Ezen áll, vagy bukik a dolog. És ettől a pillanattól kezdve már nemcsak 2010 adventjét és karácsonyát kell látnunk, hanem egy sokkal magasabb rendű ígéretet. Az üdvösséget! (folyt. köv.) /Lovász Krisztián/

A nap gondolata:

A Szentírás nélkül, amelynek egyetlen tárgya Jézus Krisztus, nem ismerünk semmit, és mind Isten, mind a magunk természetében csupán sötétséget és zűrzavart látunk.(B. Pascal)

2011-02-25

Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. Mert ha az angyalok által hirdetett ige olyan erős volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség megkapta igazságos büntetését, akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az ÚR hirdetett először. (Zsidókhoz írt levél 2:1-3)

Istennek előre kell gondolkodnia. Olyannyira, hogy már a bűneset után, – ami valljuk be és értsük meg, hogy nem az Ő ötlete volt, – annyira törődött az emberrel, hogy megígérte a Szabadítót, Aki a kígyó fejére fog taposni. Ésszel fel sem lehet fogni ezt az isteni törődést. Ádámot és Évát látjuk a bűn megszégyenítő valóságában; jól látjuk a bűn megalázó és gyilkos tekintetét, és amikor az ember azt hinné, hogy neki kell törődnie mindennel, akkor Teremtő Ura megajándékozza a megváltás ígéretével. Mert Isten mindig előre gondolkodik. Amikor én még csak a tiltott fám – és félreértés ne essék, ez nem a karácsonyfa - mellett szemlesütve ácsorgok, Ő már azzal törődik, hogy amíg lehet, amíg tart a kegyelmi idő, addig szabaduljak. Mert mindenki ehhez a tiltott fához kötött létben szenved. Mindenki mondott már nem-et az Istenre és igen-t a bűnre. Természetesen ez akkor szokott a legláthatóbb formákat és méreteket ölteni, amikor az ember magával akar törődni. Törődni akarok a magammal, ezért nem riadok vissza a főnök elől takarható húzásokkal, törődni akarok gyermekemmel, de ennek éppen egy nem éppen egyenes útját választom. Törődni akarok a családommal, csak éppen ezek az emberi tényezők ne lennének, hogy fáradság, meg erőtlenség, vagy a félelem, illetve, hogy egy időben csak egy helyen tudok lenni…(folyt. köv.) /Lovász Krisztián/

A nap gondolata:

Ne ítéld meg a testvéredet, amíg nem jártál legalább 2 mérföldet a mokaszinjában. (Indián mondás)

2011-02-24

Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. Mert ha az angyalok által hirdetett ige olyan erős volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség megkapta igazságos büntetését, akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az ÚR hirdetett először. (Zsidókhoz írt levél 2:1-3)

Az adventi négy hét éppen azt a feladatot hivatott betölteni, hogy túl lássunk vásárlási kényszeren, kötelező vendégeskedéseken, erőltetett mosolyokon. Még van arra időnk, hogy átértékeljünk, nem pedig leértékeljünk dolgokat. Átértékeljünk. Fontos. Amikor figyeljük az akciókat, leértékeléseket, akaratlanul is beindul bennünk egy sajátos értékcsökkentés az adventi készülődés és a karácsonyi beteljesülés tekintetében. Ezek pedig már nem csak azt veszélyeztetik, hogy Szentestére teljesen „készen" leszünk, kiborulással, fejfájással és infarktusgyanúval elnyúlva az ágyunkon, hanem azt tesszük kockára, amit nem ember, nem is a korszellem, vagy a divat, hanem a világ Alkotója készített el nekünk ajándékba! Róla, azaz Istenről jó tudni azt, hogy Ő tényleg ennek a Belőle fakadó diktátumnak, - ami a valóságos Szeretet látható következménye is egyben – tökéletesen eleget tett. Azaz Ő tényleg mindennel törődik. Vagyis Neki kell mindennel törődnie. (folyt. köv.) /Lovász Krisztián/

A nap gondolata:

Célom: a dolgokon én legyek az úr, s ne rajtam a dolgok. (Horatius)

2011-02-23

Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. Mert ha az angyalok által hirdetett ige olyan erős volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség megkapta igazságos büntetését, akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az ÚR hirdetett először. (Zsidókhoz írt levél 2:1-3)

Advent van, (Advent=Jézus Krisztus visszajövetelének várása, de jelenti a karácsonyt megelőző időszakot is. Advent van tehát 2011. februárjában is. – A szerk. megjegyzése) de ez a felkészülési idő szinte senkinek sem kedves. Inkább hasonlít ez a négy hét egy versenyfutáshoz. Futunk a munkahelyre, mert az élet nem állhat meg; ajándékok beszerzésére, mert állítólag ez az ünnep lényege, gyorsan „lelátogatjuk" a családot, mert ilyenkor legalább ez az illő és amikor, ha egy pillanatra is megállunk, lihegve, szétcsúszva tapasztaljuk meg, hogy készen vagyunk mindennel. Szó szerint. És készen vagyunk magunkkal is. A „mindennel nekem kell törődnöm" – korszellem diktálta törvény, megannyi honfitársunk szájából elhangzik. A gond ott kezdődik, amikor mi is ott állunk közöttük, és mi is mondjuk. Kik ezek a „mi"? Mi, akik keresztyéneknek valljuk és tartjuk magunkat. Akik templomba járunk, a Bibliát olvassuk, és akik „hivatalból" tudjuk szeretni, és szeretjük is egymást. Ám ebben a forgatagban, sajnos a postaládánkba, a házunkba és a templomunkba is bejön, mégpedig kérdezősködés nélkül, ez a bolti csilingelésre induló ünnep. Pedig nem így kellene lennie…(folyt. köv.) /Lovász Krisztián/

A nap gondolata:

A bölcs az áldásait számlálja, a bolond a problémáit. (Ismeretlen szerző)

2011-02-21

Monda pedig az ő tanítványainak: Annak okáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. (Luk. 12:22)

Mennyi mindenért aggódunk! Szerintem sokkal többet aggodalmaskodunk, mint amennyi belefér az egészséges élet címszóba. A gond az, hogy valahol hitetlenség is az aggódás, és nagy mértékben gátolja a boldogságunkat. Az alábbi történet is kellő tanulságokat hordoz e témakörben:

  A mesebeli ország öreg királya megbetegedett. Tudós orvosai nem tudtak segíteni rajta.

- Egyetlen gyógyszer létezik csak ez ellen a kór ellen – közölte a királlyal a legöregebb bölcs. – Ha találnál az országodban egy boldog embert, és annak az ingét magadra öltenéd, meggyógyulnál…

  A király fiai nyomban útra is keltek, bejárták a birodalmat, de igazán boldog emberrel nem találkoztak. Fáradtan, csüggedten, reményt vesztve indultak hazafelé. Útjuk sötét erdőn át vezetett. A fák között pislákoló fényt pillantottak meg. Közelebb érve egy kis kunyhó előtt találták magukat.

- Nem gyönyörű ez az este?! – mondta köszönés helyett a földön ülő férfi. – Olyan boldog vagyok, hogy megélhettem ezt a napot is. Hála legyen Istennek érte…

  A királyfiak szíve nagyot dobbant, úgy látszik, mégis találtak egy boldog embert. Elmondták, mi járatban vannak és megkérték, hogy adja nekik az ingét, mert különben meghal az öreg király.

- Szívesen megtenném – mondta a boldog ember -, de ingem nekem még sohasem volt…

Ne aggódj, inkább bízz! Az Úrban. Boldog leszel meglásd!

A nap gondolata:

Nem az a kedvesség, ha megtesszük, amit felebarátunk kér, hanem az, ha örömünket leljük abban, ami másoknak kedvére való; a többi csak leereszkedés. (Joseph Jonbert)

2011-02-20

Az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk. (Efezus 2:10)

Minket Isten a saját kezével alkotott: arra teremtett bennünket a Krisztus Jézusban, hogy jó dolgokat vigyünk véghez. Ezeket a dolgokat Isten már előre elkészítette, hogy ez legyen az élet útja a számunkra. Három dolgot tehetsz az életeddel: elfecsérelheted, kényelmesen eltöltheted, vagy felfoghatod befektetésként is. A legjobb felhasználási mód az, ha befektetsz valamibe, ami „túlél". A legrosszabb, amit tehetsz az, ha csak a mának és csak magadnak élsz. Isten nem azért teremtett a Földre, hogy magadnak élj. Azért alkotott, hogy Krisztushoz légy hasonlóvá. A Márk 10:45 alapján tudjuk, hogy Krisztus két dolog miatt jött a Földre: „Mert még az Emberfia sem azért jött a földre, hogy mások szolgáljanak neki. Azért jött, hogy ő szolgáljon, odaadja az életét, és így sok embert megmentsen." Ahogy a növekedés útját keressük, hogy Krisztushoz váljunk hasonlóvá, meg kell tanulnunk azt, hogy hogyan legyen élethosszig tartó a szolgálatunk. Ez  lesz az alapja a hosszútávú szellemi örökségünknek. Azt szeretném, ha ma a következő verseken elmélkednél, melyek Isten elhívásáról szólnak. Imádkozz ezekért és kérd Istent, hogy mutasson új módokat arra, hogyan lehetsz odaadó szolgáló a körülötted élők felé. „Álljatok mindenben Isten rendelkezésére,(...) hogy a testetek és annak részei a jó célokat szolgálják." (Róma 6:13)  „De nem számít még az életem sem. Csak az érdekel, hogy célhoz érjek, és elvégezzem a feladatot, amit az Úr Jézus bízott rám: hogy hirdessem az örömhírt Isten kegyelméről."  (ApCsel 20:24) „Mert aki életét meg akarja menteni, elveszti azt; aki pedig életét elveszti énérettem s az evangéliumért, megmenti azt." (Márk 8:35) Sosem fogod valóban élvezni az életet - úgy, ahogy Isten eltervezte - amíg meg nem tanulod, hogy  az nem rólad szól. Úgyhogy menj, és élj szolgáló életet!

(Forrás: Napi remény)

A nap gondolata:

Istenen kívül minden bőség csak szűkölködés nekem.(Anselmus)

2011-02-19

Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: "Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?" Jézus így válaszolt: "Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. (Mt 18:21-22)

Egymás bűneit vajon számolgatjuk vagy megbocsátjuk? Ahhoz, hogy újra és újra az utóbbit tegyük, álljon itt egy történet: Egy fiatalember egymagában ült az autóbuszon. Kitekintett az ablakon. Alig múlt húsz éves, csinos, finom arcvonású fiú volt. Egy nő ült le a mellette lévő ülésre. Miután kicsit kedvesen elbeszélgettek a meleg tavaszias időről, a fiú váratlanul így szólt:

- Két évig börtönben voltam. Ezen a héten szabadultam, éppen úton vagyok hazafelé.

Áradt a szó belőle, miközben mesélte, hogy egy szegény, de becsületes családban nőtt fel, és az a bűntett, amit elkövetett mekkora szégyent és fájdalmat okozott szeretteinek, akiktől a két év alatt semmi hírt nem kapott. Tudta, hogy szülei túl szegények ahhoz, hogy vállalják az utat és meglátogassák őt a börtönben, és azt is tudta, hogy túl tudattalannak érzik magukat ahhoz, hogy levelet írjanak neki. Mivel választ nem kapott, ő a maga részéről nem írt nekik többet.

Szabadulása előtt három héttel tett egy utolsó, reménytelen próbálkozást, hogy kapcsolatba lépjen velük. Bocsánatukért könyörgött, amiért csalódást okozott nekik.

Miután kiengedték, felszállt az első buszra, ami éppen a házuk előtt haladt el, ott ahol felnevelkedett, és ahol még most is élnek szülei.

Szüleinek megírta, hogy megbocsátásuk jeléül egy jelet kér tőlük. Olyan jelet, amit jól lát az autóbuszból: ha még visszafogadnák őt, kössenek egy fehér szalagot a kert almafájára. Ha ezt a jelet nem látja, nem száll le az autóbuszról, és örökre távozni fog életükből.

Az úti célhoz közeledve a fiút egyre nagyobb nyugtalanság töltötte el. Nem mert az ablakon kinézni. Biztos volt benne, hogy az almafán nem fogja meglátni a szalagot.

Útitársa, végighallgatta történetét, majd udvariasan megkérte a fiút:

- Cseréljünk helyet. Majd én figyelek az ablakból.

Éppen csak néhány ház előtt haladt el az autóbusz, amikor a nő meglátta az almafát.

Könnyeivel küszködve, kedvesen megérintette a fiatalember vállát:

- Nézze! Nézze! Az egész fát szalagok borítják.

Te kinek bocsáthatsz meg a mai napon? Áldott lehetőség ez, amíg tart a kegyelmi idő. Éljünk vele! 

A nap gondolata:

Állatokhoz hasonlítunk, amikor ölünk.

Emberekhez hasonlítunk, amikor ítélünk.

Istenhez hasonlítunk, amikor megbocsátunk.

(Bruno Ferrero)

2011-02-18

Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1Pt 5:7)

Gondjai mindenkinek vannak, de súlyúk nemcsak a nagyságuktól függ. Mire is gondolok? Ez a történet megvilágítja: A fura kis emberke a kurzus első perceiben leült egy pohár vízzel a kezében és azt kérte, tippeljék meg a víz súlyát. Mondtak mindenféle számokat ötven grammtól kétszáz grammig, de nem nagyon jutottak dűlőre. Ő azonban kifejtette a súlya teljesen relatív, hiszen attól függ hány percig tartjuk a kezünkben. Ha egy perc telik el még könnyű a pohár, ha tíz, akkor már egyre nehezebbé válik, fél óra után pedig fájnak és remegnek a kezünk izmai, és alig várjuk, hogy letehessük. Emberünk a vizet a problémáinkhoz hasonlította, amelyeket hordozunk magunkkal és a súlyuk az évek során egyre nagyobbra nő stresszt és szomorúságot okozva ezzel. A kis tanítás lényege tehát az: hogy minden dolgot, amely feszültséget okoz a lelkünkben, el kell engedni, a múltban történt sérelmeket el kell felejteni, hiszen az évek során problémákat okozhatnak mind lelki, mind testi szinten. Testvér! Kicsinek tűnő terhek alatt is megszakadhatsz, ha sokáig nyomják válladat! Tedd le hát az Úr elé, és ne vedd vissza többé! Ez minden gondra, nyomorúságra egyaránt vonatkozik. Nézz magadba: most éppen mit tehetnél le, hogy könnyebb legyen az életed?

A nap gondolata:

Csak kétféle ember van: az igazak, akik bűnösnek; s a többi, a bűnösök, akik igaznak hiszik magukat. (B. Pascal)

2011-02-17

Tegyetek tanítvánnyá minden népet! (Mt 28:19)

Ne csak sóhajtozzunk, hogy de jó lenne, ha kétszer annyian járnánk bibliaórára vagy istentiszteletre, hanem nézzünk szembe magunkkal: mit tettünk, hogy kétszer annyian legyünk? Imádkozunk-e a gyermekünkért, a szomszédért, ismerősért rendszeresen: adja meg Isten, hogy hívogató szavunkat meghallva, válaszoljon Isten megszólítására, s csatlakozzon a gyülekezethez. Be tudjuk-e fogadni az újonnan érkezetteket? Beszélgetünk-e velük, meglátogatjuk-e őket? Vagy csak elvárásaink vannak, hogy a lelkipásztor igazán tehetne többet annak érdekében, hogy kevesebben legyenek a távolmaradók. A keresztyénség életforma. S nemcsak a lelkipásztoré. Azt olvassuk, hogy akiket Isten megszólított, azokat meg is igazította, hogy elküldje őket szolgálatába. A tanítvánnyá tételre. Ezzel a felelősséggel kell hát élnie a keresztyén embernek. Kálvinistáknak valljuk magunkat. Tudunk-e a kálvini életpélda szerint élni? Isten megváltó kegyelmére válaszolva hálából az dicsőségére élni? A tanítványképzés lélektől lélekig való szolgálat. Ha majd ez lesz ránk jellemző, bizton elmondhatjuk, hogy gyülekezeteink élete megújul, erővel telik meg, vonzóvá válik mások számára is. Istennek hála vannak már ilyen gyülekezeteink! Ezért ne a keserűség hangja legyen erősebb a misszió évében, hanem a hálaadásé: mindeddig megsegített bennünket az ÚR! Segítségét ő meg nem tagadja, hűséges ma is. Imádkozzunk azért, hogy hűségére ne hűtlenségünkkel válaszoljunk!

/P.Tóthné Szakács Zita/

A nap gondolata:

A legkedvezőbb táptalaj a lélek növekedéséhez a hála.

2011-02-16

„…legyen a ti igenetek igen és a ti nemetek nem…" (Jakab 5:12)

Emlékszel még arra, amikor az emberek ugyanazt mondták, mint amit értettek alatta? Lehet, hogy nem tetszett a dolog, de legalább értetted, amit mondtak, és tudtad, hogy komolyan gondolják. A „sirály" szó egy halászmadárra vonatkozó főnév volt, nem pedig a „király jó"-t jelentő melléknév. És ha azt mondtad volna: „rettentő jó", akkor megkérdezték volna, hogy akkor most melyik a kettő közül? Úgy tűnik, mintha az egyenes beszéd éppúgy kihalóban lenne, mint a lovas kocsi. A Biblia azt mondja: „Legyen a ti igenetek igen és a ti nemetek nem". Más szóval: mondd komolyan, amit mondasz, és azt mondd, amit tényleg értesz alatta! Ha nem így teszel, az árt a kapcsolataidnak. Sokszor kerüljük azt, hogy nemet mondjunk, vagy igent mondunk akkor is, amikor igazából nem akarunk, azért, mert félünk az elutasítástól. És mi az eredmény? 1) Az életünk tele van stresszel, haraggal és nehezteléssel, mert úgy érezzük, hogy mások rosszul bántak velünk. 2) Az életünk a double-bind [kettős kötés – pszichológia] klasszikus példájává válik, ahol bármerre is lépünk, mindig úgy érezzük, hogy csapdába estünk: „Ha nemet mondok, haragudni fogsz rám; ha nem mondok nemet, én fogok haragudni magamra és rád is!" Így benne ragadunk a saját csapdánkban. 3) A másik ember soha nem fogja megtudni, hogyan érzünk valójában, és nem fogja megérteni, miért viselkedünk úgy, ahogy. Ha nem mondod el, mit érzel, soha nem fogod azt kapni másoktól, amire szükséged van. Az emberek nem változnak, amíg nem te változtatsz azon, hogyan viselkedsz velük. 4) Ha a félelem elkerülését választod, az tesz valóban áldozattá, nem pedig más emberek szavai vagy tettei. 5) Magad is a probléma részévé válsz, ha másoknak adod át a saját irányításodra és határaid felállítására Istentől kapott lehetőséget. Tehát kezdd el azt mondani, amit gondolsz, legyen az akár igen, akár nem!

(Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:

Míg az emberek között vagyunk, gyakoroljunk emberiességet. ...Ne törődjünk a veszteséggel, sértéssel, gyalázással, szurkálódással. Viseljük el nagylelkűen a rövid ideig tartó kellemetlenséget. (Seneca)

2011-02-15

Beláttam tehát, hogy nincs jobb, mint ha örül az ember a munkájának. (Préd 3:22)

Néhány hete olvastam az egyik újságban, hogy több embert megkérdeztek a leendő munkájáról és egy fiatal azt mondta, hogy rangon aluli munkát nem vállalna el. Rangon aluli munka? Mi az? Valahogy ismeretlennek tűnik nekem ez a fogalom. Isten biztosan nem alkotott, nem hozott létre rangon aluli munkát. Nem tudom, hogy mi mindenre gondolt a nyilatkozattevő, de azt gondolom, hogy a mai világban nagyon nem lehet válogatni. Ha van munkája valakinek, akkor örüljön neki és végezze azt úgy, hogy tudása legjavát nyújtja benne. Egyetlen munka sem rangon aluli, ha valaki azt örömmel végzi. Én már olvastam utcasepréssel foglalkozót nagy lelkesedéssel beszélni a munkájáról. Azt csináld, amire hívattál, amire képességeket adott neked az Úr. Ha pedig mégsem abban tevékenykedsz, hidd el, az Úr megmutatja számodra a helyes utat, de rajtad egyetlen munkahelyen se múljon semmi. Tedd oda magad és szolgáld az Urat, bárhová is állított hosszabb vagy rövidebb időre!

A nap gondolata:

Semmi sem olyan elviselhetetlen az ember számára, mint a szenvedélyek, ügyes-bajos dolgok, szórakozás, iparkodás nélküli teljes tétlenség. Ilyenkor átérzi semmi voltát, elhagyatottságát, elégtelenségét, függőségét, tehetetlenségét, ürességét. (Blaise Pascal)

2011-02-14

Beláttam tehát, hogy nincs jobb, mint ha örül az ember a munkájának. (Préd 3:22)

Egy tévé műsorban megkérdezték az utca emberét, hogy mi a világ legjobb munkája. Mielőtt az elhangzó válaszokról szólnék, hozzád fordulok: szerinted melyik? Te melyiket tartod a világ legjobb munkájának és miért azt? A műsorban megszólalók meglátásom szerint egyéniségükhöz és személyiségükhöz illő választ adtak, így aztán ápolótól orvosig, világutazótól gengszterig (!!) terjedt a skála. Néhány napja egy hívő labdarúgó nyilatkozatát olvastam, aki megtérése után elhatározta, hogy Isten dicsőségére fog focizni. Nekem tetszett ez a gondolat. Szerintem ugyanis a világ legjobb munkája az, amire rendelt bennünket az Úr, és ha ezt hittel, lelkesen, odaszántan végezzük. Te a világ legjobb munkáját végzed napról napra?

A nap gondolata:

Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, amíg nem találkoztam valakivel, akinek nincs lába.

2011-02-13

Aki hiszi, hogy Jézus Krisztus, Istentől született….legyőzi a világot, és az a győzelem, ami legyőzte a világot, az a mi hitünk! (1Ján 5.1.4)

Mit olvasunk itt János levelében? Így ír János: „Az a győzelem, ami legyőzte a világot, az a mi hitünk!" Bátor és merész mondat! - mondhatnánk most. A mi hitünk – mondja János. Ezzel megkülönböztet bennünket mindazoktól, akik másban hisznek. A mi hitünk arra a Jézusra irányul, aki győzött a Golgotai kereszten. Abban a Jézusban hiszünk, akiben már győztesnek mond bennünket az Atya. Múlt időben mondja, hogy legyőzte a hitünk a világot, mert Jézusban már mienk a teljes győzelem. Minden reggel úgy kelhetünk fel, hogy nem vesztesek, lúzerek vagyunk, hanem már győztesek. Ilyen a mi hitünk. Nem egy légvárat építünk, hanem kősziklára alapozunk. Jézus tanította így tanítványait, amikor intette őket, hogy ne fövenyre építsék életüket, ne hiábavaló dolgokra, hanem arra a bizonyos és erőteljes üzenetre, amit Isten hirdet és ajánl ebben a világban, az evangélium által. Jogos kérdése a Szentírásnak az az Ige hogy „Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?" (Lukács 18:8). Mármint Krisztusba vetett, benne gyökerező hitet. Ezért soha se bizonytalan dolgokra adjuk oda hitünket, hanem vessük továbbra is abba az Istenbe, akiben soha nem lehet csalódnunk! Bízzuk rá magunkat egészen. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Bízzunk Urunkban. Aki aggodalmaskodik, az Isten felelősségét veszi a saját vállára.

2011-02-12

Aki hiszi, hogy Jézus Krisztus, Istentől született….legyőzi a világot, és az a győzelem, ami legyőzte a világot, az a mi hitünk! (1Ján 5.1.4)

A hitet meg kell különböztetni attól, amibe vetjük a hitünket. Ez talán a leglényegesebb dolog, hiszen sokféle hit létezik ebben a világban és éppen abban különböznek, hogy KI MIBEN hisz? A hit, mint sóvárgás, jövővárás minden emberben ugyanaz, de az már nem, hogy honnan és milyen forrásból várják a gyógyulást, a segítséget, a boldogságot, győzelmet és bármit, amit hitben remélnek. Ez tehát egy fontos momentum: nem a hit tart meg elsősorban, hanem mindig az, amibe vetjük a hitünket. Pl. valaki odaáll egy szakadék szélére, amin egy rozoga palló vezet a túloldalra. Majd azt mondja, „Én teljes erővel hiszem, hogy átmegyek ezen!" Ha rálép, megérkezik-e a túloldalra? Mivel repedezett a palló, kicsi a valószínűsége. – Egy másik esetben egy erős híd van a szakadékon és egy olyan ember áll oda, aki nem túlságosan harsány és kevésbé dicsekvő módon, de ugyancsak elindul a szakadékon át. Megérkezhet a túloldalra? Nyílván igen, mert a híd megtartja. Mit látunk? A hit tartott meg? Nem közvetlenül az, hanem sokkal inkább, amibe a hitünket vetettük. A rozoga palló bivalyerős hitünk ellenére vesztünket okozza, míg gyenge hittel az erős hídon is lépkedhetünk a szakadék felett. Éppen ezért ne tévesszen meg bennünket akármilyen hit, testvérek! Vannak emberek, akik nagy magabiztossággal hisznek, akár valami őrültségben is. Tömegek követik őket, ereje, sodrása van a dolognak, de fog-e sikerülni? Lehet, idővel porrá lesz minden lelkesedés. Bizony nem az ember hitétől függ ez, hanem attól, amibe vetették hitüket, hogy működik, avagy sem a dolog. Bennünket, embereket sajnos sokszor megtévesztenek ezek a dolgok. Ezért fontos elgondolkodnunk azon, hogy mi mibe vetjük a hitünket? (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Energiát csakis attraktív és mosolygós ember képes adni környezetének. (Fekete István)

2011-02-11

Aki hiszi, hogy Jézus Krisztus, Istentől született….legyőzi a világot, és az a győzelem, ami legyőzte a világot, az a mi hitünk! (1Ján 5.1.4)

A hit szerteágazó fogalommá lett. Használja az egyház, de ugyanúgy használják sportolók, akik a győzelembe vetett hittel küzdenek, spirituális gondolkodók, akiknek könyveivel telve vannak az könyvesboltok ezoterikus irodalmának polcai. Beszélnek a hitről gyógyíthatatlan betegek, akik gyógyulásukat attól remélik, hogy még erősebben hisznek, hátha jobbra fordul sorsuk. A hit mindenkiben munkál. Miért? Mert a hit az embernek Istentől kapott képessége. A hit, mint eszköz arra szolgál, hogy meg tudjunk ragadni olyan dolgokat, akik még nincsenek jelen. A kezünk még nem foghatja meg, de a hitünk már megragadhatja és magához ölelheti az eljövendő valóságot. Ha mondjak erre egy példát: Egy tanár a tanítványainak akarta megtanítani, mi igazából a hit. A tanári asztalnál ülve elővette sokak által csodált, régi, értékes zsebóráját és azt mondta: „Aki idejön és elveszi a kezemből ezt az órát, annak neki ajándékozom." A társaság nevetgélni kezdett, s ilyeneket mondogattak: „Ó, csak viccelődik a tanár úr, próbára akar minket tenni, mennyire vagyunk nagyravágyóak". Miközben ilyenek hangzottak el, a hátsó padoktól lassan, de csendes magabiztossággal egy diák sétált előre, a katedrához. Kinyújtotta a kezét és elvette az órát. A tanár mosolygott és azt mondta: „Jól van, fiam, mától a tied." Döbbent csend lett a teremben. A tanárember aztán ezzel mutatott rá arra, hogy a legtöbben nem hitték el, amit mond, ezért kinevették, legyintettek. De az a fiú már akkor elvette az órát, amikor elhitte beszédemet. A Te hited erős hit? (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Amikor azt mondod: 'Feladom!', gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: 'Egek, micsoda lehetőség! (Brown, H. Jackson)

2011-02-10

Aki hiszi, hogy Jézus Krisztus, Istentől született….legyőzi a világot, és az a győzelem, ami legyőzte a világot, az a mi hitünk! (1Ján 5.1.4)

Hit nélkül nem lehet élni! – valljuk mi emberek. Mert hinni kell abban, amibe belefogunk, hinni, hogy megvalósulhat mindaz, amit elterveztünk. Hinni, hogy valami jobb vár ránk, még ha a tegnap és a ma egyelőre nem ezt mutatja. Egyfelől hiszünk, másfelől viszont nagyon sokrétűen tudunk hozzáállni a hit kérdéséhez. Már gyermekkorban így szól egyik gyermek a másikhoz: „Hiszi a piszi!" – mert nem fogadunk el ám bármit csak úgy. Később ilyeneket is mond az ember: „Hiszem, ha látom!" Azaz, adják elém a bizonyítékokat, akkor beszélhetünk a dologról! Később nagy bölcsen taglaljuk egy-egy beszélgetésben, hogy „mindenki hisz valamiben" vagy „valamiben hinni kell". A győztes hit azonban nem más, mint a Krisztusba vetett hit. Minden más vereséghez vezet. Ne csapd be önmagad, Jézusban higgy, mert csak akkor leszel a győztes oldalán! (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Ha értelmünk kifáradt az igazság kutatásában, jól esik megpihennünk a hit karjaiban. (Blaise Pascal)

2011-02-09

Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az ÚR! (Zsoltárok 116:7)

Isten megajándékozott a testeddel, sőt, egy használati útmutatót is adott hozzá: a Bibliát. Minden szükséges utasítást tartalmaz arról, hogyan viselj gondot magadról és miként élhetsz hosszú életet. Az alapokat már tudod: helyes táplálkozás, mozgás, elegendő éjszakai pihenés. Négy olyan tényező van, ami lehet, hogy még sosem jutott eszedbe a hosszú és szép életről, azonban kihat az egészségedre. Ma az elsőre szeretném felhívni a figyelmedet. Jót tesz az egészségednek, ha bízol Istenben. „Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!" (Péld. 3:5) Miért is tesz jót az egészségnek ez a bizalom? Mert amikor az Úrban bízol, nem aggodalmaskodsz. Így szól a 116. Zsoltár 7. verse: „Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az ÚR!" Hogyha igazán Istenben bízol, nem leszel annyira feszült.  

Van választási lehetőséged:

- Aggódsz, vagy inkább dicsőítesz.

- Imádkozol, vagy inkább pánikba esel.

Minél többet imádkozol, annál kevesebb a kétségbeesés. Légy nyugodt, Isten gondot visel rólad! A Példabeszédek 14:30-ban ezt olvassuk: „A szelíd szív élteti a testet, az indulat viszont rothasztja a csontokat." Tehát nem csak az számít, hogy te mit fogyasztasz, hanem az is, hogy téged mi fogyaszt el. Lehet, hogy csak makrobiotikus és természetes eredetű ételekkel táplálkozol, de ha benned sértődés, aggodalom, félelem, testi vágy, bűntudat, harag, keserűség, vagy bármiféle más érzelmi kór lappang, az le fogja rövidíteni az életedet.

(Forrás: Napi remény)

A nap gondolata:

A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában.(Joanne Kathleen Rowling)

2011-02-08

Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. Ha ezt mondaná a láb: "Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? És ha ezt mondaná a fül: "Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? (1Kor 12:14-17)

Az emberi test Isten csodálatos alkotása. Egyetlen testrészünk sem felesleges. Miképpen egy hatalmas szerkezetben egyetlen kis csavarnak is megvan a maga szerepe. Az alábbi történet is erről beszél:

A kis csavar egy volt a sok százezer közül. Két vaslemezt szorított egymáshoz a hatalmas hajón. Egy nap megszólalt:

- Elég kényelmetlen helyem van itt. Egy kicsit kinyújtózom, nekem is jár egy kis pihenés…

  A környező csavarok kétségbeesetten üvöltöttek rá, amikor meghallották, hogy lazítani akar egy kicsit.

- Megőrültél, kiscsavar? Ha elengeded a két vaslemezt, mi kettészakadunk!

  A vasgerendák nem hittek a fülüknek:

- El ne engedjétek a lemezeket, mert akkor megingunk mi is!

  Szélvészként terjedt el a hír az egész hajón:

- A kiscsavar forgat valamit a fejében!

  Mindenki megijedt. A hatalmas hajótest még a gondolattól is remegni kezdett: a kiscsavar kieshet a lyukból…

  A vékony és vastag vaslemezek, a hajóbordák, a vasgerendák üzenetet küldtek a kiscsavarnak:

- Nagyon kérünk, légy szíves és maradj nyugodtan! Ha te lazítasz, veszélybe kerül az egész hajó, egyikünk sem fogja elérni a kikötőt! Ne tedd ezt velünk!

  Ez hízelgett a kiscsavar büszkeségének. Eddig eszébe sem jutott, hogy ő mennyire fontos a többiek számára. Visszaüzente:

- Maradok, ahol vagyok!…

Kis csavarnak látod magad a családodban, a munkahelyeden, településed közösségében? Maradj a helyeden, és tedd azt, amit rád bízott az Úr! Attól se többet, se kevesebbet!

A nap gondolata:

Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet. (Bethlen Gábor)

2011-02-07

A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre… (2Tim 3:16)

Szerinted kivitelezhető, hogy évente egyszer elolvasd a Bibliát? Hidd el, nem olyan elképesztő időt kellene rászánnod! Valójában naponta 3-4 fejezetet elolvasva egy év alatt végig lehet érni a teljes Szentíráson. Miért jó az neked? Benne van a mai Igében: járhatsz az igazságban, tanulhatsz sokat életedre nézve, ha komolyan veszed a leírtakat azáltal, hogy önmagadra vonatkoztatod, megváltozol. A feddések is érted írattak meg. Ezenkívül még számtalan haszna van: erősít, vigasztal, buzdít, bátorít… Soroljam még? Valaki azt mondta egyszer barátjának: nagyon nyugtalanít, amit nem értek meg a Bibliából. Míg társa így szólt: engem viszont az nyugtalanít, amit megértek belőle! A bűn, a halál kérdésére van már megnyugtató válaszod? Netán úgy vagy vele, hogy egy kicsit innen, egy kicsit onnan csipegetsz a sok lelki útravalóból (iszlám, buddhizmus, ezoterika, stb) és a Biblia is csak egy a sok közül? Vagy az egyetlen igaz iránytű számodra az élő Isten kijelentése? 

A nap gondolata:

A forráshoz csak az árral szemben lehet eljutni. (André Gide)

Ha érdekel, hogy egy év alatt hogyan olvashatod el a Bibliát, kattints ide: http://www.biblia.hu/ 

2011-02-06

Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. (Zsidó 4:12)

Néhány hete a következő hírt olvastam az egyik weboldalon: Hazánkban évente mintegy százezer Biblia jelenik meg és kerül kereskedelmi forgalomba. Ekkora példányszámban, pláne évről évre folyamatosan hasonló mennyiségben nem nagyon fogy más műből; az eladási adatok azt mutatják, még mindig ez a legnépszerűbb könyv. Ez egy örvendetes hír! Ettől örvendetesebb már csak az lenne, ha tudnánk, hogy ki milyen gyakran olvassa és hány ember élete változik meg, és indul el jó irányba a Biblia olvasásának hatására. Persze szerény meglátásom szerint még a templomba járó emberek is viszonylag keveset olvassák a Bibliát. Ha nehezen érthető szakaszhoz érnek, akkor különösen elkedvetlenednek. Pedig nyilvánvaló, hogy egyetlen sora sem véletlen a Szentírásnak. Ismertem egy idős nénit – már jó pár éve nincs az élő sorában – aki saját bevallása szerint negyvenegyszer (!!!) olvasta el életében a Bibliát. Idézgette is elég gyakran, ami alátámasztotta szavait. Nem kérdés: minden nap szükséges egy kis időt rászánnunk a Biblia olvasására, mert ezáltal közelebb kerülünk Istenhez, de jobban megismerjük önmagunkat is! Tudom, hogy elfoglalt vagy, de élj a lehetőséggel! Nem fogod megbánni!

A nap gondolata:

Az emberek nem lusták. Egyszerűen nincs olyan céljuk, ami motiválná őket. (Anthony Robbins)

2011-02-05

Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. (Zsidó 4:12)

Kiprédikált a pap! – mondta a múltkorában egyik ismerősöm. Miből gondolod? – kérdeztem tőle. Abból, hogy a múlt héten összevesztem a szomszédommal, erre vasárnap az volt a prédikációban, hogy ne legyünk szeretetlenek. Ez kiprédikálás? Egyáltalán nem! Szerintem annyi történt, hogy Isten szolgája Isten Lelkétől vezérelve elmondta az Ige üzenetét, amely szíven találta az egyik hallgatót. Ilyenkor az a kérdés, hogy kinek, vagy minek enged az ember. Dönthetünk ugyanis úgy, hogy megsértődünk. Többet nem megyek a templomba, otthon is tudok imádkozni! Vagy dönthetünk úgy, hogy engedjük Isten Lelkét munkálkodni életünkben és nem megsértődünk, hanem magunkra vesszük az Ige üzenetét és szeretetlenség helyett megbékélünk azzal vagy azokkal, akikkel „sikerült" összeveszni. Ha az Ige szíven talál, akkor nem a sértődöttség a helyes magatartás, hanem az, ha még inkább Isten irányába fordulok és elkötelezem magam még jobban a Neki szentelt életre. Te melyiket szoktad választani a két lehetőség közül?

A nap gondolata:

A türelem nem egy passzív dolog, ellenkezőleg, az aktivitást jelenti, valójában az erőfeszítéseink összpontosításáról van szó. (Edward G. Buwer)

2011-02-04

Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. (Rm 12:15)

Legszebb öröm a káröröm – tartja a mondás. Azonban ennek semmi köze Isten szavához. Az Ige ugyanis nem arra bíztat, hogy örüljünk, ha másnak kára van és legyünk szomorúak mások boldogságát látva. Éppen ellenkezőleg tanít bennünket az Úr: legyünk együttérző tanítványok. Akinek öröme van, annak sokszorozzuk meg az örömét azáltal, hogy vele örülünk. Akinek fájdalma, szomorúsága van, azon könnyítsünk azáltal, hogy vele érzünk, vele sírunk. Nehéz feladat? Krisztussal a szívünkben sikerülhet! Íme, egy vers, mely mindezt szintén alátámasztja:

Ne akarj boldog lenni mások örömének rombolása árán.
Ne akarj jónak látszani, hogy mások rossznak tűnjenek fel.
Ne akarj gazdag lenni mások megkárosítása árán.
Ne akarj szép lenni, ha ezzel mások rútságát feded fel. 

A szeretet résztvevő: kacag a nevetővel, és sír a síróval.

Légy boldog mások örömét építve.
Légy jó mások erényét növelve.
Légy gazdag, miközben másokat gyarapítasz.
Légy szép mások gyönyörűségére. (Mácz István: Találkoztam a szeretettel)

Örülj és sírj! De nem mindegy, hogy kivel, mikor teszed! Az örülővel örülj, a síróval sírj, s ha így teszel, akkor ugyanígy tesznek majd veled is hasonló helyzetekben! Ám, ha ez utóbbi gondolat mégse állná meg helyét minden esetben, Te akkor is Krisztusért és a Krisztusban tedd meg!

A nap gondolata:

Istenhez való ragaszkodásunknak olyan erősnek kell lennie, hogy ne legyünk kénytelenek az emberek vigasztalását keresni. (Kempis Tamás)

2011-02-03

Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?" Ő pedig megkérdezte: "Ki vagy, Uram?" Az így válaszolt: "Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. (ApCsel 9:3-5)

Istennek számtalan lehetősége van arra, hogy egy-egy emberi szívet önmagához fordítson. Saulból a damaszkuszi úton kezdte meg a Pál apostollá való formálást. Mindenkinek, aki megtért embernek vallja magát megvan a saját története. Az alábbiakban is olvashatunk egyet:

Istennel bizony nem sokat törődő gyógyszerészsegéd voltam egy kis faluban. Gazdám nem nagyon szeretett éjjel ügyeletet tartani. Ez rendszerint rám hárult. Egyik éjjel már harmadszor keltem fel kimerülten, idegesen, ingerülten. Mikor kinyitottam az ajtót, egy copfos kis parasztlányka állt előttem recepttel a kezében. Dühömben majd hozzávágtam a kulcsot. "Ne haragudjon patikus bácsi, nagyon beteg az édesanyám." De én csak dühösen, álmosan dolgoztam tovább, és elkészítettem az orvosságot. A kislány fizetett, és "Isten fizesse meg"-et is mondott. Én eltettem a pénzt, a receptet is el akartam tenni, amikor véletlenül ismét a receptre néztem. Egy pillanat alatt átfutott az agyamban egy rettenetes felismerés: Jaj, mit tettem?! Sokszoros adagot adtam az egyik alapanyagból, ami már méreg, és az az édesanya reggelre halott lehet. Mint a bolond rohantam az ajtóhoz, ki az utcára és hangosan, kiabálva mondtam: Kislány, kislány! De nem jött vissza. Már messze járt. Betámolyogtam a hátsó kisszobába, térdre estem, kezemet összekulcsoltam, és imádkozni kezdtem ahhoz, akihez gyermekkorom óta nem imádkoztam: "Hát áldj meg és segíts, ha tudsz, Isten, ha vagy az Égben." Valami effélét mondhattam, és azt sem tudom, hogy meddig tartott. Ha rövid volt is, ezer esztendőnek tűnt. És ekkor megint belehasított a csöndbe a csengő. Rohantam az ajtóhoz. Megdermedten álltam, nem akartam hinni a szememnek. Megint a copfos kislány lépett be, sírástól maszatos arccal. Néztünk egymásra. Tán már meg is halt az anyja? Akkor a kis copfos hebegve megszólalt: "Patikus bácsi, ne haragudjon rám. Részeg emberektől megijedtem, elejtettem az üveget és eltörött... de nincs több pénzem." Lelkendezve újból elkészítettem az orvosságot... megsimogattam a ki copfost. És azóta hiszek és imádkozom. (Bognár Cecil bencés egyetemi tanár jegyzete alapján)

Neked mi volt az utad? Lehet, hogy nem egyik pillanatról a másikra történt megtérésed, és nem tudod megnevezni a napot és az órát, amikor Jézus megragadta lelkedet, de az a fontos, hogy Benne bízz, Neki élj, Őt szolgáld! Ezek ugyanis azt mutatják, hogy valóban Isten megváltását elfogadó tanítvány vagy!

A nap gondolata:

A rossztól sokat szenvedünk, de nagyon sokat is köszönhetünk neki.

2011-02-02

„Minden munkátokat szívvel-lélekkel végezzétek, mint akik nem embereknek, hanem az Úrnak dolgoznak." (Kolossé 3:23)

Ahogy belépsz az előtted álló, céltudatosan eltervezett évtizedbe, fontos, hogy észrevedd, hogy a munkád lehet egy olyan cselekedet, mellyel kifejezed Isten felé az imádatodat. Valójában, ha azt szeretném, hogy Isten áldása legyen a pénzügyeimen, akkor a hivatásomat mindenképp egy Istent imádó cselekedetté kell alakítanom.  Mit is jelent ez? Arról beszélek, hogy nem számít, mit csinálsz – utcát sepersz, egy vállalat főnöke vagy épp főállású anya vagy – a munkád több mint egyszerű munka. A Biblia azt írja, hogy amíg itt vagy a földön, használd a munkádat az imádat egy kifejeződéseként.  Ez azt jelenti, hogy bármit is teszel, azt tedd lelkesedéssel. Ha nincs benne szíved-lelked, akkor nem a számodra megfelelő munkát végzed. Ha nem úgy végzed, hogy szíved-lelked benne van, akkor bűnt követsz el. Nem én mondom ezt, hanem a Biblia.  Miért dolgozzunk teljes szívvel-lélekkel? Mert „az Úrnak" dolgozol, és „nem az embereknek". Tegnap megtudtuk, hogy Isten a bérünk és az „ellátmányunk". Ő a „főnököd" is. Lehet, hogy van valaki, aki a „felügyelő" szerepét tölti be, de te valójában egy magasabb hatalmat szolgálsz. Nem számít, mit teszek, legyen az egy étel elkészítése, egy számla aláírása, egy elemzés elvégzése, egy üzlet megkötése, értékesítés, kézbesítés – akármi is legyen, úgy kell elvégeznem, mintha Istennek végezném, így az imádat egy kifejeződése lesz. Luther Márton, aki a reformáció elindítója volt, azt vallotta, hogy akár tehenet is fejhetünk Isten dicsőségére. WC-t is pucolhatsz Isten dicsőségére. Miért? A magatartásod árulja el, hogy „Istenem, amit teszek, azt érted teszem". Például, vegyük azt, hogy ágyakat vetsz meg egy hotelben. Mindjárt szebben veted meg azokat az ágyakat, ha arra gondolsz, hogy „úgy teszem ezt, mintha Jézus aludna azokban az ágyakban". Ha mindenhez úgy viszonyulnál, mintha Istennek tennéd, és nem úgy, mintha embereknek, hogyan változna meg a munkához való viszonyod?

(Forrás: Napi remény) 

A nap gondolata:

A fiatalság nem erény és az öregség nem betegség.

2011-02-01

Meg van írva: Az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig rablók barlangjává teszitek. (Mt 21:13)

A templom az imádság háza. De vajon arra is használjuk? Időnként nem lesz méltatlan dolgok helyszíne? Egy adventi hangverseny, egy karácsonyi koncert bizonyára nem sérti Isten dicsőségét, de azért Lady Gaga-t talán nem kellene énekelni a templomban. Akik látták az X-Factor legutóbbi műsorát, tudják, miről beszélek. (2010. november 9 táján A szerk. megjegyzése) Nálam kiverte a biztosítékot. Persze én gyarló ember vagyok, nem én számítok, de arra gondoltam, hogy vajon Jézus mit szól ehhez? Nekem a fent idézett Ige jutott eszembe, melynek minden szava Jézustól származik. Számít az nekünk, hogy mit gondol Jézus a tetteinkről? Mert akkor jobban kellene ügyelnünk azzal kapcsolatban, hogy milyen képet rajzolunk ország-világ elé. Ügyelnünk kell arra, hogy milyen egyházképet festünk az emberek elé. Nem véletlenül élcelődött a műsorvezető arról, hogy mit szóltak ehhez a hívek… De még egyszer mondom: az a nagy kérdés, hogy mit szól ehhez Jézus? Ráadásul ez nemcsak a templomi „rendezvényekre", hanem minden másra is vonatkozik. Már, ha számít az Úr Jézus szava nekünk…

A nap gondolata:

Bármilyen közel van a karó a tőkéhez, soha nincs közöttük életközösség. (Szikszai)