Keresés ebben a blogban

2011. április 30., szombat

2011-04-30

Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy látván a ti jó cselekedeteiteket, dicsőítsék érte a ti mennyei Atyátokat! (Mt 5:16)
Isten szabadítása elkötelez bennünket. Ezért egyre többet igyekszünk olvasni a Szentírást, hallgatni az Igét, s rájövünk: Ő tanít meg beosztani az időnket, segít, hogy különbséget tudjunk tenni jó és rossz között, fontos és nem fontos dolgok között. Nem aszerint mérlegelünk: tegyünk-e valamit embertársainkért, hogy mennyi pénzt kapunk érte, mennyi a hasznunk belőle, vagy épp mekkora elismertségre tehetünk szert. Isten Igéjével tanít bennünket úton járásunkban, életvezetésünkben naponta. S aki erre figyel, az boldog, hogy már nem a megkötözöttség, szűk látókörűség állapotában van, nem kell attól szenvednie, hogy rossz szokása, vagy épp a környezete diktálta szemlélet, korszokás lehúzzák a mélybe, hanem lélekben boldogan fel tud emelkedni, hálás Istennek, hogy őt megszabadította mindettől, s ezért minden energiájával, felszabadult idejével és erejével teheti a jót embertársai és a társadalom javára. Élete minden napján és annak minden percében. Nem mérlegel, nem vár hálát, köszönő szót, dicséretet, hiszen szeretné a Krisztus világosságát továbbsugározni, az Ő jó illatát árasztani. Komolyan veszi a tanítást: Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy látván a ti jó cselekedeteiteket, dicsőítsék érte a ti mennyei Atyátokat!
(P. Tóthné Szakács Zita)

A nap gondolata:
Ne félj a jelen feladatától. Tudd: minden érted van. A feladat nem került volna az utadba, ha nem lenne fontos fejlődésed szempontjából. Azért tárta eléd épp most, mert mára lettél kész a megoldásra!

2011. április 29., péntek

2011-04-29

Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja lépéseit. (Példabeszédek 16:9.)
Az Isten szerinti célokat csak Isten ereje és hatalma által érhetjük el. Ez a különbség a földi, emberi ésszel megtervezett célok és az az Ő tervei között. Néhány nappal ezelőtt böngésztem az interneten, és közel 90 ezer önképző, vagy "segíts magadon" típusú könyvet találtam a világhálón. Elképesztő, mennyi tanáccsal vagyunk manapság ellátva! Az is igaz, hogy ezek közül van sok hasznos tanács is. Például olyanok, mint "ne őrizgesd a sérelmeidet". Ez egy jó és okos tanács. Aztán sokszor olvashatjuk, hogy bocsáss meg azoknak az embereknek, akik megbántottak, mert csak saját magaddal teszel rosszat, ha őrizgeted a haragodat. Ez is igaz. A gond csak az, hogy egyik "segíts magadon" könyv sem tudja azt, amit a Biblia. Egyik könyv sem képes elérni azt, hogy azt tedd, amit olvasol. Azt persze leírják, hogy ne őrizgesd a sérelmeidet, hanem engedd el azokat, de próbáltad valaha is ezt megvalósítani önerőből?! Nem egyszerű! Egyedül Istennek van ereje és hatalma arra, hogy képessé tegyen arra, hogy ezeket el is tudd engedni! Szóval a "segíts magadon" könyvek tényleg helyes dolgokról szólnak, de hiányzik belőlük az erő, ami viszont megvan Istenben. Egyedül Isten tehet képessé arra, hogy igazán megváltozz. Hadd legyek csupán egy percre személyeskedő: Hány alkalommal állítottunk fel, te meg én, olyan újévi célt, amelyet sosem tudtunk megvalósítani az évek során. Hajlamosak vagyunk erre, 2 okból kifolyólag is: 1) nem hagyatkozunk Isten erejére és hatalmára,

2) nem merünk elszámolthathatóak lenni egyetlen kisebb csoport vagy egyetlen személy felé sem.
 A Biblia azt mondja,  hogy "Nem erővel és nem hatalommal, hanem az én lelkem által teszem — mondja a Seregek Ura." (Zakariás 4.6) Ahhoz, hogy jelentős változások érj el az életedben, ahhoz, hogy elérd azokat a céljaidat, amelyek a jelentős változásokhoz elvisznek, Isten erejére kell hagyatkoznod és elszámoltathatóvá kell válnod.
 A Példabeszédekben ezt olvassuk: "Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet." (Példabeszédek 3.5-6) Ezzel mit mond a Biblia? Azt, hogy bízz az Úrban teljes szíveddel, és akkor Isten lesz a társad, aki elvezet téged az igazi célok felé.
 Elkezdtél már igazi célokat keresni?

(Forrás: Napi remény)
******************************************************************
A nap gondolata:
Egy bűnös sem mentheti fel önmagát, ha ugyanő a bíró.
(Ambrosius Theodosius Macrobius)

2011. április 28., csütörtök

2011-04-28

Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy látván a ti jó cselekedeteiteket, dicsőítsék érte a ti mennyei Atyátokat! (Mt 5:16)
Hiszen annyi feladat van, amiért nem kellene fizetni, hogy valaki elvégezze, hanem az egymásra és környezetünkre való odafigyelés megoldaná gondjainkat. Hiszen öregek napközi otthonát, vagy óvodát látogatni, az utcát felsöpörni, a játszóteret lefesteni, a szomszédnak bevásárolni, az ágyban fekvőnek kiváltani a gyógyszert, a bizonytalant átsegíteni az úton, az öregnek segíteni megkapálni a virágoskertjét – mind-mind olyan feladat, ami nem kerül semmibe, csak odafigyelésbe. Csak! Ez az egymásra odafigyelés veszett ki a világból, mert a pénz diktál, irányit, hangol rá egy lehetőségre, vagy beszél le róla. Ma feltétlenül fontos, hogy hatékony legyen a munkánk, elfecsérelt perceink ne legyenek, s megfeleljünk a követelményeknek. Ha marad egy kis idő, akkor gyakran a reklámok sugalmazta maguk kényeztetésébe kezdenek sokan, hiszen a sok munka után megérdemlik. A modernnek hitt gondolkodás azt sugallja, sok pénzt kell hétközben keresned ahhoz, hogy hét végén kellőképpen kikapcsolódhass, felfrissülhess a következő heti hajrára. Ebbe az élettempóba nagyon nehezen fér bele a másik emberrel való törődés.
(P. Tóthné Szakács Zita)
A nap gondolata:
Az életet álommá kell átalakítani, s álmunkból valóságot formálni.

2011. április 27., szerda

2011-04-27

Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy látván a ti jó cselekedeteiteket, dicsőítsék érte a ti mennyei Atyátokat! (Mt 5:16)
2011. az Önkéntesség Éve az Európai Unióban, s ehhez kíván csatlakozni Egyházunk is. Nekünk, református nőszövetségi és gyülekezeti tagoknak egyértelmű, hogy önként felvállalunk gyülekezetünkben és szűkebb, vagy tágabb környezetünkben feladatokat. De mi is a különbség az önkéntesség és a keresztyén ember szolgálata között? Van egyáltalán? Az önkéntes az, aki szabad idejében erejéhez mérten vállal valami feladatot a közösségben, a közösség érdekében. Szabad akaratából. Kiveszett mai világunkból az önkéntesség fogalma. Ami a két világháború között még természetes volt, hogy aki tehette jótékonykodott, önképzőkört szervezett, részt vett mozgalmakban, tevékenykedett nemcsak pénzért, az mára kiveszőben van. Akkor sokan a kor szellemiségéhez igazodva igyekeztek úgy szervezni az életüket, hogy abba mindig beleférjen egy kis önkéntesség is. Mára megváltozott a helyzet. Individualista világunkban sokan csak a maguk hasznát keresik. S ha egy-egy rendkívüli feladatra megkérik őket, akkor ott a kérdés azonnal – hangosan, vagy kimondatlanul – megéri ez nekem? Mi hasznom belőle? Profitálok-e abból – akár magánéletemben, karrierépítésemben, akár vállalkozásomban, családomban, ha részt veszek egy meghirdetett alkalmon? Mivel ez a szemlélet nagyon eluralkodott, s társadalmaink ezért nyögnek többek között a terhek alatt, az elidegenedés ellenszereként, az elmagányosodás gyógyítására, vagy megelőzésére, társadalmunk építésének érdekében hirdetik meg az önkéntesség évét…
(P. Tóthné Szakács Zita)
A nap gondolata:
Titkos írás az arc, de annak, aki a kulcsát bírja, nyitott könyv. (Jókai)

2011. április 26., kedd

2011-04-26

Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által. (Efézus 2,19-22)
Reményik Sándor nagyon szemléletesen fogalmazza meg egyik versében, amikor azt mondja, mindannyian kemény kövek és haszontalanok, nehezek, otrombák, formátlanok, tehetetlenek, tompák, elesettek, mozdíthatatlanok” voltunk, amíg meg nem talált bennünket a teremtő Isten akarata, „és azt mondta nekünk: Ti templom lesztek. Falakká fogtok összeállani, És visszaveritek az Ige hangját…”
A te szüleidnek, nagyszüleidnek, őseidnek is ott dobban a hite annak a templomnak falában, amely ott áll hozzád közel, akárhol is élsz! És Isten téged is be akar építeni ebbe a közösségbe, szeretetének és a lelki testvérek szeretetének kötelékével! Csak így lehet megtartatásunk, csak így könyöröghetünk megmaradásért egy elidegenedő és minden valós közösségnek hátat fordító világban: ha imádságunk együtt szól: nem egymás ellen, hanem egymásért, ha bűnbánattal, alázattal, Istenre hallgató lélekkel, egybeilleszkedve, szív a szív, váll a váll mellett próbálunk épülni, építeni, nem a magunk önhittségéből, hanem Isten kegyelmében bízva, megmentő csodáit átélve.
Ahogyan Zakariás próféta megtapasztalta a nagy templomépítés közepette: „Nem erővel és hatalommal, hanem az én Lelkemmel, ezt mondja a Seregeknek Ura”. Könyörögjünk egyházunk megmaradásáért, de nélkülünk, élő hittel dobbanó élő kövek nélkül ne várjunk épülést… (Gyallai Henrietta)
A nap gondolata:
Mindenki az emberiséget akarja megváltoztatni, senki sem önmagát!
Nádudvari  Nagy János: Krisztus parancsa

Mindnyájan egyek legyetek,
S miként Én, úgy szeressetek,
Oly igazán, olyan mélyen:
Én tőletek ezt igénylem.
Sőt, inkább, ezt parancsolom,
Mert ez olyan nagy hatalom,
Minél nagyobb kincs nincs a földön
S fontos, hogy ez tündököljön!

Hogy meglássák az emberek,
S élő példává legyetek
A rátok figyelők előtt.
Tőlem kaptok elég erőt,
Mint a tőkétől a vessző,
A nap fényétől növekvő;
Úgy fényletek lelkem által,
Szeretetem hatalmával.

S világíttok a nagy éjben,
A vad világversengésben,
Mutatván a példát, hogyan
Élhet az ember boldogan
Egymásért oly közösségben,
Ahol nem számít a pénz sem,
Se föld, se ház, s egyéb vagyon:
Mert azt már én igazgatom…

2011. április 25., hétfő

2011-04-25

Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által. (Efézus 2,19-22)
Nem lehetünk egymás számára idegenek, ha ugyanazon településen élünk, ha ugyanazt az Urat követjük, ugyanazt a Szentírást olvassuk, ha ugyanazokért a célokért imádkozunk! Akkor olyan szervesen kell egymásra épülnünk, miként egy jó alapokkal bíró házban a téglák tartják stabilan az épületet! Mindnek megvan a maga helye, ahová az alkotó teremtő akarattal helyezi! Mi sem véletlenül születtünk abba a családba, ahová, arra a településre, ahová. Nekünk itt kell lennünk polgártársaivá a szenteknek, és háza népévé Istennek.
Azt mondod, a te lakóhelyeden a gyülekezet közel sem „a szentek gyülekezete”? Valóban nem az. Profán, világi értelemben véve valóban nem. Bűnökkel terhelt, kísértésekkel küzdő, sok nyomorúságban elbukott, tökéletlen emberek közössége, megannyi hibával, felróható botlással. De Istennek mégis az tetszett, hogy ilyenekre bízza az evangélium ügyét, hogy ne angyalok szolgálják az ő nevét ebben az épületben, a földi életben, az anyaszentegyházban, hanem esendő emberek! Akik bibliai értelemben véve mégiscsak szentek, hiszen a Bibliában szent az, ami Istennek van elkülönítve! (Gyallai Henrietta)
A nap gondolata:
A szeretet nem adó, vagy követelés, mely mögött ott áll a végrehajtó. A szeretet úgy árad, mint a napfény: csöndesen és állandóan - egyedül a maga csodatévő hevétől.

2011. április 24., vasárnap

2011-04-24

Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által. (Efézus 2,19-22)
Egység, összefogás, együvé tartozás… Olyan szavak ezek, melyeket a Szentírás nem a hangzatos, de sokszor üres, tartalom nélküli frázisok szintjén ad elénk, hanem a valós életben megvalósuló alapelvek szintjén. Beszél a lelki testvérek közötti összetartozásról akkor, amikor az egyházat és a gyülekezeteket úgy mutatja be előttünk, mint a Krisztus-test valóságát, amelyben mindenkinek megvan a maga, Istentől kapott talentumai által élhető feladata.
Úgy van szükségünk egymás támaszára, testvéri közösségére, miként testünkben szükség van a kezekre, lábakra, a legkisebb szerveinkre, minden sejtünkre… Ezért hamis az az állítás, amit sokan a magukénak vallanak: nekem van hitem, de nincs szükségem a gyülekezetre, nem igénylem a közösséget. Gyülekezet nélkül nem lehet együtt örülni az örülőkkel, és együtt sírni a sírókkal! Gyülekezeti közösség nélkül senki ne akarja megélni az apostolok örömét, amikor az ősgyülekezetben egy szívvel és egy lélekkel imádták az Urat, és szolgálták a felebarátot! Sem a televíziós, sem a rádiós istentisztelet nem fogja megadni ennek áldását! Sem a karosszékben, sem vasárnap délelőtt a fakanál mellett állva! Még ez a mostani igeolvasásod sem adja meg ennek az áldásnak örömét! (Gyallai Henrietta)

A nap gondolata:
A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia. Senki sem téríthet el engem ettől a meggyőződéstől, mert a tapasztalás tanított meg rá. (Gandhi)

2011. április 23., szombat

2011-04-23

Az én igám boldogító, és az én terhem könnyű. (Mt 11,30)
A kanapén pihentem a nappaliban, amikor észrevettem a négy éves kisfiunkat a folyosón. Kétségbeesetten sírt, mert nem tudott kinyitni egy dobozt, aminek a fedele túl szoros volt. Szóltam neki, hogy hozza ide, majd én segítek. De ő mindenáron maga akarta kibontani. Tovább sírt, és egyre idegesebb lett. Amikor már teljesen elfáradt, csak akkor engedte meg, hogy segítsek. Csak nézte, nekem milyen könnyen sikerült kinyitni a dobozt. Elkerülhette volna a csalódást és rossz érzést, ha hamarabb hozzám fordul.
Ez az élmény jó leckét jelentett a számomra is, hogyan kezeljük a nehéz helyzeteket. Túl gyakran megesik, hogy ahelyett, hogy Isten segítségére hagyatkoznánk, először a saját módszereinkkel próbálunk megoldani egy problémát. Végül csalódottak vagyunk, vagy sírunk. De Isten ígérete itt áll előttünk: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." Istennek megfelelő megoldásai vannak a problémáinkra. Higgyünk és bízzunk Isten szavában - és kérjük Isten segítségét!
(Forrás: Csendes Percek)
A nap gondolata:
Nem az számít, honnan indulsz, hanem az, hogy milyen döntéseket hozol arról, hogy hová akarsz végül eljutni. (Anthony Robbins)

2011. április 22., péntek

2011-04-22

Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz. (Jelenések 21:7)
Hol leszünk az örökkévalóságban? Mennyország vagy pokol? Mi a különbség a kettő között? Az alábbi történet segít eligazodni:
Istennel beszélget egy ember.
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol?
Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. Az embernek elkezdett csorogni a nyála. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál, az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással. A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak "képesség" kérdése, ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.
- Amikor csak magunkra gondolunk... a Pokol van itt a Földön.
Hozzátenném ehhez a történethez, hogy a Pokol itt is lehet a Földön, mert valójában ez egy Isten nélküli állapot. Isten országában azonban az  üdvözülők serege az Urat dicsőíti majd és Ő velünk fog lakni. A kárhozat pedig az Úr nélküli szörnyűséges, fájdalmas állapot. Imádkozzunk a jelenleg odatartókért!
A nap gondolata:
Ha nem lenne sötét, sose látnánk a csillagokat.

2011. április 21., csütörtök

2011-04-21

De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Ismerős számunkra a lábmosás története (Jn 13). Jézus, a tanítványok Mestere, a világ Megváltója, a keresztre feszítése előtti éjszaka kötőt helyez maga elé és elkezdi mosni a tanítványok lábát. Egy világi közösségben ez éppen fordítva történt volna. Én vagyok a főnök, a vezető, mossátok meg a lábam! – hangzott volna valószínűleg. Ez parancs! És ugrottak volna a szolgálatkész emberek. Jézus azonban nem így gyakorolja a hatalmat, hanem úgy, ahogy övéire bízta: Aki első akar lenni, legyen a rabszolgátok. A rabszolgák feladata volt abban az időben gazdáik lábának megmosása, és Jézus mégsem érezte méltóságon alulinak, hogy így cselekedjen. A János evangéliumában olvasható leírásból kiderül, hogy egyedül Péternek volt szava a tanítványok közül ehhez az egészhez. Ő látja, hogy mi történik itt és szól: „Az én lábamat nem mosod meg soha”. „Ha nem moslak meg, semmi közöm hozzád” – válaszol neki Jézus. Péter pedig erre így szól: „Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is.” E párbeszéd kezdetén ezt mondja Jézus Péternek: „Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted”. A mi esetünkben is az a kérdés, hogy megértjük-e azt, hogy az a nagyobb közülünk, aki szolgál? Hogy aki nagyobb szeretne lenni másoktól, az lépjen a szolgálat útjára! Hogyan is van ott egyik énekünkben? „Tudjunk utolsók lenni, a bajt vállunkra venni e földi élten át.” (Katona Béla)
A nap gondolata:
Nem lehet sem látni, sem megérinteni a világ legszebb dolgait. Ezeket a szívnek kell éreznie.

2011. április 20., szerda

2011-04-20

De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
A korabeli vallási vezetők úgy gondolkodtak, hogy aki különb a többi embernél hitében, erkölcsös életfolytatásában, az nem ereszkedik le vámszedőkhöz, és egyéb a társadalom peremén elhelyezkedő emberekhez. Jézus pedig azt mondta: Mindenkihez jöttem! Mindenkit keresek, hogy Istenhez közelebb kerüljön, és ez nem függ attól, hogy kinek mi a foglalkozása vagy a társadalmi ranglétrán hol a helye. Az írástudók és a farizeusok megvetették Jézust, amiért Ő egy asztalhoz ült bárkivel. A bűnösök barátjának nevezték Őt. Pontosan azért, mert hatalmával másokat megmenteni, szolgálni igyekezett. Ez a közöttetek ne így legyen hatalmas figyelmeztetés a mindenkori tanítványok felé. Azt jelenti ez, hogy lássátok meg mi van a világban, de látnotok kell azt is, hogy én, a Megváltótok, milyen példát adtam elétek. Jézus a hatalmát szolgálatra használta, vagyis rávilágított arra, hogy akinek hatalma van, akkor teszi vele a legjobbat, ha mások szolgálatára használja. Aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. – Ezt mondja Jézus. Nem éppen szokványos gondolatok ezek. Teljesen idegen ez a gondolkodásmód a világtól. Nem is sokan gyakorolják. Esetleg felmerülhet bennünk az a kérdés, hogy milyen könnyű ezt kimondani. De lehet ezt egyáltalán gyakorolni?  Jézus hitelessége abban áll, hogy Ő nemcsak beszélt valamiről, hanem a gyakorlatban is megélte. (Katona Béla)
A nap gondolata:
Nincs csodálatosabb dolog, mint a keresztények békessége Istenben.

2011. április 19., kedd

2011-04-19

De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Jézus elmondja nekik, hogy nézzék meg a népeket: fejedelmeik uralkodnak, hatalmaskodnak rajtuk, de közöttetek ne így legyen. Az, ahogyan a világban gyakorolják a hatalmat csak egy dolog. Uralkodnak, hatalmaskodnak, elnyomnak, letipornak, háttérbe szorítanak, ha a szükség úgy hozza, de közöttetek ne így legyen. Akarjatok naggyá lenni, elsővé válni, de ennek útja a szolgálat. Nem a hatalmaskodás, az elnyomás, hanem a szolgálni tudás. Jézus önmagát állítja követendő példaként a tanítványok elé. Önmagáról mondja, hogy nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon, és életét adja váltságul mindenkiért. Jézus Krisztus azért hiteles ezen a téren, mert megmutatta, hogy hogyan kell ezt kivitelezni. Ismerjük Jézus szavait, melyet feltámadása után mond: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. És mit tett a világ Ura? Hatalmaskodik, leigáz vagy elnyom? Nem! Közösséget vállal minden emberrel és szolgál. (Katona Béla)
A nap gondolata:
Életforma melyre Isten hív, hatalmasabban beszél száz bizonyságtételnél.

2011. április 18., hétfő

2011-04-18

Ekkor hozzálépett Jakab és János, a Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk.” Jézus megkérdezte tőlük: „Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek?” Ők pedig ezt mondták neki: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a másikunk a bal kezed felől üljön majd dicsőséges uralkodásod idején.” Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?” Mire ők így feleltek neki: „Meg tudjuk tenni.” Jézus ekkor ezt mondta nekik: „Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek, de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni, mert azoké lesz az, akiknek elkészíttetett.” Amikor ezt a tíz tanítvány meghallotta, megharagudott Jakabra és Jánosra.
A tanítványok nagyon emberi és őszinte gondolataival találkozunk itt. Úgy gondolkodnak, hogy a betegeket gyógyító, a kenyérszaporító, a tengeren járó, a halottakat feltámasztó Jézus hamarosan Izrael trónjára ül és ebből nekik, a tanítványoknak, a legközelebbi bizalmasoknak profitálni kell. A párbeszéd további részében Jézus rámutat arra, hogy az a sors, amely Őrá vár a tanítványok osztályrésze is lehet, de két különböző síkon gondolkodnak. Jakab és János csak a földi dolgokat, a hatalmat és az ezzel járó előnyöket látja, míg Jézus az Isten országának rendjét villantja fel. Ha van egy közösség, akkor előfordulhat, hogy egyesek kitörési pontokat keresnek. Többek, nagyobbak akarnak lenni, mint a többiek. Ez haragot, összeütközést von maga után. Hallottuk az Igéből, hogy a többi tanítvány meghallván Jakab és János kérését megharagudott rájuk. Az egyik írásmagyarázó szerint nem azért bosszankodott a másik tíz tanítvány, mert megtudták, hogy mit kér Jézustól két társuk, hanem azért, mert megelőzték őket e kérésben. Azaz bennük is ott volt a nagyravágyás, a „milyen jó lenne, ha nagy lennék” vágyakozása. E magyarázatot alátámasztja a Lukács evangéliumának leírása, mely szerint „versengés támadt köztük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük.” (Lk 22:24) Tehát a tanítványok szívében is ott volt a versengés, a méricskélés, melyikük ér többet, melyikük a legkiválóbb? És Jézus nem mondja, hogy ez baj! Nem mondja, hogy ilyesmin ne járjon az eszetek! Jézus szerint ugyanis az nem gond, ha naggyá akar lenni valaki, az igazi kérdés viszont az, hogy hogyan lehet valaki naggyá…
(Katona Béla)
A nap gondolata:
Szerintem csak egyetlen ember létezik, és az Jézus. A többi ember annyiban van, vagy annyiban nincs, amennyiben Jézussal azonos vagy nem azonos. (Weöres Sándor)

2011. április 17., vasárnap

2011-04-17

Ekkor hozzálépett Jakab és János, a Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk.” Jézus megkérdezte tőlük: „Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek?” Ők pedig ezt mondták neki: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a másikunk a bal kezed felől üljön majd dicsőséges uralkodásod idején.”
Igénk az emberi nagyravágyás, az elsővé lenni kérdését boncolgatja! Naggyá lenni, elsővé válni valamiben, nagyon sok ember szívében jelenlévő gondolat. Ez testet ölthet abban, hogy valaki legjobb tanulója legyen az osztályának, legjobb sportolója legyen csapatának, legjobb dolgozója legyen munkahelyének. Persze legjobbnak lenni valamiben viszonylag keveseknek adatik meg. Ám annál többeknek mozgatja meg a fantáziáját, az álomvilágát. Naggyá lenni azonban nemcsak önmagunk miatt, valamilyen teljesítményünk kapcsán lehetünk, hanem akkor is, ha olyan valakinek tartozunk a belső köréhez, aki sokra hivatott. Talán erre szokták mondani, hogy valaki jókor volt (van) jó helyen. Furcsák vagyunk mi, emberek, mert még Jézus mellett is naggyá kívánunk lenni. Igénk arról számol be, hogy két tanítvány, Zebedeus fiai, azaz Jakab és János nem mindennapi kéréssel fordulnak Jézushoz. Mivel közel érzik Jézus megváltói pályájának tetőpontra jutását, ezért szeretnének jobb és bal keze felől ülni a trón mellett. Ez nem kevesebbet jelent, mint a Jézus utáni második és harmadik helyet szeretnék maguknak biztosítani. Elítéljük őket emiatt vagy bennünk is jelen van a naggyá lételnek ez a lehetősége? (Katona Béla)
A nap gondolata:
Ne annyit markolj, amennyit szeretnél, hanem amennyit a kezedben bírsz tartani. (Seneca)

2011. április 16., szombat

2011-04-16

Mert ez a kijelentés… biztosan bekövetkezik. (Habakuk 2:3)
Az akadályok nem lophatják el a látásodat a te beleegyezésed nélkül. Winston Churchill ezekkel az emlékezetes szavakkal élesztette fel, támadta le és ostromolta Britanniát a vereség szélén táncolva: „Soha ne add fel! Soha ne add fel! Soha, soha, soha ne add fel!” A nehézségek elkerülhetetlenek, de feladni nem kötelező! Ha hitben jársz és nem vagy hajlandó feladni, Isten garantálja, hogy nehézségeid nem fogják megakadályozni látásod beteljesülését. Bár rabszolgaként éltek, Izráel mégis megkapta az erőt ahhoz, hogy legyőzze Egyiptom minden erőfeszítését, amivel megpróbálták megtörni őket. Túlélésük és sikerük történetét így olvashatjuk: „… mennél jobban sanyargatták őket, annál inkább szaporodtak és terjeszkedtek…” (2Mózes 1:12). Pál álma, hogy az egész világot elérje az evangéliummal, minden fordulónál úttorlaszokba ütközött. Amikor szorongattatása nőtt, ezt vallotta meg: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk!” (2Korinthus 4:8-9). József hosszú úton jutott el a kormányzói székig. Ez az út elárultatáson, üldöztetésen és magányosságon át vezetett. Álma éveket késett, de még mindig élt, mert nem adta fel. Most, Egyiptom kormányzójaként, amikor végre valóra vált álma igazolást nyert még kritikusai szemében is, így emlékszik vissza a csodálatos útra, ahogyan Isten valóra váltotta azt: „Gyümölcsözővé tett engem Isten nyomorúságom földjén” (1Mózes 41:52). József nem volt hajlandó feladni álmát, ez tartotta őt életben. Az akadályokban a lehetőségeket kereste, és Isten gyümölcsözővé tette őt, nem úgy, hogy mentesítette a megpróbáltatásoktól, hanem úgy, hogy éppen ott léptette őt elő „nyomorúságai földjén”. A nehézségeid nem tudják megállítani Istent – ne hagyd, hogy téged megállítsanak!
(Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:
... mit ér a környék csendje, ha szenvedélyeink üvöltenek?

2011. április 15., péntek

2011-04-15

Elég neked az én kegyelmem... (2Kor 12:9)
Az egyik közismert és közkedvelt, remek focista szerint a futballisták nem keresnek sokat. Nem? Példának hozza fel az angol válogatott egyik ászát, a heti 250.000 angol fontot kereső, mostanság meglehetősen halovány sztár „gyenge” keresetét. Ez tényleg nem sok. Számítsuk csak át: 320X250.000 = 80.000.000. Ennyit keres forintba átszámolva ez a sajnálni valóan kevés bevételű focista. Hetente. Ez tényleg nem sok. Vajon meg tud élni belőle? Nem a kedélyeket szeretném borzolni, de ha jól belegondolunk, akkor nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy a legtöbb ember hazánkban egész életében (!!) nem keres annyit, mint a fent említett focista egyetlen hét alatt. Mégis elégedetlenkednek időnként ezek a csillagászati árakat kereső profik. Irigykedni persze nem érdemes senkire. Aki jelentősen jobban keres, mint mi – legyen bármi a foglalkozása, vagy hivatása –, gondoljunk arra, hogy vajon tudnánk-e azt csinálni és olyan minőségben, mint ő? Továbbá mi, hívő emberek nem feltétlenül csak a földi dolgokra tekintünk. Mi tudjuk, hogy az odafenn valókkal kell törődnünk. A földi életre nézve pedig az Úr azt mondja nemcsak Pál apostolnak, hanem nekünk is: elég neked az én kegyelmem. Erre lehet, sokan azt mondanák, hogy Isten kegyelméből nem lehet megélni. Ám mi tudjuk, hogy csak abból lehet megélni, mert az elég. Mindenre. (Katona Béla)
A nap gondolata:
Nem az számít, hogy minek születik valaki, hanem az, hogy mivé nő fel. (Joanne Kathleen Rowling)

2011. április 14., csütörtök

2011-04-14

Az olyan kimosott ruhát, vásznat, szövetet vagy bármilyen bőrholmit, amelyről eltűnt a kiütés, újból ki kell mosni, és akkor tiszta lesz. (3 Móz 13:58)
Egyszer egy tanítványt elküldött mestere a folyóhoz, hogy kosárral merje ki annak vizét. S mikor az panaszkodott, hogy ez lehetetlen vállalkozás, válaszul azt kapta: „De legalább a kosár már tisztább lett.” Ez azt jelenti, hogy tisztulhat a gondolkodásunk Isten előtt, ha Igéjét hallgatjuk, ami nagyon jó dolog. Közelebb visz Istenhez. De szükségünk van egy sokkal fontosabb tisztító tényezőre, amit így olvasunk: „Jézus Krisztus vére megtisztít minket minden bűntől – olvassuk János levelében. A mai ószövetségi Ige azt mondja, hogy „újból ki kell mosni és akkor lesz tiszta.” Jézus mondja a sok-sok Igét hallgatott tanítványának, Péternek a kereszt előtt, a lábmosás történésénél: „Ha nem moslak meg, semmi közöm hozzád!” Sokat tisztultak az addig Jézust hallgató, vele közösségben lévő tanítványok, de szükségük volt egy második, sokkal fontosabb megtisztulásra. Jézus ezért ment a keresztre, hogy áldozzon ott helyettünk és helyettes áldozatként, vére ereje által megtisztítsa azokat, akik Ő elé járulnak, és e kegyelemből akarnak élni. Ezt nevezhetjük egy második, tökéletes megtisztításnak. Jézus érdemébe rejtőzés ez. Aláhúzza, hogy nem elég hallgatni Isten Igéjét, s érezni szívünkben, hogy már tisztogat, helyre tesz, int, fedd, vezet, hanem egész életünket kell Jézus Krisztus érdeme által az Atya kezébe tenni. Jézus vére örökre megtisztít. Persze az ember hajlamos arra, hogy ezt a szövetséget újra és újra megrontsa, bepiszkolja. De Jézus Krisztusban az Atya kész arra, hogy felemeljen, bátorítson és tovább vezesse azokat, akik reá bízzák életüket. Jézus mondja övéinek: „Boldogok a tiszta szívűek, mert Ők meglátják az Istent!” Onnan indultunk, hogy milyen nagy szakadék a tiszta Isten és a tisztátalan ember között. Közben felismerhettük, hogy a Jézus áldozata által teremtett tiszta szív mégis képes arra, hogy Istennel találkozzon, és örökre boldog legyen. Így kérjünk ma ezt a tiszta szívet az Úrtól, a zsoltáros Dáviddal együtt: „Teremts bennem tiszta szívet, és az erős lelket újítsd meg bennem!” (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
Minden talajban megterem valamiféle virág.
Minden napnak van valamilyen öröme.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt. (Wass Albert)

2011. április 13., szerda

2011-04-13

Az olyan kimosott ruhát, vásznat, szövetet vagy bármilyen bőrholmit, amelyről eltűnt a kiütés, újból ki kell mosni, és akkor tiszta lesz. (3 Móz 13:58)
Az Ószövetségben a papoknak adta Isten parancsba, hogy úgy áldozzanak az Úr előtt, hogy válasszák el az áldozatban a késsel a tisztát a tisztátalantól. Nem lehetett tisztátalant vinni Isten elé. Ez előképe ma annak, hogy Isten előtt milyen fontos a tiszta szándék, a tiszta indíték, a tiszta élet. Ugyanez a gondolat fordul elő a Zsidókhoz írott levélben, csak ott nem a pap kése, hanem az Ige kétélű éles kardjáról olvashatjuk, hogy áthatol az elme, a lélek, az ízületek kettéválásáig és megítéli a szív gondolatait és szándékait, nincs olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte. Neki kell majd számot adnunk! Éppen ezért elsősorban a belső tisztaságot Jézus Krisztus is fontosnak tartotta. Tanítványaihoz egyszer így szólt: „Ti már tiszták vagytok az Ige által, amit mondtam nektek.” Egy érdekes dolgot említ itt Jézus. Ti már tiszták vagytok az Ige által. Aki Igét hallgat, az már tiszta? Valami olyat jelent ez, s az igehallgatás szent következményét mutatja, hogy sokat tisztít az ember gondolkodásán, ha hallgatja Isten Igéjét. Hall a tisztáról, és rendbe teheti az ember gondolatait az Isten. Visszavezetheti oda, ami Isten előtt fontos, ami számára érték, legyen az a menny üzenete, az örök élet, vagy akár az Ő szerinte való, földi erkölcsi tisztaság. Ezekről nagyon sokat hallunk és olvasunk az Igében és Isten már ez által is tisztogatja gondolatainkat, hogy ne a világ szerint gondolkozzunk életünk felől, hanem Ő szerinte. (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
A szemlélés még nem tapasztalás.

2011. április 12., kedd

2011-04-12

Az olyan kimosott ruhát, vásznat, szövetet vagy bármilyen bőrholmit, amelyről eltűnt a kiütés, újból ki kell mosni, és akkor tiszta lesz. (3 Móz 13:58)
A farizeusokat ismerjük. Jézus sokat ostorozta őket, mivel a törvényből többnyire csak a külső tisztaság fontosságát tanították. Az Ószövetség alapján népszerűsítették a nép körében, hogyan tisztulhat meg az ember, de ez mindig csak külső megtisztulásra vonatkozott. Jézus rá is mutat, hogy mennyire vigyáznak ezek az emberek arra, hogy külső életüket tisztának tartsák meg, de belül tele vannak rablásvággyal és féktelenséggel. Jézus egy olyan pohár példáját hozza fel magyarázatként, amit megpróbál a tulajdonosa állandóan kívülről tisztogatni, törölgetni, de a piszkosság az bizony belül van. Erre mondja Jézus: előbb belül tisztítsd meg magad. Tisztának lenni – ez az üzenet tehát elsősorban a belső állapotunkat, a szívünket, Isten előtti igazi valónkat célozza meg. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, mondja Sámuelnek az élő Isten, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. A tisztaság titka is benne van ebben az Igében. Az ember Isten előtti tisztaságának legfontosabb kérdése, hogy milyen a szívünk állapota Ő előtte? Ő a bensőnket nézi. Arra fókuszál, mert tudja, hogy menthetetlenek vagyunk, ha belül mérgezett, tisztátalan és szentségtelen a saját világunk: gondolataink és szándékaink. (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
Csalódni kell, hogy emberismerő legyél.

2011. április 11., hétfő

2011-04-11

Az olyan kimosott ruhát, vásznat, szövetet vagy bármilyen bőrholmit, amelyről eltűnt a kiütés, újból ki kell mosni, és akkor tiszta lesz. (3 Móz 13:58)
 A Biblia egyik fontos tanítása, hogy Isten és ember kapcsolata azért nehéz, mert az ember képes ezt a kapcsolatot szüntelen beszennyezni. Az ember tisztátalan, bűnös – tanítja a Szentírás, képes vétkezni, ilyen bűnös természettel született mindenki erre a világra. S ahhoz, hogy Isten igaz ismeretére, a vele való zavartalan, élő kapcsolatra eljuthasson, meg kell tisztulnia. Isten szent, s az Ő igénye, hogy mi is szentek, tiszták legyünk Ő előtte. Ezért a tisztulás, megtisztulás gondolata nagyon sokszor előfordul a Szentírásban. Így olvashatunk Mózes harmadik könyvében is a tisztulási szertartásokról, arról, hogy mit hív Isten az Ő népe között rituálisan tisztának, hogyan kell a papoknak a ruha újra megmosását ajánlaniuk, s akkor teljesen tiszta lehet valaki. Mint olyan sok helyen, itt is egy bibliai előképpel találkozunk. Ez a ruhabeli tisztaság, akkor külsőképpen egy sokkal fontosabb dologról beszélt, mégpedig az ember teljes tisztaságának a fontosságáról. Nemcsak külső, hanem belső tisztaságról is. Mivel az ember Istennel való kapcsolatában sokkal fontosabb a szív állapota.
(Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
Az őszinteségnek egyetlen korlátja lehet: a tapintat.

2011. április 10., vasárnap

2011-04-10

Napra sincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg. (Jelenések 21:23)
Sokan szeretnék látni Istent szemtől szemben. Hívőkben és kétkedőkben egyaránt jelen lehet e szándék. Ez nem egy természetellenes gondolat. A jelenlegi, a földi közeg azonban erre teljesen alkalmatlan, mert a bűn következtében megromlott és újjáteremtésre vár, amit Isten megígért és meg is valósít majd akkor, amikor ennek eljön az általa rendelt ideje. Mai Igénk arról beszél, hogy a kiteljesedő Isten országában az Úr dicsősége fog világítani. Isten nagyságát hűen támasztja alá a következő történet is:
- Szeretném meglátni Istenedet – mondta Traianus császár egy rabbinak.
- Halandó ember szeme nem láthatja meg Őt – válaszolta amaz.
De a válasz a császárt nem elégítette ki.
- Akkor hát vedd szemügyre egyik követét! – javasolta a rabbi -. Nézz az égre és szemléld a Napot!
- Még mit nem! – szólt a császár, - hiszen ha belenézek, elvakít!
- Uram, gondold csak meg: ha nem bírod elviselni Isten egyik teremtményének dicsőségét, vajon képes lennél-e közvetlenül szemlélni a Teremtő dicsőségét?
Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból és felragyog neked a Krisztus! (Katona Béla)
A nap gondolata:
Akinek nincsenek kérdései, élete sincs.

2011. április 9., szombat

2011-04-09

…bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen… (Kolossé 3:13)
Úgy beszélünk a neheztelésről, ahogy a kisbabákról szoktunk. A neheztelést magadban hordozhatod, táplálhatod, vagy dédelgetheted. A gond az, hogy ha valamit táplálsz, azt eteted, növekedésre készteted, és nagyon hamar fel is nő. Neheztelést hordozol magadban? Miért? Ennek nincs értelme! Miért vennél fel minden nap egy nehéz terhet, amely lehúz, hogy egész nap magaddal hurcold? „De hiszen megbántottak!” Igen, de azzal, hogy neheztelést hordozol, lehetővé teszed számukra, hogy továbbra is bántsanak. Ne tedd ezt magaddal!
Tudjuk, hogy meg kellene bocsátanunk másoknak, de néha úgy tűnik, mintha a megbocsátással feladnánk valamit. „Lincoln történetei” címen számos anekdotát gyűjtöttek össze, ezek egyike egy betegágyában fekvő férfiról szól, akinek az orvosa megmondta, hogy már nincs sok ideje hátra az életből. A férfi magához hívatta egy régi barátját, Brownt, akivel valamikor régen csúnyán összevesztek. Évekig nem is beszéltek. A férfi elmondta, hogy hamarosan meghal, és hogy milyen csekélységnek látszik nézeteltérésük a halál küszöbén, és kérte, hogy ha lehet, béküljenek ki. A szobában mindenkit könnyekig meghatott a jelenet. Brown megragadta a haldokló kezét, aztán át is ölelte, majd megtörten kifelé indult. A betegnek hirtelen még egy gondolata támadt, felemelkedett az ágyában, és a könyökére támaszkodva még utoljára így szólt: „Hallod, Brown, ha felépülök, marad a harag!” Elmosolyodunk ezen a történeten, és azt gondoljuk: „Milyen ostobaság!” De ha te is neheztelést hordozol magadban, akkor te talán jobb vagy?
(Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:
Áldott az az ember, aki képes nevetni önmagán, mert mindig lesz min szórakoznia.

2011. április 8., péntek

2011-04-08

Az ÚR erőt ad népének, az ÚR megáldja népét békességgel. (Zsoltár 29:11)
Keresztyén létünk a legnagyobb prédikáció! S ha hiteltelenek vagyunk, szeretetlenség van köreinken belül, próbálhatunk hatni az emberekre a legszebb szavakkal, vagy bármilyen gyülekezeti megmozdulással, higgyétek el, nem fog menni. De az életformát mindig észre fogja venni a világ. Nincs csalogatóbb dolog, mint a keresztyének békessége Istenben. Ez a lelki, statikus erő felelőssége, de egyben a lehetősége is! Felelősség, mert sok múlik rajta, akár romboló is lehet hanyagságunk, szeretetlenségünk, békétlen állapotunk. De lehetőség is lehet, mert megérintheti az embereket ez által Isten, mert Ő maga lakik ott a tagok életében. Isten Igéje ma ezt ajánlja számunkra.
Be kell látnunk, ezért nem működik mindig az, hogy állandóan ismételgetjük az Igét valakinek. Inkább próbáljuk megélni mi magunk! Teremtsünk helyzetet, amiben észreveheti a másik! Természetesen amennyiben lehetséges ragadjuk meg az alkalmat és  számoljunk be csendesen, ha számon kérnek minket a bennünk lévő reménységről – ahogy Péter apostol mondja. De higgyük el, előbb mindig az Úrban való meggyökerezésünk, a benne való békesség a legfontosabb. Ez statikus erő. Életforma, amelyre Isten hív, s ami hatalmasabban beszél száz bizonyságtételnél. Lássuk meg, hogy hitvallásaink mögött mindig legyen élet és így igazolhassa Isten általunk is másoknak, mennyire igazak az Ő dolgai, és mennyire működőképesek a mindennapokban.
Az Úr erőt ad népének - olvassuk - és ez a békesség erőivel ajándékoz meg! Vegyük el, változtasson ez meg bennünket, cserélje ki szívünket és figyeljük meg, hogyan reagálnak az emberek erre a belső változásra! Ez az erő rendelkezésre áll, éljünk általa! (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
Egy dicséret csak annyit ér, amennyit az az ember, aki kimondja.

2011. április 7., csütörtök

2011-04-07

Az ÚR erőt ad népének, az ÚR megáldja népét békességgel. (Zsoltár 29:11)
Észre kell venni, hogy ebben az egyetlen igeversben nem a dinamikus, hanem a statikus erő fedezhető fel. Isten erőt ad népének azzal, hogy békességet ad neki. Isten népe, ha békességben lakozik, az számára nem egy lármás állapot. Egy békességes nép nem zajongó nép, hanem körein belül harmónia, egyensúly lakozik. Nem külső, hanem belső béke ez. Isten ajándéka ez. Vegyük észre azonban, hogy ez erő! Igenis erő a javából! Isten népe állapota önmagáért beszél. Ha egészséges a lelki állapotunk, békességünk van, erősek vagyunk a hitben, akkor ezt mások is észreveszik. Hat másokra az állapotunk. Egyszer hallottam egy lelkésztestvéremtől, hogy bement egy ember egy keresztelő alkalmával az istentiszteletükre, aki még sohasem járt templomban. Végignézte a liturgiai történéseket és az alkalom után megjegyezte, hogy hát ez nem semmi! Ezt aztán alaposan megszervezték! Micsoda pontosság! Kérdezte a lelkész, mire gondol? Arra a sok apró részletre, ami az istentiszteleten egymás után következett. Nem volt baki, senki nem tévesztette el az éneket, stb. Kicsit megmosolyogta a lelkész és megnyugtatta, hogy ez mindig így megy. Azóta az az ember, jár templomba, mert elmondása szerint az első közösség, amivel találkozott, ahol rend van. Lehet bagatell, és talán túlontúl egyszerű a példa, de mivel megtörtént eset, el kell, hogy gondolkodtasson bennünket a felől, hogy azon a helyen a gyülekezet léte és állapota prédikált! Nem az igehirdetést emlegette ez az ember, hanem Isten népe békességét, harmóniáját, a közösség maga hatott rá. (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
Lelkünk éppúgy kificamodhat, mint a testünk.

2011. április 6., szerda

2011-04-06

Az ÚR erőt ad népének, az ÚR megáldja népét békességgel. (Zsoltár 29:11)
Tegnap a dinamikus erőről szóltam, ma pedig a másik fajta erőről, ami számomra mindig is szimpatikusabb volt és az előzőnél is erőteljesebbnek gondolok a maga helyén: ez a statikus erő. A statika szó egy helyben állást, mozdulatlanságot jelent. Bírhatnak-e erővel az ilyen dolgok, amik nem törekszenek, nem lármáznak, nem harsányak, s nem követelőzőek? Hogyne! Gondoljunk a Napra, ami körül földünk forog. Statikus, egy helyben álló, mozdulatlan erő. Mégis nélküle megállna az élet. Ezt az erőt érzem, amikor megállok valami lélegzetelállítóan nagy épület előtt, s hatása leírhatatlan az emberre. Ha valaki órákig ecsetelné nekem kicsiny voltomat sem érezném úgy át, mint egy gigantikus méretű templom mellett ezt az érzést. Ilyen statikus erő az emberi jellem, személyes vonásaink. A szeretetet egy szempillantás alatt képes kifejezni egy mosoly, sokkal inkább, mint ezer szó, mint ahogyan egy elegánsan megjelenő ember látványa azonnal elbizonytalaníthat bennünket, s elkezdjük ruházatunkat, megjelenésünket a másikhoz mérni, s bár még egy szót sem szólt a másik, önbizalmunk egy pillanat alatt porig rombolódhat. S folytathatnánk azzal, hogy maga az életforma szavak nélkül is jobban nevel, mint a legkiválóbb pedagógus, sajnos minden oktatás, felzárkóztató program ellenére negatív irányba is. Valamint így töprenghetünk el azon, hogy egy céltudatos ember mellett érezzük a leginkább, hogy mi csak sodródunk, ahogy más jósága fényében fogjuk magunkat sokkal inkább bűnösebbnek érzékelni, mintha más rámutatna vétkeinkre. Ez a statikus erő hatalma! Jellemzője: nem kívülről, hanem belső világunkat megérintve hat ránk! Szavak, cselekedetek, mindenféle kényszerítés nélkül formál át bennünket. (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
Semmilyen szél sem kedvező annak, aki nem tudja, milyen kikötőbe tart.

2011. április 5., kedd

2011-04-05

Az ÚR erőt ad népének, az ÚR megáldja népét békességgel. (Zsoltár 29:11)
Kétféle erő létezik a világban. Az egyik a statikus, a másik a dinamikus erő. Tekintsünk bele kicsit ezekbe. Mi általában a dinamikus erőt nevezzük erőnek. Ez az, amit erőnek érzékelünk általában. Ez az erő látványos. Gondoljunk a természeti erőkre, vulkánok, földmozgások erőire, a sokféle katasztrófára, amik külső hatásként érkeznek és félelmet keltenek. Az emberi életben a dinamikus erő az, amikor egyik ember a másikra, vagy egy egész csoportra közvetlenül akar hatni. Akár szavaival, egy bátorító, vagy félelmet keltő szónoklattal, akár a cselekedeteivel, s így közli az ember, mi lesz a következménye a dolgoknak, ha nem akarata szerint mennek a dolgok. Ezt hívjuk erőfitogtatásnak. Ez is dinamikus erő. Ezt az erőt közvetlenül érzékeljük. De azt kell, hogy mondjam, bármilyen nyers, egyértelmű az erőnek ez a fajtája, az embert csak kívülről érinti meg. Belső világa, meggyőződése, nem biztos, hogy változik. A természeti erők összerombolhatják a házakat, de a reménységet nem veszik el mindenkitől, hogy újat építsenek. S ugyanígy, az emberek ereje, szava, cselekedetei is rákényszeríthetnek a másik emberre dolgokat, de nem biztos, hogy azt belső meggyőződésből teszi vagy fogja követni. (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
Sok tanulás kell ahhoz, hogy belássuk tudatlanságunkat.

2011. április 4., hétfő

2011-04-04

És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. (Róma 12:2.)
Fájdalommal tölt el, amikor beszélgetek valakivel, és látom, az ösztöne hajtja, és egyszerűen nem mer gondolkodni, mert akkor olyan dolgokkal kellene szembenéznie, amiket nem tud megoldani. Így mennek szét családok, így törnek össze emberek. Ilyenkor olyan szívesen mondanám ki, ha merném: kedves barátom, olyan tucatember vagy a nagy szabadságodban. Nem látod, hogy azt teszed, amit mindenki? Az értelmünknek kell először megújulnia, az viszi majd magával az egész testünket, életünket. Mert az értelmünkkel vagyunk képesek arra, hogy értékrendet állítsunk fel, hogy odaszánjuk magunkat és így tovább. Isten nem tucatembereket teremtett, hanem színes és nagyon különböző gondolatú sokaságot. Ez a sokaság könnyen tucatemberré alakul át, ha elfelejt gondolkodni, és nem szánja oda magát Istennek. Adja a Mindenható, hogy ma, amikor mindenki azt hirdeti, dobd el az agyad, mert úgy egyszerűbb, képesek legyünk megújulni gondolatainkban! Isten gyermekeiként maradjunk különbözőek ebben a tucatemberlétben. (Fekete Ágnes)
A nap gondolata:
A gondokat nem oldja meg, ha másokra vetítjük azokat, ha saját bajunkért másvalakit jelölünk ki bűnbaknak. (Vavyan Fable)

2011. április 3., vasárnap

2011-04-03

És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. (Róma 12:2.)
Az egyetemes imahét kapcsán gondolkodtam el ezen a mondaton. Isten nem sémákban gondolkodik. Ne szabjátok magatokat ehhez a világhoz, azaz ne legyetek sémásak, ne a környezetetek szabásmintája szerint éljetek! Minden kor, így Pál apostol kora is nagy divatoknak hódolt. Az ember igyekszik igazodni a környezetéhez, önkéntelenül is. Fogja az ollót, és levágja, jó esetben csak a szoknyájának a szélét. Néha a lábát vagy a fejét is, hogy beleférjen a közgondolkodás ágyába. Minden kor, de talán a mai még inkább szaporítja a külső elvárásokat. Pontosan el lehet mondani, hogy kinek mi kell, hogy a kezében, a fülében és a gondolatában legyen. A szabadság szédületében érdekes módon, talán még több, a séma. A keresztény embereknek sok esetben az a válasza erre, hogy ne szabjátok magatokat a környezetetekhez, hanem szabjátok magatokat Jézushoz! A régi szabásmintát vessétek le, és vegyetek föl egy újat! Jézus mintáját. De a mérleg másik serpenyőjén nem egy másik szabásminta van. A sémákkal szemben Pál apostol tanácsa, hogy változzatok meg értelmetek megújulásával. A gondolkodást nem lehet kihagyni, ha valaki hinni akar. Irányítsuk gondolatainkat Krisztusra, és megújulunk, és ez fog kiszabadítani minket a sémákból. (Fekete Ágnes)
A nap gondolata:
A rendezetlen adósságok megrövidítik az életet.
(Charles Augustin de Sainte-Beuve)

2011. április 2., szombat

2011-04-02

…Ne nyugtalankodjék a ti szívetek… (János 14:27)
Jézus azt mondta: „…az én békességemet adom néktek… Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (János 14:27 Károli). Húzd alá ezt a szót: „Ne”! Nem tudod befolyásolni azt, ami körülötted zajlik, de Jézus azt mondja, hogy azt, ami benned történik, irányítani tudod. Hogyan? Úgy, hogy a következő két dolgot teszed:
1) Isten Igéjével töltöd meg a gondolataidat. Jézus azt mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (János 16:33). Gondold át újra, hogy mi a fontos számodra, és szánj időt Isten Igéjének olvasására minden nap! Használd, alkalmazd minden körülményre, és támaszkodj rá a nehéz időkben. Csodálkozni fogsz az eredményen!
2) Imádkozol a helyzetért, aztán hagyod bizalommal Isten kezében. Íme, egy imádság, ami segíthet: „Uram, úgy tűnik, minden kezd darabokra hullani körülöttem. Mindenki akar egy darabot belőlem. Messze túl sok a tennivaló, és sosincs elég időm, hogy megtegyem. A fejem tele van mindenféle szeméttel, és a szívem majd megszakad. Uram, hol vagy? Úgy érzem magam, mint a tanítványok a viharban, és a hullámok túl nagyok nekem. Kiáltásom ugyanaz, mint az övéké: »Valaki ébressze már fel Jézust – mindjárt megfulladok!« Békesség Fejedelme, szükségem van rád. Atyám, te, aki soha nem szunnyadsz, és nem alszol, vegyél gondjaidba! Hadd találjak benned nyugalmat, egy nyugodt helyet, ahol fejemet a mellkasodra hajthatom, hallhatom szerető szívdobbanásaidat, és biztonságban érezhetem magam, tudva, hogy a dolgokat javamra intézed. Így imádkozom hittel Jézus nevében. Ámen.”
(Forrás: www.maiige.hu)
A nap gondolata:
Mindenekelőtt ugyanis fölismerem annak lehetetlenségét, hogy ez az Isten valaha is megtévesszen engem. (René Descartes)

2011-04-01

Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. (Efezus 4:31)
Nemcsak a keserűséget, az indulatot, a haragot, a kiabálást és az istenkáromlást kell kerülnünk, hanem minden egyéb gonoszságot is. De egyáltalán miről is van szó pontosan? Jézus segítségünkre van: Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás, irigység, istenkáromlás, gőg, esztelenség. Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek; s ezek teszik tisztátalanná az embert. (Mk 7:21-23) Tartsd tisztán a szívedet, és akkor kevésbé fogsz vétkezni a fent elsoroltak módján! A szív tisztán tartása pedig Jézus vére által lehetséges. Ezáltal tisztulunk meg, de fontos, hogy szavait is igyuk magunkba, mert a Vele való közösség megváltoztat bennünket…
A nap gondolata:
Ha nem keresi az Istent, az ember sokkal nagyobb kárt okozhat magának, mint összes ellensége okozhat neki. (Kempis Tamás)