2011-05-30

Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél! (1Sámuel 15:22)

A következő történet nagyszerűen magyarázza mai Igénket:

Éjszaka volt. Az ember a kunyhójában aludt, mikor hirtelen fény töltötte be a szobát és megjelent Isten. Az Úr azt mondta neki, hogy el kell végeznie egy feladatot, és odavezette egy hatalmas sziklához, ami a kunyhóval szemközt volt. Az Úr elmagyarázta az embernek, hogy a hatalmas sziklát teljes erejéből kell tolnia. Így hát az ember ezt tette nap, mint nap. Több éven keresztül reggeltől estig küszködött a kővel, nekifeszült a hátával, a vállával a nagy szikla hideg felszínének, és teljes erejéből nyomta. Minden este kimerülve és fájó tagokkal tért vissza a kunyhójába. Úgy érezte, hogy az egész napja hiábavaló volt.

Ahogy az ember elbizonytalanodott, a Sátán elhatározta, hogy színre lép és gondolatot ültet el az ember agyában, hogy "Hosszú ideje napról napra kínlódsz azzal a sziklával és az mégsem mozdult meg." Sikerült azt a benyomást keltenie benne, hogy a feladat lehetetlen és felsült vele. Ez a gondolat teljesen elbizonytalanította és elcsüggesztette őt. - Miért töröd magad ezért? - kérdezte a Sátán -Felesleges annyi időt rászánnod. Csak éppen, hogy told egy kicsit, az is elég lesz. Ez volt az, amit az elcsüggedt ember is tervezett, de elhatározta, hogy előtte imádságban az Úr elé viszi ezeket a zaklatott gondolatokat.

- Uram - mondta - hosszú ideje fáradozom, és keményen szolgállak téged, minden erőmet latba vetve, ahogyan kérted. De még mostanra sem sikerült elérnem, hogy a kő akárcsak egy fél millimétert is mozduljon. Mit csinálok rosszul? Miért nem tudom teljesíteni a feladatot?

Az Úr könyörületesen válaszolt: - Barátom, én arra kértelek, hogy szolgálj engem, amit te elfogadtál. Azt mondtam, az a feladatod, hogy nyomd azt a követ teljes erődből, amit meg is cselekedtél. Én egyszer sem mondtam neked, hogy azt el kell tolnod. Neked csak annyi volt a dolgod, hogy nyomd a sziklát. Most pedig hozzám jössz,

mert úgy gondolod, hogy feleslegesen vesztegetted az idődet és az erődet. De ez igazán így van? Nézz csak magadra! A karod erős és izmos, a hátad kigyúrt és barna, a kezeden bőrkeményedés van az állandó erőlködéstől, a lábad masszív és kemény lett. Az ellenállás megerősített és most sokkal többre vagy képes, mint eddig. Igaz, hogy nem mozdítottad meg a követ, de én csak azt kértem, hogy engedelmeskedj és nyomd azt teljes erődből, hogy gyakorold a hitedet és bízz az én bölcsességemben. Ezt te meg is tetted. Most akkor, barátom, elmozdítom a követ. Sokszor, mikor Isten szavát halljuk, hajlamosak vagyunk arra, hogy a saját eszünkkel próbáljuk megfejteni, mit is szeretne tőlünk. Pedig ilyenkor Isten csak engedelmességet akar és azt, hogy higgyünk Benne. Vagyis gyakorold a hitet, amely hegyeket mozdít el, de ne felejtsd, hogy Isten az, aki a hegyet elmozdítja. (Katona Béla)

A nap gondolata:

 Te nemcsak olyan forrás vagy, amelyik engedi magát megtalálni. Te az a forrás vagy, amelyik maga indul el megkeresni a szomjazókat. (Sören Kierkegaard)

2011-05-30

Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az ÚRnak lángja. (Énekek Éneke 8:6)

Az erős szeretetet példázza az alábbi történet:

Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor fél 9 körül bejött egy bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. Figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára. Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyan súlyosnak... az orvosra várva eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem. Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésére. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével.

Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem. Kedvesen, az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel... Akkor csodálkozva megkérdeztem: És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek? Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta: Az igaz, hogy Ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki Ő. Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam, miközben néztem a siető léptekkel távolodó öreget... Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam: Ez a szerelem, ez az, amit az élettől szeretnék!... Hiszen alapjába véve, ilyen az igazi szerelem?!... nem feltétlenül fizikai, és nem is ideálisan romantikus. Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, ami van, ami lesz, és azt, ami még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van. (Katona Béla)

A nap gondolata:

Aki jót tett, hallgasson. Beszéljen róla az, aki kapta. (Seneca)

2011-05-29

Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet; te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által. (ApCsel 4:29-30)

Vannak helyezetek, amikben kiderül, hogy a próbákban, a küzdelmekben igazából csak Isten tud segítséget adni nekünk. Kitartásunknak, erőnknek, tehetségünknek, de még bátorító szavainknak is meg vannak a határai. Ezért imádkoznak az apostolok. Leborul a gyülekezet Isten elé és tőle kérnek el minden folytatást. Nem magukban akartak bízni és hinni, hanem Istenben. Ez az Ő ügye. S Ő ígérte, hogy véghez viszi ezt Jeruzsálemben, Júdeában, Samáriában és a föld végső határáig az Ő tervét. Isten maga vállal felelősséget ügyéért. Ha megtér egy emberi lélek, Isten Lelke vonja Őt – tanítja a Szentírás –, akkor ezért is Isten vállal felelősséget. Bátran vigyük elé minden ilyen irányú erőtlenségünket! Örömeink, sikereink is legyenek előtte, amiket elértünk! Ezért ne tulajdonítsuk magunknak ezeket az eredményeket. Munkáljon Isten alázatot szívünkben, hogy ajándéknak tekintsünk minden megtartatást. Akadályok tornyosulnak a jövő héten előtted? Valami feltartóztat, döntés elé állít, vagy kedved szegi? Tekints Istenre, kérd Őt, hogy segítsen. S ami a legfontosabb: nem csak apró-cseprő ügyekben, hanem üdvösséged, családod örök élete, a legnagyobb cél felé akar Isten elsegíteni. Erősíteni a Vele való kapcsolatodat. Engedjük és kérjük, hogy ezt a legfontosabbat megcselekedje rajtunk. Ő felelős Isten és amit elkezdett bennünk – tanítja az Ige – azt Ő képes, van erre ereje, hogy befejezze a Jézus Krisztus napjára. Mikor befejezték az imádságot, arról olvasunk, hogy újból bátran hirdették az Igét. Hittek Isten erejében és küldetésük fontosságában. Isten ereje által cselekedjük mi is ezt. Imáinkat hallja az Úr, kész cselekedni érettünk. Bízzuk rá életünk, gyülekezetünk minden akadályát! (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Isten, a Biblia Istene személyes és végtelen.

2011-05-28

Amint elbocsátották őket, elmentek övéikhez, és elbeszélték, miket mondtak nekik a főpapok és a vének. Amikor ezt meghallották, egy szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez, és így szóltak… (ApCsel 4:23-24)

Az apostoloknak lehetnének nagy emberi elhatározásaik, bízhatnának a közösség erejében, saját akaraterejükben. De érzik talán, hogy itt az emberi bölcsesség, és erő kevés. Nyílván nem akarom elvitatni az emberi kitartás fontosságát a nehéz helyzetekben. Hadd beszéljek erről az emberi oldalról kicsit. Egyszer olvastam a kitartás fontosságáról egy idézetet, amelyben Kurt Dimberger, a híres hegymászó nyilatkozott, aki a K2-t mászta meg mondja: "nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében." Igen. Sokat jelenthet a mindennapokban, hogy tanuljunk meg küzdeni. Tanítsuk meg gyermekeinknek, hogy ne adják fel a küzdelmet, legyen kitartásuk, ha nehezen megy a lecke megoldása, ha problémákba ütköznek, ne lombozódjanak le, hanem újult erővel folytassák, és mi magunk is bíztassuk egymást arra, hogy tarts ki, légy erős és próbáld az akadályokat legyőzni. Milyen szükség van ma, sok erőtlen élet számára a bátorító szóra, a családban, a gyülekezetben. Igen is bátorítsuk egymást! Tegyük ezt egyre gyakrabban, mert a bátorító szó hiányzik ma, mint egy falat kenyér! (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

A körülmények nem határozhatják meg, milyen jellemet formál az ember. Gyakran éppen a próbák a jellemfejlesztés hatékony eszközei.

2011-05-27

„Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: »Vajon ti is el akartok menni?«” (János 6:67)

Ha kezelni tudod az aggodalmad, amikor elhagyottnak érzed magad, az azt jelenti, hogy átveszed az irányítást ott, ahol ez a legjobban számít, így hajtva a legnagyobb hasznot. Íme, néhány hasznos tanács:

1) Soha ne felejtsd el, hogy a gondolataidat te irányítod! Amikor rád tör az aggodalom, gondolataid ámokfutásba kezdenek. Ilyenkor kezedbe kell venned az irányítást az elméd felett: „Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot…” (2Korinthus 10:5 Károli). Ne vitatkozz, ne szállj szembe ezekkel a gondolatokkal, és ne próbáld megmagyarázni őket! Add ki az „állj!” parancsot, lélegezz mélyet, és válassz egy bátorító gondolatot a lelki beszélgetés listádról! Érezd, ahogy az aggodalmad csökken, és adj hálát Istennek az aggodalmad felett aratott győzelemért!

2) Ne maradj a „váróteremben”! Ha arra vársz, hogy valaki megváltozzon, vagy úgy döntsön, hogy marad, akkor az életedet valaki más döntésétől teszed függővé. Isten nem arra teremtett, hogy így működj! „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt…” (Efézus 5:15-16). Töltsd meg a napodat értékes tevékenységekkel, ragadd meg a kezdeményezést, amikor csak lehet, használd fel az idődet hasznosan, értékes célokra, főleg arra, ami Istent dicsőíti!

3) Segít a gyógyulásban, ha segítesz másokon. Isten kölcsönhatás-törvénye kimondja, hogy aratni fogsz, ha vetettél, és ha adsz, neked is adatik. Ez felkínálja annak lehetőségét, hogy segíts magadon azáltal, hogy másoknak segítesz. A Biblia azt mondja: „Az Úr jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért…” (Jób 42:10). A kutatások következetesen azt mutatják, hogy a mások felé gyakorolt jótettek javítják azoknak az érzelmi állapotát, akik cselekszik. Azzal, hogy másokon segítesz, igazából arra utasítod a testedet, hogy növelje az endorfinszintedet, fokozza az örömödet, békességedet és biztonságérzetedet. Figyeld, hogyan dolgozik mindez érted, bárhogy is alakul a kapcsolatod!

(Forrás: www.maiige.hu )

A nap gondolata:

Nem látunk bele sem az emberi lelkekbe, sem a jövőbe. Tartózkodjunk emberek megítélésétől, mert nem vagyunk képesek helyesen ítélni.

2011-05-26

Miután tehát behívták őket, megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. (ApCsel 4:19)

Néhány hete örömmel halhattuk a hírekben – már meg is szólalhatott – Papp István békefenntartó, aki a gyermekkatonák leszereléséért folytat Szudánban küzdelmet, és vallott fogságáról és munkája jövőjéről: vissza kell mennie – nyilatkozta – mert ez a munkája, másrészt mit mondnak majd, idézem: "Ha már a Papp Pista is megfutamodik, mi lesz itt"? Döntéshelyzet ez is akadályok láttán. Az apostolok élethelyzete is egy ilyen szorongattatott élethelyzet volt. Vezetői voltak a tanítványoknak, s látásukon, hozzáállásukon sok múlott. Az induló krisztusi egyház ezután egy belterjes kisegyház lesz? Porrá válik Isten akarata így? Egy kis közösséggé lesz, aminek nincs hatása a társadalomra, nagyobb közösségekre?  Vagy vállalja a kockázatokat, hogy betöltse küldetését, hogy sóvá, kovásszá legyen, hatással legyen arra a közegre, amibe került: családokra, és ez egész népre? S hirdesse nekik az Igét mindenféle élethelyzetben? Az apostolok életében tehát komoly akadályok voltak, de itt ezen a ponton egyelőre nem látjuk a bennük a félelmet. Hazamennek övéik közé és elmondják a többi tanítványnak, hogy miket mondtak nekik, megosztják velük az akadályokat, amik jelenleg az igehirdetés útjában állnak. S ekkor következik egy nagyon fontos dolog: Isten elé viszik aztán ezt a kérdést. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

A szeretet létra, amely a szeretett személy szívéhez vezet. A létra fokai között van, tisztelet, türelem, figyelem, engedelmesség is. Ez az utolsó fok.

2011-05-25

Miután tehát behívták őket, megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. (ApCsel 4:19)

A mai Igében is akadályokról olvashattunk. Az apostolok igehirdetése előtt ott állt egy szörnyű akadály: mivel meggyógyítottak egy embert Jézus nevében, ezért bíróság elé állították őket. Az a jó ügy, hogy hirdessék minden népnek az evangéliumot, ami olyan szépnek indult, most azt hozta, hogy megtiltják nekik, hogy szóljanak Jézus nevében. Sőt, büntetést is kilátásba helyeztek. Ez komoly akadály. Döntéshelyzet. Láttuk saját életünk mindennapi akadályait és eszünkbe juthat, hogy bizony Isten dolgai útjában is sokféle akadályozó tényező lehet. Az ördög nem akarja, hogy Isten Igéje felnövekedjen ebben a világban, s ezért állandóan akadályokat gördít az evangéliumhirdetés útjába. Hallottam egyszer egy misszionárius nőről, aki nagyon sok helyen evangélizált, de szörnyű fejfájásai voltak állandóan. Elmondta később, hogy ez majdnem 10 évig tartott és ez alatt az idő alatt sokszor gondolta, hogy inkább pihennie, gyógyulnia kellene, mert néha nagyon komolyan akadályozta ez az igehirdetésben. Mások épültek az igehirdetéseiből, őt magát pedig állandóan kínozta nyomorúsága, akadályt gördítve elé, hogy szabadon szolgálhasson. Pál apostol is mondja, hogy tövis adatott testembe, a sátán angyala, hogy gyötörjön. S ez a nehézség életében sokszor az evangélium hirdetése útjában volt. Isten ügyének útjában is vannak tehát folyamatosan akadályok. Ilyen akadályok voltak most ezek a főemberek, az apostolok előtt. Komolyan kilátásba helyezték, mikor megfenyegették őket, hogy ha folytatják az igehirdetést, akkor nagy bajuk származhat ebből. Mit fognak tenni most? Mit kezdenek ezzel az akadállyal? Megfutamodnak? (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Egyedülálló hangszer vagy Isten kezében. Engedd, hogy a lélek által megszólaljon benned az üzenet, amelyet rajtad keresztül szeretne közölni az Úr

2011-05-24

Miután tehát behívták őket, megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. (ApCsel 4:19)

Sok ember élete és Isten üdvösséget kínáló keze között is komoly akadályok vannak. Míg Jézus azt mondta tanítványainak: Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké a mennyek országa; addig azt láthatjuk, hogy ma szülők nagy része nem törekszik arra, hogy a gyermektársadalom elől elhárítsa az akadályokat, s a felnövekvő generáció Istenre találjon. Persze ennek oka, hogy saját életükben is sok akadály felfedezhető, amikor inkább eltántorodtak az akadályok láttán, mert megszólták őket: "Minek mész templomba!"; s inkább azt választották, hogy ezután kerülik e szent helyet. Vagy egyszerűen nehezen érthető volt az igehirdetés a templomban, érthetetlen az ének, és ezek a szellemi-lelki akadályok kedvüket szegték abban, hogy akarják megismerni Jézust. De lehet akadállyá nemcsak valami negatív dolog, de pozitív is! Egy elért nagy eredmény is, amire büszke az ember, amivel megelégszik, és aztán fejlődésképtelen, nem nyitott már az újra és ezzel saját magának állít akadályokat az életben. Lelkileg lehet akadály Isten előtt az önteltség, a büszkeség, rátartiság, a "nekem megvan a magam véleménye, életfelfogása", csakúgy mint az, hogy "én nem vagyok bűnös!" Az olyan ember, aki nem tudja beismerni gyengeségét, erőtlenségét, az nem is tud kapni Istentől semmit. Egy dolog azonban biztos: az akadály mindig megmér bennünket. Hiszen ezek feltartóztatnak, megtorpanunk előttük és állásfoglalásra kényszerítenek. Vagy megpróbáljuk legyőzni az adott akadályt, vagy legyintünk és azt mondjuk: ez meghaladja a képességeimet, inkább nem folytatom a dolgot, és nincs nekem ehhez már erőm.  (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Ne keseredjünk el, ha nehézségeket élünk át, mert ez nem annak a jele, hogy Isten elhagyott vagy lemondott volna rólunk.

2011-05-23

Miután tehát behívták őket, megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. (ApCsel 4:19)

Az életben nem megy minden simán és gördülékenyen. Ennek oka, hogy számtalan akadállyal kell szembesülünk, míg e földi élet útját járjuk. Ilyen akadály, amikor közlekedünk, de feltartóztat bennünket egy útépítés. Itt legfeljebb várakozással kell tölteni az időt és hamarosan folyatathatjuk utunkat. Sokkal nehezebb viszont a helyzetünk, amikor eltervezünk valamit családi életünkben, munkánkkal kapcsolatosan és közben akadályokkal találkozunk. Ilyenkor bizony problémákat kell megoldanunk, s nekünk kell az akadályokat félre tenni az útból. Akadályoz bennünket, hogy gyermekeink nem úgy viselkednek, ahogy kell, a másik ember nem úgy akarja a dolgokat a munkahelyen, ahogy mi gondoljuk, és ahogy mi látnánk jónak. Komoly akadályozó tényező lehet a pénztelenség, az anyagiak hiánya, a munkanélküliség, mely újabb és újabb nehézségeket szül. Akadályozhat bennünket egy betegség. Megállít, megbénít a haladásban, nem tudunk dolgozni úgy, mint egészségesen. Ma ugyanakkor éppen az erőtlen, beteg, mozgáskorlátozott emberek számára divatos kifejezés az akadálymentesítés. Segítség, hogy elérjenek olyan helyeket, szolgáltatásokat, amik el vannak zárva előlük. S ugyanakkor míg ezekre testi értelemben oly' annyira törekszünk, addig lelki akadálymentesítéssel foglalkozunk-e eléggé?

(Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Akkor is legyünk óvatosak, ha mások életében látunk megrázkódtatásokat, mert lehetséges, hogy azt is Isten munkálja, éppen a javukra.

2011-05-22

Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint... (Róma 9:3)

Kilépni a barikád mögül

            Pál apostol zsigereiben hordozta a zsidószeretetet és népe bűnei neki is fájtak, mint Jézusnak.

Mégis akadnak magyarkodó, zsidózó, cigánygyűlölő, iszákosokat és paráznákat elítélő egyháziak. Ők nem akarják kijelentéshűen megismerni az Urat és idegen tőlük a megtérés és a szolgálat fogalma.

Pedig Jézust nem korlátozhatja „zsidók királya” vagy „magyarok istene” címke. Minden embert kereső Megváltónk van, akinek szeretetét az egész világért való átokká válása koronázta meg. Ezért fájhat nekünk is a másik ember elveszettsége. Mi több, Urunktól kérhetünk a kint lévőt megkereső, iránta érdeklődő és őt behívó szeretetet.

A tavaly ősszel Fokvárosban tartott világevangélizációs kongresszus „Szexualitás” fórumán két előadó homoszexuálisként mutatkozott be. Keresztyén közösségek elutasítóan és ítélkezve határolódtak el tőlük egykoron. De egy evangéliumi gyülekezet, -bár a homoszexualitást egyértelműen bűnnek tartotta,- mégis szeretettel viszonyult hozzájuk. Az Úr gyermekei között otthonra találva megváltozott addigi életük is: egyikük megnősült, másikuk pedig tíz éve absztinens.

Testvér, ismered-e, gyakorolod-e ezt a befogadó szeretetet? Odakint sokan áhítoznak megértő, odafigyelő, rájuk időt pazarló szeretetedre. Urunk készen áll veled járni ezen az úton.

           

(R. Szabó István)

A nap gondolata:

Általában óvakodjunk az elhamarkodott véleményalkotástól: a látszat alapján mi emberek, másként láthatunk.

2011-05-21

A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? (Róma 8:32)

Életmentő örökség

Izraelben egy kopaszra nyírt drogos lány éppen öngyilkosságra készült… sikertelenül.

Hívő nagymamája Ukrajnában élt. Halála után Bibliája Izráelbe került a lányhoz. A lány forgatgatta a kezében majd úgy döntött, hogy a legvégéről olvas néhány fejezetet. Elbűvölte őt a mennyei sereg Bárányt dicsőítő éneke, arra gondolván, hogy most a nagymamája is abban a seregben van. De személyesen érintette a másik sokaságról szóló leírás, azokról, akik a Bárány haragja elől menekülni szerettek volna, de nem lehetett. Felismerte: „én ebben a seregben vagyok, én is próbáltam meghalni, de nem tudtam.” Abban a pillanatban megkérdezte Istent hogyan lehetne abba a másik sokaságba tartozni? És megtörtént a csoda: bűnbocsánatra és hitre jutott, új életet kezdett.

Fájtunk mi is Édesatyánknak. Kilátástalan helyzetünkben egy nagyobb fájdalomra szánta magát: Fiára terhelte bűneinket és magára hagyta a kereszten. Érettünk, helyettünk.

A görög „ajándékozni” ige megbocsátással is fordítható. Az Atya megbocsát, mert Jézus önmagát ajándékozta nekünk. Nincs más, akiben hinni érdemes.

Az ukrajnai nagymama nem érte meg unokája megtérését. Mégis, milyen csodálatos találkozások lesznek ott a mennyei miliőben, amikor korábbi tékozlók érkeznek Jézus és az egykori imaharcosok társaságába.

Testvérem, látod-e magad a Bárány megváltottai között? Van-e már valakid, akiért esedezel az Úrnál, hogy ő is ott lehessen?

(R. Szabó István)

A nap gondolata:

Bizony nem bolond az, aki odaadja azt, amit nem tud megtartani, azért, hogy elnyerje azt, amit nem tud elveszíteni.

2011-05-20

„Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: »Vajon ti is el akartok menni?«” (János 6:67)

Amikor elhagyottsággal vagy kénytelen szembenézni, a legnagyobb ellenséged a saját aggodalmad! Ez mindenféle rossz reakcióra kényszerít. Tanuld meg kezelni, vagy a legrosszabb félelmeidet fogja előidézni! Íme néhány útmutatás, ami segíthet:

1) Maradj ki az „üldöző” szerepéből! A legtöbb kapcsolatban van egy „üldöző” és egy „eltávolodó”. Amikor sebezhetőnek érezzük magunkat, beleesünk valamelyik szerepbe, és aszerint cselekszünk. Ha az egyik visszahúzódik, a másik üldözi, és fordítva. A gond az, ha üldözöd az eltávolodót, akkor szorongatva érzi magát, és még jobban eltávolodik, ez növeli a te félelmedet, és arra késztet, hogy még inkább üldözd – ördögi kör. Természetellenesnek tűnik, mégis dönts hittel úgy, hogy felhagysz az üldözéssel! Ezzel csökkented a távolodó szorongatottságát, és lehetőséget kínálsz neki arra, hogy felhagyjon a távolodással. Ijesztő lehet, ha hagyod elmenni, és úgy tűnik, mintha ezzel bátorítanád a távozásra. Nem feltétlenül, de ha tovább kapaszkodsz belé, azzal igen. Az aggodalmad kezelése arra késztet, hogy azt tedd, amitől félsz, de ez mégis csökkenteni fogja az aggodalmadat!

2) Tartsd ellenőrzés alatt az aggodalomkeltő gondolatokat! „… olyan ő… ahogyan gondolkodik…” (Példabeszédek 23:7 NKJ). Az aggodalmadat a saját gondolataid és a saját magaddal folytatott beszélgetésed okozzák, nem a partnered vagy a körülmények. Ha ilyeneket mondasz: „Ha elhagy, abba belehalok”, az félelmet gerjeszt, és fel is nagyítja azt. Állíts össze egy listát hasznos mondatokból, melyeket elmondhatsz magadnak: „Ha elmegy, az fájni fog, de Isten és a családom segítségével túljutok rajta.” Vedd számításba Istent – Ő változtatja meg a szíveket és a gondolkodásmódot! Támaszkodj rá, és Ő csökkenteni fogja az aggodalmadat, növelni a békességedet és a biztonságérzetedet!

(Forrás: www.maiige.hu )

A nap gondolata:

Isten gyermekeinek megkülönböztető jegye, hogy a jót magáért a jóért teszik, mert úgy helyes.

2011-05-19

…nem tudjuk…tudja...tudjuk… (Róma 8 válogatott versek)

Tudásfa

Készpénzre volt szükségem. Kimentem a bank automatához, ahol hosszú sorban kígyóztak sorstársaim. Bár agytornászva araszoltam előre, „memóriakártyámról” nem sikerült előkotorásznom a PIN kódot. Négy éve használt kártyám azonosítója kitörlődött emlékezetemből. Kipróbáltam két számkombinációt, de az automata átverhetetlen volt. Az utánam tisztes távolságban várakozók előtt röstelkedve elmímeltem mintha munkaadóm nem utalta volna át a fizetésem és továbbálltam. Majd néhány órával később … bevillant a kód!

Miért történik meg, hogy kritikus helyzetekben nem mindig találom a kulcsot? Ismerem a tanítást, idézni tudok igeverseket, de amikor alkalmazni kellene, akkor nem megy.

Pál apostol emlékeztet, hogy hívőségem nem rólam szól, hanem Róla. Magamtól felejtek, következetlen vagyok, elégtelenek az imádságaim. Fogalmam sincs, hogy mit is kérhetnék úgy, hogy Isten örömmel tegyen eleget kérésemnek.

A jó hír az, hogy Ő tudja, mire van szükségem és könyörgéseimben a Lélek támogat. Nem helyettem imádkozik, hanem érettem, velem tusakodik, hogy a vonal másik végén megszólaló szerelmes hangját hallhassa a királyi trónuson ülő.

Isten tényleg szerelmesének, Jézus menyasszonyának nevezi az övéit. Ezért tudhatjuk, hogy minden, amit Isten kezd velünk a javunkat szolgálja és az Ő jó illatjával teljes minden tette.

Kedves Isten-szerelmese, imádásra és imádságra késztet-e téged is ez a tudás?

(R. Szabó István)

A nap gondolata:

Szeretni nem azt jelenti, hogy a másikat szófogadóvá, hozzánk hasonlóvá, számunkra kényelmessé tesszük, szeretni azt jelenti, hogy a másikat szabadnak hagyjuk, ha kell elengedjük, és hagyjuk önmagává válni.

2011-05-18

Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett... (Róma 8:20)

„…mondd, te kit választanál?”

40 hónapos Kristófunk egy hetet kórházban töltött. Kiskorúként édesanyja is vele lehetett, ezért a nagyival együtt gondoskodtunk 22 hónapos Máténkról.

A kórházból hazafele jövet Kristóf elaludt az autóban. Amint elmondtam Máténak, húzott maga után az udvarra, hogy „simogassuk meg Titófot.” Mivel nem tágított, kellett engednem kérésének. Utána is látótávolságban maradt és kényszerített, hogy mellé guggolva „nézzük Titófot”. Megébredésekor leírhatatlan volt mindkettejük öröme. Máté később is rajtafelejtette tekintetét játszadozó bátyjának arcán. Kis idő múlva önfeledten és táncra perdülve rázendítettek kedvenc énekükre: „Jertek, dicsérjük együtt Izráel szentjét…”

A kisgyermekek reményteljes várakozása az egész teremtett világ sóvárgásának mintegy leképezése. A szenvedéstörténetek egyediek, a várakozók sokféleképpen élik meg helyzetüket. A hívő azonban tudja, hogy reménye nem hiábavaló, a nehézségekben mennyei támogatást élvez és élete célirányos.

Pascal szerint minden ember szívében van egy istenalakú űr, amelyet senki és semmi nem tölthet be a Jézus Krisztusban megjelent élő Istenen kívül. Körülöttünk minden azt sugallja, hogy ilyen nincs is, a hiányokat pedig te magad betöltheted. Az istenpótlók legjobb esetben is csak enyhülést hoznak, teljes megelégedés és öröm nélkül.

Kedves barátom, mondd, te kiben reménykedsz: a pótszerekben, önmagadban vagy Jézusban?

(R. Szabó István)

A nap gondolata:

Isten ismerete, a magunk nyomorúságának ismerete nélkül kevélységet szül. Nyomorúságunk ismerete Istené nélkül viszont kétségbeesést. Jézus Krisztus ismerete e kettő között foglal helyet, mert egyaránt megtaláljuk benne Istent és a mi nyomorúságunkat. (Blaise Pascal)

2011-05-17

Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg. (Róm 8:17)

Hiúság és fiúság

            A korszellem bátorítja az önmegvalósításra irányuló törekvéseket: „képes vagy”, „mert megérdemled”, nyomulj, bizonyíts! Akkor vagy valaki, ha felfele haladsz. Az sem számít, ha szeretteid, barátaid egy-egy létrafok.

            A minap olvastam, hogy pénzzel, ügyeskedéssel akár királyi család sarjává is válhatsz. Hans Lichtenberg masszőrként egy jól menő vállalkozást futtatott fel. Amikor közel 40 éves lett, örökbefogadtatta magát a királyi család egyik elszegényedett özvegy hercegnőjével, búsás összeg ellenében. Így lett Hansból, teljesen törvényesen, Frédéric von Anhalt herceg. Jó üzleti érzékével azóta már három felnőtt férfit adoptált a hercegi cím ellenében, fejenként mintegy kétmillió dollárért. A történethez hozzátartozik, hogy a német uralkodóház nem ismeri el ezeket a „hercegeket”.

            Nem csoda, hiszen a fiúságot nem lehet megvásárolni. A folyamat az Igében is fordított: Isten a kezdeményezője az adopciónak. Mi több, már meg is fizette az árát: az Ő legdrágább és egyetlen Fiát engedte áldozatul a mi megszerzésünk érdekében. Majd a Feltámasztott Fiúnak örököstársaivá tett bennünket.

            A mi Édesatyánk végtelenül nagylelkű, még mindig keres örökbefogadásra kész embereket. És az ő örökségének csodája az is, hogy gyermekei számának növekedésével nem lesz kisebb az egy főre jutó örökség. Készen állsz-e megörvendeztetni Őt és hiúságból fiúságba menteni lelkeket?

(R. Szabó István)

A nap gondolata:

A hallgatás életünk legnagyobb pillanatai közé tartozik. (Boros László)

2011-05-16

De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által. (Róm 8:11)

Lakáskérdés

            Ha Isten Lelke otthon van nálad, akkor illatot árasztasz. Ilyen mobil-templom vonzáskörébe örömmel kerülnek kereső emberek. Hiszen a templom-emberek nem önmagukat adják bele kapcsolataikba, hanem Jézust. Igaz, ez presztízsvesztéssel jár, mert nem éretted vagy eddigi teljesítményeidért jönnek hozzád, hanem, mert Isten Lelke lakik benned.

Ha igazán fel akarsz emelni valakit, ha értéket akarsz adni életéhez, akkor ezt nem teheted anyagi eszközökkel. A benned lakó Lélek Jézusról szól neked és rajtad keresztül, a(z) (újjá)teremtő Szó pedig nem tér vissza Hozzá eredménytelenül.

            Néhány évvel ezelőtt egy doktori disszertációt olvastam „Profit for the Lord” vagyis Nyereség az Úrnak címmel. Azóta is sokszor eszembe jut a kérdés: „Uram, hogyan lehetnék nyereségesebb számodra?”

            A mai haszonelvű világ magának szeret gyűjteni. Gábor Zsazsa, a híres magyar származású amerikai színésznő mondta, aki egyébként kilencszer ment férjhez: „Jó vagyok a háztartásban. Ha elhagyok egy férfit, megtartom a házát.” 88 éves korában egyetlen lányát is beperelte.

„Sic transit gloria mundi.” Elmúlik a világ dicsősége - ezt kellett a csatából diadalmasan hazatérő császár fülébe folyamatosan súgnia a katonának, hogy nehogy elbízza magát. Kedves barátom, nyereségesnek ítéled-e életed az Ige fényében? A fentiek szellemében ez a kérdés nem tűr számokban kifejezhető választ.

           

(R. Szabó István)

A nap gondolata:

Aki elveszti a humorérzékét, az eleve vesztes. (Márai Sándor)

2011-05-15

…a te kegyelmed jobb az életnél… (Zsoltárok 63:4.)

„A vannal baj van, a nincsennel jaj!”

Dávid királynak menekülnie kell. Minden oka meglenne a „nincs”-ről elmélkednie. Ő mégis meghazudtolja a címben szereplő mondást, amelyet nagyapámtól hallottam gyerekkoromban. Látása a teljesen MÁSra van fókuszálva. Ezért a kietlen pusztában feltör belőle a hála és az öröm.

A héber szövegben az „élet” többes számban van. A mi fogalomtárunktól sem idegen a több síkon történő életünk. Dávid örömmel vallja, hogy nincs az az élet vagy az a körülmény, amelynél ne lenne jobb a kegyelem. Vagyis: amire én azt mondom „nincs tovább”, Isten azt mondja „folytassuk együtt”; amire azt mondom „nem bírom” Ő ezt mondja: „segítek neked, átveszem terheid”; amire azt mondom „nincs senkim”, arra Ő barátként mellém szegődik.

2010. júliusában egy kanadai idős házaspár a lottó főnyereményének birtokába jutott. Kb. 11,25 millió dollárt nyertek. Általában az emberek azt hiszik, hogy itt kezdődik az élet.

A kanadai házaspár életén mit sem változtatott a nagy nyeremény. Továbbra is szerényen akartak élni, mint egész addigi életükben tették. Az összeg 98%-át szétosztották közjóért munkálkodó intézményeknek, hozzáfűzvén, hogy örömüket lelik az adakozásban. A sajtó kíváncsiskodó kérdéseire azt válaszolták, hogy nem a nagy nyereménynek örülnek, hanem annak, hogy még lehetnek egymás számára.

Kedves olvasó, a te lelkiállapotodat mi határozza meg: a körülmények vagy Istennel való kapcsolatod?

(R. Szabó István)

A nap gondolata:

A kegyetlenség a gyengék fegyvere. Gyengédségre csakis az erősek képesek. (Leo Roskin)

2011-05-14

Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? (Márk 8:37)

Nemcsak a gazdag ifjúnak (Mt 19:16-30) volt gondja a pénzhez való viszonyával, hanem előtte és azóta is sokaknak. A pénz boldogít? Sokak szerint igen. De vajon cél az életünkben a nagyobb vagyon, vagy csupán eszközt látunk anyagi javainkban. Már aki rendelkezik vele. A következő írás rámutat bizonyos összefüggésekre:

Egy 37 országra kiterjedő vizsgálat ismét bebizonyította, hogy a gazdasági növekedés nem jár feltétlenül együtt a kiegyensúlyozottabb élettel. Az új tanulmány szerint nem leszünk szükségszerűen boldogabbak attól, ha több lesz a pénzünk. A kutatók 37 ország gazdaság növekedését vizsgálták átlagosan 22 évig. Figyeltek gazdag és szegény országokat, olyanokat, ahol nemrég még kommunizmus volt és olyanokat is, ahol mindig is a kapitalizmus uralkodott. Az eredmény vitatkozik „azzal az elterjedt nézettel, miszerint a boldogság és a vagyon között hosszú távú, pozitív kapcsolat lenne. Valójában nincs.” – mondja Richard Easterlin, a Dél-kaliforniai Egyetem gazdasági professzora, akik a kutatást vezette. „Némelyik országban hirtelen nagyarányú gazdasági növekedés ment végbe, miközben minden várakozással ellentétben nem változott a népességük közérzete.” – teszi hozzá. Példának Chilét, Kínát és Dél-Koreát említi Easterlin. Annak ellenére, hogy ezekben az országokban húsz év alatt megduplázódott az egy főre jutó bevétel, a népesség elégedettsége még csökkent is egy kicsit. „Hogy mit jelent ez? Mi a boldogság kulcsa, ha nem a gazdasági növekedés? Több figyelmet kell szentelnünk az olyan, az egyén életét közvetlenül befolyásoló tényezőknek, mint az egészség és a családi élet, mert ezek fontosabbak az anyagiaknál.”

Nekünk, hívőknek, még ettől is nagyobb üzenetünk van: törekedj az Úrban való gazdagságra és törődj többet az odafennvalókkal, akkor boldogabb leszel! (Katona Béla)

A nap gondolata:

Lehetőségeid szerint szűrd meg, amit a külvilágban hallasz!

2011-05-13

Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: »Vajon ti is el akartok menni? (János 6:67)

Azt kérdezzük: „Mi lesz velem, ha elmennek, és soha nem jönnek vissza?” Az egyik legnagyobb félelmünk az elhagyatottságtól való rettegés. Figyeld csak meg a kisbabát, amikor az anya elhagyja a szobát – rémület jelenik meg kicsi arcán. Emlékezetünk megőrzi ezeket a traumatikus pillanatokat, és újra előhívja őket, amikor egy fontos kapcsolat széthullik a kezeink közt. Jézus megérti, hogyan érzel. „…tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé” (János 6:66). Mi volt erre a reakciója? Közönyösség? „Kinek van szüksége rád?” Hamis virtuskodás? „Nélküled is elboldogulok!” Bosszú? „Nem haragszom, de még számolunk.” Nem! Teljesen és mélyen emberi érzéseit hallhatjuk: „…ti is el akartok menni?” (János 6:67). Ebben minden benne van: a veszteség fájdalma, a jövőn való tűnődés, előre látása annak, hogyan fog mindez hatni ránk, és hogy vajon képesek leszünk-e túljutni rajta.

Amikor kénytelen vagy szembenézni azzal, hogy valaki, akit szeretsz, elhagy, és rettegsz az elvesztésétől, emlékezz:

1) Azok az erőfeszítések, melyekkel megpróbálsz megtartani valakit, aki el akar menni, általában nem működnek. A könyörgés, manipuláció, könnyek és ígéretek legtöbbször csak a távozásra irányuló elszántságot erősítik.

2) Időnként mind átéljük, hogy összetörik a szívünk, mert elveszítünk valakit, akit szeretünk, vagy csalódunk az emberekben. Ezért mondja Isten újra és újra nekünk: „Ne félj, én veled vagyok”.

3) A fájdalom, amit érzel jogos. Azok, akik azt mondják: „Nem kellene így érezned”, jó szándékúak, de tévednek. Ha elfogadod a fájdalmat, azzal megindul az „érzés – kezelés – gyógyulás” folyamata. Nem tudod gyógyítani azt, amit nem érzel, vagy amit nem kezelsz. Tehát fogadd el az érzéseidet, vedd igénybe Isten kegyelmét, és lépj tovább a gyógyulás útján!

(Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:

Senki sem elhagyatott, aki Istenre bízza magát.

2011-05-12

Legyetek mindnyájan … együttérzők… (1Péter 3:8)

Több-kevesebb empatikus képességgel mindnyájan rendelkezünk. De igazán átérezni annak tudjuk a helyzetét, akivel egy cipőben jártunk vagy járunk. A következő történet alátámasztja ezt:

Egy kutyatenyésztő hirdetést adott fel és plakátokat rakott ki, mivel 9 kölyökkutyája született. Az érdeklődők csak úgy özönlöttek, mivel nagyon jó hátterű kutyák kölykeiről volt szó.

Egyik nap jött egy kisfiú.

– Csókolom, bácsi! Van egy kis gyűjtött pénzem, mert már nagyon régóta szeretnék kutyát. Meg szabad néznem őket?

– Természetesen. Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak, de kihívom őket – válaszolta a tenyésztő.

Ahogy szólt nekik, rögtön kiszaladtak a házukból és hozzájuk futottak. Tele voltak élettel, vidámsággal csak úgy süvített a kis fülük a szélben és oda-vissza előzgették egymást.

De egy a sok közül lemaradva, bicegve botorkált ki a kis házikóból. Szegényke nem tudott úgy futni, mint a többi kölyök, mert sántán született.

Ahogy a kisfiú meglátta ezt a kiskutyát, felcsillant a szeme és így kiáltott:

– Őt kérem!

– Ó, aranyos tőled, de ő nem fog meggyógyulni. Soha nem fog tudni úgy futni, mint a többi kölyök, és így csak nehézkesen fog veled játszani. Hallgass rám, jobb, ha inkább nem őt választod,– reagált rá a tenyésztő.

Erre a kisfiú megfogta a bal nadrágszárát, és felhúzta a combjáig.

A tenyésztő döbbenten látta, hogy lábprotézise van. Szóhoz sem jutott.

- Bácsi kérem, hadd vegyem meg azt a sánta kutyát! Én sem tudok úgy futni, mint az iskolatársaim. Szükségem van egy megértő társra, aki együtt tud érezni velem! – fakadt ki magából a kisfiú.

Végül a tenyésztő megfogta a sánta kiskutyát és a kisfiú kezébe tette.

– Mennyit kell önnek fizetnem, bácsi? – kérdezte kíváncsian a kisfiú.

– Neked adom ingyen! Ugyanis a szeretetért nem lehet pénzt kérni, és megvásárolni sem, légy vele boldog.

Isten együtt érez velünk, emberekkel. Ezért jött közénk fiában, Krisztusban. Nekünk Isten iránti hálából mennyire sikerül másokkal együtt érezni? (Katona Béla)

A nap gondolata:

Valamit rosszul tudni rosszabb, mint nem tudni. (Casanova)

2011-05-11

Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten… (ApCsel 10:34)

Tudjuk jól, hogy Isten nem személyválogató. De vajon mi sem vagyunk azok? A következő történet segítsen helyes mederbe terelni a tőlünk különböző emberekhez való viszonyulásunkat:

Egy ötvenes fehér asszony egy fekete férfi mellett ül. Láthatóan nagyon zaklatott, hívja a stewardesst.
A légikisasszony kérdezi: - Mi a probléma, asszonyom?
A fehér nő:- Talán nem látja? Egy fekete mellé ültetett engem. Nem bírom elviselni, hogy egy ilyen gusztustalan lény mellett kelljen ülnöm. Adjon nekem egy másik ülést! Kérem!
A légikisasszony:
- Nyugodjon meg, a gépen majdnem minden ülés foglalt. Megnézem, hogy van-e még szabad hely.
A légikisasszony elmegy és néhány perccel később visszajön.
 - Asszonyom, mint ahogy gondoltam, nincs több üres helyünk a turista osztályon. Beszéltem a parancsnokkal és ő megerősítette, hogy a bussiness classon sincs több hely. Van azonban egy hely az első osztályon.
Mielőtt az asszony bármilyen megjegyzést tehetne, a légikisasszony folytatja:
- A mi légitársaságunknál egyáltalán nem szokás, hogy egy turista osztályon ülő utasnak engedélyezzék, hogy átüljön az első osztályra, de figyelembe véve a körülményeket, a parancsnok úgy találta, hogy valóban botrányos arra kényszeríteni valakit, hogy egy ilyen visszataszító ember mellett üljön.
A légikisasszony a feketéhez fordul:
- Nos, kérem uram, ha úgy kívánja, vegye a kézipoggyászát, mivel az első osztályon a szabad hely Önre vár.
A körülöttük levő utasok, akik elképedve asszisztáltak a jelenethez, felemelkedtek és tapsoltak.

No comment… (Katona Béla)

A nap gondolata:

Új hibákat csak azután követsz el, ha beismerted a régieket.

2011-05-10

Egymás terhét hordozzátok, úgy töltsétek be a Krisztus törvényét. (Galata 6:2)

Hordozzuk mások terheit? A magunkéval is alig bírunk – fakadhatnánk ki. De csak akkor, ha Krisztushoz semmi közünk nincs. Akkor jogos ez a kifakadás. Ám Krisztus tanítványaként nem az önmagunknak élés a feladatunk. Egyébként is szoros összefüggés van saját életünk és másokhoz való viszonyulásunk között. Az alábbi történet ezt mélyebben megvilágítja:

Az egér egy lyukból nézi a parasztot és a parasztasszonyt, amint egy csomagot bont fel. Elszörnyülködve látja, hogy egérfogó van benne. Kiszalad az udvarra, és kiabál: "Egérfogó, egérfogó"!
A tyúk ránéz, és azt mondja:
- Tudom, hogy nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem.
Az egér a disznóhoz szalad. A disznó röfög egy kicsit, és azt mondja:
- Sajnálom, ez rám nem vonatkozik, de imádkozni fogok érted.
Az egér a tehénhez menekül. A tehén elbőgi magát:
- Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó!
Az egér lehajtott fejjel tér haza. Még azon az éjszakán a házban nagy zajjal lecsapódott az egérfogó.
A parasztasszony sietett megnézni, mit fogott az egérfogó. A sötétben nem vette észre, hogy mérges kígyó esett a csapdába, és az állat megmarta a lábát.
A paraszt bevitte a kórházba a feleségét. Nemsokára hazaengedték, de még mindig lázas volt. A paraszt tyúkot vágott és erőlevest készített az asszonynak, de szenvedése nem múlt el. Jöttek a barátok, egész nap ápolták, gondoskodtak róla. A paraszt disznót vágott, hogy legyen mit enni, de semmi sem segített, az asszony meghalt. A temetésre sokan eljöttek. A paraszt tehenet vágott, hogy legyen elég ennivaló a halotti toron.
Az egér szomorúan nézte végig a halotti tort.

Ha megtudod, hogy valakinek problémája van, és azt gondolod, hogy ez téged nem érint - gondolkodj el. Mindannyian ugyanazon az úton haladunk, amelynek neve: ÉLET. Minden ember és minden esemény az élet képzeletbeli szőttesének egy-egy fonala...

Remélem, hogy ez a történet segít másképpen értelmezni a mások terheihez való viszonyunkat! (Katona Béla)

A nap gondolata:

Ha nem hiszed, hogy minden nap nagyszerű próbálj egyet is ki hagyni. Élni születtünk, nem az életre készülődni.

2011-05-09

El ne hajoljatok Isten kegyelmétől, hogy a keserűség gyökere felnövekedvén kárt ne okozzon. (Zsidó 12:15)

Számomra a hit mindig valami bátor döntést jelentett az egyszerű dolgokban. Például ránézni a gyerekre, amikor csak azt a szót tudja kimondani, hogy nem, és megtalálni valami jó kérdést, azt a szót, amit éppen most kell mondanom. Ugyanígy, mint amikor a mobiltelefon itt van a kezemben, és ezt kell intézni, meg azt kell intézni. Együtt ülünk a kocsiban, jaj, most az jut az eszembe, és már nyomom is a gombokat, egymásra nézünk és kikapcsolom a telefont.
Sokszor előfordult már életemben, hogy elhatároztam, minden tettem előtt megkérdezem: fontos? Biztos, hogy itt és most ezt nekem kell megtennem? És a legtöbb mozdulatomról kiderül, hogy kapkodás, fölösleges, hogy ráér, hogy nyugodtan átadhatom valakinek.
Voltaképpen mi hajszoljuk ösztönösen magunkat a rohanásba. Ebből az ideges és állandó ténykedésből adódik, hogy az élet szép színei egybeolvadnak, és szürkévé változnak. Megkeseredik a gyökér és az élet. A keserűség gyökerének a hatását az istenképűség tudja lerombolni. Gyermekek vagyunk. Isten szeretetében lennünk érdemes. Ő csak jót ad, Benne édessé lesz a keserű. Ezt adja meg Isten.
 (Fekete Ágnes)

A nap gondolata:

Ami nehéz, ahhoz kell egy kis idő, a lehetetlenhez valamivel több. (Nansen)

2011-05-08

El ne hajoljatok Isten kegyelmétől, hogy a keserűség gyökere felnövekedvén kárt ne okozzon. (Zsidó 12:15)

Én zsörtölődős tudok lenni, szívesen odamondogatom otthon mindazt a rosszat, amit észreveszek. Még ha szálka méretű is, de úton-útfélen belebotlok a rosszba. Sokszor összehúzott szemöldökkel megfürdök a panaszokban. Mintha a hétköznapok teremnének bennünk valamilyen rettenetes gyökeret, amely először láthatatlan, aztán egyre erősebb és valósabb szagot és ízt áraszt. Ami ott, az áldás helyén megkeseríti az életünket. A kegyelemtől ilyenkor nem elszakadunk, hanem elhajlunk. Kezeket érzek a torkomon, fojtogatnak. Nincs levegőm. Beakadtam a hínárokba és húznak lefele az indák, és lassan elmerülök.
Egy csepp tintát rácsöppentek egy itatós papír közepére, és nem sokára egy hatalmas folt lesz belőle. Megkeseredek, savanyú leszek, és mintha egyedül nem lenne kiút. A gonosz alattomos módon alulról rontja le azt, ami szép. Észre sem vesszük és már csak a rosszat látja a szemünk. (Fekete Ágnes)

A nap gondolata:

Oly sok fa törik le saját termésének súlyától, pedig a vad szelek sem bírták megroppantani.

2011-05-07

El ne hajoljatok Isten kegyelmétől, hogy a keserűség gyökere felnövekedvén kárt ne okozzon. (Zsidó 12:15)

Ha hátra tekintek életemben, akkor hihetetlen áldást látok. Annyi ajándékot kaptunk az életben, hogy szinte érthetetlen. Távolról nézve termékeny búzamező az, mely egyébként rögös is, gazos is. Kegyelemben élünk. Az ember sajnos kísértésben is él, azért, hogy kiessen ebből a kegyelemből. A jó unalmas a gyarló ember számára. Vágyak születnek bennünk, egész korunk erről szól, hogy szomjúságot szeretnének bennünk gerjeszteni. Nem benned, nem körülötted van a boldogság kulcsa, mondják, hanem valahol máshol van. Ha elutazol egy távoli, romantikus szigetre, ha veszel egy tárgyat, ami még nem a tied, ha megeszel valamit, amit még nem kóstoltál, akkor az majd jó lesz neked. El onnan ahol vagy. Sokan, rengetegen felülnek ezekre a hullámokra, és tékozló fiúként eltávolodnak az áldás helyéről. Aki kalandra vágyik, elkóborol. De a legtöbb ember nem kalandor. A legtöbb ember számára ez az ige festi le leginkább azt, ahogy elhagyjuk a kegyelmet. Maradunk otthon, de felnő bennünk valami keserűség, mint egy gyökér, és megkeseríti az egész életünket. Mivel nem akarunk és nem tudunk elfutni onnan, ahol maradni kényszerülünk. Mint a tékozló fiú bátyja, az atyai házban maradt testileg, de a boldogság és a lelke messze szárnyal.
(Fekete Ágnes)

A nap gondolata:

Bárminő titokra is bukkansz magad körül, ne feledd, a legfőbb titkokat tenmagadban leled!

2011-05-06

Hanem gondolj arra, hogy Istened, az ÚR ad neked erőt a gazdagság megszerzésére, hogy fenntartsa szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak. Így van ez ma is. (5 Mózes 8:18)

Ahogy elkezded a következő évtizededet, fontos, hogy tudj bízni Istenben a pénzügyeid terén. Ha azt szeretnéd, hogy Isten megáldja a pénzügyeidet, fókuszálj továbbra is arra az igazságra, hogy ő az anyagi javaid forrása, és ő az, aki gondoskodik a szükségleteidről. De mit is jelent ez? Azt, hogy nem a munkáltatódtól várod a biztonságot. Nem is a megtakarításaidtól. Vagyis a szükségleteid betöltését nem mástól várod, mint Istentől. Hadd magyarázzam el, mire gondolok. Amikor megnyitom a csapot, nem gondolom azt, hogy a víz a csapból jön. Tudom, hogy a víz valójában a víztározóból jön. Hozzám azonban a csapon keresztül jut el. Hasonlóképpen a bevételt, amit Isten szán nekem, a munkán vagy valami máson keresztül kerül hozzám. De a forrása Isten. Ha egy bankszámlában bízol, azt elvehetik tőled. Ha a megtakarításaidban bízol, elveszítheted. Az egyetlen és valódi biztonságot abban találod csak meg, ha bízol Istenben. Ő a kezdete a pénzügyeidnek. És ő az egyetlen és igaz forrása az anyagi javaidnak. Ez azt jelenti, hogy nincs okod aggódni amiatt, hogy melyik csapot használja a szükségleteid betöltésére. Tulajdonképpen Isten azt mondja: "Ha elzárom az egyik csapot, egyszerűen ki tudok nyitni helyette egy másikat. Ha elvesztesz egy munkát, tudok adni neked másikat. Én vagyok a forrásod, nem a munkád. Még csak nem is a bankszámlád."

(Forrás: Napi remény)

2011-05-05

Boldog ember az, aki az URat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. (Zsoltárok 112:1)

A boldogság helyreállításának mások mozzanata: sok örömöt találni parancsolataiban. Mert akit tisztelünk, aki számunkra példakép bármiben is, azt még emberi értelemben is szívesen követjük, és teljesítjük kéréseit. Ugyanígy Istennel kapcsolatosan, ha valaki igazán megismerte Őt, bizonyos lesz abban az az ember, hogy parancsolatai jót munkálnak életünkben, azoknak szép eredménye van. Az Úrszava rendet teremt, s életet munkál. Ebben az állapotban szinte nem is kell kötelezővé tenni, megparancsolni az engedelmességet, mert önként, szívesen teszi azt Isten gyermekeként. Ebben az esztendőben önkéntesség éve is van a református egyházban. Ezért olvashatóak a Reformátusok Lapja vezércikkei is ezek mentén. A zsoltáros sok örömöt talált az Úr parancsolataiban, és hozzáállása önkéntességen alapult. Szívesen, önként tett sok mindent az Úrért, s így lett boldogabb ember. Ezeket bejárni nem könnyed utakat jelent: keskeny úton, szoros kapun át vezet az ösvény, de a vége áldásos és igazi boldogság található ott. Csak féljük az Urat és legyünk neki önkéntesei a mindennapokban, akik szívesen cselekszik akaratát és képviselik Isten tiszteletét a világban. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Tehát saját bajaink serkentenek bennünket Isten javainak megvizsgálására. Nem is kívánunk addig komolyan hozzá térni, míg önmagunkkal nem kezdünk elégedetlenkedni.
(Kálvin János)

2011-05-04

Boldog ember az, aki az URat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. (Zsoltárok 112:1)

Az istenfélelem szóban sokkal inkább mélységes tisztelet van. Amikor istenfélő emberekről beszélünk, akkor valójában olyan emberekre gondolunk, akik az élő Isten iránt mély hálával és tisztelettel éreznek és róla így beszélnek az emberek között. Életüket is ennek az iránta való tiszteletnek a fényében élik, minden áldott nap. Az istenfélelem tehát tisztelet, és talán éppen ezért nem érti a világ ezt a szót, mert maga a tisztelet kezd kiveszni az emberekből. Sem embert, de ugyanígy Istent sem tisztelik. Így nőnek fel gyermekek, telve tiszteletlenséggel a felnőtt társadalom felé, tanárok iránt, még kevésbé más felsőbbség iránt. De nem boldogok ettől a gyermekek, de a felnőtt társadalom sem. A ma embere arcán lévő groteszk vigyor nem a boldogság szelíd mosolya. Két nagyon különböző dolog. Éppen ezért tanítja a zsoltár: az a boldog ember, aki féli az Urat. Aki tudja tisztelettel szemlélni ügyét. Ezért a boldogság helyreállítása itt kezdődik: az Istenhez való viszonyon. Ezt nem lehet megkerülni. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Mindenki magának tulajdonítja a sikert, a balszerencsét viszont másnak róják fel. (Tacitus)

2011-05-03

Boldog ember az, aki az URat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. (Zsoltárok 112:1)

Boldog, aki féli az Urat – olvashatjuk. A félelem nehéz, súlyos szó, elsőre talán nem is gondoljuk, hogy lenne valami köze az örömhöz és a boldogsághoz. A félelemhez ilyen dolgokat társítunk, mint félni valamitől, vagy valakitől. Lehet félni sorsszerűségtől, embertől, valamiféle büntetéstől. S ugyanígy vannak sokan, akik ezen gondolatot követve az istenfélelmet is úgy képzelik, mint Istentől való rettegést és félelmet. Mégis, miért használja az Ige, és a régi istenfélő emberek is ezt a kifejezést: istenfélelem? Nyilván nem negatív hangvétellel értik ezt. Hiszen ez nem azt jelenti, hogy félnünk kellene Istentől, mert Ő Jézus tanítása szerint egy szerető mennyei Édesatya, aki az embernek nem rosszat, hanem kizárólag jót akar. Ő olyan Isten, aki megbocsátja a bűnt – olvassuk több helyen a Szentírásban. Ezért Isten nem egyenlő egy keleti despotához hasonlítható uralkodóhoz, aki szeszélyesen, kiszámíthatatlanul és kárt hagyva maga mögött, úgy uralkodna. Isten minden jó forrása és jó adomány szerzője. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Bizonyos, hogy az ember tiszta önismeretre csak akkor jut el, ha előbb Isten ábrázatát vizsgálja, s Isten belső szemléletéből tér önvizsgálatra. (Kálvin János)

2011-05-02

Boldog ember az, aki az URat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. (Zsoltárok 112:1)

Minden ember alapvető vágya, hogy boldog szeretne lenni. Sokféle úton keresik az emberek a boldogság felé vezető utat. Általában mindenki könnyű, terhektől mentes módon szeretne boldogsághoz jutni. A boldogság kimerül abban, hogy egészséges vagyok, sok pénzem van, nem kell aggódnom dolgokért... Sokat jelentenek ezek, jobb tőle a kedvünk, de vajon ebben áll a boldogság? Az Ige is a boldogságról beszél: „Boldog ember az, aki…” De ezt követően nem könnyed dolgokról hallunk. Nehezebb utakat említ a Biblia és azt mondja ezzel, hogy aki mer rálépni ezekre a nem könnyű ösvényekre, az lesz boldog ezektől. A boldogságot a zsoltár az istenfélelemben mutatja fel elsősorban. Te hol keresed? (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

A gyermek kis szívében éppen annyi, sőt több öröm fér meg, mint a férfiúéban. De kár, hogy szívünk csak azért nő, hogy üresebbé váljék. (Eötvös József)

2011-05-01

Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy látván a ti jó cselekedeteiteket, dicsőítsék érte a ti mennyei Atyátokat! (Mt 5:16)

Krisztusnak a fent olvasható igei tanítását szeretnénk az Európai Önkéntesség Évében továbbadni. Nem szeretnénk Isten dicsőségét elhomályosítani, épp ezért nem a magunk dicsőségére és a köszönetért, elismerésért tesszük a dolgunkat. Nem alkalmanként, ráérő időnkben, hanem az Istentől kapott talentumainkkal, képességeinkkel, adottságainkkal folyamatosan, egész életünkben. S nem válogatunk a feladatok között, hanem valljuk: „jutalmam, hogy szolgálhattam!” Példát adhatunk a körülöttünk élőknek, elvezethetjük őket Isten közelébe, hogy ők is tanítvánnyá lehessenek. Lényünkké válik a szolgálat, nem várunk arra, hogy megkeressenek, felkérjenek, hanem a Krisztustól tanult magatartásunkkal igyekszünk az élet nehéz területére tévedt embertársainkon segíteni, hogy ők is emberhez méltó életet élhessenek. Ettől mássá lehet mások élete, s hiszem, élhetőbbé válik világunk.

(P. Tóthné Szakács Zita)

A nap gondolata:

Többet ér egy megtért bűnös száz igaz hívőnél.