2011-06-30

Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. (1Kor 15:20)

Igénket megelőzően Pál apostol nagyon meggyőzően érvel Jézus feltámadása és az ezzel szoros összefüggésben lévő emberi feltámadás mellett. Azt írja, hogy vagy van feltámadás, és akkor Jézus feltámadt és mi is fel fogunk, vagy nincs feltámadás, de akkor sem Jézus nem támadt fel, sem mi nem foguk. Ha nincs feltámadás, akkor hiábavaló a hit, az ima, az igehirdetések, sőt, akkor mi, akik erről bizonyságot teszünk, hazudunk. Kemény beszéd, de a korintusi gyülekezetben voltak, akik nem hittek a feltámadásban. Nem tévedés: a gyülekezetben voltak a feltámadást elutasítók! Vajon 2011-ben hány ilyen ember jelenik meg húsvét ünnepén a templomban? Akik eljárnak rendszeresen, de ebben igazán hinni nem tudnak. Erre nem építenek, vigasztalanul szomorúak, ha elveszítenek valakit… Kérjünk igaz hitet, hogy az élő Krisztusban higgyünk, Benne járjuk életünk útját és mondjuk el ezt másoknak is! Ha volna még kételkedő? Él a Jézus meggyőzi Ő… (Katona Béla)

A nap gondolata:

Isten különös védelme alatt állok, ez azt jelenti, hogy reá bíztam magam. Bizonyos vagyok abban, hogy jobban tudja, mi válik javamra, mint én. (Hamvas Béla)

2011-06-29

Amit a sötétségben mondok nektek, azt a világosságban mondjátok el; amit fülbe súgva hallotok, azt a háztetőkről hirdessétek. (Mt 10,27)

Húsvétkor sok gyülekezet tart hajnali istentiszteletet. A Nap első sugaraira örömmel kiáltjuk: "Halleluja! Feltámadt!" De a Jn 20,1 azt mondja, hogy a magdalai Mária korán reggel, amikor még sötét volt, akkor ment a sírhoz, de azt üresen találta. Ezt a különbséget fel sem fedeztem addig, amíg férjem el nem vesztette állását. Nappal megnyugtattak olyan igék, mint "akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál" (Róm 8,28) és "Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28,20). Hajnal 4-kor többször félve riadtam fel álmomból.
Akkor az éjszaka közepén kellett megbizonyosodnom arról, hogy Jézus él és uralkodik. Akkor volt rá szükségem, hogy tudjam, Jézusnak tudomása van a küzdelmeinkről, és velünk van a bajban is. Abban a percben kellett éreznem, hogy nem számít, milyen szörnyű helyzetbe kerülünk, Jézus az Úr! A húsvéti napfelkelte istentiszteletek nagyon kedvesek, de talán jobb lenne, ha az éjszaka közepén ünnepelnénk a Feltámadottat. Sokkal inkább szükségünk van Isten hatalmára emlékezni, amikor az életünk ijesztő, nem pedig rózsás.

 (Forrás: Csendes Percek)

A nap gondolata:

Még a legsötétebb órában is törődik velünk Istenünk.

2011-06-28

Ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről! (Mt 27:40)

Helyettem, miattam, értem! Ez a kereszt üzenete. Jézus Krisztus helyettem, miattam, értem szenvedett és halt meg. Jó, hogy nem szállt le a keresztről, mert akkor nem lenne elvégezve a világ megváltása. Akkor Jézus nem lenne a világ Megváltója. A Sátán megkísértette még ott is ezzel a balga beszéddel, de Jézus ellenállt és elvégezte a rá bízottakat. Hála legyen Neki érte! De vajon el tudod mondani, hogy Jézus a te személyes Megváltód? Ezen áll vagy bukik minden. A bűnbocsánatod, az örök életed. Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt…(Katona Béla)

A nap gondolata:

Nem karddal, hanem kereszttel igázta le Krisztus a világot.

2011-06-27

Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. (Máté 5:9)

A 7. boldogmondás megértéséhez bevezetőként álljon itt egy történet:

Rettenetes zaj volt az udvaron. A gyerekek játszottak. Hozzászokott már, de ezt az üvöltést és tombolást még az ő jámbor lelke sem tudta elviselni. Letette az újságot, a botja után nyúlt, és lassan lement az udvarra. Időbe telt, amíg a gyerekek egyáltalán észrevették, hogy ott van. Odajöttek hozzá, mert szerették, néha történeteket is mesélt nekik.

- Hát ti meg mit játszotok, amihez ekkora zaj kell? – érdeklődött.

- Háborúsdit! És ahhoz kell ám csatazaj is… - mondta az egyik kis kipirult arcú nebuló.

Elkomorult a tekintete, hirtelen a messzi múlt kitörölhetetlen emléke árasztotta el az udvart. Az a sztálingrádi tél … A repesz ütötte seb most még jobban fájt a testében …

Magához húzta és simogatta a kócos gyerekfejet. Hiába volt író, képtelennek érezte magát, hogy megértesse velük, a háború nem játék… Mentő ötlete támadt:

- Halljátok, mi lenne, ha a változatosság kedvéért békét játszanátok?! A gyerekek odavoltak az ötlettől, ujjongva rohantak, ki tudja hova.

Felmászott fájó lábával a lakásba, csak a teste ült a karosszékben, lelke messze járt… Kopogás nélkül csapódott fel az ajtó, hirtelen beömlöttek a gyerekek a szobába. Tanácstalan, kíváncsi, ragyogó szemekkel meredtek rá.

- Veletek mi van? – kérdezte a kis betolakodókat.

- Csak még azt tessék megmondani, hogy is kell azt a „békésdit” játszani?!

Nem tudta, hogy sírjon, vagy nevessen-e … (Marsak orosz író nyomán) (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Ha nem mutatják ki a szeretetet, gyakran nem is érzik. (Shakespeare)

2011-06-26

Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. (Máté 5:8)

 Igénk az „egy-színűséget” tanítja. Mert ez engedi meg nekünk a legnagyobb jutalmat, amit ember megkaphat, hogy meglátjuk az Istent! Igen! Csak a tiszta szívűeknek adatik ez meg, látni Istent a hit szemével, látni Istent majd az eljövendő dicsőségben.

A templomba való belépés az Ószövetség tanítása szerint annyit jelent, mint „Istent látni”. Közösségben lenni Vele. Közös imádságban elcsendesedni Előtte. Közös énekszóban zengeni nagy nevét. Ez az egyház ereje! Nem azért, mert nincs más dolgunk, hanem azért, mert ez az első és legfontosabb küldetésünk. És mi van a gyógyulásokkal, a talpra állásokkal, mi van az újrakezdésekkel, mi van ezekkel az isteni tovább-okkal? Igen, Ő nemcsak látható, hanem érezhető, és éppen azoknak a legtisztábban, és legerősebben, akik Nála tisztítják meg szívüket.

Így kívánok tiszta szívet mindenkinek! És azt is, hogy el ne felejtsük napi karbantartásra átadni Jézus Krisztusnak!

Akik így tesznek, azok most még tükör által homályosan, de éppen eléggé, majd pedig színről-színre a mennyei Jeruzsálemben is „látni fogják arcát” annak, Aki van, Aki volt, és Aki eljövendő. (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Ameddig örömödet találod ebben a könyvben (Biblia), addig Isten is örömét találja benned. (Sailer  püspök)

2011-06-25

Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. (Máté 5:8)

A tiszta szív kétfajta irányultságot jelent. Isten iránt teljes odaadást, hűséget; ember iránt pedig őszinteséget, egyenességet és becsületességet. És ezen az úton nincs „de”, nincs „ha”, nincs „majd”, nincs semmilyen kitétel, vagy feltétel, csak egy valami: tisztára mosott, és tisztán tartott szív van.

Ez még tiszta lehet egyáltalán? Persze. Valamikor tiszta volt. Ádám elbukás előtti szíve, a tiszta szív, a bűntől mentes szív mind az Atyát, mind Évát a helyükön kezelte. Az Istent Istennek, az embert embernek, azaz mindkettőt olyannak látta, amilyenek valójában. Ilyen a gyermek gyanútlan szíve is. Figyelted már azokat a belülről érkező ösztönös jóságos és tiszta mozdulatokat, kérdéseket? Vajon miért mondja Jézus, hogy övéké a mennyek országa?

De hogy lesz akkor tiszta ez a szív? Bonhoeffer szerint: Ha lemond saját jóságáról és gonoszságáról, lemond saját szívéről, és a bűnbánat állapotában egyedül Jézuson csüng. A tiszta és szent Isten Bárányán. Aki engesztelő vére által nemcsak tisztára mossa szívemet, hanem tisztán is tartja minden nap. Jól tudjuk ugyanis, hogy szívünk látását, azaz az őszinte, a ravaszság és képmutatás nélküli életet egyedül a bűn ronthatja meg, és meg is teszi ezt. Ez munkálja ma bennünk azt az érzést, hogy bizony sokan vannak és köztük lehetünk mi is, akik szerepet játszanak. Ezt hívja úgy a Biblia kétszínűség…(Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Igaz barát az, aki akkor jön be az ajtón, amikor mindenki más kimegy.

2011-06-24

Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. (Máté 5:8)

 Először a bibliai gondolkodást kell megértenünk arra nézve, hogy mit is jelent az a szó, hogy – szív. Ugyanis nemcsak az érzelemnek a helye, ahogy manapság sokan vélik. A Szentírás tanítása szerint - ezen kívül - a gondolkodásnak és az akaratnak is a központja. Ez határozza meg az ember milyenségét. És amelyik tiszta, az azt jelenti, hogy egyenes, kétszínűségtől mentes, ez volt a feltétele az ószövetségi istentiszteleten való részvételnek is. Nagyon érdekes ez a jézusi megközelítés, mely igazából az Isten, a Teremtő, a Mindenható meglátását tűzi ki célul. Istent ugyanis már nagyon sokan akarták látni és imádni. De lehet-e besározott szélvédőn keresztül utat figyelni és célba érkezni? Már én magam is tapasztaltam, amikor télen, nyári szélvédőmosót tettem az autómba, - persze megfagyott - és amikor az előttem járók felcsapták, de derekasan, se ki-, se belátás nem volt, maradt az ásványvizes locsolgatás… legalább az, mert szó szerint nem volt tiszta a szélvédő.

Valahogy így kell mai Igénkből is kiindulni. Megyünk, haladunk mi, de az első besározódásoktól kezdve már nem látunk tisztán. Nem tiszta a lelki szélvédőnk. Ugyanis szívünket is éri sár. Sár? Sártenger! Se eleje se vége… És jön a vakság, sötétség, bizonytalanság, és ezek miatt teljes magány, egyedüllét, boldogtalanság. Amikor nemhogy Istent nem látja az ember, de még az embert sem… (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Lobogjatok, akár a fáklya, vagy pislogjatok, mint a gyertyaláng, csak világítsatok! (Dobos Péter)

2011-06-23

Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. (Máté 5:8)

 Az Ige ugyanis „a” tiszta szívről beszél. És máris meg kell állnunk egy kicsit, mert az eredeti fordításban nem befejezett igeidőt találunk, hanem egy olyat, amely a jelentést árnyaltabbá és érthetőbbé teszi. Megtisztított szívről beszél ugyan, de abban az értelemben, hogy egy állandó, folyamatos tisztulásnak van a szív alávetve. Ebből pedig az következik, hogy tényleg igaz, hogy az emberi szív, a maga teljességével, szüntelenül gonosz. És ez igaz a megtérés és az újjászületés utánra is! Erről sokan meg szoktak feledkezni. Így jó látni azt, hogy a szív megtisztulása napról napra a friss kegyelem műve rajtunk és bennünk.

Erre volt szüksége az Ószövetség emberének is, hiszen számtalan helyen olvassuk a tiszta szív fontosságát, többek között a Zsoltárok könyvében. Uram, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden? Az, aki feddhetetlenül él, törekszik az igazságra, és szíve szerint igazat szól… és hogyan szoktunk úrvacsora előtt együtt könyörögni, szintén a zsoltáros szavait idézve? Tiszta szívet teremts bennem, Istenem… /51,12/ (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

A Biblia egy hatalmas vég vászon, melyet az igazság szövőszékén szőttek. (Spurgeon)

2011-06-22

Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. (Máté 5:8)

Ez az Ige ugyan a legerősebb helyeslést és elismerést váltja ki belőlünk, de sem magyarázni, és főleg pedig megélni, nem tudjuk. Nagyon hamar érkezik a felmentőnek tűnő eszmélés, hogy „tiszta szív(?)”, na, éppen az nincs nekem. Ha pedig nincs ilyenem, akkor a mondat második fele is elveszíti minden értelmét, azaz, nincs „Isten-látásom”, nincs istenélményem sem.

Ha ugyanis a tisztátalan szívről kellene beszélni, és arról, hogy hogyan lehet Isten nélkül élni, az egészen biztosan jól menne minden embernek. Ez nem sértés, ez az igazság. Az az igazság, hogy könnyebb arról szólni és hallani, hogy: „Boldogtalanok a tisztátalan szívűek, mert ők nem látják meg az Istent!” Vakság, sötétség, bizonytalanság, ezek miatt teljes magány, egyedüllét, boldogtalanság. Szétnézve társadalmunk széles palettáján vajon nem ezeket találjuk?

Agyunkat leépítő, szókincsünket teljesen kipusztító televíziós műsorok, pici gyermeküket halálra verő szülők, tartós kapcsolatra képtelen és arra nem is vágyó fiatalok, a maguk vélt gondolatait ellentmondást nem tűrően szajkózó családfők, felelősséget semmiért sem vállaló cégvezérek, sajátos felfogással regnáló országos és helyi honatyák… tovább is van, mondjam még? Nem folytatom. Mindinkább abba az irányba mutatok, ahol Jézus Krisztus szavait hallhatjuk, érthetjük, és ahonnan kiindulva megélhetjük azokat… (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

A Szentírás isteni könyv, ezért isteni segítséggel érthető meg. (Tozer)

2011-06-21

Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. (Mt 5:7)

 Hogy az irgalmas samaritánus látta-e Jézus arcát, azt nem tudom. Fizikailag valószínűleg nem találkoztak. De, hogy Isten Szentlelke megérintette őt, az egészen biztos. Mert ezt az irgalmasságot nem lehet megjátszani, előbb-utóbb kiderül a színlelés. Mert ez az ember „visszatért”. Tartósan mellette állt. Az irgalmas tehát arcot lát. Látja a Jézus arcát és látja testvéréjét is. Szoktuk mi látni az arcokat? Külön-külön biztos. A testvérét meg gyakrabban. De irgalmasság ott van, ahol felfelé, és oldalra is néznek, és látnak az emberek! A mi irgalmasságunk, jele és bizonyítéka Isten irgalmasságának, ami nem érdem, hanem ajándék. Minden szívdobbanás, simogató szó, kéznyújtás, egy pohár víz a másikért a Krisztus nevében annak a jele, hogy Te is „irgalmasságot nyersz”; azaz üdvösségre kiválasztott lélek vagy. Érdekes. Az előbb még azt se tudtam, hogy mi az, hogy irgalmas, most pedig megértettem, hogy az én szegényes irgalmasságom így lesz új meg új boldogság forrásává, Istentől! Legyen hát imádság az ajkamon és kérjem teljes szívvel: A te orcádat keresem, ó Uram! Ne rejtsd el orcádat előlem, mert boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek! (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Az emberek nem azért utasítják el a Szentírást, mert ellentmond önmagának, hanem azért, mert ellentmond nekik. (Anonimus)

2011-06-20

Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. (Mt 5:7)

Irgalmasság. Nem más, mint Isten fáradhatatlan segítő szeretete, JÉZUS! Aki azért jött, hogy a legnagyobb bűnben, bajban is irgalommal hajoljon le mindenkihez. Ideadta, nekünk ajándékozta a saját tisztességét, nekünk megszégyenülteknek, eltévedteknek, síróknak és eközben magára vesz rólunk mindent, ami szégyen, ami tisztátalan, ami nem nekünk való.

Irgalmas. Nem szoktuk használni tehát ezt a szót. Mondjuk helyette a jó fej, a szimpatikus, vagy a segítőkész jelzőket. Pedig a Hegyi Beszéd nem azt mondja, hogy „Boldog Jézus, mert irgalmas” hanem azt, hogy mindenki, aki irgalmas. Tehát lehet ezt emberekre is mondani! Álszerénység, vagy túlfűtött vallásosság nélkül. Félreérthetetlenül.

Az irgalmasokra szükség van. Mert ők az eljövendő új világ részei, akik Isten irgalmából élve, meglátják az Ő arcát, és Hozzáigazítják életüket, átérezve a szabadítás örömét. Az irgalmasok tehát azok, akik nem okoznak felesleges bosszúságot, kellemetlenséget a másik számára, éppen ellenkezőleg!

Lásd: a samaritánust! Nem számít neki, hogy sietni kell, nem számít a sok feladat. Nem az üzletkötés, vagy akció hívja, hanem megérinti egy arc. Valaki vár rá. Nem lehet, hogy ott fekszik, talán még megmenthető. Igen, ő az irgalmas, mert gondolkodás nélkül adja át az idejét, kényelmét, enni és innivalóját. Mindenét. (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Ha ott van a szíved, mindig találsz megoldást, ha nincs ott a szíved, mindig találsz kifogást. (Bhakti  Abhay  Narayan)

2011-06-19

Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. (Mt 5:7)

 A Zsoltárok könyvében a következőket olvassuk: Halld meg, Uram, hangomat – hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem! Helyetted mondja a szívem: Az én orcámat keressétek! A te orcádat keresem, ó Uram! Ne rejtsd el orcádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene! Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem. …Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén! Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.” /27:7-10.13-14./

Tehát: Dávid király zsoltára megnyitja szemünket a látásra, szó szerint és átvitt értelemben is, azaz az irgalmasságról csak annak van, mert csak annak lehet fogalma, aki az Isten arcát keresi!  Hiányzik nekünk ez az arc. Az az arc, mely Ádámnak is és Évának is, csak a puszta látványával oly sok erőt tudott adni. Erőt? Az életük értelmét! Ott és akkor még ők sem látták ezt be, de amikor megtörtént a bűneset, amikor valami eltakarta előlük ezt az arcot, megértették a Teremtő hatalmas ajándékát. Az Éden kertben történtek azóta is kísérik az emberiséget. Az ígéretes álom, ami egyébként valóság volt, hogy Isten és ember, kéz a kézben, arccal egymás felé haladtak, megsérült. Összetört. A bűn kíméletlenül összetörte. Azóta pedig az emberiség történelme arról szól, hogy ha már ezt az összetört képet nem is tudja összerakni, de erre az arcra rátalálni, ezen az arcon a mosolyt észrevenni, nem lehetetlen vállalkozás. Mert az, hogy a világ idáig elérkezett, ki tudja, hogy hány ezer, vagy millió év távlatába kell visszatekintenünk, de legyünk őszinték: ez nem a mi tehetségünknek köszönhető. Mindinkább annak, hogy még az édenkerti események után is voltak, akik az Isten arcát keresték. És meg is találták. Dávid, vagy korábban Mózes, később Ézsaiás, vagy Hóseás, emberi gyarlóságaik ellenére számtalan példát vonultatnak fel annak bizonyítására, hogy nem hagyta el Isten az ő népét. Mózestől azt kérdezte az Úr: „Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?... Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket! /2.Móz33,14-15/ Tehát irgalomról beszélni csak az tud, akinek tájékozódása ellehetetlenedett, útján megtorpant, megoldást nem lát és elfogadja a felülről aláhajló isteni segítséget. Irgalmasság. Milyen gyönyörű kifejezés. Ha gondolatmenetünkbe akarom beágyazni, azt jelenti, hogy „arcot keresek”. Ha bárkinek az élete megtorpanni látszik is, semmi más nem segíthet rajta csak az, hogy megjelenik egy arc. Egy arc, melyet még a világ az első karácsonyig soha nem látott; egy arc, mely embereket hívott el, szavak nélkül ragadott és gyógyított meg, egy arc, mely véráztatta pillantással mentette életre az emberiséget. Egy arc, mely azóta is embereket érint meg. Mert a föld azóta ismeri még jobban az irgalmasság isteni vonalait. (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Jézus nem annak lát bennünket, akik vagyunk, s akinek magunkat tartjuk, hanem a lehetőséget látja bennünk Isten ihletése, irányítása alatt.

2011-06-18

Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. (Mt 5:7)

Irgalmas. Van nekünk még, létezik még ilyen szavunk a magyar nyelvben? És vajon használjuk-e még érzésvilágunk kifejezéseképpen? És mi, Bibliát forgatók, tudjuk-e a jelentését, látjuk-e a mögöttes tartalmat? Irgalmas. Zavarba ejtő szó…

Még mi, 21. századi „templomos” emberek is képesek vagyunk zavarba jönni, amikor ez a szó hallatszik, hogy „irgalmas”? A zavarba ejtő kérdések nem a tisztesség kedvéért, nem is a nyelvújítók és nyelvművelők örökségének megbecsüléséért hangzottak el, hanem azért, mert valami nagy hiányról, valami tátongó űrről, valami szükségről akarja lerántani a leplet.

Miért nem ismerős ez a jelző? Közelítsük meg más oldalról: miért volt barátja őseinknek?

Amikor kezünkbe vesszük a Szentírást, akkor azzal találjuk szembe magunkat, hogy minden zavar, köd, fehér- vagy fekete folt oszlani látszik. Sok kérdés tisztázódna, sok feszültség elmúlna, sok seb gyógyulna be korunk embere életében, ha venné a fáradságot és használná a Bibliát. A Szentírást, ami tényleg - és ilyenkor derül ki a leghitelesebben, Isten élő szava hozzánk. Hozzánk, könnyen zavarba hozható, és Nélküle örökre zavarban maradó emberekhez… (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Életünk mély pontján jusson eszünkbe, hogy a lejtőn csak térdelve lehet megállni.

A tapasztalat ereje – Napi Inspiráció (Június 9.)

A tapasztalat ereje – Napi Inspiráció (Június 9.)

A tapasztalat ereje

János 9:1-28

Erre ő így válaszolt: “Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: bár vak voltam, most látok.” (János 9:25)

Vietnámban Biblia tanulmányozást tartottam 8-10 ember részvételével. Minden remekül ment egészen addig, míg egy ember, aki ateistának mondta magát fel nem tűnt. Ő egy amolyan Princeton (neves egyetem) intellektüel volt, aki egyszerűen ízekre szedett engem. Teljesen bolonddá tett az Istenben való hitemmel kapcsolatosan. Az egész csoport otthagyott, nevetségessé váltam.TOVÁBB >>

2011-06-17

"Mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek." (Róma 14:12, NLT)

"Ha nem szolgálsz, akkor csak létezel, nem pedig élsz. Hisz az élet a szolgálatra lett teremtve."

A földi életed végén meg kell állnod Isten előtt, és ő ki fogja értékelni, hogy milyen jól szolgáltál másokat az életed során. A Biblia azt mondja: "mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek." (Róma 14:12, NLT) Gondolj bele ennek a súlyába! Egy nap Isten megítél az alapján, mennyi időt és energiát fektettél magadba és mennyit mások felé való szolgálatba. Ezen a ponton minden kifogásunk az önzőségünkre üresnek fog hangzani: "Túl elfoglalt voltam" vagy "Meg voltak a saját álmaim" vagy "El voltam foglalva a munkával, szórakozással és a jövőm biztosításával" Az összes kifogásra Isten azt fogja válaszolni, "Bocs, rossz válasz. Én megteremtettelek, megmentettelek és megparancsoltam, hogy szolgáló életet élj. Melyik része nem volt világos?" A Biblia figyelmezteti a hitetleneket, "Azoknak pedig, akik viszálykodók, akik ellenállnak az igazságnak, és a hamisságot követik, haraggal és bosszúállással fizet majd" (Róma 2:8, NLT) Csak akkor élünk igazán, mikor másokat segítünk.
Jézus mondta, "Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt." (Márk 8:35, LB) (lásd még: Máté 10:39; 16:25; Lukács 9:24; 17:33) Ez egy annyira fontos igazság, hogy ötször meg van ismételve az evangéliumokban. Ha nem szolgálsz, akkor csak létezel -- mert az életet Isten arra szánta, hogy szolgálj. Isten azt akarja, hogy megtanulj szeretni, és szolgálni másokat önzetlenül.

(Forrás: Napi remény)

A nap gondolata:

A szenvedés: orvosság a bűn ellen! Égető, fájdalmas orvosság, de orvosság! Hány salakos élet tisztult meg már a szenvedések tüzében, és lett Isten kezében új, drága acélszerszám!

2011-06-16

Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. (Mt 5:6)

 Legyünk éhesek, és szomjasak az igazságra! Mert amikor éhes és szomjas vagyok, akkor nincs birtokomban étel és ital. Azaz, hiányzik! Jézus azért szól a Hegyi Beszéd derekán erről, mert nagyon jól ismer minket és tudja, hogy nem birtokoljuk az igazságot. Nem vagyunk olyanok, amilyennek VALÓJÁBAN lennünk kellene (nem felelünk meg a valóságnak.) És, azt is tudja, hogy nem vagyunk IGAZAK. Néha-néha fellángolunk, néha-néha fölcsillan belőle valami, de nem vagyunk igaz emberek. Hiányzik. És ami hiányzik, azt pótolni kell, mint az ételt és az italt.

Ha éhesek vagyunk, eszünk, ha eszünk fejlődünk, ha fejlődünk, haladunk. Vajon nem azért fejlődünk lassan lelki értelemben, mert csillapodott az étvágyunk? Vagy, mert nem vagyunk éhesek? És ez az a pont, ahol teljesen kinyílik az Ige: „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.”

Mert az éhezés és szomjazás itt a földön, sohasem fog teljesen megszűnni. A tegnapi ebéd ma már nem elég, a mai igehirdetés, nemhogy jövő héten, de már holnap is kevés lesz, ezért legyetek, legyünk éhesek és szomjasak, azaz fogadjuk magunkba az Élet Igéjét, a mennyei táplálékot! És lehet, hogy sokszor eltakarják előlünk az igazságot, és az is, hogy hazugságok öveznek, vagy vezetnek minket, de egyben biztosak lehetünk: Isten ad, - és már idelent - olyan életet, ami a valóságnak teljesen megfelel, és ahol a hívő ember megelégíttetik. Azaz annyit kap már itt a földön, amely bővölködővé teszi az életét.

És itt még nincs vége! Mert az az igazság, hogy ez az isteni szeretet a mennyországban fog tetőződni: „Nem éheznek, és nem szomjaznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi más hőség, mert a Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti az élet vizének forrásaihoz…”/Jel.7,16-17/

Jézus él! Van igazság! És boldog, aki magához veszi az Élet Igéjét! (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Kereszt nélkül olyan a keresztyén, mintha Krisztus nélkül akarna keresztyén lenni . (Gyökössy Endre)

2011-06-15

Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. (Mt 5:6)

Félelmetes az, hogy ebben a mai világunkban már nem törekednek az emberek a valódira. Azt hiszed, hogy húst eszel, hogy tejet iszol, de egyik sem az. Azt mondták, valódi hatóanyag van abban a készítményben; nem az, csak valami hasonló. Az van ráírva, hogy márkás, de csak bóvli. Nem ragozom tovább, tudjuk, hogy mire gondolok. A nagyobb baj ott kezdődik, amikor azt hiszed, hogy a veled szembenálló – testvér; de nem az. Hogy szeret, hogy legalább őszinte, de nem.

És ilyenkor ébred az ember, - de szigorúan szeretném hangsúlyozni – egyedül a Biblia mellett, hogy a vele szemben megálló Isten viszont mindig ugyanaz! Ugyanolyan volt Mózeshez, Dávidhoz, Mátéhoz, Pálhoz és Barnabáshoz, vagy Tinódi Lantos Sebestyénhez és Tóth Bálinthoz. Mindegyik élete, szolgálata arról az Istenről beszél, Aki van, volt, és eljövendő. Ő a soha meg nem változó Isten; aki sem előnyére, sem hátrányára nem fog változni. Nem lesz erősebb, mert Ő, maga AZ ERŐ! A változhatatlan valóság!

Ne bánkódjunk hát, hogy meghalt Mátyás király. Mert ember, nem birtokolhatja az igazságot, csak Az, Aki maga is igaz: „Igaz az Úr, kősziklám ő, akiben nincs álnokság!”/Zsolt 92/

Akkor mit tehetünk? (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Ha nem félsz a bűntől, rettegj attól, ahova az vezet.

2011-06-14

Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. (Mt 5:6)

Jézus, Aki nemcsak tanított az igazságról, hanem magáról azt (is) mondta, hogy „Én vagyok az út, az igazság és az élet…”

Mégis feltesszük a kérdést: mi az igazság? Az Újszövetség két kifejezést is használ ennek megértésére: az egyik az alétheia, ami annyit tesz, hogy valóság. Ami a tényeknek megfelel. Az Úr Jézus ezt a szót használja az előbb említett alkalommal, mikor tanítványai előtt felfedi, bemutatja magát. Ő a teljes valóság. Nem egy kitalált mesefigura, nem is csak egy hőn áhított hős, hanem a testet öltött, valóságos Isten. Ezt jó lenne nekünk sem elfelejteni.

A másik kifejezés, ami itt is szerepel, a dikaioszüné, ami pedig azt jelenti: az Istentől való igazság, igazzá létel, megigazulás. Ami meg egyébként nemcsak álom, hanem valósággá lehet, és valóság is!

Na, ilyenkor gondolkodik el az ember. Legalábbis az, aki Isten Igéjének mérlegén méri meg magát. Tehát nem a saját mértéke, elképzelése, jó tetszése, vagy éppen érdeke, nem is a környezete véleménye szerint, hanem az egyetlen hiteles mérlegen, a Szentíráson. És ilyenkor szokott elcsodálkozni az ember.

Akit a Sátán, a bűn ezerarcú fegyvertárával támad, félrevezet. Mert ha csak annyit kérdezünk, hogy mi az igazság ellentéte, rögtön tudjuk, hogy a hazugság. A hazugság mindennel ellenkezik, amit Isten akar. Nem hiába mondta Jézus a Sátánra, hogy a „hazugság atyja”. Ez már a bűnesetnél nyilvánvalóvá lett. Az első hazug sziszegés óta a földet elborította a hazugság árja. Különös fájdalmat jelent az, amikor valaki szemrebbenés nélkül állítja a hazugságot, de úgy, mintha az lenne az igazság. De nekem, és a hitüket mélyen megélő gyülekezetnek, és - nehogy kihagyjuk azt a sorból, Akit gyakran elfelejtünk, még mi, templombajárók is – Istennek az a legfájdalmasabb, amikor nemcsak a szó, hanem az arc, a szem, a mosoly és minden hazug… (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Szeresd Istent: akkor közel lesz. Szeresd és szívedbe költözik.

2011-06-13

Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. (Máté 5:5)

Ebben az anyagelvű világban bizony a szelídség értékvesztett tulajdonság lett. A földet ugyanis nem a szelídek birtokolják – inkább a gonoszok bitorolják. Az erőszakos a nyerő, a szelíd pedig – és ezt senki se vegye rossz néven, de ma így mondják - a balek. Ez már a 37. zsoltárban is, azaz ősidők óta felismerhető. Mindenki, aki harcos, aki nyomul, úgy tűnik halad. Övé az utolsó szó, és ő tartja kezében az első jogot.

Olyan lesajnált és lenézett szép tulajdonság ez a szelídség. Mondják is sokan, hogy „Jaj, de jó, ha megvan másokban, de én nem kívánok szelíd lenni.” Továbbá, hogy „Milyen ritka, hogy őt kenyérre lehet kenni, - na, de engem aztán nem!” Ezen a földön, az ősszüleinktől örökölt játékszabályok mellett senki sem teheti meg azt, hogy kenyérre lehessen kenni, mert a világ elbánik vele. Mert a világ embere mindent kitalál, hogy érvényesülni, haladni tudjon.

De a szelíd ember, és ez is benne van ebben a régi zsoltár-imádságban, Istenből táplálkozik. Nem kényszere, hogy birtokolja a földet, a világ törékeny kincseit. Egy dolog élteti: Isten ígérete! Csak a 37. zsoltárban hatszor olvassuk az Isten ígéreteit: „Az alázatosak öröklik a földet…”11. „Ismeri az Úr a feddhetetlenek életét, és örökségük megmarad örökké.”18. „Akiket megáld az Úr, öröklik a földet…”22. „Az igazak öröklik a földet és ott laknak mindvégig.”29. „Ő felmagasztal, és öröklöd a földet.”34. „Vigyázz, hogy feddhetetlen légy, ügyelj, hogy becsületes maradj, mert a jövő a béke emberéé!”37.

Milyen hát a szelíd ember? Röviden szólva: az indulatmentes ember. Akinek indulatai elvesztették a csatát Istennel szemben. (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Igen rövid parancsot kapatál: Szeress, és tégy, amit akarsz. Ha hallgatsz, szeretetből hallgass. Ha kiáltasz, szeretetből kiálts, ha kímélsz, szeretetből kímélj, a szeretet gyökere legyen benned, s ebből a gyökérből csak jó fakad.
(Augustinus

2011-06-12

Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. (Máté 5:5)

A szelídeknek ígéretük van. A föld. Ahogy Ábrahámnak, vagy Izrael népének is, akik a vándorlás céljaként Kánaánt kapták Istentől. A föld. Ami az engedelmesség helye. A föld. Ami az Isten felé megnyíló magatartás tere. A föld. Ami a bálványimádás undokságától való szabadulás országa. Hatalmas földet kap a választott nép…

„Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” Azaz Isten már itt lent örökséget kínál. Nem a harcosoké, a nyomulóké, a ravaszaké, a gazdagoké, vagy a mindenre elszánt kemény legényeké a föld, hanem a szelídeké. A föld, mely azt jelenti tehát, hogy Isten már itt, hatalmas teret ad. A szabadság terét, az engedelmesség terét. Teret ad a szeretetére adott válasznak.

Mert ó, de be van szűkülve a hitetlen ember látóköre! De kicsi mozgásteret enged neki a bűn, és az abból áradó sötét vakság. Csak az orráig, vagy még addig sem lát el. Mindennapos bajai kötik le, olyan hiúság félék. Ruhája és parfümje kiválasztása több gondolkodást kíván, mint lelke békességének kérdése. Beszűkült világ…

És lehet, hogy valahol hull a vakolat, és nem látnak ki az ablakon, lehet, hogy kétszer is át kell gondolni, hogy mikor kerül hús az asztalra, és az is lehet, sőt biztos, hogy nekünk ilyen gondjaink nincsenek, de mégis lenne okunk panaszkodva indulatosan szembe menni mindenkivel, de nem! A szelíd ember ilyet nem tesz. Mert lehet, hogy sok mindene nincs, de ereje mégis van: „A szelíd beszéd megtöri a csontot/Úf. csökönyösséget.”(Péld 25,15)

És még egy gondolat az örökségről. Ez azt jelenti, hogy még nem az enyém - egészen. Nem az enyém, de már élvezhetem annak javait. Addig is, míg teljesen az enyém lesz. „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” Már itt, és Isten teret ad arra is, hogy Krisztus békéjének földje, országa se legyen elérhetetlen a számodra!

(Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Tégy engem béke követeddé
Hogy hirdessem az igemagvakat!
Ó, Szentlelked hadd uralkodjék bennem
És az ajkamra adj tiszta szavakat!
Ó add Uram, hogy soha ne feledjem,
Hogy mi voltam és mivé lettem én,
Egész életemmel, lényemmel hirdessem:
Jézus él, benne mindig van remény!
(Assisi Ferenc)

2011-06-11

Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. (Máté 5:5)

Mi, emberek átlátszó lények vagyunk. Nem is gondolnánk, mennyi minden árulkodik a belsőnkről. A legnagyobb önuralommal bíró embert is, egyszer csak cserben hagyja a szeme, az arca, vagy esetleg a keze. És ez nem jó, mert emberek közé megbonthatatlan határokat húz…

A szelíd ember tehát tényleg indulatmentes ember. Pál apostol még mélyebben árnyalja ezt, amikor így ír: A szeretet türelmes, jóságos, nem irigykedik, nem viselkedik bántóan, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.

Az Isten ígéreteibe kapaszkodó ember itt ismeri fel azt, hogy ez nem egy lehetetlen küldetés, hogy neki nem az örökölt játékszabályok szerint kell élnie, hanem a felülről kínált és látott példát kell követnie. A legszelídebbet. Aki istállóban született, akinek később sem volt fejét hova lehajtania. Aki ezerszer megharagudhatott volna a tanítványaira. Akinek komoly oka lett volna a türelmetlenségre. Aki azt mondta magáról, hogy „én szelíd vagyok és alázatos szívű…”

Az Isten Fia éppen a szelídségével hódította meg a szíveket. És az egész földet. Így feszítette szét az embereket elválasztó határokat. Mert az Atya senkiről sem mondott le, sőt a földről sem. Ő teremtette, Fiát leküldte, a gyülekezetet a földön építette. A jeladás tehát megtörtént. És itt van a Golgota földje, ahol a legszelídebb meghalt és innen kiindulva nyer új értelmet a föld és a földi élet. (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Azt mondd, amit mondanod kell, ne azt, amit mások szeretnének hallani! (Henry David Thoreau)

2011-06-10

  …ajándékaink vannak… használjuk hát őket… (Róma 12:6 NKJV)

Dr. Charles Swindoll írja a Growing Strong in the Seasons of Life [Megerősödni az életszakaszokban] című könyvében: „Egyszer az állatok úgy határoztak, tenniük kell valami jelentős dolgot annak érdekében, hogy az új világ problémáira megoldást találjanak. Így hát iskolát szerveztek. A tantervbe ilyen tárgyakat vettek fel: futás, mászás, úszás és repülés. Az adminisztráció megkönnyítése érdekében minden állat felvette mindegyik tantárgyat. A kacsa kiváló volt úszásból, sőt, jobb volt még az oktatónál is! Ám repülésből éppen csak átment, futásból pedig rettentően gyenge volt. Mivel olyan lassan futott, abba kellett hagynia az úszást, és bent kellett maradnia iskola után, hogy a futást gyakorolja. Ez annyira megviselte úszóhártyás lábait, hogy végül úszásból is csak átlagos lett. De az „átlagos” teljesen elfogadható volt, ezért senki sem aggódott miatta, kivéve a kacsát. A nyúl osztályelső volt futásból, de megrándult a lába, mert olyan sok pótórát kellett vennie úszásból. A mókus színjeles volt mászásból, de folyamatos frusztrációt okozott számára a repülésóra, mert a tanár arra kényszerítette, hogy a földről induljon felfelé, nem pedig a fa tetejéről lefelé… végül mászásból is csak hármast kapott, futásból pedig kettest. A sas problémás gyerek volt, szigorúan kellett fegyelmezni, mert szakadár volt. A sziklamászás órákon, mindenkit maga mögött hagyott, de ragaszkodott ahhoz, hogy a saját módszereit alkalmazva jusson fel a csúcsra!”

„Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgáljunk…” (Róma 12:6 NKJV). Amikor Isten ajándékait és kegyelmét adja neked egy bizonyos feladatra, add bele magad abba, a többit pedig engedd el!

(Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:

Csak akkor érem el a lelki békét, ha megbocsátok ahelyett, hogy ítélkeznék. (Gerald Jampolsky)

2011-06-09

Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. (Máté 5:5)

Néhány hete különös küldetést bízott rám az Úr. Lelkészbarátommal meglátogattunk egy Szabolcsban élő lelkészcsaládot. A nyugalmazott Isten-szolga hat fiúgyermeket nevel a feleségével együtt. Ami ott fogadott, szavakkal elmondhatatlan és lefesthetetlen. Bár hatalmas, de régi épület, omladozó, vakolatlan falak, burkolatlan „padló” - földtalaj, az évek alatt a nyirkos helyiségben tönkremenő, valamikor új bútorok…

Fogyóban lévő fa és szénpor, egy árván álló majdnem teljesen üres stelázsi és hűtőszekrény. A víz elvitte a kert, különösen is az összes burgonya termését. Saját kézzel készített ablakok nylonnal(!) behúzva, és van egy, a gyermekekkel együtt dagasztott, sárból készült vályogház, mely menedéke néhány tyúkocskának…

Nem ragozom tovább. Egy lelkészcsalád helyzetéről szóltam, és nem a 19. századból, hanem 2011. januárjából. Az a szó, hogy embertelen és méltatlan, nem tudja visszaadni a körülményeket.

De a beszélgetés hangulata sem volt mindennapi. A nyugalmazott lelkész békés, és kiegyensúlyozott, felesége módfelett reménykedő és bizakodó volt. „Isten mindent kiparancsol…” A kb. 6 éves, legkisebb fiú, kérdéseimnél bátran nézett apukájára és tisztelettel mondta: „Igaz, édesapa…?” Nem volt panasz, sem méltatlankodás; magyarázkodás, vagy felelősök keresése. Nyoma sem volt az indulatnak, vagy a keserűségnek.

De volt valami, amin hitem, és az élettel kapcsolatos minden felfogásom – fájdalmam és szükségem – megmérettetett, mert az a romház – csordultig volt szelídséggel!

Ez a szabolcsi „prédikáció” mélyen megérintett és a lelkemet is teljesen átjárta. Isten szólt. És szól ma is: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Könnyebb bánni az emberekkel, ha az érzelmeikre hatunk, mintha ész érvekkel győzzük meg őket. (Paul P.Parker)

2011-06-08

Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. (Máté 5:4)

És megérkeztünk a megtérés könnyeihez is. Amikor saját terhes életem, értéktelennek tűnő létem eljut arra a felismerésre, hogy a Fiú Isten, Jézus nélkül nem megy. Vagy a bűnbánat könnyeit sem szabad elfelejteni: a tékozló fiúnak csak egy valamije maradt az ámokfutása végére: a könnyei! De azok, megmaradtak! Sír a fiú, sír az atyja és ebből a sírásból valami kimondhatatlan nagy dolog lesz: a vigasz.

„Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.”

Amíg ilyen könnyem nincs, nem érthetem Jézus szavát. Mert a szomorúság önmagában nem jó. Önkínzás, és önsanyargatás nem létezik Isten lelki tárházában. De a szomorúság utáni felülről való vigasz igen!

Nincs tehát megállás a könnyeknél. Mert lesz vigasz. Pünkösd óta ebben, és ebből él a világ: a Szentlélek Isten erejéből. Mert az a szó, ami a megvigasztaltatnak kifejezés itt, a Szentlélek kifejezése a pünkösdi történetben.

Testvér! Az ember, könny és szomorúság nélkül elképzelhetetlen. De arra mutat, hogy van szíve! Ám nemcsak szíve, hanem azt megenyhíteni, és megvigasztalni tudó Édesatyja is!

„Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” Elhiszed? (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

A szeretet mindent legyőz; adjuk meg hát magunkat neki! (Vergilius)

2011-06-07

Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. (Máté 5:4)

Amikor a Hegyi Beszéd elhangzott, még senki sem gondolta volna, hogy Aki ott prédikál, - az Isten Fia is sírni, szomorkodni, és „fájni” fog. Aki, - az ezt megelőző versek szerint - „gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget.” Az Apostoli Hitvallás valami csodálatosan foglalja össze az Ő életét, és nagyon mély tartalommal benne van: „szenvedett”. Azaz, az ember „jégszívűségét” kezelte a legnehezebben. De azért jött, hogy felmelegítsen minket! És hordozta az egész világot. Arcok sokaságát. A tanítványét – pl. Pétert - , édesanyjáét, népéét, a hithősökét, a mártírokét és hordozta már akkor, a Te arcodat is.

Ahogy egy ifjúsági ének mondja: „Egy szív érettem dobogott, Egy szívnek nagy fájdalma volt. Egy szív engem hőn szeretett, Egy szív érettem megrepedt. E szívben irgalom élt, E szív szerette a szegényt. E szívben nem volt semmi folt, E szív Jézusom szíve volt.”

És ez a szív is tudott sírni. Lázár sírjánál, vagy a jeruzsálemi bevonulás előtt, a nép keménysége miatt. Peregtek az Ő könnyei is.

A könnyekre, a sírásra tehát nagyon nagy szükség van. Ez a példa van előttünk. És el ne feledkezzünk az öröm könnyeiről sem. Egy jégszívű ember tud-e sírni örömében? Mert nemcsak, hogy boldogtalan lesz, de még az öröm drága cseppjei is elkerülik. Mert bizony vannak ezek a futó örömök. Találkozások, sikerek, jó jegyek, elismerések, haladás az életben. Gyermek születik, érettségire, diplomaosztóra kerül sor, megházasodik valaki, átveszi saját lakása kulcsát… folytathatnánk a sort. Nem láttunk még eme döntő pillanatokban könnyeket? Dehogynem, még a legkeményebb apuka is utat enged könnyeinek, mert nem a sajnálat könnyei ezek, hanem a boldogságé! (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Ami a szívből jön, az a szívhez szól.  (Jeremiah Burroughs)

2011-06-06

Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. (Máté 5:4)

Egyedül, önzéssel, csak magamra gondolva nem élhető az ember élete – ugyanis boldogtalansághoz vezet. A boldogsághoz érzelmekre van szükség. Az érzelmek pedig, mint a tavaszi rét sokszínű virágruhája, mérhetetlen gazdaggá, szó szerint színessé teszik az életet. Ezek közül pedig a „legnagyobb a szeretet”. Ha pedig a szeretettel él az ember, azzal együtt jár a fájdalom, és megjelennek a könnyek is.

Jézus, Aki az Atyától jött, Aki a világot és benne a mi életünket is felülről látta, vállalta az embert belülről is. Ismer minket. Nagyon. És azt is tudja, miközben boldognak akar minket tudni és látni, hogy ez, szomorúság nélkül nem érhető el. Ugyanis az a szó, ami, Máténál szerepel, azt jelenti, hogy „szomorkodni, siratni, gyászolni”. Nagyon mélyen megélhető érzések ezek. Már nem látjuk a közönyt, nincs távolságtartás, és elbukott a józan ész is.

Mi az akkor, hogy szomorúság? Ez azt jelenti, hogy van szíved! Ez magyarázza meg, hogy ember vagy. Boldogok, akik mélyen tudnak érezni. Mélyen érezni. Bűnt, szenvedést és halált is. Mélyen érezni, átélni a bukásokat, a támadásokat, mondhatnám úgy is, hogy elkerülhetetlenül szembe kell nézni a fájdalom ezer meg ezer arcával. Mert amikor a szívemet használom, akkor az azzal jár, hogy naponta szaporodnak rajta a sebek… (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Jobb egyet aludni arra, amit tenni akarsz, mint ébren hánykolódni azért, amit tettél. (The Grapevine)

2011-06-05

Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. (Máté 5:4)

Ez a világ nem egy érzelgős világ. A könnyező, a szomorkodó, egyáltalán nem kedves gyermeke a közösségeknek. A könnyek a kiszolgáltatottságnak és a gyengeségnek a jelei, még ha csak átmenetileg is. Pedig nemcsak a fájdalom könnyekről tudunk, hanem az öröm könnyeiről is. Mégis, van ebben a mi világunkban valamiféle törekvés, tudatosság arra nézve, hogy a közöny, és a józan ész bástyái oltalmazzanak engem.

Ahogy az egyik dalszöveg is mondja: „Jégből vagyok, Talán fel sem olvadok.” Tapasztaltuk már, talán éltünk is meg ehhez hasonlót, amikor az a bizonyos jég szív lefagyasztott maga körül mindent és mindenkit. Tudatosan, vagy ösztönösen, de nagyon sokan úgy élnek, családban tekintélyt, munkahelyen elismerést, karrierben feltartóztathatatlanságot attól remélnek, hogy nincsenek érzelmek, nincs gyengeség. Olyan robot-féle lét ez. A jég szívű emberek jelenléte tényleg riasztó. Fagyasztó.

Megközelítésünk szempontjából azonban még ez az egyik leggyógyíthatóbb, mert a jég, olvadásra képes. Ahogy a magyar nyelv kifejezi: enyhülni is tud. Ez a bizonyos dalszöveg is így folytatódik: „Hát nyújtsd két kezed, Olvaszd fel jég szívemet…”

Nem maradhat tehát a jég állapotában a szív. Erre sokan rájöttek már. Sokaknak pedig még rá kell döbbenniük. Meg kell értenie az embernek, hogy lehet, hogy a közömbösség, a távolságtartás és a józan ész megóv a könnyektől, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a boldogságtól is! Mert aki nem-et mond a könnyekre, az nem-et mond a boldogságra is. (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Hogy mit hoz a jövő, azt nem tudom, de hogy kinek a kezében van, azt tudom. (Billy Graham)

2011-06-04

Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. (Máté 5:3)

Tudom, merőben más felfogásunk van a boldogságról. A mi fogalmi készletünk bizony mindig az örömhöz, dúskáláshoz, egészséghez köti. A világ, a nem Isten előtt megálló emberiség persze, hogy itt le is ragad, és annyira leragad, hogy nincs menekvés ebből a mélységből. Minket is mondhatnak, gondolhatnak inkább bolondoknak. Tegyék. Nem nekik akarunk megfelelni, és óvva int mindenkit Isten Igéje, nehogy leragadjunk, mert az tényleg végzetes lesz nemcsak a földi utunkon, de a végső elszámolásnál is.

Spurgeon a következő következtetést vonta le ebből: „El kell süllyednünk önmagunkban ahhoz, hogy felérhessünk a mennyországba.” Ez pedig mai Igénk fényében annyit tesz, hogy kell az a lelki csőd, szükséges a hiány és az a mélység, mert ebből, de csakis Jézus előtt megállva, lesz felemeltetés.

Álljunk hát üres kézzel és üres zsebbel Isten elé mi is, és szívünket is megüresítve kérjük Őt, hogy adjon nekünk magából, és a magáéból! Itt, a földön kapjuk a boldogságot, és már most valamit abból, ami egykor örökre a mienk lesz: a mennyek országát!

(Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Aki akaratának nem tud ellenállni s az eszének nem tud engedelmeskedni,az nem szabad. (Télfy)

2011-06-03

Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan. (1 Jn. 3:18)

Még a legjobb kapcsolatokban is küzdünk az önzőséggel. Ezért olyan fontos, hogy Istenre nézzünk mint példára, mikor problémákba ütközünk.

Hogy fecskendezhetsz akár csak egy kicsi önzetlenséget is egy kapcsolatba? Isten erejéből kell szeretned, nem a saját erődből. Az Efézus 4:32 ezt tanítja, "Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban".

Az egyetlen mód, hogy elég erős legyek megbocsátani valakinek, az, hogy arra gondolok, hogy Isten is megbocsátott nekem.

Hogy tudsz megbocsátani? Hogy tudod elengedni a keserűséget? Csak Isten adhat neked egy új fajta erőt, hogy képes legyél rá.

A Filippi 2-ben ezt olvassuk: "Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; ...Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel" (angolból ford.: aki, bár Isten volt, nem követelte magáénak és nem ragaszkodott isteni jogaihoz) (Fil. 2:3,6)

Ha valakinek van hozzá joga, hogy ragaszkodjon jogaihoz, akkor az Jézus Krisztus. De ehelyett Ő vállalta a kereszthalált, és meghalt értünk. Feladta a jogait, hogy te és én megbocsátást és életet nyerjünk.

Ha Jézushoz akarunk hasonlítani, nekünk kell lenni az önzetlennek egy kapcsolatban. Küzdeni fogunk az önzőséggel, de ha Istenre nézünk, aki megmutatja, hogyan kell cselekednünk, és ha Jézustól erőt kérünk, akkor helyesen tudunk dönteni. És ahelyett, hogy egyre romlanának a kapcsolataink, egyre jobbakká válnak.

Mikor arra nézel, hogy Isten mennyi mindent bocsátott meg neked, az erőt ad, hogy te is megbocsáss. Mikor arra gondolsz, Ő milyen türelmes veled, az erőt ad, hogy te is türelmes légy valaki mással.

Mikor fontolgatod, hogy bevalld a hibáidat, nézz Istenre, aki mindennel kapcsolatban őszinte. Mikor az áldozatra nézel, amit érted hozott a kereszten, az erőt ad, hogy te is áldozatokat hozz a házasságodban, a gyermekeidért vagy egy barátért.

(Forrás: Napi remény)

A nap gondolata:

Könnyebb találni sok embert, akik elég bölcsek ahhoz, hogy felfedezzék az igazságot, mint egyet, aki elég rettenthetetlen ahhoz, hogy mindenféle szembenállás ellenére is kiálljon érte. (A. A. Hodge)

2011-06-02

Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. (Máté 5:3)

 „Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja.” (16,25) Ez nem más, mint a lelki csőd elismerése. A teljes, Isten előtt való fizetésképtelenség észrevétele. Nincs semmijük, amit nyújthatnának, amivel kikönyöröghetnének, vagy megvásárolhatnák a mennyország jóindulatát. Senkiben sem reménykedhetnek – csak és egyedül Abban, Aki elhívta őket.

Az a bizonyos szembesítés, ama tanmese szerint, amikor szent Péter odafent várja azt a nagy adakozót, aki 100 pontot kell, hogy összegyűjtsön. Árvák, özvegyek segítése, betegek látogatása, éhezők etetése, meztelenek ruháztatása…. Mind csak egy pont. Amikor pedig térdre hull, csak annyit nyög ki: „Irgalmazz nekem, bűnösnek!” Na, ez már 100 pont – mondja Péter.

Kálvin János így ír erről: „Érdemes azonban megjegyezni, hogy csak az a lelki szegény, ki önmagát semminek tartva, Isten irgalmasságában nyugszik meg.”

Az ilyeneknek készíttetett el a boldogság. Ami azt a hiányt jelenti, amit Isten pótol ki. Gyász hordozása – hiány. Betegség keresztje – hiány. Egyedüllét – hiány. Döntésképtelenség – hiány. Meg nem értés – hiány. Üldöztetés – hiány. Beszédkényszer alaptalanul – hiány. Szereplési vágy – hiány. Hiány-hiány hátán az ember élete. Tele vagyunk hiánnyal és mégis! Boldog az, aki tele van hiánnyal, mert csak Abban bízhat, Aki elhívta, feladatot adott neki és utat mutat. (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Egy nagy ember nagysága abban mutatkozik meg, ahogy a kis emberekkel bánik. (Carlyle)

Egyezik ennek a dalnak a szövege a te gondolatoddal?

Megvallás ez. Ha egyezik a te gondolatoddal, akaratoddal, akkor énekeld te is:

2011-06-01

Isten válaszol

"Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kiáltásukat és megsegíti őket" (Zsolt 145,19).

Isten Szelleme oltotta belénk a kívánságot, ezért teljesíti is azt. Bennünk lévő élete indít a kiáltásra, ezért meghallgatja azt. Az Őt félők a legszentebb befolyás alatt vannak, ezért legfőbb kívánságuk, hogy Istent dicsőítsék és Benne mindörökké örvendezzenek. Miként a Biblia nagy hívő alakjai, ők is telve vannak kívánsággal, és az Úr valóra váltja vágyaikat.

A szent kívánságok olyanok, mint a zsenge vetés, amelyet a mennyei gazda gondoz, míg gabonát nem terem a kalász. Az istenfélő emberek vágynak arra, hogy szentek, hasznosak legyenek, áldás felebarátaik számára, és így szolgálhassák Uruk dicsőségét. Vágynak megélhetésükhöz a legszükségesebbre, szükségükben segítségre, a terhek alatt erőre, a nehéz helyzetekben vezetésre, a bajban szabadulásra. Olykor ezen kívánságuk annyira erős, és ügyük oly sürgető, hogy felkiáltanak gyötrelmükben, mint a kisgyermekek fájdalmukban, és akkor az Úr megértően lehajol hozzájuk, és ígérete szerint megadja azt, amire szükségük van - "megsegíti őket".

Igen, ha féljük Istent, semmi mástól nem kell tartanunk. Ha az Úrhoz kiáltunk, szabadulásunkra biztosan számíthatunk.

Kedves olvasó, helyezd ezt az igeverset a nyelvedre, és tartsd egész nap a szádban, olyan édes lesz számodra, mint a manna.