2011-09-30

Gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van, kezeimnek rád tétele által. Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét. (2Tim 1:6-7)

Nem félelem lelkét kaptuk, azaz bátran teret kell engednünk a léleknek. De Ő a szeretet lelke is. Isten lelke olyan tűz, amely elemészti önmagát. A tűz erő, de pusztulás is. Mi szeretnénk mindig úgy kivenni az élet zsákjából, hogy mégse hiányozzon abból semmi. Jut is, marad is - ahogy szoktuk mondani. Ez azonban nem lehetséges. Ahol meleget szeretnénk, ott valamit a tűzbe kell dobni. A szeretet lelke erőt ad ahhoz, hogy lemondjunk önmagunkról. Sőt, talán azért lesz erőnk szembe menni az árral, mert szeretetre ösztökél a lélek, önmagunk odaszánására, önzésünk leküzdésére. De ez a lélek, - harmadszor - a józanság lelke is, mert a lélek nem féktelen pusztító tűz, nem olyan erő, aminek nem lehet határt szabni. Sokan szeretnék, ha Isten lelke csupán abban segítené őket, hogy elveszítsék a fejüket. Persze biztosan igaz, hogy a lélek nem a kiszámítható értelem lelke, azonban a józanság lelke. Ég is, de nem parttalanul pusztít. Van mértéke. Az élet dolgaiban bölcsességet ad, segít különbséget tenni a jó és a rossz között. Isten lelkének ez az ajándéka erőt, szeretetet és bölcsességet ad. Érdemes elfogadni ezt az ajándékot. (Fekete Ágnes)

A nap gondolata:

Jaj, aki vagyont gyűjt, és azt gondolja, hogy a vagyona halhatatlanná teszi.

2011-09-29

Gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van, kezeimnek rád tétele által. Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét." (2Tim 1:6-7)

Egy megfáradt embernek üzeni Isten Pál apostolon keresztül. Valakinek, aki számára valamikor még voltak fontos ügyek, aki égett, buzgott Istenért, de ez a láng pisla fénnyé változott. A megfáradt embert emlékezésre hívja fel. A tudatos emlékezés az, ami ilyenkor segít. Nézz szembe magaddal! Honnan jöttél? Hol tartasz? Kaptál tüzet. Nem te vagy a tűz. Neked annyi a dolgod, hogy éleszd, pumpáld a tüzet! Most ez a bibliai rész mindannyiónktól megkérdezi: vállaljuk-e az Isten gyújtotta tűz őrzését? "Mert nem a félelem lelkét adta az Úr, hanem erő, szeretet és józanság lelkét."

Sokszor egyszerűbb elfutni. Timóteusnak is egyszerűbb lett volna elkerülni Efézust, mert ott sok volt a gond. Az ember a kisebb ellenállás felé megy, a csüggedés az elfutás helyett örömhír, Isten lehetősége. Az erő, a szeretet ott tarthat a nehéz ellenállásban is. Csodáljuk az első pünkösdöt. A csoda nagyon vonzó. Az erő, ami csak úgy kiáradt az emberekre, de vajon engedjük-e, hogy ez az erő szétfeszítse az életünk kereteit? Engedjük-e, hogy biztos elgondolásaink megváltozzanak? (Fekete Ágnes)

A nap gondolata:

 Emberi terv nem lesz sohasem hasznos, se szerencsés, hogyha az Úr nem nyújt támogatást, meg erőt. (Iuvenalis)

2011-09-28

Kicsoda szakíthat el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság... vagy éhség? (Róma 8:35.)

 Ma az ösztönökkel igyekeznek bennünket megfogni. Ha Ábrahám ösztönszerűen elvándorolt hazájából, ahol éhezés volt, most csordában mennénk el azonnal onnan, ahol nincs mit enni, mert már annyira tömegesen és ösztöneinkben lettünk irányíthatóak. Isten egy olyan egységre hív bennünket, ahol már nem számítanak ezek a belső irányító erők. Pál apostol nem tagad, nem azt mondja ájtatosan: ne fájjon annyira az éhezés, ne ez irányítson, hanem állít: egy új és sokkal fontosabb kötődésre hív. Isten szeretetében mindez megoldódik. A sareptai özvegynek az volt a dolga, hogy az utolsó marék lisztjéből az Isten emberének adjon pogácsát. Ez volt a bizalomnak az a jele, amire Isten válasza így hangzott: nem fogy ki a véka, mindig lesz a tálban liszt. Ezt a kicsi bizalmat kéri tőlünk is. Sose felejtem el, amikor egyszer régen festtettünk, és nem volt pénzünk kifizetni a végén azt a számunkra hihetetlen nagy összeget, amit a festő mondott. Akkor olvastuk éppen Mária énekét, aki megénekelte, hogyan töltött meg éhezőket javakkal, gazdagokat pedig üres kézzel bocsátott el... Gondolkodtam, mit kellene eladnunk ahhoz, hogy kifizessük az összeget. Mire innen is onnan is hozott a postás váratlanul pénzt, és minden magától megoldódott. Az ember életében vannak ilyen kis csodák, ha észrevesszük őket. Ha bizalommal keressük Isten kezét, akkor az éhezés sem annak a jele lesz, hogy innen el kell menni, hanem hogy Krisztus szeretetétől még ez sem választ el. Adja Isten, hogy Ő valóban egy mindennél biztosabb pont legyen számunkra. (Fekete Ágnes)

A nap gondolata:

 Akár abban hiszel, hogy meg tudod csinálni, akár abban, hogy nem, az élet mindig igazolni fog. (Henry Ford)

2011-09-27

Kicsoda szakíthat el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság... vagy éhség? (Róma 8:35.)

Az éhezés nagyúr. Állítólag az emberiség háromféleképpen válaszol rá. Elvándorol, fellázad, vagy belehal. A Biblia első lapjain rögtön találkozunk a vándorlás megoldásával. Ábrahám az éhezés elől menekül egy időre Egyiptomba. Így kerül egész Izrael is József segítségével később Egyiptomba. De olvasunk lázadásról is, hiszen a pusztában Mózes ellen az éhezés miatt lázad fel a nép: Kihoztál minket az egyiptomi húsos fazekak mellől, hogy éhen haljunk a pusztában? - mondogatják vezetőjüknek. De sajnos rengeteg olyan emberről is olvasunk a Bibliában, akinek nem volt módjában sem elvándorolni, sem fellázadni, csak várta az éhhalált. Példa erre a sareptai özvegy, aki azt tervezte, hogy előveszi az utolsó adag kis lisztecskéjét, megsüti az utolsó pogácsát és meghal. De éppen ez a történet mutatja, hogy létezik egy negyedik féle viszonyulás is az éhezéshez. Sőt a Bibliában újból és újból előjön a nép imádságában: az Úr szemmel tartja az őt félőket, kimenti őket a halálból, és az éhségben is eltartja őket. Létezik valami különleges bizalom, ami az ételt, az élet legalapvetőbb mozgatórugóját is Istenre bízza. Ez a bizalom jelenik meg Pál apostol vallomásában: Ki választhat el Krisztustól? Az éhség? Nem - az nem választhat el, hiszen annyit éheztem, üldöztek, majdnem meghaltam - írja, de mindezekben tapasztaltam Krisztus jelenlétét. Sőt meg van győződve arról, hogy sem halál, sem élet, sem éhezés, sem fegyver sem semmi nem választhat el Isten szeretetétől minket. (Fekete Ágnes)

A nap gondolata:

Amit Isten megtehetett kétezer esztendeje, meg tudja tenni a mi időnkben is. (B.Singer)

2011-09-26

Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat? (János 14:5)

Hajlandó vagyok előre eldönteni, hogy megteszem, amit Isten kér, bármi legyen is az? Vagy azt mondom, "Istenem, mutasd meg nekem előre, mi is a terved, várd meg, amíg megértem, és aztán majd én eldöntöm, hogy megteszem vagy sem, amit kérsz."

Tudod, hogy amikor nem vagy engedelmes Jézusnak, akkor az ellen harcolsz, ami a legjobb lenne neked? Isten életedre vonatkozó terve ellen harcolsz.

Isten erőt ad ahhoz, hogy "általa mindent meg tudjunk tenni", és ennek része az is, hogy képesek vagyunk úgy dönteni, hogy megtesszük, amit ő akar, még akkor is, ha nem tudjuk előre, hogy ez pontosan mivel is jár. Isten ki fogja munkálni benned a vágyat, hogy az Ő akaratát "akard" megtenni.

Hajlandó vagyok előre eldönteni, hogy megteszem, amit Isten kér, bármi legyen is az? Teljesen Őrá és az Ő tervére hagyatkozom, és hiszem, hogy Ő megadja nekem az erőt, hogy megtegyem, amit Ő akar? Vagy úgy teszek, mintha én tudnám legjobban megítélni, mi is a legjobb nekem, és ezt mondom: "Istenem, mutasd meg nekem előre, mi a terved, várd meg, amíg megértem, és aztán majd eldöntöm, hogy megteszem vagy sem, amit kérsz?"

Még ha most nem is állsz készen, hogy azonnal engedelmeskedj Istennek, akkor is van egy jó hír: Isten erőt ad neked ahhoz, hogy őszinte légy hozzá. Ő nagyon is jól tudja, hogy még nem tudsz neki azonnal engedelmeskedni, és nem lepődik meg, amikor őszintén így imádkozol: "Atyám, azt még nem tudom megtenni, amit kérsz tőlem, és nem tudom, hogy meg akarom-e tenni, vagy sem." Isten kegyelmes és türelmes, ezért mondd ezt Neki: "Nem tudom, hogy akarok-e hitben kilépni anélkül, hogy először tudnám, hogy pontosan mi is fog történni, de készen állok arra, hogy akarjam ezt."

(Forrás: Napi remény)

A nap gondolata:

A hit sosem kérdezi, merre vezetik, hanem szereti és ismeri azt, Aki vezeti. (Oswald Chambers)

2011-09-25

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál. (Róma 8:28)

Azt találod, hogy a betegség a legsúlyosabb csapás, amit az Isten az emberre mérhet? Egy betegség az élet legritkább ajándékát hozhatja, a második születést. Nemcsak testileg, hanem lelkileg is. A betegség alatt szelídebbek, szerényebbek, alázatosabbak leszünk és lekopnak rólunk a világ hiúságai. Elvonul előttünk múltunk, rájövünk tévedéseinkre és így, lassan, talán először életünkben, egy őszinte önmagunkba tekintéssel elérkezünk valódi énünkhöz.
A megpróbáltatások órái alatt megint magukra találunk, felépítjük újra és sokkal jobban életünket. Egy tüdővészes orvosnövendék szanatóriumba került, míg csendesen fekszik, arról ábrándozik, hogy egy hatalmas kórházat létesít, ahol ő majd sok megértéssel kezeli betegeit. Egy másik fiatalember a kórházi ágyon jön rá, hogy neki papi hivatása van. Hát tényleg olyan nagy csapás a betegség? Az Isten mindig csak javunkat akarja. Hiszed ezt?

A nap gondolata:

Sakkjáték az életünk. Sakkot játszunk szüntelen. Mi és az Isten. Lépünk, azután csönd. Ő következik. Lép. Végre! Lépünk. Eltérít utunkról. Újra lépünk. Hallgat... Miért nem siet? (Mellette óra nem ketyeg.) Sakk! - mondja. Újra próbálkozunk. Nem adjuk föl. Már senki sincs körülöttünk. - Sakk! - hangzik hangtalan. - Nem! - csattan bensőnk. Futnánk, de nincs hová. A tábláról lelépni nem lehet. Nincs több lépés. Érezzük: matt. Ezt már nem mondja. Győzött. S ekkor felismerjük, hogy ő nem ellenség. Úgy győzött, hogy vesztesek ne legyünk. Társunk volt, míg "szemben" ült velünk. Ellenünk játszott értünk. Istennel sakkozom én is. Társnak tekint, szabadnak teremtett. Játszunk. Ő meg én. Figyelem... Szeme sem rebben, amikor feketére lépek. Bábuim közben egyre fogynak. Fogy az erőm, fogy az életem. Nem győzni akar. Szeretni! Játszom tovább. Míg ő az "ellenfelem", csak győzhetek. Lépek. Lép... Sakkjáték az életünk. (Mácz István)

2011-09-24

Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj. (Lukács 10:37)

Egy hitben élő testvérünk bizonyságtételével találkoztam valahol. Így szól:

Az irodánk szegedi viszonylatban egy kissé forgalmas utcában található. Az út szélén lehet parkolni, de leállósáv nincs. Ráadásul előttünk, az út bal oldalán, buszmegálló van. Kolléganőm autóval jár dolgozni, itt parkol az iroda előtt az út jobb oldalán. Csütörtökön dél körül egy kisebb csattanást hallottunk, de az erős szél tombolásának tudtuk be. Kis idő múlva csengettek és a kolléganőmet hívták az autójához, mert baj történt. Egy kis furgon jött a jobb oldali sávban és talán nem volt türelme megvárni a megállóban álló busz indulását, hogy nagyobb helye legyen az autó kikerüléséhez, vagy nem lassított eléggé, mert a 20 éves furgonosnak sikerült a kollégám autójának sofőr felőli visszapillantó tükrét levinnie. Persze, mintha mi sem történt volna, ment tovább a furgonos. A mögötte jövő mazdás sofőr azonban - aki látta az esetet -, nem hagyta annyiban. Ment utána, villogott, dudált rá, majd végül is sikerült megállítania a vétkes furgonost. Erős ráhatással rábírta, hogy jöjjenek vissza a helyszínre. A mazdás sofőr becsöngetett hozzánk is, hogy itt található-e a sérült autó gazdája. A mazdás sofőr segítőkészsége, lelkiismeretes cselekedete, hozzáállása meghatott bennünket, még a névjegykártyáját is odaadta, ha szükség lenne a későbbiekben a tanúskodására. Szerencsére erre nem került sor, mert a semmilyen megbánást nem mutató furgonos a kolléganőm által kért összeget, ami egy festett visszapillantó tükör javítási összege lehet, készpénzben kifizette. Persze még egy "bocsánat" sem hagyta el a száját! Az eset után elgondolkodtunk és megfogalmazódott bennünk, milyen ritkán tapasztalni, hogy emberek kiálljanak egymásért, számukra idegenekért is, és félre téve saját dolgukat, segítséget nyújtsanak a bajbajutottaknak. Áldja meg a Jó Isten érte!

A mazdás sofőr cselekedete példaértékű számomra. Feltettem magamban a kérdést: vajon én is így cselekedtem volna?! Remélem igen! Addig is törekszem rá, hogy a hétköznapi tetteimben megmutatkozzon a felebaráti szeretetem.

Eddig a bizonyságtétel. Innentől már mi jövünk. Álljunk helyt nehéz pillanatokban is, nem egyszerűen rendességből, hanem Jézusért!

A nap gondolata:

Hit nélkül olyanok vagyunk, akár a színes üvegablakok a sötétben.

2011-09-23

Bizony, javamra vált a nagy keserűség. (Ézsaiás 38:17)

Egy történettel szeretném Igénket hozzád közel vinni. Íme:

Egy leány panaszkodott az édesapjának, hogy rosszul mennek a dolgai. Belefáradt a küszködésekbe. Nem tudta, hogyan menjen tovább az életében, mert kimerültnek érezte magát. Úgy tűnt számára, hogy valahányszor megold egy problémát, mindig újabb jelenik meg életében. Édesapja szakács volt. Kézen fogta őt és kivitte a konyhába. Fogott három fazekat és vizet melegített bennük. Amikor forrni kezdett a víz, az egyikbe sárgarépát, a másikba tojást és a harmadikba kávét rakott. Főzés közben egyetlen szót sem szólt, csupán mosolygott a leányára. A lány türelmetlenül várakozott, magában azt kérdezve, vajon mit akar tenni az édesapja. 20 perc elteltével apja leoltotta a tűzhelyet, majd egy tálba rakta a tojásokat, egy tányérba a sárgarépát és kitöltötte a kávét egy csészébe. Ezután megkérdezte lányától:

- Kedvesem, mit látsz itt?

-         Tojást, sárgarépát és kávét - válaszolta.

Ekkor apja arra biztatta, hogy tapintsa meg a sárgarépát. A lány megtapintotta és érezte, hogy puha. Ezután az apa kérte, hogy hántsa le a tojás héját, és a lány érezte, hogy a tojás kemény. Majd arra kérte apja, hogy kóstolja meg a kávét. A lány nevetve kortyintott az illatos nedűből, majd megkérdezte:

- Mit jelentenek mindezek, apám?

Az édesapja elmagyarázta ekkor neki, hogy mind a három anyagot ugyanolyan körülmények közé helyezte: forró vízbe.

Csakhogy mindhárom különbözőképpen reagált erre:

A sárgarépa megpuhult és törékennyé vált. A tojások erősen megkeményedtek. Ellenben a kávé megváltoztatta a vizet.

- Mit gondolsz, te melyikhez hasonlítasz ezek közül? - kérdezte lányától az apa. Amikor a mostoha körülmények kopognak ajtódon, te hogyan válaszolsz erre?

Egy látszólag kemény sárgarépa vagy-e, akit megérint a fájdalom és elveszíti keménységét? A tojáshoz hasonlítasz, mint ki képlékeny szívvel és folyékony szellemmel indul, azonban egy kegyetlen esemény után keménnyé és rugalmatlanná válik? Te kívül ugyanolyan maradsz, azonban belül megkeseredett a szíved? Vagy egy adagnyi kávé vagy, mely megváltoztatja a forró vizet, a neki fájdalmat okozó elemet?! Amikor a víz eljut a forráspontra, a kávé beleengedi legjobb aromáját és zamatát... Ne hagyd magad legyőzni! Emelkedj sorsod fölé és az élet fájó nehézségei csupán megfelelő alkalmat jelentsenek számodra ahhoz, hogy kiengedd nemes zamatodat!

A döntés a Te kezedben van!

Annyit mindenképpen hozzátennék e történethez, hogy Isten segítségével dönthetünk okosan és bölcsen!

A nap gondolata:

A hit virágzik, ha Istenre összpontosítunk önmagunk helyett. (A.W.Tozer)

2011-09-22

Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. (Lukács 18:13)

A farizeus és a vámszedő története, imája ismeretes előttünk a Bibliából. A Lukács evangéliumának 18. részében olvashatjuk el. Az alábbi leírást én is csak úgy találtam (tudom, hogy nem véletlenül, hanem Isten segítségével és Tőle rendelt céllal). Bár a számok azóta már változtak, de ennek ellenére is legyen elgondolkodtatásunkra minden sora!

Kedves Farizeus Barátom!

Sajnos egy régi elszámolást kell benyújtanom neked. Hát íme: a földön 5 052 216 595 ember él, ebből 1 212 531 983 ateista, marad tehát 3 839 684 612. Ezekből azonban 899 294 554 muzulmán, 656 788 157 hindu, 404 177 328 buddhista. Így csak 1 879 424 573 jöhet számításba, mint keresztyén. Sajnos, ezek közül 751 769 829 babonás, így már csak 1 127 654 744 marad. Ám ezek közül 214 254 401 valamelyik szektának a tagja. A maradék 913 400 343 magát ugyan keresztyénnek hívja, de közülük mégis 858 596 322 nem rendelkezik helyes bűntudattal. Még mindig 54 804 021 marad, ám közülük 54 606 727 csak szimpatizáns. Az aktív 197 294 keresztyén közül nem a Biblia szerint él 189 403. Így már csak 7891 keresztyén marad, akik közül mégis 7889 túl felszínes. Végül tehát csak 2 igaz keresztyén marad: Te meg én, és miután elolvastam Lukács 18. fejezetét, kezdek lassan benned is kételkedni. Egy kortársad

Mindenképpen elgondolkodtató, hogy farizeusok, vagy vámszedők vagyunk-e? Vagyis önigazultak, vagy megigazultak? Te milyennek látod magad? És az Úr Jézus milyennek lát téged?

A nap gondolata:

Csodás dolgokra vagyunk képesek, ha nem a körülményekre figyelünk, hanem Rá, aki uralja.

2011-09-21

Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. (Példabeszédek 22:6)

Gyermekeinket akarva-akaratlanul is neveljük. De nem mindegy, hogy mire! Az alábbi gondolatokat egy gyermek fogalmazta meg:

Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, megetettél egy kóbor cicát. Ebből megtanultam, hogy szép dolog, ha gondoskodunk az állatokról. Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, a kedvenc sütimet készítetted el. Megértettem, hogy az életben apró dogok is válhatnak különleges ajándékká. Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, éppen imádkoztál. Ebből megtanultam, hogy van Isten, akivel bármikor beszélgethetek, és megtanultam, hogy bízzak benne. Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, ebédet főztél és elvitted egy beteg ismerősünknek. Ebből megtanultam, hogy egymásról gondoskodnunk kell. Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, idődet és pénzedet olyan emberekre szántad, akik rászorulnak. Megértettem, hogy akiknek több van, adniuk kell a sajátjukból azoknak, akiknek kevesebb van. Mikor nem is gondoltad, hogy észreveszem, jóéjt-puszit adtál. Ebből megéreztem, hogy biztonságban vagyok és szeretsz engem. Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, könnyek szöktek a szemedbe. Megértettem, hogy az életben érhetnek fájdalmas dolgok is és nem baj, ha ilyenkor sír az ember. Mikor nem is gondoltad, hogy látom, hogyan gondoskodsz rólunk, elhatároztam, hogy én is megpróbálom a tőlem telhető legjobbat adni. Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, mindvégig láttalak. Köszönöm, hogy láthattam mindazt, amiről nem is gondoltad, hogy látom!

A nap gondolata:

 Sokszor hullottam térdre, mert meggyőződésem volt, hogy máshová nem fordulhatok. (Abraham Lincoln)

2011-09-20

Szüntelen imádkozzatok! (1Thessalonika 5:17)

A következő történet közelebb vihet bennünket az imádság értelméhez:

A férfi lánya megkérte a papot, hogy jöjjön el imádkozni az apjával. Amikor a pap megérkezett, látta, hogy a férfi az ágyban fekszik, a feje két párnával feltámasztva, az ágya mellett pedig egy üres szék. A pap azt hitte, hogy szóltak az idős embernek az ő látogatásáról. „Biztosan várt már engem” – szólalt meg.

„Nem, kicsoda ön?"

„Én vagyok az új segédlelkész - válaszolt a fiatalember.

„Amikor megláttam az üres széket, azt gondoltam, biztosan tudta, hogy jövök."

„Ja, igen, a szék" - szólt az ágyhoz kötött beteg. „Becsukná az ajtót?"

A pap, kicsit értetlenül, becsukta az ajtót.

„Ezt sosem mondtam el senkinek, még a lányomnak sem" - mondta a férfi. „De egész életemben sosem tudtam, hogyan imádkozzam. A vasárnapi istentiszteleten hallottam a papot az imádkozásról beszélni, de az egész olyan magas volt nekem...

Aztán feladtam minden próbálkozást" - folytatta - „míg egy nap, úgy négy évvel ezelőtt a legjobb barátom azt mondta nekem: "János, az imádkozás nem más, mint egy Jézussal folytatott beszélgetés. Javaslok neked valamit. Ülj le egy székre, egy másikat tegyél magad elé, és hit által lásd Jézust azon a széken. Ez nem kísérteties, mert ő megígérte: "Én veletek leszek mindig". Aztán beszélj Hozzá, és figyelj Rá úgy, ahogy most velem teszed."

Így aztán, kipróbáltam ezt, és annyira tetszett, hogy minden nap néhány órán keresztül ezt csinálom. De nagyon vigyázok. Ha a lányom meglátná, hogy egy üres székhez beszélek, vagy idegösszeomlást kapna, vagy bezáratna a bolondok házába."

A lelkészt nagyon meghatotta a történet, és biztatta az idős férfit, hogy folytassa így tovább. Aztán imádkozott vele, és visszament a paplakba.
Két nappal később este felhívta a férfi lánya azzal, hogy édesapja aznap délután meghalt.

„És békésen távozott?" - kérdezte.

„Igen, amikor két óra körül indultam otthonról, odahívott az ágyához, elmondta az egyik faviccét, és megpuszilt. Amikor egy órával később hazaértem a boltból, holtan találtam. Volt azonban valami furcsa, atyám. Igazából több mint furcsa - olyan hátborzongató. Úgy tűnik, hogy mielőtt meghalt, apa kihajolt az ágyból, és a fejét az ágy melletti székre hajtotta."

A nap gondolata:

 Rögösek az igazság útjai, és nehéz rajtuk végigmenni. (John Milton)

2011-09-19

„Aki igaznak mondja a bűnöst, azt átkozzák a népek…” (Példabeszédek 24:24)

Hazudtál már valaha, hogy megvédd egy szeretted jó hírnevét? Vagy falaztál neki? Vagy a „segítségére” siettél, anélkül, hogy megkért volna rá? Nem az együttérzés olyan cselekedeteiről beszélünk, amire valóban szükség volt, hanem arról a fajta „támogatásról”, kimentésről [pszichológiai szakkifejezéssel: enabling], amely a segítségnyújtás romboló formája. Természetes, hogy meg akarjuk védeni szeretteinket tetteik fájdalmas következményeitől, de ha mindig kihúzzuk őket a bajból, végül dühösek leszünk, és áldozatnak fogjuk érezni magunkat, mert valami olyat tettünk, amit igazából nem akartunk; valamit, ami nem a mi felelősségünk volt. A Biblia azt mondja, hogy hiba, ha a bűnösnek azt mondjuk: „ártatlan vagy”. Ha folyton „megmentjük” őket, akkor csak meghosszabbítjuk számukra a mély völgyet, melyet végig kell járniuk ahhoz, hogy teljes emberként érjenek ki a másik oldalon.
Pál azt mondta: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” (Róma 7:24). Van, hogy az embernek el kell jutnia a nyomorult állapotig, mielőtt felismeri, hogy mire van igazán szüksége, épp úgy, ahogyan a tékozló fiúnak is mélyre kellett jutnia, mire komolyan vette a bűn kérdését. Atyja pedig hagyta, hogy ez megtörténjen. Okkal hívják ezt kemény szeretetnek! „Ekkor [a tékozló fiú] magába szállt és ezt mondta: … itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem…” (Lukács 15:17-18). Természetes, hogy foglalkoztat a másik sorsa, de ha átléped a határt, mert úgy érzed, mindenképpen neked kell gondoskodnod róla, azzal bár segíteni próbálsz, mégis ártasz a másiknak, mert azt sugallod, hogy ő képtelen kezelni az igazságot, és nem tudja megtanulni a leckét. Tehát húzódj vissza, és tedd szerettedet Isten kezébe! Isten még nálad is jobban szereti őt.

(Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:

Az őszintétlenség falat emel két ember között. Csak az igazság kalapácsa döntheti le ezt a falat.

2011-09-18

"Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?" És végignézve a körülötte körben ülőkön, így szólt: "Íme, az én anyám és az én testvéreim. Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám." (Márk 3:33-35)

Jézus szavai – mert fenti Igénket Ő mondta – sértőnek tűnnek, ha emberi értelemben vett családtagjaira gondolunk. Azonban nem arról van szó, hogy semmibe venné édesanyját és vér szerinti testvéreit (mert Igénk szerint voltak neki ilyenek is!!), hanem arról, hogy Isten nagy családjába hívogat. Egyetlen feltétel van: Isten akaratának cselekvése. Ha ez fontos számodra, akkor Jézushoz tartozol, az ő családjának tagja vagy. Az Úr Jézus azt mondja a Hegyi beszédben: Nem mindenki, aki azt mondja: Uram, Uram, megy be a mennyek országába, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Így legyünk Jézus családjának tagjai, őt dicsőítve. (Katona Béla)

A nap gondolata:

Az őszinte ember Isten legnemesebb alkotása.  (Alexander Pope)

2011-09-17

Tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét. (Márk 3:14)

Jézussal lenni a hívő élet nélkülözhetetlen része. De nemcsak ennyi. Ez öncélúság lenne csupán, ám közülünk senki nem élhet önmagának. Ha élünk, az Úrnak élünk – írja Pál apostol. Öncélú dolog lenne, ha valaki jól „ellenne” Jézus mellett, de ennek áldását senki nem tapasztalná. Jézus mellett, Jézussal lenni azt jelenti, hogy feltöltekezünk és felkészülünk a küldetésünkre. Ugyanis igénk világosan mondja: Jézus kiválasztotta a tanítványokat, hogy vele legyenek és azután elküldte őket, hogy hirdessék az Igét. A vele lételnek következmény van. Ez a küldetés. Őt képviselni. „Elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.” Ez a küldetésünk. De megkapjuk hozzá az erőt is. Tölts Jézussal, Jézus mellett minél több időt, de ne feledkezz el küldetésedről sem! (Katona Béla)

A nap gondolata:

Az őszinteség a legjobb politika. (Miguel de Cervantes)

2011-09-16

Tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét. (Márk 3:14)

A tanítványokat Jézus választotta ki. Ő szólította meg és hívta el őket. Így volt ez veled és velem kapcsolatban is. De mire szól a tanítványságunk? Először is arra, hogy vele legyünk. Nézz most magadba, de őszintén! Mennyi időt töltesz Istennel? Vagyis mennyit imádkozol, mennyit olvasod a Szentírást, mennyi lelki eledelt veszel magadhoz? Jó-jó, tudom, sűrű az élet, sok a tennivaló, gyakran nem érsz rá, de ne keresd a kifogásokat! Inkább rendezd át az időbeosztásodat! Engem megdöbbentett egy lelkésztársam őszintesége, amikor évekkel ezelőtt azt mondta: annyit dolgozok, hogy nem érek rá imádkozni és Bibliát olvasni! Te is ennyit dolgozol? Vigyázz, mert csapda, ha az Úrért imádkozol úgy, hogy közben nem töltesz Vele és mellette elég időt! (Katona Béla)

A nap gondolata:

Remélem, mindig lesz bennem annyi szilárdság és erény, hogy megtartsam azt, amit minden titulus közül a leginkább irigylésre méltónak tartok, a Becsületes ember címet. (George Washington)

2011-09-15

Téged hívlak, Uram… (Zsolt 28:1/a)

Isten meghallgat. E zsoltárnak ez a felirata. Mi azonban egymást sokszor nem érünk rá meghallgatni. A múltkorában elmentem meglátogatni egy idős, beteg asszonyt, akinél éppen ott volt a szomszédja. Megkérdeztem tőlük: hogy vannak? Erre mindketten egymással mit sem törődve mondták a magukét. Érdekes volt látni, hogy mindkettőnek tele van a szíve és csak mondták és mondták. Felgyorsult világban élünk, melyben alig jut időnk egymásra, egy-egy jó beszélgetésre. Se meg nem osztjuk egymással dolgainkat, se meg nem hallgatjuk a másikat, hogy mit szeretne mondani. Isten azonban mindig meghallgat. Persze az imának ettől mélyebb értelme van, de efelől soha ne legyen kétségünk, hogy az Úr meghallgat bennünket és válaszol is imáinkra. (Katona Béla)

A nap gondolata:

 A megbocsátás a talaj, amelybe az Úr beleplántálta érzelmi gyógyulásunkat és képességünket, hogy újból szeressünk. (John Nieder és Thomas M. Thompson)

2011-09-14

Kezedben van sorsom… (Zsolt 31:16/a)

A sors kezében vagyunk vagy sorsunk Isten kezében van? Ezt a kérdést és a válaszunkat is érdemes őszintén végiggondolni. Sokan emlegetik a sorsot a Biblia üzenetét tekintve helytelenül. Ők nyilván még messze vannak Istentől. De ettől sokkal fájdalmasabb, amikor olyan valaki beszél a sorsról helytelen összefüggésben, aki naponta olvassa a Szentírást. Találkoztam ilyennel a közelmúltban. Vigyázzunk, mit mondunk, mert az hitvallás Isten mellett vagy ellene. Sorsunk, vagyis az életünk Isten kezében van, nem pedig a sors kezében vagyunk. Figyeljünk arra, hogy szavaink az Úrról és az Ő hatalmáról, kegyelméről tegyenek bizonyságot, ne pedig hiteltelenítsék az Istent képviselni igyekvő életünket! (Katona Béla)

A nap gondolata:

 Ékkövek vagy virág helyett barátod szívébe plántáld bele egy szép gondolat ajándékát. (George MacDonald)

2011-09-13

URam, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. (Zsolt 16:5)

Sors: mit tartunk-e kifejezésről? „Hálát adok a sorsnak” – mondta valaki pár hónapja a fülem hallatára. Nocsak, a sors valaki lenne? – kérdeztem. Érdekes (?), hogy nemzetünk életéhez szorosan kapcsolódó művekben is megjelenik ez a fogalom. „Balsors, akit régen tép…” ”Áldjon vagy verjen sors keze….” Ezen sorok úgy szólnak a sorsról, mintha egy személyes hatalom lenne. Ehhez képest nézzük meg, hogy a zsoltáríró mennyivel másképpen használja ezt a kifejezést. Nála a sors egyenlő az élettel. A sors nem az életet irányító ismeretlen hatalom, hanem maga az élet, mely Isten kezében van. Szerinted mi a sors? Téged a végzetszerű sors tart a kezében vagy a Gondviselő Isten tartja kezedben sorsodat? (Katona Béla)

A nap gondolata:

Az együttérző ember összegyűjti saját készletét békéből, bizalomból, kreativitásból, izgalomból és leleményességből, aztán nagylelkűen megosztja másokkal, bátorításul.  

2011-09-12

"Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: "Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom." Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: "Bűnös embernél szállt meg."" (Lk. 19:5-7)

Feltűnt már, hogy mindig az keverte bajba Jézust, hogy bűnösökkel evett? Mindig összeakadt a bajsza a vallásos emberekkel, mert mindig rossz társasággal látták.

El tudod képzelni, hogy a bloggerek mit össze nem írkálnának ma Jézusról, ha Zákeussal, egy korrupt politikussal vacsorázna? A társasággal elkövetett botlások a legfelkapottabb kritizálható témák manapság.

Gyakran kapok vádló szemrehányásokat amiatt, hogy kikkel töltöm az időmet. Azért vagyok ezekkel az emberekkel, mert evangélista vagyok. Az a célom, hogy hidat építsek a saját szívem és a hitetlenek szíve közé, a szeretet hídját, amit Jézus tud használni, hogy elérje őket.

Jézus a betegekért, a megtörtekért és a bizonytalanságban élőkért jött a földre, akiket a hívők figyelmen kívül akarnak hagyni. Azért jött, hogy betöltse az ő legnagyobb szükségüket a szeretetével.

Az egyik legnagyobb szükségünk az életben, hogy biztonságban érezzük magunkat, hogy értékesnek érezzük magunkat, hogy érezzük, hogy elfogadnak. Emiatt két dolgot teszünk folyton: értékelünk és hasonlítunk. Állandóan ezt csináljuk tudatosan és tudatalatt is. Megítéljük önmagunkat négy világi szempont szerint, amik nem is számítanak:

-Megjelenés. Hogy nézek ki? Az általános felfogás szerint minél szebb vagy, annál fontosabb és értékesebb vagy.
-Gazdagság. Ha sok mindenem van, akkor biztosan többet is érek.
-Siker. A díjaid, hírneved és kinevezéseid alapján méred, mennyit érsz?
-Elfogadottság. Hányan kedvelnek? Mennyire vagyok népszerű?

Az a probléma ezzel az értékrenddel, hogy nem stabil. A szépség múlik a korral; a vagyon elértéktelenedik; valaki felülmúlja a sikereidet; és soha nem fog mindenki kedvelni.

Kutatások kimutatták, hogy hajlamosak vagyunk arra alapozni az önbecsülésünket, hogy mit gondolunk, az életünkben a legfontosabb ember mit gondol rólunk. Tehát javaslom, hogy legyen Jézus Krisztus a legfontosabb ember az életedben, mert ő mindig megmondja neked az igazat.

Az egyetlen szilárd alapja az lehet az önértékelésednek, hogy felfogod, mennyit érsz Istennek. Mikor úgy látod önmagad, ahogy Isten lát téged, az átformál.

(Forrás: Napi remény)

A nap gondolata:

A kicsi gyertya oly messze sugárzik! Jótett ragyog így a silány világban. (Shakespeare )

2011-09-11

Legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra… (Máté 5:45)

Időnként egészen megdöbbentő, elképesztő híreket olvashatunk, hallhatunk. A közelmúltban olvastam azt a hírt, miszerint valaki bejegyeztette a Napot saját tulajdonaként és azt tervezi, hogy adót szed majd azoktól, akik részesülnek a Nap melegében. Eszébe jutna ilyen normális embernek? Aligha. Vajon milyen jogon történhetett meg ez a tulajdonba vétel? Az illető maga alkotta a Napot? Ő találta fel és általa érkezik fény és meleg a földre? Egymás között poénból felvetni vicces dolog mindez. Pihent agyat, humort kíván. De a valódi kivitelezés megdöbbentő. Hívő embernek ilyen nem jutna eszébe, mert a Nap, a Hold és a csillagok, sőt az egész Univerzum Isten tulajdona tehát örülhetünk annak, hogy Isten nem személyválogató és felhozza Napját adómentesen jókra és gonoszokra egyaránt. Ezen felül pedig válás lehet szívünk, mert mi is az Ő tulajdona vagyunk. A teremtés és a megváltás jogán… (Katona Béla)

A nap gondolata:

...nem kell gondolkoznod azon,helyesen cselekszel-e. Ha helyesen cselekszel, tudni fogod. (Maya Angelou)

2011-09-10

Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. (Példabeszédek 22:6)

Egy felmérés szerint az USA-beli gyerekek 7,5 órát ülnek valamilyen képernyő előtt (telefon, számítógép, TV). Manapság a korábbiakhoz képest elképzelhetetlen technikai fejlődésnek vagyunk a tanúi. De ha nem figyelünk oda, akkor emberi kapcsolatainkat – még családon belül is – könnyen tönkre tehetik ezek az egyébként hasznos eszközök. Ha a gyermekek életében fontosabbak lesznek a tárgyak, mint a társas kapcsolatok az egyfelől elszigetelődéshez, másfelől lelki éretlenséghez vezet. A szülői felelősség itt jön képbe. Bármennyire elfoglaltak vagyunk is gyermekünk nevelését Isten ránk bízta nem pedig a TV-re, számítógépre, az internetre. Nálatok ki neveli a gyermeket: Te és a házastársad vagy a képernyő? (Katona Béla)

A nap gondolata:

A tisztesség tudás nélkül haszontalan, a tudás tisztesség nélkül veszedelmes és ijesztő. (Samuel Johnson)

2011-09-09

A hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által, különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek. (1 Kor 7:14)

Ó, milyen kevés család mondhatja el, hogy nálunk mindenki hitben él. Hívő a férj, a feleség és még a gyerekek is. A nagy cél ez lenne minden családban, ahol van legalább egy hívő. Ilyen szempontból, hogy néz ki a családod? Csak Te vagy hívő benne vagy már többen is? Ha mindenki hívő családodban, akkor Te egy ritka kivételes helyzetben vagy. Adj hálát az Úrnak és imádkozz a további hitbeli növekedésért. Ha egy része (vagy nagy része) nem hívő a családodnak, akkor se keseredj el. Igénk azt mondja: a hitetlen férjet megszenteli a hívő feleség, sőt ezáltal a gyerekek is áldást nyernek. Sok múlik tehát rajtad, a hiteden. Kapaszkodj ezer szállal az Úrba, Rá építs, Benne bízz! Ez családod egészére kihatással van. Vedd komolyan az Úrnak szentelt életet és egész családod profitál belőle. (Katona Béla)

A nap gondolata:

A barát az első ember, aki bejön, amikor mindenki más kiment.

2011-09-08

Mózes az ÚR elé vitte ügyüket. (4 Mózes 27:5)

Mózes az Úr által választott nép vezetője volt egy igen jelentős történelmi időszakban. Igénk arra mutat rá, hogy hogyan kezelte a problémákat, a felmerülő kisebb-nagyobb ügyeket. Az Úr elé vitte. Milyen rövid, lényegre törő megállapítás ez. Lehet, hogy azt gondolod magadról: Te nem vagy egy nép vezetője, de vezethetsz egy családot, több munkatársat, egy énekkart, egy gyülekezetet bármilyen más közösséget. A kérdés az, hogyan kezeled a felmerülő gondokat, a nehéznek tűnő ügyeket. Több lehetőséged van: 1. Majd én megoldom. Vagyok olyan ügyes, okos, tehetséges, határozott, talpraesett, stb, hogy megoldjam. 2. Megkérdezek másokat – házastársat, szülőt, testvért, barátot –, hogy mit tennének a helyemben. 3. Isten elé tárod, Őt keresed, imában Hozzá fordulsz és válaszának megfelelően rendezed a megoldásra váró ügyet. Rád melyik jellemző leginkább? Melyik lehetőséggel szoktál élni? (Katona Béla)

A nap gondolata:

A barát az a személy, akivel őszinte lehetek. Előtte hangosan is gondolkodhatom. (Ralph Waldo Emerson)

2011-09-07

Jobb adni, mint kapni. (ApCsel 20:35)

A Magyar Református Szeretetszolgálat vezérigéje ez. Ebből fakadó jelmondatunk: „Csak az marad meg, amit továbbadunk.” A gyűjtögetni és kapni szerető világi felfogással szemben ott van a Krisztus tanítását követő egyházi mentalitás: jobb adni, mint kapni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy rossz dolog lenne kapni. Mert figyelmességből vagy szeretetből kapni egy biztatást, egy ajándékot, egy meglepetést nagyszerű élmény. Boldog lehet az ember, ha átél ilyet. Azonban Krisztus megtaníthat bennünket arra is, hogy mekkora öröm van az adni tudásban. Ez egy magasabb rendű öröm, amikor valaki nem kapni, hanem adni óhajt elsősorban. Adni és kapni: mindkettő szerves része életünknek. Az Úr Jézus az adni tudásról sem beszélt csupán, hanem életét adta értünk, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Hálából mi is odaadhatjuk életünket a Neki való szolgálatra, hogy általunk sokakat elvezessen az igazság megismerésére! (Katona Béla)

A nap gondolata:

 Ne feledjük, hogy egyikünknek sem feladata az egész világgal törődni. Ehelyett az a feladatunk, hogy azokkal törődjünk, akik a legközelebb állnak hozzánk. Ezáltal a világgal is törődünk, csupán egyénenként, egyesével tesszük. (Gary R. Collins)

2011-09-06

Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. (Róma 14:7-8)

Krisztus gyermekei hitükből következő természetességgel próbálnak nem önmagunkért, hanem másokért élni. Néhány éve gyülekezetünk munkáját segítendő létrehoztunk egy Egyesületet, melynek ezt a nevet adtuk: Másokért Vagyunk Egyesület. (Nem Egymásért, hanem Másokért!!!) Pár hónapja a feleségem vásárolt valamit az Egyesületnek és számlát kért róla. Az eladó egészen megdöbbent. Kétszer is megkérdezte, hogy milyen névre kéri a számlát. Másokért Vagyunk??? Ilyet ő még nem hallott, hogy valakik másokért vannak - adott hangot őszintén csodálkozásának. Megdöbbentő dolog ez: nagyon sokan hiszik azt, hogy önmagukért vannak és önmagukért élnek. Pedig ha valaki, hát egy kereskedő igazán tudhatná, hogy ő másokért van. A vásárlókért. Persze a hívő ember nem kereskedni akar azzal, amije van. Nekünk ugyanis hitünk van Krisztusban és éppen amiatt, mert Benne bűnbocsánatot, üdvösséget nyertünk, hálából másokért igyekszünk élni. Az Urat nem ismerő emberek számára ez gyakran elképzelhetetlen. A hívő ember számára pedig ez az emberi lét egyetlen igazi módja. (Katona Béla)

A nap gondolata:

Minden tettet, amelynek súlya van Isten szemében, a szeretet inspirál. (Billy Sunday)

2011-09-05

"Az ÚR ekkor odafordult hozzá, és azt mondta: Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged!" Bírák 6:14

Isten talán azt mondja neked, "Emeld ki a fejed a porból, és figyelj rám!"

Gondolkodj el ezen legközelebb, amikor tökéletes feltételekhez ragaszkodsz ahhoz, hogy elkezdd megvalósítani Isten tervét.

Gedeon - egy dicső harcos és egy bíra az Ószövetségben - volt az utolsó tagja a leggyengébb családnak Manassé törzséből. Az ő dolga volt az a fárasztó munka, hogy gabonát csépeljen, vagyis a gabonamagot kiverje, és elválassza a pelyvától.

Talán azt remélte, hogy egyszer nagy dolgokat tehet Istenért, amikor majd megfelelnek a feltételek, de egyelőre csak egy egyszerű embernek látta magát, aki a gabonát csépeli egy nyikorgó préssel.

De ez nem számított Istennek. Isten úgy látta Gedeont mint egy dicső harcost és bírát. Azt mondta Gedeonnak: "Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged!" (Bír. 6:14)

Gedeon látása még mindig nagyon szűk volt, mert azt hitte, az az igazság, amit ő gondol és ő lát. Más szóval, Gedeon azt mondta Istennek, "Uram, bennem nincs meg, ami ehhez kell. Tudom, hogy te tökéletes vagy, de szerintem most hibáztál." (Bír. 6:15)

Ha újra más szavakkal akarjuk kifejezni, Isten azt mondta Gedeonnak, "Emeled fel a fejed a gabona porából, és figyelj rám! Majd én veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egy ember volna." (Bír. 6:16)

A Küldő ereje sokkal fontosabb, mint annak az ereje, vagy akár gyengesége, akit küldenek.

Az nem számít, hogy Gedeon mit mond magáról, sem az, hogy mások mit mondanak Gedeonról. Egyedül egy vélemény számít: Istené.

Amit Isten mond Gedeonról, az az igazság. Amit Isten mond rólad, az az igazság. Te az ő értékes gyermeke vagy, az ő képmására vagy teremtve, és egy kedves illat vagy számára.

Bízz Isten erejében, és tedd azt, amit Ő mond neked!

(Forrás: Napi remény)

A nap gondolata:

Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad. Ha nincs igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd. (Mahatma Gandhi)

2011-09-04

Légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban.  (1Tim 4:12)

Dr. Csókay András agysebész professzort megkérdezték arról, hogy szerinte az evangélium a mai időkben hogyan juthat el az emberekhez. Példamutatással. Ennyi volt rövid válasza. Ez egy igaz és igei gondolat. Pál apostol is arra kéri Timóteust, hogy fiatalsága ellenére mutasson példát a hívőknek magaviseletben, beszédben… A hívő ember Istenhez tartozásának hitelességét a példamutatás adja. Érzésem szerint a nem hívő emberek figyelnek is bennünket. Árgus szemekkel lesik, hogyan reagálunk egy-egy élethelyzetben. Feladatunk pedig az, hogy Krisztushoz méltóan éljünk és viselkedjünk. Róla tegyen bizonyságot szavunk, minden tettünk és egész életünk. Nem könnyű feladat ez, de Vele sikerülhet! (Katona Béla)

A nap gondolata:

Sohasem tudhatod, hogy egyetlen pillanat és néhány őszinte szó mekkora hatással lehet egy életre. (Zig Ziglar)

2011-09-04

Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet… (Máté 28:19)

Hol és hogyan éljük meg az Úrhoz tartozásunkat? Szoktunk otthon imádkozni, Bibliát olvasni, időnként elmegyünk a templomba és ezzel le van tudva? Pedig az előbb felsoroltak nem tűnnek kevésnek, Jézus mégis valami mást, többet vár tőlünk. Elmenni és tanítvánnyá tenni másokat, ez a hívő ember és az egyház küldetése. A napokban olvastam, hogy ezt valaki így fogalmazta meg: „Ma a hívőknek kívül kell menni a templom falakon. Helyesen beszélni és cselekedni szükséges.” Látnunk kell, hogy az egyház nem önmagáért van, hanem a világért. Az egyház nem cél, hanem eszköz. A hívő ember sem önmagáért van, hanem, hogy másokat az Úrhoz vezessen. Ez pedig nem történhet meg úgy, hogy ülünk a babérjainkon, mert tudjuk, hogy szeret az Isten bennünket. Ha ezt tudjuk, ne tartsuk meg magunknak, adjuk át másoknak is, ők is hadd tudjanak róla. (Katona Béla)

A nap gondolata:

Amikor imádkozunk, Isten a szívünket nézi, nem a szövegeinket! 

2011-09-03

Szeretlek, Uram…(Zsolt 18:2)

Az elmúlt napokban arról elmélkedtünk, hogy mekkora szerepe lehet életünkben a szeretlek kifejezésnek. Továbbra is ez lesz a téma, de fontos megállapítani, hogy a zsoltáríró ezt Istennek mondta. Helyén van ez? Mondhatjuk Istennek, hogy szeretjük? Igen! Jézus hogyan foglalta össze a Tízparancsolatot? „Szeresd az Urat….”

Sőt, Istent – ellentétben embertársainkkal – imádni is lehet. Vajon mondtuk már ezt neki? Hogyan lehet szeretetet érezni Isten irányában? Úgy, hogy meglátjuk: Ő előbb szeretett minket. Jézust adta értünk szeretetéből. Mi hogyan válaszolunk erre a szeretetre? A legjobb, ha viszont szeretettel válaszolunk. Isten felé se érezzük nehéznek kimondani: szeretlek, Uram. Ha Ő ezt kimondja felénk és érezteti velünk, akkor mi miért ne tennénk hasonlóan? Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz irgalmasan. - így szólt az Úr. És hogy szól a mi válaszunk? Ki tudjuk ezt mondani: szeretlek, Uram? (Katona Béla)

A nap gondolata:

 A szeretet az egyetlen, ami tékozlás útján gyarapszik. (Victor Hugo)

2011-09-02

Szeretlek…(Zsolt 18:2)

Egy nagyon értékes életet élő felnőtt nőt megkérdezett egyszer egyik ismerőse: Hallod, hogy tudtál ilyen fantasztikus ember lenni, amikor gyermekként elvesztetted édesanyádat, apád meg egy részeges alak volt mindig is? Nem is gondolnád, hogy mi segített – jött a válasz – apám, igaz, hogy sokat ivott, de minden este, amikor lefeküdtem, odajött az ágyamhoz, betakargatott és azt mondta: szeretlek, gyermekem!

Vajon gyermekeink, hogy fekszenek le esténként? Legalább időnként hallják tőlünk, hogy szeretjük őket? Jó lenne ezt nem eltitkolni, hanem felvállalni és bátran kimondani az ő érdekükben is! (Katona Béla)

A nap gondolata:

 Ha azt akarod, hogy szeressenek, szeress! (Hekatón)a