2011-10-31

Akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van. (Lukács 19:26)

(Tedd kockára az életed és így többet kapsz a végén, mint amiről valaha is álmodtál. Élj biztonságosan, és a kevés kincsed szorongatva fogod végezni. - MSG Bible - fordítás)

Jézus elmond egy történetet egy gazdáról, aki megbízta három szolgáját, hogy kezeljék a pénzét, míg ő távol van. Mindegyiknek adott egy-egy meghatározott összeget. Mire visszatért az első szolga megduplázta a rábízott pénzt, a második 50 % hasznot szerzett.

A harmadik viszont lényegében azt mondta, hogy félt, hogy megbünteti a gazda, ha hibát követ el, így elásta a pénzt, míg gazdája visszatért. A gazda megjutalmazta az első két szolgát, mondván, hogy aki jól bánik a kevéssel, arra nagyobb felelősséget bíznak. A harmadik szolgát azonban megszidta: "akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van" (Lk. 19:26)

Hitben járunk, amikor kockázatokat vállalunk, de nem akármiféle kockázatokat, hanem olyanokat, amik kifejezetten Isten irányítása alatt állnak. Ezek a biztatások, finom noszogatások, amiket Isten ad, arra késztetnek, hogy hitben járjunk, ne látásban.

Mikor nem hit által élünk, akkor hitetlenek vagyunk. Minden Istentől független döntés hitetlen döntés. Jézus kifejezte a hitét, mikor azt mondta: "Bizony, bizony, mondom néktek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon." (János 5:19)

(Forrás: Napi remény)

A nap gondolata:

Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni. (Marcus Aurelius)

2011-10-30

Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét. (Jakab 3,2)

 Jakab apostol a nyelv bűneiről ír ebben a részben. Nyelvünkkel vétkezünk a legtöbbet. A nyelv nagyon kicsi szerv, de sok mindenre képes. Olyan, mint a gyufa lángja, amely egy egész erdőt felgyújthat. Beszédünkkel tudunk áldani és átkozni is, megbotránkoztathatunk embereket, megörvendeztethetjük a körülöttünk élőket. Nagyon fontos, hogy kinek mit mondunk, ha képesek vagyunk beszédben nem vétkezni: akkor az apostol szerint az tökéletes ember, az egész testére zabolát tud tenni. Erre lenne szükség. Mily sok probléma származik a helytelen beszédből, a sértegetésekből, a rosszindulatú pletykákból. Mire használjuk a nyelvünket? Építünk vagy rombolunk vele? Hagyjuk, hogy elszabaduljon és fékezetlenül rontson a másik emberen? Nem jól van ez így. Bizony sokszor elszabadul a beszédünk és sok szomorúságot okozunk társunknak. Ha már tudjuk, milyen kárt okozunk a másik embernek meggondolatlan beszédünkkel, akkor miért nem vesszük magunkat takarékra? Ebből a hiábavalóságból is meg kell térni. Csak az újjászületett ember képes visszafogni magát, sőt természetessé válik számára a helyes beszéd, az építő gondolatok közlése, így eleveníti meg társát beszédével. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

A nyelvvel éppen úgy gyilkolhatunk, mint a kézzel. (Spurgeon)

2011-10-29

Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út. (Péld 14:12.)

Az ember tudja, hogy a hosszabb sor lenne a jó, de valahogy az ösztöne az egyszerű, és gyorsnak tűnő megoldásokhoz vonzza. Reklámok garmada használja ki a rövid sorba állás lelki ösztönét. Jöjjön ide, pikk-pakk elintézünk mindent. Csak a sorban fog kiderülni, hogy ott is van egy kalapos hölgy, és kéri a kamatokat, nyújtja a számlát, vagy éppen feltartóztat. Az élet tele van olyan cserékkel, amik nem azonnal történnek. Nem egyszerre kerül a mérleg serpenyőjébe a két tárgy, hogy azonnal látnánk mi mit ér meg, hanem külön időpontban teszik rá, és előre meg kell becsülni, vajon egyensúlyban lesz-e a mérleg? Van olyan út, amely könnyűnek és szépnek, jónak tűnik, de hamar véget ér. Nem érdemes ezek után a felcsillanó fények után menni.

Számomra nagyon meggyőző erő Jézus útja, aki a lehető legnehezebb utat választotta. Ő nem állt a kalapos hölgy mögé, hogy gyorsan elintézze a dolgokat. Tudta, hogy sehova nem vezet, ha tizenkét sereg angyal megőrzi. Szépen gyorsan elintéz mindent, de mi megváltatlanul tengetnénk még az életet. Jézus az utolsó csepp véréig kitartott Isten szeretete mellett. Az út végét figyelte. Adjon az Isten nekünk is bölcsességet, hogy ne a rövid és látszólag könnyű megoldásokat válasszuk.   (Fekete Ágnes)

A nap gondolata:

 Vannak balga emberek, akik távcsővel fürkészik a messze jövő láthatárát és sopánkodnak az ott mutatkozó felhőkön, miközben figyelmen kívül hagyják a felettük ragyogó kék eget. (C. H. Spurgeon)

2011-10-28

Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út. (Péld 14:12.)

Egy áruházban igyekeztem hamar végezni a dolgommal a minap. Összesen két kis táskát vettem. Gondosan végigpásztáztam a pénztárnál álló sorokat, és beálltam abba, ahol az előttem levők kosarában nem volt sok holmi, és rövid is volt a sor. Csak arra nem lettem sajnos figyelmes, hogy egy szalmakalapos, kikent-kifent nő áll kettővel előttem, mert előre lehetett volna sejteni, hogy nem lesz gyors. Amikor már félórája tette fel a kérdéseket, már jött az egyik főnök, a másik is, kicsit ideges lettem. Néztem a hosszúnak vélt sorok gyors előrehaladását, de nem mertem átállni: talán most már csak végez a hölgy. A kegyelemdöfés az utolsó kérdés volt. Áfás számlát kér? Ekkor már biztosan tudtam, hogy legalább háromsoros, és csupa idegenszavakból álló cégnevet fog bediktálni. Ekkorra azonban már lenyugodtam. Amikor az ember átadja magát a szerencsétlen helyzetnek, voltaképpen megnyugodhat, ennek valamiért így kellett lennie.

Az ember sok mindent tanulhat ezekben a lehetetlen helyzetekben. A fenti ige jutott az eszembe. Sokszor választjuk ki rosszul a sorokat a különböző hivatalokban, boltokban, de talán az életben is. A látszólag egyszerű út, a látszólag könnyű megoldás a végére rossz lesz. Hányszor beleesem abba a hibába, hogy gyerekeim helyett megcsinálok dolgokat. Egyszerűbb most elpakolni helyettük, egyszerűbb a szájukba tömni a falatot, egyedül megsütni a süteményt, mint órákon át könyörögni, takarítani utánuk... (Fekete Ágnes)

A nap gondolata:

A csalódottság nem bűn, de Isten elé kell vinni terheinket, mert különben keserűség lesz belőle. A fel nem dolgozott igazságtalanság, ha nincs bennünk megbocsátás, keserűséggé válik.

2011-10-27

Hívj segítségül engem a nyomorúság idején!  (Zsolt 50:15)

Nincs ember nyomorúság nélkül. A kérdés csak az, hogy mit teszünk ilyen időszakainkban. Panaszkodhatunk egymásnak, kiakadhatunk, csapkodhatunk, dühönghetünk, zúgolódókká lehetünk, de oda vihetjük nyomorúságunkat Isten elé. Az Ige ez utóbbit javasolja. Hívjuk segítségül az Urat. Ez nem tűnik kivitelezhetetlennek. Még csak a telefonunkat sem kell elővenni, nem kell bekapcsolni a számítógépünket sem. Egy dolgot kell tennünk: imádkozni. De azt őszintén. Sőt, konkrétan. Mondd el az Úrnak, hogy milyen nyomorúságban vagy: betegség van életemben vagy valamelyik családtagom szenved. A gyász terhe van rajtam. Munkahelyi problémáim vannak. Társat vagy munkát keresek. Alkoholfüggő vagyok. Nem tudok egyedül leszokni az internetes játékokról…

Ezek csak példák az Úr előtti őszinteségre és konkrétságra. Mondd el neki Te is a saját nyomorúságodat és engedd, hogy segítsen! Ő biztat erre. Ma is… (Katona Béla)

A nap gondolata:

A hit az, hogy megteszed a lépést, amit Isten kér tőled, akkor is, ha nem látod mi lesz belőle. Nem tudod pontosan, hogy Isten mit hoz ki az egészből, de tudod, hogy arra kér, hitből tedd meg azt a lépést.

2011-10-26

Hálaadással áldozz Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat!  (Zsolt 50:14)

Hálaadás. Éljük, gyakoroljuk ezt a fogalmat? Ha azt hisszük, hogy mindaz a jó, ami jelen van életünkben, jár nekünk, akkor aligha. Ha azt valljuk, hogy minden jó adomány és tökéletes ajándék a világosság Atyjától van jelent életünkben, akkor igen. Ha tudjuk, hogy mindenünk, amink van, kaptuk, akkor életünk szerves része a hálaadás. Kit jobban, kit kevésbé jellemez az Isten iránti hála. Nézz magadba: Te mennyire élsz a hálaadás lehetőségével? Naponta? Hetente? Ettől ritkábban? Az Isten iránti hálás szívű ember másképpen lát. Másképpen látja a körülötte élőket, élete dolgait, eseményeit. Látja a Gondviselő Istent minden és mindenki mögött. Látja megajándékozottságát. Te kikért, mikért vagy hálás az Úrnak? Szánj egy kis időt rohanó életedből ennek átgondolására – naponta! S megtapasztalod a benned végbemenő jó irányú változásokat. (Katona Béla)

A nap gondolata:

Ha olyan sok dolgod van, hogy nem jut időd imádkozni, akkor meg vagyok győződve róla, hogy több dolgot vállaltál magadra, mint amennyit Isten valaha is szándékozott rád bízni. (Moody)

2011-10-25

Hallgass, népem, most én beszélek! Izráel, most téged intelek! Isten, a te Istened vagyok én! (Zsolt 50:7)

Közismert mondat a Prédikátor könyvéből: „Mindennek rendelt ideje van.” Ezt mai igénkkel párhuzamba állítva mondom: ideje van a beszédnek, de ideje van a hallgatásnak is. Embertársainkkal való kapcsolatainkban is ideje van a beszédnek és a hallgatásnak. Ám vajon melyiket érezzük jobban magunkénak? Beszélni vagy hallgatni szeretünk jobban? Ha mindig csak beszélünk, akkor nem tudjuk meghallgatni a másikat. De igaz ez az Úrral való kapcsolatunkra is. Ideje van ebben a beszédnek és a hallgatásnak. Amikor mi beszélünk az Úrhoz, azt nevezzük imádságnak. Amikor az Úr szól hozzánk, az a Bibliaolvasás. Persze Isten nemcsak a Biblián keresztül szól hozzánk, de leginkább az igei kijelentésére kell figyelnünk.

„Hallgass népem, most én beszélek.”- szól az Úr övéihez. Megvan naponta életünkben ez az Úr előtti hallgatásunk, elcsendesedésünk? Istennel való kapcsolatunk akkor lehet teljes értékű, ha nemcsak mi beszélünk Hozzá újra és újra, hanem, ha engedjük, hogy Ő szóljon hozzánk és vezessen bennünket. Mit is mondhatnánk erre? Szólj Uram, mert hallja a Te szolgád! (Katona Béla)

A nap gondolata:

 Az időbeosztás önmagunk irányítása, ezért, ha úgy tudod intézni, hogy több időt töltesz Istennel, Ő elkezd majd irányítani téged. (Jill Briscoe)

2011-10-24

"Nézzünk fel Jézusra, akin a mi hitünk alapszik kezdettől a végsőkig" (Zsidók 12:2) (angolról fordítva)

Évekkel ezelőtt írtam egy listát azokról a fiatal pásztorokról Amerikában, akikért úgy gondoltam szükséges imádkoznom, ahogyan értem is megtették mások, amikor a saddlebacki templomban kezdem prédikálni. Tíz évvel később, ahogy visszanéztem a listámon lévőkre, a pásztorok fele már szolgálatban sem állt. A tűz, ami bennük égett végleg kialudt, érzelmileg vagy erkölcsileg. Többé már nem szolgálják az Urat.

Az élet nem egy 50 yardos vágta; ez egy maraton. Azt akarom, tarts ki egészen a célig. Ezt csak úgy érheted el, ha végig Jézusra koncentrálsz nem pedig a körülményeidre. Ahogy a zsidók 12:2 mondja :"Nézzünk fel Jézusra, akin a mi hitünk alapszik kezdettől a végsőkig" ( angolról fordítva) Hogy elviseld az elviselhetetlent meg kell látnod a láthatatlant - Jézust.

Egy kutya betanításánál, a kutya a helység egyik végén van és a mestere a másik végében, köztük középen pedig egy tál étel. Aztán a mester magához hívja a kutyát és ha az a tálat nézi megbukott, mert egyenesen érte fog menni. Tehát meg kell tanítanunk hogy a kutya a mesterére koncentráljon. Ha a kutya a mesterén tartja a szemét nem éri kísértés. Így az étellel való szemezgetés helyett, egyenesen a mesterre figyel.

Neked is a mesteren kell tartanod a szemed, különben elbuksz. Ne a körülményeiden és problémáidon görcsölj, hanem tekints Isten jóságára, amit megtapasztaltál a múltban, az Ő jelenlegi közelségére, és az erejére, ami meg fog segíteni téged a jövőben. Tedd azt, amit Jónás tett a hal gyomrában: "Amikor minden reményem elveszett, gondolataim még egyszer az Úrra fordítottam" (Jónás 2:7 ) (angolról fordítva)

Ha annál a pontnál vagy ahol minden reményvesztettnek látszik, és azt gondolod, hogy soha nem sikerül majd munkát találnod, vagy soha nem fogsz megházasodni, vagy soha nem lesz majd gyermeked, vagy soha nem fogsz kigyógyulni a betegségedből, fordítsd gondolataidat az Isten felé és összpontosíts rá.

(Forrás: Napi remény)

A nap gondolata:

A világból nem hiányoznak a csodák, csak mi vagyunk érzéketlenek rájuk. (Chesterton)

2011-10-23

A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre (2Tim 3:16)

Mikor reformálják meg az Ószövetséget? Szegezte nekem a kérdést a közelmúltban egy a templomunk látogatását befejező hölgy. Mi a baja az Ószövetséggel? – kérdeztem. Meghamisították. – jött a válasz. Sőt, Jézus se zsidó volt. Hanem magyar – állította teljes határozottsággal és már ajánlotta is a megfelelő szakirodalmat erre nézve. Szelíden, de határozottan elutasítottam ezeket a gondolatokat. Testvér! Vigyázz! Sok balgaság kering az interneten, bizonyos könyvekben és bizonyos televíziós csatornákon. Nagy a felelősséged, hogy mit olvasol, milyen műsorokat nézel. Sok a tévút. Csak ami megáll a Biblia tanításán, azt fogadd el! Persze vannak, akik „ügyesen” csűrik-csavarják a Szentírás egyik-másik mondatát és valótlanságot hoznak ki belőle. A Biblia – sem az Ószövetség, sem az Újszövetség – nem hamisítvány. Nem szorul megreformálásra. Az eldeformálódott ember szorul megreformálásra. Ez meg is történhet bárkivel, aki Isten Igéjére és Lelkére figyelve éli mindennapjait. (Katona Béla)

A nap gondolata:

Isten Igéje követeléseket támaszt. Megköveteli, hogy időt szakíts rá a napodból – még akkor is, ha ez csak nagyon rövid idő – amikor Isten az egyedüli társaságod… Isten nem szenvedheti, hogy távirati stílusú imádságokat sóznak rá, vagy foghegyről kezelik, mint egy alkalmatlan látogatót, akinek csak résnyire nyitjuk ki az ajtót, hogy amilyen hamar csak lehet, megszabaduljunk tőle. (Helmut Thielicke)

2011-10-22

Azután ezt mondta az ÚRisten: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. (1Móz 2:18)

Hallottam egy érdekes idézetet a házasságról. Így szólt: „A házasság mindig a desszerttel kezdődik és a savanyúsággal ér véget.” Egy pszichológus idézte a gondolatot egy konferencián és mi, a hallgatók nagyon jót derültünk rajta. Remélem azonban, hogy csaknem mindenki bele is gondolt e szavak értelmébe. Én megpróbáltam, és arra jutottam, hogy az első fele a mondatnak igaz. Hiszen mikor összeházasodunk, akkor minden olyan szép és jó. Nagyon szeretjük a társunkat, tényleg vele képzeljük el a jövőnket hosszú távon is. Nem tűnik nagy szónak a holtomiglan-holtáiglan, a jóban-rosszban, egészségben-betegségben …. Aztán sok esetben egy idő után megtörik, elromlik, tönkremegy valami. Maradva az idézetnél: ami édes volt az savanyúvá válik. De ehhez mindig két emberre van szükség. Ahhoz is, hogy édes, de ahhoz is, hogy savanyú legyen férj és feleség kapcsolata. Te milyennek látod a sajátodat? Édesítsd meg házasságodat! Tégy meg mindent azért, hogy boldoggá tedd házastársad és te magad is boldogabb leszel, mert nem négy vagy öt társat teremtett neked az Úr, hanem egyet! Rajtad (is) múlik, hogy milyen a közös életetek! (Katona Béla)

A nap gondolata:

Mint mindig, Isten megnyitja magát a kisgyermekek előtt és sűrű sötétségben rejtőzik a bölcsek és okoskodók elől. Egyszerűbbé kell tennünk Hozzá közeledésünket. A lényegre kell szorítkoznunk (és azt fogjuk látni, hogy a lényeges dolgok üdvösen kevesek). Nem kell erőlködnünk azon, hogy jó benyomást keltsünk, hanem őszinte gyermeki ártatlansággal kell közelítenünk. Ha így teszünk, Isten kétségtelenül hamar válaszolni fog. (Tozer)

2011-10-21

Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta: "Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő.  A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is.  Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik." (Lk 18:9-14)

A közelmúltban többször hallottam egy fogalmat ráadásul egyházi berkekben: büszke alázat. Te mit szólsz ehhez? Én nem tudok vele mit kezdeni. Szerintem bibliátlan gondolat. Mert valaki vagy büszke, vagy alázatos. E két dolgot nem lehet összeboronálni. Igénkben a farizeus büszke volt – magára és a lelki életben nyújtott teljesítményére. A vámszedő alázatos volt és őszinte. Látta bűneit és meg is tudta vallani azokat Isten előtt. Jézus pedig egyértelműen azt mondta, hogy kettőjük közül csak az alázatos vámszedő ment haza megigazulva. Mert az önigazult és a megigazult között az a különbség, hogy az előbbi a saját teljesítményét látja és büszke is rá nagyon, az utóbbi pedig Istent engedi munkálkodni életében és a bűneit megvallva elfogadja az Úr bocsánatát. Választhatsz a büszkeség és az alázat között, de a kettőt ne keverd össze, közük nincs egymáshoz. (Katona Béla)

A nap gondolata:

 Nincs visszataszítóbb az alázatos ember gőgjénél. (Bergyajev)

2011-10-20

Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. (Zsoltárok 62:6)

A közelmúltban olvastam egy újságíró merész cselekedetét: kidobta a tévéjét. Illetve az előfizetését, a tévé maradt, de a végeredmény ugyanaz. Manapság ritka, szokatlan és finoman szólva merész húzás ilyet tenni. De bevált a dolog – írja ő. Maradt az internet, maradtak a DVD-k, a könyvek, a beszélgetés. Elolvasva a nevezett írást az a gondolat ötlött fel bennem, hogy bizony ahhoz, hogy az Isten előtti csendet gyakoroljuk, ki kell dobni vagy legalábbis hátrébb kell rangsorolni bizonyos dolgokat az életünkben. Hiszen a csend, főképpen az Isten előtti elcsendesedés nem megfosztja az embert valamitől, hanem épp ellenkezőleg: áldásokat tartogat. Csak a ma embere az a rohanó, a rá sose érő, a mindig elfoglalt ember – nem gyakran van csendben. Igen, rólad és magamról beszélek. Olyan nehéz megállni és az Úr előtt elcsendesedni. Neked sikerül? Minden nap? Törekedj arra, hogy ezzel induljon a napod, ezzel megalapozod az előtted lévő órákat, erővel tölt fel Isten üzenete és áldását mindenben érzed. Ha így élsz, tudod, hogy igazam van. Ha még nem így élsz, tégy próbát: indítsd napjaidat az Úr előtti csendben (ima, igeolvasás) és a hatás nem marad el… (Katona Béla)

A nap gondolata:

A világ Isten szőtte szőnyeg, mi csak a visszáját látjuk itt, és néha - legszebb perceinkben - a színéből is valami. (Reményik Sándor)

2011-10-19

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál. (Róma 8:28)

Mi van azokkal az embertársainkkal, akik nem szeretik Istent? Nekik nem minden a javukra? Bármily meglepő, azt kell írjam, hogy nincs! Azért nincs, mert nem tudják, de még csak nem is sejtik, hogy javukra lehetne az, ami jelenleg egyáltalán nem örvendetes. Ilyenkor az Istent nem ismerők és nem szeretők a sorsot átkozzák, szitkozódnak, bosszúsak vagy éppen panaszkodnak úton-útfélen. Velük ­– vagy inkább náluk – az a gond, hogy nem tudnak arról, hogy életük a világ Urának gondviselő kezében van. Nemcsak a hívők, hanem bizony a hitetlenek élete is. Azonban amíg mi ezzel tisztában vagyunk és megpróbálunk ennek megfelelően élni, gondolkodni, cselekedni, addig az Istenről tudomást sem vevők azt hiszik, hogy saját szerencséjük kovácsai. A hívő tudja, hogy szerencséről – éppen úgy, mint véletlenről – szó sem lehet. Amiről szó lehet az az Isten akarata, szándéka és vezetése. Imádkozz a még nem hívő családtagjaidért, barátaidért, ismerőseidért és tégy bizonyságot az Úrba vetett bizalmadról! Élj úgy, hogy az életed prédikáljon arról, hogy akik Istent szeretik, minden javukra van! (Katona Béla)

A nap gondolata:

 Ha majd lemegy a Nap. Mi marad? Mit  viszel magaddal az éjbe? Bántottál, szerettél, nevettél és féltél. Messze még a holnap reménye. (Károlyfi Zsófia)

2011-10-18

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál. (Róma 8:28)

Ez az Ige többeknek kedvenc mondata a Bibliából. Nem tagadom, hogy nekem is sokat jelent. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javára van.” De vajon tényleg tudjuk? Szerintem sokszor elfelejtjük, pedig szeretjük Istent. Minden a javunkra van? Igen! Nem tévedés ez? Nemcsak az van a javunkra, ami örömmel, boldogsággal tölt el? Nemcsak az van a javunkra, ami kitörő örömöt jelent, ami megvidámít, ami a fellegekbe repít? Nem, nemcsak ez, hanem minden. A szenvedés, a fájdalom, a próba, de még a kísértés is javunkra van. „Javamra vált a nagy keserűség!”- vallotta meg Ezékiás király miután halálos betegségéből is meggyógyult. „Teljes örömnek tartsátok, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.”- írja Jakab apostol. Hidd el: Isten nem téved, nem ejt hibát sohasem. Mindig a jót munkálja életedben, mert Ő nem a pillanatnyi örömre, hanem az örök életre, az üdvösségre tekint. Valami fáj vagy bánt jelenleg? Ez is javadra van. Isten formál, alakít téged a nyomorúságok által is. Ne feledd: minden a javadra van, ha szereted az Urat! (Katona Béla)

A nap gondolata:

 Ahhoz hogy megleld a boldogságot, képesnek kell lenned, hogy figyelmen kívül hagyd azt, amivel az élet tartozik neked, és elgondolkozz azon, hogy te mivel tartozol az életnek. (D.B.)

2011-10-17

A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. (Gal 6:9)

Kemény munka-e, hogy formában tartsuk a testünket? Igen! De van értelme? Igen! Nehéz-e a házasságban helyesen cselekedni? Igen! De van értelme? Igen! Nehéz-e minden nap Istennel időt tölteni és tanítványnak lenni? Igen! De van-e értelme és építő-e? Igen!

Hogy kibírd a rövidtávú erőfeszítéseket, mindig a hosszútávú jutalomra kell koncentrálnod!

"Ő (Jézus) aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült." (Zsid 12:2b)

Miért vállalta Jézus a keresztet? Mert tudta, hogy hatalmas öröm követi majd - az öröm, hogy láthatja szabadulásunkat! Azért tudta a kereszt fájdalmát elviselni, mert múltnak látta az eljövendő jutalomhoz képest.

Ha nehézségeken, fájdalmakon mész keresztül, akkor viseld úgy, hogy kiimádkozod magadból! Emeld fel a helyzeted Isten színe elé azzal a tudattal, bármi is legyen az nem  jelenti a világ végét!

Vess egy pillantást a 2 Korintus 11:24-30 versekre! Pált megverték és megkövezték,  túlélt egy hajótörést, rablótámadás érte, árvizeken lakatlan sivatagban és viharos tengeren vitte útja, vizet, ételt és alvást vagy ruházatot nélkülözött! Mégis, mindezek ellenére teljesítette a szolgálatát és képes volt az mondani, hogy "nem csüggedünk" "ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk" (2 Kor 4:16-17)

Mindent, amit Pál elszenvedett az evangéliumért "könnyű és átmeneti baj"-nak titulált. Tudta, hogy mindez csak nézőpont kérdése! Minimalizálta a fájdalmat azzal, hogy maximalizálta a jutalmat.

A mai Galata vers azt mondja, hogy "a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk." Mindig időbe telik, míg a magvetéstől az aratásig jutunk. Mindig azt várjuk, hogy egy imádsággal vetünk és egy gyors válasszal már arathassunk is. De ez egész egyszerűen nem így működik!

Bármilyen időszakban légy most, a vetés vagy az aratás időszakában mindkettő türelmet igényel és a reményt, hogy eljön az aratás, ha nem adod fel! Tekintsd hát múlt időnek a jelen szenvedését a rád váró örök jutalomért cserébe!

(Forrás: Napi remény)

A nap gondolata:

 Csodálom a régi öregeket, akik mikor gyermekeik kelengyéjét megvarrták, saját halotti ruhájukat kezdték elkészíteni. Mikor meglettek vele, gondosan kivasalva, kikeményítve őrizték. Miközben varrogatták, már biztosan készültek az elmúlásra. Ezt nem könnyek közt, fájdalmas arccal tették, ez az élet része volt mindenki számára. (Böjte Csaba)

Felhagyni az aggodalmaskodással

A mai napon ezt a mailt kaptam:

Email

>>>> Felhagyni az aggodalmaskodással

2011-10-16

Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. (Róma 12:17)

Egyik ismerősöm néhány hónapja keresztbe tett nekem irigységből. Aztán eljött a nap, amikor tudtam, hogy találkozunk. Azt terveztem, hogy szelíden, de határozottan szóvá teszem neki, hogy mit csinált és mennyire méltatlan volt hozzá, de megígérem, hogy imádkozom érte. Ilyen tervek után olvastam egy reggeli csendességem alkalmával a fenti igét. Rögtön sikerült félretenni az önös érdekeimet. Na, jó, azért annyira nem ment simán. Kellett hozzá, 1,5-2 óra. S mit ad Isten „emberem” rászorult a segítségemre. Csaknem fél órát beszélgettünk és nem hoztam szóba azt, hogy ártani igyekezett nekem. Mégis jó érzés volt bennem. Azért, mert Isten igéje más irányba fordított, mint amerre menni szándékoztam. A rosszra nem válaszoltam rosszal, bár nem is azzal akartam, de könnyen lehet, hogy indulataim elragadtak volna. Urunk azonban tudta ezt és meggyőzött engem a helyes viselkedésről. Tudom, hogy nem mindig vagyok ilyen meggyőzhető, de boldogan hajtottam este álomra a fejem, hogy sikerült engedelmeskednem. Téged melyik ige ragadott meg mostanában és térített el valami emberi ösvényről az Úr útja irányába? (Katona Béla)

A nap gondolata:

Minden embernek, aki Krisztust nem ismeri, vagy csalódott szíve van, vagy olyan szíve, amely olyan dolgok után vágyik, amelyekben egész biztosan csalódni fog. (Vida Sándor)

2011-10-15

Neked teljesítik a fogadalmakat. (Zsoltárok 65:2)

Vannak fogadalmaink? Teljesítjük ezeket? Szorult helyzetben könnyen fogadkozik az ember, aztán, amikor Isten segítségével elmúlik a baj, elfelejtjük hamar, hogy mit fogadtunk. De egyéb esetekben sem biztos, hogy komolyan vesszük az Úr előtt megfogadott szavainkat. Például keresztelésnél: úgy nevelem és neveltetem…. Mire neveljük gyermekeinket? Beszélünk nekik Istenről, Jézus megváltásáról? Vagy nem nagyon, mert nekünk se sokat jelent? És konfirmálnak gyermekeink vagy nem gondoltuk komolyan a kereszteléskori fogadalmat? S ha konfirmálnak, vajon tényleg a gyülekezet aktív tagjai lesznek, akik rendszeresen úrvacsoráznak és részt vesznek egyházközségünk alkalmain? S az úrvacsorázó keresztyén (Te is közéjük tartozol?)  komolyan veszi, hogy odaszánja életét az Isten ügyére? Vagy csak „fogyasztó” keresztyén marad, aki aktivitás helyett passzív tagja gyülekezetének? A házastársi fogadalom komolyságát és megtartását már nem is feszegetem… Tartsunk önvizsgálatot és tartozzunk azok közé, akikre érvényes ez az Ige, mert Istennek teljesítjük az előtte tett fogadalmainkat! (Katona Béla)

A nap gondolata:

A legnagyobb dicsőség nem az, hogy soha nem vallunk kudarcot, hanem hogy minden bukás után képesek vagyunk felemelkedni.

2011-10-14

Élesítik nyelvüket, mint a kardot, sértő szavaikkal célba vesznek, mint nyilakkal. (Zsoltárok 64:4)

Aki azt állítja önmagáról, hogy megtartja a Tízparancsolatot, az finoman szólva tévedésben él. Mert vagy nem ismeri a parancsolatok igazi tartalmát vagy öntelten, gőgösen, nagyképűen áll hozzájuk. Itt van például a Ne ölj! parancsolata. Ó, ezt nem nehéz betartani – gondolják sokan. De nézzük csak meg a mai Igénket! A zsoltáros azt állapítja meg, hogy szavakkal is lehet ölni. Biztosan te is átéltél már olyat, amikor valaki úgy szólt hozzád, mintha tőrt döfött volna szívedbe. Vagy okot adtál rá, hogy „beszóljon” vagy egyszerűen nem téged akart megtámadni embertársad, de mivel valaki felbosszantotta és te voltál legközelebb, a támadás téged ért. Nagyon tudnak fájni ezek a bántó szavak, de szoktunk-e arra gondolni, hogy időnként mi vagyunk azok, akik másokba kardot döfünk vagy nyilat lövünk? Akarva vagy akaratlanul is megsebezzük egymást. Lehet ez ellen küzdeni (és nem egymás ellen). 3 fő fegyvert ajánlok: hit, szeretet, megbocsátás. Hitből bocsáss meg a téged megbántóknak és szeretetből óvakodj mások megsértésétől! (Katona Béla)

A nap gondolata:

 Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt. (Wass Albert)

2011-10-13

Ne bízzatok zsarolt javakban, rablott holmival ne kérkedjetek! Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el!  (Zsoltárok 62:11)

Vagyona kétféle úton lehet valakinek: becsülettel vagy becstelenül. Az előbbi azt jelenti, hogy valaki tisztességesen és hatékonyan dolgozik vagy dolgoztatja a pénzét. Takarékos, félretesz, befektet és gyarapodik. Az utóbbi arról szól, hogy a törvényes lehetőségeket megkerülve megkárosítok valakit vagy valamit, az eszköz nem számít a cél ugyanis a gyarapodás. Mindkét esetre azt mondja az Ige, hogy ne legyen elbizakodott az ember. Miért is? Mert nem a vagyon tartja meg az embert, hanem Isten kegyelme. A fentebb vázolt két út közül nem lehet kétséges, hogy melyik a helyes, az ÚR előtt kedves.

Anyagi helyzetüktől függően lehet, hogy most sokan azt gondolják: mi közöm nekem ehhez az Igéhez? Nem mondhatom azt, hogy semmi! Ugyanis akár sok, akár kevés az – emberileg nézve – amid van, számot kell adni róla Gazdádnak. Előbb vagy utóbb Isten megítéli egész életünket, abban pedig még az anyagiakhoz való viszonyulásunkat is. Az Úrban bízzunk – gazdagságban és szegénységben egyaránt – ezt üzeni ma Igénk és éljünk ennek megfelelően. (Katona Béla)

A nap gondolata:

 A jövő nem fogja jóvátenni, amit te a jelenben elmulasztasz. (Albert Schweitzer)

2011-10-12

Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett.  Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. (Zsoltárok 32:1-2)

„Én, a vén marha bocsánatot kértem a fiataltól.” – mondta egy nyugdíjas éveiben járó asszony. A magam részéről teljesen megdöbbentem ezeken a szavakon, ugyanis bocsánatot kérni nem életkorunk függvénye, hanem a bűneinké. Teljesen mindegy, hogy mennyi idősek vagyunk: a bűn az bűn. Akkor is, ha olyan valakivel szemben követjük el, aki jelentősen fiatalabb nálunk. Egyáltalán nem marha valaki, ha belátja vétkeit és tud bocsánatot kérni. Ám ez egyáltalán nem könnyű. Büszkeség, gőg, ego mind-mind ellenállni próbálnak a bocsánatkérésünknek. Ne hagyd! Engedd Krisztust olyan naggyá nőni életedben, hogy a bocsánatkérés ne fájjon, ne essen nehezedre! Bűnt, vétket elkövetni mások ellen nagyon emberi dolog. Mindezt belátni, megbánni és bocsánatot kérni csak az Isten által megérintett ember képes. A bocsánatkérésen nincs mit restellni. Persze a bűneink fájnak – és az a jó, ha tényleg fájnak –, de a bocsánatkérés gyógyítja a lelki sebet. Találd meg újra és újra annak örömét, boldogságát, hogy milyen jó a megbocsátásban részesülni megvallott és megbánt bűneink után! (Katona Béla)

A nap gondolata:

Áldott az a bánat, mely arra késztet, hogy bűneink felett bánkódjunk. (Spurgeon)

Mi a motivációd? – Napi inpsiráció (Október 10.)

Mi a motivációd?

Máté 6:1-4

“Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól. (Máté 6:1)

Az ajándékod mögött rejtőző motivációd fontosabb magánál az ajándéknál.
>>> Mi a motivációd? – Napi inpsiráció (Október 10.)

2011-10-11

Te hallgatod meg az imádságot, hozzád fordul minden ember. (Zsoltárok 65:3)

Túlzásnak tűnik ez a megállapítás: „hozzád fordul minden ember.” Pedig így van. Vannak rendszeresen Istenhez forduló, Neki hálát adó, Hozzá könyörgő emberek. Vannak, akik ezt ritkán teszik meg, de a tudatosság nem kérdőjelezhető meg. S vannak olyanok is, akik a tudatosságot nélkülözve azt mondják bajaik, fájdalmaik idején: „Jaj, Istenem!” De ők is az Úrhoz fordulnak.

Boldog ember az, akinek életében megvan a tudatosság és a rendszeresség is. Az ilyen ember már kapcsolatot tart az őt kereső és megtaláló Istennel. Régóta vagy csak a közeli múltban kezdődött mindez a te életedben? A válasz a szívedben van, mert saját történetedet az Úr és te tudod, valamint azok, akiknek már beszéltél róla.

Fordulj az Úrhoz! Bátran, őszintén, bármikor. Ha örömöd van, azért. Ha szenvedsz, mert fáj valami, azért. Ha bűneid vannak – kinek nincsenek – azért. Nincs élethelyzet, melyben az ember ne fordulhatna az Úrhoz. Tehetjük ezt abban a biztos tudatban, hogy ő meghallgat. Élsz ezzel a lehetőséggel? (Katona Béla)

A nap gondolata:

A fontolgatással gyakran elmúlik az alkalom! (Publilius Syrus)

2011-10-10

Dávid így felelt a filiszteusnak: Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a seregek Urának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál. Még ma kezembe ad az Úr, leváglak és a fejedet veszem, a filiszteusok seregének a hulláit pedig még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom. És megtudja mindenki a földön, hogy van Isten Izráelben. (1Sámuel 17,45-46.)

A kicsi Dávidot látjuk, amint szemben áll a hatalmas erejű filiszteussal. Dávid nem is erős, nem is nagy. A király saját fegyverzetébe szerette volna öltöztetni - legalább fegyverzete legyen. De Dávid járni sem tudott benne. Az Ördöggel szemben soha ne használjunk emberi fegyvereket! Értelmünkkel, képességünkkel nem megyünk semmire. Erőtelen fegyverek. Dávid megmondja, honnan veszi az erőt: "A Seregek Urának... nevében megyek ellened." Dávidnak volt Valakije! Egy olyan Név, amely erőt jelentett számára. Neked is Jézus neve a fegyvered? Dávid teljes bizonyossággal meri mondani: "A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek." Milyen megdöbbentő bizonyosság! Egy hatalmas sereg előtt ki meri jelenteni, és fel meri tenni rá Isten nevét. A hatalmas tömeg csak ámul, hogy mi lesz most?! A hit nem hit, ha nem halálosan komoly. Ha nem mered rá feltenni az életedet, akkor neked nincs hited. Akkor csak vallásos vagy, de nem hívő. "Aki Isten elé járul, annak hinnie kell, hogy ő létezik" (Zsid 11,6).  Góliátnak mindene az ereje. Dávidnak nincs egyebe, mint parittyája, az öt sima kövecske, és a Seregek Urának neve, Akinek adatott minden hatalom. Dávid azt mondta: "Tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene." Ne azt tudja meg az egész föld, hogy ő milyen erős, milyen ügyes. Félek, azért nem adja az Úr az erejét, mert mindig magadat akarod mutogatni, a saját hívőségedet, mindazt, ami neked és benned van. Az öt sima kövecske Isten gyermekeinek az imádsága. Nincs győzelem, csak imádsággal és a Seregek Urának nevével! (Trausch Liza)

A nap gondolata:

A tárgyak kényelmet adnak, a pénz nyugalmat, de a Szeretet - ami a legfontosabb a világon - nem veheted meg pénzen…

2011-10-09

Mert úgy van ez, amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt." (Máté 25:14-16.)

A példázatokat le szoktuk fordítani a mi nyelvünkre. Mindenki maga tudja jobban, hogy Isten neki milyen tálentumot adott. Arra van az életünk, hogy kibányásszuk magunkból, mindazt, amit Isten tervezett és azt, amit fel tudnánk használni. Vajon észrevesszük-e? Szánunk-e arra időt, hogy önmagunkkal is foglalkozzunk? S ha megtaláltuk ezeket a képességeinket, akkor jön a kérdés, hogy mennyit adunk majd vissza Istennek az utolsó ítéletnél ebből? Hogy tudtuk felhasználni? Mi az, amit Isten szolgálatába tudunk állítani? Például tudunk hallgatni. Ti kaptatok Istentől tálentumot, amit befektettetek egy házigondozói tanfolyamba, tudtatok tanulni, akartatok dolgozni, idősekkel foglalkozni, még ha kezdetben úgy is volt, hogy nem nagyon fog ez menni. De mégis azt tapasztaljuk, hogy megy. Szeretnek benneteket, én úgy látom, hogy ti is szeretitek a munkátokat. Magatokat mennyire érzitek értékesnek, vagy értéktelennek? Én nem vagyok másabb, mint ti vagytok, vagy azok a bácsik vagy nénik, akiknek szolgálunk, akiknél bibliaórát tartunk, vagy akikhez elmegyünk családot látogatni. A különbség, hogy van lelkészi diplomám, de ugyanolyan bűnös, esendő, gyarló vagyok, ugyanolyan ember. Nekem is van kertem, én is szoktam kapálni. Nektek van egy házigondozói végzettségetek, van egy érettségitek, de nem szabad, hogy úgy érezzük magunkat, hogy mi a gondozottak fölött állunk és szerintem nem is érzitek így. Akkor tudunk igazán érvényesülni ebben a világban, ha egyenrangúaknak tekintjük egymást. Mert mihelyt elkezdünk egymás fölé emelkedni, kialakul az alá fölé rendeltség és elcsúszik az egész és már nem leszünk olyan megbízhatóak. Ha van célunk, akkor egy kicsit értékesebbnek gondoljuk magunkat. Isten gondviselése itt van velünk manapság is. Ő adott nektek munkát. Egy munkaközösség vagyunk és Istennek egy szolgáló népe. (Fekete Ágnes)

A nap gondolata:

 Sokan elengedik az élet apró örömeit, miközben a nagy boldogságot várják. (Perl S. Buck)

2011-10-07

Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben. Ő így felelt: Nem akarok; később azonban meggondolta magát, és elment. Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram - de nem ment el. Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát?" "Az első" - felelték. Jézus erre ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti azonban ezt látva még később sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki. (Máté 21:28-32)

Miért rokonszenvesebb a meggondolatlan „nem”, mint a meggondolatlan „igen”? Mert a meggondolatlan „nem”-ből meggondolt „igen” lehet… Miért változik, meg aki nemet mondott? Mert az igazság Lelke is működik ebben a világban, nem csak a gyávaság és lustaság lelke. És mindkét szellemiség számára átjáróház az ember élete. Mindkettő ostromol bennünket. „Ezt jelenti embernek lenni, amit én csinálok?” Aki komolyan kezd gondolkozni ezen és egyre többet próbál tenni az igazi emberség érdekében, egyszer csak ott találja magát a gazda szőlőjében. Még akkor is, ha a szája azt mondta, hogy nem megyek. De volt egyszer itt valaki, aki igent mondott és igent cselekedett. Ő azt mondta, hogy „Igen, Atyám” és ment a keresztig engedelmesen. Ezt a Valakit adja Isten barátul mindannyiunknak. Azt mondja Jézus: Nemet mondasz és tartod is magad hozzá? Én azért jöttem, hogy lehetőséget adjak arra, hogy megváltozzon a véleményed, most amíg van rá mód és van rá időd. Használd ki a kellemes időt. Nemet mondasz? Nem baj, hiszen ilyen barátok vettek körül annak idején is. Ide való vagy, hisz ilyenekből lettek az én tanítványaim is. Biztos van okod rá, hogy nemet mondj, de azért tarts velem, s gondold át még egyszer, és igenné válik a cselekedeted. Igent mondasz az Atyának? Nagyszerű, én is ezt mondtam. Gyere hát, csináljuk együtt. Benne vagy? (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

 Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel.

2011-10-06

Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben. Ő így felelt: Nem akarok; később azonban meggondolta magát, és elment. Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram - de nem ment el. Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát?" "Az első" - felelték. Jézus erre ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti azonban ezt látva még később sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki. (Máté 21:28-32)

A bűnösök azok, akik először azt mondják, hogy nem. Engem nem érdekel az Isten. De aztán elgondolkoznak Jézus szelíd szaván, és mégis mennek, vagyis nemcsak felismerik bűnösségüket, hanem el is hagyják azt. Ez a megtérés. Az igent mondók a kegyesek, a „jók”, de aztán mégis engedetlenek, mert elhagyva igen mondásuk helyét az Isten házát, mégsem mennek ki a szőlőskertbe, az Isten szőlőskertjébe munkálkodni. „A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.” Mire gondolt az Úr Jézus, amikor ezt monda? Arra, hogy a bűnösök megtérnek, ők meg nem. Isten nem a szavainkat veszi komolyan, hiszen vannak elsietett szavaink, de Isten nem akad el azoknál. Egész életünket nézi és türelmesen gondozza, várja, míg megérik és tettekké válik. Miért vagyunk általában minden ügyben a szólásra gyorsak, és a cselekvésre oly lassúak? Miért van ez így? Mert mondani könnyebb, mint cselekedni. Ha kimondom, hogy igen, akkor megkönnyebbülök, vagy akkor legalább békén hagynak. Vagy nem néznek rám rossz szemmel. De amikor cselekedni kell, annyi kifogás akad.Egy kiutunk van. Belátva ezt mondani: „Isten légy irgalmas nekem, bűnösnek.” Az Úr Jézus figyelmeztet, hogy „Nem mindenki, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megy be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” Ezért szól keményen azokhoz a fiakhoz, akik csak szájukkal mondanak igent, és meg is mondja nekik, amit csak maguk között beszéltek azelőtt, hogy: „Mert eljött hozzátok János az igazság útján és nem hittetek néki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek néki; ti pedig, akik ezt láttátok azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki.” (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

A szív jósága olyan, mint a nap melege: életet ad. Csak a jóság, a szeretet maradandó. Olyan, akár a forrás. Minél többet merítesz belőle, annál jobban buzog.

2011-10-05

Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben. Ő így felelt: Nem akarok; később azonban meggondolta magát, és elment. Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram - de nem ment el. Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát?" "Az első" - felelték. Jézus erre ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti azonban ezt látva még később sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki. (Máté 21:28-32)

 Két fiúról beszél az Úr Jézus. Fiak. Tehát családon belül van mindkettő. Az egyik olyan, aki azt mondja, hogy nem, és aztán meggondolja magát és mégis megy. A másik olyan, aki azt mondja, hogy igen, de mégse megy. Nézzük az első fiút. Nem baj, ha első válaszod Isten számára „nem”. Ha valaki megért ebben téged, Isten mindenkinél jobban megért. Fáradt vagyok, rossz tapasztalataim vannak, csalódtam az életben, Istenben, egyházban, papokban. Isten türelmesen vár. De hívő életünkben is így van: olvassuk, vagy hallgatjuk az igét, s elismerjük igazságát, de aztán ha cselekvésre kerül a sor, igenünkből nem lesz. Van azonban olyan is, - bár lenne egyre több - hogy váltig tiltakozom, nem adok, nem látogatom meg, nem teszem meg, ha még egyszer jön, nem hallgatom meg, stb. - de aztán mégis igen lesz belőle a cselekvés terén, mert a fiakat megfeddi az Úr akár a lelkiismeretükön keresztül is… (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Mielőtt hozzáfogsz, hogy megjavítsd a világot, háromszor járd körbe a saját házadat. (kínai bölcsesség)

2011-10-08

Mert úgy van ez, amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt." (Máté 25:14-16.)

Ha céltalanok vagyunk, lehet, hogy reggel fel se kelünk. Vagy nincs kedvünk fölkelni se, nincs kedvünk az egész naphoz. Fazekas Pisti gondnokunktól hallottam már azt a történetet, hogy valaki hajnali négykor, amikor nagy álmosan felszállt a buszra, azt mondta: "Könnyű neked Pistikém, te minden reggel ilyen korán kelsz." Miért kel föl az ember? Mert el kell mennie. Ezt kell csinálni és nemcsak a pénz számít. A pénzért kelünk föl? Akkor, amikor felkelünk nem is gondolunk a pénzre, csak az előttünk lévő feladatokra. Ez a világ azért siklik ki, mert nagyon sokan cél nélkül élik az életüket. Isten mindannyiunknak ad tálentumot.

Ebben a példázatban a tálentum fizetőeszköz volt. A Bibliám hátulján van egy táblázat, ahol nem a pénzek között, hanem a súlymértékeknél találjuk a tálentumot. Egy tálentum az 49 kilogramm és 110 gramm. Azt mondja Jézus ebben a példázatban, hogy volt, aki öt tálentumot kapott, a másik kettőt és a harmadik egyet. Az egy tálentum tizenöt évi keresetnek felelt meg. Azért az, szép kis összeg! Ha rátok hetvenöt millió forintot bíznának, mit csinálnátok? Egyből az jutna eszetekbe, hogy hogyan tudnánk magunkra felhasználni, mert ez rengeteg pénz. Amikor visszajön az úr, az első és a második ugyanannyit ad vissza a kapott mellé, a harmadik pedig visszaadja azt az egyet. Pedig tudja, hogy ura ott is arat, ahol nem vetett. Ezért úgy gondolta, hogy bosszút áll rajta és nem ad neki vissza csak egyet… (Fekete Ágnes)

A nap gondolata:

Azt hiszem az első kérdés, amit meg kell válaszolnom magamnak, hogy képes vagyok-e tenni a boldogságért, hogy képes vagyok-e szeretni még. Mert szeretni nehéz. Ha szeretsz, az nem jelenti azt, hogy téged is szeretnek, pedig szeretve lenni jó és még jobb, ha ezt a tudomásunkra is hozzák. Eltelhetnek évek úgy, hogy becsapod az agyad, de attól még nem lesz igaz, amit hiszel. Az első dolog, amit megtanultam, hogy nem az az igazán fontos, hogy mekkorát tud kérdezni az ész, hanem az, hogy milyen nagyot tud felelni a szív. Tud akkorát, hogy saját magad is megdöbbensz rajta.

2011-10-04

Milyen hatalommal teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat? (Máté 21:23)

 Az őszinte kérdések mindig az alaposabb, és mélyebb ismeret megszerzésére irányulnak. De vannak akadékoskodó kérdések is, amelyek a kérdezett személy megszégyenítését, zavarba ejtését kívánják elérni. Mai Igénk kérdése, amely a főpaptól, és a nép vezetőitől ered, Jézus megszégyenítését lehetetlenné tételét szorgalmazza. Milyen hatalommal cselekszed ezeket? Ki adta néked ezt a hatalmat? – tör ki belőlük Jézus tetteit látva. A hatalmat lehet simán, vagy erőszakkal megszerezni. De lehet örökölni is. Tehát Jézus hogyan jutott hatalomhoz? Ez érdekelte az ő ellenségeit. Még Jézus ellenségei is elismerték az Ő hatalmát, hiszen minden szemlélő előtt nyilvánvaló volt, amit az Úr tett. Jézushoz minden kérdéssel oda lehet fordulni. De egy feltétele van, hogy őszinte legyen. A hamis közeledést Jézus elutasítja. Az őszinte magatartásra őszintén felel. Ha valamire nem kapsz választ, vagy azt a választ kapod, hogy én sem mondom meg, akkor ne Jézust hibáztasd. Vizsgáld meg inkább a szívedet és szavaidat. Mert csak tiszta szívből származik őszinte szó, amelyre mindig kapsz valami választ. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

 A harag pálcája a déli napsütést is halálos veszedelemmé varázsolja, de  a megértés köntösén a legélesebb tőr is kicsorbul. (Gaál Péter)

2011-10-03

"Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz..." (Mal. 3:24a)

Megjegyzés: Erik Rees majdnem 15 éve a Saddleback Gyülekezet lelkipásztora. Márciusban Erik 12 éves lányánál, Jessica-nál egy nem műthető agydaganatot vettek észre az orvosok. Azért írta ezt az erőteljes emlékeztetőt, mert a gyermekeinkkel töltött idő ajándék Istentől.

A - Alkalmazd Isten útmutatását!

Minden nap kezdetén kérd Istent, hogy adjon neked bölcsességet és erőt, hogy a tőled telhető legjobb apa legyél. Soha ne áldozd fel családodat a munka oltárán. Igen, Isten az első az életedben, de a családod a második, a munkád pedig a harmadik. Ez azt is jelenti, hogy hagyd abba a telefonod nézegetését vacsora alatt, ne emailezz tévézés közben. A gyermekeim tudják, mikor vagyok velük, és mikor vagyok csak úgy a szobában.

P - Pátyolgasd őket!

Öleld meg gyermekeidet, és mondd el mindegyiküknek minden nap, hogy szereted őket. Nem számít, mennyi idősek, öleld meg őket, és beszélgess velük. Ne helyettesítsd a hagyományos szeretetet sms-ekkel és emailekkel. Használd a hangod és a karjaidat a szeretet kimutatására. Ez meg fogja őket erősíteni abban, hogy számodra ők nagyon fontosak. Ha nem ismered gyermekeid szeretetnyelvét, tanulmányozd őket, hogy képes legyél összekapcsolódni velük olyan módon, ahogy Isten "összedrótozta" őket.

A - Add oda az idődet!

A gyerekek a szeretetet IDŐ-nek betűzik, úgyhogy szánj rá időt, hogy velük legyél. Nem tudom, hogy ez mit jelent számodra és gyermekeid számára, de találd meg a módját, hogy nekik adhasd napod legjavát (a maradék időd helyett). Nagyon könnyű belebújni az munkába és engedni hogy más dolgok elrabolják a napodat. Légy körültekintő, találd meg a módját annak, hogy gyermekidnek add az idődet.

Bízom benne, hogy ezek az emlékeztetők segítenek megerősíteni kapcsolatodat Istennel és gyermekeiddel. Isten megadta nekünk az apaság ajándékát, harcolnunk kell azért, hogy olyan jó apák legyünk, amilyenek csak lehetünk.

(Napi remény)

A nap gondolata:

Erős vár a mi Istenünk, kemény vasunk és vértünk. Ínségben együtt van velünk, megvált és harcol értünk. (Luther Márton)

2011-10-02

Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.  Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. (Máté 22:37-39)

Másik próbálkozás, hogy pont az ember szeretetéről feledkezünk meg és csak az Istent imádjuk! Vigyázat, itt sem állunk jobban. Hiszen a szerzetesi rendek egy része így jött létre: félre vonulok e bűnös világtól és majd a magam csendjében elleszünk szépen Istennel. Az emberek meg csak marják egymást, ahogy tudják, és kínlódjanak csak tovább! Oda sem figyelek rájuk! Vigyázat! El ne higgyük, hogy Isten az emberen keresztülgázoló szeretetet kíván! De nézzük itt is az eredményeket! Mi jött el? Vér, szenvedés és hatalom, de nem Isten országa! Be kell lássuk: nincs más esélyünk arra, hogy Isten igazsága a mienk legyen, minthogy a szeretet kettős parancsát együtt megtartsuk! Be kell lássam, hogy ha nem szeretem Istent teljes odaadással: képtelen vagyok a másik embert szeretni és ez érvényes a házastársamra, gyerekemre, szüleimre is! Ha nem szeretem a másik embert úgy, mint magamat, hiába mondom én, hogy mennyire szeretem Istent, semmit sem ér, mert szeretetem alapindulata rossz, téves! Meg kell térnem ma is! Odaállni Isten elé: Uram! Te tégy késszé, hogy teljes lényemmel szeresselek és meg tanuljam a másik embert is igazán szeretni! (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Ne keress rózsát ott, ahol már más szedett. Találsz sok virágot, pompás réteket.

2011-10-01

Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.  Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. (Máté 22:37-39)

Szeresd az Urat és szeresd felebarátodat! Vagyis szeretni és ezt a szeretetet gyakorolva élni. Ettől függ számomra Isten minden kijelentése! Tudok-e szeretni? Tudom-e Istent szeretni, és tudom-e a másik embert szeretni? Sőt, tudom-e ezt egyszerre tenni? Mivel e kettőtől függ minden az Istennel való kapcsolatomban, ezért nyilvánvalóan ki kell jelentsük: e kettőtől együtt függ! Mi azonban szeretnénk olykor legalább az egyiket megspórolni valamiért! A világ válságban van és ez a válság folyamatosan jelentkezik! Időnként koncentráltabban, máskor kevésbé! Nézzük csak, hogy van ez!

 Az ember történelme során hol az egyik feléről feledkezik meg, hol a másik feléről. Az egyik, mikor úgy akarunk embert szeretni, hogy Istent kihagyjuk. Történelmünkben folyamatosan jelentkezik ez. Egyszer humanizmusnak nevezzük, máskor felvilágosodásnak. Olykor kijelentjük, hogy „minden ember egyenlőnek születik”, máskor pedig a „Szabadság, egyenlőség testvériség” jelszóval fejezzük ki igyekezetünket. Filozófiai rendszert alkotunk, mely kizárja Isten létezését és ráépítünk erre egy társadalmi rendszert. De az ember összes ilyen törekvése közül melyik hozott igaz emberszeretet e világra? Egyik sem, állapíthatjuk meg szomorúan! Vért, szenvedést és egyeseknek hatalmat hozott csupán… (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Legyen bátorságod elviselni az élet nagy fájdalmait, türelmed szembenézni az apróbbakkal; s amikor elvégezted napi feladatodat, békében térj nyugovóra. Isten ébren virraszt. (Victor Hugo)