2011-11-30

Mert nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jőne; és oly titok, ami ki ne tudódnék. Amit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek. (Máté 10:26-27.)

Arányt tévesztett a beszédünk. Nemcsak a gyerekekkel, de az egész felnőtt társadalommal meg kellene értetni, hogy ha bárhol elhangzik valami, az ugyanazzal a súllyal bír. Emlékszem, egyszer még teológushallgató koromban, kis gyülekezetekben kellett istentiszteleteket tartani. Valaki elkezdte beosztani, hogy a tehetségesebb diákok menjenek a nagy gyülekezetekbe, mert ott sokan vannak és mégsem mindegy, hogy mi hangzik el. Egy kisebb vita lett ebből. Az elhangzott szó, akárhány ember hallja, ugyanúgy egy elhangzott igazság. Ugyanolyan súlya van. A megcselekedett szó, óriási erő. Ha senki sem látja, de ha ezren látják, akkor is. (Fekete Ágnes)

A nap gondolata:

Önmagunkon uralkodni a legnagyobb uraság. (Ecsedy)

2011-11-29

Mert nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jőne; és oly titok, ami ki ne tudódnék. Amit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek. (Máté 10:26-27.)

Az egyenes és felelősségteljes beszéd ma nagy kincs. Hallottam, hogy egy iskolában a tanár kinyomtatott egy fényképet, amit a tanuló a facebook-ra tett fel saját magáról. Kacér kép volt. A lány elvörösödött, mindenki furcsán nézett a képre. Mire a tanár megkérdezte: ha most zavarba jössz, amikor harminc ember látja ezt a képet, hogyhogy nem jössz zavarba, amikor több százezer számára föltetted a világhálóra? A lány és nagyon sok ember nem érzi az arányokat. Ha személyesen mutatok meg egy képet magamról, az súlyosabb eseménynek, kitárulkozásnak tűnik, mint amikor felteszem a világhálóra, pedig több millió embernek teszem így elérhetővé. Mintha megváltozott volna az az irány, amiről Jézus beszél. Fülbe súgva, titokban, ha régen így mondtak valamit és végül a háztetőkről kiabálták, akkor mindenki azt gondolta, hogy a rejtett dolog, az a kérdéses igazság, és amiről mindenki beszél, azt hiszik el az emberek. Ma mintha fordítva lenne igaz. Először hirdetik a háztetőkről, mai módon szólva felteszi valaki a világhálóra. Mintha nem éreznék az emberek, hogy ugyanez az, amit ott súgnak a legrejtettebb szobában. (Fekete Ágnes)

A nap gondolata:

Ha tudnák az emberek, milyen nagy boldogság rejlik a legyőzetésben, akkor senki sem menekülne előle. (Trudel)

2011-11-28

Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek! (Kolossé 3:23)

Michelangelo egyik legnagyszerűbb alkotása Dávid szobra. Olyan nagy szenvedéllyel dolgozott rajta, hogy gyakran ruhában aludt, mert sajnálta az időt arra is, hogy levegye, majd ismét felvegye őket. Újra meg újra megvizsgálta a márványt, hogy lássa, milyen póz lenne a legalkalmasabb. Több száz vázlatot készített a lehetséges testtartásokról, és aprólékos rajzokat modellekről. Ötleteit kipróbálta kis viaszszobrokon, és csak amikor azokkal elégedett volt, akkor vette kezébe a vésőt és a kalapácsot. A Sixtusi-kápolna mennyezetfreskóján ugyanilyen igényességgel dolgozott. Kényelmetlen szögben feküdt kemény deszkákon, a boltív alatt megszorult fullasztó levegőt lélegezte be, szemét égette, bőrét irritálta a vakolat pora. Az elkövetkező négy évben szó szerint verejtékesre dolgozta magát kemény munkával – de nézd csak meg a végeredményt! Martin Luther King mondta: „Ha egy ember utcaseprő, akkor úgy seperjen utakat, ahogy Michelangelo festett, ahogy Beethoven komponált, vagy ahogy Shakespeare írt verseket. Olyan jól seperje az utakat, hogy a mennynek és a földnek minden lakója megálljon egy percre s azt mondja: ím, itt élt egy nagyszerű utcaseprő, aki jól végezte a munkáját!” Ha nem vagy szenvedélyes abban, amit csinálsz, keress valamit, amit szenvedélyesen tudsz csinálni! Ne csak az hajtson, hogy pénzt keress, arra törekedj, hogy hatással legyél! Célod ne a túlélés legyen, hanem az, hogy valami jelentőségteljeset tegyél! Pál megmutatja, hogy mi a végső célja annak, hogy mindig a legjobbat nyújtsuk: „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek… az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát!” (Kolossé 3:23-24).

(Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:

Kapaszkodj Istenbe, mint a madár: amikor énekel, remeg alatta az ág, de tudja, hogy tud repülni. (Don Bosco)

2011-11-27

Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta.  Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. (Ézsaiás 53:4-5)

Jézus szenvedései mit jelentenek neked? Hiszed, hogy érted, helyetted, miattad történtek a golgotai események? Az alábbi történet beszámol arról, hogy valakit mi módon érintett meg Jézus szenvedése: 

Virgil Gheorgiu író beszél egy rab emberről, akit a koncentrációs
táborban a félelem és kín teljesen tönkretett. Egyik este nem bírja
tovább, és elhagyja barakkját. Olyan kétségbeesett, hogy véget akar
vetni mindennek, és az elektromos árammal telített szögesdrótba akar
dőlni. Oda vezető útján a kis tábori kápolna mellett halad el. Csak egy
egyszerű sátorból áll. A fogoly belép, és előremegy a primitív oltárhoz.
Egy kereszt áll rajta két nyers ágból összetákolva, és azon
kartonpapírból összeállított megkínzott alak. Az öt piros sebet egy
cigarettás doboz papírjából tépték le és ragasztották oda. A
töviskoronát egy konzervdoboz bádogjából vágták ki. A fogoly
megindultan áll a meggyalázott nyomorúság képe előtt.- Ó Jézus - mondja -, még sohasem láttalak téged így szenvedésedben.
Ezekkel a szavakkal megfordul, és csendesen visszamegy barakkjába.
Nem tud már a szögesdrótba futni. Nem, most már nem kell megtennie. Már nincs egyedül szenvedéseiben.

Szenvedsz valamitől? Nem vagy egyedül. Jézusra nézz és erőt kapsz…

A nap gondolata:

A fájdalom Istennek a követe, akit hívogatóba küld hozzánk, az utcán kóborló koldusokhoz. Minket hív királyi vacsorára: az Ő Fiának lakodalmára.

2011-11-26

Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta: "Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.  Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik."

Önigazult vagy megigazult ember vagy? A következő történet egy önigazult emberről szól:

Egy ember jött be az orvosi rendelőbe, és azt mondta:

- Doktor úr, borzasztó fejfájásom van, és sohasem enyhül. Tudna valamit adni rá?

- Természetesen. De előtte hadd ellenőrizzek néhány dolgot. Mondja, szokott maga szeszes italt inni?

- Szeszes italt? - kérdezett vissza az ember felháborodottan. - Sosem nyúlnék ilyen mocskos dologhoz.

- Dohányzik?

- A dohányzást utálatosnak találom. Soha életemben nem nyúltam dohányhoz.
- Még megkérdezni is szégyellem, de hát tudja hogy van ez, nem szokott éjjel lányok után futkosni?

- Persze hogy nem! Minek néz maga engem? Minden éjjel legkésőbb tíz órakor ágyban vagyok.

- Mondja kérem, - kérdezte a doktor -, ez a fejfájás, amiről beszélt, olyan éles, hasogató fájdalom?

- Igen - válaszolta az ember. Pontosan az, éles, hasogató fájdalom.
- Egyszerű, barátom. A probléma az, hogy túl szoros a fején a glória. Csupán egy kicsit lazítanunk kell rajta.

Ne értsük félre ezt a történetet: nem bűnpártolás vagy bűnre csábítás van benne. Természetesen fontos, hogy törekedjünk a bűn nélküli életre, noha Jézuson kívül soha senki el nem érhette azt. Azért ne feledjük, hogy megigazult emberek vagyunk, akik kegyelemre szorulnak, és akik Krisztusban meg is kapták ezt a kegyelmet és ezért hálából – nem önteltségből – igyekszünk Neki élni és Őt szolgálni!

A nap gondolata:

A gőg kibuktatta Sault a királyságból, Nabukodonozort az emberek társaságából, Hámánt a fejedelmi udvarból, Ádámot a paradicsomból, és Lucifert a mennyországból. (Spurgeon

2011-11-25

Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében… (Mt 28:19)

Igénk második felére szeretném most a hangsúlyt tenni. Egy Istenben hiszünk, aki úgy jelentette ki magát, mint Atya, Fiú, Szentlélek. Vagyis a Szentháromság Isten gyermekei vagyunk. Ez (is) egy felettébb nagy titok számunkra. Olyan, amit ésszel nem, csak hit által érthetünk meg. Az alábbi történet kicsit közelebb vihet bennünket ehhez:

Az idős lelkész dolga végeztével és betelve az élettel (meg minden hasonló, amit ilyenkor szokás mondani) meghal, majd a mennybe kerül (mily meglepő). Nagy megdöbbenésére a menny kapuján belépve egy asztalnál vizsgabizottság várja, akik előtt egy-egy laptop áll. Hamar nyilvánvalóvá lett, hogy a vizsgabizottság három tagja nem más, mint az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Az idős lelkészt megkérik, hogy üljön le a velük szemben elhelyezett székre. „Most pedig értékeljük a prédikációidat” szólal meg a vizsgabizottság elnöke, az Atya. És hárman, sorban elmondják ellenvetéseiket, meglátásaikat a lelkész szolgálata, prédikációi kapcsán. Az Atya hangsúlyozta, hogy dicséretes, hogy sokat beszélt Isten egységéről, és a teremtésben betöltött szerepéről, de hiányolta a gondviselés tanának kidomborítását. Az ötből 2,5 pontot adott. A Fiú örömét fejezte ki, hogy a prédikációkban sokat beszélt a vérről, a golgotáról, de fájlalta a tényt, hogy soha nem mutatott tovább, és nem beszélt a feltámadásról. Az ötből 2 pontot adott. Végül a Szentlélek következett, aki megjegyezte, hogy a prédikációk általában nagyon logikus felépítésűek voltak, tele illusztrációval, de szomorúan konstatálta, hogy általában hiányzott mindből a személyes példamutatás. A Szentlélek hiányolta a megváltás örömének az ízét a prédikációkból, betűszagúnak és mesterkéltnek minősítette. A lelkész izzadt, rettegett, gondolván, hogy nem megy át a vizsgán, és innen a kapuból vissza is fordulhat, hogy elkövetett mulasztásaiért megkapja méltó büntetését. Azonban a Szentlélek ötből öt pontot adott a lelkésznek. Az idős lelkész leküzdve minden félelmét, alázatosan megkérdezte: „ha ennyire hiányosak voltak a prédikációim, akkor miért kaptam mégis maximális pontszámot rájuk?” A Szentlélek szeretetteljes mosoly kíséretében csak ennyit mondott: „Ez a kegyelem.”  

A nap gondolata:

Istent nem lehet meghódítani, Istennek csak hódolni lehet. (Ravasz László)

2011-11-24

Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután… (Mt 25:21)

Az ember olykor nagy dolgokra vágyakozik, pedig a kicsiben is hűnek kell lennünk ahhoz, hogy többet bízzon ránk Urunk. Ennek jobb megvilágítására álljon itt egy igaz történet:

Történetünk egy hölgyről szól, aki egy nagyvállalat vezérigazgatójának asszisztense volt. Szüleitől keresztyén nevelést kapott, de nem vette túl komolyan a hitét, amíg egyszer megérintette Isten Igéje. Ott és akkor elhatározta, hogy ezentúl Jézus Krisztus tanítása szerint él. Az Úr Jézusban frissen felfedezett hit örömével ment oda egy napon a főnökéhez, és közölte vele, hogy a jövőben nem fogja leírni és továbbítani az üzleti életben általánosan elterjedt hazugságokat. Főnöke csodálkozva nézett az eddig olyan kiegyensúlyozott nőre, és így szólt:

 - Jó, ez a maga dolga, de akkor felmondok magának. A felmondási idő leteltéig a könyvelésben dolgozhat. Az eset az egész cégben nagy feltűnést keltett, mindenki erről pletykált. Az emberek szemében lekerülni a vezérigazgatói asszisztensi állásból egy kezdő könyvelő pozíciójába nagy lecsúszást jelentett, de Ilona mindenki meglepetésére bátran és nyugodtan viselte a sorsát. Elérkezett az utolsó munkanapja. A nagyfőnök hívatta:

- Talált már új állást? - kérdezte.

- Nem. - érkezett a válasz.

- Ez esetben, kérem, maradjon itt. Ön lesz itt az első pénztáros.

Aki lop, az hazudik is - mondja a régi közmondás. A vezérigazgató nyilvánvalóan tudta, hogy aki nem hazudik, az a pénzdolgokban is abszolút megbízható.

Légy hűséges és munkáld Isten dicsőségét ott és abban, ahová állított az Úr!

A nap gondolata:

Az Istennel való helyes kapcsolat kulcsa az engedelmesség.

2011-11-23

Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. (Zsoltárok 119:105)

Isten Igéje egyeseknek gúny tárgya, másoknak semmit nem jelent, sokaknak pedig napi lelki táplálék, melyben Isten szól az emberekhez. Az alábbi történet tanulságos lehet abból a szempontból, hogyan változhat a Bibliához, mint Isten kijelentéséhez való viszonyunk.

Egy fiatalember gyakran kigúnyolta a Bibliát. Egyszer megint lekicsinylő megjegyzést tett rá.

- Olvasta maga már tulajdonképpen a Bibliát? - kérdeztem tőle.

- Ugyan mit gondol? Én és a Biblia! Nevetséges!

Elővettem egy vadonatúj, bőrkötésű Újtestamentumot:

- Nézze, ezt a szép kis Bibliát magának adom, ha megígéri, hogy elejétől végig elolvassa.

Az ajánlat nagyon csábító volt. Azután hetekig nem láttam a fiatalembert. Egyszer csak megint megjelent.

- Nos - kérdeztem -, hogy állunk a Bibliával?

Nagyon komolyan felelt:

- Tudja, különös dolog ez. Elkezdtem olvasni. Sok mindent nem értettem meg. Már abbahagytam volna - de hiszen megígértem, hogy végigolvasom! Azután sok mindent találtam benne, ami szíven talált és nyugtalanított, úgy, hogy legszívesebben eldobtam volna a könyvet. De megígértem, és végig kellett olvasnom. Később annyi vigasztalást találtam benne, hogy egész boldog lettem. Amikor befejeztem, azt mondtam magamban: ha igaz az, amit ez a könyv mond, akkor el vagyok veszve, ha nem változtatok az életemen. Hozzáfogtam, hogy nagytakarítást csináljak a szívemben. És most - a Biblia az élet könyve számomra.

Neked is az élet könyve a Biblia? Akkor vedd és olvasd! Minden nap!

A nap gondolata:

Isten Igéje olyan, mint a villamos áram, nemcsak világít, de erőt is ad.

2011-11-22

Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz. (Józsué 1:9)

Csalódni Istenben? Lehetséges ez? Lehetséges, de csak egy esetben: ha hamis váradalmaid vannak. Amúgy soha nem fogsz benne csalódni. Ő ugyanis hűséges ahhoz, amit megígért. Megígérte, hogy velünk lesz. Akkor a legnehezebb időkben miért látjuk csak egy pár lábnyomát életünk útján? Mert Ő bennünket a vállain hordoz. (Ismered? Lábnyomok…) Nem hisszük időnként, de nem bírnánk el az élet nehézségeit nélküle. Könnyű életet ígért? Szenvedésmentes életet? Ugye nem? Sehol nem olvashatsz ilyet a Bibliában. Akkor ne is várj ilyesmit. Csak azt várd, amit megígért az Úr. Sőt, arra rá is építheted az életedet. Csak arra. Nem fogsz csalódni.  

A nap gondolata:

Isten világában csak egy csalódás érhet: mérhetetlenül többet nyerünk, mint amennyit veszítünk. (Ravasz László)

2011-11-21

„…hogy fölnyisd szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, a sátán hatalmából az Istenhez térjenek…” ApCsel 26,18

 Érezted már, hogy vonz valami izgalmas, de tiltott dolog? Felvillan a piros jelzés, de meggyőzöd magad, hogy ura leszel a helyzetnek. „Csak egy kis szórakozás. Nincs jelentősége. Csak egy kis örömszerző vágyakozás.”

Ezt érezte egyik barátnőm is, mikor észrevette, hogy egyik szimpatikus munkatársa a szokásosnál figyelmesebb hozzá. A házassága problémás volt, belefáradt már a sok próbálkozásba. Kezdett több időt tölteni reggelente a tükör előtt, délutánonként szívesen maradt benn munkaidőn túl is. Mindig megdobbant a szíve, amikor az illető megjelent. Aztán elkezdtek titokban beszélgetni. Titokban sms-ezgetni. Titokban találkozni. És csúszott lefelé a lejtőn. A csúszós lejtőnek egy biztos ismérve van: titokban cselekszünk. Attól a perctől kezdve, hogy kezdünk elrejteni dolgokat szeretteink elől, settenkedünk, féligazságokat vagy hazugságokat mondunk, ügyeskedni kezdünk, hogy fedezzük magunkat – ráléptünk a lejtőre, és egyre gyorsabban csúszunk lefelé. A Sátán a sötétség ura. Mindaddig, míg rá tud venni, hogy titkaink sötétjében éljünk, folytatja félrevezetésünket. Az Apostolok Cselekedetei 26,17-18-ban olvassuk: „Ezek közé azért küldelek, hogy fölnyisd szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, s így elnyerjék a bűnbocsánatot és helyet kapjanak azok között, akiket a belém vetett hit megszentelt.”

Drága barátnőm, meg kell tudnunk különböztetni a sötétséget a világosságtól, s mindig válasszuk a világosságot. Döntéseinket hozzuk ki Jézus fényére, hogy Ő rávilágítson az igazságra. Csak akkor állíthatjuk bizonyosan, hogy Jézus útján járunk, és nem a Sátán félrevezetése szerint. A Sátán útját jelzi a titkolózás. Ez keményen hangzik, de érdemes megfontolni az igazságát. A Sátán elfedi a veszélyeket radarunk elől, elvakít csábításai ragyogásával. A barátnőmet is elvakította. S mikor végre látni kezdte, hogy félrevezették, elszörnyedt a pusztítástól, ami addigra végbement.

Ha titkolsz valamit, vidd ki a fényre:

1.    találj egy hívő jóbarátot, s kérd meg, segítsen kitartani az igaz döntések mellett;

2.    légy őszinte azokkal, akik szeretnek téged;

3.    kerüld azokat a helyzeteket, ahol biztonságban érezheted magad a felelősségre vonás alól;

4.    kérj Jézustól segítséget, bocsánatot, és világos útmutatást, hogyan tudnád behúzni a féket, és hátramenetbe kapcsolni életed csúszásnak indult járművét. Hagyd, hogy az Ő igazsága hangosabban szóljon, mint az érzéseid, amik könyörögnek, hogy maradj meg a titkolózásban.

 „Akiket a belém vetett hit megszentelt” – olvassuk a 18. vers végén. A megszentelt, igaz életet - ami fenntart, ami a valódi szeretet/szerelem, valódi meggazdagodás, valódi kielégülés megtapasztalásához vezet – csak Jézust követve találhatod meg.

(Forrás: www.lelekerosito.hu)

A nap gondolata:

A házasság a boldogság ígérete, s a vértanúság elfogadása. (Papini)

2011-11-20

Ekkor Sámson felesége elkezdett sírdogálni, és ezt mondta: Mégiscsak gyűlölsz, és nem szeretsz engem! Találós kérdést adtál fel népem fiainak, és nekem se mondod meg a megfejtését. De ő azt felelte neki: Hiszen még apámnak és anyámnak se mondtam meg, hát neked mondjam meg? (Bírák 14:16)

Szerinted miről árulkodik Sámson mondata? Kitaláltad, hogy hol itt a probléma? Igen, az a „gáz”, hogy máris titkai vannak felesége előtt. A lakodalmukon. Közös életük kezdetén. Nem is lett semmi ebből a házasságból. Neked vannak titkaid a társad előtt? Ha igen, akkor nem lehet teljes bizalomról beszélni közöttetek.

Jó, azt elismerem, hogy hibái, gyengeségei mindenkinek vannak, de ha nem törekszünk egy „titoktalan” házastársi kapcsolatra, akkor fal épül férj és feleség közé. Méghozzá minden egyes titok újabb téglát jelent e falban. Márpedig nem ez a cél, hanem a minél harmonikusabb és boldogabb házas élet. Ilyenben van részed? Adj hálát érte és munkáld ezt továbbra is. Egyáltalán nem ilyennek érzed? Gondolkodj el, hogy hol rontottátok el! Igen: te és a házastársad. Nemcsak ő, te is. Aztán, ha rájöttél megbeszélheted ezt Istennel és a házastársaddal is. A közétek épült falat téglánként bontsátok vissza, mert nem lehetetlen a boldog házasság számotokra sem….

A nap gondolata:

Az igazi házasság a valamikor elvesztett paradicsom földre szállása. Hajtsuk ki innen az ördögöt

2011-11-19

Ekkor Sámson felesége elkezdett sírdogálni, és ezt mondta: Mégiscsak gyűlölsz, és nem szeretsz engem! Találós kérdést adtál fel népem fiainak, és nekem se mondod meg a megfejtését. De ő azt felelte neki: Hiszen még apámnak és anyámnak se mondtam meg, hát neked mondjam meg? (Bírák 14:16)

Mai Igénkben a friss házas Sámsonnak panaszkodik felesége. Amire szeretnék ebből rámutatni az a Sámson házasságának és valamennyi hasonló házasságnak tragikuma. „Apámnak és anyámnak se mondtam meg, hát neked mondjam meg?” Ezt kérdezi Sámson a neki panaszkodó feleségének a lakodalmuk idején. Ez az egy mondat legalább két dologról árulkodik, ami gátja a boldog házasságnak.

Az első dolog, ami boldogtalanságot idéz elő, ha a házas emberek szívében szüleik előrébb vannak, mint a társuk. Félreértés ne essék: kell szeretni a szülőt, ha már megházasodtunk akkor is, de Isten igéje azt mondja: „elhagyja a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez és lesznek ketten egy testté.” A házastárs a szülő elé lép a házasságban. Ezzel nehéz szembesülni a szülőnek is. Fájdalmas és nehezen feldolgozható esemény, folyamat ez. De ennek így kell lennie, különben a boldog házasságnak esélye sincs. Nálad hogy volt vagy, hogy van ez? Akár a Te házasságodról, akár a gyermekedéről van szó, világosan kell látni a szerepeket és a célt.

A második boldogság gátló tényezőről holnap szólok, de próbáld meg kitalálni mi lehet az!

A nap gondolata:

Aki diadalmaskodva azt jelenti ki, mint házasfél: “nekem van igazam” az nem ismeri az igazi szeretetet.

2011-11-18

Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. (Zsolt 50:15)

Emberi életünket átszövik a nyomorúságok. De a hívő ember Istenhez fordul, kéri szabadítását és bízik az Úr segítségében. Meg is kaptuk már életünk magunk mögött hagyott valamennyi szakaszában. De mindezért dicsőítettük Őt? Az Ige és abban az Úr ugyanis azt kéri tőlünk, hogy nyomorúságunk idején hívjuk Őt segítségül. Bízzunk szabadításában, mely vitathatatlanul bekövetkezik életünkben. De itt ne álljunk meg: dicsőítsük az Urat érte. Ha ezt megtesszük, akkor kifejezzük vele, hogy tudjuk, tényleg Isten segített rajtunk, tényleg Tőle jött a szabadítás és hálásak is vagyunk Neki mindezért. Ne felejtsd el dicsőíteni az Urat! Megteheted ezt nemcsak utólag, hanem már előre is. Vagyis még azelőtt, hogy megtörténne a Tőle jövő szabadítás életedben. Ezzel a feltétel nélküli bizalmat mutatod meg az Úrnak. Vajon így bízunk benne és így tudjuk őt dicsőíteni?

A nap gondolata:

Csak a hálás ember lehet boldog ember, csak a hálás ember elégedett ember, csak a hálás ember kiegyensúlyozott lélek. S mégis ezt az egyet, a háládatosságot tanuljuk meg legkevésbé. (Ravasz László)

2011-11-17

Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. (Zsolt 50:15)

Isten ismeri a nyomorúságainkat. Arra kér, hogy hívjuk Őt segítségül és Ő megszabadít bennünket. Nála készen áll a szabadítás. Ezt nem én mondom, hanem Ő maga. Hiszed ezt? Hiszel az Úrnak? Akkor is, ha nyomorúságban vagy és rosszul érzed magad a bőrödben? Akkor is, ha a hullámok átcsapnak fejed fölött? Ő szabadító Isten. A bűn és a halál rabságából is megszabadított mindnyájunkat – Jézus által. Hogyne szabadítana meg egyéb nyomorúságainkból is! Azonban a mikor és a hogyan az Ő dolga. Sok esetben nem akkor és nem úgy szabadít meg, ahogyan és amikor elképzeljük, mert útja és eszköze számtalan van Neki ezért is bízz Benne! Feltételek nélkül.

A nap gondolata:

Legszomorúbb óráinkban is rengeteg okunk van a hálaadásra, csüggedés és bánkódás helyett keressük meg inkább ezeket az okokat.

2011-11-16

Gyógyulást hozok neked és kigyógyítalak sebeidből - mondja az Úr. (Jeremiás 30:17)

Isten Igéje lehet gyógyszer? Feltétlenül. Sőt! Olvasd el a következőket:

Gyógyszerek gyógyszere

Használati utasítás:

Tulajdonságai: épít, bátorít, felüdít, néha: int és fedd

Adagolás: naponta legalább egyszer, de napi többszöri adagolás jobb hatást fejt ki.

Készült: kb. 1.500 évig.

Készítették:

királyok (Dávid, Salamon)

tudósok (Ézsaiás)

orvosok (Lukács)

teológusok (Ezsdrás, Pál apostol)

nagy államférfiak (Mózes, Dániel, Nehémiás)

földművesek (Ámos)

halászok (Péter)

zenészek (Ászáf és Kóráh fiai)

próféták (Ezékiel, Jóel)

Hatásosságának garanciája: Jézus Krisztus Vére

Milliók próbálták ki, s akik rendszeresen szedték, azoknak az élete gyökeresen megváltozott. 

A termékért a Mindenható, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene vállalt felelősséget.

Forgalomba hozta: A Szentlélek

A gyógyszert bárki szedheti, gyermekek elől nem kell elzárni, rájuk is nagy hatással lehet.

Szedd te is!

A nap gondolata:

Éljünk mindig úgy, ahogy a miniatűrfestők festenek, akik minden ecsetvonásra és a legkisebb árnyékolásra nagy gondot fordítanak. (Spurgeon)

2011-11-15

Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein! (Ézs 2:3.)

Az ember vonzódik a hegyekbe. Nemrég egy nagyon magas, több ezer méteres csúcsra másztunk fel. Ahogy bandukoltunk, többször is megfogalmazódott bennem, az életnek a jelképe egy kicsit ez a túra. Elindulásunkkor például néhány gyerek rögtön az elejére szaladt. Mikor nekem már szinte lógott a nyelvem, ők büszkén közölték, nem is fáradtak el. De a túra felénél ők lettek a legutolsók, és meg-megállva könyörgőre kellett fogni a szót, hogy menjünk már tovább, mert ránk esteledik. Arra gondoltam, az életben is sokszor előre szaladunk, mindent meg szeretnénk kapni hamar. Sikeresnek gondoljuk azokat, akik az élen vannak. Aztán kiderül, hogy éppen azok lettek boldogtalan emberek. És akik nem álltak egykor a dobogón, akik nem szaladtak előre, azoknak az élete teljesedett ki. Isten vándorlásra hívott minket. Nem szaladásra, nem vágtázásra, hanem arra, hogy a magunk tempójában célba érjünk.

A hegymászásban az igazán szép, a visszatekintés. Amikor egy-egy szirtre érünk, és lenézünk, a megtett útra mintha valami királyok lennénk, lenézünk, erőt érzünk magunkban: "Képes vagyok rá. Itt vagyok, és ezt a gyönyörűséget mind láthatom, amit onnan lentről sose láthattam volna." Az ember szeretne örök fiatal lenni. Szeretnénk megállítani az időt, és egy-egy rossz futó gondolattal talán még gyerekeinket is kisbabának tartanánk meg a legszívesebben, hogy soha ne nőjenek meg. De ez nem lehetséges. És jó is, hogy ez így van, mert az igazi szépség az, amit utólag látunk. A visszatekintő összegzés az, ami olyan élményt ad, amit semmi más. Fáradsággal, lihegve megyünk fel életünk hegyére, de megéri, mert ez segít bennünket valami olyan átlátásra, megértésre, amire másként soha nem jutnánk.

Gyertek, menjünk föl az Úr hegyére - hangzik Ézsaiás próféta felhívása. Nem véletlen, hogy a hegyre vezető út az, ami megtanítja, milyen az Úr ösvényein járni. (Fekete Ágnes)

A nap gondolata:

 A hit nem látható, de a cselekedetek által láthatóvá kell válnia.

2011-11-14

„Gondoljatok Jézusra! Türelmesen elviselte, amikor a bűnös emberek gonoszul bántak és makacsul ellenkeztek vele. Ha erre gondoltok, nem fogtok belefáradni a munkátokba, sem nem vesztitek el a kedveteket. A bűn elleni harcotokban még nem kellett szembenéznetek a halállal.” (Zsidók 12:3-4)

Amikor úgy érzed, hogy legszívesebben feladnád, kezded sajnálni magad, elbátortalanodsz, vagy teljesen elmerülsz az önsajnálatban, állj meg egy pillanatra, és kezdj el gondolkozni azon, hogy mit bírt ki Jézus érted. Gondolkodj azon, hogy milyen támadásokon és bírálatokon ment át. Gondolj a durvaságra és kegyetlenségre, amit meg kellett tapasztalnia nem önmaga miatt, hanem érted. Lehet, hogy néhány kemény és komoly kihívással szembesülsz életed során, de valójában, amin keresztül mész, az nem más, mint a hited próbája. Könnyű Istenben bízni, amikor rendben mennek a dolgok. Nehéz Benne bízni, amikor munkanélküli vagy egy éve, vagy még régebben. Nehéz Benne bízni, amikor nem tudod, honnan lesz pénzed, és hogy tudsz anyagilag kijönni majd. Nehéz Istenben bízni, amikor valaki, akitől függsz, kisétál az életedből. Ezek azonban próbák. Ki fogod bírni? Ki fogsz tartani? Végigcsinálod? Fegyelmezett leszel? Jól fogod befejezni? Milyen próbában vagy most? Fel fogod adni, vagy kitartasz? Mit kezdtél el, amit be is kell fejezned? Egy évvel azelőtt, hogy Pál megírta a levelet a Korinthusbeliekhez, az ottani gyülekezet elkötelezte magát, hogy adománnyal segítik a jeruzsálemi gyülekezetet. Azok a napok nagyon nehezek voltak a gyülekezetek számára, de felajánlottak egy adományt, amit még nem adtak oda. Pál írt, és emlékeztette őket: „…jó lenne, ha befejeznétek, amit tavaly elkezdtetek. Ne csak a jó szándék legyen bennetek, hanem tegyétek is meg, amit elhatároztatok! Tehát gyűjtsétek össze, amit adni akartok - mindenki annak megfelelően, amennyi pénze van.” (2 Kor. 8:10-11) Milyen ígéretet tettél, amit be kell váltanod? Bármi is az, be kell fejezned. Bízzál Istenben, hogy segíthessen neked átmenni a próbán.

(Forrás: Napi remény)

A nap gondolata:

A lelkiismeret - így mondta valaki - olyan, mint egy napóra. A napóra csak világosságban működik. Éjfélkor, ködben nem használható. Emellett megfelelő forrásból származó fényt igényli. Holdfényben rossz időpontot mutat. A lelkiismeret csak akkor működik helyesen, ha a Szentlélek által megvilágított Ige ragyog rá. (John White)

2011-11-13

Ki tart jól bennünket hússal? Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül.  (4Móz 11:4-6)

Mit tegyünk, ha erőt vesz rajtunk az olyan fajta emlékezés, amibe ez a nép esett bele? Mi lehet az orvossága, ellenszere ennek a veszélyes hátrafelé tekintgetésnek? Van erre egy csodálatos eszköz: a hálaadás! Ez az egyetlen, legitim, megengedett hátrafelé tekintés, ami az ember számára képes boldogságot és örömöt hozni. Amikor az ember úgy tekint hátra, hogy hálával, megbecsüléssel van Isten iránt, mindazért, ami jót elvett kezéből. Csak a hálaadás, az igazi mély köszönetmondás, amikor ujjhegyre szedi az ember az apróbb-nagyobb csodákat, menthet ki bennünket is ezekből a helyzetekből. Így telik a szív bizalommal, hűséges szeretettel, s képessé válik feltöltekezve előre tekinteni, Istennel indulni. Törekedj erre!   (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

 Ha Isten Igéje és a befogadókész szív találkozik, akkor valami történni fog. Ez egy olyan kombináció, ami mindig működik! (Bob Gass)

2011-11-12

Ki tart jól bennünket hússal? Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül.  (4Móz 11:4-6)

A Szentírás egy másik helyén olvasunk egy nagyon vigasztaló dolgot: Isten azt ígéri népének, hogy háta mögé veti bűneiket és soha többé nem emlékezik meg róluk. Volt – nincs. A tiszta lappal indulás esete. Tabula rasa - ahogy a régiek mondták. S innen kezdve, lehet vele, az élő Istennel együtt előrefelé tekinteni. Ebben az isteni látásban megújulni és felfedezni, Ő mit akar adni az embernek. Isten előtt ezért érdemes és kivételes dolog szembenézni tetteinkkel, felelősséget vállalva bűnt vallani, nem másokra mutogatni. Mert aki vállalja ezt a fájdalmas utat, az átéli mit jelent a bábból pillangóvá születni, és mit jelent a szülő nő elfeledett fájdalma – mondja Jézus – mert ember jött a világra. Mindezekre képtelen volt a mai Ige szerint, ez a hátra tekintgető nép. Ez elrabolta jelenüket, azt az ígéretet, hogy Isten be akarja őket vinni új hazájukba. Isten előre tekintett, tervei voltak népével, de a nép leragadt egy nosztalgikus hátrafelé nézelődésnél. Ám ez lett a vesztük. Az újszövetség felől láthatjuk ennek világosabb értelmét. Hiszen Jézus is rámutat: „Aki az eke szarvára teszi a kezét és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Istennek előre felé tekintő emberek kellenek. Péterről, a tanítványról olvassuk a Szentírásban, hogy egy ízben hátratekintett és meglátott egy másik tanítványt, és megkérdezte Jézust: Hát vele mi lesz? Jézus válasza egyértelmű: …mit tartozik rád! Te kövess engem! Jézus követőket keres. Nem hátra, hanem előre tekintő, vele tervező, nagy dolgokra nyitott tanítványokat. Ez egy új látást jelent, új reménységet. Csak legyünk nyitottak rá! (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Gyanús az a kereszténység, amely csak a négy fal között meri mondani: Hiszek Jézus Krisztusban. (Luther Márton)

2011-11-11

Ki tart jól bennünket hússal? Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül.  (4Móz 11:4-6)

A másik csoport a hátrafelé tekintők között, akiket a múlt történései bántanak. A rossz dolgok, amik történtek velük. Gondolataikban hátra tekintenek és látják netalán bűneiket, amiket elkövettek, s nem tudnak vele mit kezdeni, szinte képtelenek felszámolni a múltat és végre szabadok lenni. Ők az önostorozók. Kíméletlenül vádolják magukat, valami tévedésükért, egy elvétett cselekedetért, vagy bűnért. Vannak olyanok is persze, akik mások bűnét emlegetik fel. Nem tudnak feledni és másként tekinteni rájuk. Képtelenek elengedésre, megbocsátásra. Még akkor sem, ha igazán megváltozott a másik és netalán kapott Istentől új életet. Ők még a múltat látják. Ez is mélységesen szomorú állapot. Megint mások úgy tekintenek vissza, hogy jobban is csinálhatták volna az életüket. Ha akkor megtettem volna, ha léptem volna… Ők a visszahozhatatlan lehetőségeket latolgatják. Sok-sok lélekben hátrafelé tekintgető ember. Tele önmarcangolással. Neked vannak ilyen gondolataid? (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Egy embernek csak akkor van joga a másikra felülről lenézni, amikor annak talpra állni nyújt segítő kezet. (Don Bosco)

2011-11-09

Ki tart jól bennünket hússal? Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül.  (4Móz 11:4-6)

A Bibliából ismerünk egy történetet, amiben Isten arra intette Lótot, hogy meneküljön Sodomából, mert el fogja pusztítani a várost bűne miatt. Lótot és családját viszont meg akarta menteni. Intette őket, hogy „Mentsd életedet, ne néz hátra!” Ismerjük a történetből, hogy felesége, sajnálva a házat, vagyont, mégis hátratekintett és azon nyomban sóbálvánnyá lett. Lót felesége azóta lelki archetípusa lett minden idők hátrafelé tekintgetőinek. Mert nemcsak fizikailag lehet hátra tekinteni, de lelki értelemben is. Az is sok baj forrása lehet. Amikor nem a szemünkkel, arcunkkal, hanem gondolatainkban, lelkiállapotunkban nézünk a mögöttünk lévő dolgokra. Szinte az arcunkra is kiül, úgy megmerevedünk, mint ahogy Lót sóbálvánnyá lett felesége. Az ilyenfajta visszatekintések elrabolják a jelenhez szükséges erőt… (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Arra kell nevelnünk eszméletünket és szemléletünket, hogy a köznapiban, a környezőben, a mindennaposban is látni tudjuk az egyszerit, a csodálatosat és a látomásszerűt.  (Márai Sándor)

2011-11-10

Ki tart jól bennünket hússal? Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül.  (4Móz 11:4-6)

A mai Igében egy hátrafelé tekintő népet látunk. Izrael népe a pusztában van, az Isten ott táplálja őket mannával, a legédesebb eledellel, ami létezik. S a nép felkel és egy nagy, kollektív emlékezésbe kezd, akkor hangzik el mai Igénk. Isten népe hátratekint. De ez egy veszélyes visszatekintés. Telve van szívük felhánytorgatással az egyiptomi szabadításért, aminek máskülönben örülni kellene. Megszépült a múlt! Ó, mennyire ilyenek vagyunk, mi emberek! Ha bánt a jelen, akkor valami fogódzót keresünk a múltban, ami a hátunk mögött van. De vajon valóban olyan jó volt Egyiptomban? Hiszen ostorozták, dolgoztatták őket, fiaikat a Nílusba dobták, népirtás volt kihirdetve ellenük. S ők azt a hitvány eledelt emlegetik, mert éppen éhesek. Időnként a múlt nagyon meg tud szépülni! Főleg, ha nagyon erős a hiányérzete az embernek. Szinte kifordítja az embert magából. Elkeseríti, előhozza szívéből, ami igazából benne van, lázadóvá, hamis emlékezővé teszi. Hány ilyen múltba révedő szempár van ebben a mai világban is! Nem tudnak előrefelé nézni, mert jobb napokra emlékeznek. Talán annyira elviselhetetlen a jelen, gonoszabbak az emberek, alig van jövőkép, és a múltat hívják segítségül, ami vigasztaló lehet. De biztos, hogy a múlt olyan jó volt? Most jónak mondják, de valószínű azért nem tartott örökké, mert hazugság volt az egész. Csak látszat. Lehet ilyen látszat volt egy ember, lehet ilyen látszat volt egy politikai rendszer, bármi. Vigyázzunk: megszépülhet a múlt, de csak a gondolatainkban, csak mi érezzük így… (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Az embernek lelke van, amely hinni és repülni tud, s ez a lélek halhatatlan és farkasszemet néz a világgal. (Márai Sándor)

2011-11-08

Ki tart jól bennünket hússal? Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül.  (4Móz 11:4-6)

Amikor megalkotta Isten az embert, egy érdekes irányultságot teremtett mindnyájunk földi lényébe: előre felé néző arccal ajándékozott meg, és mozgásunk, járásunk iránya is előre mutat. Hátul nincs szemünk, napunk nagyobbik részében elképzelésünk sincs, mi zajlik a hátunk mögött. Talán túlontúl lekerekített, de vehetjük úgy, hogy számunkra az a valóság, ami előttünk van. Isten így látta jónak, hogy ilyennek teremtsen bennünket. Nyílván okkal történt ez. Jelzi ez, hogy előre felé kell néznünk, ez a cselekvésünk, tervezésünk iránya és valódi életterünk az előrefelé. S ha ez felborul, jönnek a bajok. Ki ne látott volna már olyan paródiát, amiben a főszereplő úgy akart előrefelé menni, hogy közben nekiment valami oszlopnak és összetörte magát. Annyira bámészkodott hátrafelé, hogy pórul járt. Bizony nem jó hátrafelé tekintgetni! Abból bajok szoktak származni. Persze szükség van például visszapillantó tükörre – mondjuk az autóban. A visszapillantó tükör segíti az előrehaladást. De ha valaki túl sokat bámészkodik benne, akkor a baleset ugyanúgy elkerülhetetlen… (Berencsi Balázs)

 A nap gondolata:

Aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára. (Márai Sándor)

2011-11-07

"Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere,valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az?" (Jak2,15-16)

A hit több annál, amit érzünk. Sokan összetévesztik az érzelmeket és érzéseket a hittel. Elmennek gyülekezetbe, érzelmileg megindulnak, ihletettek és stimuláltak lesznek. Azonban, ez nem jelenti azt, hogy hitben is járnak.

A Biblia azt állítja, a hit az valami, amit teszünk, nemcsak amit érzünk. Más szavakkal, a hit nem puszta érzelmesség. Tegyük fel, kimegyek az utcára és látok valakit, aki hajléktalan és szűkölködik. Látom, hogy éhes, fázik, ruhára és hajlékra van szüksége. Vajon nagy hitről tennék tanúságot, ha elsétálnék mellette a következő szavakkal: "Fel a fejjel! Ne aggódj, légy boldog! Érezd jól magad! Mosolyogj!"

Nem kíván nagy hitet ezt tenni. A hit együtt jár az együttérzéssel. A hit szava: "Bármit megteszek, amit tudok, hogy enyhítsek a fájdalmadon". A teljes Újszövetségben azt látjuk, hogy Jézus együttérzéssel megindult az embereken. Jézus megmutatta, hogy a hit gyakorlati dolog. Amikor látunk egy szükséget, teszünk valamit ellene. Nemcsak odavetünk egy gyors "Hát, imádkozok érted"-et. A Biblia azt állítja, hogy hitünket cselekedeteink által tesszük láthatóvá.

(Napi remény)

A nap gondolata:

József és Nikodémus Jézus sírjánál találtak egymásra.

2011-11-05

Amikor hazatértek, felmentek a felső szobába, ahol meg voltak szállva, mégpedig Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, Simon, a Zélóta és Júdás, a Jakab fia. Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban… (ApCsel 1:13-14)

A közösség feladatokkal is jár. Jellemzője az adok is, nemcsak a kapok elve. Pál apostol figyelmeztet: egymás hite által kell épülnünk. Ő azt mondja, én a tietek által és ti az enyém által. A jó közösséget az jellemzi, hogy mindenki beletesz a közösbe. Közös teherhordozás, de a közös örömök az elért eredmények fölötti hálaadás is összeköt, jótékony kapocs közöttünk. A közös feladatok összekötötték az első tanítványokat is. Az Úr rájuk hagyta a nagy misszióparancsot: tegyetek tanítványokká minden népeket! Ez nagyon komoly, nem egy emberes feladat. A ma gyülekezetében sem. Együtt, karöltve kell nekünk is végeznünk azt a munkát, amit reánk bíz Urunk. Valójában azt kell látni, hogy ezek nem terhek, ha megoszlanak a feladatok. Hallottam, hogy az egyik gyülekezetben az igeszolgálatok rögzítését három ember (!!) végzi. Az egyik csak beviszi a felvevő eszközt az alkalomra, majd beviszi az alkalmat követően a Lelkészi Hivatalba. A másik annyit tesz csupán, hogy áttölti a számítógépre és elküldi a harmadiknak. Az pedig kétféle formátumot csinál belőle, egyet, hogy CD-n lehessen hallgatni, meg egy kisebbet, amit kirak az internetre. Így már másnap hallgatható az igehirdetés a világhálón. Érdekessége a dolognak, hogy sokan megmosolyogják a dolgot: minek ehhez három ember? Meg milyen szolgálat az, hogy valaki csak benyomja a felvevő gombot. Aztán egyszer nem volt ott az a gyülekezeti tag, azt se tudták hol van az a felvevő gomb. Elmaradt az egész felvétel. Egyébként ez a pasaréti református gyülekezetben folyik így. S megtanít a közösséggyakorlás feladatai között arra, hogy a szolgálatban egyáltalán nem a mennyiség, az erő számít, hanem a hűség és az összefogás. Ott tudnak összefogni emberek, ahol szeretik és elfogadják egymást. S ott szívesen is tevékenykednek egymás mellett. Ez egy átlag közösségben is így van, de milyen nagy áldás, ha ezekhez az egymásra épülő szolgálatokhoz még Isten is adja, hozzáteszi áldását! (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

A malomkő egymagában nem képes lisztet őrölni, de egy másikkal hasznos munkát végez. – Isten népének természete megkívánja, hogy összetartson és közösséget ápoljon. – A fenevad egymaga kóborol az erdőben, a juhok nyájba tömörülnek. (Spurgeon )

2011-11-03

Amikor együtt voltak… erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek… (ApCsel 1:6.8)

Amikor együtt voltak... Az Ige az első közösséget gyakorlókról szól, a tanítványokról, akik még félve a rómaiaktól, a Jézust keresztre feszítőktől, gyűltek egybe Jézus parancsára. Érezték, hogy a közösségnek megtartó ereje van. Nem véletlenül kötötte ezt lelkükre Jézus. Nekünk, embereknek szükségünk van erre. Szociális, közösségi létre vagyunk teremtve. Ma sokféle közösség létezik és lehet akár válogatni is közülük. De egyel számolni kell: a közösség átformál. Nem mindegy kikkel találkozunk, miről beszélgetünk, mivel itatódunk át. A találkozásainknak igen is súlya van, és befolyása életünkre. Különböző emberekkel és így gondolkodásmódokkal találkozni, beszélgetni formálódást is jelent. Az Ige nyilvánvalóan a krisztusi közösséget ajánlja. S ahogy ebben az Igében mondja Jézus, „tanúim lesztek”, éppen arról beszél, hogy milyen fontos emberi, más jellegű közösségeinkbe, találkozásainkba belevinni mindazt, amit itt nyerünk a magunk számára. Az emberek megérzik azt, ha szeretünk valahova tartozni… (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Úgy éljenek egymással szemben Isten gyermekei, hogy a világ előtt szégyenbe ne keverjék Atyjuk nevét. (Viktor János)

2011-11-02

Amikor együtt voltak… (ApCsel 1:6)

Nem tudom, szoktunk-e arra gondolni, hogy istentiszteleteink nemcsak az igehirdetésről szólnak, ami a református istentiszteleteknek fő része, hanem alkalmaink a krisztusi közösség alkalmai is. Itt lehetnek találkozásaink más templomba járókkal, kialakulhatnak egy kicsit más beszélgetések, mert szóba kerül az Ige, a közös szolgálatok körül való gondolkodás. Hirdetésekben nemcsak saját gyülekezetünkről, hanem magyar református egyházunkról is többet hallunk: hallunk egyházmegyénkről, más gyülekezetekről a környéken, szeretetszolgálati megmozdulások, kárpát-medencei egységtörekvések kerülnek a látómezőnkbe. Kézbe vehet itt sok-sok egyházi kiadványt, folyóiratot, írott bizonyságtételt. Éneklünk, mint közösség és adakozunk is. Mennyi minden történik egy átlagos alkalmon is. A gyülekezeti összejövetel tehát szép alkalom, nemcsak az Ige hirdetésére, de a testvéri találkozásra is…   (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

 A világ semmit sem ad az olyan kereszténységre, amelynek annyi ereje sincs, hogy szeretetben összetartsa a tagjait.

2011-11-01

Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kértek. Vagy ha kértek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni. (Jakab 4,2-3)

A hívő ember élete az Úr kezében van. Ő gondoskodik mindenről, ami szükséges a mindennapokra. Nekünk nem kell aggódni, mert számon vagyunk tartva, csupán kérni kell, alázattal, hittel. Jól kell kérni. Hogyan? Mindenképpen nem a feleslegre, pazarlásra, holmi múlandó élvezetekre kell koncentrálni, hanem ami maradandó, építő jellegű, nem saját magunk hizlalására használjuk. Ezt meg kell tanulnunk, mi válik a javunkra és mások javára mindazokból, amelyeket kívánunk. Isten jobban tudja a szükségleteinket, mint mi. Ezért Isten szerint kell kérnünk. Miként működik ez a hétköznapokban? Mindenekelőtt szoros kapcsolatban kell lennünk Istennel az írott Ige által, ismernünk kell a Bibliát, annak napi üzenetét. Engedelmesnek kell lennünk, amit határozottan megmutat, attól ne térjünk el se jobbra, se balra. Figyeljünk a lelkiismeretünkre, ne cselekedjünk annak ellenében. Olykor szól Isten emberek és történések által, legyünk nyitottak a jó szó, az intések befogadására. Ami körülöttünk történik, az is figyelmeztető számunkra. Mindenképpen Jézusra kell figyelnünk, Ő a mennyei kenyér, belőle kell táplálkoznunk, nem a testieket kell előnybe részesíteni, azokat ráadásként kapjuk meg. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

A próbatétel minden esetben tisztázza Istenhez és a világhoz való viszonyunkat. 

2011-11-06

Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte. (Efezus 5:25)

Házastársunk, családtagjaink szeretete. Mit jelent ez nekünk? Mennyire gyakoroljuk? Az alábbi sorok bizonyosan sokak előtt ismeretesek, de nagyon tanulságosak:

Tudatában vagy annak, hogy holnap, ha meghalnál, a közösség, amelynek dolgozol, könnyedén, egyik napról a másikra képes más valakivel helyettesíteni Téged? A család azonban, amelyet elhanyagolsz, többé-kevésbé érezné hiányodat mindig a további életében. Soha nem felejtenének el ellentétben a munkahelyeddel, ahol 5 év múlva már azt se tudnák szemüveges voltál, vagy sem, túlóráztál ezerrel vagy sem... És mégis egyre jobban és jobban belemerülünk a munkánkba ahelyett, hogy a családunknak szentelnénk több időt... Hát nem butaság ez? Mit gondolsz? Mi rejtőzik e gondolatok mögött?  Tudod mit is jelent a CSALÁD (FAMILY) szó? FAMILY - (F)ather (A)nd (M)other (I) (L)ove (Y)ou…

A nap gondolata:

Ha te magad naponként megengeded az Úrnak, hogy Ő vezessen, a gyermekeid is engedni fogják, hogy te vezesd őket.

2011-11-04

Amikor hazatértek, felmentek a felső szobába, ahol meg voltak szállva, mégpedig Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, Simon, a Zélóta és Júdás, a Jakab fia. Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban… (ApCsel 1:13-14)

A tanítványoknak voltak közös tapasztalataik: ismerték és együtt követték Mesterüket, együtt tapasztalták meg csodáit, együtt kapták ígéreteit. Jézussal három évig mindennapi életközösségben voltak együtt, ahogy Jézus tanított, gyógyított, csodákat tett. Kitörölhetetlen lett számukra e számtalan közös tapasztalat. De Jézus nagyobbra is tanította őket: ha ketten vagy hárman egybegyűlnek, az én nevemben, ott vagyok közöttük. S ez teljesedik most ki, amikor fenn vannak a felső házban és együtt imádkoznak, s látszólag a mennybe ment Jézus nincs jelen, de hisznek az ígéretnek: velük van. Ugyanolyan valóságosan, erővel és bizonyossággal. A mai keresztyén közösség többlete minden más közösséggel szemben Jézus jelenléte. Lelke, Igéje által munkálkodik ott, ahol segítségül hívják és Őt magasztalják. Keressük bátran ezt a közösséget! Merítsünk erőt együtt Jézus mellett! (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Nem fogható semmilyen szeretet, barátság vagy közösség azokéhoz, akiket az ő Urukkal való kapcsolatuk köt össze egymással. (Stalker)