2011-12-31

Ezek pedig kitartóan részt vettek a… kenyér megtörésében…(ApCsel 2:42)

Az emlékezés az által lehet üdvös, azaz az örök életre vezető erejű, hogy itt is a Mindenható Isten vendége a múlandó életű ember. Ennek megértése és elfogadása döntő jelentőségű életünkben. Döntő, mert arról szól, hogy az ember nem akarja elfelejteni, hogy Isten, az Ő Fia, Jézus Krisztus által bűnbocsánatot kínál fel, és ez a bocsánat a záloga az egymás mellett élés és az újrakezdés lehetőségeinek. A kenyér megtörése, azaz az asztalközösség, azaz az úrvacsora az egyik, ha nem a legteljesebb szeretetközösséget igényli. Amikor a többiekkel együtt oda érkezve megterhelt szívvel kimondom, hogy bocsánat, és onnan elindulva, megtisztított és jóra felszabadított lélekkel mondhatom, hogy köszönöm. (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

A mindig megismételt kis bűnök megölik az embert.

2011-12-30

Ezek pedig kitartóan részt vettek a… kenyér megtörésében…(ApCsel 2:42)

Akkoriban minden étkezésük során megtörtént a kenyér megtörése. Mondhatni, szinte ez volt a lényege; természetesen a testi táplálkozást sem nézték le. Bár voltak, akik éppen az étkezésnek tulajdonítottak nagyobb jelentőséget, ami ellen Pál apostol tiltakozik. Egyenesen kimondja a korinthusiaknak, hogy ilyenkor „nem javatokra, hanem károtokra jöttök össze.” (11,17) Tehát ennek az asztalközösségnek méltósága volt és méltósága van mind a mai napig is!

A legnagyobb méltóságot a kenyér megtörése, éppen attól kapta, hogy a Megváltó Krisztus áldozatára való emlékezés egyik legihletettebb formája volt. Biztos talált volna másik formát is a mi Istenünk, mely segített volna nekünk embereknek abban, hogy ezt a helyettes és megváltó áldozatot el ne felejtsük, de Ő, így látta jónak, hogy ez, a kenyér megtörése, az asztalközösség legyen az az aktus, amikor az Ő népe részt vesz az üdvös emlékezés csodájában. (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Gyakran kicsinyke gyermek tolvajok másznak be egy-egy keskeny ablakon vagy egy résen a házba, hogy a nagyobbaknak ajtót nyissanak. (Servier)

2011-12-29

Ezek pedig kitartóan részt vettek a… kenyér megtörésében…(ApCsel 2:42)

A kenyér megtörése. Az egy, közös asztalnál való megjelenés. Asztalközösség. Ez már több mint egy találkozás; több mint jókedvű beszélgetés. Asztalközösség. Egy bensőséges, szeretetteljes és meghitt részvétel.

Amikor valaki megengedte, és ma is megengedi valakinek, hogy otthonában, asztalához üljön, és vele egyen, az egy szavakkal nehezen kifejezhető „részvételről”, koinóniáról tanúskodik. Ráadásul a bibliai tanításból tudjuk, hogy a zsidó asztalközösség során nemcsak emberek vannak ott, hanem jelen van maga az élő Isten is. Sőt. Az asztalnál helyet foglalók mindenkor az élő Istennek a vendégei. Mert azok az asztalon lévő falatok, javak, a Mindenható gondviseléséből és jóságából vannak ott.

Ez a közösség évezredek óta, és mind a mai napig nagy értéke a zsidóságnak. És ebben a közösségben – az asztalközösségben - van nekünk, keresztyéneknek is helyünk. Mert az ősgyülekezet gyakorlatából tudjuk, hogy miután az apostoli tanításban elmélyedtek, és Jézus Krisztus életével, tanításaival, és ami a legfontosabb, váltságmunkájával szembesültek, ez az élmény az utolsó vacsora legszentebb pillanatával pecsételődött meg. (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Vannak emberek, akik a bűn gyötrelmétől szabadulni szeretnének, de a gyönyöreit nem akarják feláldozni.

2011-12-28

Ezek pedig kitartóan részt vettek a… közösségben…(ApCsel 2:42)

Az első gyülekezet tehát ezt ismerte fel, ezt élte meg – közösség és szeretet határok nélkül. Ezért kedvelte őket az egész nép; ezért növekedett naponta a gyülekezet. Ezért nem volt nyűg az egymás életében való részvétel. Mert szerették egymást. Nyitottak egymás irányába. Hogyan épülhet a mai egyház? A mi gyülekezetünk? Ha megjelenik bennünk és közöttünk a SZERETET!

Mit hagyott örökségül tanítványainak Jézus? „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”/Ján.13,35/ Nem csípni, nem fújni, hanem szeretni egymást. Határok nélkül.

Városunkban és bárhol csak és kizárólag így lehet élő egy közösség. Így lehet tele a templom. Szeretve egymást. Amíg ez idebent, és nekünk nem megy, addig semmit ne várjunk a „kintiektől”.

A nyitott Biblia a nyitott fület és a nyitott szívet ma így keresi. Vegyük komolyan! Adja meg Urunk, hogy mától kezdve határtalanul szeressük Őt, és egymást! Mert csak ez vezet az igazi kionóniára, és az ÖRÖK ÉLETRE! (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Ha szeretjük egymást, nem fogjuk elítélni egymást, vagy rosszat mondani egymásra… nem nyeljük le a másikat, mintha vadállatok lennénk. Nem is ingereljük vagy irigyeljük egymást, és nem hazudunk egymásnak. … ha szeretjük egymást, jók és együttérzők, türelmesek leszünk egymáshoz és megbocsátunk egymásnak, engedelmeskedünk és építjük egymást, zúgolódás nélkül vendégszeretetet nyújtunk egymásnak, bíztatjuk, intjük és vigasztaljuk egymást, imádkozunk egymásért, és egymás terhét hordozzuk. (J. Stott)

2011-12-27

Ezek pedig kitartóan részt vettek a… közösségben…(ApCsel 2:42)

Közösség. Istennel. És ebben a közösségben maga az élő Isten mutatja be, hogy a közösség tényleg együtt jár a határtalansággal. Isten nem marad fent mennyei magasságban, hanem részt kíván venni népe életében. Ez éri el a csúcsát Jézus Krisztus születésében. Immánuel, velünk az Isten. Határtalanul! Az ég és föld Ura részt kíván venni a mi bezárt, bűnös és idegbajos életünkben. És az egész világot hívja. A kérdésem csak ennyi: miért?

Azért, mert szeret. Ő, maga a SZERETET! És ezt a tökéletes, mindent elfedező szeretetét megmutatta abban, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, az el ne vesszen. Nincs szó érdemről, nincs szó szeretnivalóságról, csak és kizárólag egy határtalan isteni aláhajlásról. Arról, hogy megérkezik Az, Aki részt kíván venni, Aki szoros kapcsolatban, Aki testvériségben, azaz koinóniában akar lenni veled és velem, - Filippi 2,5-8 - éspedig azért, hogy Te és én is koinóniában lehessünk egymással. (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

 A boldogság kellemessé tesz
A kísértés erősebbé
A bánat emberré
A sikertelenség alázatossá
Csak a remény vezet a siker felé. 

2011-12-26

…nem ti küldtetek ide, hanem Isten… (1Mózes 45:8)

Úgy érzed, sötétben tapogatózol, és nem tudod, merre vezet Isten? Jon Walker azt mondja: „Ha úgy döntünk, hogy megtesszük akaratát, mielőtt még tudnánk a részleteket… az fejleszti Isten jellemébe vetett bizalmunkat… A legtöbb ember ilyenkor az akaratok csatáját vívja… szeretnénk, ha előbb felfedné terveit… de Ő nem így működik. Isten azt akarja, hogy előre döntsük el, hogy bízunk benne… és elhiggyük, hogy a legjobbat akarja életünkre… Ő tudja, hogy tétovázol. Nem lesz meglepve, ha ezt mondod: »Nem tudom, hogy hajlandó vagyok-e hitben kilépni anélkül, hogy mindent, ami történni fog, tudnék előre, de hajlandó vagyok hajlandóvá lenni«. Az egyik oka annak, hogy Isten nem mutatja meg a teljes képet, az, hogy … talán túl sok lenne neked… lehetetlennek tűnne… de éppen ez a lényeg – a küldetésed semmiképp sem viheted véghez Nélküle.”
Amikor József újból találkozott testvéreivel Egyiptomban, azt mondta nekik: „most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek… nem ti küldtetek ide, hanem Isten...” (1Mózes 45:5-8). Józsefet eladták testvérei, „de Isten” ezt használta fel arra, hogy a zsidó nép fennmaradjon. Az izráeliták rabszolgaságban éltek, „de Isten” elküldte Mózest, hogy elvezesse őket az Ígéret Földjére. Jézus meghalt a kereszten, „de Isten” az ő halálát használta fel arra, hogy megmentse az elveszett világot. Oswald Chambers így nevezi Istent: „a Nagy Mérnök, aki olyan körülményeket teremt, amelyek előidéznek… isteni fontosságú pillanatokat, és elvezetnek minket isteni feladatainkhoz”. Gondolj csak vissza! Ugye emlékszel olyan „de Isten” pillanatokra, amikor már úgy érezted, nem bírod tovább, és Ő közbelépett érted?

(Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:

Isten adja a forrásokat, de mindenkinek magának kell merítenie azokból.

2011-12-25

Ezek pedig kitartóan részt vettek a… közösségben…(ApCsel 2:42)

Amikor közösségről beszélünk, arról álmodunk, éppen nem a határokat kell látni, hanem a határtalanságot. Közösségben gondolkodva ugyanis nem ragadok le magamnál, a saját határaimnál, hanem tovább lendülök a másik irányába és legyőzve akadályokat, részt veszek az ő életében.

Amikor valaki arra hivatkozva nem járt templomba, hogy otthon is tud imádkozni, azt mondtam neki: Amikor egy esküvőre meghívják Önt, miért nem mondja azt, hogy „Kedves Fiatalok! Ne haragudjatok, de én, nem megyek el a lakodalmatokra, mert én, itthon is tudok csigatésztás húslevest és rántott húst enni.” Erre emberünk szinte felháborodva ezt mondta: „Csak nem sértem meg az ifjakat, hogy nem veszek részt az ünnepükön?”

Nos, erről van szó. A részvételről. Lehet otthon is imádkozni, sőt, ezt mindennap gyakorolni kell, de Istent sérti meg az ember, ha vasárnap nem vesz részt az istentiszteleten. Ez a záloga annak, hogy a határok megnyíljanak, és hét közben részt vegyek a másik ember életében is. (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Amikor ablakunkat kinyitjuk a menny felé, a menny ablaka is kinyílik számunkra. Isten a nyílt szívűséget bőkezűséggel viszonozza. (Spurgeon)

2011-12-24

Ezek pedig kitartóan részt vettek a… közösségben…(ApCsel 2:42)

Közösség. Ez nem puszta együttlétet jelent, hanem szoros kapcsolatot, testvériséget. És tovább megyek. Ennek a szónak a számomra – és remélhetőleg mindannyiunk számára legmegragadóbb jelentése az, hogy „részvétel”. Azaz: én is benne vagyok, én is ott vagyok, én is részt veszek…; tehát nem bezártságban, hanem nyitottságban élek.

Miért mondom ezeket? Azért, mert sokszor mondják nekem is, hogy „Tiszteletes úr! A hit magánügy. Meg hát otthon is tudok én imádkozni, hisz tudja, a magam módján vallásos vagyok…” Micsoda szemérmesség és önérzetesség árad ebből a gondolatból? A félreértésről nem is beszélve. Egyrészt: az én lelki életem, a természetfelettivel való kapcsolatom senkire se tartozik. Másrészt: végképp senki se lássa meg a hibáimat, gyengeségeimet, bűneimet. Harmadrészt: a saját magam elképzelései szerint élve, bizonyos határokat betartva, a magam módján - imádkozok, hiszek, „bibliázok”…

Határokkal. És a „határ” én vagyok. Tehát mindezt addig, amíg én, magasságban és szélességben terjeszkedek. És megint bezárult a kör, hiszen ez a fajta „behatároltság” bezártsághoz vezet. Ebből nem lesz közösség, ebből nem lesz részvétel… (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Ha a mellünkön egy kisablakot viselnénk úgy, hogy mindenki a szívünkbe láthatna, senki a kabátját ki nem gombolná.

2011-12-23

Ezek pedig kitartóan részt vettek a… közösségben…(ApCsel 2:42)

Gyülekezetépítő sorozatunk mai szakasza újabb, életmentő gondolattal, isteni üzenettel gazdagít minket. Minket, sokszor zárt szívű, zárt fülű, zárt Bibliájú embereket. Ez a „bezártság” természetszerűleg elszigetelődéshez vezet. Az elszigetelődés elmagányosodáshoz, az elmagányosodás pedig halálba. Először lelki, majd pedig fizikai elmúlásba. Pont.

Bezártság. Félelmetesen hangzik és még félelmetesebb az ereje. A legfélelmetesebb azonban az, amikor valaki magát zárja be. Bezárkózik. Zárt szív, zárt fül, zárt Biblia. Nem kell hát csodálkoznunk azon, hogy napjainkban sok a depressziós, ideges és alvászavaros ember. A bezártság ugyanis szorongást okoz, ami törvényszerűen kikészíti az embert.

Mondom mindezt abban a korban, amikor az internetes közösségi oldalak „ismerős számlálói” az egekig érnek. Egyesek sportot űznek abból, hogy minél több ismerőst jelöljenek be és elmondhassák magukról, hogy micsoda kapcsolatrendszerük van. Félreértés ne essék: nem az effajta kapcsolattartás ellen szólok, csak annak kizárólagosságát kérdőjelezem meg.

Nyílik a honlap, meg az üzenőfal, és zárva marad az ajtó, és zárva marad a szív…

Nem kellene ennek így lennie. Ezért nyílik a Biblia, nyílik az üzenet és a nyitott fül bizony egy könnyen megjegyezhető, csodálatos dallamú, és még csodálatosabb jelentésű görög szóval találkozik: koinónia. Közösség…(Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

A meghamisított kereszténység nagyobb ellensége a valódinak, mint a pogányság, épp úgy, ahogy a beképzelt gazdagság sokkal rosszabb a szegénységnél.

2011-12-22

Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban…(ApCsel 2:42)

Mi az, amiben változnunk kell? A kitartásban. Az anyagiak megteremtésében, az újságok, internetes oldalak böngészésében, különböző álmok kergetésében, anyagiak hajszolásában kitartóak vagyunk. Nagyon jól tudjuk, hogy mi az, hogy kitartás. Akkor ezt az indulatot kezdjük már el lelki értelemben is felhasználni! Régi fordítású Bibliánk úgy mondja, hogy „foglalatosak voltak”. Sőt a görög szöveg szerint a „készenlétben várakozó hajóra” is utal. Gondoljunk csak bele: egy rakománnyal megrakott hajó, mely bármelyik pillanatban indulhat…

Testvéreim! Tudom, hogy vannak lelkes fellobbanásaink, forró pillanataink, Bibliát kereső perceink, de a kitartó foglalatoskodás, az igazi készenlét, hiányzik belőlünk. Nekünk ez a „lelki” rakomány szükséges! Az apostoli tanítás. Az Isten Igéjére való odafigyelés, mely annyi félreértést helyre tesz. Annyi, de annyi embert megőriz, megerősít és megvigasztal. És így kerül szépen helyére bennünk az Ószövetség is, mely által Urunk ugyanúgy formálni és erősíteni akar minket.

És így leszünk mi is a helyünkön, amikor valaki tőlünk kérdez, amikor valaki sír, amikor keresi a helyét és mondanod kell, adnod kell neki valamit; mégpedig ebből a bizonyos rakományból. Szeretteim! Rakodásra felkészülni!

Mert Aki bölcsességet ad a bölcseknek, és tudományt a nagy tudósoknak, Ő fog számunkra is minden mélyen elrejtett titkot feltárni. Erre Ő, a mi Istenünk teljesen készen áll. Azért könyörögjünk, hogy kitartóan részt tudjunk venni tanításának olvasásában és megértésében! (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

A lélek minden egyéb nélkül meg lehet, csak az Isten Igéje nélkül nem. Ha Isten Igéje nem segít rajta, semmi más segítség nem használ neki. Ha azonban Isten Igéjének birtokában van, akkor nincsen egyébre szüksége. Az Igében van számára bőségesen: eledel, öröm, békesség, világosság, megigazulás, igazság, szabadság és minden jó. (Luther Márton)

2011-12-21

…a jókedvű adakozót szereti az Isten. (2Korinthus 9:7)

Egy kisgyerek, aki éppen megtanulta megkötni a cipőfűzőjét, sírni kezdett. Az édesanyja megkérdezte: „Ennyire nehéz?” „Nem” – szipogott a kisfiú – „de most már egész életemben mindig meg kell csinálnom!” Te is így érzel az adakozással kapcsolatban? Szeretnéd megtanulni, de nem vagy biztos abban, hogy az életstílusoddá akarod tenni?
Néhány fecske repülni tanította fiókáit egy tó fölé lógó ágról. Az anyamadár egyenként mindegyik fiókát az ág végére taszigálta, míg valahol az ág és a víz között felfedezték, hogy tudnak repülni. Az anya tudta, amit a fiókák nem: amíg nem tanulsz meg repülni, nem élsz igazán! Értsd meg ezt: az adakozás egy Isten által belénk épített cselekedet; ez az a levegő, amelybe beleszülettünk. Amíg ezt fel nem ismered, mindig mindenedbe kapaszkodni fogsz! A Biblia azt mondja: „…aki bőven vet, bőven is arat” (2Korinthus 9:6). Az életben minden vetéssel kezdődik. Bármi lehet a vetőmag, ami képes megsokszorozódni: a szereteted, az időd vagy a pénzed. Az aratás az, ami visszatér hozzád olyan nyereségként, mint az öröm, a jó kapcsolatok és – igen – az anyagiak. Ha az, amid van, nem elég az aratásra, vesd el vetőmagként, és hidd el, hogy Isten meg fogja sokszorozni, és visszaadja azt életed azon területein, ahol legnagyobb szükséged van rá. Rajta, örülni fogsz az eredménynek! Az adakozás olyan, mint a repülés. Ha megtanulod elengedni, amibe annyira kapaszkodsz, és végre elindulsz, rá fogsz jönni: „Hiszen éppen erre születtem!”

(Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:

A Szentírás ígéretei legyenek Isten népének közmondásai. (Spurgeon)

2011-12-20

Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban…(ApCsel 2:42)

„… a Szentlélek iskolát nyitott aznap Jeruzsálemben, ahol a Jézustól rendelt apostolok tanítottak, a „padokban” pedig 3000 diák ült.” /John Stott/ Nemhogy érettségi, hanem minden fajta előképzettség nélküli emberek: olvasottság, tájékozottság és művelődés híján, de mint a szivacs, úgy szívták magukba a 12 apostolnak, akik szem- és fültanúi voltak az Úr Jézus életének – a tanításait.

Nincs kifogás, nincs nyafogás, nincs morgolódás, hogy „én ezt sem, meg ezt sem értem”. Kitartóan ott ültek a 12 lábánál és hallgatták annak csodálatos történetét, Akiről nem is oly régen tudták meg, hogy ők ölték meg. Péter mindenek legelején, még pünkösdi prédikációjában így szólt: „Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.” /36/

Mert ebben az apostoli tanításban bizony az a legmegrázóbb, hogy igaz. Bár nem tudom, hogy ha a velünk való foglalkozások, bibliaórák, konfirmációs felkészítők kezdetén a lelkész, vagy a katechéta ezzel kezdené a tanítást, hogy „gyilkosok vagytok”, mit szólnánk hozzá, hiszen a mai ember még azt is nehezen fogadja el, ha kimondjuk, hogy bűnös az élete.

De ezek az első megtérők elfogadták. Miképpen a Szentlelket is. Nem gondolták, és nem mondták, hogy „Péter, köszönjük szépen a Lelket, nekünk már nincs szükségünk másra”. Hogy is mondhatták volna, mikor, bár a Szentlélek tüze lángba borította szívüket, de elméjük még kietlen és üres volt. Igazából még csak ezután fogják megtanulni és éppen az apostoloktól, amiről Jézus a búcsúbeszédében így tanított: „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” /János 14,26/(Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Akkor áldásos a Biblia-olvasásunk, amikor az Ige beteljesedik rajtunk.

2011-12-19

Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. (ApCsel 2:41)

A jeruzsálemi gyülekezet 120-ról 3120-ra, azaz pontosan huszonhatszorosára emelkedett. Bűnbocsánatot és Szentlelket kaptak úgy, hogy vélhetően nem kísérte természetfeletti jel. Viszont követte kimondhatatlan sok csoda. Nekem az egyik leglenyűgözőbb újra és még egyszer az, hogy „azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.” Ebben a szóban erő van. Nem gondolkodott, nem mellébeszélt, nem magyarázkodott, nem ígérgetett, hanem csatlakozott. Aki már szeretett volna maga, vagy egy ügy mellé állítani embereket, az tudja, hogy embereket „csatlakoztatni”, azaz döntésre, kiállásra hívni nagyon nehéz. Legyen szó kirándulásról, ünnepi koszorúzásról, főzőversenyről, vagy takarításról, az emberek olyan szinten visszahúzódtak csigaházaikba, hogy onnan alig lehet őket előhívni. Le kell győzni azokat a személyes akadályokat, azaz úrrá kell lenni azon, hogy jó nekem egyedül is, jó nekem otthon is. Aki csatlakozik, az nem akar egyedül maradni. Aki csatlakozik, az nem akar otthon maradni, hanem OTT akar lenni.

Az Isten gyermeke is csatlakozhat! Ez a csatlakozás kézzelfogható és látható alakot öltött ott Jeruzsálemben. És nálunk? Mi, templomba járók vagyunk ennek a reklámfelületei. Nézőpontváltással, Isten dicséretével és gyermeki hittel vigyük a gyülekezetnek és a gyülekezet Urának csodáját! (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Jézus Krisztus Simon Péternek először az otthonába lépett, aztán az imaházába, végül a csónakba is. Úr lett a családi, vallási és üzleti élete felett. (Stewart)

2011-12-18

Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. (ApCsel 2:41)

„Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!”/40. vers/ Nézőpontváltás, Testvérek, nézőpontváltás! Az újjászületés által, a Szentlélek jelenléte az ember személyes életében segíti, mi több, elvégzi ezt. A Jézus iránti elkötelezettség pedig párosulni fog a jézusi közösség, azaz a gyülekezet iránti elköteleződéssel. Ha valaki Krisztust akarta követni, annak ki kellett lépnie a régi, az „elfajult” közösségből és el kellett indulnia az „üdvözülők” közösségének irányába. Ez csak így lehetséges ma is.

Nem mondom, hogy egyszerű ez a váltás. Gyökereket engedünk a világ egyébként csodálatos talajába, kötődünk az egyébként gyönyörű teremtettséghez, és megerősödünk annak tudatában, hogy ez az életterünk. Csakhogy ez az élettér, és az Istentől elszakadt ember már nem abba az irányba halad, ahol örömmel és tiszta szívvel lehet élni. Nem egyszerű a váltás. De szükséges, és nem lehetetlen. (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Szeresd azokat is, akiknek életstílusa idegen számodra,
ez által közelebb kerülhetsz Istenhez.

2011-12-17

Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel. (ApCsel 2:41-47)

„Nekem is ilyen gyülekezet kell! Pontosan ilyenről álmodom.” Mondhatná bárki közülünk. Miért? Mert nem növekszik a Hajdúsámsoni Református Egyházközség gyülekezete, - de a Magyarországi Református Egyház tagjainak létszáma sem - naponta az üdvözülőkkel. És azt is be kell vallanunk helyi szinten, hogy nem kedvel minket az egész város. Mi ennek a gyökere? Nem szociológiai, egészségügyi, társadalmi, politikai, vagy akár gazdasági okokat kell keresni. Ennek egy nem is annyira különleges, a Szentírásban olvasható oka van: nem dicsérjük Istent az életünkkel…

         … magyarra fordítva: nem odaszánt, nem Istennek felajánlott élet a mi életünk. Ugyanis itt, az ember életének irányultságáról van szó. Ez az irány pedig a vízszintes irány. Jobb és bal, kelet és nyugat. Pályázat és támogatás, lobbi és normatíva irányultsága. És eközben nem a naponta megélt növekedés, hanem a folyamatos csökkenés tapasztalható egyházunkban. Ezen a ponton látszik és érződik igazán, hogy Jeruzsálemben, a Pünkösd utáni napok, évtizedek, éppen a tanítványok életének a nem vízszintes beállítottságáról szóltak…(Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

 Az egyetlen baj a semmittevéssel, hogy nem tudod, mikor végeztél.

2011-12-16

Ne ölj! (2Móz 20:13)

A tegnap megkezdett írás folytatása a mai. A halálra ítélt lány, Gianna Jessen gondolatait olvashatjuk az alábbiakban is:

„Az én küldetésem az, hogy emberséget vigyek abba a vitába, amit csak bekategorizáltunk és feltettünk a polcra, és azt mondtuk, hogy ez egy kérdés. Félretettük az érzelmeinket, és megkeményítettük magunkat.”

„Nem lenne agysérülés okozta bénulásom, ha nem éltem volna mindezt túl. Ezért amikor hallom azt a megdöbbentő és visszataszító érvelést, hogy: el kellene vetetni a gyereket, mert az is lehet, hogy nyomorék lenne, iszonyat tölti el a szívemet.”  

„Férfiak! Önök nagyszerűségre lettek teremtve, arra, hogy felálljanak és férfiak legyenek, hogy védelmezzék a nőket és a gyerekeket, és nem arra, hogy csak úgy álljanak és elfordítsák a fejüket, amikor pontosan tudják, hogy gyilkosság történik, de mégsem tesznek semmit. Nem arra lettek teremtve, hogy használják a nőket, aztán magunkra hagyjanak minket. Azért lettek megalkotva, hogy kedvesek legyenek, nagyszerűek, kegyesek és erősek, hogy kiálljanak valamiért. Mert figyeljenek rám: belefáradtam abba, hogy az önök munkáját végezzem. Nők! Nem erőszakra lettek teremtve! Nem arra, hogy csak üljenek, és ne legyenek tisztában az értékükkel és becsességükkel. Azért lettek megalkotva, hogy megküzdjenek önökért. Örökké."  

A nap gondolata:

Éljünk úgy, amint majd halálunk óráján kívánnánk, hogy életünk legyen. (Augustinus)

2011-12-15

Ne ölj! (2Móz 20:13)

Ölni sokféleképpen lehet. A következőkben egy tanulságos példa hadd álljon előttünk lelki épülésünkre és okulásunkra:

Egy amerikai nő anyja hét és fél hónapos várandós volt, amikor úgy döntött: megöleti kislányát. Ilyen előrehaladott állapotban már az úgynevezett vegyszeres feltöltést alkalmazzák, ami abból áll, hogy az anya méhébe sós oldatot fecskendeznek, amit lenyel a baba, az pedig szétégeti őt. Az anya pedig megszüli a halott magzatot 24 órán belül. A halálra ítélt lány,  Gianna Jessen viszont mindenki meglepetésére élve született.

 „Ha az abortusz csupán a nők jogairól szól, Hölgyeim és Uraim, akkor mi volt a helyzet az enyémmel? Nem volt akkor ott egyetlen radikális feminista sem, aki azért kiáltott volna, hogy az én jogaim mennyire meg lettek sértve aznap, holott épp készültek kinyiffantani a nők jogainak nevében.”

 „A korban, amiben élünk, politikailag egyáltalán nem korrekt Jézus Krisztus nevét kimondani az efféle helyeken, behozni a nevét efféle rendezvényekre, mert az Ő neve hallatán némelyek szörnyen kényelmetlenül érzik magukat. De én nem azért maradtam életben, hogy mindenki kényelméről gondoskodjam. Azért maradtam életben, hogy kicsit felkavarjam a dolgokat. És nagyon élvezem, amikor ezt megtehetem.”

„Az abortuszt végző orvosnak kellett aláírnia a születési anyakönyvi kivonatomat. Szóval azt is tudom, hogy ki az. És ez áll benne azok számára, akik szkeptikusak az orvosi feljegyzésekkel kapcsolatban: született: vegyszeres feltöltéssel végzett abortusz során. (…) végeztem egy kis kutatást azzal az orvossal, aki abortuszt akart végezni rajtam. (…) Olvastam tőle egy idézetet valahol pár éve, ahol azt mondja: több mint egymillió csecsemőn végeztem abortuszt, és ezt tekintem a szenvedélyemnek.” 

A nap gondolata:

Aki önmagának él, nem él, mert nem ismeri a lét örömét és koronáját. Csak az tudja, mi az igazi élet, aki Istennek és másoknak él. (Spurgeon)

2011-12-14

Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai. (1Kor 12,27)

Mielőtt a bal nagylábujjamat amputálták volna, nem igazán gondoltam az ujjaimra. De hamar megtanultam, mi a különbség, ha az embernek hiányzik egyik nagylábujja. Amióta nincs, bicegve járok, és nagyon nehéz megtartanom az egyensúlyomat. Most már rájöttem, hogy testünk legapróbb része is fontos a test egészének megfelelő működése szempontjából. Hasonlóképpen a Krisztus testének sincs elhanyagolható tagja. Isten gyermekeinek mindegyikére szükség van a test helyes működéséhez. Ha hiányzik egy rész, vagy sérült, a gyülekezet hatékonysága csorbul. Mint keresztyének, mi együtt vagyunk Isten karja, szája, lába és "lábujja!" Isten mindnyájunkat használni akar különleges ajándékainkkal és képességeinkkel országának építésében: igéjének hirdetésében, szegények, betegek, rászorulók megsegítésében, az elveszett emberek megkeresésében. Krisztus testének teljességéhez minden egyesünk képességére és tehetségére szükség van. (Csendes Percek)

A nap gondolata:

Hűnek lenni annyit jelent: Ott lenni, ahova Isten állít, azt tenni, amit tőlünk követel, eltűrni, amit ránk mér. (Zeller)

2011-12-13

Szüntelenül imádkozzatok. (1Thess 5:17)

Egy presbiter legfőbb erénye az imádkozó élete. Elképzelhetetlen számára, hogy egyetlen napja is úgy teljen el, hogy nem imádkozott. Szoros kapcsolata van az Úrral. Chambers mondta: Az Istennel való személyes közösségünk mélységétől függ érte végzett nyilvános szolgálatunk értéke. Aki nincs szoros, élő kapcsolatban az Úrral, az hogyan is szolgálhatná Őt teljes szívből? De jó lenne, ha gyülekezeteinkben imádkozó és igeolvasó emberek lennének a presbitériumok tagjai egytől egyig! Mert, ha valakit érdekel Isten akarata és törekszik is annak megfelelően élni, az nagy áldást jelent környezete számára. Ám, ha már kissé eleged van az elmúlt napok – és a mai nap – ilyen irányú, a presbiteri tisztújításra vonatkozó üzeneteiből, akkor azt írhatom neked, hogy ezeknek megvalósításához nem szükséges ilyen tisztség betöltése. Ezek a hívő ember alapfeladatai. Imádkozni, Bibliát olvasni, eljárni a gyülekezeti alkalmakra, tevékenyen részt vállalni a közösség életéből. Téged mennyire jellemez mindez? Gondold át, és ha változtatásra van szükséged, akkor ne halogasd sokáig! Élj az Úrnak odaszánt életet!

A nap gondolata:

Az ima ereje olyan nagy, hogy képes azt a kart mozgásba hozni, mely a világot mozgásba hozta. (Spurgeon)

2011-12-12

Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt. (1Thess 5:15)

Krisztus népe pontosan ebben mutathatja meg, hogy más közeg, mint a világ. A rosszra nem rosszal válaszol. Az alaptalan rágalomra nem indít bosszúhadjáratot, a rosszindulatú beszólásra nem sértődik meg. Törekszik a jóra gyülekezetének tagjaival való kapcsolatában éppen úgy, mint a kívülállókkal. Előbbiekkel ezáltal megmarad a jó kapcsolat, utóbbiakat odavonzza az Úr népéhez. Ehhez azonban, hogy ezt meg tudjuk tenni, krisztusi indulatra, lelkületre van szükség. Te rendelkezel ezzel? Neked mennyire sikerül eleget tenned ennek az igei kérésnek?

A nap gondolata:

Aki Krisztus Igéit teljesen és hasznosan akarja megérteni, annak egész életével kell azokhoz alkalmazkodnia. (Kempis Tamás)

2011-12-11

Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez. (1Thess 5:14)

Sokféle ember van egy-egy gyülekezetben. (Már ahol van ember.) Alapigénk szerint lehetnek tétlenek, bátortalanok, erőtlenek. De az ilyenek mellé mindig szükséges, hogy odaálljanak a tevékenyek, a bátrak, az erősek. Ezekből a kifejezésekből melyik vonatkozik rád? Ha őszintén belenézel az Ige tükrébe, akkor milyennek látod magad? Csendesen félrehúzódsz, nem veszed ki részed a gyülekezet életéből, passzív vagy, eljársz időnként az alkalmakra, de semmi több? Esetleg keresed a neked való tennivalókat, odaszántan állsz Isten népének ügyei mellé? Ha az utóbbiak közé tartozol, akkor is légy türelmes mindenkihez. Erre kér az Ige. Türelemmel ints, bíztass és karolj fel másokat! Hatalmas szolgálat ez. Végezd, gyakorold az Úr nevében, akár tagja vagy gyülekezeted presbitériumának, akár nem.

A nap gondolata:

A lelki szolgálat nem robot, hanem valóságos boldogság. Erről a gyönyörről azok semmit sem tudnak, akik mindenből kenyérkérdést csinálnak.

2011-12-10

Becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban. (1Thess 5:12)

Országunk református gyülekezeteiben presbiteri tisztújítás volt vagy van folyamatban. Ennek kapcsán fel kell tennünk a kérdést, hogy mitől presbiter a presbiter és mitől gondnok a gondnok? Attól, hogy elöljár a hitben. Istenbe vetett bizalom jellemzi, és ez meglátszik életének minden szegmensében. A gyülekezetében – melynek aktív tagja – pedig felismeri a tennivalókat és ismerve saját Istentől kapott ajándékait fáradozik a közösség javára. Fáradozik az Úrért. Önként, jó szívvel, szeretettel. Figyelmes, türelmes, keresi a szolgálat lehetőségeit. Ilyenek a presbitériumok tagjai? Olyanok, akikről azt írhatja Pál, hogy meg kell őket becsülni fáradozásaikért? A fáradozókat és a tenni akarókat támogatni, bíztatni és megbecsülni kell. Ilyen embereket kell választani gyülekezeti elöljárónak. A te gyülekezetedben ez a helyzet?     

A nap gondolata:

Az Isten szeretete nem cukros víz, nem ömlengés, hanem erő és alkotás. (Prohászka)

2011-12-09

Nem helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál. Hanem válasszatok ki magatok közül ... akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába.....(ApCsel 6:2-3)

A tegnapi igéhez hasonlóan a mai is túlterheltségről számol be. Az apostolok sem győzték már a sok igeszolgálatot a diakóniai munka mellett, ezért elválasztották a kétféle tevékenykedést és alkalmas embereket választottak az asztal körüli munkákra. Ennek az lett az eredménye, hogy Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek. (ApCsel 6,7)

De milyen előzményekről számol be az ige? Arról, hogy megnövekedett a gyülekezet és ezzel együtt a munka, a tennivaló is. Az apostolok pedig ezt javasolták. Nem helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál. Hanem válasszatok ki magatok közül ...akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába...(Ap Csel 6:2-3)

S nézzük csak meg, a kiválasztást sem szabad egy emberre bízni, hiszen az igénk szerint is ekkor összehívta a tizenkettő a tanítványok egész gyülekezetét... (ApCsel 6:2) Tehát az egész gyülekezet választott. Ha azt akarjuk, hogy áldás legyen a mi presbiterválasztásunkon, akkor követnünk kell a kipróbált igei tanácsokat. Nem véletlenül íródtak le ezek az intelmek. Vegyük komolyan azokat, mert csak a javunkat szolgálják. Nagy feladatok ellátására akkor leszünk képesek, ha tudunk és akarunk is együttműködni Istennel és egymással. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Csak az Isten választottja, aki Istent választotta.

2011-12-08

De szemelj ki a nép közül derék, istenfélő férfiakat, hűséges embereket, akik gyűlölik a megvesztegetést, és tedd őket elöljárókká...(2Móz 18:21)

A Bibliában több helyen van utalás arra, miként kell az Isten gyermekeinek egymás terhét hordozni, a szolgálatokban együttműködni. Mai igénkben munkamegosztásról van szó, arról, hogyan végezzük el a megnövekedett gyülekezeti munkát. Mózes sem bírta már a sok bíráskodást egyedül, észrevette ezt apósa és ellátta jó tanácsokkal. Mózes ezeket megfogadta és mindjárt könnyebben, gyorsabban folytak az ügyintézések mindenki megelégedésére.

Mai egyházi életünkben is fontos üzenete van ennek az igének, amit a gyülekezet építése folyamán nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Most különösen nagy jelentőséggel bír a presbiteri tisztújítás idején. Mit is mond az ige nekünk erről? De szemelj ki a nép közül derék, istenfélő férfiakat, hűséges embereket, akik gyűlölik a megvesztegetést, és tedd őket elöljárókká... (2Móz 18:21) Gyakorlati útmutató ez, hogyan végezzük a gyülekezeti munkát Isten dicsőségére és embertársaink javára. Óvakodjunk a túlterheltségtől, mindenki azt végezze, amire elhívatást kapott Istentől és a legjobban ért hozzá. Nem szabad engedni, hogy mindent a lelkész végezzen, hiszen vannak lélekkel teli bölcs, derék emberek is a gyülekezetekben, akik hűséggel forgolódnak, a rájuk bízottakkal becsületesen el tudnak számolni. Őket kell megtalálni, ezért van szükség a kollektív bölcsességre. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

A szolgálathoz egy erény szükséges: a hűség. (Turóci)

2011-12-07

„Az Úr az én pásztorom…” (Zsoltárok 23:1)

Abraham Lincoln írta: „Sokszor térdre kényszerített az a nyomasztó tudat, hogy máshová nem fordulhatok. Minden bölcsességem elégtelennek tűnt olyankor.” Időnként mindannyian érzünk így. Azért van ez, mert mind juhok vagyunk, akiknek pásztorra van szükségük. Isten minden teremtménye közül a juhok azok, akik a legkevésbé képesek magukról gondoskodni. Nincs irányérzékük: lesétálnak a szikláról, belebolyonganak egy folyóba és megfulladnak. Védtelenek: nincsenek karmaik, melyekkel harcolhatnának, nem tudnak gyorsan futni, vagy felmászni egy fa biztonságába. Piszkosak: a kutyák és a macskák tisztálkodnak, de ha egy birka koszos lesz, olyan is marad. Most azt mondod: „Nem igazán tetszik, hogy birkához hasonlítanak”. Nos, jól van, akkor válaszolj ezekre a kérdésekre: Mennyire tudsz uralkodni indulataidon, ösztöneiden? Előfordult már, hogy te voltál az áldozat? Hasonlítasz Dr Jekyllre és Mr. Hyde-ra? Mindig tisztességes és becsületes vagy? Szoktál olajat önteni a tűzre, fokozni a viszályt és a zűrzavart, vagy mindig a békességre törekszel? Igazán szereted az embereket, vagy csak kihasználod őket a saját érdekeidre? Nagylelkű vagy, vagy legtöbbször csak olyanoknak adsz bármit is, akik valamivel viszonozhatják? Egytől tízig terjedő skálán hogyan osztályoznád az emberektől, a kudarctól, a betegségektől, a haláltól, az elutasítástól vagy a kockázattól való félelmet? Olyan az életed, mint egy nyitott könyv? Milyen gyakran buksz el, és van szükséged bocsánatra: hetente? naponta? óránként? Nagyon úgy hangzik, hogy pásztorra van szükséged! Tehát ahelyett, hogy azt mondogatnád: „az Úr az én pásztorom”, próbáld ki ezt: „Pásztorra van szükségem, ezért, Uram, légy te az életem pásztora!”

(Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:

Az Úrtól nyert minden olyan világosság, amit nem közlünk másokkal, lassanként elhalványul. Csak azért ad világosságot, hogy amivel nekünk szolgált, mi is szolgáljunk azzal másoknak.

2011-12-06

Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez. (2Kor 7:10) 

Mi az igazi gyógyír a szomorúságra? Semmi más, mint nyitottság az Úr felé. A világ szerinti szomorúság, amit az ördög munkál sokakban, arra vezérel, hogy minél hatásosabb legyen az elszakadás Istentől. Hiszen az örömtelen ember letörhető, megnyomorítható és elhiteti ez a mélységben lévő emberrel, hogy rám még az Isten sem gondol. Kell ennél komolyabb érzelmi sokk? Úgy vélem nem. S éppen az a megoldás és a gyógyszer, ami elindíthat a megoldás felé, akármilyen szomorú helyzetben, hogy próbálj nyitottnak lenni az Úr felé. Járj kitartóan a gyülekezetbe, olvasd el akkor is az Igét, ha épp nincs kedved hozzá, vagy éppen a legnagyobb szomorúság van benned. Imádkozz egy pár gondolat erejéig akkor is, ha épp üresen kong a szíved. Ha állandóan csak „miért?”-ek cikáznak az elmédben, és az okokat keresed, keresd, mi lehet a célja az életednek, Isten előtt állva. Egyszóval maradj kapcsolatban! Kapcsolatban Istennel és kapcsolatban másokkal és még az is előfordulhat, hogy te, akinek nagyobb terhei vannak, vigasztalni fogsz olyanokat, akik szomorúságának sokkal elenyészőbb forrása van, mert nem egy ilyenről hallottam. A szomorú érzések bábjából így kelhet ki az üdvösség és már e világban a csendes öröm pillangója. Ami nem a világ groteszk vigyora, hanem sokkal mélyebbről táplálkozó boldogság, mert az Úrral való kapcsolatban gyökerezik. Ajándékozzon meg bennünket Isten ennek a látásával, és az ebből fakadó élettel. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Istenben hinni annyi, mint hűnek tartani Istent.

2011-12-05

Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez. (2Kor 7:10)

Van egy olyan fajta szomorúság, ami az életet munkálja. S egyben ez a Szentírásban Isten meghökkentő üzenete az embernek, ami érdekes fordulatot hozhat a szomorú érzéseink terén. Mi az Isten szerinti szomorúság? Az Ige itt azt tanítja, hogy ez az, ami megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre. Figyeljük meg: szomorú érzések, és mégis életet munkálnak. Áldott dolog, ha valakinek az életében Isten kimunkálja ezeket az érzéseket. Mert ez a szomorúság nem letör, hanem a legnagyobb mélységben nyitott a vigasztalásra. A világ szerint szomorú ember elzárkózó, megvigasztalhatatlan, de az Úr szerinti megszomorodás egy egészen más állapot, ahol Isten a legmélyebb szívbéli elhagyottságban is életet munkálhat. Ilyen a bűnbánat érzése is, ami ugyancsak szomorúság, mégis megbocsátást munkál, helyreállítja az Úrral a kapcsolatunkat. S éppen ennek következtében költözik igazi, elmélyült öröm a lelkünkbe. Van egy szép ének erről, ami érdekes módon egy halom szomorú érzést tartalmaz, mégis reményt kelt:

Sokszor úgy érzem összeroskadok,
Többé nem lesznek jó és szép napok.
Nem süt rám a napsugár,
Nem lesz többé tél, se nyár,
Lelkem terhével egyedül vagyok.

Éjszakák törnek rám,
És én úgy érzem megfolyt a magány.
Félelem, fájdalom,
Kínozza lelkem,
hogy el sem mondhatom.

Megpróbáltam,
hogy nagy dolgot teszek:
Minden emberhez nagyon jó leszek,
És ha megbántanak
nem lesz szívemben harag,
Ez sem oldotta meg terhemet.

Mit tegyek ezután?
Mikor tűnik fel újra szivárvány?
Lesz-e még megoldás,
Vagy csak a négy fal vesz körül, semmi más?

Van egy út, amit Isten készített,
Csak ott lelsz nyugtot és békességet.
Ez az út, a kereszt, ahol Isten szent Fia,
Minden emberért életét adta.

Még ma jöjj, ahogy vagy,
Hisz Jézus Krisztus téged is elfogad.
Félelem, fájdalom,
Eltűnnek végleg,
s te élhetsz szabadon.

(Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

A hit a lehetetlen dolgokon csak nevet. (Smith Wigglesworth) 

2011-12-04

Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez. (2Kor 7:10) 

A mai Bibliai szakaszban kétféle szomorúságról olvasunk, mert ezt a nagyon sokféle emberi érzésünket az Ige két alapvető csoportba foglalja. Ez tükrözi is a Szentírás szomorúsághoz való hozzáállását és ezzel az élő Isten elgondolását erről. Ez sokat segíthet nekünk viszont abban, hogy feldolgozzuk és próbáljunk gyógyírt keresni ezen érzéseinkre. Az Igében arról olvasunk, hogy az egyik része a szomorú érzéseknek a világ szerinti szomorúság. Mióta a világba bekerült a bűn, az első emberpár vétke miatt, az ördög a szomorú érzésekkel fogva akar tartani. El akarja venni az örömünket, el akarja rabolni a reménységünket. Ki akarja semmizni az embert. Megjelenhet ez úgy is, hogy valaki nincs mélyen érzelmileg, de mégis közömbös. Nem érdekli semmi. Végzi a rutinszerű tennivalóit, de nincs igazi örömérzése. A közömbösség is egyik változata a szomorúságnak, amikor nincsenek különösebb céljai valakinek az életben és közömbös az emberi kapcsolataiban, de Istennel kapcsolatosan is. Nem érez késztetést az imádságra, az Ige nem üzen neki semmit, közömbös az Úr iránt a szíve. A világ szerinti szomorúság keserűvé tesz. A világ szerinti szomorúság, írja itt Pál apostol, végső formájában halált szerez, mert nem az életről beszél. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

A hit lerántja a megpróbáltatás arcáról a fekete álarcot és angyalt fedez fel alatta. (Spurgeon)

2011-12-03

Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez. (2Kor 7:10) 

Nagyon széles skálája van annak, miért is vagyunk szomorúak. Szomorú a gyermek, mert nem kap meg valamit, amit kér a szüleitől, szomorú a fiatal, mert nem sikerült a vizsga, rossz érdemjegyet kapott, vagy nem látja az élete célját, szomorú valaki, mert magányos, társra lenne szüksége, egy megértő valakire, aki meghallgatja, vagy egyszerűen mellette van. Szomorú a produktív korú ember, mert nincs munkája, ezt fokozza az anyagi nehézségek okozta bánat. A szomorúság oka lehet testi gyengeség, betegség, vagy haláleset, amikor elvesztünk valakit, aki fontos volt a számunkra. Te most szomorú vagy? Azonosítsd be annak okát… (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

A hit a gyengeségben megerősít, a szegénységben meggazdagít, és a halálban megelevenít. (Spurgeon)

2011-12-02

Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez. (2Kor 7:10) 

Napjainkban sok szomorú emberrel lehet találkozni. Ha azt mondom, hogy az utóbbi években (évtizedekben) az ország egyre inkább a szomorúság országa lett, akkor nem sokat tévedek. Egyre kevesebb a boldog ember, egyre kevesebb a mosolygós arc. Egyre több viszont a depressziósok, öngyilkosok, válások és a családbeli gondok száma. Hogy ennek mi a társadalmi oka azt sokan sokféleképp próbálták már megmagyarázni. De egy biztos: a szomorúságból van ki többet, van ki kevesebbet él át, de mindenki tudja milyen is az úgynevezett gödör alján lenni. Vajon ismerősek-e neked ezek az érzések? Amikor lentről szemléled a dolgokat úgy tűnik, hogy sosem jutsz ki onnan. Minden sötét és komor, ha a múltra gondolsz, csak a rossz dolgok jutnak eszedbe. Belenézel a tükörbe és fogalmad sincs ki az, aki visszanéz rád. Nem tetszel magadnak és úgy érzed, másnak sem tetszel. Nekikezdenél valaminek, de az utolsó pillanatban megtorpansz, mert hisz úgysem sikerülne. Nincs rá elég erő, nincs már önbizalom a problémák megoldásához. Mikor otthon ülsz és az elmúlt boldogságon, fiatalságon, az elveszett érzéseken keseregsz, azt mondod semmi sem lesz a régi már. Ráadásul a szomorú ember akkor csúszik még mélyebbre, ha összehasonlítja magát elégedett, boldog emberekkel. Szomorúsága, terhei a másikhoz viszonyítva egyre csak nőnek és van, akin egészen elhatalmasodnak. A másokat nevetni látó szomorú ember terhei hirtelen mázsákkal lesznek súlyosabbak. Természetesen nem szeretnék az eddig elhangozottakkal senkiben sem szomorú gondolatokat kelteni, de mindnyájan tudjuk, hogy a szomorúság valóban az életünk velejárója. A szomorú érzésekkel érdemes viszont éppen ezért mielőbb szembe nézni. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Akik mindenből hisznek egy keveset, nem hisznek végül semmit. (Spurgeon)

2011-12-01

Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz. (Zsoltárok 55:23)

Mennyi terhet hordozunk feleslegesen, ahelyett, hogy letennénk az Úr elé. Az alábbi történet is erre tanít:

Két szerzetes zarándokútja során egy sekély folyóhoz ért. Partján egy fiatal hölgy állt, aki nem szerette volna, ha megázik az új ruhája. Az egyik szerzetes gondolkodás nélkül felkapta a hátára a nőt és átgázolt a vízen és letette a túlparton. Aztán folytatták útjukat. Körülbelül egy óra múlva a társa kifakadt:

- Nem helyénvaló megérinteni nőt, a parancsolatok tiltják! Áthágtad a szabályokat!

A másik csendesen megjegyezte:

- Én már egy órája letettem a folyónál, Te miért hurcolod most is magaddal?

Törekedjünk arra, hogy mihamarabb megszabaduljunk minden olyan gondolattól, ami a lelkünket nehézzé teszi.

A nap gondolata:

Nem az a fontos, hogy valaki mit, hanem az, hogy miként szenved. Ugyanabban a tűzben az arany ragyog, a polyva pedig füstölög. Ugyanaz a cséplő a szalmát összetöri, a gabonaszemet megtisztítja. (Augustinus)