2012-04-30

Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt, és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.  (Filippi 4:6-7)

Isten Igéje imádkozó életfolytatásra bíztat bennünket. Ez az élő Istennel való szoros kapcsolatot jelenti. Belegyökerezést az Úrba, az Ő akaratának keresését és megcselekvését. Ennek pedig következménye van személyes életünkre nézve, melyet így fogalmaz meg az apostol: és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Az imádkozó élet Istenre hangolt emberi élet valójában. Ennek pedig következménye egy olyan lelki béke, melyet senki és semmi nem adhat számunkra, csak az Úr Jézus Krisztus. Ő azt mondta búcsúbeszédeiben tanítványainak, hogy Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen. Ez a békesség a mindenkori tanítványoké lehet. De milyen békesség ez? Nézzünk rá két példát a Szentírásból! Biztosan emlékszünk arra a történetre, amikor a tanítványok hajója viharba kerül, és Jézus is ott van a hajóban, csak éppen alszik. A tanítványok mindent megtesznek azért, hogy mentsék a menthetőt, de nem bírnak a természet erőivel, és a legvégsőnek tűnő pillanatban felébresztik Jézust, aki szavával lecsendesíti a tomboló vihart és megkérdezi övéit: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Itt e történet kapcsán most „csak” arra csodálkozzunk rá, hogy Jézus a vihar ellenére milyen békésen aludt. Ez tényleg nem mindennapi békesség – mondhatjuk őszinte csodálattal. Aztán gondoljunk arra, amikor Jézust elfogják, kivallatják, elítélik, és ahogyan meghal a kereszten. Semmi teátrális jelenet, semmi kiakadás, ordítozás, méltatlankodás. Mert Ő ezért jött, és ilyen megmagyarázhatatlan isteni békességben hordozta el ezeket az eseményeket. Tehát a Jézus békessége azért különleges, mert nem függ a körülményektől. Nincs rá kihatással sem az anyagi, sem a politikai helyzet, sem semmi más. Ilyet kívánok mindnyájunknak! Ennek lehetősége ott van előttünk: imádságos életfolytatás, belegyökerezés az Úrba, újra és újra hálával elé tárni kéréseinket, bízni Benne és a körülményeinktől független békességünk lesz. Vagy már van is? 

 A nap gondolata:

Ebben a világban minden békességünk inkább az alázatos tűrésben van, mint abban, hogy nem vesszük észre a kellemetlenségeket. És annak lesz nagyobb békessége, aki jobban tud tűrni. Az ilyen meggyőzi önmagát, uralkodik a világon, Krisztus barátja és a mennyország örököse. (Kempis Tamás)

2012-04-29

Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. (Filippi 4:6)

         Az apostol tulajdonképpen azt kéri a filippibeli gyülekezet tagjaitól: bízzatok az Úrban! Ezzel nem azt mondja, hogy majd csak lesz valahogy, vagy olyan még nem volt, hogy valahogy ne legyen, hanem azt mondja, hogy Isten kezében van a jelen és a jövendő is. Egy régi szép ének ezt így fogalmazza meg: Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik, sorsod sötétlő árnya közt, szent arca rejtezik.

         Nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő. Nem is az a feladatunk, hogy előre tudjuk, mi vár ránk, hanem az, hogy bízzunk az Úrban! Nekünk, hívő embereknek, és a belőlünk álló gyülekezetnek az a feladatunk, hogy Istenre bízzuk magunkat! Akár jó következik ránk, és sikerülnek terveink, akár kevésbé jó vár bennünket, nekünk akkor is az a feladatunk, hogy bízzunk az Úrban! Ne magunkban bízzunk, mert csalódni fogunk. Ha önmagunkban, fiatalságunkban, erőnkben, ügyességünkben, okosságunkban bízunk, hamar csalódni fogunk. Nem is kér ilyesmit tőlünk a Szentírás sehol. Arra viszont kér, hogy minden utunkon gondoljunk Istenre és ne a magunk eszére támaszkodjunk, mert Ő egyengetni fogja ösvényeinket. (Példabeszédek 3:6) De jó lenne napról napra előre haladni ebben a bizalomban!

A nap gondolata:

Az igazi hit váltó, melyen a kibocsátó és elfogadó: Isten. Mi csak forgatók vagyunk, és ha mi fizetésképtelenné válunk is, Ő mindenkor beváltja.

2012-04-28

Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. (Filippi 4:6)

Pál apostol természetesen tudta, hogy mit jelent aggódni. Tudta, hogy a hívő ember sem mentes az aggódástól, de megtalálta ennek a lehető legjobb ellenszerét. Kipróbálta, gyakorolta, bevált, és másoknak is ezért ajánlja. Ebben áll az apostol hitelessége. Nem ránk akar sózni valamit, ami vagy bejön, vagy nem, hanem tudja, hogy működik, hatásos, áldásos következményekkel jár. Az imádkozásról van szó. Az Isten előtti hálás szívű imádkozásról. Ha valami aggaszt, akkor kezdj el imádkozni. Még pedig ne csak úgy a kéréseidet zúdítsd az Úrra, hanem előbb fogalmazd meg, hogy mi mindenért vagy hálás Istennek. Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. Aki csak kérni tud Isten előtt, az hasonlatos ahhoz a gyermekhez, aki mindig mindent megkap, amit kér, de megköszönni nem szokott semmit. Ez egy hálátlan lelkület, amely önzőséget takar, mert csak azt várja, hogy állandóan adjanak neki, míg ő képtelen a legkisebb dolgot is adni, ez pedig a köszönetmondás, a hála. Lehet, hogy nincs is ilyen gyermek a világon, de a tanulsága levonható számunkra ennek a gondolatnak: Isten elé nem csupán kérések garmadájával kell odaállnunk, hanem szívünk hálájával is. Ha ugyanis nincs bennünk hála, akkor nem fog csökkeni az aggódásunk sem. A hála ugyanis arról árulkodik, hogy észrevesszük, meglátjuk Isten áldásait életünkben, és nem felejtjük el megköszönni sem. Meglátjuk, tehát megtapasztaljuk, hogy Isten eddig is jelen volt életünkben, eddig sem feledkezett el rólunk, tehát ezután sem fog. A hálaadással teljes kérés őszinte bizalomról árulkodik. Bízom az Úrban, mert már sokszor bizonyította, hogy bízhatom Benne, ezért hálát adok, és kéréseimet is ezzel a lelkülettel tárom eléje. Így szoktunk imádkozni?

A nap gondolata:

Akiknek a szemét az Úr még nem nyitotta meg, az sóhajtozik olyan dolgokért, amelyekért hálát kellene adnia.

2012-04-27

Semmiért se aggódjatok… (Filippi 4:6)

         Milyen szívmelengető biztatása van Isten Igéjének. Csak igazán azt nem értjük, hogy mire alapozza az, aki megfogalmazta. Pál apostol ugyanis börtönben ül. Onnan írja ezt a levelet. Mégis ezt írja egy egész gyülekezetnek. Vajon a börtönben élt át valami olyat az apostol, amiből rájött, hogy nincs miért aggódnia, sem neki, sem másoknak? Vagy valami másból fakad ennek a bátorító üzenetnek a háttere? Másból bizony: az Úrral való szoros kapcsolatából. Mert nemcsak úgy odalöki Pál egy egész gyülekezetnek ezt a pozitívnak tűnő gondolatot, hanem meg is magyarázza, hogy miért ne aggódjanak semmiért. Az aggódás ugyanis nyugtalanságot jelent. Valami szorongóvá, nyugtalanná teszi az embert, ami még meg sem történt, de bizonyára meg fog történni. Előre aggódunk, idegeskedünk a jövőben bekövetkező események miatt. Milyen balgák is vagyunk, amikor így teszünk! Olvastam valahol, hogy a jövővel kapcsolatos aggodalmaink 95%-a nem szokott teljesülni. Ehhez képest amennyi stressz, szorongás van a ma emberében, igazán megdöbbentő. De nekünk, hívő embereknek azért kellene sokkal kevesebbet aggódnunk, mert azt ugyan mi sem tudjuk, hogy mit hoz a jövő, de azt tudjuk, hogy a hatalmas Isten kezében van. Annak az Úrnak van kezében a számunkra ismeretlen jövő, aki megteremtette ezt a világot, aki Jézusban elkészítette minden bűnre a bocsánatot, aki örök életet ad a Benne hívőknek, és akinek kezébe már odatettük az életünket. Ez egy hallatlanul nagy nyugalmat, békességet kellene jelentsen számunkra. Vagy nem tettük bele egészen életünket az Úr kezébe?

A nap gondolata:

Leginkább azzal dicsőítjük az Urat, ha minden szavának hiszünk. (Trudel D.)

2012-04-26

Megvan az ideje a megszerzésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. (Prédikátor 3:6 NKJV)

Ha az életben olyan nagy veszteség ér, mint a válás, egy családtagunk halála, egy életveszélyes betegség vagy sérülés, akkor fel kell dolgoznunk, hogy túl tudjunk jutni rajta, nem szabad elfojtanunk és úgy megkísérelni a továbblépést. A túl korai továbblépés megoldatlan kérdések terhét cipeli tovább a jövő kapcsolataiba és lehetőségeibe, és meghívást ad a múltnak arra, hogy vég nélkül ismételje önmagát. Hogyan lehet feldolgozni az élet-változtató veszteségeket?
Két dolog megértése segíthet: 1) A gyász természetes reakció a veszteségre. Az „eltemetett” gyász befejezetlen ügy. Depressziónak, aggodalmaskodásnak, poszt-traumás szindrómának és sok másnak álcázva újra és újra feléled megoldást keresve, még ha ez évekbe telik is. 2) Gyászolni azt jelenti, hogy engedjük „működni” a gyászt. Isten Igéje ezt mondja: „Megvan az ideje a sírásnak…Megvan az ideje a gyásznak…” (Prédikátor 3:4). Ez azt jelenti, hogy ő kijelölt egy meghatározott időszakot, aminek van kezdete és vége, azért, hogy ez idő alatt elvégezhesd a fájdalmas érzésekkel való megküzdés gyümölcsöző munkáját. Meddig fog tartani? Ameddig szükséges – attól függ, milyen nagy a veszteség, mennyi járulékos veszteséget generált, és függ a gyászoló lelki, érzelmi és kapcsolati egészségétől is. Ha a szentírási elvek szerint gyászolunk, akkor újra eljön majd a tánc ideje is. Ha engedélyt adunk magunknak a sírásra, eljön majd „a nevetés ideje” is (ld. 4. vers). Az a folyamat, amit Isten erre rendelt, végül gyógyulást hoz, és felkészít arra, hogy újra magadhoz tudd ölelni az életet és a jövőt. Vagy megéled, vagy megismétled a gyászod. Akkor élted végig, ha vissza tudsz emlékezni a veszteségre anélkül, hogy megbénítana!

(Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:

Ha hitben nincs hiány, nem hiányzik semmi. (Spurgeon)

2012-04-25

Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!  (2Mózes 20:8)

Mai Igénkből kiindulva bizonyára többen arra gondolnak, hogy a magyarázat a káromkodás ellen emel majd szót. Nos, valóban lehetne arról is szólni, de egy másik jelenségre szeretném felhívni a figyelmet. Először azonban arra kérlek, hogy olvasd el a következő sorokat:

KÖRBE-KÖRBE-KARIKÁBA…

A jó Isten áldjon meg! Összpontosíts a következő mondatra: „Isten akarata sosem vezet olyan helyre, ahol az Isteni Kegyelem nem vigyáz rád.” Valami jó fog veled történni ma, valami hír, amire vársz. Kérlek, ne szakítsd meg. Csak 22 szó: „Uram, sétálj át a házamon és vidd el minden aggodalmamat és betegségemet, és kérlek, vigyázd és gyógyítsd meg a családomat, a nevedben.” Továbbítsd ezt 12 embernek, engem is beleértve. Az áldás jönni fog: új munkahely, egy lakás, házasság, vagy anyagi siker. Ne szakítsd meg, vagy ne kérdezgess. Ez egy próba. Életedben Isten számít legfontosabbnak? Ha igen, állj meg aközben, amit csinálsz és küldd el 12 embernek, most. Figyeld, hogy mit tesz Ő. A jó Isten áldja meg minden napunkat.

Nekem az jutott eszembe, miután sokaktól, sokadszor is megkaptam ezt a levelet és soha tovább nem küldtem, hogy komoly tévedésben lehetünk időnként az Istennel való kapcsolatunkban is. Mi is a gondom az előző levéllel? Az, hogy van benne olyan mondat, ami megáll a Biblia tanításainak mérlegén, de… Például: Isten akarata tényleg nem vezet olyan helyre, ahol kiesnénk a kegyelemből. De senkinek nem ígért az Úr betegségmentes életet, vagy olyat, ha továbbküldünk akárhány embernek egy emailt, akkor valami elképesztő áldásban részesülünk! Ébredjünk fel! Ez butaság! Isten ilyet nem ígért senkinek. Amit ígért – Igéjében – azt vegyük komolyan, és az áldások sem maradnak el, noha bizonyára nem lesz mindjárt kacsalábon forgó kastélyunk és milliós fizetésünk. De könnyen lehet, hogy később sem ilyen formában találkozunk Urunk áldásaival…

A nap gondolata:

A Te Igéd olaja folyton sokasodik, és nem fogy el soha, amíg üres korsókkal járulunk hozzá. (Fulér Tamás)

2012-04-24

"Kiálts teli torokból, nem kíméld magad... Talán ilyen az a böjt, ami nekem tetszik?... Ha eltávolítod körödből az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, ha odaadod az éhezőnek kenyered, akkor felragyog világosságod a sötétségben" (És 58:1. 5. 9-10.)

A böjtről mi protestánsok könnyen azt gondoljuk, hogy nem a mi ügyünk, katolikus szokás, pedig az egész Bibliában megtalálható, hogy időnként Isten népe különleges önmegtartóztatásban élt azért, hogy készebbé váljon Isten befogadására. Segít, hogy ne süppedjünk e világ tárgyai közé túlságosan. Persze, hogy szükség van a pénzre, az ételre, a munkavégzésre vagy szórakozásra szánt dolgokra, de csak, mint eszközre. Ha nem vonjuk meg őket soha magunktól, fölénk nőnek, hatalmasságok lesznek.

Sokszor átéljük, amikor önként nem tudunk letenni dolgokat, hogy Isten elveszi tőlünk. Ilyen veszteségekkor általában mindenki érzi, hogy földöntúli hatalommal van dolga. Van, aki káromkodva, van, aki hálát adva hívja Istent ilyenkor. Akárhogyan is, rájövünk előbb-utóbb, testi-lelki valónkban törékenyek és hiányosak vagyunk. A böjtben önként tesszük meg azt, amit az élet amúgy is tesz, hogy elvesz tőlünk. Itt az önkéntes és szabad döntésnek nagy szerepe van. Nem valami guru hatása alatt félőrületben, talán a fény gyermekeként gyilkoljuk magunkat. Nem életellenes módon az emberi test szabályai alól felszabadulva böjtölünk. Nagyon is szabadon mondunk le olyan dolgokról, amit sok embertől akaratukon kívül megvonnak. Pontosan Istentől kapott szabadságunk újratalálásáért van mindez, és nem valami természetfölötti attrakció kedvéért. Ezért van az, hogy az igaz böjtben az ember a nélkülöző felé fordul. Így találja meg teste és lelke egyensúlyát, és a maga helyét ebben a világban. Az a hivatásod, hogy adj. Azért állított Isten ebbe a világba, hogy talpra állíts másokat. Azért oldozott fel, hogy bilincseket oldj. Azért táplál, hogy éltess másokat. Azért szól egyértelműen, hogy Te is egyenesen beszélj.

Adja Isten, hogy így rendeződjön belső valónk ebben a böjtben. Legtöbb bajunk fő oka, hogy befelé, magunkra, önös létezésünkre figyelünk csak. Isten a böjttel belehelyez a Teremtett világba, ebbe a gyönyörű, de esendő világba, amely a bölcsőnk, és amelyre nagyon vigyáznunk kell. (Fekete Ágnes)

 A nap gondolata:

A Bibliában való hitnek legnagyobb akadálya a bűnös életmód. (Spurgeon)

2012-04-23

Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR.  Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál. (Ézsaiás 55:8-9)

A következő történet elmélyíti bennünk mai Igénk üzenetét:

Megkérdeztem Istent

- Istenem, kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Ígérd meg, hogy nem leszel ideges tőle.
- Megígérem.
- Miért engedted meg, hogy ennyi minden történjen velem?
- Mire gondolsz?
- Nos reggel túl későn ébredtem.
- Igen.
- A kocsim alig akart elindulni.
- OK.
- Ebédre rossz szendvicset kaptam és várnom is kellett miatta.
- Hmmmm...
- Hazafelé bedöglött a telefonom, amint felvettem egy hívást...
- Értem.
- Mindezek után, amikor hazaértem, élvezni akartam a lábmasszázs készüléket, de nem jött össze. MA SEMMI SEM MŰKÖDÖTT JÓL. Miért tetted ezt velem?
- Lássuk csak sorban, a halál angyal ott állt az ágyadnál ma reggel, kellett küldenem pár angyalt, hogy küzdjenek az életedért. Hagytalak, hogy aludjál közben.
- OH...
- Nem engedtem, hogy az autód elinduljon, mert volt egy részeg sofőr, amerre közlekedsz, aki elütött volna, ha ott vagy.
- .........
- Aki ma a szendvicsedet készítette volna, beteg volt, és nem akartam, hogy elkapjad tőle, mivel nem engedheted meg, hogy hiányozz a munkahelyeden.
- Értem.
- A telefon valóban bedöglött, mert aki hívott, hamis tanúságot tett volna arról, amit mondtál volna a telefonba, szóval nem hagytalak beszélni, ezt is lerendeztem.
- Látom, Uram.

- A lábmasszázs pedig zárlatos volt, és az egész ház sötétségbe borult volna ettől. Nem szerettél volna egész éjjel sötétben maradni szerintem.
- Sajnálom, Uram.
- Ne sajnáld, hanem tanulj meg bízni bennem... minden körülmények között, jóban és rosszban.
- Bízni fogok.
- És ne vond kétségbe, hogy a tervem a napodra mindig jobb annál, mit amit te terveztél arra a napra. - Nem fogom, Uram. És hadd mondjam Uram, hogy köszönök mindent, ami ma történt velem.
- Semmi gond, gyermekem. Ez csak egy nap volt, amikor a te Istened voltam, és én szeretek gondoskodni a gyermekeimről...
Végiggondoltad valaha, hogy mi mindentől mentett meg az Úr egy adott napon?

A nap gondolata:

Isten udvarházában a gyermekek részére csak egy akarat lehet irányadó: az Ő akarata. Ennek az akaratnak az elfogadásán áll vagy bukik a gyermeki viszony. Ha gyermek vagyok, akkor engedelmeskednem kell.

2012-04-22

Eljött Amálék, és megtámadta Izráelt Refídímben. Akkor ezt mondta Mózes Józsuénak: Válassz ki férfiakat, vonulj ki, és ütközz meg Amálékkal! Én pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Isten botja a kezemben lesz. Józsué úgy cselekedett, ahogyan Mózes mondta neki, és megütközött Amálékkal. Mózes, Áron és Húr pedig fölment a halom tetejére. És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig.  Így győzte le Józsué Amálékot és annak hadát fegyverrel. (2Mózes 17:8-13)

Isten az ő erejét akarja kiárasztani életünkre, de ennek mi lehetünk akadályai. Aki úgy áll napi teendőihez, hogy meg tudom oldani egyedül, az azt mondja ki: Uram, nincs rád szükségem, maradj magadnak! Elég ügyes és erős vagyok én! De egyáltalán ne csodálkozzunk, ha egy idő után azt tapasztaljuk: fogy az erőm és nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretném, átcsapnak a hullámok a fejem fölött! Azok, akik nem imádkoznak, elvágják magukat Isten mindent legyőző erejétől, ami nem ritkán azzal a következménnyel jár, hogy a vereség, a lerohanás, a leveretés, a sodródás, a leigázottság jól ismert érzése tölt el. Meglepő, hogy az emberek milyen nagy számban nyugszanak bele az ilyen életbe. Ne tartozzunk közéjük! Senkinek nem kell így élnie! Az imádság az a kulcs, mellyel szabad utat engedhetünk Isten győztes erejének az életünkben!

Amikor Mózes felfedezte az összefüggést az imádság és Isten ereje között, elhatározta, hogy a nap hátralévő részében könyörögni fog az Úr segítségéért. De a karja egy idő után elfáradt. Azonban a vele lévő két férfi, Áron és Húr segített neki abban, hogy égre emelt kézzel kérje az Úr jelenlétét és az isteni erő kiáradását. Mondanom sem kell, hogy Izrael csatát nyert aznap. Belefáradtunk az imádkozásba? Úgy érezzük, hogy nincs eredménye az imáinknak? Azon gondolkozunk, hogy Isten egyáltalán meghallgatja-e az imákat? Az élet egyetlen területén sem lehet állandóan a csúcson lenni! De arra bíztatlak, hogy ne add fel, mert Isten felel az imákra, és szeretne velünk napi kapcsolatban lenni! Próbáld meg intenzívebbé tenni imaéletedet és meglepődsz majd a lelkedben és az életedben végbemenő változásokon!

A nap gondolata:

Ha használjuk a menny kapujának kulcsát, az imádságot, minden kinyílik előttünk, amire lelki életünknek szüksége van.

2012-04-21

Eljött Amálék, és megtámadta Izráelt Refídímben. Akkor ezt mondta Mózes Józsuénak: Válassz ki férfiakat, vonulj ki, és ütközz meg Amálékkal! Én pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Isten botja a kezemben lesz. Józsué úgy cselekedett, ahogyan Mózes mondta neki, és megütközött Amálékkal. Mózes, Áron és Húr pedig fölment a halom tetejére. És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig.  Így győzte le Józsué Amálékot és annak hadát fegyverrel. (2Mózes 17:8-13)

Mai Igénk arról számol be, hogy a zsidó népnek egy ellenséges hadsereggel kell megküzdenie. Mózes tervet készít és így szól Józsuéhoz: holnap vidd magaddal a legjobb harcosokat, és a síkságon szálljatok szembe az ellenséggel. Én pedig harmadmagammal felmegyek a hegyre, kezemet az égre emelve imádkozom és meglátjuk, hogy mit tesz Isten. Józsué beleegyezik. Bízik az imádság erejében. Az történik – igénk szerint – hogy amikor Mózes kezét az ég felé emeli, Józsué csapatai győznek. Ám Mózes karja elfárad. Leengedi karját, és körül néz, hogy lássa hogyan áll a csata. Legnagyobb rémületére elkezdenek veszíteni, kezd előre törni az ellenség. Mózes újra az ég felé emeli karját és az Úr elé viszi ügyüket. Az ütközet sorsa megint Izrael kezébe kerül és visszavetik az ellenséget. Mózes pedig megérti, felfedezi, hogy Isten mindent legyőző erejét az imádság hozza el.

Testvéreim! Aki komolyan elkezd imádkozni, az megtapasztalja, hogy harcaiban Isten segítségére lesz! Arra kell kérjük Istent, hogy legyen jelen a küzdelmeinkben, hogy végezzük együtt napi feladatainkat! Legyen jelen a munkahelyünkön, a családunkban, az iskolában, a gyülekezetünkben, akkor, amikor úton vagyunk, amikor pihenünk, egyszóval mindenütt! Legyen velünk mindig ott, ahol a legnagyobb szükségem van rá. És Isten erőt ad számunkra! Ez megvalósulhat olyan formában, hogy bátorságot kap az ember valaminek a megtételére, vagy támad egy ötlete arra nézve, hogy hogyan oldhat meg egy nehéz helyzetet. Kaphatom az Isten erejét bizalom vagy kitartás, nem mindennapi állóképesség, a házastársammal, a gyerekemmel vagy a szüleimmel szembeni megváltozott viselkedés alakjában. Megváltozhatnak a körülményeim, sőt, még kimondott csodák is történhetnek. Bárhogy mutatkozik is meg, Isten mindent legyőző ereje láthatóvá válik az imádkozó emberek életében!

A nap gondolata:

Az imádság belélegzi az Isten szeretetét és kegyelmét, és kileheli az Isten dicséretét. (Spurgeon)

2012-04-20

Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. (Filippi 4:6)

Fel kell ismernünk, hogy mindennapi tevékenységeinkhez, küzdelmeinkhez erőre van szükség. A mi erőnk azonban véges, éppen ezért kell abból a forrásból meríteni, mely kiapadhatatlan! „Akik az Úrban bíznak, erejük megújul” – ismerjük jól ezt az igét, de gyakran megfeledkezünk róla! Életünkben sokkal több aggódás, nyugtalanság van jelen, mint kellene! Mit teszünk ezekkel? Pál apostol azt javasolja, hogy semmiért se aggódjunk, egyszerűen csak vigyük Isten elé imáinkban életünket, és ha mindezt hálás szívvel és rendszeresen tesszük, akkor Isten rendíthetetlen békéjét kapjuk meg! Van egy olyan fegyver a kezünkben, amellyel életünket és mások életét is meg tudjuk változtatni! Ez a fegyver szó szerint a kezünkben, az összekulcsolt kezünkben van! Az imádság által ugyanis Isten erejét hozzuk életünkbe! Isten ereje körülményeket és kapcsolatokat tud megváltoztatni. Segít megbirkózni az élet napi problémáival. Meg tud gyógyítani testi és lelki bajokat. Segít házassági problémák és anyagi nehézségek legyőzésében. Tulajdonképpen mindenfajta nehézséget, válságot vagy csüggedést megold! Valaki azt mondta, hogy amikor dolgozunk, akkor mi tesszük a dolgunkat, amikor pedig imádkozunk, akkor Isten végzi a munkát! Természetfölötti ereje az imádkozók rendelkezésére áll, akiket az a meggyőződés hat át, hogy Isten mindent mássá tehet! A kételkedők érvelhetnek azzal, hogy a meghallgatott imádságok csak a véletlen művei, de amint egy angol érsek egyszer megjegyezte: „Csodálatos, mennyi a véletlen egybeesés, amikor valaki elkezd imádkozni.”

A nap gondolata:

Hogyha nem tudunk Istennel rendesen beszélni, nem is hallunk jól. A némaság a süketségből származik. (Steinberger)

2012-04-19

„Megvan az ideje a megszerzésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek.” (Prédikátor 3:6 NKJV)

Semmi sem formálja úgy a jellemet, mint a veszteségek, és az azokkal járó változások kezelése. Ha elveszítünk egy házasságot, egy állást, egy gyermeket, a hírnevünket, az egészségünket, a vagyonunkat stb., akkor választhatunk: álljuk az ütéseket, vagy padlóra kerülünk; megfeszítjük az izmainkat, vagy kifekszünk. Ami volt, nincs többé. Hirtelen csapdába kerültünk a múlt között, amit ismerünk, és a jövő között, amit nem. Térkép nélkül egy idegen területen, könnyen úgy érezzük, hogy minden elborít. A hit azt mondja nekünk, hogy Isten végül minden véget új kezdetté tud formálni. De mihez kezdjünk addig, a fájdalomhoz és zavarodottsághoz szegezve, a régi vég és az új kezdet között? Pontosan ilyen helyzetben volt Izráel is, amikor lelki vezetőjük, Mózes, elvétetett tőlük. A veszteség miatt az egész nép gyötrődött. „Izráel fiai harminc napig siratták Mózest a Móáb síkságán…” (5Mózes 34:8). Figyeld meg: Isten nem így válaszolt gyászukra: „Nem kellene így éreznetek. Felejtsétek el Mózest, végül is itt vagyok nektek Én! Itt az ideje összeszedni magatokat! Csak több hitre van szükségetek!” Ha a tanács nagyon „vallásosnak” hangzik, és köze sincs a realitáshoz, akkor nem Istentől jön. Nem kívánja tőlünk, hogy szuper-spirituálisak legyünk, megtagadjuk a gyászunkat, és úgy tegyünk, mintha nem ért volna fájdalom. Ő időt ad a „sírásnak… gyásznak… veszteségnek”, amíg újra eljuthatunk a „nevetés… tánc… nyereség…” idejéhez (ld. Prédikátor 3:4,6). Isten megengedte, hogy egy egész nép harminc napig semmi egyebet ne csináljon, csak érezze át és tanulja meg kezelni a gyászát. Könnyeid Isten gondoskodásának részei ahhoz, hogy túljuss ezen a veszteségen, és elindulj gyógyulásod felé.

(Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:

 Vannak lelkek, amelyek olyanok, mint a hárfa: akkor is összhang kel rajtok, ha a fájdalom szele csap bele. (Ravasz László)

2012-04-18

Csak Istennél csendesül el lelkem… (Zsoltárok 62:6)

Az ember képes mindig kibúvót keresni. Bármire. A közelmúltban hallottam, hogy egy apát és a fiát egymástól függetlenül megkérdeztek az Istenhez való viszonyáról. A fiú azt mondta: még fiatal vagyok ehhez, majd ha öreg és nyugdíjas leszek, akkor törődök Istennel! Az idős édesapa pedig ezt mondta: az én koromban már minek keressem Istent? Ha már leéltem nélküle életem nagy részét, akkor megpróbálom a hátralévő időmet is nélküle tölteni! Látjuk a két különböző korú személy véleményéből, hogy kifogás az mindig van! De higgyétek el nem az a fontos, hogy hány évesek vagyunk, hanem az, hogy akarunk-e egy lelkileg nyugodtabb életet önmagunknak és ezáltal másoknak is? Mert ha igen, akkor az Istennel való rendszeres kapcsolatra van szükségünk! Az Isten előtti áldott csendességek a felülről való több kijelentést, valamint az Úr és önmagunk jobb megismerését teszik lehetővé! A rendszeres és őszinte Isten előtti ima a következőket jelenti: közösséget Istennel, bizalmat, békességet, felszabadultságot! Nem tudom, hogy ezekből az érzésekből mennyi van jelen az életünkben, de azt hiszem, hogy van mit tanulnunk ezen a téren is!

A nap gondolata:

Addig sohase lépj az emberek elé, míg előbb nem láttad Isten arcát. (Steinberger)

2012-04-17

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. (Máté 11:28)

Általában minden ember élete eléggé telített, ez pedig oda vezet, hogy az ember nehezen és rendszertelenül imádkozik! Van, akinek a munkája, van, akinek a családja, vagy éppen a kettő együtt tölti ki napjai jelentős részét. Van, akinek a semmittevés, vagy a keserűségei netán a televízió előtti ülése tölti ki napjának nagy százalékát, és ezért nem tud – ahogy ő mondaná – nem ér rá imádkozni! Már pedig két ember is úgy ismerheti meg egymást igazán és mélyen, ha elegendő időt töltenek egymás mellett, és jókat beszélgetnek, így van ez Istennel is! Ha nagyobb lelki békét, nyugalmat és áldásokat akarsz önmagad számára, akkor tölts el több időt Isten közelében! Ráadásul tedd ezt rendszeresen! Szakíts időt naponta arra, hogy Istennel elbeszélgess! Ő a Bibliából szól hozzád, te pedig imában szólíthatod meg Őt! Mindenki tapasztalta már, hogy amikor valami nagyon nyomta a lelkét és elmondta valakinek – legyen az családtag, barát, lelki társ – könnyebbült a teher! De a legjobb, ha a bennünket érő eseményeket, érzéseket Isten elé visszük! Az ember arra szakít időt, ami fontos neki! Próbáld ki, hogy egy hétig naponta elcsendesedsz Isten előtt, imádkozva felkeresed őt, és elmondod neki dolgaidat! Tedd meg ezt önmagad miatt! Meg fogod látni az áldásait! Jézus hívogat bennünket így önmagához: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” Ki az, akire a fáradtság és a teherhordozás nem vonatkozik?

A nap gondolata:

Keresd az Istennel való találkozást még akkor is, ha ehhez az időt az alvásból kell elvenned. Az Úr sokkal többet erőt tud adni, mint az ágy.

2012-04-16

Minden gondotokat Őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1Péter 5:7)

Egy amerikai gyülekezet vezető lelkésze, évekkel ezelőtt elveszítette – viszonylag fiatalon – a rendkívül tevékeny édesapját szívroham következtében. Azt érezte, hogy nem tud létezni a nélkül az ember nélkül, aki nagyon bízott benne, és akivel remek kapcsolata volt. Kavarogtak benne a kérdések: miért kellett ennek megtörténnie? Hogyan fog megbirkózni apja elvesztésével? Kiheverhető-e ez egyáltalán?  Hogy tehette ezt Isten, ha valójában szereti? Kérdezte ezeket ő, a hívő ember! Egyszer csak úgy érezte, hogy megszólal az Isten, és ezt mondja neki: „Én elég vagyok neked! Most még nem hiszed el, de bízz bennem!” A történet mesébe illő, de a következmények egyértelműek voltak: nem volt kétsége afelől, hogy Isten gondoskodik róla, és képes lesz megbirkózni az élet kihívásaival apja jelenléte nélkül is! Szomorúsága megmaradt – írja önmagáról – apja halála mély sebet ejtett rajta, és mindig is hiányozni fog neki, ám nem sodródott el, mint egy horgony vagy iránytű nélküli hajó. Mindez az Istennel eltöltött, túláradóan személyes imádságnak volt köszönhető, melyben erőt, bátorságot, és reményt kapott!

Testvéreim! Úgy gondolom, hogy ez a lelki élmény bárkié lehet! Ugyanis mindenki átéli életében egy vagy több szerettének elvesztését. Lehet, hogy súlyos betegség, lehet váratlan tragédia következtében távozik valaki az élők sorából. És pontosan ezt éli át a hívő ember is: sebet kap a lelkünk, szomorúságunk megmarad, hiányzik az elhunyt, de ha tudjuk, hogy életünkben és halálunkban egyaránt Jézus Krisztus tulajdona vagyunk, és hogy tőle még a halál sem tud elválasztani, akkor lelkünkben tapasztalhatjuk meg Isten gondviselő jelenlétét életünkben!

A nap gondolata:

A gond az imádság karjaiba űz, az imádság pedig kiemel a gond karjaiból. (Zwingli)

2012-04-15

Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. (Filippi 4:6)

Az imádság egyfelől természetellenesnek tűnik számunkra, másfelől pedig nagyon is természetes. Az utóbbira az a magyarázat, hogy Isten az embert az önmagával való kapcsolatra teremtette. Az előbbi állítás pedig abból következik, hogy a bűn mégis csak éket vert Isten és ember közé, és ennek köszönhetően bennünk van a „jobb, ha magam csinálom” hozzáállás. Az ember – a bűn következtében – igyekszik független lenni, nem rászorulni senkire! Megpróbálja szabadságát nem feladni, bármilyen kapcsolatáról legyen is szó!

Az imádság azonban éppen azt jelenti, hogy Istenre vagyunk utalva, rászorulunk az ő segítségére! Ha őszintén önmagunkba tekintünk, akkor be is kell lássuk, hogy tényleg Istenre szorulunk. Így aztán nem kapálózni kell ez ellen – Isten tagadással,  -kerüléssel vagy -káromlással – hanem keresni érdemes Isten jelenlétét az életünkben.

Ha a Teremtő Istent végső soron megkerülni nem tudjuk, akkor legjobb, ha szoros kapcsolat kiépítésére törekszünk vele! Már pedig a legszorosabb – vagy ha úgy tetszik, a legmeghittebb – kapcsolatban Istennel az imádságainkban lehetünk.

Isten jelenléte körülvesz bennünket. Lehet, hogy nem tudjuk egyformán megfogalmazni az érzést, de átélhető mindenki számára Ady Endre jól ismert gondolata, hogy „csendesen és váratlanul átölelt az Isten”…

A nap gondolata:

Ha olyan sok dolgod van, hogy nem érsz rá imádkozni, akkor bizonyos lehetsz, hogy jobban elfoglalod magad, mint ahogy Isten jónak látja. (Moody)

2012-04-14

Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek. (Mt 7,7)

Isten minden kérésünket meghallgatja és elraktározza. Nem biztos, hogy azonnal meg is adja úgy, ahogy kértük. Az ige viszont arra biztat, hogy kérjünk csak nyugodtan. A gyakorlati tapasztalat viszont az, hogy kizárólag azt adja meg Isten a gyermekeinek, ami a javukra válik. Ilyen szempontból mély csalódás érhet bennünket, mert ez nem automatizmus. Féltő a szeretete, Isten nem akar olyan dolgokba belevinni, amit később úgyis megbánnánk. Jobbat ad, mint amit mi kérünk és elképzelünk. Ezért van az, hogy várat, türelemre int. Jakab apostol felszólít bennünket, amikor azt mondja: „vagy ha kéritek is nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek, csupán élvezetetekre akarjátok azt eltékozolni” /Jak 4,3/. Isten mindezek ellenére nem hagy el, ő megmutatja nekünk az ő nagyságát és erejét. Nekünk az a dolgunk, hogy bízzunk benne, figyeljük az ő útmutatását, amit lépésről-lépésre megad. Vegyük figyelembe, hogy Isten soha sem akar nekünk rosszat adni, mindig a legjobbat ígéri. Ennek ellenére választhatjuk a számunkra kedvezőtlent, ha saját gerjedelmünkre, kívánságunkra hallgatunk. Sokszor tapasztaltam már személyes életemben, milyen áldás származott abból, ha nem voltam türelmetlen, kivártam Isten ígéretének a beteljesítését. Vonatkozott ez a társválasztásra, lakáskérdés megoldására, munkahelyi problémákra, gyermekek vállalására. Ezeket a hűséges kivárásokat Isten az anyagi javak tekintetében mintegy megkoronázta, mert semmiben sem szenvedtünk szükséget, hiába voltak körülöttünk áremelések, pénzügyi válságok, ugyanis igaz volt számunkra az az ige: „De keressétek először az ő országát és igazságát és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek” /Mt 6,33/ (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

A világnak nem annyira nagy igehirdetőkre van szüksége, mint nagy imádkozókra. (Stewart)

2012-04-13

...hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. (Mt 8,8)

Régebben a szóbeli megegyezésnek nagyobb súlya volt, mint napjainkban. Sok szerződést szavakban kötöttek meg, legfeljebb néhány tanú volt jelen, és ezeket a megállapodásokat betartották. Manapság már az írásban foglalt határozatokat is sokszor megsértik. Jézus korában is komolyan vették az adott szót. A Jézus ajkáról elhangzott szavak egyenesen gyógyítottak. Így tisztult meg egy leprás, és így állt lábra a pogány százados beteg szolgája is. Az alázatosan, hittel kimondott szavaknak ma is nagy jelentőségük van. Jézus arra buzdítja a napi ige olvasóit, hogy legyen hitele a szavuknak, mert csak azok jutnak be a mennyek országába, akik hittel fogadják Jézus megtartó szavát. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

 A szeretet az egyetlen ésszerű és kielégítő válasz az emberi lét kérdésére. (Erich Fromm)

2012-04-12

…mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel… (Márk 11:23)

Hogyan mozdíthatod el a hegyet az életedben? A következőkkel: 1) Isten Igéjét használva. A pusztában a Sátán háromféle módon kísértette meg Jézust: a) helyezd az átmeneti szükségleteidet a lelki szükségletek elé: „Változtasd ezeket a köveket kenyerekké!” b) használd az erődet hibás indítékból: „Vesd le magad a templom párkányáról!” c) válaszd a könnyebb utat, ne a keresztet: „Az egész világ a tiéd, ha behódolsz nekem.” Jézus minden alkalommal legyőzte a Sátánt ezzel a mondattal: „Meg van írva” (Máté 4:1-11). A legerősebb fegyvered Isten Igéje – tanuld meg használni! 2) Állhatatossággal. Jeremiás azt mondta, hogy Isten Igéje olyan „mint a sziklazúzó pöröly” (Jeremiás 23:29). Rácsodálkoztál már arra, hogy lehet az, hogy a kalapács kilencvenkilencszer lesújt a sziklára, de a századik ütés az, ami darabokra zúzza? Ez azért van, mert az összes megelőző csapás gyengítette azt. Élj Isten Igéjében, ismételd azt minden helyzetben és működni fog. 3) Megbocsátással. Van egy történet, amelyben a lelkész ezt kérdezte a gyülekezetétől: „Hányan vagytok hajlandók arra, hogy megbocsássatok az ellenségeiteknek?” Mindenki jelentkezett, kivéve egy öregembert. „Miért nem?” – kérdezte a lelkész. „Azért” – felelte – „mert nekem nincs egy sem, túléltem mindet!” Miután a hegyeket mozgató hitről és a meghallgatást nyerő imáról beszélt, Jézus ezt mondta: „És amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket” (Márk 11:25). A hegyed nem fog elmozdulni, és az imáidra nem kapsz választ, ha meg nem bocsátást rejtegetsz. Tehát kérdezd meg magad: „Megéri?” Akár úgy gondolod, hogy a vétkes megérdemli a bocsánatot, akár nem, a saját érdekedben bocsásd meg és engedd el!

(Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:

A szeretet nem vezet jegyzéket az elszenvedett bántalmakról, hanem megbocsát, elfelejt és segíteni igyekszik. (Fosdick)

2012-04-11

Vajon elpusztítod – e az igazat is a bűnössel együtt? … Nem pusztítom el a tízért. (1 Móz 18,23...32)

Ábrahám, az Isten előtt igaz ember alkuszik Istennel: ne pusztítsa el Sodomát gonoszságáért, ha legalább 50 igaz van ott. Isten hajlandó megbocsátani, ha talál ott igaz embert, már 10 igaz is megmentené a várost – de nem talál. Így elpusztul Sodoma és Gomora is... Nagy felelőssége van a hívő embereknek azon a lakóhelyen, ahol élnek, mert sok áldásnak lehetnek a hordozói. Isten keresi az igazán hű, odaszánt embereket, mert csak rajtuk keresztül tud könyörülni a többieken. Emberi szó, emberi bizonyságtétel kell, hogy elhangozzék ebben a pogányosult világban. Isten a felébredt hívő keresztyénekkel tud segíteni a hitetlen tömegeken. Nekünk hívogatnunk kell az embereket az igehirdetés alkalmaira, bizonyságot kell tennünk alkalmas és alkalmatlan időkben. Isten sok lehetőséget készít számunkra: imahetek vannak, ahol tömegek vehetnek részt, a technika lehetőséget ad, hogy az otthonokban is elhangozzék az evangélium. Ragadjuk meg ezeket az alkalmakat, mert mind számon lesznek kérve tőlünk. Óriási a felelősségünk Isten előtt. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

A hit nem a megérkezettség állapota, a kegyelem nem a tétlenség útlevele, a kereszténység pedig nem a lelki önzés csendes gyönyörködése az Isten szerelmében. (Turóci)

2012-04-07

Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután. (Máté 25:23.) 

Régen volt egy ilyen mondás: a hold egész éjjel szolgált. Vagy ezt is mondták: A nap sugara beszolgál az ablakon. Ez azt jelentette, hogy létével, azzal, amit egyébként is tesz, szolgál. A szolgálat nem egy cselekvési kényszer. Nem azért szolgálok valamivel, mert mindenképpen meg akarom mutatni, mennyire jó vagyok. Sőt ezek az érzések térítenek el minket szép lassan és észrevétlenül a szolgálatból a szolgáltatásba. Mert akkor már elvárásaim vannak: a jó érzésre, a sikerre, de legalább egy jó szóra várok. Aki szolgál, az egyszerűen a jóban létezik. Van. Ahogyan Wesselényi mondta a rendeknek, annak idején: "Utolsó pihenésemig kész vagyok tehetségem szerént szolgálnom a hazát." Nem nagy dolgokra gondolt, hanem hűségre. Persze ma, ebben a látványkultúrában nehéz még elmagyaráznunk is, hogy a szolgálat lényegileg nem lehet a plakátokon. Mint ahogyan egészen más a most elhangzott beszámoló alapján egy diakonissza testvér hűsége, mint egy felhívás cipős-doboz akcióra. A szolgálat lényege ugyanaz kétezer éve: Jézus Krisztus hív és én követem őt. Igyekszem teljes valómmal a nyomába szegődni. Persze vannak szolgáltatások, bizonyára a mai kor szükséges kellékei ezek, de legalább az egyházban ne tévesszük össze ezt a "mindenáron csináljunk valami jót" létérzést a valódi és hűséges szolgálattal. Mert Isten a szolgát áldja meg. "Jól van jó és hű szolgám, a kevesen hű voltál, sokra bízlak ezután". Leírhatatlan az az érzés, amikor az ember Isten hűségéből él. Nem az emberek dicsérő szavából, nem a sikerből, hanem Isten mosolyából. Ezt adja meg a Mindenható. (Fekete Ágnes)  

A nap gondolata:

A hit minden csoda és titok alapja, a hit a sikertelenség
legmegbízhatóbb ellenszere. (Czimer Györgyi)

2012-04-06

Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. (Zsoltárok 119:105)

Valaki azt mondta, hogy a „Biblia olyan a házasságban, mint a GPS az úton lévő ember számára.”. A GPS egy műholdas navigációs rendszer, amelybe az ember, ha beüti, hogy honnan szeretne hová eljutni, akkor az mindig mondja, hogy pl. „Menj 500 métert, aztán kanyarodj balra.”, vagy ha az ember eltéved, akkor azt mondja a GPS, hogy „Újratervezés.”. Vagy ha újra és újra eltéved, akkor azt mondja, hogy „Fordulj vissza, ahol tudsz!”  A Biblia ugyanezt a szerepet betöltheti az ember házasságában. Előfordul, hogy vissza kell fordulni, mert nem jó az irány. Újra kell tervezni a dolgokat. És nagyon fontos leszögezni, hogy nem az autó a hibás! A sofőr navigál rossz irányba. Tehát nem a házassággal van baj – bár azt mondják manapság, hogy mekkora válságban van a házasság intézménye –, valójában velünk van baj! Mi megyünk rossz irányba! Mi tartunk rossz felé! De ha engednénk, hogy Isten Igéje legyen a „navigációs rendszerünk”, akkor visszafordulnánk, ha rossz irányba tartunk, akkor megtalálnánk a jó ösvényt. Erre mondta valaki azt, hogy milyen érdekesek vagyunk mi, emberek: minden évben újra és újra felülvizsgáltatjuk a fűtési rendszerünket, hogy a gázkazán működik-e rendesen, de a házassággal ugyanezt nem tesszük meg. Mennyire igaz gondolat ez. Nemcsak évente, hanem szerintem gyakrabban meg kellene vizsgálni, hogy mi a helyzet a házasságunkkal! Hogyan állok a házastársamhoz? Nem túl unalmas-e a házasságom? Vajon nem én vagyok-e annak az oka? Mikor voltam az elmúlt 30 napban kettesben a házastársammal? Mikor beszélgettünk egy jót? Mikor mentünk el kikapcsolódni? Mikor nevettünk egy jót együtt? Ilyen és ehhez hasonló gondolatokon érdemes elidőzni, mert saját házasságunk minősége múlhat rajta…

A nap gondolata:

 A külső az, ami megfog, de a belső az, ami megtart.

2012-04-05

Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. (Mt 5:5)

Szeretnél valamin változtatni az életedben, csak úgy tűnik, nem sikerül? Szeretnél változást látni egy helyzetben, de úgy látszik, hogy nem történik meg? Honnan szerzel valódi erőt, hogy igazi változást érj el az életedben?

Jézus azt tanítja, hogy az igazi hatalom a legfurcsább és legváratlanabb helyek egyikén található. Igazi hatalom a szelídségben található.

Nos, ha szelídségről vagy kedvességről beszélünk, hajlamosak vagyunk egy bárányra vagy egy kisbabára gondolni. De Isten szótárában a szelíd nem gyengét jelent. Azt jelenti, hogy "irányítás alatt van az erő".

Képzeld el úgy, hogy olyan, mint egy rakéta, amelyet kilőnek az állomásról. Ha vennéd ugyanazt az energiát, és létrehoznál egy robbanást, akkor tönkre tennéd a kilövőbázist. De mivel ez az energia egy bizonyos pontba van irányítva, így alkalmas arra, hogy a rakétát kilője a világűrbe.

Ezt szeretné Isten tenni az életedben. Szeretné azt az erőt, ami a szavaidban van; az érzelmeidet, a vállalkozókedvedet irányítás alá venni. De ez a te döntésed.

3 lehetőség közül választhatsz, hogy hogyan éled az életed.

• az irányítás nélküli élet: ez a fajta életmód, mindent tönkre tesz körülötted. Robbanásveszélyes sok haraggal, gonddal, romboló erővel és fegyelmezetlen cselekedetekkel teli. Úgy tűnhet, hogy sok minden történik, de minden területen csak pusztuláshoz vezet.

• az irányítás alatt lévő élet: Ennél az életmódnál jellemző, hogy életed minden területét megpróbálod irányítás alatt tartani. Ez a hozzáállás lefáraszt, és stresszes leszel, amint ráébredsz, hogy nem tudsz mindent ellenőrzés alatt tartani.

• az Isten által irányított élet: Ennél az életmódnál veszed azt a hatalmat, amelyet Isten neked adott, és visszaadod Neki. Felhagysz azzal, hogy mindent saját magad irányíts. Isten az Ő irányítása alatt olyan módon fog használni, ahogy sosem gondoltad volna.

Kitalálod, melyik életmód a leginkább gyümölcsöző?

Ha alárendeljük életünket Istennek, akkor azokat a gyümölcsöket fogja teremni, amelyekről Pál ír a Galata 5:22-23-ban: "szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás."

(Napi remény)

A nap gondolata:

Amikor engedelmesség helyett vitába szállsz, és józan eszedre bízod magadat, akkor káromolod Istent.

2012-04-04

Viseljétek el egymást szeretettel. (Efezus 4:2)

Hadd szóljak a házasságok hatodik konfliktusforrásáról, mely szerintem a munka. A munkával kapcsolatban két véglet van: van olyan ember, aki egyáltalán nem dolgozik, és az azért konfliktusforrás egy családban, és van olyan, aki csak dolgozni tud, aki soha nincs otthon, mert neki mindig dolgoznia kell(?). Valahol a kettő között van az az egészséges egyensúly, amit meg kellene találni minden házasságban.

            Szeretném leszögezni, hogy a konfliktusok önmagában nem jelentenek problémát egyetlen házasságban sem (vagy legalábbis nem kellene, hogy problémát jelentsenek). Hiszen a konfliktusok azért vannak, hogy az ember megoldja őket. Nincs emberi kapcsolat konfliktusok nélkül. Házasság sincs konfliktusok nélkül. Ahogyan szokták mondani: tányér és kanál csördülés nélkül nincs. Nem is kell magunkat azzal áltatni, hogy létezik konfliktus nélküli kapcsolat. Az a kérdés, hogy tudjuk-e, akarjuk-e keresni ezekre a megoldást? A jó megoldást, mely által épülhet a házasságban élő ember, a férj és a feleség egyaránt. A házasságokat nem a konfliktusok száma minősíti, hanem azoknak megoldása. Ti hogy oldjátok meg a közöttetek lévő konfliktusokat? Istent is bele tudod vonni a nehéz helyzetekbe?

A nap gondolata:

A házasságunk életünk fő műve kellene, hogy legyen.

2012-04-03

Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett. (Kolossé 4:6)

A házasság következő konfliktusforrása a kommunikáció. Miért lehet konfliktusforrás a kommunikáció? Azért és akkor lehet az, ha keveset beszélnek egymással a házastársak. Az egyik „kedvenc” idézetem ezzel kapcsolatban az, hogy a legalább hat éve házas emberek átlagosan kilenc percet beszélgetnek egymással naponta. Gondoljuk el, hány éve vagyunk házasok, és mennyit szoktunk beszélgetni a házastársunkkal? Napi kilenc perc? Az semmi! Mert ez csak egy átlag, tehát éppen úgy lehet több is, mint kevesebb is. Egyébként elgondolkodtató, hogy mennyit néz tévét az ember? Mennyit kapcsolódik ki? Nem szabad, hogy ennyire kevés időt beszélgessenek a házastársak egymással! Nyilván az a jó, ha meg tudjuk osztani a társunkkal mindazt, amit érzünk, amit gondolunk, azokat a terveket és meglátásokat, amelyek ott vannak a szívünkben. Annak ellenére, hogy persze nem mindegy, hogy kinek milyen a munkája. Van, aki napokig, vagy hetekig sincs otthon. Azzal nyilván nehéz még kilenc percet is beszélni naponta. Bár, a telefon és az internet világában ez egyáltalán nem lehetetlen vállalkozás. Beszélgess minél többet a házastársaddal, mert ez építi a kapcsolatotokat. Segít abban, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz…

A nap gondolata:

A házasság Istentől szerzett út arra, hogy az emberi szívből kitermelődjék az a jóság, szépség és erő, amire képessé tette Isten, mikor saját képére teremtette. (Ravasz)

2012-04-02

Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. (Máté 19:5-6)

A következő konfliktusforrás a rokonság. Az enyém, és a házastársamé is. Ugyanis amikor egy férfi és egy nő – manapság már ezt is hangsúlyozni kell – összeköti az életét, akkor két család is összeházasodik. Igen ám, csak lehet, hogy egészen másként gondolkodnak bizonyos dolgokról. Lehet, hogy az egyik családban vannak bizonyos tradíciók, erről ezt és ezt gondolják, de a másik családban egyáltalán nem úgy gondolkodnak. Ez egyfajta konfliktusforrás lehet.

Fontos dolog az is, hogy akkor tud igazán jó és boldog házasságban élni egy pár, ha ezek a szülői kötelékek meglazulnak annyira, hogy a házasulandó felek leválnak a szülőkről. Mert egy házasságban első renden a házastárs kell, hogy fontos legyen! Isten után persze! Majd csak utána jöhet a szülő. A szülőnek az a dolga, hogy hátrébb lépjen. Továbbra is ott legyen, mint olyan személy, akire lehet számítani, de első a házastárs – Isten után!

Ugyanez igaz a gyermekekre is. Fontos, hogy a gyermekek ne álljanak a házastársak közé! Ne legyenek a gyerekek fontosabbak, mint a házastársunk! Hiszen a gyermekek idővel úgyis kirepülnek a családi fészekből, és újra ott marad két ember egymásnak. Vannak esetek, amikor azt mondják emberek, hogy „majd egy gyermek megmenti a házasságunkat”. S legtöbbször nem menti meg… Mert nem a gyermek tudja megmenteni a házasságot! Hanem az a két ember, aki azt érzi, hogy valami miatt eltávolodtak egymástól. Ők tudják megmenteni, ha akarják és ők is „csak” Isten segítségével!

A nap gondolata:

A családban feloldhatatlanok a kötelékek, úgyhogy a gonosz fiú mégis fiú, a hűtlen testvér mégis testvér. (Fosdick)

2012-04-01

Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. (Máté 19:5-6)

A múltkorában olvastam egy amerikai lelkipásztor néhány gondolatát, és ő megfogalmazta azt, hogy mielőtt házasságot kötött volna a feleségével, a leendő após egy komoly beszélgetésre invitálta őket, és a következőket mondta nekik: „Figyeljetek ide, kedves fiatalok! A házasságban öt olyan terület van, amely komoly konfliktusforrás lehet. Figyeljetek arra, hogy ez az öt terület minél kevesebb konfliktust okozzon a ti házasságotokban! Ez az öt terület a következő: a pénz, a szex, a rokonok, a gyerekek és a kommunikáció.” Én végiggondoltam ezt az öt területet, és egy hatodikat is hozzátennék: szerintem még a munka is az. Nézzük meg ezeket egyesével!

A pénz miért lehet konfliktusforrás? Szerintem, hogy ha van, akkor azért. Ha nincs, akkor pedig azért. Ha a férj többet keres, akkor azért. Ha a feleség keres többet, akkor azért. Ha az egyik jobban szeret költekezni, mint a másik, akkor azért. Ha az egyik inkább spórolni szeret, akkor azért. Lehetne még ezt sokáig ragozni, de fontos, hogy a pénzkezelés tekintetében a házastársak tudjanak úgy megegyezni, hogy mindkettő azt érezze, hogy együtt, egy irányba tartunk, attól függetlenül, hogy mekkora a bevételünk havi szinten.

A szexről is azt lehet mondani, hogy különféle kívánságai vannak az embernek. Van, aki gyakrabban szeretné, van, aki ritkábban. Van, akinek reggel, van, akinek este van hozzá jobban kedve. Ezt is lehetne még sokáig ragozni. A szexuális együttlétek is lehetnek konfliktusok forrásai, éppen ezért érdemes odafigyelni a házasságban erre a területre is. Nálatok mennyire okoz konfliktusokat a pénz és a szex kérdése? Mindkettőről fontos, hogy beszélgess a házastársaddal…

A nap gondolata:

A pénz szolga, de nincsen saját akarata, és mindenre, a jóra is, a gonoszra is egyformán engedi magát felhasználni. (Ohler)