2012-05-31

Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! (Máté 4:10)

Adódik az a kérdés is Igénkből, hogy hogyan szolgálj az Úrnak? „Élj úgy, hogy kérdezzenek és a válasz az életed legyen.”- mondta valaki. Ha a munkahelyeden becsületesen végzed a feladatodat, ha a házastársaddal békességben, szeretetben élsz, ha a gyermekeidet hitben neveled, ha eljársz a templomba, ha beszélsz másoknak a hitedről, ha felismered, hogy mit tehetsz a gyülekezetedért, ez mind az Úrnak való szolgálat. Egyházunkban a presbitérium tagjaivá választott testvérek esküjében van egy ilyen mondat: „Az egyház hasznát mindenkor a magamé elé helyezem.” Megvalósítható ez egyáltalán? Szerintem mindig mindenkor lehetetlenség megvalósítani. De akkor sikerülhet közel kerülni ehhez, ha életformám Istent szolgálni és átadtam szívemet Jézusnak. De miről szól ez konkrétan? Például vasárnapra nem ütemezek munkát, mert templomba megyek. Ez a nyugalom napja számomra Isten rendelése szerint. Vagy keresem a helyem és a feladataimat gyülekezetem közösségében… Te tudod az Úrnak való szolgálatod hogyanját?

A nap gondolata:

Gyanús az a keresztyénség, amely csak a négy fal között meri mondani: Hiszek Jézus Krisztusban. (Luther Márton)

2012-05-30

Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! (Máté 4:10)

Isten hányadik helyen áll az életünkben? Neki szolgálj! Szolgáljatok az Úrnak örömmel – fogalmaz a 100. zsoltár. Mert Istent szolgálni nem kényszer. Isten senkit nem kényszerít a Neki való szolgálatra. Ez vagy hitből fakad, vagy torzulás az egész és nem ér semmit. Jézus mondja: Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon. (János 15:16) Ez minden hívőre igaz. Engem például annak idején a focipálya jobban érdekelt, mint a lelkészi pálya. De Isten odaterelt, ahol látni kívánt. A saját történetét mindenki maga ismeri. Azt, hogy Téged hogyan, mikor, mi módon vont magához az Úr, ezt te tudod igazán, és azok, akiknek már elmondtad. Az Urat szolgálod? Örömmel? Tarts önvizsgálatot. Érdemes…

A nap gondolata:

A kísértés még nem bűn, de a bűn iránti engedékenység az. (Spurgeon)

2012-05-29

Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. (Máté 4:8-9)

Emberi életünk, s benne hívő létünk nagy kísértése, hogy menjünk a saját fejünk után, vagy ördögi, jól csengő sugallatra hallgassunk Isten szava és vezetése helyett. A Jézust érő egyik ördögi kísértés, mely szerint „neked adom a világ minden országát és annak dicsőségét”, felettébb megdöbbenthet bennünket. Mert azt sugallja számunkra, hogy a Sátáné a hatalom a világon. Hogy is van ez akkor? Úgy, hogy amikor Isten embert teremtett, így szólt: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen!” Az uralkodást az emberre bízta, aki azonban a kísértésnek engedve a bűn útjára lépett, ezáltal a Sátán nagyobb hatalommal rendelkezik, mint az ember. De Isten nagyobb és hatalmasabb tőle. Így nézzük meg kicsit a hatalom és a dicsőség kérdését. Az egyházban vannak tisztségek, de ezeket betölteni nem hatalomról szól. Lelkipásztor, gondnok, presbiter: ezek nem hatalommal járó tisztségek, hanem felelősséget és szolgálatot jelentenek. Sajnos előfordul, hogy valaki hatalmat lát ezen tisztségek valamelyikében, de azon soha nincs áldás. Kié a dicsőség az egyházban, bármilyen elvégzett munka után? Istené! Egyedül Istené a dicsőség! Ez volt egyik jelszava a reformációnak. Mert a hívő ember nem a maga dicsőségét keresi, hanem az Úrét munkálja. Ezen felül tudnunk kell, hogy az egyházi tisztség nem önmegvalósítás, hanem Isten akaratának keresése és annak megvalósítására való törekvés. Gyönyörűen fogalmazza ezt meg Péter apostol első levele: A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. Isten szolgálatáról úgy fogalmaz az apostol, mint ami önként, készségesen és példa gyanánt valósul meg. Szó nincs uralkodásról, vagy ha mégis, akkor nem egymáson kell uralkodnunk, hanem magunkon. Indulatainkon, vágyainkon, szavainkon.

Ha Jézus a saját dicsőségét kereste volna, akkor minden beteget meggyógyít, minden halottat feltámaszt, minden szegényt gazdaggá tesz, de a Golgota keresztjét elkerüli. Nagy ívben. Ám Ő Isten dicsőségét kereste és munkálta. A csodái sem öncélúak voltak. A kereszthalála pedig különösen nem…

A nap gondolata:

Nagy emberek kísértései a legnagyobbak. Tájfun nem tombolhat vizespohárban.

2012-05-28

Meg van írva… (Máté 4:4)

A Bibliát miért is kell ismernünk? Például azért, mert a Sátán is ismeri és még ezáltal is igyekszik félrevezetni bennünket. Nézzük meg ebben a történetben: többször is idézi a Szentírást Jézusnak és ezzel próbálja lépre csalni. Jézust nem sikerült, de az első emberpárt igen. Az Édenkertben kígyó képében így szólt Évához: csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? Figyeljük meg, hogy milyen pici csavart tett bele! Az ember az Édenkert minden fájáról ehetett, kivéve egyet, és ebből mégis ezt hozta ki a Sátán. Nos, ahhoz, hogy ne tévesszen meg bennünket, nekünk is ismerni kell a Bibliát.  Ennek egyszerű a módja: olvasni kell. Naponta. Hallgatni az istentiszteleteken elhangzó igéket és magyarázatokat. Persze jöhet a kifogás, hogy vastag könyv a Biblia és nem is érthető minden sora egyformán. Mindkettő jogos felvetés, de elhárítható: Ne akard az egészet pár nap alatt elolvasni, hanem inkább használj segédanyagot. Mire gondolok? Például egyházunknak a Bibliaolvasó Kalauzára, amely naponta 1-1 szakaszt javasol elolvasásra, így 3-4 évenként az egész Bibliát elolvassuk. De van olyan is útmutató, ami 1 év alatt segít elolvasni a Szentírást. Arra pedig, hogy nem értjük minden mondatát a Bibliának, azt mondhatom, hogy ez mindenkire vonatkozik, de a folyamatos, imádságos olvasások által sok minden megvilágosodik. Isten Lelke megérteti velünk azt, amire szükségünk van. Ismered a Bibliát alaposan? Olvasod rendszeresen? 

A nap gondolata:

A Szentírás a kisded Jézus pólyája, bontsd ki, és megtalálod benne a Megváltódat. (Spurgeon)

2012-05-27

Ne tévelyegjetek: A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság! (1 Kor. 15:33)

Szükséges arra bátorítanunk gyermekeinket, hogy olyan emberekkel barátkozzanak, akik felemelik és nem lehúzzák őket. Abban a pillanatban, ahogy a srácaid elkezdenek iskolába járni, nem te gyakorolod többé az egyedüli befolyást az életükben. A kortársaik is elkezdenek rájuk hatni. És ahogy egyre idősebbek lesznek, egyre inkább a társaikra fognak figyelni. Szülőként fontos, hogy beszélgess gyermekeiddel arról, ki lesz a társaságuk. Segítened kell a gyerekeidnek abban, hogy megértsék azt a hatást, amit a barátok tudnak rájuk gyakorolni, továbbá, mennyire fontos, hogy megfelelő barátokat válasszanak magunknak. Arra kell biztatnunk gyermekeinket, hogy olyan emberekkel barátkozzanak, akik felfelé húzzák és nem lefelé nyomják őket. Emberekkel, akik bátorítani fogják őket és az életükre pozitív hatással lesznek. Ugyanis az első számú tényező, ami meg fogja határozni, hogy sikeresek lesznek-e avagy elbuknak az életben, hogy milyen barátokat választanak. Olyan barátokat, akik visszahúzzák őket, vagy barátokat, akik ösztönzik őket. Mindannyian tartozni szeretnénk valahova, nem számít, hogy hány évesek vagyunk épp. Mindnyájan barátokat, kapcsolatokat és elfogadást keresünk. Részei szeretnénk lenni egy közösségnek. Miért? Azért, mert Isten így rakott össze minket. A Biblia azt mondja: úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai (Róma 12:5). Fontos, hogy megtanítsuk ezt az igazságot gyermekeinknek: Isten minket arra teremtett, hogy tartozzunk egymáshoz és hogy szükségünk legyen egymásra. A társadalmunk ennek éppen az ellenkezőjét tanítja. A kultúránkat az individualizmus magas foka jellemzi, amelyben mindenki egy magányos idegen. Kizárólag magunkról kellene, hogy gondot viseljünk és csak a saját érdekeinket néznünk. De ez a gondolkodás gyermekeinket támogatás és a valahova tartozás érzése nélkül hagyja. Csoda, hogy a depresszió és az egyéb lelki betegségek száma emelkedik? Az igazság az, hogy egy érzelmileg egészséges élethez szükségünk van emberekre az életünkben. Egészséges, támogató kapcsolatokra van szükségünk. Szükségünk van egymásra. Egy olyan hovatartozást igénylünk, ami a többi hívővel való közösségből fakad. Ezért van a gyülekezet.

(Forrás: Napi remény)

A nap gondolata:

 Aki nem akarja gyermekét sírni hallani, maga fog sírni.

2012-05-26

Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik. (Máté 4:4)

Vajon nekünk mennyire fontos a lelki táplálék? A közelmúltban, a televízióban egy műveltségi vetélkedőben valaki elmondta, hogy minden reggel korán szokott felkelni, és megeteti a virtuális elefántját. Ez bizonyára egy internetes játék, melyben valószínűleg elefántokat lehet gondozni és ezzel virtuális, vagyis képzeletbeli pénzt lehet keresni. Közben gondoskodni kell róluk napról napra. Gyerekeket láttam már hasonlóval játszani. Nagy problémám nem is lenne ezzel nekem, bár a veszélyei egyértelműek, ugyanis azon túl, hogy ez inkább gyerekeknek való és őket is a valódi élettől a képzeletbeli világ felé tereli, ám amikor egy felnőtt ember teszi ugyanezt nagy rendszerességgel, abban már sokkal inkább ott a hatalmas csapda, hogy a képzelet, a valóditól elrugaszkodott dolog jobban meghatározza valakinek az életét, mint mindaz, ami reális, ami valóban körbeveszi. Így lehet függővé válni és így szorulhat háttérbe az embernek a valódi kapcsolata a házastársával, a gyermekével, de még Istennel is. A hívő ember számára ugyanis 3 legfőbb lelki táplálék van: imádság, igeolvasás és a gyülekezeti közösség. Az igeolvasás azért fontos, mert Isten szól hozzánk a Biblia szavain keresztül. Az imádságban mi beszélünk az Úrhoz. A gyülekezeti közösség pedig egymással való kapcsolatunk megélését jelenti. Mindhárom rendkívül fontos a lelkileg egészséges hívő számára. Valamelyik hiánya lelki egészségtelenséget – de mondhatom így is: lelki betegséget – mutat. Életedben nem szorul háttérbe a lelki eledel valami kevésbé fontos és értékes miatt?

A nap gondolata:

Gonosz szenvedélyeket csak más, hatalmasabb szenvedélyekkel lehet kiűzni. Azt a lelket, melyet nem tölt be valami pozitív lelkesedés, biztosan lefoglalják a démonok. (Fosdick)

2012-05-25

Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög.  (Máté 4:1)

 Nemcsak Jézust kísértette meg a Sátán, hanem minden kor hívő emberét is megkísérti. Ezekre a kísértésekre úgy kell tekintenünk, mint Istenbe vetett hitünk támadásaira. A Sátán célja nem kevesebb, mint minden embert távol tartani az Úrtól. Aki még nem ismeri az Urat, azokkal kevés dolga van, vagy szinte semmi. Aki Isten gyermekének vallja magát, azok viszont számíthatnak gyakori támadásaira. A Sátán, vagyis az ördög ma is azon fáradozik, hogy Isten gyermekeit eltántorítsa az Úr szolgálatától, magától Istentől, és ezáltal embertársaitól is. Keresi a gyenge pontjainkat! De vajon mi ismerjük a sajátjainkat? Egyik eszköze az ördögnek, hogy tele akarja zsúfolni úgy az életünket, hogy ne érjünk rá Istennel való kapcsolatunk ápolására. Hiszen, ha hanyagoljuk az igeolvasást, az imádkozást, akkor lazul az Úrral való kapcsolatunk, ez pedig kihatással lesz családtagjainkkal, barátainkkal, munkatársainkkal való kapcsolatainkra is, sőt a munkánkra, de még a pihenésünkre is. Ha nem vagyunk elég közel az Úrhoz, akkor feszültebbek, idegesebbek, nyugtalanabbak leszünk. Hamarabb kiborulunk, kiakadunk, kijövünk a sodrunkból. Nem úgy szólunk egymáshoz, hogy abból a másik a bennünk lévő szeretetet érezze, így téglánként, de hamar fal épülhet ember és Isten, ember és ember közé. Illenek rád az előbbi gondolatok? Keresd az Úr közelségét!

A nap gondolata:

A kísértés nem szégyen, hanem nélkülözhetetlen része az emberi élet küzdelmeinek. Kerüljünk ki győztesen belőle!

2012-05-24

Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög.  Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett.  Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: "Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré." Ő így válaszolt: "Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik." (Máté 4:1-4)

A Sátán Jézust is megkísértette. Jézust, aki Isten fiaként a menny dicsőségét hátrahagyva emberi testet öltött, aki mindenben hozzánk hasonló volt, kivéve a bűnt. Kísértést ő is elszenvedett, de ő nem esett el, nem bukott el ezen kísértések között. Mert bűntelen volt. Csak ő. Sem előtte, sem utána senki nem volt bűntelen. Viszont a kísértések átélése miatt tud velünk érezni, és hatalma nagysága miatt tud rajtunk segíteni a kísértések között. Jézus 40 napos böjtöt tartott és nem csoda, ahogyan, amivel a Sátán megkísértette. Az éhes ember legnagyobb kísértése az ennivaló. Nemet lehet erre mondani? Jézusnak sikerült. Még pedig úgy, hogy a lelki táplálékra koncentrált. Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével is, amely Isten szájából származik. Ez volt Jézus válasza a sátáni kísértő szavakra, mely szerint változtassa a köveket kenyérré. Megtehette volna Jézus ezt a csodát? Meg bizony. Ettől különbet is. Nem tudom, hogy mi volt Jézusnak földi emberként a kedvenc étele, de azt is egyetlen szavával „odavarázsolhatta” volna. De nem tette. Jézus számára a lelki táplálék fontosabb volt, mint a testi. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy megvetette, vagy semmibe vette a testi eledelt, de a sorrend más volt nála, mint általában az embereknél. Ha Jézus kísértést szenvedett, nekünk szintén kijut belőle. Hogy emlékszel: mi volt az utolsó kísértés életedben?

A nap gondolata:

A Sátán fegyvertára kifogyhatatlan, de az Úr Jézusé is.

2012-05-23

Nagyobb boldogság adni, mint kapni. (ApCsel 20:35)

Ajándékot adni és kapni egyaránt jó. Időnként azonban azt hisszük, hogy nem mindegy mekkora az értéke annak az ajándéknak, amit adni szándékozunk. Mennyire tévedünk ilyenkor. Anyagias világban élünk, közben lelkileg sokszor nyomorultnak, koldusnak érezzük magunkat. Vannak pedig ajándékok, amelyek nem kerülnek semmibe, mégis olyan nehezen tudunk adni másoknak. Vizsgáljuk meg az alábbi listát, melyek ingyenesen adható ajándékok:

• 1. Egy jó szót szólni
• 2. Egy beteget felvidítani
• 3. Óvatosan csukni be az ajtót
• 4. Apróságnak örülni
• 5. Mindenért hálásnak lenni
• 6. Jó tanácsot adni
• 7. Egy levél megírásával örömet szerezni
• 8. Jogos panaszt nem eleveníteni fel újra
• 9. Nem tenni szóvá, amit a másik hibázik
• 10. Nem sértődni meg egy félre sikerült szó miatt
• 11. A levert hangulatot nem venni komolyan
• 12. Megtalálni a dicsérő, elismerő szót a jóra
• 13. Megtalálni az együtt érző szót a megalázottnak
• 14. Találni egy tréfás szót a gyermekeknek
• 15. Elismerni az elkövetett helytelenséget
• 16. Örülni a holnapi napnak
• 17. Bizonyos dolgokra aludni egyet
• 18. Mindenre rászánni a kellő időt és gondot
• 19. és MINDENBEN és MINDENBEN szeretetben lenni.

Biztos vagyok benne, hogy lehetne még folytatni a sort, de igazából azt kell meglátnunk, hogy csupán rajtunk múlik, hogy ezekkel meggazdagítjuk-e mások életét! Vedd fontolóra az előbbi javaslatokat! Másoknak, de önmagadnak is jót teszel, ha sikerül megélned egyet-egyet ezek közül!

A nap gondolata:

Azért olyan szegények a hívők, mert nem adakoznak.

2012-05-22

Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. (Máté 7:21) 

Az engedelmesség kifejezés nagyon sokszor előfordul a Szentírásban. Isten népe sajátos magatartása ez. A legtöbb ember, amikor e szót hallja, inkább gondol kényszerre, a szófogadás lelkületére, mint valami pozitív dologra. Az Istenhez tartozó ember viszont örömmel van ebben az állapotban. Szívesen engedelmeskedik, mert Isten eljuttatta ennek örömére. 

Jézus mondta mai Igénk szavait. Azt üzeni, hogy hiába beszél valaki Istenről, vagy szólítja Urának, ha hiányzik életéből az engedelmesség. Az engedelmesség tehát Istenre épített élet. Jézus azt is mondja: „Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám." (Mk 3.35) A neki engedelmeskedőket családja tagjainak hívja.

Jézus olyan Istennek mutatja be Atyját, akinek van egy terve, s az engedelmesség valójában egy eszköz, amivel belesimulhatunk mentő szeretetét kínáló kezébe, s azonosulhatunk elgondolásaival. Akik engedelmeskednek neki, érzik, hogy jó Istennel együtt lenni. Számukra az engedelmesség egy nagyon természetes dolog, az Úrral töltött idő vele járója inkább, mint annak feltétele. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Aki engedelmesség helyett csak magyarázkodik, az eltompul és fásult lesz.

2012-05-21

Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. (1Korinthus 15:16)

Pál apostol egy Krisztusban hívő közösségnek, gyülekezetnek írja sorait. Meglepőnek tűnhet, de abban a közösségben többen nem hittek a feltámadásban. Hittek Jézus csodáiban, tanításaiban, de a feltámadásában nem. Abban képtelenek voltak hinni. Az lehetetlenség, hogy valaki meghal, majd feltámad – vélekedtek jó néhányan. 

Krisztus feltámadása pedig hitünk alapja. E nélkül nincs értelme Jézusban hinni. Ő ugyanis nem egy nagy tanítónak jött közénk, hanem Megváltónknak, vagyis bűnbocsánatunk és örök életünk megszerzőjének. Mindezt pedig halálával nem vihette végbe, csak a feltámadásával kiegészítve. Ha Jézus nem támad fel, akkor halála hiábavaló mártírhalál. De feltámadt és ezzel a mi feltámadásunkat is előrevetíti. Hiszed ezt?

A nap gondolata:

Ha nem volna pokol, a Golgota a legnagyobb tévedés lenne. (Stewart)

2012-05-20

De megkérdezhetné valaki: hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg? (1Korinthus 15:35)

Gondolkodtál valaha azon, hogy milyen lesz mennyei tested? A Biblia három választ ad erre a kérdésre: „hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg?” Először az anatómiáról beszél: „Nem minden test egyforma, hanem más az embereké, más az állatoké, más a madaraké, és más a halaké” (1Korinthus 15:39). A halakat arra tervezte Isten, hogy kibírják a nyomást az óceán vizében, a madarakat arra, hogy repüljenek, a te mennyei testedet pedig az örökkévalóságra formatervezte. (Képzeld el, milyen nem csupán a fény sebességével, de a gondolat sebességével repülni!) Azután csillagászati fogalmakat használ: „Más a nap fényessége, más a hold fényessége, és más a csillagok fényessége: mert egyik csillag fényességben különbözik a másik csillagtól. Így van a halottak feltámadása is…” (1Korinthus 15:41-42). Fokozatai lesznek a dicsőségnek, és különbségek a megjutalmaztatásban, amikor a mennybe jutunk. Mostani szolgálatod határozza meg pozíciódat akkor, amikor Isten „mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni” (Róma 2:6). Végül mezőgazdasági képet idéz: „elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben” (1Korinthus 15:43). A régi angolszász nyelvben a temető neve azt jelentette: „Isten földje” [a magyarban is vannak pl. ilyen régi településnevek, mint: Istenmezeje= Isten mezője]. Milyen csodálatos: a keresztyéneket nem eltemetik, hanem elültetik!
A Mayo Klinikán van egy hirdetőtábla, melyen ez olvasható: „A ráknak korlátai vannak: nem tudja megbénítani a szeretetet, nem tudja összezúzni a reményt, nem tudja elpusztítani a hitet, nem tudja felemészteni a békességet, nem tudja lerombolni a bizalmat, nem tudja megölni a barátságot, nem tudja kizárni az emlékeket, nem tudja elnémítani a bátorságot, nem tudja megtámadni a lelket, nem tudja megrövidíteni az örök életet, nem tudja elfojtani a szellemet, és nem tudja csökkenteni a feltámadás erejét.”

(Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:

Az út a mennybe is, a pokolba is Krisztus keresztje mellett megy el, - ott válik jobbra és balra. A Jézus testében meg kell botlanod. A két lator is jobb és bal felől volt. (Stewart

2012-05-19

Boldogok… (Máté 5:3)

Az ember keresi, kutatja a boldogságot földi élete során. Vágyakozunk a boldogság után, és nincs is ezzel semmi gond. A kérdés inkább az, hogy megtaláljuk-e Istent, mint a boldogság forrását. Azt az Istent, aki fiában, Krisztusban minden embert keres, hogy boldoggá tegye életünket. A tartós boldogság kulcsa az élő Istennel való szoros kapcsolat. Ilyen boldog életet kívánok mindnyájunknak, mely nem tévutakon keresi a boldogságot, hanem ott, ahol valóban megtalálható. Ha pedig már a tied, akkor add tovább, mutass utat mások számára is. Ne akarj önző élvezője lenni az Isten szerinti boldog életnek, hanem vezess erre az útra másokat is!

A nap gondolata:

 Csak az képes a boldogságot hirdetni, aki maga is boldog. (Paulo Coelho)

2012-05-18

Boldogok… (Máté 5:3)

Még egy történet e témában: egy a középkorban élt remetéről szól a történet, aki egy meredek hegyoldal sziklabarlangjában lakott szerény körülmények között. Ettől függetlenül sokan keresték életük nagy kérdéseivel. Egyszer egy fiatalasszony érkezett hozzá. „Atyám, eleped a szívem a boldogság utáni vágyakozástól. Fiatal vagyok és erős, és tudom, hogy valami nagy boldogság létezik az én számomra is. De mindig elfut újra tőlem, és az élet olyan nyomorúságosan szegénnyé válik olyankor. Úgy látom, mintha az én boldogságom valahol a távolban volna, és tudom, hogy ha elérhetném, egyszerre minden megváltozna. Szürke életem egyszerre hatalmas, gazdag és szép lenne. Atyám, már imádkoztam is érte, hogy kaphassam meg végre, amire vágyódik a szívem, de hiába. És most már olyan nagy bennem a vágy, hogy szinte felmorzsolja az erőmet. Mit csináljak, hogy elérjem végre a boldogságomat?” A remete így válaszolt: „Csak hamis úton járva jutnál el hozzá, amitől a boldogság elérését reméled!” „Nem tudok eltávozni tőle – válaszolt az asszony – a boldogság többet jelent számomra, mint maga az élet.” Ezzel megfordult és hazaindult. Egy év múlva megint eljött a remetéhez és így szólt: „Igazad volt. csak hamis úton járva tudtam hozzájutni a boldogságomhoz. Ez a hamis dolog megtörtént, és ami a boldogságot jelentheti a számomra, most már az enyém, de ez már nem boldogság többé.” Az ősz ember némán és szomorúan bólintott, de nem szólt semmit. „Hát nincs boldogság a számomra?” – kérdezte az asszony. Az öreg nem szólt semmit, csak tagadólag rázta a fejét. „Akkor tehát nem érdemes tovább élni” – mondta szokatlanul érdes csengéssel az asszony. Menni akart, de a remete maradásra intette: „Van valami, ami több, mint a boldogság. Valami, ami soha el nem múlik: a békesség.” „Békesség” – ismételte el az asszony e szót és arra gondolt, hogy gyenge kárpótlás ez a boldogságért cserébe. De csak megkérdezte: „Hol kap az ember békességet?” Az öreg így szólt: „Az egyiknek nagy áldozatot kell hozni érte, a másiknak valami nagy harcot kell végigküzdenie, és a harmadiknak súlyos keresztet kell hordoznia. Mindnyájunknak meg kell hajolnunk a Mindenható Istennek a lelkünk legmélyén megszólaló hangja előtt.” Az asszony elment, majd egy év múlva újra felkereste a remetét: „Most is igazad volt. Meghoztam az áldozatot, és hallgattam a Mindenható Istennek a lelkem mélyén megszólaló hangjára. Boldogságot már nem keresek többé, de a békességet megtaláltam.”

A nap gondolata:

Az aztán a “híres” békesség, amelyet a mások igaztalansága vagy sérelem azonnal felborít. Az ilyen békesség elvesztése felett nem is érdemes sajnálkozni, hiszen egy fabatkát sem ér. (Trudel)

2012-05-17

Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. (Máté 5:10)

Az igazságért üldözöttnek lenni és Jézusért gyalázatot vállalni egy magasabb rendű boldogság. Ezek mögött igazán nem látszanak földi érdekek, csak szívbeli hűség, kitartás, hit. Jézusért szenvedni: előfordult már veled ilyesmi? Megszóltak már, mert látják, hogy szoktál templomba járni? Ne szólj vissza csípőből! Inkább légy szelíd, csendes ilyenkor is. Azt várják az ilyen és ehhez hasonló helyzetekben, hogy kapd fel a vizet és viselkedj úgy, ahogyan Krisztus követőjéhez méltatlan. De ne tedd! Te csak bízd az Úrra a hozzád így viszonyulókat. Tégy bizonyságot hitedről szavakkal, tettekkel és szenvedd el az ilyen üldöztetéseket Jézusért, mert ő az igazság… 

A nap gondolata:

A keresztény tegyen úgy az igazsággal, mint a csiga a házával: lakjon benne, és ha valahova megy, vigye magával. (Fosdick)

2012-05-15

Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. (Máté 5:9)

Békét teremteni. Szoktunk ilyet? Megbékéltetni egymással szembeforduló, haragban lévő embereket? Nem egyszerű feladat ez, mert könnyen megkaphatjuk, hogy ne szóljunk bele a más dolgába, de a békétlen emberi kapcsolatok mindegyike békesség után kiált. Lehetünk Isten eszközei ezen a téren mások életében. Persze ehhez hitelességre van szükség: nekünk is békében kell élni Istennel, önmagunkkal és egymással is. Ez a helyes sorrend: előbb az Úrral kell megbékélnünk, aki megtette a maga részét ebben a kapcsolatban. Jézus által el van készítve a bűnbocsánat mindenkinek. Nekünk ezt hit által el kell fogadni. Ha nem tesszük ezt meg, akkor békétlen emberek leszünk, maradunk, akik nem találják valódi helyüket. Aztán magunkkal is meg kell békélni. Isten elfogad engem olyannak, amilyen vagyok, fogadjam el én is önmagam. Persze ez nem bűnpártolást jelent, mondván: Isten úgy is megbocsát, bármit teszek… Aztán mindezek következménye kell legyen, hogy másokkal is keresem a békességet. Vajon hol tartunk ebben a folyamatban?

A nap gondolata:

Ha szerinted mindig más a hibás, akkor sohasem lesz békességed.

2012-05-14

Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. (Máté 5:8)

Tiszta szív: van ilyen? Igen, Isten által. Te soha nem tudod megtisztítani sem a saját szívedet, sem másokét. Ezt jó tudnunk mindnyájunknak. A Biblia elején olvasunk egy ilyen mondatot: az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz. (1Móz 6:5) Ez egy nagyon kemény mondat és még inkább azzá válik, ha hozzáteszem, hogy ezt Isten maga állapította meg. Akkor hogyan tisztulhat meg a szívünk? Jézus Krisztus által. Az Ő értünk való áldozata által. Jeremiás könyvében is olvasunk egy ilyen Igét: Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?! (Jeremiás 17:9) Ez is kemény beszéd. Számunkra megdöbbentően kemény. De az Ige így folytatódik: Én, az ÚR vagyok a szívek vizsgálója, a lelkek megítélője…Dávid király sem véletlenül imádkozott így: Tiszta szívet teremts bennem…Hiába őrlődött házasságtörése után, nem talált lelki békét. Szíve besározódott bűne miatt, de önerőből nem tudta ő sem – mint ahogyan senki más sem tudja – megtisztítani. Ezért kérte az Urat erre. Számunkra is ez a megoldás: Istenhez odafordulni, Tőle kérni szívünk megtisztítását, melyet meg is ad nekünk az őszinte bűnbánatra való bűnbocsánattal Jézus érdeméért…

A nap gondolata:

A kegyelem megnyerése egy pillanat műve, a megszentelődés egy életnek a munkája. (Zeller)

2012-05-13

Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. (Máté 5:7)

Az irgalmasság gyökere abban van, hogy noha neked lenne jogod valamit visszaadni embertársadnak, te könyörületből, irgalmazol neki. Nem azt adod, amit érdemel. Isten is ilyen irgalmas hozzánk! Az irgalmas samaritánus nagy példa előttünk. Ő nem mérlegelt, hogy nem is az ő népéből való a megsebesült ember, nem gondolt arra, hogy mi lesz, ha őt is leütik, kirabolják, nem gondolt arra, hogy sietek, csak jussak haza épségben. Nem mérlegelte, hogy neki mindez mibe kerül, hanem tette, amire a szíve vitte. Irgalmas volt. Észrevett, lehajolt, bekötözött, segített, áldozott a magáéból. Irgalomból. Járj nyitott szemmel és vedd észre, hogy ma kivel szemben gyakorolhatsz irgalmat…

A nap gondolata:

Az a szív, mely tud várni, míg kegyelmet nyer, túlárad a kegyelemtől, hogy új kegyelmet nyerjen. (Kroeker)

2012-05-12

Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. (Máté 5:5)

A szelíd ember boldogsága többek között a másnak való ártani nem akarásban keresendő. Szelídség gyengeség – tartják sokan. Pedig nincs igazuk. A szelídségben erő van. Az Úr ereje. Igaz, manapság úgy látszik, mintha azok érvényesülnének, akik erősebbek, mert el tudják lökni a másikat, mert ügyesen könyökölnek, mert ráteszik a kezüket arra is, ami nem feltétlenül jár nekik. A szelídek ilyet nem tesznek. Akkor mégis miért lehetnek boldogok? Azért, mert a szelídség gyümölcs: a Szentléleké. Az Úrral való szoros és élő kapcsolat gyümölcse ez. Ott van ez lelki életünk fáján? 

A nap gondolata:      

Isten állandóan felénk nyújtja kegyelmi jogarát. (Spurgeon)

2012-05-11

Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. (Máté 5:4)

A síró ember boldog ember? Gyakran nem. Bár vannak örömkönnyek is, de általában a fájdalomtól szoktunk sírni. Mire gondolhatott Jézus mégis ezzel a mondatával? Szerintem arra, hogy vannak megkeményedett szívű emberek, akik már sírni sem tudnak, de aki vállalja a könnyeit Isten előtt, az az Úrtól vigaszt kaphat. Legyenek ezek a könnyek a bűneink miatti bánkódás könnyei, vagy éppen a szenvedés, a gyász könnyei, ezekből is meg tud vigasztalni Isten. Sírtál már valaha bűneid felett? Átérezted már valaha, hogy Jézus miattad és helyetted szenvedett? Érted kapta a töviskoronát és a szegek kínjait. Érted halt meg. Érted Te ezt? Nem kell ezeken a sorokon mindig könnyezni, de aki soha nem könnyezett még ezen gondolatokra, az lehet, hogy nem engedte át szívét teljesen az Úrnak. Pedig Isten kész a megtört szívűt vigasztalni, magához vonni, bátorítani…

A nap gondolata:

 Ne utasítsd el a szeretetet, amikor vigasztalásra szorulsz. (Dowrick)

2012-05-10

Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban. (Fil 4,19)

Az újságban olvastam, hogy a rokonok szerint a férfi halálához a munkanélküliség okozta stressz alapvetően hozzájárult. A hír megállásra késztetett azon a hideg, felhős reggelen. Én épp olyan voltam, mint az a férfi: ugyanolyan korú, ugyanott éltem, ugyanakkor bocsátottak el engem is a munkahelyemről. Otthon üldögéltem, miközben feleségem - és látszólag mindenki más - munkában volt. Feleslegesnek éreztem magam, mintha a világ nélkülem haladna tovább. Rájöttem, hogy a magány, a depresszió, a félelem és reménytelenség idején sokkal inkább Istenhez kell fordulnom, bízva benne, hogy jó terve van számomra. A mai olvasmány azt mondja, hogy Jairus nagyon aggódott haldokló lánya miatt, de Jézus azt üzente neki: "Ne félj, csak higgy!" (Mk 5,36). Hozzá hasonlóan fontos nekem is, hogy az élet több, mint az étel, és a test, mint az öltözet (Mk 6,25). Isten tudja, mire van szükségem, és azt meg is fogja adni (Fil 4,19). Isten megújítja ezt az ígéretet, ezt a reménységet és vigasztalást minden nap kezdetén. A munkanélküliség pusztájában való vándorlásom egy lelki növekedést és egy új irányultságot hozhat az életemben. (Forrás: Csendes Percek)

A nap gondolata:

Bízzunk Isten erejében, inkább, mint emberi erőfeszítésekben!

2012-05-09

Boldogok a lelki szegények… (Máté 5:3)

Miért lenne boldog egy lelki szegény? Vagy egy szegény, mert Lukács evangélistánál nem szerepel a lelki szó ebben a mondatban? Ez abba az irányba visz bennünket, hogy aki szegény, annak hiánya van, de ha a gazdag Istenhez tartozik, akkor Tőle várhatja az igazi gazdagságot. Emlékezzetek Jézus Krisztus jótéteményére, aki gazdag lévén szegénnyé lett tiérettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. Ebben a jól ismert Igében benne van a megváltás lényege: Jézus a menny gazdagságát cserélte a földi lét ahhoz képest meglehetősen szegény sorsára, hogy bennünket szenvedésével, halálával, feltámadásával meggazdagítson a bűnbocsánat és az örök élet ajándékával. Már persze, ha elfogadjuk hit által. Így közelebb kerülünk e boldogmondás megértéséhez. Te boldog lelki szegény vagy?

A nap gondolata:

Az öröm szava úgy vonul keresztül az Újtestamentumban, mint örök visszatérő rész. Ennek az örömnek világában minden egyéb öröm illetlenné törpül. (Stanley)

2012-05-08

Boldogok a lelki szegények… (Máté 5:3)

         Ismerjük Jézus boldogmondásait. E nyolc boldogmondás egyike sem a külsőségekről szól. Mert a boldogság nem rajtad kívül van, nem attól leszel boldog, amit megvehetsz, megszerezhetsz, amit magadénak mondhatsz, hanem tudnod kell, hogy a boldogság a szívedben dől el. A Példabeszédek könyvében azt olvassuk, hogy Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet! (4:23) A szívünk nemcsak úgy általában az életünk középpontja, bár ezzel is eleget állítunk róla, hanem a boldogságunké is. Tegyük fel a kérdést, hogy Jézus szerint kik a boldogok? A lelki szegények, a sírók, a szelídek, az irgalmasok, a tiszta szívűek, a békét teremtők, az igazságért üldözöttek, a Jézusért gyalázatot vállalók. Általában nem így képzeljük el a boldogságot. Amikor a boldogsággal kapcsolatos tévedéseinkről szóltam, akkor említettem, hogy ha valakitől várjuk, óhajtjuk a boldogságot, az tévedés. Nos, annyiban kiegészíteném ezt a gondolatot, hogy ha embertől várjuk a tartós boldogságot, akkor csalódni fogunk, de ha ez a valaki maga az élő Isten, akkor megtaláltuk az igazi boldogság egyetlen forrását…

A nap gondolata:

Az öröm sötétben is énekel, mint a pacsirta, dicséri Istent a zivatar közepette és magasztalja szent nevét az orkán zúgása között is. (Spurgeon)

2012-05-07

Boldogok…(Mt 5:3)

Nézzük meg, hogy Isten Igéje mit mond, hogyan vélekedik a boldogságról. A Bibliában több, mint 200 helyen olvasunk a boldog, vagy boldogság kifejezésekről. Ez meglepően nagy szám. Ismerjük-e és éljük-e ezeket a boldogmondásokat? Persze megélni akkor tudjuk igazán, ha ismerjük, egyetértünk e gondolatokkal és életünk részévé válnak. Ismerek valakit, akinek mindene megvan: nagy háza, kocsija, sok pénze, szép családja, több diploma és mégsem boldog. Létezik ilyen? Igen, mert Isten nélkül nincs boldogság. Ő a boldogság forrása. A tévedéseinktől tehát eljutottunk a megoldásig. Isten nélkül lehetetlenség tartós boldogságot magunkénak mondani. Persze mindenkinek vannak boldog pillanatai. Nemcsak a hívőknek, az Istent még egyáltalán nem ismerőknek is, de éppen az előbbi példa mutatja, hogy az ember Isten nélkül mindig többre, nagyobbra vágyik és az egyre nagyobb mérce az elégedetlenség és a boldogtalanság forrása lesz. Boldog ember az, aki a boldog Istennel éli mindennapjait. Ez nem azt jelenti, hogy mindig sikerülnek dolgaink, hanem azt, hogy tudjuk, kié vagyunk, kihez tartozunk, merre tart az életünk. Boldogok vagyunk?

A nap gondolata:

 Ha csak boldogok akarnánk lenni, az könnyű dolog volna; ámde boldogabbnak akarunk lenni a többieknél, s ez bizony csaknem mindig nehéz, mert a többieket boldogabbnak véljük annál, amilyenek valójában. (Montesquieu)

2012-05-06

Boldogok…(Mt 5:3)

Vajon hány boldog ember él ebben az országban? Hány boldog ember él közöttünk? Te mennyire tartod boldognak önmagad? És mi az oka akármennyire is vagy boldog/boldogtalan?

A közelmúltban olvastam egy mesét a boldogságról. Íme: Egy mesebeli ország öreg királya megbetegedett. Tudós orvosai nem tudtak segíteni rajta.

– Egyetlen gyógyszer létezik csak ez ellen a kór ellen – közölte a királlyal a legöregebb bölcs.

 – Ha találnál az országodban egy boldog embert, és annak az ingét magadra öltenéd, meggyógyulnál…

A király fiai nyomban útra is keltek, bejárták a birodalmat, de igazán boldog emberrel nem találkoztak. Fáradtan, csüggedten, reményt vesztve indultak hazafelé. Útjuk sötét erdőn át vezetett. A fák közt pislákoló fényt pillantottak meg. Közelebb érve egy kis kunyhó előtt találták magukat.

– Nem gyönyörű ez az este?! – mondta köszönés helyett a földön ülő férfi. – Olyan boldog vagyok, hogy megélhettem ezt a napot is. Hála legyen Istennek érte…

A királyfiak szíve nagyot dobbant, úgy látszik, mégis találtak egy boldog embert. Elmondták, mi járatban vannak és megkérték, hogy adja nekik az ingét, mert különben meghal az öreg király.

– Szívesen megtenném – mondta a boldog ember –, de ingem nekem még sohasem volt…

Ugye nem kell különösebben megmagyarázni e történetet?

A nap gondolata:

A világ azért énekel, hogy felviduljon, mi pedig azért, mert boldogok vagyunk. (Stewart)

2012-05-05

Boldogok…(Mt 5:3)

A következő tévedésünk, amikor azt hisszük, hogy valamilyen teljesítmény elérése tartósan boldoggá fog tenni. Hogy miért nem így van, arra nézve hadd mondjam el a következőket:

Miért nem érzünk nagyobb beteljesedést? Rengeteg ember teszi fel ezt a kérdést önmagának. Nem vagyunk boldogok, nem vagyunk elégedettek – valójában nyomorultak vagyunk. Miért? A szociológus John Brueggemann a „Gazdag, szabad és nyomorult” c. könyvében megosztott egy történetet, ami nagyszerűen illusztrálja, hogy miért. A Mount Everest megmászása az egyik olyan kihívás, amely inspirálja az embereket, hogy valami nagy dolgot vigyenek végbe. Egy csomó ember megpróbálta, bár közel tíz százalékuk belepusztult a kalandba. A csapatok sokan most is a hegyi ösvényen vannak. Az emberek még mindig meg akarják mászni a csúcsot – noha ennek semmi valódi társadalmi értéke nincs.

Néhány évvel korábban az egyik hegymászó, David Sharp, komoly bajba került a hegyen. Nyilvánvaló szüksége 40 hegymászónak jutott tudomására azon a napon, mégis magára hagyták. Meghalt a Mount Everesten, mert nem volt egyetlen hegymászó sem, aki a személyes célját félretette volna, hogy segítsen rajta. Pontosan ez az. Hajtjuk magunkat, hogy többet szerezzünk, hogy többek legyünk, hogy többet tegyünk, így aztán elveszítjük a látásunkat, hogy mi a valóban fontos. Isten azonban nem erre teremtett, nem így „huzalozott” minket. Az élet nem arról szól, hogy mit alkotsz, mit tudsz, mit teszel. Az élet mindenek felett a szeretetről szól – Isten szeretetéről és egymás szeretetéről. Szerinted?

A nap gondolata:

 A boldogság ott kezdődik, hol a többre vágyás szűnik.

2012-05-04

Boldogok…(Mt 5:3)

A boldogsággal kapcsolatban szintén tévedése lehet az embernek, hogy majd valaki boldoggá tesz. Mondjuk, ha lesz házastársam, akkor majd én is boldog leszek. Erre azt mondják a szakemberek, hogy csak két boldog ember lesz boldog házaspárrá. Tehát egy boldog és egy boldogtalan, vagy két boldogtalan ember házasságra lépése nem fog boldogságba torkollni. Vagy majd, ha gyermek születik egy családba, akkor boldoggá válik két ember, akik egymás mellett ezt kevésbé találták meg. Számtalan példa mutatja, hogy ez téves gondolkodás. Te is valamelyik embertársadban keresed a boldogságot? Ki kell ábrándítsalak: nem fogod megtalálni. Noha Isten sokféle boldogságmorzsát helyez el életünkben mások által, de a boldogság forrása nem bennünk, emberekben van. Ennek alátámasztására elég látnunk a csalódott házastársakat, szülőket, barátokat… De nem elkeseríteni akarlak, hanem szeretnélek a súlyos tévedésektől, a zsákutcáktól megóvni és az igazi forráshoz vezetni…

A nap gondolata:

Az Úrban való örömet és hitet nem lehet egymástól külön választani. Aki valóban hisz, feltétlen örül az Úrban, és pedig olyan mértékben, amennyire hisz. Annyi öröm van bennünk, amennyi örömünk van Benne.

2012-05-03

Megvan az ideje a megszerzésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. (Prédikátor 3:6 NKJV)

A lélekgyógyászok a gyász gyógyulási folyamatát a veszteség feldolgozásának öt fázisában határozták meg: 1) Sokk, melyet sokszor tagadásnak neveznek. Az első reakciónk ez: „Ez nem történhet meg! Ezt el sem hiszem!”. Ledermedünk, hitetlenkedünk, egyfajta bénultság, kábultság jellemző ránk. 2) Harag. Így kiáltunk: „Ez nem igazság! Mivel érdemeltem ezt? Hogy engedhette Isten, hogy ez történjen? Egész életemben keresztyén voltam!” 3) Egyezkedés. „Bármit megteszek, ha ezt megváltoztatod. Mentsd meg, akit szeretek, és egész hátralévő életemben szolgálni foglak!” 4) Depresszió. „Már semmi sem maradt, amiért érdemes lenne élni. Bárcsak elaludnék, és sohasem ébrednék fel!” 5) Elfogadás. „Az életnek mégiscsak tovább kell menni valahogy. Családom van, akikre gondolnom kell, ezért meg kell próbálnom újra.” Ezeknek a fázisoknak az intenzitása, időtartama és sorrendje személyenként változó. Lehet, hogy többször is újra átéled valamelyik szakaszt, amíg el nem végezte benned munkáját.
De ha befejezted a gyász Istentől rendelt munkáját, akkor készen állsz a „…gyógyulás…nevetés… tánc… ölelés… szeretet… és a megtalált békesség” időszakára (ld. Prédikátor 3:3-8). Készen állsz arra, hogy Isten újat kezdjen! Izráel harminc szívszaggató napon át siratta Mózest, „amíg el nem telt Mózes siratásának és gyászolásának az ideje” (5Mózes 34:8). A gyász elkerülhetetlen volt, és nem lehetett lerövidíteni. Át kellett menni rajta és végig kellett csinálni, így lettek aztán készen arra a jövőre, amit Isten tervezett számukra. „Mózes, az én szolgám meghalt…” ti pedig meggyászoltátok egészséges módon. Most készen álltok arra, hogy csatlakozzatok Józsuéhoz, tehát „…keljetek fel, keljetek át a Jordánon… arra a földre, amelyet nektek adok…” (Józsué 1:2 NKJV). Ha befejezted a gyászodat, folytasd tovább a növekedést!  

(Forrás: www.maiige.hu) 

A nap gondolata:

A látható dolgok hitvallása így hangzik: Hiszek magamban! A hitbenjárás bizonyossága így szól: Hiszek Istenben! (Spurgeon)

2012-05-02

Boldogok…(Mt 5:3)

Boldogság. Egy kétmondatos viccet olvastam a közelmúltban ezzel kapcsolatban, mely így szólt: A pénz magában nem boldogít. A boldogsághoz szükség van házra, autóra, nőkre is. Nyilván ez egy férfiúi megközelítés akar lenni, ám szeretném leszögezni, hogy természetesen nem viccelődni szeretnék, mert Isten Igéjét magyarázni soha nem komolytalan dolog, de ez a poén rámutat arra, hogy a boldogsággal kapcsolatban sok esetben az ember csak úgy tud gondolkodni, hogy ahhoz valami láthatóra, kézzelfoghatóra is szükség van. A boldogság témakörében rögtön hadd szóljak a tévedéseinkről. Az egyik legsúlyosabb tévedés lehet az ember életében, hogy azt hisszük, valami tartósan boldoggá tud tenni bennünket. Ilyen jellemző valamik a sok pénz, a csúcs szuper autó, egy hatalmas ház, és még lehetne sorolni az ehhez hasonló valamiket. Néhány hónapja egy igen csak jól kereső huszonéves Forma 1-es pilóta mondta, hogy mindenem megvan, amit földi ember kívánhat, de nem vagyok boldog. Ez felettébb őszinte vallomás arról, hogy mekkora tévedésben él, aki azt gondolja, hogyha ez és ez az enyém lesz, akkor én boldog leszek… Te valamitől várod a boldogságot?

A nap gondolata:

 A boldogsághoz nem feltétlenül tartozik hozzá, hogy mindig megkapjuk, amire vágyakozunk. (Stephanie Dowrick)

2012-05-01

Sem a napot, sem az órát nem tudjátok! (Máté 25:13)

Vannak, akik fennen hirdetik: 2012-ben eljön a világvége. Mit mondjunk erre? Azt, hogy egyszer tényleg eljön, de a pontos időpontot, a mikor-t senki nem tudja. Ne dőljünk be az ilyen jellegű szövegeknek! Lehet, hogy tényleg eljön Jézus Krisztus ítélni élőket és holtakat már 2012-ben. De bekövetkezhetett volna ez az esemény tavaly éppen úgy, mint ahogyan eljöhet évtizedek, évszázadok múlva. Sem a napot, sem az órát nem tudjátok – józanít ki Jézus szava minden számolgatót és másokat ezzel rémisztgetőt. Készülj rá – ez egy szüntelen való feladat, de nem biztos, hogy bennünket az élők között talál ez az esemény. Ebben a kérdésben is annyit tehetünk, mint bármi másban: az Úrra bízzuk! Kettős feladatunk van nekünk, hívő embereknek: szolgáljuk az Urat ott, ahová állított bennünket, azzal, amit ránk bízott, és Rá tekintve, Benne bízva éljük életünket.

A nap gondolata:

Isten nem azt kívánja tőled, hogy érzéseidet vizsgáld, hanem hogy bízzál az Ő szavában. (Conkey)