2012-08-31

Legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. (1Péter 3:15)

Néhány hete volt a Csillag születik döntője, amit egy 41 éves református presbiter nyert. Már ez is a csoda kategóriába tartozik. Amikor pedig megkérdezték tőle közvetlenül a végső diadal kihirdetése után, hogy mi jár az eszében, akkor Pál apostolt idézte: Ama nemes harcot megharcoltam, a futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam… Én nem kísértem figyelemmel ezt a műsort, de többektől hallottam, hogy van egy jó kiállású, remek hangú hívő ember, aki a fináléba jutott, ezért gondoltam, hogy a döntőt meg kellene néznem. Csak titkon reméltem, hogy megtörténhet az a csoda, hogy a tényleg egyszerű, de minden mozdulatán a hitbeli meggyőződése és alázata tükröződő férfi lesz a győztes. Aztán, amikor ez megtörtént, nagyon kíváncsi voltam, hogy mit fog mondani. Egy Igét a Bibliából. Hitéből ez fakadt. Nem öndicséret, nem teátrális jelenetsor, hanem egy Ige. Kész volt elmondani a benne élő reménységet és annak forrását. Hatalmas bizonyságtétel volt egy egész ország előtt. Mi vajon kicsiben egy-két embernek, munkatársaknak, családtagoknak, barátoknak merünk beszélni a Krisztusba vetett hitünkről?

A nap gondolata:

Isten Szentlelke bennünk lakozásának a tudata a legtisztább és legpáratlanabb öröm forrásává válik, amire az emberi szív valaha is képes lehet. (Stanley)

2012-08-30

Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról… (5Mózes 6:7)

Ábrahámnak volt egy unokaöccse, Lót, aki sikeres volt az üzleti életben, de elvesztette családját. Hogy lehet ez? Mert: a) rossz helyre tette a hangsúlyt – az anyagi sikereket nagyobbra értékelte a lelki sikereknél; b) rossz környezetben élt – azt hitte, hogy gyermekei Sodomában élhetnek anélkül, hogy az hatással lenne rájuk; c) téves elképzelései voltak – azt hitte, meg tudja változtatni körülményeit, ha kompromisszumokat köt; d) nem adott jó példát – azt hitte, hogy családja követni fogja utasításait, de életpéldáját követték; e) rossz kapcsolatai voltak – és csak akkor vette észre, amikor már túl késő volt, hogy mekkora hatással volt Sodoma a családjára (ld. 1Mózes 19:4-5).
Ha azt hiszed, hogy nyugodtan élhetsz a világ szabályai szerint, de elvárod, hogy gyermekeid Isten törvényeit kövessék, önmagadat csapod be. Ne csak prédikálj azokról a cipőkről, melyekbe gyermekeidnek bele kell nőniük, járj te is azokban! Példaadással vezess! Szülői útmutatásodon kívül négy másik hatás is befolyásolja gyermeked életét: kortársaik, az internet, a média és a zene. Mind a négy vagy veled, vagy ellened dolgozik. Azt mondod: „De én mostanában nagyon elfoglalt vagyok”. Tedd szabaddá magad! Gondold át újra a fontossági sorrendet! Gyermeked jelleme minden nap formálódik; a kérdés az, ki formálja? Isten Igéje világosan kimondja, hogy a következő hat dolog alkotja szülőként a munkaköri leírásodat: 1) tanítsd őket (5Mózes 6:6-7); 2) neveld őket (Példabeszédek 22:6); 3) gondoskodj róluk (2Korinthus 12:14); 4) buzdítsd őket (Efézus 6:4); 5) fegyelmezd őket (1Timóteus 3:4); 6) szeresd őket (Titusz 2:4). Ennél nagyobb felelősséged nincs!

(Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:

A Szentlélek munkája nem egyéb, mint Istennek tervszerű magaközlése, az Ő dicsősége érdekében. (Ravasz László)

2012-08-29

Honnan való vagy? (János 19:9)

Érdekes ebben a szakaszban, hogy Jézus nem felel Pilátus kérdésére. Ő nem tartozik számadással az embernek, még ha az ember ülne is be a bírói székbe és származása felől faggatva ítélkezne felette. Ő megmondta honnan való. Ő elmondott mindent erre nézve. Döntsön hát az ember Felőle! Pilátus rosszul döntött. Később megbánta és döntésébe belebolondult. De sokan, akik mint Megváltójuk mellett döntöttek, azóta is megvallják dicső származását, hatalmas voltát, aki szeretettel jött közénk, hogy megossza velünk szabadító lényét. Legyen gyülekezetünk erről a Jézusról ismert, s adja Isten, hogy soha ne adjuk semmiért ezt a csodálatos származásunkat, hogy Jézus tanítványai vagyunk! (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

 A Szentlélek ajándék és nem szerzemény.

2012-08-28

Honnan való vagy? (János 19:9)

Jézus nélkül honnan is való az ember? A bűnből, a hibavalóságból, földből, porból, mulandóságból. Jézus nélkül a származásunk Istentől elidegenedett lelkiség, az önmegváltás sokféle útja, ami nyomán hol lelkesedünk, hol aláhanyatlunk, keresve az utat. De aki megismerte Jézust, mint akinek Ő maga is vallotta magát, azaz mennyből valónak, tökéletes Istennek, az miért is keresne más istenbizonyítékot, mint azt, amit Ő magáról már elmondott? Jézus Istennek vallotta magát! Egyetlen próféta, vagy nagy tanító sem mondott magára ilyet a történelemben, hogy ő Isten lenne – bármilyen népszerűek is legyenek manapság a keleti vallások és azok tanítói. De Jézus éppen ezt állította! Isten vagyok! Egyenesen a mennyből jöttem. Ez volt az Ő megdöbbentő üzenete. S ez az, ami egyszerre drámai és egyszerre csodálatos Őbenne. Jézussal együtt bizonyosság költözhet a szívünkbe. Jézussal együtt nem kell elveszettnek gondolnunk az életünket, nem kell reménytelennek éreznünk a mindennapjainkat, mert nem más, mint az élő Isten van Őbenne személyesen mellettünk. Honnan való vagy? Honnan való vagy lelkileg? Ezt semmi egyéb, mint a Jézusról való hitvallásod dönti el. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Aki félig Istené, az egészen az Ördögé.

2012-08-27

Honnan való vagy? (János 19:9)

Honnan való vagy? Érdekes kérdés tehát ebből a mai Igéből. Jézusnak szegezi ezt a kérdést Pilátus. Tudni akarta, miközben kihallgatta Őt, hogy Jézus tényleg Istennek vallja-e magát? Nem názáreti származása érdekelte, hanem mindaz, amit Ő is vallott Önmagáról, szolgálatáról, lelkiségéről, az foglalkoztatta Pilátust. Pilátus arra volt kíváncsi, hogy valóban a mennyből való-e Jézus? Testvérek! Ez a legfontosabb kérdés! Pilátus a lényegre tapintott. Létezik egy híres keresztyén traktátus: Isten-e Jézus? A traktátus szerzője is fontosnak találja, hogy Istennel való kapcsolatunknak alappillére is ez legyen. Nem mindegy kinek mondjuk Jézust! Csak egy nagy tanítónak? Egy csodatevőnek, orvosnak? Vagy valljuk, hogy személyében a mindenható Isten jött a földre? Honnan való Jézus? Erre a kérdésre mindenkinek felelnie kell. Jézus élete választóvonal. Sokak hite éppen a Jézus származása kérdésénél dől el. Vagy felemelkedik, vagy aláhanyatlik. Ha Jézust Istentől származónak vallja valaki, tökéletes Istennek, aki eljött a mennyből, mert onnan való, akkor reménysége van az embernek, hogy Isten felfedte magát és megismerhető, mert bemutatkozott az emberiségnek és bemutatkozhat nekem is! De ha Jézust nem tartja valaki Istennek, hanem csak egy isteni embernek, egy prófétának, egy tanítónak, annak a hite gyenge, erőtlen lesz, valójában bizonytalan lesz Isten lényét tekintve és még mindig nem fogja tudni merre található a mindenható Isten, és hogy is lehetne Őt megismernie, megtalálnia. A Jézusról való hitvallásunk dönt el mindent, hogy mi is honnan származunk? Mondd meg, kinek tartod Jézust és megmondom, honnan való vagy!? (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Az Ördögnek több apostola van tizenkettőnél.

2012-08-26

Honnan való vagy? (János 19:9)

A Bibliában is megfigyelhető, hogy a származásnak nagy jelentőséget tulajdonítottak akkoriban is az emberek. Ismerünk nemzetségtáblázatokat a Bibliában, melyek sokszor unalmasnak tűnnek. Rengeteg név egymás után, mindenféle üzenet nélkül. Holott üzenete éppen abban áll, hogy megmutatja azokat a kapcsolatokat és kötődéseket, melyek a leszármazottak között vannak. Ilyen pl. Áron papi családja, vagy a lévita papság leszármazottai, melyek beszédes vérségi kapcsolatok voltak. Utaltak a közös évszázados szolgálatra. De ilyen Jézus nemzetségtáblázata is, amikor emberi oldalról nézve Dávid házából valónak mondja a Szentírás, ami komoly, lelki módon való származásra utalt. Mások viszont meghallották, hogy Jézus Názáretből való, azonnal feltették a kérdést: Származhat-e valami jó Názáretből? Ugyanígy mérték meg Pétert, a tanítványt is, amikor a keresztre feszítés előtt színt kellett vallania a főpap udvarában: Te is közülük való vagy. Ő ekkor tagadta Jézushoz való tartozását, megtagadta lelki módon való, hitbeli származását, Jézussal való kapcsolatát. Itt érkezünk el oda, hogy nemcsak földrészileg, nemcsak születési helyünket nézve lehet származni valahonnan, hanem szellemileg, lelkileg is. Lelkiségünknek, az élethez való hozzáállásunknak is fontos támpontja, hogy honnan valók vagyunk hitünk, értékrendszerünk szerint. Pál apostolról például tudjuk, hogy számára milyen nagy ajánlólevél volt, ameddig úgy ismerték őt, mint aki Gamáliel lábainál nevelkedett, mert a közismert rabbinikus iskola neveltje volt. Talán már senki sem emlékezett arra, hogy hol is született, de innentől kezdve elismerésnek örvendett az apostol. Aztán tudjuk, hogy ez, amire olyan nagyon büszke volt – származása, végzettsége – mindezt odaadta Jézusért, és a damaszkuszi úti megtérésétől kezdve nem a tarzuszi Saul, hanem Pál, a pogányok apostola lett. Új nevet is kapott az Úrtól, ami jelezte új életét, új hitét, jézusi származását. Ez tehát a lelki módon való származtatás. Így van ez ma is. Honnan való vagy?  – kérdezték nemrégen testvérek egy beiktatáson. Melyik gyülekezetből vagytok? Azok a férfiak egy nagy, lelki múltra visszatekintő gyülekezetből valók voltak. Kiderült, akik érdeklődtek, ők maguk is sokat jártak oda csendes napra, lelki alkalmakra és ezekben az emberekben a lelki gyökeret keresték, a közös hitet, ami mindent felülír. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:  

Az Ördög utolsó ravaszsága az, hogy tulajdon halálának hírét költötte.

2012-08-25

Honnan való vagy? (János 19:9)

Honnan való vagy? Hová valósi vagy? Szokásunk nekünk, hogy amikor érdeklődünk a másik ember iránt, akkor kérdéseink között szerepel a másik származásának a helye. Kérdezünk ilyet egyrészt akkor, amikor kölcsönös szimpátia kezd kialakulni egy beszélgetés közben. S érdeklődünk, hogy vajon jó családból, híres környékről való-e az illető. S örömmel tölt el mindig bennünket, ha felfedezünk olyan közös szálakat, amik összekötnek és akár növelik a bizalmat is bennünk a másik iránt. Emlékszem, szabolcsveresmarti szolgálatom legelején, amikor kérdezgették, hogy honnan való vagyok, hol szolgálok, akkor mindenki örömmel hallgatta, hogy a Sarkadiék volt gyülekezete ez, ahol a teológiai professzor is nevelkedett. Megfigyeltem, hogy mindig élénk beszélgetés alakult ki azokról az időkről, és voltak, akiknek számított, hogy hol is élek, honnan való vagyok? Persze ennek a fordítottja is igaz. Ha egy ember származási helye nem híres, hanem hírhedt. Ami a másik emberben viszolygást támaszt, és mert ismeri azt a környéket, lehet, be is skatulyázza az illetőt: Na, ez is olyan lehet… (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

 Az igazi kincs nem a pénz, hanem a jellem. (Fosdick)

2012-08-24

Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait… (Máté 13:11)

Nem véletlen, hogy a nektek megadatott… kifejezés a magvető példázata után következik a Szentírásban. Valójában Jézus jól ismert példázata esetén is ez a kulcs, annak megértéséhez. A példázatban földtípusokat említ Jézus, s láttatja az akadályokat a sokszoros termés útjában. Bizony felismerhetjük a kemény útfél, a sziklás föld és a tövises talaj mentén, mennyire nincs bennünk képesség arra, hogy hozzájáruljunk az üdvösségünkhöz. Ilyen földekhez hasonlítható sokszor a szívünk. Jó talajt, nyitott szívet a mag előtt, csakis Isten Szentlelke képes teremteni, ugyanolyan erővel, mint amivel létrehívta a világot. Mindent Ő ad, minden tőle származik. Ő az, aki elkezdte bennetek a jó munkát, bevégzi a Jézus Krisztus napjára. (Fil 1:6) Ő kezdi el bennünk a hit munkáját, de Isten fog ott állni műve végén is, amikor Jézus Krisztus megjelenik és magához veszi Övéit.

Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait…Adjunk hálát ma ezért Istennek! Legyen távol szívünkből mindenféle elbizakodottság. Alázattal ismerjük fel azt a hatalmas ajándékot, amit kaptunk Jézusban! Amikor hitre bíztat az Ige, a Szentlélekkel együtt a szívünkben, akkor ez jelentse azt életünk minden napján, hogy mind jobban akarjunk a kapott hitben erősödni, és Isten iránti bizalomban gyarapodni. Imádkozzunk azért, hogy másoknak is adasson a hit, és még sokakra igaz legyen, akiket testvéreinkké tehet Isten Lelke: Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait… (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

 Ne feledd, mindenkinek vannak gyengeségei!
Az életben azok a győztesek, akiket a gyengeségeik 
nem korlátoznak

2012-08-23

Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról… (5Mózes 6:6-7)

Tanítsd meg gyermekeidet a pénzkezelésre! Otthonod az az iskola, ahol pénzügyi alapismereteket tanítanak, tehát tanítsd meg nekik, hogy ha tisztelik Istent az anyagiakkal is, akkor azt Isten megjutalmazza. „Tiszteld az Urat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából, akkor bőségesen megtelnek csűreid [bankszámláid]…” (Példabeszédek 3:9-10 NIV). Mielőtt fiadnak vagy lányodnak pénzt adnál, tanítsd meg, hogyan kezeljék azt felelősségteljesen, így elkerülhetik a „tékozló fiú betegség” tüneteit (ld. Lukács 15:11-32). A tékozló fiúnak nagyon sokba került a pénzhez való viszonyulása és annak rossz felhasználása. Add át gyermekeidnek a bibliai bölcsességet négy területen: pénzkereset, adakozás, vásárlás és megtakarítás – így kerülnek megfelelő helyzetbe Isten áldásaihoz. Tanítsd meg gyermekeidnek, hogy mit mond Isten Igéje a kölcsönről és a hitelezésről. A mai világban, melyet ravasz reklámok és könnyen kimeríthető, magas kamatot számító hitelkártyák uralnak, a gyermekeknek meg kell érteniük, hogy a pénzügyi döntéseknek következményeik vannak.
Az az igevers, amely így hangzik: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól” (Példabeszédek 22:6), nem egy magányos állítás. Olvasd csak el a következő verset: „A gazdag uralkodik a szegényeken, és az adós szolgája a kölcsönadónak” (7. vers). Tanítsd meg, hogy ami elsőre a meggazdagodás gyors útjának tűnik, az a szegénységhez vezető biztos út lehet. Szoktasd őket arra, hogy késleltetni tudják kívánságaik teljesítését addig, amíg már megengedhetik maguknak, amit szeretnének megkapni. Ne vállalj kezességet hiteleikhez! A Biblia azt mondja: „Ne tartozz azok közé, akik kezet adnak, és adósságért kezességet vállalnak! Miért vegyék el alólad fekvőhelyedet is, ha nem lesz miből fizetned?” (Példabeszédek 22:26-27).

(Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:

Ha mindenünket Istennek adjuk, Ő mindent kamatostól ad vissza.

2012-08-22

Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait… (Máté 13:11)

Látjuk, hogy mindent Isten végez. A Nektek megadatott… kifejezés pontosan erre utal. Jelen lehet valami olyan az életünkben, amiért semmit nem voltunk képesek tenni és egészen egyszerűen csak kaptuk. Ajándék ez, amit érdemtelenül, mindenféle ok nélkül kapunk, nem a tulajdonságainkért, nem azért, mert jó pontokat szereztünk Istennél, hanem azért, mert így látta jónak. Mózes írja: nem azért választott ki benneteket az Úr, mintha valamennyi nép közt a legnagyobbak volnátok, hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép közt,   hanem azért, mert szeret benneteket az Úr… (5Mózes 7:7) Amikor valaki ezt felfogja, örökre hálás lesz azért a szeretetért, ami Istenhez köti az életét. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Ahol Krisztust csak cégérnek és nem alaptőkének használják, ott előbb-utóbb be áll a csőd. (Szikszai György)

2012-08-21

Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait… (Máté 13:11)

Isten szuverén akarata az alapja mindennek. Isten szuverenitásáról ma keveset hallunk. Ez azt jelenti, hogy Ő független az embertől. Ő már készített tervet szeretete folytán a bűnös ember számára.  Mielőtt mi jöttünk volna, Ő már volt. Nem éltem még e föld színén, te értem megszülettél… – mondja az ének Jézus Krisztusról is. Isten nem kérdezett meg bennünket arról, hogy mit cselekedjen, nincs erre szüksége. Őt nem korlátozza semmi és senki, hogy véghezvigye elgondolásait. Ő adja a hitet kegyelme és belátása szerint azoknak, akiknek akarja. Ez nehezen fér bele a mi véges elménkbe. S talán még sértő is reánk nézve időnként, de ezeket a kérdéseket a Szentírás mindössze ennyiben foglalja össze: így látta jónak. (Máté 11.26) Ugyanez a lényege ennek a mai Igének is: Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait…Láttuk, hogy Isten ad mindent. Ez még inkább aláhúzza a megadatott kifejezést itt. Nektek megadatott… Tehát vannak olyanok, akikre úgy gondolt Isten, hogy nekik odaadja országának, titkainak megismerését. Magyarán hitet ad nekik. A hit a Biblia fogalomtárában nem a hit választásának képességét jelenti, amit akár vissza is utasíthat az ember, hanem magát a hitet! Ami nem más, mint Isten titkai látásához való elengedhetetlen világosság. A hit az újjászületett hívő életjele, csakúgy, mint amikor egy újszülött csecsemő a világra jövetelekor sír. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. (Ef. 2:8). Még egyértelműbben fogalmaz Pál a Filippi levélben: Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért,… hogy higgyetek Őbenne. (Fil. 1:29) Az üdvözítő hit nem az üdvösséget kereső, bűneiben halott ember hozzájárulása a maga megmeneküléséhez, hanem az Isten elől futó bűnös embert kereső kegyelmes Isten hozzájárulása az ember megmentéséhez. Nem azért hiszünk, hogy újjászülessünk, hanem azért születünk újjá, hogy higgyünk! S ez nem ugyanaz! (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Öntudatos keresztény életet nem lehet élni anélkül, hogy az ember ne tekintsen hátra és előre, ne lássa azokat, amelyek lettek, és azokat, amelyeknek meg kell lenniük

2012-08-20

Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait… (Máté 13:11)

Isten nemcsak a teremtett világ őre, felügyelője, hanem létezik neki egy sokkal fontosabb munkája, ami nem más, mint a megváltás. Az ember, aki az édenkert óta bűnben, azaz Istentől elidegenedett állapotban éli az életét, Isten kegyelme folytán mégis visszakerülhet az Atyával való közösségbe. Erre is igaz, hogy az ember erre önmaga erejéből képtelen. Bármilyen büszkék is vagyunk sokszor saját erőforrásainkra, erre sohasem leszünk képesek. Isten tevékeny szeretete viszont képes olyan erőkkel belépni ebbe a világba, hogy mindez mégis megvalósuljon. Így jött el Jézus Krisztusban a világba. Így teremtette meg ennek a hazatalálásnak a feltételeit. Ebben a tekintetben is elmondható, hogy mindent Isten végez, mindenre Isten ad lehetőséget. Ő az, aki képes újjászülni egy emberi szívet. A Bibliában azt olvassuk, hogy az Úr megnyitotta Lídia szívét.(Apcsel 16.14) Nem az emberi logika, valamiféle lehengerlő retorika, hanem a Szentlélek cselekedte meg ezeket. Isten előtt nem volt akadály, mert Ő a kövekből is tud fiakat támasztani magának. (Máté 3.9) Miközben sokat hallgatunk Igét, beszélünk gyülekezetről, s mi magunk is forgolódunk az egyház közösségeiben, jól jegyezzük meg azt, hogy mindent Isten végez. Nélküle nem lenne Bibliánk, egyházunk, nem létezne imádság, nem lennének új életek, nem lenne semmi, ami üdvösségbe visz… (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Az igazi gyakorlatiasság az örökkévaló dolgokra való készülődés.

2012-08-19

Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait… (Máté 13:11)

Biztosan láttunk már olyan gyermeket, fiatalt, aki sokra tartotta magát, beképzelt volt és úgy élte a mindennapjait, mintha ő lenne a világ közepe. Sok esetben fel lehet fedezni azt az ilyen életek mögött, hogy minden megadatott nekik, hiszen a szülei dolgoznak, és a szükségesen is túl lett megteremtve nekik minden. Talán emiatt nem tudják az ilyen életek, hol tartanak. Hiszen meddig jutnának a szüleik fáradozása nélkül? Nem túl messze. Talán még éheznének is, vagy ott fagynának meg a hidegben. Valahogy így éli az emberiség is az életét, Isten vonatkozásában. Mennyi fölösleges elbizakodottság van a felnőtt társadalom élethez, sőt egymáshoz való hozzáállásában! Milyen sokra is tudja tartani magát Istennek legbecsesebb teremtménye, az ember, s közben mennyire vak, hogy naponta eszébe vésse: bármije, ami van, Istentől származik. Ő teremtett meg mindent, ami az élethez szükséges, s nem az ember keze csinálmánya az. Úgy is mondhatnánk, hogy mindent Isten végez. Isten tartja az alapjait mindenféle létezőnek, Ő az, aki gondviselése folytán felügyeli a világot. S hol vagyunk mi, törékeny emberek, hogy olyan nagyra tartsuk magunkat csak a legkisebb dologban is. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

A keresztyén élet nem csupa mosolygás, de azért a szenvedések között is tud mosolyogni.

2012-08-18

Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. (Róma 8:38-39)

Pál apostol itt a hitéről vall. Annak szilárdságáról. Az ő Istenbe vezetett hite kikezdhetetlen meggyőződés. Az Úrba vetett hit nem egy ingatag és bizonytalan dolog. Vagy, ha az, akkor még csak az elején jár valaki a hit útjának. Az igazi hit ilyen szilárd alapokon nyugvó meggyőződés. Az Úrba vetett hit olyan, amelynek nem árt semmi, mert Istenre tekint. A hívő ember soha nem önmagában bízik, hanem abban az Úrban, aki biztosítja őt afelől, hogy velünk van minden nap a világ végezetéig, hogy bár elfáradnak és elcsüggednek az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak, de akik az Úrban bíznak, erejük megújul. Életünk nehézségei és az azokon való túljutás mind-mind megerősíthetik Istenbe vetett bizalmunkat. Ilyen sziklaszilárd hite nem egyik pillanatról a másikra lesz az embernek. Ha te ezt a hosszú mondatot még nem tudod szíved teljességéből kimondani, ne keseredj el: bízz az Úrban és vedd Őt észre életed valamennyi helyzetében. Akár jó, akár rossz ér, bízz az Úrban! Akár temeted valamely szerettedet, akár esküvőre készülsz, keresd az Úr jelenlétét! Így erősödik meg folyamatosan a hited Istenben és jutsz el arra a meggyőződésre, melyet Pál apostol megfogalmazott, és amely teljes bizonyosság volt életében. Miken is ment keresztül Pál? A 2. korinthusi levélben így vall erről: Többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján,  háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. Ennyi nehézség nem tudta őt Istentől eltántorítani? Nem, sőt, megerősödött hitében. A nehézségek bennünk is kétféle reakciót válthatnak ki: távolabb vagy közelebb kerülünk Istenhez. Az a kérdés, hogy látjuk-e az Urat akkor, amikor szenvedünk, látjuk-e velünk való kegyelmét, hozzánk való jóságát, vagy sem? Higgy az Úrban rendületlenül, mert semmi, ismétlem: semmi nem tud elszakítani az Ő Jézusban megjelent szeretetétől!

A nap gondolata:

Ne kételkedj! Tégy mindent Isten kezébe, hagyj mindent Isten kezében, végy mindent Isten kezéből!

2012-08-17

Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? (Róma 8:31)

A Református Egyház címerében ez az Ige olvasható. Bátorító, bíztató, szívmelengető üzenet ez. Főleg a nehézségek, üldöztetések, nyomorúságok idején. De velünk van-e Isten mindig mindenben? A mi oldalunkon áll-e mindenkor? A szándékosan elkövetett bűneinkben nincs velünk, ezeknek nem örül. Látni látja életünket ilyenkor is, de nem áll mellénk, csak ha bűnbánattal Hozzá jövünk. A tudatos becstelenségeket, tisztességtelenséget nem szívleli, ezekben nincs ott senkivel és senki nem áltathatja magát azzal, hogy ha Isten velem, ki lehet ellenem. Mert ezekben nem telik kedve, ezeknek nem örül. Az ilyen élethelyzetekben nem jön velünk. Látja, amit teszünk és várja, hogy mi lássuk be bűneinket és akarjuk ezeket megbánva újra az Ő útját járni. Mert amiben velünk van, az nem más, mint a Neki való engedelmesség. Pál apostol azt írja a Római levél 12. részének elején, hogy Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző. Szánd oda életedet Isten szolgálatára és akkor Ő veled lesz. Minden kétséget kizáróan veled lesz és akkor a győztes oldalon állsz. Noha ez önmagában nem jelent könnyű életet, sőt egy küzdelmes, nehéz élet, de tudjuk, hogy a Teremtő, Megváltó, Mindenható Isten velünk van. S innen nézve már boldog örvendezéssel kiálthatunk fel: Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Mert vannak és lesznek ellenünk! A hívőnek vannak ellenségei. De nem úgy, hogy mi ellenséget látunk embertársainkban, hanem úgy, hogy a Sátán küzd ellenünk, sőt a régi énünk – a Krisztust nem ismerő – is ezt teszi, és persze lehetnek emberek, akiknek nem tetszik az, hogy Isten gyermekei vagyunk, de mi csak járjuk az Úr ösvényét, keresve és cselekedve akaratát…

A nap gondolata:

A keresztyén élet folyton kiszélesedik. Isten világa felé nyitott, titkokat mindig jobban látó élet. Jutalma: biztonság és békesség

2012-08-16

…ideje, hogy keressétek az Urat… (Hóseás 10:12)

Az imádság az a hely, ahol találkozol Istennel azért, hogy útmutatást, helyreigazítást, világos látást kapj, hogy érezd szeretetét, hogy felépülj, és felkészülj arra, hogy akarata szerint cselekedj. Imádkozni lehet bárhol; mindegy, hogy hol teszed, csak tedd meg valahol! Lehet bármikor, de kell, hogy legyen erre elkülönített időd. Imádság nélkül mihez fordulhatsz, miből meríthetsz? Egyre keményebben dolgozol, de egyre kevesebbet érsz el, mert saját erődből munkálkodsz. Ám ha imádkozol, utána kevesebbet kell küszködnöd, és többet érsz el, mert Isten erejével működsz. Ha órákat töltesz tévénézéssel, de azt mondod, nincs időd imádkozni, akkor „ideje, hogy keresd az Urat”. Ha kényelmesen eléldegélsz azzal a bűnnel, ami valaha zavart, „ideje, hogy keresd az Urat”. Ha keserűséggel telve beszélsz valakiről, aki megbántott, „ideje, hogy keresd az Urat”. Ha az anyagi dolgok oly sokat felemésztenek energiádból, hogy semmi sem marad Istenre és a családodra, „ideje, hogy keresd az Urat”.
Az újszövetségi gyülekezet olyan gyorsan fejlődött, hogy az apostoloknak nem maradt idejük az imádságra. Ezért ezt mondták: „… nincs ez így jól…” (ApCsel 6:2 NCV). Neked is itt kell kezdened! Ha feladtad az imádságot, ez meg fog mutatkozni magatartásodban és tetteidben. Mit tettek az apostolok? Ezt mondták: „mi… megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett” (ApCsel 6:4), és nézd csak meg, mi történt: „Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma…” (ApCsel 6:7). Ha idáig jutottál kevés imádsággal, rendszertelen imádsággal, vagy úgy, hogy egyáltalán nem is imádkoztál, gondolj bele, milyen messzire jutnál, ha elkezdenél imádkozni!

(Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:

Imádkozni az tud, aki a mások bűneit nem a fejébe gyűjti, hogy másoknak elmondja, hanem a szívébe, hogy Isten elé a szentélybe vigye.

2012-08-15

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van. (Róma 8:28)

Minden a javunkra van. Nemcsak az, ami örömmel tölt el, ami boldoggá tesz néhány percre, órára, hanem az is, ami szenvedést okoz, ami szomorúvá tesz, amiben nem szívesen van részem. Tényleg a javamra lehet egy szenvedés, egy betegség, egy kórházi kezelés? Igen, ha úgy fogod fel, hogy ez sem véletlen az életedben és ezáltal Isten akar formálni, alakítani téged. A véletlenről egyébként is azt mondta valaki, hogy véletlenek nincsenek, Istent ne sértegessük ilyen szavakkal. Persze Igénket megközelíthetjük úgy is, hogy megkérdezzük: akik nem szeretik Istent, azoknak nincs minden a javukra? A válaszom az lehet csak, hogy nincs, mert ők nem tudják, hogy az a nehéz helyzet, fájdalom, amiben részük van, az építi őket. Ők nem így gondolkodnak, hanem bosszankodnak, zúgolódnak, kiakadnak a nehézségek idején. Igaz, mi, hívő emberek is így vagyunk ezzel, ha megfeledkezünk Isten velünk való terveiről. A hívő ember azért állhat másképpen élete megpróbáltatásihoz, terheihez, mert tisztában van vele, hogy Isten tudja, mit csinál. Azt nem mindig tudjuk, hogy mit miért csinál, de hogy tudja, mit csinál, afelől nincs kétségünk. Isten tudja, hogy miért ad, vagy éppen enged meg valamit életünkben. S ha mi ezt elhisszük, akkor ez megnyugtat bennünket. Ez a tudat lelki békét ad számunkra, elveszi aggódásainkat, idegeskedéseinket. Ha ezzel tisztában vagyunk, akkor el tudjuk fogadni a jót éppen úgy, mint a rosszat. Akkor életünk jó és örvendetes eseményei éppen úgy nem választanak el Istentől, mint a rossz és fájdalmas események. Mert az Úrban éljük meg mindezeket.

A nap gondolata:

Az evangélium szenvedések nélkül csak a mennyben van otthon, szenvedés evangélium nélkül itt lenn a legsúlyosabb gyötrelem, de szenvedni az evangéliummal a szívünkben csak a hazafelé vezető úton lehet. (Kálvin János)

2012-08-14

A teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. (Róma 8:19)

A teremtett világ – és benne az Urat még nem ismerő ember – tényleg sóvárogva várja Isten gyermekeinek megjelenését. Miért? Mert vannak dolgok életükben, amelyek fontosak számukra, de megelégedettséget csak ideig-óráig adnak. Még a nagy vagyonra is igaz ez. Egy dúsgazdag ember halála előtt néhány hónappal azt mondta: Másom sincs, csak pénzem! Megdöbbentő őszinteség ez és beismerése annak, hogy a pénz is olyan valami, amit nem tudunk magunkkal vinni, ha meghalunk. Neked mid van? Te mit vársz? Vagy téged várnak? Az Ige azt mondja, hogy Isten gyermekeit várja a világ. Téged és engem vár a világ. Tudatában vagyunk ennek a hatalmas felelősségnek? Tisztában kell lennünk azzal, hogy bennünket se önmagunkért vár a világ, hanem azért, mert nekünk van valamink, ami nekik nincs: van hitünk Istenben, és ez a hit boldoggá, örömteljessé és megelégedetté tud tenni. Boldogság, öröm, megelégedettség: ezek Isten nélkül is megélhető, de nélküle hamar tovatűnő kifejezések. Vele és Benne pedig állandó valóság. Miben és hogyan jelenik meg mindez? A felfogásunkban, a hozzáállásunkban, az életvitelünkben. Látják ezt rajtunk embertársaink? Vagy nincs is meg bennünk?

A nap gondolata:

Az a madár, mely két fán lakik, egyiken sem rak fészket. Az a lélek, amelyik a kegyelem és a cselekedet érdeme között ingadozik, nem talál soha nyugvópontot. (Spurgeon)

2012-08-13

A teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. (Róma 8:19)

Ha te már hívő vagy, adj hálát érte, de nem mindegy, hogy nekünk hogyan sikerül viszonyulnunk azokhoz, akik még nincsenek közel Istenhez, vagy éppen már kereső emberek. A múltkorában beszélgettem valakivel, aki elmondta, hogy amikor a házastársa megjelent először a gyülekezetben, amelyben ő már évek óta szolgálta az Urat és feladatokat vállalt magára, akkor házastársához így szólt valaki: Eddig hol voltál komám? Nem is ment azóta ez az ember a templomba. Miért? Mert nem az általa gondolt nyitott és szeretetteljes légkör várta, hanem valaki ilyen „nagyszerűen” viszonyult hozzá. Olykor nem hisszük el, hogy kis dolgok is sokat számítanak. Egy a templomban először megjelenő ember számára nagyon fontos, hogy mivel találkozik. Összesúgnak a háta mögött? Azt kérdezik, hogy mit keres itt, vagy hol volt eddig? Netán valaki azt mondja neki, hogy örülök, hogy látlak, gyere máskor is! De ez nemcsak a templom falain belül igaz, hanem azon kívül is. Bizonyára tudják rólad, hogy jársz templomba. Ennek alapján hívő embernek tartanak. De ennek megfelelő-e az emberekhez és a dolgokhoz való hozzáállásod is? Vagy azt mondják, hogy semmiben sem különbözöl másoktól? Nézz magadba egy kicsit és kérd az Urat, hogy őszinte és másokat Őhozzá vonzó lehessen az életed!

A nap gondolata:

Az Újtestamentum emberei keveset beszéltek Istenről, de közösségben éltek Vele. (Stanley)

2012-08-12

A teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. (Róma 8:19)

Különös mondat ez. A világról és Isten fiainak kapcsolatáról. Az előbbiek várják az utóbbiakat. Az Istent még nem ismerő emberek várják a Teremtő Istent már ismerőket. De tényleg így lenne? Nem tudnak róla, sőt, tagadják, de így van. Ezt nem én mondom, hanem a Biblia. Ez feladatot jelent nekünk, hívő embereknek. Milyeneket? Például komolyan megélni a hitünket, képviselni Krisztust bárhol járunk is. Akkor is, ha ez a bennünket várókból támadást, ellenérzést vált ki. Miért? Mert, aki más, az nem tetszik, azt nehezebb elviselni. Ugyanígy a még nem hívő emberek nehezebben viselik a már hívőket. Vagy egyenesen keresik a gyenge pontjainkat. Ez utóbbiak egyértelműen vannak, nagyon keresni sem kell, de a nagy kérdés inkább az, hogy meg lehet-e bennünk látni, találni annak áldásait, hogy Jézus tanítványai vagyunk? És mi látjuk-e ebben a saját felelősségünket? Hiszen a hívő soha nem nézheti le azokat, akik még nem hisznek Istenben. Mindenki Isten nélkül kezdi ugyanis földi pályáját, noha ott van lelkünkben az Úr számára a hely. Mi is így kezdtük, de Isten vont magához bennünket. Emlékezz vissza, hogy neked mindez hogyan történt életedben és lásd meg felelősségedet a még nem hívők felé!

A nap gondolata:

Ahol a lelki dolgok ismeretének növekedése nincs összekötve a fölismert igazságok gyakorlati megvalósításával az életben, ott az ismeret felfuvalkodottá, a másikkal szemben türelmetlenné tesz. (Kroecker)

2012-08-11

A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.  (Máté 22:39-40)

Ha azt valljuk, hogy szeretjük az Urat, akkor ebből egyenesen kellene következnie, hogy szeretjük embertársainkat is. De sok esetben nem következik egyik a másikból. Erre mutat rá például az irgalmas samaritánus története is. A törvénytudó, a farizeus tisztában van azzal, amit Isten kér a törvényben. Elméletben remekül tudja, de ki az én felebarátom? Ez a farizeusok kérdése Jézus felé. Ők szerették Istent, akarták szolgálni parancsolatait megtartva, de nem tudták beazonosítani a felebarát fogalmát. Jézus ezért mondja el az irgalmas samaritánus történetét (Lk 10:25-37). Az a konklúziója ennek a történetnek, hogy minden ember a felebarátom! Az általam kevésbé kedvelt népcsoport tagjai is! Őket is szeretnem kell? Igen, ezt kéri Isten törvénye. Meg tudjuk tenni? Nem… Sokszor a családunkon belül is szeretetlenek vagyunk, hogy szeretnénk igazán azokat, akik valamilyen oknál fogva nem szimpatikusak számunkra? Neked minden családtagoddal jó a kapcsolatod? Mindenkit egyformán szeretsz közülük? Nincs olyan, akivel hónapok óta nem beszéltél? Szeretettel tudunk-e viszonyulni szüleink, testvéreink, házastársunk, gyermekeink, unokáink felé? Gyakran találtatunk könnyűnek az Ige mérlegén, ha odakerülünk. Pedig Jézus még azt is mondta: szeressétek ellenségeiteket. Ha a családtagjainkat nem sikerül, akkor hogyan sikerülne azokat szeretni, akik bennünket kevésbé kedvelnek? Ez az Ige mércéje. Ezen az alapon már aligha gondolják túl sokan, hogy ők jó emberek. János apostol ezt írja első levelében: Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is. Milyen kemény szavak! De értünk kemények és igazak.

A nap gondolata:

A szeretet szívesen lesz szolgálóvá, az önzés ellenben szereti, ha kiszolgálják.

2012-08-10

Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.  Ez az első és a nagy parancsolat. (Máté 22:37-38)

Érdemes tisztáznom, hogy Istent önmagáért szeretem-e vagy az ajándékaiért? Kitartok-e az Úr mellett életem nehézségeiben is, vagy csak az áldások idején? Netán azt mondom, hogy engem így az Isten ne szeressen. Hallottam már embert így kifakadni nyomorúságok közepette. Pedig csak arról van szó, hogy az Úr őt lelki mélységeiben is szerette és szereti, ő viszont csak a jót kérve és várva akart kitartani az Úr mellett. Furcsa egy gondolkodás ez. A jó dolgok, az áldások kellenek, a nehézségek már nem? És ezzel együtt az Úrra sincs szükségünk? Szerintem érezzük ennek a gondolkodásnak a deficitességét. Szeresd az Urat önmagáért! Hidd el, hogy Ő nem téved, nem ejt hibát akkor sem, ha időnként nem érted, hogy mi miért történik veled. Bízz Benne és szeresd! Ne az ajándékaiért, hanem önmagáért!

A nap gondolata:

A szeretetet gyakrabban szoktuk dicsérni, mint gyakorolni. (Fosdick)

2012-08-09

„Legyetek egymással vendégszeretők zúgolódás nélkül.” (1Péter 4:9)

Egy család egyszer meghívta a lelkészüket vacsorára, s az édesanya megkérte ötéves gyermeküket, hogy ő mondja el az asztali áldást. A gyerek zavartan megkérdezte: „De mit mondjak?” „Mondd azt, amit tőlem hallottál!” A kislány lehajtotta a fejét, és így imádkozott: „Édes Istenem, ugyan miért is hívtam el a pásztort vacsorára?!” Legyünk őszinték, a vendégszeretet nehéz munka. Áldozatot kíván. Ráadásul „zúgolódás nélkül” kell tenned (szívből és nagylelkűen… panaszkodás nélkül… mint aki Krisztust képviseli). Kit képviselsz? Istent! Ez új megvilágításba helyezi mindezt, igaz? Pál azt írja: „gyakoroljátok a vendégszeretetet!” (Róma 12:13) - legyen szokásotokká! Péter ezt mondja: „Legyetek vendégszeretők… testvéri szeretettel forduljatok… az ismeretlen vendégek felé… az idegenek, külföldiek, szegények és mindenki más felé” (1Péter 4:9 AMP). Volt mostanában ismeretlen, külföldi vagy szegény vacsoravendéged? Egy férfi, aki tanulmányt készített a gyülekezetekről, levelet írt az egyik széles körben ismert újság tanácsadó rovatának szerkesztőjéhez: „Csaknem 200 gyülekezetet látogattam meg, és csak egyetlen alkalommal szólt hozzám más is, mint a „hivatalos ajtónálló” – és ez az egy is csak azért, hogy szóljon, hogy az ő helyén ülök!” Könnyű vendégszeretőnek lenni az ismerősökkel, de Jézus azt mondja: „ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek… erre bárki képes” (Máté 5:46 TM). Nos, mi újság az ismeretlenekkel? Azokkal, akik nem illenek bele a társadalmi köreidbe? Igen, tudsz mentségeket találni – túl elfoglalt vagy, nem akarsz belekeveredni, kényelmetlenül érzed magad idegenek között. De Isten azt mondja, hogy te őt képviseled, és ez azt jelenti, hogy feláldozod időbeosztásodat, adsz az idődből és a pénzedből, lejárod a lábad olyanokért, akiket nem is ismersz vagy még csak nem is kedvelsz, és a többi embert Isten szemével nézed. Ezt jelenti a vendégszeretet gyakorlása!

(Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:

Az élet alaptörvénye a szeretet.

2012-08-08

Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.  Ez az első és a nagy parancsolat. (Máté 22:37-38)

Ha szeretem Istent, akkor abból az is következik, hogy eljárok templomba. Aki azonban a templomot nagy ívben elkerüli, bár egészségi állapota megengedné, hogy eljöjjön, szintén nem szereti az Urat. Legalábbis nem igei mérce szerint. Ha szeretünk valakit, azt keressük! Azzal vállaljuk a közösséget! Persze tudom, hogy vannak bizonyos kifogások emberi életünkben, hogy miért nem jövünk. De ha ezek túl gyakoriak, akkor valami gond van. Velünk. Nálunk. Senki és semmi nem szabad, hogy eltántorítson bennünket a templomba járástól. Hogy tudna valaki eltántorítani? Úgy, hogy például nem kedveled a lelkészedet. Gyülekezeted lelkészét. Valamiért nem szimpatikus, nem nyerte el a tetszésedet. Túl fiatal, vagy túl öreg már. Nem tetszik a külseje. És még lehetne sorolni. De Isten és ember kapcsolata sokkal több ettől. Nem szabad, hogy lelkipásztorod bármilyensége visszatartson az Úrral a gyülekezet közösségében megélt kapcsolattól. Ismerek valakit, aki egyszer összekülönbözött a lelkészével, de azt mondta: továbbra is eljárok a templomba, mert nem a lelkészért megyek. Mennyire igaza van! Sem járni, sem nem járni templomba, nem a lelkész miatt kell, hanem az Úrral való kapcsolatom miatt! Másik ok lehet, hogy valaki nem jár templomba az, hogy de odajár X.Y., akit nem kedvelek, ezért nem is megyek. Hogy ülhet az ott a templom padjában rendszeresen, amikor ilyen, meg olyan ember?! Ez azonban szintén csak az üres kifogás keresése. Sem a lelkész, sem senki más nem tetszhet mindenkinek, de tudomásul kell venni, hogy nem ezért kell templomba járni! Hanem mert az Úrra nézek, a Vele való kapcsolatot szeretném ápolni. Ha pedig ezt sikerül megélnem, akkor helyre kerülnek embertársaim is az életemben és el fogom tudni hordozni azt is, aki korábban valamiért nem volt szimpatikus, legyen szó akár a lelkészről, vagy a presbitérium valamelyik tagjáról, vagy akárkiről a gyülekezetben. Minden kifogás mögött, mellyel takargatni akarjuk, hogy miért nem járunk templomba, az van, hogy nem szeretjük eléggé az Urat!

A nap gondolata:

Bármilyen közel van a karó a szőlőtőkéhez, soha sincs közöttük életközösség. (Szikszai György)

2012-08-07

"Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?" Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.  Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták."  (Máté 22:36-40)

Mi legyen emberi életünk mércéje? Ne én magam, vagy a másik ember, hanem Isten törvénye! Ennek alapján vizsgálva magunkat már nem jövünk ki jól. Ezt a mércét már nem ütjük meg. Kevésnek találtatunk. Lehet, hogy önmagunkhoz mérten nem vagyunk rossz emberek, sőt jó néhány embertársunkhoz viszonyítva sem, de az Úr törvényének mérlegén könnyűnek találtatunk.

Miért is? Mert Isten törvénye bár csupán egy dolgot kíván, de azt két irányba: szeress! Ezt kéri Isten törvénye. Szeresd az Urat és felebarátodat! Az Úr törvénye tehát Isten és felebarátaink szeretetét kéri tőlünk. Megy ez nekünk? Nem nagy kérés? Vagy azért sok egy kicsit? Nos, ha korrektek akarunk lenni, akkor azt mondhatjuk, hogy a legtöbb ember már ott elvéti a dolgot, hogy Istent nem szereti. Hiszen nem ismeri, létezését egyenesen tagadja, vagy jobb esetben közömbös Isten irányába, de ezek egyike sem jelenti az említett isteni törvény betöltését. Aki káromkodni szokott, szintén nem szereti Istent. Aki Isten nevét káromkodással a szájára tudja venni, az ne áltassa magát azzal, hogy szereti az Urat. Nekem volt már ilyen megdöbbentő tapasztalatom. Hallottam már viszonylag gyakran a templomban megjelenő embert káromkodni. Létezik ilyen? A templomban Istent kereső ember ajkára tudja venni az Úr nevét gyalázatos módon? Igen, létezik. De ez egy szomorú üzenetet hordoz: az ilyen ember nem szereti Istent. Mutathatja magát hívőnek, áltathatja magát azzal, hogy ő „vallásos”, de ez mit sem ér. Nincs a szívében Isten szeretete – az Ige mércéje szerint. 

A nap gondolata:

Szeress, és akkor tégy bármit, hallgass, vagy szólj, feddj, vagy elnéző légy, ha gyökere a szeretet, akkor jó lesz, mert ebből a gyökérből csak jó származik.

2012-08-06

Én nyomorult ember! (Róma 7:24)

Hogy mennyire viszonylagos a bűn az emberek között, arra álljon itt egy példa. A közelmúltban énekkarunk a tiszalöki börtönben járt és csaknem egy órás szolgálatunk végén hitépítő prospektusokat osztogattunk az alkalmon jelenlévő csaknem 100 fogvatartott között. Az egyik börtönviselt ember ezt mondta énekkarunk egyik tagjának: Megöltem az anyósomat, de nem gondoltam, hogy ez bűn. Lehet azt mondani erre, hogy ez extrém eset, amit elfogadok, de élnek közöttünk olyanok, akik ennyire nem észlelik, hogy mi a bűn és hogy valami mennyire az. Persze ennek a hátterét is lehetne boncolgatni, hogy milyen családba született, hogyan nevelték, vagy éppen nem nevelték az illetőt…

Egy másik példát is hadd mondjak: a gyermekekre megszületésük utáni napokban, hetekben, hónapokban, nem ritkán az első néhány évben sokan azt mondják, hogy milyen tiszták, ártatlanok (lélekben). Pedig nem azok! A Biblia szerint nem azok. Egyik énekünk fogalmaz a következőképpen: Mert én anyám méhében, fogantattam vétekben e világra lettem eredendő bűnben, kárhozatos esetben. Ez pontosan így van: két bűnös embernek nem lehet bűntelen, ártatlan és tiszta gyermeke. Már a fogantatáskor nyilvánvaló, hogy egyetlen gyermek sem tiszta és ártatlan Isten előtt…

A nap gondolata:

Isten nem sújt kettős teherrel, de ha mégis megteszi, kettős erővel ruház fel. (Ravasz László)

2012-08-05

Én nyomorult ember! (Róma 7:24)

Nyomorultak vagyunk. A bennünk lakozó bűn miatt. Erről azonban sokan egyáltalán nem tudnak. Miért? Mert hamis mércével élik mindennapjaikat. Önmagunk vagyunk a mérce, vagy esetleg más emberek. A legtöbb ember ugyanis jónak tartja magát. Vannak, akik fennen hirdetik önmagukról: Én jó ember vagyok. Esetleg azt tartják magukról, hogy nem vagyok én rosszabb ember, mint más. Érdemes is feltenni önmagunknak a kérdést: Hány jobb embert ismerünk magunknál? Fel tudnánk sorolni néhányat név szerint? Ugye milyen nehéz? Nem sok önmagunktól jobb embert ismerünk, de lehet, hogy egyet sem. Ha mégis, akkor úgyis addig keresünk a másik életében gyengeségeket, hibákat, bűnöket, hogy kijelenthetjük: valójában ő sem jobb ember nálam. Tökéletességet nem lát senki önmagában, aki elég józanul gondolkodik és ez már hivatkozási alapul is szolgálhat: Senki sem tökéletes. Ez a gondolat tökéletesen helytálló, de ezt mi önmagunk és bűneink mentegetésére szoktuk felhozni. Akkor mondjuk általában, amikor keressük a mentségeket. Ebbe a mondatba mindig belekapaszkodhatunk… Nem egy nyomorult napot akartam szerezni neked, csupán az a célom, hogy gondolkozz el az olvasottakon és bízz, mert Istennél van megoldás!

A nap gondolata:

Isten vigasztalása oly felséges, hogy azért érdemes hordozni a kínt.

2012-08-04

Milyen hatalommal teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat? (Máté 21:23)

Mai Igénk farizeusaival szemben az Újszövetségben láthatunk egy szép ellenpéldát, Pál apostol életében. Mint egykori farizeus úgy gondolta, ismeri a válaszokat. Ez hajtotta irdatlan erővel a keresztyének üldözésében. Milyen érdekes, hogy őt sem egyéb mentette meg, mint Jézus egyetlen kérdése: Saul, Saul, miért üldözöl engem? (Apcsel 9.4) - kérdezi tőle a damaszkuszi úton, a mennyei látomásban. Micsoda? De hát ő a keresztyéneket üldözi – gondolhatta magában. S látjuk, hogy a legmerészebb álmaiban sem gondolt a dologról egyebet. S most, hogy a mennyei hang ezt kérdezi, ettől az egyetlen kérdéstől értelmét veszíti minden addigi válasz, amit kinyert az életben, s összeborul egész addigi sorsa. Mire képes egyetlen Istentől jövő kérdés! S nem is tud egyebet, mint kérdezni: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Most már jól kérdez. Most már új életéről kérdez. A kérdést már nem egy másokat üldöző Saul teszi fel, hanem egy mentő üzenetet továbbító Pál. Félelmetes belegondolni, hogy mennyire közel volt az új élethez és élete igazi értelméhez ez az ember! Egy pillanat múlva már azt keresi, hol segíthet Istennek, hogy legyen teljesebb a rendeltetése, mi az élete igazi célja. Bámulatos eredményei vannak Isten kérdéseinek. Vajon mi felfedezzük bennük azt, amit nekünk tartogat? Igaz megtérést, tőle jövő lehetőségeket, megújult célokat, s legvégső formájában boldogságot, békességet, örök életet. Én is kérdezek tőletek valamit… - hallottuk ma Jézustól. Adja Isten, hogy bennünket ne elmarasztaljanak, hanem megmentsenek ezek a felülről jövő kérdések. Csak figyelmesek legyünk rájuk! Segítsenek, hogy mi is átformálhassuk saját kérdéseinket Őfelé és így kerüljünk egyre közelebb Őhozzá.  Tegyük ezt Jóbbal együtt: Én kérdezlek, te pedig oktass engem! (Jób 42.4) (Berencsi Balázs) 

A nap gondolata:

Krisztusról hallani jó, Krisztust keresni jobb, Krisztussal lenni a legjobb.

2012-08-03

Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket. (Jakab 4:10)

Ha meg szeretnéd szüntetni a konfliktusokat az életedben, ha szeretnél jól kijönni másokkal, akkor meg kell tanulnod bocsánatot kérni Istentől és azoktól, akiket megbántottál. Jakab 4:8-ban ezt olvassuk: "Tisztítsátok meg a kezeteket, ...és szenteljétek meg a szíveteket". A kezünk a viselkedésünket szimbolizálja, a szívünk pedig a hozzáállásunkat.

Pál alapvetően ezt írja: Tisztítsd meg a cselekedeteidet! Bánd meg az önzőségedet. Igenis nagy ügy, mikor a társad érzései sérülnek. Vedd komolyan. Ha valaki azt mondja, megbántottad, akkor így is volt! Talán számodra nem olyan nagy ügy, de neki igen. Bocsánatot kell kérned.

Gondolj arra az emberre, aki a legtöbb konfliktust okozza az életedben. Szeretnéd elkezdeni megoldani a konfliktusod azzal az emberrel? Hajlandó vagy bocsánatot kérni a te saradért? Lehet, hogy 95%-ban az ő hibája, de a te felelősséged felelni azért az 5%-ért és Istenre hagyni a többit.

Mennyire lenne megalázó számodra azt mondani: "Tudom, hogy különbözünk egymástól és tudom, hogy nem mindig voltam figyelmes. Sokszor többet gondoltam magamra, mint a te szükségleteidre." Ez nemcsak alázatos dolog lenne, hanem Isten kegyelme nélkül lehetetlen is. Az egyetlen módja a változásnak, ha alázatos leszel és az egyetlen módja, hogy alázatossá válj, a bocsánatkérés.

Az első lépés a legnehezebb, de egyben a legfontosabb is. Igen, megalázó, de Isten áldását adja az alázatosságra. Talán a héten írnod kellene egy levelet, vagy fel kéne hívnod valakit. Tedd meg az első lépést!

Isten nem akarja, hogy a padlón ragadj. A Jakab 4:10-ben írja: "Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket". A tisztelethez az út az alázaton keresztül vezet. Régen azt gondoltam, ha azt akarom, hogy a feleségem és a gyerekeim tiszteljenek, akkor nem szabad bevallanom, ha hibáztam. Úgy véltem, ha a gyerekeim azt látják, hogy tévedtem, nem fognak tisztelni többé. Nem volt nagy meglepetés, amikor rájöttem, hogy ők már rég tudják, hogy én nem vagyok tökéletes. Rájöttem, hogy úgy érem el, hogy a családom tiszteljen, ha bevallom a tévedéseimet. Ha azt akarod, hogy tiszteljen a férjed vagy a feleséged és az Úr, akkor meg kell aláznod magad.

Hogy megállítsd a csatát, meg kell adnod magad Istennek, bölcsebbé kell lenned a Sátán ellen, közelebb kell kerülnöd Istenhez és hajlandónak kell lenned bocsánatot kérni.

Beszéljetek róla:

Gondolj a legutóbbi alkalomra, mikor elfogadtad valaki alázatos bocsánatkérését. Milyen hatással volt az egymással és az Úrral való kapcsolatotokra?
Van valaki, akitől bocsánatot kell kérned még ma? Van valaki, akinek meg kell bocsátanod még ma?
Elhiszed, hogy Isten helyre tud állítani egy kapcsolatot, amit te már rég feladtál? Mit gondolsz, mit szeretne, mit tegyél, hogy ez megtörténhessen?

(Forrás: Napi remény)

A nap gondolata:

Tekints magadba és elcsüggedsz, tekints szét magad körül, és félelem fog el, tekints Jézusra, és békesség lesz az osztályrészed.

2012-08-02

Milyen hatalommal teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat? (Máté 21:23)

Mindig lesznek olyanok, akik nem nyitottak az Úr felé. A mai Igénkben a farizeusok és a nép vénei szegezik Jézusnak számon kérő kérdéseiket. Őket nem érdekli Isten Jézusban küldött mentő szeretete. Ők félve szemlélik, hogy lassan az egész nép Őt követi, és rájuk már alig hallgatnak. Kérdéseiket az irigység mozgatja: Milyen hatalommal teszed ezeket? Szeretnék, ha maga Jézus mondaná ki, hogy Istentől jött és ezért azonnal elítélhetnék, mert Istennel teszi egyelővé magát. S itt jön az Úr kérdése: Én is kérdezek tőletek valamit, és ha megfeleltek rá, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. Honnan való volt a János keresztsége: mennyből vagy emberektől? Ők pedig így tanakodtak egymás között: Ha azt mondjuk: mennyből, azt fogja mondani nekünk: Akkor miért nem hittetek neki? Ha pedig azt mondjuk: emberektől, akkor félnünk kell a sokaságtól, mert Jánost mindenki prófétának tartja. Ezért ezt felelték Jézusnak: Nem tudjuk. Ő pedig így válaszolt nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. Jézus egy egyszerű kérdéssel megfogta őket.

Itt látszik, hogy az emberi kérdések mennyire végesek. Csak azokban a kategóriákban tudnak megfogalmazódni, amiben éppen vagyunk. Alig tudunk igazi kérdést feltenni. Saját kérdéseink foglyai vagyunk. S ennek folytán válaszaink is meddőek. Üresek, értéktelenek, nem igazán előremutatóak. Ezért van szükség, hogy Jézus kérdezzen tőlünk. Kérdéseiben rejtőzik életünk minden megoldása, ha figyelmesek vagyunk rá és tiszta szívből akarunk rá feleletet adni. - A nép vezetői megkeményedtek a kérdésétől a szívükben. Pedig felfedezhették volna azokban azt a titkot, ami elhozott közénk. A válasz viszont kihúzta volna lábuk alól a talajt, s nem tetszett volna nekik. Sokat vesztettek volna. Az embert többnyire ez gátolja abban, hogy Istennek feleletet tudjon adni őszinte szívvel. Félti életét, elért eredményeit, egzisztenciáját. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Mindent lehet pótolni, csak Krisztust nem. Amint az Ő helyébe valami pótlékot teszünk, azonnal beáll a pusztulás. (Szikszai György)

2012-08-01

Milyen hatalommal teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat? (Máté 21:23)

Istennek vannak kérdései felénk, de nemcsak számon kérő kérdései vannak. Ézsaiás számára egy egészen más kérdés van előkészítve. Miután a próféta beleláthatott a mennyei látomás által Isten titkaiba, Isten a következőt kérdezi tőle: Kit küldjünk el, ki megy el követségünkben? (Ézs 6.8) A kérdés Izrael megmentésére irányul. S Ézsaiás nem habozik, azt feleli: Itt vagyok, engem küldj! Válasza mutatja, mennyire együtt dobban a szíve az Úrral, s szeretne terve részese lenni. S ha tovább megyünk az Újszövetség felé, akkor Jézus Péter, a tanítványa felé intézett kérdése mutatja leginkább, hogy Istennek mennyire nem csak számon kérő kérdései vannak, hanem azok az élet megmentésére irányulnak. Háromszor kérdezi tőle: Szeretsz-e engem? (Jn 21.17) Húsvét után nem eldobni akarja tagadó tanítványát, hanem újra megnyerni a maga számára Pétert. Isten tehát kérdez, s ezek a legeszméltetőbb kérdések. Létünk igazi értelmére mutatnak rá, hogy kivezessenek azokból a zsákutcákból, melyekben emberi kérdésekkel nem kapunk kielégítő válaszokat. Becsüljük meg hát Isten kérdéseit, mert azokban mentő szeretet munkál. Ha Isten kérdez tőlünk, az azt jelenti, hogy foglalkozik velünk, figyel reánk, terve van velünk. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

A szeretet művészet:
szeretni anélkül, hogy uralkodnánk,
közel lenni anélkül, hogy elnyomnánk,
szabadságot adni anélkül, hogy elhagynánk, és mindvégig vele maradni.  (J.Zink)