Keresés ebben a blogban

2012. szeptember 30., vasárnap

2012-09-30

Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék Istenünk városában, szent hegyén. (Zsoltárok 48:2)
Izrael népe az egyiptomi szabadulás idején tapasztalta meg a legelőször nemzeti szinten, mint nép, az Isten nagyságát. Kinyújtott karral hozott ki onnan az Úr, ismételgetik a későbbi zsoltárírók. Isten hatalmát tapasztalták meg és adott számukra reménységet az, hogy ha ez az Isten velük van, akkor a jövőjüket biztosítva érezhetik. Ez az isteni hatalom óvta őket a pusztai vándorlás 40 éve alatt, amikor tápláltatást, vezetést kapott a nép, amikor Isten felhőoszlopban és tűzoszlopban előttük járt. Távol tartotta ellenségeiket és különösen az ígéret földjére bevonulva járt előttük hatalmas erővel. Egy kicsiny, parányi nép, mely nem lehetett büszke harci erejére, a történelem egy adott pontján megtapasztalta, mit jelent, ha az Isten megy velük. Mózes meg is mondta az Úrnak: Ha orcád nem jön velünk, akkor ne is vigyél tovább bennünket. Egészen egyszerűen nem látta értelmét annak az útnak, a honfoglalásnak, a letelepedésnek, vagy bárminek, mert egy hatalmas Isten hiányában nincs jövője ennek a népnek. (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
Azt tudni, amit Isten akar, az egyetlen tudomány. (Pascal)

A kérdőív linkje: itt. Megköszönöm ha kitöltöd

2012. szeptember 29., szombat

2012-09-29

Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék Istenünk városában, szent hegyén. (Zsoltárok 48:2)
Ez a zsoltár Isten nagyságát hivatott bemutatni. Jézus mondja az Atya Isten nagyságáról, hogy az ég, Isten királyi széke, és a föld lábainak zsámolya (Mt 5.35). Majd Jézus hozzáteszi később Önmagára mutatva azt is, hogy neki adatott minden hatalom mennyen és földön. Ugyancsak Jézus mondja: ami embereknél lehetetlen, az az Istennél lehetséges. Nem szabad kételkednünk abban, hogy egy mindeneknél hatalmasabb Istennel van nekünk dolgunk. Pál apostol mondja: Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk. Ezt szent dicsekvésnek is hívhatjuk.  Ezzel valljuk meg bátran azt, hogy e hatalmas, mindeneket betöltő Isten mégis népe javáért munkálkodik. Nagysága garancia a megőrzetésünkre, a gondoskodó szeretete jelenlétére. Nem rajtunk való eluralkodásra használja tehát hatalmát az Isten, hanem arra, hogy vigyázzon övéire.

Az ember egyik, talán legnagyobb bűne éppen az, hogy magát nagyobbnak gondolja Istennél. Okosabbnak, rátermettebbnek arra, hogy saját életét kormányozza. Sokan mondják: Hiszek magamban. S ezzel megvallják, nincs szükségük arra, hogy Istenben higgyenek, s nincs szükségük Isten Atyai nagyságára. Ez természetesen nem teljes hit és nem is járhat teljes békességgel, teljes örömmel. Az egyik zsoltáros mondja: Teljes öröm van tenálad. (Zsolt 16.) Jeruzsálem békeváros megnevezése éppen arról beszél, hogy egyedül csak a nagy és hatalmas Isten keze alatt érezhetjük boldognak, kiegyensúlyozottnak, teljesnek az életünket. Ő véd, Ő vezet, Ő készíti az utat, vigyázza lépteinket.(Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
Nincs sem időd, sem erőd mindenre, állítsd első helyre az elsőrendű dolgokat. (Fosdick)

A kérdőív linkje: itt. Megköszönöm ha kitöltöd

2012. szeptember 28., péntek

2012-09-28

Izsák Ézsaut szerette… Rebeka viszont Jákóbot… (1Mózes 25:28)
Izsák kivételezése idézte elő a rivalizálást két fia között. Néhány estben a rivalizálás természetes és egészséges, és általában kinőhető, de nem volt az Ézsau és Jákób esetében. Az idő az ő rivalizálásukat gyűlöletbe fordította. Hajlamosak vagyunk Ézsau haragját hibáztatni, de a testvére, Jákób sem volt ártatlan áldozat. Egyszer amikor Ézsau nagyon éhes volt, Jákób kicsalta tőle az elsőszülöttségi jogát egy tál lencséért. Később Ézsaunak adva ki magát, elorozta idős atyjuk prófétai áldását bátyja elől. Honnan származott ez a mérgező rivalizálás? Jó gyermek a rossz gyermek ellen? Nem igazán! „Izsák Ézsaut szerette.” Ézsau megkapta apja szeretetét, emiatt Jákob neheztelt rá, mert ő nem kapta azt meg, bármennyire akarta is, csak visszautasítást kapott. Jákob nem tudta megkapni apjától azt a szeretet, amely után sóvárgott, így azt ragadta meg, amit tudott: az elsőszülöttségi jogot és az áldást. Amikor megvonjuk szeretetünket gyermekinktől, önpusztítóvá válnak, hajszolni kezdenek minden szeretet-pótlékot, amit meg tudnak szerezni tőlünk vagy más forrásból. Jákób nem született rossz fiúnak. Izsák szeretetének kudarca és kivételezése Ézsau felé okozta azt, hogy Jákób visszautasítottnak érezte magát, és meggyűlölte bátyját, mert őt vélte problémái okozójának. Ézsau sem született rossznak. Anyja, Rebeka viszont Jákóbot szerette, és segített neki kifőzni, hogyan lopják el az áldást. Jákóbot nem szerette az apja, Ézsaut nem szerette az anyja. A szülők nem egy oldalon álltak. Kivételezésük egyik fiukat száműzötté tette, a másikat egész életére kudarcra programozta. Szülők, jól fontoljátok meg, mekkora hatalmatok van gyermekeitek életének formálására!
(Forrás: www.maiige.hu)
A nap gondolata:
A düh olyan tolvaj, aki ellopja a szép pillanatokat. (Joan Lunden)

A kérdőív linkje: itt. Megköszönöm ha kitöltöd

2012. szeptember 27., csütörtök

2012-09-27

Bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. (Kolossé 3:13)
Hogy milyen fontos szerepet tölt be életünkben a megbocsátás, erre nézve hadd mondjak el egy történetet:
Egy tanár minden diákjának azt a feladatot adta fel a következő hétre, hogy vegyenek egy karton dobozt és az elkövetkező héten minden egyes személyért, aki bosszúságot okoz nekik, akiket nem szívlelnek, és akiknek nem tudnak megbocsátani, tegyenek be a ládikóba egy barackot, melyre tegyenek egy címkét is az illető személy nevével.
Egy héten keresztül ezt a ládikót a hallgatóknak magukkal kellett cipelniük állandóan, otthonukba, az autójukba, az órákra, még éjszaka is ágyuk mellé kellett helyezniük azt.
A hallgatóknak szórakoztatónak tűnt az elején a feladat és mindannyian buzgón írták a neveket, melyek gyermekkoruktól kezdve eszükbe ötlöttek. Ezután, lassan-lassan, amint múltak a napok, a hallgatók újabb neveket írtak a listára, olyan emberek neveit, akikkel naponta találkoztak és úgy tűnt, megbocsáthatatlanul viselkedtek velük szemben...
Feltűnt nekik időközben, hogy a ládikó egyre súlyosabbá válik. A hét elején beletett barackok kezdtek ragacsos masszává rothadni, elviselhetetlen bűzt árasztva és a rothadás gyorsan átterjedt a többi barackra is.
Nehéz problémát okozott az is, hogy kötelesek voltak állandóan magukkal hordani ezt, vigyázzanak arra, nehogy az üzletekben, az autóbuszban, az étteremben, találkozón, ebédlőben, fürdőben felejtsék azt, főképp mert minden egyes hallgató neve és lakcíme valamint a kísérlet témája rá volt írva a ládikóra. Ráadásul, a karton doboz is kezdett szétbomlani, siralmas állapotba kerülve: nehezen cipelve súlyos terhét.
Mindannyian gyorsan és világosan megértették a leckét, amit a tanár megpróbált elmagyarázni nekik a hét végén, vagyis, annak a ládikónak a súlya, amit egy héten keresztül magukkal cipeltek, csupán a magunkkal cipelt lelki nehézség súlyát képviseli, akkor amikor gyűlöletet, irigységet, más személyek iránti megvetést cipelünk magunkban. Gyakran azt hisszük, hogy kegyelmet gyakorolunk másoknak megbocsátva. A valóságban azonban, ez a legnagyobb szívesség, amit önmagunknak tehetünk!
A te ládikódban hány barack van... és mit szándékozol velük tenni?!
Ne csak önmagadért, hanem embertársaidért is gyakorold a megbocsátást!
A nap gondolata:
A mások bűneit megbocsátani gyönyörűség, mert alkalmat ad megtapasztalni, hogy milyen örömet szerez Istennek a mi vétkünk megbocsátása.

A kérdőív linkje: itt. Megköszönöm ha kitöltöd

2012. szeptember 26., szerda

2012-09-26

Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak.  (Zsoltárok 9:11)
A zsoltáros azt mondja, hogy a benne bízók úgy járulnak elé, mint akik ismerik nevét. Őszinte és tiszta szándék az minden időben, hogy legyen gyülekezeteinkben Isten megismerése hitbeli törekvéseink legkomolyabb alapja. Olvassuk otthonainkban is a Szentírást, azzal a vággyal, hogy általa jobban megismerjük Urunkat! Milyen tisztán tanítja Jézus: Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egy igaz, örök Istent! A Heidelbergi Káté azt mondja, hogy Isten az embert avégre teremtette, hogy az ő Teremtőjét igazán megismerje, Őt szívből szeresse és hogy Vele örökké tartó üdvösségben éljen, hogy így Őt dicsérje és magasztalja.
Milyen jutalma van ennek? Így olvassuk a zsoltár befejező mondatát. Nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak. Akik a Bibliában Önmagát kijelentő Istenben bíznak, aki Jézus Krisztusban eljött e földre, és aki életét adta értünk a Golgotán, azok számíthatnak arra, hogy Isten mellettük lesz, nem hagyja el őket. Jézus mondja: Nem hagylak titeket árván... Igaz ez a földi életre, de még inkább az örökkévalóságra. Ez növelheti bizalmunkat Isten iránt, naponta erősítheti megfáradt szívünket, és ajándékozhat testvéri szívet, amely nyomán emberi kapcsolatainkba is megújult bizalom költözhet. Látjuk tehát, hogy az Istenbe vetett bizalom feltétele az Ő megismerése, aminek szent és drága következményei vannak az ember életében. Bízzunk azért Istenben! Reá támaszkodjunk, adjuk tovább másoknak is a belé vetett hitnek az evangéliumát. Éljük oda embertársaink felé, mit jelent Istenhez tartozni, és mit jelent nekünk magunknak is, hogy egyedül Őbenne reménykedünk. (Berencsi Balázs)  
A nap gondolata:
Isten ígéretei telt korsójából csak a hit keze tölthet. A hitetlenség kilyukasztja a fenekét.

A kérdőív linkje: itt. Megköszönöm ha kitöltöd

2012. szeptember 25., kedd

2012-09-25

Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak.  (Zsoltárok 9:11)
A mai zsoltár is Istenbe vetett bizalomról beszél. Ami tetszik benne, és amivel többet mond ez a zsoltárvers az előzőeket követően, hogy az Úr megismerése szükséges ahhoz, hogy Őbenne bízzunk! Benned bíznak, akik ismerik nevedet. Emberi értelemben is kell a bizalomhoz megismerés. Kellenek információk a másikról, ami erősíti bizalmunkat, elkötelezettségünket. Ugyanez igaz Istennel kapcsolatosan is. Hiszen, hogyan is hihet valaki Istenben, miképpen bízhat Őbenne, ha nem ismeri, vagy pedig egyenesen félreismeri Őt? Hallottam már olyat, hogy valaki azt mondta: Csalódtam Istenben. Nem ezt vártam tőle. De vajon milyen Istenben csalódott? Abban az Istenben, aki magát a Bibliában kijelentette, aki a Jézus Krisztus Atyja, akiről a hitvallásaink beszélnek, vagy pedig egy olyan Istenben rokkant meg a bizalma, akit ő maga képzelt el saját magának? Honnan merítette vajon istenképét? Emberek elmondásából? Szüleitől örökölt szófordulatokból, újkori eszmékből, más vallásokból, amelyek alapján egy szinkretista törekvés mentén megpróbálta összeegyeztetni a sokféle hallott isten-információt és saját olvasztótégelyében kreált egy hamis istenfogalmat magának? Isten nem véletlenül tisztázza a tízparancsolatban: Ne csinálj magadnak faragott képet, ne imádd, és ne tiszteld azokat! Az ember bizalma tehát információkon alapul, Istennel kapcsolatban is. Vajon ismerjük-e, becsüljük-e a tiszta forrást, a Szentírást, Isten önmagáról való kijelentését, vagy pedig ahogy Jeremiásnál olvassuk, repedezett kutakat keresünk magunknak? Az Istenbe vetett hitet és bizalmat illetően komoly kérdések ezek. Milyen válaszokat adsz rájuk? (Berencsi Balázs)  
A nap gondolata:
Hitünk lehet olyan kicsi, mint a mustármag, de ha élő és valódi, összeköt a Mindenhatóval.

A kérdőív linkje: itt. Megköszönöm ha kitöltöd

2012. szeptember 24., hétfő

2012-09-24

Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak.  (Zsoltárok 9:11)
Újkori történelmi adalék, az amerikai dolláron meghirdetett: In God We Trust (Istenben bízunk) felirat, melytől az amerikai nemzet is olyan messze sodródott, hogy egy legújabb felmérés szerint Isten népszerűsége csak a 33%-ot kapott. Vajon magyar népünk, saját nemzetünk mit tudna felmutatni ezen a téren, akiknek himnuszában is sok néppel ellentétben ott van Isten neve, s a tőle várt áldás? Mi valóban tőle várjuk az áldást? Mi vajon elmondhatjuk, hogy teljesen Őbenne bízunk vagy már csak szólam e kis országban is: Isten áldd meg a magyart…? Mi vajon hogyan képzeljük el családjainkban, munkahelyeken, közösségeinkben a bizalom gyakorlását, ha elhagyjuk a bizalom eredetét, az Istenbe vetett hitet? (Berencsi Balázs)  
A nap gondolata:
A szent szám tudomány ez: Hinni! A hitnek mind a négy számtani alapműveletét meg kell tanulni. Először összeadni, vagyis minden bajhoz és nehézséghez hozzászámítani a Mindenható Istent. Azután kivonni. Minden aggodalmaskodásból leszámítani a holnapi napot, mert meg van írva, hogy az gondot visel magáról. Harmadszor szorozni, mert a hívőnek nagy családja számára csak öt kenyere és két hala van, de az imádkozó hittel megszorozza, az eredménye ez: mindnyájan megelégednek. Végül osztani is meg kell tanulni. Ha a hívő mindent, ami őt az életben éri, az egy szükséges dologgal oszt el, mindig az jön ki, hogy minden javára szolgál.

2012. szeptember 23., vasárnap

2012-09-23

Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak.  (Zsoltárok 9:11)

A bizalomnak van egy másik oldala is. Mégpedig az, hogy az ember bármennyire is értékeli a bizalmat, legalább olyan sokat vét ellene. Megbízhatatlanná válhat, vagy éppen ellenkezőleg: bizalmatlan lesz másokkal szemben, de megeshet az is, hogy túlzott bizalmaskodásával tesz kárt az emberi kapcsolatokban. Bizony változékony lény az ember. A Szentírás ezért figyelmeztet arra, hogy Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint emberben bízni. (Zsoltár 118:8)  Egy másik helyen pedig egyenesen azt olvassuk: Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordul szíve! (Jer 17:5)  S itt megérkezünk oda, hogy ahol nincs jelen az Istenbe vetett elsődleges bizalom, ott az emberek között sem lehet igazán és elmélyülten tiszta bizalomról beszélni.
A Biblia éppen ezért arra bíztat bennünket, hogy bízzunk elsősorban Istenben. Az Istenbe vetett bizalomról egy konkordancia (bibliai segédkönyv) szerint közel 800-szor olvasunk a Szentírásban. Ez már önmagában is tekintélyes szám. Isten népét ez minden időben figyelmeztette, hogy folyamatosan vizsgálják meg önmagukat, mennyire jellemző ez rájuk? Az utóbbi Ige, amely Jeremiás könyvéből származik, olyan történelmi időkből való, amikor Izrael szövetségeseket keresett magának háborús helyzetben. Egyre inkább emberekben, népek vezetőiben reménykedett, és egyre kevésbé Istenben. Ez egy szomorú állapota lett Izraelnek. A végén el is hagyta az Urat, és ahogyan a próféta mondja is, elfordult a szíve Istentől. Ezzel vont átkot magára, mert elszakadt a bizalom tiszta forrásától. (Berencsi Balázs)  
A nap gondolata:
Az imádság erejében rejlik a gyermeknevelés művészete. (Trudel)

2012. szeptember 22., szombat

Közvélemény kutatási kérdőív


Kedves Olvasóm!

Szeretnél újat kezdeni? Esetleg ezt megtennéd Istennel?
Úgy érzem elérkezett az ideje a váltásnak az én életemben is. Esetleg a tiedben is kedves olvasóm akár, aki ezt a szöveget emailből olvasod, akár anno feliratkoztál erre ahonlapra, s időnként kapsz tőlem valami írást. Igen vársz valamire, s vajon azt kapod, amire vársz? 
Arra hívlak most fel, hogy az alábbi linken található kérdőívet kitöltve kezdj velem újat. 


Az, hogy mi lesz az az új, ami elkezdődhet, nos, ez rajtad is áll.
Jó együttműködést kívánok.

Iste gazdag áldása legyen életeden
Kató István alias petya1962
Jézus Krisztus földi békéltető nagykövete

2012-09-22

Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak.  (Zsoltárok 9:11)

A mai Igéből kiemelkedik egy szó, amivel úton útfélen találkozunk életünk során, ez a bizalom. A bizalom az emberi lélek egyik alapvető tápláléka. Ahhoz, hogy emberi kapcsolataink helyesen működjenek, fontos, hogy érezzük a bizalmat a másik ember felől. Bizalom nélkül bizonytalanság, félelem, sőt az elhagyatottság érzése költözne az életünkbe. Az emberek közötti bizalom fontos alap arra nézve, hogy kiszámítható, élhető legyen e földi élet. Ez a bizalom kell, hogy éltesse a házastársakat, csakúgy, mint a szülők gyermekeikkel való őszinte kapcsolatát. Ugyanígy szépek és felemelőek minden időben a bizalmon alapuló tiszta barátságok, melyek megmutatják, milyen sok minden véghez vihető ott, ahol a bizalom nem veszett még ki az emberi szívekből. Egy vállalkozótól hallottam ugyanakkor, hogy az üzleti élet működéséhez is legalább 70% bizalom szükségeltetik azok között, akik együtt munkálkodnak. Ahol ez adott, ott a maradék rész gyakorlatilag bármikor megoldható. De bizalom nélkül nem tud működni nemcsak az élet, de még a közös törekvések sem. (Berencsi Balázs)  
A nap gondolata:
Az apák megszentelt élete a fiaknak gazdag öröksége. (Spurgeon)

2012. szeptember 21., péntek

2012-09-21

Izsák Ézsaut szerette… Rebeka viszont Jákóbot… (1Mózes 25:28)
Az ítélet a következő: Kiderült, hogy gyermekeid viselkedése többet mond el szülői képességeidről, mint a génjeikről. Ézsau és Jákob története tökéletes példája a kivételezésnek, a testvérféltékenységnek, a feltételes szeretetnek és a szülői kudarcoknak (1Mózes 25-28 részek). Az ikrek úgy különböznek egymástól akár a tűz és a víz. Ézsau természetkedvelő sportember, míg Jákob egy csendes, visszahúzódó, érzékeny típus. Az ennyire eltérő személyiségek nagy kihívás elé állítják szülői képességeinket. Ám a döntő különbség nem a fiúk között volt, hanem a szülők között, és a szülök és gyermekeik között. Izsák és Rebeka, mint szülők nem voltak egységben, és nem szerettek feltétel nélkül! „Izsák Ézsaut szerette, mert ízlett neki a vad”. Ez volt a döntő pont családjuk működésképtelenségében! Az apa szeretete feltételeken múlt. Ha Ézsau finom vadhúst hozott haza, akkor az apja szerette. Alapjában véve háromféle szeretet van: szeretlek, ha betöltöd a szükségeimet; szeretlek, mert betöltötted a szükségeimet; és szeretlek mindennek ellenére, semmit sem várva tőled – ilyen az Isten szeretete, ilyen szeretetre van szüksége minden gyermeknek a szüleitől. Az önző szülői szeretet azt kívánja a gyermektől, hogy folyamatosan bizonyítsa, méltó szülei szeretetére. Izsák csak akkor és azért szerette Ézsaut, ha fia betöltötte igényeit. De a feltételes szeretet olyan, mint a feltételes szabadlábra helyezés. Csak átmeneti jóváhagyás, kiérdemelt kedvezmény, ami miatt a gyermek folyamatosan azt érzi: „ha nem azt teszem, amit te akarsz, és nem az vagyok, akit te akarsz, akkor el fogsz utasítani”. Mindez bizonytalanságot, alkalmatlanság érzetet, aggodalmat, hazudozást, depressziót, önpusztító gondolatokat szül a gyermekben. Az osztályzatoknak, kinézetnek, talentumoknak és képességeknek semmi köze a szeretethez. Talán ellentmondásnak tűnik, de a gyermeked teljesítménye és viselkedése jelentősen javulni fog, ha tudja, hogy feltétel nélkül szeretik.
(Forrás: www.maiige.hu)
A nap gondolata:
Ne olyan gyermekek legyetek csupán, akik az Úrral beszéltek, hanem olyanok is, akikkel az Úr beszél. (Trudel)

2012. szeptember 20., csütörtök

2012-09-20

Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!  Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. (János 13:34-35)

Sokszor érzem, milyen sekélyes a hitéletem és a körülöttem élő magukat hívő embereknek tartóké is. Nem merjük komolyan venni Jézus szavait. Pedig ismerjük, helyeseljük, de a megvalósításhoz gyávák maradunk. William MacDonald Az igazi tanítványság című könyvében a következőket írja: Mi, keresztyének hajlamosak vagyunk annyira megfosztani igazi jelentésétől a krisztusi tanítást, hogy Spurgeon szavaival élve annyi sem marad belőle, amiből levesre futná egy beteg szöcskének. Ahelyett, hogy szó szerint vennénk és alkalmaznánk, hatvanféle kiagyalt teológiai módszerrel magyarázzuk ki. Ezért óriási különbség van a manapság körülöttünk látható keresztyénség és az újszövetségi keresztyénség között. A mai változat annyit jelent, hogy elmegyünk az istentiszteletre, ha kényelmesen megtehetjük, pénzt dobunk a perselybe, és Jézusnak adjuk üres estéinket. Az igaz keresztyénség azonban radikális tanítványságot, áldozatos szolgálatot, az Isten Fia iránti teljes elkötelezettséget jelentő élet, melyben először Isten országát és igazságát keressük.
Szerinted van min változtatnunk?
A nap gondolata:
Hogy némelyek miért nem részesülhetnek Istennek bizonyos áldásaiban, annak oka abban a meg nem szentelt lelkületben rejlik, amellyel az áldást keresik. (Kroeker)

2012. szeptember 19., szerda

2012-09-19

Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék Istenünk városában, szent hegyén. (Zsoltárok 48:2)
Jeruzsálemben miután felépül a templom, úgy érzi Izrael, végre ő is tud erőt felmutatni a népek között. Keze csinálmánya, alkotásai nagyot nőttek nemzetük szemében. A templom igen szépre és dicsőségesre sikeredett. Lassan elhalványította Isten nagyságát. 
Később a tanítványok is azt mondják Jézusnak a templomra mutatva: Mester, nézd, mekkora kövek és mekkora épületek! Jézus ezt mondta neki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának. Nem volt könnyű megértetni a korabeli, izraeli dicső múlttal rendelkező tanítványokkal, hogy ne hitük tárgyait tartsák nagynak, hanem azt az Urat, akit azok hirdetnek! 

Hasonló történik Jeremiás korában, amikor Isten Önmaga hatalmáról beszél a népnek, és ígéri, Ő maga védi meg a népet, akkor azt mondogatják: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma. Vannak dolgok, amikről meg van győződve az ember, hogy olyan nagyok, hogy elpusztíthatatlanok. Egykor még a templomról is ezt gondolták. Kimondhatatlan nemzeti gyásznap volt, amikor engedte Isten, hogy kirabolják a templomot, kincseit messze földre száműzzék, s népét fogságba vigyék. Nagy próbatétel volt ez arra nézve, hogy átértékelje Izrael: mit is tartottak ők nagynak, mit is neveztek hatalmasnak. Emberi kéz alkotásait, vagy pedig az élő Istent? Figyelmeztetés ez a mai hívők számára is. Napjainkban minden eddiginél nagyobb a technológiai fejlődés és sokszor szinte Istent játszik az ember. Valaki egy műtéttel kapcsolatban mondta nekem: Nagy a tudomány, tiszteletes úr! Mire azt mondtam: Egyik orvos azt mondta nekem, hogy az orvosok is csak Isten után… A válasz csak annyi volt: hát igen. Meg kellene látnunk, mit jelent újra bízni Istenben! Mit jelent egyedül reá hagyatkozni! Mit jelent még e tudományos fejlődésért, annak hasznos oldaláért is hálát adni, el nem feledve, hogy Ő ad bölcsességet az embernek, hogy véghezvigye ezeket. Ma is igaz a tétel: ne a magunk lehetőségeihez mérjük Istent, hanem az Ő lehetőségeihez mérjük saját magunkat! S ezzel lássuk mindig nagyobbnak Őt magunknál. (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
A példa nagyobb hatalom, mint az utasítás.

2012. szeptember 18., kedd

2012-09-18

Foglyul ejtett gondolatok – 4.
 Foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre.  (2Kor 10:5)

Korintusban annyi mindent gondoltak már az emberek, hogy azt mondja Pál: kapjunk el minden gondolatot, ejtsük foglyul és nézzük meg mi az, ami kárt okoz közöttünk! S a cél, hogy újra engedelmesek legyünk annak az Istennek, aki szolgálatára hívott bennünket. Pál azzal a tudattal írta ezt, amivel egy másik helyen mondja: Változzatok meg gondolkodásotok megváltozásával, hogy megismerjétek, mi az Isten tökéletes akarata.  Valamiről a gondolkodásunkat megváltoztatni nem egyszerű dolog.  Még nehezebb, ha meggyőződések vannak bennünk. Ha valami jóról vagyunk meggyőződve, ott támogat bennünket ez a hit, de ahol valami rossz, lehetetlen felől vagyunk meggyőződve, ott akadályok keletkeznek a hit útján. Pál ezért mondja: vizsgáljuk meg magunkat. …foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre. A cél az engedelmesség. Minden helyreigazítás ezért van. Gyógyulásunkat, Istennel való kapcsolatunkat munkálja, hogy visszatereljen a neki való szófogadás útjára.

Segítsen tehát Isten bennünket, hogy Őt lássuk nagynak egyedül! Ha viszont a világ gondolkodása verne tanyát bennünk, akkor Szentlelke által igyekezzünk őrködni gondolataink felett, mint akik tudják, engedelmességre hívattunk, hogy nagyságos dolgairól tegyünk tanúbizonyságot, és képviselje Őt sokszor erőtlen életünk. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:
Önmagában Jézus leghűségesebb tanítványa sem élőforrás.

2012. szeptember 17., hétfő

2012-09-17

Foglyul ejtett gondolatok – 3.

Foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre.  (2Kor 10:5)

Rengeteg gondolat megfogalmazódott ott Korintusban. Számtalan gondolatuk és véleményük volt Pálról, az egyházról, Krisztusról, önmagukról. S ebből következve az emberek mindenfélét beszéltek. S Pál itt azt mondja, ejtsünk foglyul minden gondolatot. Ami foglyul van ejtve, az el van kapva és be van zárva. Tegyük ezt a gondolatokkal! 
Nézzük csak a következő dolgot: egyetlen nap alatt több ezer gondolat villan át az agyunkon. Szinte lehetetlennek tűnik nemcsak rendszerezni a gondolatainkat, de kielemezni is. Ellenben Isten adott számunkra egy eszközt arra, hogy viszonylag átlássuk, mik is mennek át a fejünkön: ezek az érzések. Ez alapján tudhatjuk, hogy ha jó érzések vannak bennünk, bizonyosan azt jó gondolatok okozzák. Amennyiben viszont rossz érzések járnak át bennünket, akkor nyilván olyan gondolatok vannak bennünk, amelyek ezt okozzák. Egyetlen gondolat össze tudja rombolni akár egész napunkat. Ismerős? Ellenben, ha reggel olvasunk egy Igét, az viszont olyan irányba vihet, még rosszul induló napunk elején is, hogy mindent újraír. Egy jó eszköz, hogy ejtsd foglyul a gondolatokat! Vizsgáld csak meg, mik járnak a fejedben. Mi az, amiket gondolsz emberekről, Istenről, de lényegében bármiről? Mik okozzák a jó és mik a rossz érzéseket benned? Vizsgáld meg azt a gondolatot, vidd Isten elé, imádkozz, hogy Isten Lelke által meggyógyítson, vagy megtartsa benned az áldott gondolatokat. Egyet azonban tudni kell: minél többet fordul meg egy gondolat a fejünkben, annál inkább beleégeti magát a lelkünkbe, és a végén meggyőződéssé lesz, amit aztán hangoztat is az ember. Meggyőződéssel, hittel, eltökéltséggel. Ezért ha valaki eddig nem tulajdonított jelentőséget egy gondolatnak, akkor vigyázzon, mert a világ alapjait tekintve a gondolatok hozzák létre a valóságot, amiben élünk. (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
A keresztyének olyan arcokat tudnak vágni, mintha éppen akkor nyertek volna le egy liter ecetet. Pedig róluk van megírva, hogy az Úr az ő gyönyörűségének folyóvízéből akarja itatni őket. 

2012. szeptember 16., vasárnap

2012-09-16

Foglyul ejtett gondolatok – 2.

Foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre.  (2Kor 10:5)

Amit láthatunk a levél által, hogy nekünk Istenre kell figyelnünk. Az Ő munkájára, hatalmára. Arra jó volt ez az incidens, hogy Pál leírhatta a gyülekezetnek, hogy nem is az számít, aki ültetett, sem nem aki öntöz, hanem a növekedést adó Isten számít egyedül. Ezt sokszor mi is elfelejtjük. Nyomorult állapot, ha csak az emberig látunk és nem arra az Úrra nézünk, aki eszközöknek teremtett bennünket, céljai elérésére.  
Az ördög persze előszeretettel veszi elő emberek bukásait, kudarcait, még saját szemünkben is vádol: te lennél keresztyén? Nézz már magadra! S az ember, aki állandóan önmagát vizsgálja és viszonyítja emberekhez, helyzetekben, annyira magába tud fordulni – s ez az ősellenség célja: csak ne Isten hatalmára, bűnbocsátó kegyelmére figyeljen az ember, hanem vegye le a szemét Istenéről. Éppen ezért az egyházban is Isten nagyságát kell újra és újra látnunk. Őt kell keresnünk, azt kell megfigyelnünk, hogy Ő mit végez. Nem az embert, nem magukat, nem bukásainkat, Legfeljebb hálát adnunk, hogy adott embereket e céljai elvégzéséhez. 
Pál ebben a levélben cserépedény életeknek nevezi e szolgákat, így saját magát is, akik törékenyek, mégis kincset hordozhatnak magukban, szívükben, szolgálatukban, Jézus Krisztust. Nekünk is ez a legnagyobb kiváltságunk.

A mai igeszakasz viszont kicsit tovább megy és beszél viszont arról, hogy nekünk, embereknek mi a felelősségünk ebben az Isteni tervben. Mi az, amit mi megtehetünk? Azt írja Pál: „…foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre.” (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
A teljes megszentelődés nem más, mint a Krisztus életének teljes uralomra jutása. (Stanley)

2012. szeptember 15., szombat

2012-09-15

Foglyul ejtett gondolatok – 1.

Foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre.  (2Kor 10:5)

Ez a levél kétségkívül Pál apostol legszemélyesebb hangvételű levele. Keletkezési körülményei a következőek: Pál sokat munkálkodott ebben a gyülekezetben, és egyik nap azt kapja hírül, hogy a gyülekezetbe olyan tanítók érkeztek, akik Őellene hangolták azokat, akiket elindított a hit útján. Ezek a tanítók zsidókból lett keresztyének voltak, akik elfogadták az evangéliumot, de követelték saját maguk számára az apostoli címet is. Annyira határozott lett a fellépésük és a tanításuk, hogy többen hallgattak rájuk és odáig ért a dolog, hogy a gyülekezet egyik tagja pedig hevesen megtámadta és megsértette Őt.  Pál helyre akarta mielőbb állítani ezt a békétlen helyzetet. Ezért olvasunk sokat ebben a levélben a megbékélésről és a békéltetés szolgálatának fontosságáról. 
A másik, ami jelentős, Pál személyének megítélése. E problémás helyzetet követően nem Isten követét látták benne, nem arra figyeltek, hogy Isten mit cselekedett velük általa, hanem emberi hibáit felnagyítva gyenge, erőtlen, sőt szolgálatra alkalmatlan apostolnak mutatták be. Nem véletlenül fordul elő ebben a levélben az az Ige, hogy Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz… (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
A megszentelődés a megváltás látható része. (Spurgeon)

2012. szeptember 14., péntek

2012-09-14

Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára..” Fil 1:6
Mi, emberek nagyon értünk ahhoz, hogy belekezdjünk dolgokba, de gyakran nem fejezzük be, amit elkezdünk. Sokszor egy-egy befejezetlen zeneművet, épületet, könyvet vagy projektet hagyunk magunk mögött. Lehet, hogy mi nem fejezzük be, amit elkezdünk, de Isten mindig befejezi, amit Ő kezd el.
Isten nem félszárnyú madarat teremt. Amikor megteremti a virágot vagy a csillagokat,  azok tökéletes és befejezett művek, és amikor elkészül valamivel, azt mondja, hogy „az jó”.
A Biblia azt tanítja, hogy amikor Jézus elkezd munkálkodni az életünkben, Ő be is fejezi, amit elkezdett minden probléma, hiba, rossz döntés, bűn vagy bármilyen körülmény ellenére is. Egy nap, amikor a Mennybe jutunk, olyanok leszünk, mint Jézus, és meglátjuk Őt úgy, amint van. És ez a cél.
Addig pedig, ha örömöt akarunk találni azokban az emberekben, akik életünk részei, türelmesnek kell lennünk velük. Vegyük figyelembe, hogy ők is fejlődnek és növekednek. Pál azt mondta, hogy „nem vagyok az, aki voltam, Istennek hála. De hála Istennek, hogy nem vagyok az, aki leszek. Növekszem és változom.”
Ha élvezni akarjuk a házasságunkat, meg kell tanulnunk örülni a férjünknek vagy a feleségünknek úgy, ahogy van és most, vegyük figyelembe azt is, hogy ő is növekszik és fejlődik. Máskülönben, mire megfelel az elvárásainknak, addigra mi újakat támasztunk vele szemben.
Ha szülőként örömöt akarunk találni a gyermekeinkben, meg kell tanulnunk örülni nekik folyamatos növekedésük közben is, hiszen egyik gyerek sem tökéletes.
És nincs tökéletes felnőtt sem. Ha a körülötted élő emberektől azt várod el, hogy tökéletesek legyenek, mert csak akkor jelentenek számodra örömöt, akkor egész életedben szerencsétlennek és nyomorultnak fogod érezni magad. Ugyanis senki sem tökéletes.
 (Napi remény)
A nap gondolata:
Mivel Te, Uram, visszavásároltál, többé nem adom piacra magamat. (Augusztinus)

2012. szeptember 13., csütörtök

2012-09-13

Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. (János 15:13)

Egy család súlyos autóbalesetet szenvedett. Misi, a két fiútestvér közül a fiatalabbik, súlyosan megsebesült, és vérátömlesztésre volt szüksége. Misi nyolc éves bátyjának, Daninak megegyezett a vércsoportja az öccséével. Édesapja leült mellé, és elmagyarázta neki, miért szükséges ez a vérátömlesztés, és hogy milyen csodálatos lesz ez Misi számára. Rövid hallgatás után Dani azt mondta:
- Jól van, apa, odaadom a véremet Misinek, hogy meggyógyulhasson!
A kórházban félliternyi vért vettek Dani vénájából. Csak miután kivették a tűt, fordult édesapjához, s miközben könnyek peregtek le az arcán, azt kérdezte:
- Apa, mikor halok meg?
Az édesapa döbbenten eszmélt rá, hogy Dani félreértette a véradásról szóló magyarázatot. Úgy értette, hogy az összes vérét oda kell adnia, hogy megmentse öccse életét. Azt hitte, hogy amikor a véradás befejeződik, ő meg fog halni. Mégis beleegyezett, hogy kistestvérén segítsen.
Jézus nemcsak fél liter vért adott nekünk, hanem egész életét odaáldozta mindnyájunkért. Ráadásul nemcsak a barátaiért, hanem az ellenségeiért is. Dicsőség Neki mindezért! Bennünket pedig mindez hálából arra indít, hogy ahol és akin tudunk, segítsünk. Akár véradásról van szó, akár másról…
A nap gondolata:
Az Istenért való fellelkesülés még nem az Istennek való odaszánás. (Kroeker)

2012-09-12

Isten gyülekezetének, amely a Korinthusban van... (2Kor 1:1)
Kinek, kiknek szól ez a levél? Az apostol az írja, hogy Isten gyülekezetének. Ez is egy nagyon beszédes gondolat, hiszen Pál apostol alapította a korinthusi gyülekezetet, az ő munkássága nyomán, a második missziói útja során ment el Korinthusba, ebbe a hatalmas kikötővárosba. Prédikált ott az embereknek, és létrejött egy keresztyén közösség. Mégsem azt mondja, hogy ez az én gyülekezetem, miattam jött létre, hanem nagyon jól tudja, hogy ez a gyülekezet nem az övé, és a gyülekezet létrejötte sem az ő érdeme. Azt írja az első korinthusi levél 3. részben, hogy: Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. (1Kor 3:6-7) Micsoda alázatot látunk ezekben a sorokban. Tényleg nincs Pálban emberi dicsekvés, nincs benne önmagát nagyra tartás, hanem egyszerűen azt mondja, hogy ez az Isten gyülekezete, mert ugyan emberek munkálkodtak benne és érte, de Isten nélkül semmi nem történhetne. A fülemben csengenek egy lelkipásztornak a szavai, aki azt mondta egyszer, hogy neki nagyon bántja a fülét, amikor azt mondja valamelyik lelkész az általa pásztorolt gyülekezetre, hogy az az én gyülekezetem. Mert nem a mi gyülekezetünk egyik sem, amelyben szolgálunk az sem, hanem az az Isten gyülekezete. Mennyire igaza van. Én sem mondhatom a tiszavasvári református gyülekezetre, hogy az az én gyülekezetem. Mert volt itt előttem is, és lesz majd utánam is gyülekezet. Ez is az Isten gyülekezete. Természetesen érzem a felelősségemet a gyülekezet élete, mindennapjai, jelene és jövője kapcsán. Minden gyülekezeti tagnak tudnia kell, hogy felelősek vagyunk ezért a közösségért, de ez a gyülekezet az Isten gyülekezete. Ez olyan megnyugtató, bátorító, vigasztaló, erőt adó számunkra. Mert ha ránk lenne bízva, akkor lehet, hogy tönkremenne rövid úton. De ez Isten gyülekezete. Ő munkálkodott már benne évszázadokkal ezelőtt, és hisszük, ha mi már nem leszünk az élők sorában, akkor is Ő fog benne munkálkodni. Te hogyan tekintesz arra a közösségre, melynek tagjai vagy?
A nap gondolata:
Ahogyan vagy, úgy jöhetsz, de ahogy vagy, úgy nem maradhatsz.(Celler)

2012-09-11

Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola (2Kor 1:1)
Az apostol azt mondja magáról, hogy ő Jézus Krisztus apostola. Mit is jelent ez a szó, hogy apostol? Küldöttet jelent. Jézus Krisztus küldöttjének tartotta magát Pál, noha nem tartozott Jézus Krisztusnak a szűk tanítványi köréhez. Mégis találkozott a damaszkuszi úton a feltámadott és élő Jézussal, és át is adta magát az Úrnak való szolgálatra, és immár úgy látja saját magát, mint aki Jézus küldötte. Az a jó, ha mi is így tekintünk magunkra. Nekünk más feladataink vannak, mint Pálnak. Nem az a feladatunk, hogy missziói utakat indítsunk, bejárjuk a fél világot, mint Pál, hanem mi is Krisztus küldöttei vagyunk a magunk helyén, ott ahová az Úr állított bennünket, azok között az emberek között, akik között élünk, akik mellé odarendelt bennünket az Úr. Az Ő küldöttei vagyunk családunkban, munkahelyünkön, a településünk közösségében. Ne feledd, hogy ki a küldőd és, hogy mi van rád bízva!
A nap gondolata:
Nem helyzetváltozásra, hanem a szív megváltozására van szüksége a bűnösnek. (Spurgeon)

2012-09-19

Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét. (Ézsaiás 57:15)
Hogy éled meg azt, amikor gondjaid vannak, amikor szenvedsz, amikor szomorúság jár át? Talán már gondoltál arra ilyen esetekben, hogy nem is vagy fontos Istennek, Ő nem ér rá törődni veled, figyelmen kívül hagyják a te személyes nehézségeid. Hagyj fel az ilyen és ehhez hasonló téves gondolatokkal! Miért? Mert Igénkben is éppen az ellenkezőjével találkozunk. Az Úr maga biztosít bennünket jelenlétéről, gondviseléséről. Hiszed ezt? Olvasd el az alábbi verset és kívánom, hogy legyen hitbeli növekedésedre! Ha szükséges, olvasd el újra és újra. Az Igét is, a verset is.
Ne hidd, míg száll sóhajod,
Hogy Teremtőd nincsen ott.
És ne hidd, ha könnyezel,
Hogy Teremtőd nincs közel.
Belénk oltja örömét
Hogy bajunk Ő zúzza szét
És míg meg nem enyhülünk
Mellénk ül és sír velünk.
(Blacke)
A nap gondolata:
Nincs igazi béketűrése annak, aki csak annyit akar szenvedni, amennyi neki tetszik, s csak attól, aki neki tetszik. (Kempis Tamás)

2012. szeptember 10., hétfő

2012-09-10

Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola (2Kor 1:1)
Ilyen kérdések fogalmazódtak meg bennem a mai Ige kapcsán: kik vagyunk? Kinek tartjuk magunkat? Hiszen Pál apostol egy másik levelében ezt írja: Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok… (1 Kor 15,10) Itt pedig azt írja saját magáról, hogy Isten akaratából Krisztus Jézus apostola… Mennyivel másképp látja a hívő ember az életet, saját magát és embertársait is. Hiszen egy Isten nélkül élő ember, ha saját magára tekint, akkor lehet, hogy elkezdi sorolni a ki vagyok kérdésre, hogy mi mindent vittem már véghez, és mondhatja azt is, hogy igen, a tehetségem, a fiatalságom, az erőm, az ügyességem, ezek mind-mind közrejátszanak abban, hogy az vagyok aki. De egy hívő ember nem így gondolkodik. Egy hívő azt látja, hogy Isten akaratából vagyok, aki vagyok. Az vagyok, akivé Isten tett, Ő választott ki engem, Ő hívott el a neki való szolgálatra, és ez így van akkor is, ha számtalan gyengeségem, hibám van, ha gyakran elbukom, ha ott vannak bizonyos bűnök az életemben. Akkor is Isten kegyelméből, Isten akaratából vagyok, aki vagyok. Te is így tekintesz magadra?
A nap gondolata:
Ha Isten azt mondja, hogy: “most!”, ne mondja senki, hogy “holnap!”. (Spurgeon)

2012. szeptember 9., vasárnap

2012-09-09

"Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!" És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája, felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent. (ApCsel 3:6-8)
Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 14. részében van egy a mai Igénkhez hasonló történet. Pál és Barnabás Lisztrában járnak és az örömüzenet hirdetése közben Pál meggyógyít egy sántát. Erre az ott lakók istennek nézik őket és áldozatot akarnak bemutatni nekik. Pálék azonban megszaggatják ruháikat és így szólnak: Emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk, és azt az evangéliumot hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez, aki teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van. (ApCsel 14:15) Pál és Barnabás learathatta volna a babérokat, bezsebelhette volna a dicséretet, de nem tették. Ők Istenre mutattak. Helyén kezelték önmagukat és a dolgokat is. Hadd mondjak el egy másik példát is. A közelmúltban olvastam egy könyvet, melyben valaki meghallgatott imáinak hatására meggyógyult a daganatos betegségéből. Ő mondta orvosának miután megköszönte a kezelések és a műtétek során tapasztalt áldozatos munkáját, hogy és köszönöm az orvosi közreműködést, de elsősorban Istennek adok hálát, hogy megtette azt, ami emberileg lehetetlen volt. Magasztalás, dicsőítés Istennek és köszönet emberi eszközeinek. Ha nem ez a sorrend nálunk, akkor megrövidítjük Isten dicsőségét és a teremtményt kezdjük imádni a Teremtő helyett. Ne tegyük soha! Nem tette ezt a születése óta tartó sántaságból meggyógyuló férfi sem. Nem Pétert és Jánost kezdte el magasztalni, hanem az Urat, mert tudta, hogy gyógyulása Neki köszönhető... Te nem estél még ilyen bűnbe? Szabad ezt is észre venni és az Úr elé tárni!
A nap gondolata:
Az igazi hálaadás többet gondol az adományozóra, mint az adományra, és az adományozóért értékeli az ajándékot.

2012. szeptember 8., szombat

2012-09-08

Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!" És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája, felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent. (ApCsel 3:6-8)
A csoda megtörténik. A sánta lábra áll és végtelenül tanulságos az, amit tesz. Istent dicsőíti. Nem Pétert és nem Jánost kezdi nagy hangon dicsőíteni, hanem Istent. Nagyon helyesen cselekszik. Annak tulajdonítja a gyógyulást, aki valóban elvégezte. Az élő és hatalmas Istennek. Nem emberi eszközöket kezd magasztalni. Ez egy csapda még hívő embereknek is. Előfordul, hogy Isten helyett orvos vagy orvosok magasztalásába kezd valaki gyógyulása után. Félreértés ne essék: nem orvos-ellenes vagyok. Miért is lennék? Hiszen nagyra becsült tagjai ők a társadalomnak, akik felelősségteljes munkát végeznek értünk, betegekért. De fontos tisztáznunk: ők is eszközök. Isten eszközei. Mi csak kezelünk, Isten az, aki gyógyít – mondta a tavaly közöttünk hit és gyógyítás címmel előadást tartó főorvos, aki gyülekezetének gondnoka is egyben. Ő így kezeli helyén önmagát, és az egész orvostársadalmat, valamint a betegeket is. Isten sok esetben embereken keresztül segít, gyógyít meg, áll mellénk, viseli gondunkat, de mi meglátjuk-e Istent ezen események mögött. Őt magasztaljuk-e vagy olyan valakiket, akiket nem kellene. A köszönetnyilvánítás jár az emberi eszközöknek, de a dicsőítés, a magasztalás csak Istennek jár. Te kit szoktál dicsőíteni gyógyulásod után? Vigyázz, hogy ne ess a bálványimádás vétkébe, akár észrevétlenül is!
A nap gondolata:
Könyörgés és hálaadás úgy tartoznak együvé, mint a szájnak a két ajka.

2012. szeptember 7., péntek

2012-09-07

A ti viselkedésetek olyan legyen,mint az enyém, mivel én, a Messiás, nem azért jöttem, hogy engem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak és hogy az életemet adjam értetek. (Mt.20:28)
Azt az utasítást kaptuk, hogy az Urat szolgáljuk. Jézus félreérthetetlenül fogalmaz: A ti viselkedésetek olyan legyen,mint az enyém, mivel én, a Messiás, nem azért jöttem, hogy engem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak, és hogy az életemet adjam értetek. (Mt.20:28) A keresztyének számára a szolgálat nem egy olyan dolog, amit csak úgy beillesztünk a napirendünkbe, ha jut rá felesleges időnk. Ez a keresztyén élet szíve. Jézus azért jött, hogy  szolgáljon és hogy adjon- és ez a két ige kell, hogy meghatározza a te életedet is itt a földön. A szolgálat és az adás foglalja össze Isten célját az életedben. Teréz anya egyszer ezt mondta: A szent élet az, hogy Isten munkáját cselekedjük mosollyal az arcunkon.
Jézus azt tanította, hogy a lelki érettség önmagában még nem a vég. A lelki érettség a szolgálatért van! Azért növekedünk a hitben, hogy továbbadhassunk. Nem elég csupán egyre többet és többet tanulni. Azt kell cselekednünk, amit már megtanultunk és gyakorolnunk azt, amit hiszünk. Egy-egy benyomás annak kifejezése nélkül depressziót okoz. A tanulás szolgálat nélkül lelki stagnáláshoz vezet.
A régi hasonlat a Galileai-tengerről és a Holt-tengerről még ma is igaz. A Galileai-tó tele van élettel mivel be is fogad, és ki is ad magából vizet. Ezzel ellentétben, a Holt-tengerben nincs élet, mivel nincs kiáramlása sem, így a tó stagnál.
Az utolsó dolog, amire a hívőknek el kellene menniük, az egy újabb Biblia-tanulmányozás lenne. Már így is többet tudnak, mint amennyit alkalmaznak belőle. Amire szükségük van, az tapasztalat a szolgálatban, amivel erősíthetik a lelki “izmaikat”.
A szolgálat a mi természetes hajlandóságunknak az ellentéte.  Az idő nagy részében az érdekel minket, hogy szolgáljanak minket, és nem pedig az, hogy mi szolgáljunk. Azt szoktuk mondani: ”Egy olyan gyülekezetet keresek, amelyik megfelel a szükségleteimnek és megáld engem”, és nem azt, hogy: Egy olyan helyet keresek, ahol szolgálhatok és áldássá lehetek. Mi várjuk el, hogy minket szolgáljanak, és nem pedig fordítva. De ahogyan növekedünk Krisztusban, az életünk középpontja mindinkább a szolgálatban teli élet kell, hogy legyen. Jézus bölcs követője nem kérdezi többé, hogy: Ki tesz eleget az én szükségleteimnek? hanem azt kérdezi, hogy: Kinek tudok én segíteni?
(Forrás: Napi remény)
A nap gondolata:
A legcsekélyebb adományért is légy háládatos, s méltó leszel nagyobbak vételére. (Kempis Tamás)

2012. szeptember 6., csütörtök

2012-09-06

Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük. Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: "Nézz ránk!" Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter ekkor így szólt hozzá: "Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!" (ApCsel 3:3-6)
Pétert és Jánost, a két templomba igyekvő tanítványt megszólítja a sánta, ők pedig szembenéznek vele. Nem félrenéztek, nem elfordították tekintetüket, hanem kérték, hogy nézzen rájuk. A hívőktől alamizsnát kért ez a nyomorúságos helyzetben lévő ember. Kért, mert ki adjon, ha nem az Úr házába igyekvő, Istennek szolgáló ember? Nem is sejtette, hogy többet fog kapni, mint egy egyszerű alamizsna. Ugyanis sokkal többünk van még az aranynál és az ezüstnél is. Sőt, lehet, hogy aranyunk és ezüstünk nincs, de amink van, azt tudjuk adni és az sokkal több a veszendő földi kincseknél. Megváltónk van Krisztus személyében, aki életeket tud átformálni, aki értelmet tud adni annak, ami nélküle értelmetlennek tűnik, ő vigaszt tud adni ott, ahol kevés minden emberi együttérzés, ő bocsánatot tud adni ott, ahol azt hiszik, hogy ezt a bűnt már Isten se bocsáthatja meg. Ő gyógyulást tud adni ott, ahol minden orvosi beavatkozás kevésnek bizonyul. Ő üdvösséget tud adni ott, ahol minden emberi erőfeszítés édes kevés. Már pedig nélküle minden emberi erőfeszítés kevés az üdvösséghez… Igen, nekünk ilyen Megváltónk van Isten Fia, Jézus Krisztus személyében. Csak ezt könnyen elfelejtjük. Nem így Péter és János, akik azonnal az egyetlen valódi megoldást tárják a sánta elé: nincs nekünk se aranyunk, se ezüstünk, de amink van, azt adjuk. A názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj! Szembe merünk nézni a nyomorúságot hordozó emberekkel? Fel merjük vállalni, hogy Krisztus tud segíteni?

A nap gondolata:
Aki Isten kegyelmét meg akarja őrizni, legyen hálás, ha kegyelmet kap, és béketűrő, ha az tőle eltávozik. (Kempis Tamás)

2012. szeptember 5., szerda

2012-09-05

Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére, délután három órára. Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit napról napra letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől. (ApCsel 3:1-2)
A templomba igyekvő tanítványokról nem tudjuk, hogy milyen messze laktak Isten házától és mi mindent láttak útközben, de a templom közvetlen közelében ott volt a nyomorúság. Ez az ő esetükben egy kolduló, születése óta sánta férfi képében jelent meg. Igazából a nyomorúság mindenütt jelen van. Nemcsak a templomon kívül, hanem azon belül is, ha már bent vagyunk. Hiszen minden templomba járó ember hordoz nyomorúságokat. Vegyük észre és vigyük az Úr elé a nyomorúságot hordozó embereket! Vegyük észre ne csak a saját magunk, hanem mások nyomorúságát is! Péter és János elmehetett volna a kolduló sánta mellett azzal a gondolattal, hogy van nekem bajom elég, minek magamra venni még más baját, de nem így tettek. Egyre több nyomorúság van e világon, és nekünk, hívő embereknek vigyáznunk kell, hogy ne legyünk érzéketlenek, közömbösek. Könnyű ugyanis elfordítani tekintetünket, de Jézus a felelősség vállalására bíztat bennünket. Átérezzük ezt egy-egy élethelyzetben?

A nap gondolata:
A Tábor magaslata lehet a betegszoba, a halálos ágy és az elhagyott országút is. Ahol ugyanis Krisztus az Ő dicsőségét egy lélek előtt kiváltképpen kijelenti, ott van a Tábor magaslata. (Kroeker)

2012. szeptember 4., kedd

2012-09-04

Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére… (ApCsel 3:1)

Péter és János nem külön-külön, hanem együtt megy a templomba imádkozni. Ketten mentek. Bizonyára megbeszélték, hogy hol találkoznak, ki vár meg kit, mikor indulnak. Ma is áldásos ez, ha emberek akarnak és tudnak összetartani, ily módon is egymásra figyelni. Megvárni a másikat, megbeszélni, hogy mikor találkozzunk, hogy menjünk együtt, vagy felvenni a másikat és egy kocsival jönni, ezek mind áldásként jelenhetnek meg emberek életében. Az összetartozás, a közösség, a fontosság érzetét kelthetik. Gyülekezetünkben örömmel látom a jó példákat, amikor emberek egyeztetnek egymással és vagy gyalog, vagy kocsival együtt jönnek. Vannak, akik elhozzák a távolabb lakókat, az idősebbeket…
Figyelnünk kell arra is, hogy vannak emberek, akik azért nem merik megtenni az első lépést a templom felé, mert egyedül nem mernek elindulni. Az ilyeneket különösen észre kellene venni, bátorítani, támogatni, mellé állni, elkísérni az Úr házába, hogy máskor is szívesen jöjjön, és közöttünk maradjon. Persze a gyülekezetben megtartani csak Isten tud mindenkit, akit nem Mennyei Atyánk von magához, az fellelkesülhet, néha eljöhet közénk, de túl gyakran nem fogjuk látni. Mégis eszközök lehetünk mi is abban, hogy valaki Istenhez találjon. Te kivel jársz templomba? Nincs valaki, akit bátoríthatnál, vagy éppen elkísérhetnél?
A nap gondolata:
A keresztyén ember a világ csodája, az Ördög ijedelme. A szíve tele örömmel, a szeme könnyel, a szája fohásszal, a keze jó cselekedettel. (Luther Márton)

2012. szeptember 3., hétfő

2012-09-03

Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére… (ApCsel 3:1)
Újabb fontos dolgot tudunk meg a tanítványokról: nemcsak templomba jártak, hanem rendszeresen imádkoztak. Ez igaz volt Jézus szűk tanítványi körére és az első keresztyénekre egyaránt. Nemcsak egyedül, hanem közösségben is gyakorolták hitéletüknek e fontos elemét. Jakab apostol ezért is írhatta levelében: Nagy ereje van az igaz ember buzgó könyörgésének. Nem azért írta ezt, hogy valami nagyot fogalmazzon meg, hanem azért, hogy valami igazat, bátorítót írjon. Azért írhatta, mert ez egy megtapasztalás volt. Mi, ma élő tanítványok felfedeztük már az ima erejét? Az ima által ugyanis emberi életek változhatnak meg, mert Isten imádságot meghallgató, azokra válaszoló hatalmas Úr. Ne hagyjuk ki azt a hatalmas lehetőséget életünkben, hogy az élő Istent, a világ Urát keressük, hogy az Ő segítségét kérjük betegség, gyász, bűnök vagy éppen egyéb terhek hordozása idején. Kérjük vezetését, gondviselését ne csak saját életünkre, hanem vigyünk elé könyörgéseinkben minél több embert. Ne ragadjunk le csak a szűk családi körünknél, hordozzuk imában rendszeresen a körülöttünk élőket, településünk egészét, gyülekezetünk növekedését. És még lehetne folytatni a sort hosszan. Tudom, hogy manapság kevés az időnk, de ne ezt hanyagoljuk el! Osszuk be másképpen a mindennapjainkat! A Krisztus utáni I. században élő keresztyének így tettek. Péter és János is templomba ment az imádkozás idejére. Te is gyakorlod ezt?
A nap gondolata:
Sokan mondják: “Minden időben lehet imádkozni.” – Tudom, hogy lehet, de attól tartok, hogy akik nem imádkoznak rendszeresen, nagyon ritkán imádkoznak. (Spurgeon)