Keresés ebben a blogban

2013. május 31., péntek

2013-05-31

Add nekem valami jelét annak, hogy valóban te beszélsz velem! (Bírák 6,17)
A mindenben kételkedő ember mindenáron jelt kíván. Ez végigvonul Izráel népének az életében. Mivel Istent soha senki nem látta, mert Ő lélek, de mindenütt jelen van, az érzéki ember kézzel foghatóan akarja megtapasztalni a valóságát. Ezért Isten számtalan jel formájában megmutatkozott az Ő népének. Nem volt elég a prófétai kijelentés, még a látható jelét is szükségesnek tartotta az ember. Gedeon is így viselkedett, hiába jelent meg az Úr angyala előtte látható emberi formában, mégis kételkedett. Tudni akarta, hogy igazából az Úr beszélt-e vele. Isten nem hagyja kétségekben az Ő gyermekét, megtalálja a módját annak, hogyan adja tudtára a kicsinyhitűnek, hogy valóban Ő szólalt meg. Gyakori a tűz formában való megjelenés. Mózesnek az égő csipkebokorban jelent meg, Illés fahasábjait is az égi tűz gyújtotta meg, Gedeon áldozatára szintén tűz csapott. E földi létnek az elpusztítása is a tűznek van fenntartva. Persze egyéb jelekben is megmutatkozik az Úr.
Jézus számtalan jelét mutatta meg hatalmának: gyógyított, halálból támasztott fel, kenyeret szaporított, ördögöket űzött ki, de a legnagyobb jele az volt az Ő mindenhatóságának, hogy emberek születtek újjá, tértek meg a hiábavalóságokból az Ő szavára. A Krisztushoz való tartozásunk jele, hogy megváltozik az életünk, cselekedeteink igaznak bizonyulnak. (Horváth Csaba)
A nap gondolata:
A Biblia nem teológiai rendszer, hanem az üdvösség kézikönyve, a gyermek abc-je és a tudós számára a legmélyebb bölcsesség tárháza. (Spurgeon)

2013. május 30., csütörtök

2013-05-30

Azt tette, amit rossznak lát az Úr: olyan utálatos dolgokat, mint azok a népek, amelyeket kiűzött az Úr Izráel fiai elől. (2 Kir 21,2)
Minden utálatos Isten előtt, ami nem az Ő nevét dicséri. Miért? Ilyen önző lenne a mi Urunk, hogy csak állandóan neki kell hálát adni? Nem önkényúrról van itt szó, hanem az emberi gyarlóságról.
Ha az ember önmaga körül forog, a saját alkotásai állnak életének középpontjában, keze munkáját dicséri és áldozatot is mutat be ezeknek a halott, kőből, fából faragott isteneknek, akkor válik igazán önzővé és felfuvalkodottá. Ezekre utal a fenti igénk, ezek mind utálatosak Isten szemében. Ezek a cselekedetek távol tartanak Istentől és emberektől. Mindezeknek egyenes következménye a gonosz dolgok elkövetése, ártatlan vér kiontása, háborúskodás. Manassé nem fékezte meg magát a vétkek halmozásában, újabb és újabb bűnöket követett el. Ilyenkor nincs megállás és ez a teljes pusztulásba visz, hacsak Isten nem könyörül az ilyen bűnösön. Isten türelme végtelen, de nem nézi el büntetlenül ezeket az elhajlásokat, prófétái által üzen, hogy olyat tesz mindezekért „hogy megcsendül bele mind a két füle annak, aki hallja” /12. vers/. 55 évig nézte el az Úr hitetlenségét, de megelégelte és idegenek kezébe adta, akik megbilincselve vitték el. Végül Manassé bűnbánatot tartott és megkönyörült rajta Isten.
Isten kegyelmes ma is a hozzá kiáltó bűnöshöz, van visszatérés az irgalmas Úrhoz. Ez a történet arra tanít bennünket, hogy vegyük figyelembe Jézus Krisztus beszédét, tartózkodjunk mindazoktól, amelyek utálatosak Isten szemében. Nem kell nekünk végigjárni Manassé útját. (Horváth Csaba)
A nap gondolata:
A kegyelem folyója, mely áthömpölyög ezen a sáros és bűnös földgolyón, az Isten szívéből eredt. (Ecsedy Aladár)

2013. május 29., szerda

2013-05-29

Teljes a diadal a halál fölött!  Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod? A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!  (1Kor 15:54-57)
Húsvét van. Ez a Krisztusban hívő emberek számára a diadal, a győzelem napja. Legyőzetett a halál! Jézus feltámadása által. Mégis hányan nem hiszik! Templomba járó emberek közül is sokan kételkednek, vagy egyenesen tagadják a feltámadást. Vagy éppen az életükkel tagadják, azzal, ahogyan vég nélkül keserűek, ha például a több mint 90 éves hozzátartozójuk meghalt évekkel ezelőtt. Mit mutat egy ilyen gyász? Azt, hogy valami nincs rendben. Az illető hitével. Persze félreértés ne essék: nem tagadom a fájdalmat, ami a hívő embert is éri, ha elveszít valakit szerettei közül, de nézzünk magunkba, hogyan gyászolunk: hiszünk a feltámadásban? Abban, hogy Jézus feltámadása a miénket is előrevetíti? Hogy odaát találkozunk? Ha nem, akkor azzal azt fejezzük ki, hogy szerintünk nem történt itt semmiféle diadal a halál fölött. Pedig történt: Jézus legyőzte a halált. Erről meggyőzni azonban én senkit nem tudok. Ő azonban bárkit kész és képes erre a hitre eljuttatni. Ha már azok között vagy, akik hisznek a feltámadás erejében, adj hálát Jézusnak, a győztes Úrnak! Ha még nem, akkor kérd Őt és egyedül Ő meg tud győzni a húsvéti üzenet valóságáról!
A nap gondolata:
A halál nem befejezése az életnek, csak egy közbeeső jelenet, átmenet a mulandóságból az örökkévalóságba. (Humbolt)

2013. május 28., kedd

2013-05-28

„Ha nem látom… és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét… nem hiszem.” (János 20:25)
Az Odüsszeiában hazatérésekor Odüsszeusz öregembernek álcázza magát, és családja nem ismeri fel őt. Aztán öreg dajkája meglát egy sebhelyet, amelyet Odüsszeusz még gyermekkorában szerzett. Addig, míg azt meg nem látta, még ő sem ismerte fel. Amikor Tamás meghallotta, hogy Jézus él, ezt mondta: „Nem hiszem el, amíg meg nem érintem ujjammal a szegek helyét” (János 20:25 NCV). Jézus sebhelyei bizonyították, hogy keresztre feszítették őt, és feltámadt.
Amikor Tamás meglátta őket, így kiáltott fel: „Én Uram, és én Istenem!” (János 20:28).
Ez az első hely, ahol a Szentírás feljegyzi, hogy egy tanítvány Jézust Istennek nevezte, és ez a kijelentés sebei láttán hangzott el. Mindannyian hordozunk sebeket. Dr. Will Willimon mondja: „Van egy barátom, aki életét árvaházban töltötte. Az anyja vitte oda, amikor még kisfiú volt, otthagyta egy nagy cédrusfa alatt, azt mondta, hogy délután visszajön érte, de nem jött. A fiú ma már középkorú férfi. Egyszer megbeszéltük, hogy együtt ebédelünk, de én késtem… Mire odaértem, teljesen feldúltan találtam, fel-alá járkálva, verejtékben fürödve, láthatóan nyugtalanul… Később ezt mondta: »Nem tehetek róla. Rettenetesen felzaklat, ha egy barátom késik, mert az anyám annak idején otthagyott várakozni… és sohasem tért vissza.« Már felnőtt… de még mindig viseli a sebhelyet… Neked is vannak sebeid, némelyik látható, némelyik nem látható, némelyik az idő elteltével egyre feltűnőbbé válik. A Feltámadt Krisztusnak szintén voltak sebei, hogy bizonyítsák irántad való szeretetét. Ha nem ismered őt, vagy ha, mint Tamás, nem vagy biztos a hitedben, neked is meg fogja mutatni sebeit „…hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében” (János 20:31).
(Forrás: www.maiige.hu)
A nap gondolata:
A halál nem megsemmisülés, hanem csak életforma-változás, nem vég, hanem más alakú élet. (Kapi Béla)

2013. május 27., hétfő

2013-05-27

Az ünnepi előkészület napja már elmúlt és megkezdődött a szombat. Elkísérték őt az asszonyok, akik együtt jöttek vele Galileából, és megnézték a sírboltot, meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét. Aztán visszatértek, illatszereket és drága keneteket készítettek. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint. (Lk 23:54-56)
Nagyszombat van. Jézus már meghalt, de még nem támadt fel. Vajon ez a nap hogyan telik a mai tanítványok életében? Az ünnepi előkészülettel? Sürgéssel-forgással, sok tennivalóval? És sikerül-e pihenni? Lelkileg hogyan készülsz a húsvétra? Tarts csendességet az Úr előtt! Olvass Igét, imádkozz, bánd meg bűneidet, kérj áldást a holnapi istentiszteletekre, az Ige hirdetőire és hallgatóira egyaránt! Készítsd a lelked és Urad bűnbánó gyermekeként jelenj meg holnap Isten házában, vedd magadhoz az úrvacsora jegyeit, bűneid bocsánatának jelképeit! Jó lelki előkészületeket kívánok a holnapi győzedelmes ünnepre!
A nap gondolata:
Ha az Úrért végzett munkád elveszi csendes órádat, akkor egész nyugodt lelkiismerettel elhagyhatod munkád egy részét. (Spurgeon)

2013. május 26., vasárnap

2013-05-26

Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő az Isten választott Krisztusa! (Lk 23:35)
A golgotai kereszten függő Jézus felé kiabálták a mai Ige mondatát, mely több, mint tanulságos. Először is: a Jézust nem kedvelők is elismerték, hogy sokakat megmentett, sokak élete változott meg, fordult jó irányba Jézusnak köszönhetően. Másodszor: Isten választott Krisztusa, Megváltója sem ekkor, sem máskor nem magát akarta megmenteni. Ő tényleg másokért jött e világra. Értünk, emberekért. Mindnyájunkért. Nem akarta magát megmenteni, noha kérhetett volna 12 sereg angyalt maga mellé, de nem tette. Ő egyértelműen azért jött, hogy megkeresse, és megtartsa, ami elveszett. Mi veszett el? Mindnyájunk élete. Bűneink miatt. De Ő jött, hogy magára vegye bűneink jogos büntetését. Helyettünk. Megváltásunk napjára emlékezhetünk ma. Nézz magadba, bánd meg és valld meg bűneidet! Isten megbocsát neked! Jézusért! Mert mind, ami kín s ütés ért, magam hoztam reád, Uram e szenvedésért lelkemben ég a vád… Köszönöm Jézusom az értem való szenvedésedet!
A nap gondolata:
 Ha a Golgotán levő három keresztre feszített között levő különbséget egy szóval akarnánk megjelölni, azt mondhatnánk, hogy az egyik bűnei miatt halt meg, a másik bűneiben, a Harmadik pedig a bűnért.

2013. május 25., szombat

2013-05-25

Nekem az olyan böjt tetszik… (Ézsaiás 58:6)
Az Isten szerinti böjt azt jelenti, hogy szakítok a bűnnel. Ebben az egész bibliai részben pontosan az a panasza az Úrnak népével szemben, hogy megszokottá vált számukra a bűn és nem is tűnt ez fel egyáltalán nekik. Vagyis böjtöltek, ha eljött annak az ideje, de bűnben éltek. Már pedig a böjt lényege: Istennek egyre nagyobb teret biztosítok életemben. A bűn lényege pedig az, hogy Istent kiszorítom az életemből. A kettő jól láthatóan nem fér össze. Isten pedig arra hív, hogy szorítsd ki a bűnt életedből. De vigyázz: ez önerőből nem fog menni! Ne is próbáld meg, kár fogadkoznod, hogy holnaptól megváltozol, jobb ember leszel. Nem fog sikerülni. Ám az Úrra építve, kegyelmében bízva sikerülhet. Sőt: csak így sikerül. Keresd Őt rendszeresen: tarts őszinte önvizsgálatot Isten előtt, bánd meg bűneidet, vidd lélekben a Golgota keresztje alá és engedj nagyobb teret az Úrnak életedben! Ne csak böjt idején…
A nap gondolata:
 Számos bálványimádó elfogadta a keresztény hit egyes tanítását, miközben megtagadott más fontos igazságokat. Azt mondták, hiszik, hogy Jézus az Isten Fia, és hisznek halálában és feltámadásában is, de nem ismerték el bűnös voltukat, és nem érezték, hogy szükségük van megtérésre, életük megváltozására. (Ellen Gould White)

2013. május 24., péntek

2013-05-24

Nekem az olyan böjt tetszik… (Ézsaiás 58:6)
Vannak modern böjtök, melyek megfontolásra érdemesek. Ilyen például, amit egy erdélyi lelkipásztor tollából olvastam: a nikotin-böjt. Amikor elolvastam ezt a gondolatot, akkor eszembe jutott néhány ember az ismeretségi körömben, akik éppen leszokóban vannak a cigarettáról. Aki ebben gyakorolja magát, az nagyon is egészség- és pénztárcakímélő dolgot cselekszik. Továbbá nagyon biblikus módon próbál élni. Hiszen Pál apostol írja: Testetek a Szentlélek temploma. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy templomban tényleg Isten tisztelete történik-e vagy valami olyan, amihez semmi köze Istennek, ami leépít, ami rombol.
Tévé- és számítógépböjt is létezik. Tölts kevesebb időt a tévé és a számítógép előtt, hogy több időt tölthess az Úrral és a családoddal!
Persze lehet ezekre azt mondani, hogy nem dohányzom, tévét is ritkán nézek, a számítógép szintén nem nagy kísértés számomra, akkor mit tegyek? Akkor nézz magadba egy őszinte önvizsgálat keretén belül és engedd, hogy Isten rámutasson arra, hogy mit szoríthatnál vissza életedben annak érdekében, hogy a Vele való kapcsolatod erősödjön. Hiszen tényleg úgy van, hogy ami egyikünk számára hatalmas kísértés, sőt akár a bűn melegágya is lehet, az a másikunknak nincs is jelen az életében.
A nap gondolata:
Négy óra munka egy órás előkészítő imádsággal többet ér, mint öt óra munka enélkül az imádság nélkül. Amit a munka mennyiségén nyerünk, elveszítjük a minőségén.

2013. május 23., csütörtök

2013-05-23

Ha nem beszélsz álnokul…  (Ézsaiás 58:9)
Biztosan hallottad már azt a mondatot, talán a te ajkadat is elhagyta már: megmondom neki a magamét! A hívő ember azonban ne a magáét akarja megmondani, hanem azt, amit Isten ad a szájába. Ha ugyanis csak a magunkét mondjuk, akkor azzal könnyen belegázolhatunk mások lelki világába, de ha azt adjuk tovább, amit az Úrtól kaptunk, az gyógyít, formál, alakít. Persze ne feledjük, amit Jézus mondott: amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. Amivel tele vagyunk, az jön ki a szánkon. Ha önmagunkkal, az indulatainkkal vagyunk tele, a szavaink erről fognak árulkodni, de ha Isten közelsége, a Vele való kapcsolat áldásai járnak át bennünket, akkor ez is kihallható a szavainkból. Légy tele az Úrral való kapcsolatod áldásaival és akkor ezt fogod továbbadni, ezt fogják megtapasztalni a közeledben élők!
A nap gondolata:
 A nagy dolgok mindig kis dolgokból születnek. Nem tudom, bele gondoltatok-e már, de szinte minden olyan dolog, ami megváltoztatta a világot, az kis dolgokból jött elő. (...) Egy kicsi mag, egy picike mustármag, ha engeded, hogy elültesse a szívedben, megtermi gyümölcsét, és egy hatalmas fává tud növekedni."

2013. május 22., szerda

2013-05-22

Ha nem beszélsz álnokul…  (Ézsaiás 58:9)
Mai Igénkben az Úrnak tetsző böjt egyik jellemzőjével találkozunk. Szóböjt ez a javából. Milyen a szóböjt? Például ilyen: ma száműzöm szótáramból ezt a szót: nincs, sajnos, borzasztó, elkeserítő. Ma sokszor fogom ezt mondani: milyen szép… örülök, hogy… Ezeket a megkezdett mondatokat te tudod befejezni igazán. Ha akarod. Ne azt keresd, ami elkeserít, hanem fedezd fel az Úr által érkező szép és örvendetes dolgokat életedben!
Néhány hete beszélgettem egy általam nagyra becsült személlyel, aki azt mondta: nem is gondolnánk, hogy a szavaink milyen mélyen ott maradnak egy-egy embertársunk lelkében. És miután ezt mondta, elsorolt néhány példát a saját életéből, hogy szavai kiben milyen nyomot hagytak, hogy hogyan emlékeztek barátai, ismerősei, általa meglátogatott embertársai arra, amit ő nekik hónapokkal korábban mondott. S valóban így van ez: szavainknak ereje van és érdemes nemcsak böjtben, hanem életünk minden idejében újra és újra elgondolkodni arról, hogy mit hagyunk egymás lelkében azzal, amit kimondunk?! Vajon tőlünk milyen mondatokat jegyeznek meg embertársaink? Gyakori felcsattanásainkat? Helyreutasító, indulatos szavainkat, melyek ellen nincs tiltakozási lehetőség? Vagy az okoskodásainkat, melyekből az jön le, hogy mi mindig mindent jobban tudunk? Netán a kedves, megértő, együtt érző szavaink maradnak meg valakiben? Vagy a biztató, dicsérő, jót észrevevő, a vigasztaló, a másikat felemelő mondataink lesznek tartósabban jelen emberi lelkekben?
A nap gondolata:
A szavaknak ereje van: meggondolandó mit beszélek!

2013. május 21., kedd

2013-05-21

Nekem az olyan böjt tetszik… (Ézsaiás 58:6)
Isten megmondja, hogy neki milyen böjt tetszik. Ha tovább olvassuk ezt a bibliai szakaszt, akkor egyértelműen kiderül számunkra, hogy az Úrnak az Isten-központú böjt tetszik. Az a böjt, melyben nem mi vagyunk a középpont, hanem Ő, melyben nem magunkra figyelünk, hanem Őrá. Mert ha ezt megtesszük, akkor egymáshoz is másképpen fogunk tudni hozzáállni. Akkor nem a szeretetlenség, nem az önzés, nem a másik eltiprása fog jellemezni, hanem az önzetlen szeretet, mely embertársaiban testvért lát. Nekünk Isten-központú a böjtünk? És az életünk? 
A nap gondolata:
Istennek semmit sem tudok adni és érette semmit sem tudok cselekedni! A legjobb, amit tehetek, hogy eme tehetetlenségemet beismerem. Bár ezt sem tudom az Ő kegyelme nélkül megtenni, de Isten maga az, aki ezt bennem elvégzi. (Bernleres)

2013. május 20., hétfő

2013-05-20

Nekem az olyan böjt tetszik… (Ézsaiás 58:6)
Hogyan böjtöljünk mi, keresztyén emberek? Természetesen a Biblia tanítása szerint. Vagyis tudjunk lemondani valamiről annak érdekében, hogy Istenhez közel kerüljünk. A hívő ember megtalálja a böjtben a lemondás gazdagságát. Mekkora ellentmondásosság feszül ebben a kifejezésben: lemondás gazdagsága. Vagy mégsem ellentmondás ez? Mindenesetre megállapítható, hogy emberi természetünktől, ettől a bűnnel átitatott természettől teljesen idegen a lemondás gondolata. Mi általában nem lemondani akarunk valamiről, hanem megszerezni valamit. Nem a lemondásra való hajlam, hanem a szerzési vágy erős bennünk. Isten mégis a lemondásban rejlő gazdagságot kínálja számunkra és rajtunk múlik, hogy ezzel élünk-e vagy elutasítjuk.
Olvastam egy folyóiratban, hogy valaki azt mondta: a ma emberének igen magas lett az elégedettségi küszöbe. Akármi már nem tesz elégedetté bennünket. Mi a feladata a hívő embernek egy ilyen világban? Lejjebb szállítani az elégedettségi küszöbünket! Bízni és nézni jobban az Örökkévaló Istenre! Az Úr kimunkálja ezt bennünk egyébként, hiszen itt van ez az évek óta tartó gazdasági válság, melynek kárvallottai vagyunk a legtöbben. Egy ilyen időszak átformálja az ember gondolkodását. Tudatosabbá tesz bennünket. És az a jó, ha jelszavunk lesz a tudatosság: a böjtben éppen úgy, mint az élet más területein. Törekedjünk tudatosan élni! Tudatosan keresni és megélni az Isten közelségét!
A nap gondolata:
 Ne mondd: Istenre várok! – Isten vár terád.

2013. május 19., vasárnap

2013-05-19

Nekem az olyan böjt tetszik… (Ézsaiás 58:6)
            A böjt lehetőség a gyógyulásra. Elferdült, kitekeredett életünkben, értékrendünkben minden a test körül forog. Testünket etetjük, itatjuk, öltöztetjük, védelmezzük, dédelgetjük, kényeztetjük annyira, mintha nem is lenne lelkünk. Aki pedig nem törődik a lelkével az lelketlenné lesz. Már pedig még böjtölni is lehet lelketlenül. Ha végigolvassuk Ézsaiás könyvének 58. fejezetét, akkor azt látjuk, hogy egy ilyen élethelyzetben szólítja meg Isten az Ő választott népét, a zsidó közösséget. Böjtölnek, de nincs rajta áldás. Böjtölnek, de mégsem tetszik az az Istennek. Hogy mi volt a gond a zsidó nép böjti szokásaival? Az, hogy a szokás megmaradt, de a tartalom kiüresedett. Böjtöltek, de a lelkük nem volt benne ebben a folyamatban. Életükre semmilyen kihatást nem gyakorolt a megélt böjt. Csak a külsőségek maradtak meg ebben a böjti gyakorlatban. A lelkük nem változott. Sem Istenhez, sem egymáshoz nem kerültek közelebb. Bűneiket nemhogy megbánták volna, még inkább szaporították. A szeretetben nemhogy gazdagodtak volna, még kevésbé tudták megélni, felmutatni azt emberi kapcsolataikban.
Nekünk vajon kell valamin változtatni?
A nap gondolata:
Istenem! Ahol Te vagy, ott van az ég, s ahol Te nem vagy, ott a halál és pokol vagyon. (Kempis Tamás)

2013. május 18., szombat

2013-05-18

Nekem az olyan böjt tetszik… (Ézsaiás 58:6)
            Van Istennek tetsző és neki nem tetsző böjt. Vajon melyiket gyakoroljuk? Böjtölünk egyáltalán? Kálvin János, nagy reformátorunk kétféle böjtöt különböztet meg. Az első egy folyamatos böjt. Ez arról szól, hogy Isten népe egyszer és mindenkorra lemond a saját akarata érvényesítéséről annak érdekében, hogy Isten akarata érvényesülhessen. A saját akaratunkat halálba adjuk, hogy komolyan vegyük a Jézustól tanult imádságnak ezt a sorát is: legyen meg a Te akaratod. Vagyis innen nézve azt mondhatjuk, hogy a református keresztyén ember életében folyamatos böjt van jelen, azaz folyamatosan alárendeljük akaratunkat az Úr akaratának, hiszen keressük és munkáljuk Isten akaratát szüntelen. Kálvin szerint van egy másik, egy időszakos böjt is a hívő ember életében. Ez pedig arról szól, hogy egy bizonyos időszakban lemondok valamiről egy magasabb szempont érdekében. Teszem mindezt nem kényszerből, nem kedvetlenségből, hanem önként és teljes szabadságból. A húsvétot megelőző 40 nap a hívő ember életében ilyen időszakos böjt, amelyben azt keressük, hogy miről is mondhatunk le egy magasabb cél érdekében. Te megtaláltad már a személyes utadat az Istennek tetsző böjtben?
A nap gondolata:
Örvendezz Isten jelenlétének még akkor is, ha a lelkedben levő homály miatt nem láthatod Őt.

2013. május 17., péntek

2013-05-17

Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied. Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga… Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. (Máté 25:25-26.28-29)
Jézusnak a talentumokról szóló példázatát bizonyára ismered. Ha nem, akkor olvasd el ezt az egész szakaszt. Ha igen, akkor a következő történet jól fogja szemléltetni a neked (is) szóló üzenetet:
A fösvény az aranyát a kertjében egy fa alá rejtette. Minden héten kiásta és órákon át nézegette. Ám egyszer egy tolvaj ellopta az aranyat. Amikor a fösvény legközelebb jött, hogy gyönyörködjék a kincsében, csak az üres gödröt találta. A fösvény bánatában üvölteni kezdett, de annyira, hogy a szomszédok a kíváncsiságtól hajtva odaszaladtak hozzá. Amikor megtudták bánata okát, egyikük megkérdezte:
- Használtad te azt az aranyat?
- Nem - válaszolta a fösvény - csak hetente megnéztem.
- Hát akkor - mondta a szomszéd - amennyi hasznod volt az aranyad nézegetéséből, legalább annyit tudsz abból is meríteni, ha hetente kijössz ide a gödröt bámulni.
Nem a pénzünk mennyiségétől függ a gazdagságunk vagy a szegénységünk, hanem az örömre való képességünktől.
A gazdagságra való törekvés az örömre való képesség nélkül olyan, mint amikor a kopasz ember azért küzd, hogy fésűket gyűjtsön.
Nálad mit helyezett el az Úr? Nem ástad el? Abból csak baj lesz! Használd, sáfárkodj vele jól, mert nem véletlenül bízta rád Urad…
A nap gondolata:
Az ember cselekvése a hitvallásának képeskönyve. (Emerson)

2013. május 16., csütörtök

2013-05-16

Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél. (Galata 6:1)
A múltkor mondta valaki: „Én nem szoktam senkit megbántani!” Ez önáltatás. Ugyanis akaratlanul is megbántunk embereket. Én ilyet soha nem mondanék magamról, hogy senkit nem szoktam megbántani, mert bár egyértelműen törekszem erre, mégis többször előfordult már velem, hogy minden jó szándékom ellenére megbántottam embereket. Vagy félreértették szavaimat, vagy érzékenyebbek voltak, mint általában, vagy valamilyen rosszindulat lengte körül őket. Bizony akaratlanul is megbántunk embereket, olykor még észre sem vesszük. Van, hogy csak napokkal később derül ki, mert szembesülünk vele, hogy mit élt meg a másik. És akkor még nem beszéltem arról, amikor szándékosan megbántunk valakit. Arra gondolok, hogy lehetnek élethelyzetek, amikor kihoznak a sodrunkból és nem a krisztusi indulat, hanem nagyon is a saját gyarló emberi indulat önt el, jellemez bennünket és odaszólunk, odapörkölünk valakinek…
        Testvérem! Igyekezz meglátni a bűnt és szelíd lélekkel helyreigazítani a bűnöst! De mindezt csak mellérendelt viszonyban gyakorold! Soha ne hidd magadról, hogy te felette állsz másoknak! Ha pedig téged igazítanak helyre, sértődés nélkül fogadd el és tanulj az esetből!
A nap gondolata:
Kapni és adni úgy összetartozik, mint a tüdőnek ki és belélegzése.

2013. május 15., szerda

2013-05-15

Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél. (Galata 6:1)
         „Ti, akik lelki emberek vagytok” – fogalmaz Pál apostol.
Miben mutatkozik meg, hogy valaki lelki ember? Egy olyan esetben, amiről szól az Ige, hogy valakit tetten érnek egy bűnben, lelki embernek lenni azt jelenti, hogy nem megsérteni akarja azt, aki elkövette a bűnt, vagy, ha ő magam követte el, és neki teszi valaki szóvá, akkor nem sértődik meg. Ehhez kell a szelíd lélek, amiről ír Pál apostol.
Lelki embernek lenni szelíd lélekkel, nem kis feladat. Ez azt is jelenti, hogy ha valami nem elég világos, mondhatnám azt is, hogy félreérthető, akkor meg kell beszélni egymással a dolgot sértődés nélkül. Ne hordozzunk a szívünkben haragot napokig! „Ne menjen le a Nap a ti haragotokkal.” – olvassuk az efezusi levélben. Vajon hányszor nem tudtuk megélni ezt az Igét? Hány olyan nap telt el az életünkben, amikor ennek az Igének a kérését nem tudtuk megvalósítani? Törekedjünk arra, hogy minél ritkább legyen az ilyen eset életünkben, sőt, ha lehet, akkor egyszer se történjen meg velünk…
A nap gondolata:
 Minden egyes cselekedetünk értéke abban az alaplelkületben rejlik, amelyből fakad. (Fosdick)

2013. május 14., kedd

2013-05-14

Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél. (Galata 6:1)
Mai Igénk első mondatát nem tudom, hogy hány gyülekezetben gyakorolják? Sőt, azt sem, ha szűkítjük a kört és inkább úgy kérdezem, hogy vajon hány ember képes erre? Én, a bűnös ember szóljak egy másik bűnösnek, hogy figyelj testvérem, te itt és itt, ebben és ebben vétkeztél??? Igen, ezt mondja az Ige, de az alapállás a teljes mellérendeltség. Nem alá-fölérendeltségi viszonyról van szó. Akkor pedig hogy lehet mégis megtenni? Csak szeretettel és szelíd lélekkel! Az Isten és a Biblia ismeretében elmélyülő hívő ember egyik kísértése, hogy többnek, nagyobbnak hiszi önmagát másoktól és elkezdi az észt osztogatni. Ha őszinte akarsz lenni önmagadhoz, akkor mit mondasz: neked mennyire sikerül megélned az Ige kérését?
A nap gondolata:
 Szeretetre csak szeretet tesz képessé.

2013. május 13., hétfő

2013-05-13

Az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: "Szeresd felebarátodat, mint magadat."  Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást! (Gal 5:14-15)
Szeress és tégy, amit akarsz – mondta egykor Augustinus ókori egyházatya. S milyen igaza van: ha valakiben szeretet van, akkor nem csupán ártani, bántani nem fogja embertársait, hanem javukra próbál élni és tenni. De nem olyan könnyű ezt megvalósítani még a Jézus tanítványainak sem. Mai Igénkben nem véletlenül emlékezteti a galátziabeli gyülekezet tagjait Pál apostol a szeretet fontosságára, valamint arra, hogyha egymást marják, akkor könnyen elemészthetik egymást.
Szeretet címszó alatt mi mindenre képesek nem vagyunk? Beleavatkozunk mások életébe, tapintatlanok tudunk lenni másokkal, nem örülünk az örülővel, és sírni sem sírunk a szomorkodóval. Pedig a felebarát fogalmába az irgalmas samaritánus Jézus által elmondott történetéből kiindulva azt állapíthatjuk meg, hogy minden embertársunk beletartozik.    
Annyit érsz, amennyit szeretsz! – mondta valaki. Ne fukarkodjunk a bennünk lévő szeretettel, mely ugyan meglehetősen változó tud lenni, de rá kell csatlakoznunk az egyetlen igazi szeretetforrásra, magára az élő Istenre. A Vele való szoros kapcsolatunk képessé tesz arra, hogy sikerüljön egymást mindinkább úgy szeretnünk, ahogy Urunk kéri tőlünk. Az egymással való marakodásaink helyét engedjük, hogy átvegye a felebaráti szeretet. Éld meg azt ma is családtagjaiddal, barátaiddal, munkatársaiddal, szomszédaiddal való érintkezéseidben!
A nap gondolata:
A szeretet ösvénye tövissel és bogánccsal van szegélyezve, de ez a tövises út mégis drága nekünk, mert Jézus azon velünk tart és megengedi, hogy karjára támaszkodjunk. (Spurgeon)

2013. május 10., péntek

2013-05-10

Az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: "Szeresd felebarátodat, mint magadat."  Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást! (Gal 5:14-15)
Szeresd felebarátodat, de hogyan tudjuk egymást szeretni és miért fontos ez? Jézus így szólt egyszer tanítványaihoz: Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!  Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. A szeretet megélése tehát Jézusra mutat a mindenkori tanítványok életében. S így is történt: az első keresztyének ismertetőjele a szeretet volt. Nézzétek, hogy szeretik egymást! – csodálkoztak rájuk a kívülállók. Vajon ma hány keresztyén közösségre, gyülekezetre csodálkoznak rá azok, akik még nem tartoznak közéjük? Vagy már nem ez a mai Krisztus-követők ismertetőjele?
A nap gondolata:
 A szeretet az egyetlen zsebkendő, mellyel a szomorú ember könnyei felszáríthatók. (Spurgeon)

2013. május 9., csütörtök

2013-05-09

Az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: "Szeresd felebarátodat, mint magadat."  Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást! (Gal 5:14-15)
A törvény és annak megtartása központi helyet töltött be az Istennel szoros kapcsolatot ápoló és megélő választott nép vallási vezetőinek életében. De hogyan viszonyuljunk mi, ma élő, Istent kereső emberek az Úr törvényeihez? Szükséges látnunk, hogy Jézus nem eltörölni, hanem betölteni jött a törvényt. Sőt bizonyos esetekben radikalizálta az amúgy könnyűnek látszó parancsolatok jelentését. A Hegyi Beszédben a következőképpen olvassuk Jézus szavait: Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette.  Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette… Hallottátok, hogy megmondatott: Ne paráználkodj!  Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében. Tehát, ha valaki addig azt gondolta magáról, hogy nem szokott sem ölni, sem paráználkodni, Jézus mélyebb értelmezése kijózanítja. Ha így nézzük, akkor szívünk őszinteségével mondhatjuk ki: lehetetlen megtartani az Úr törvényeit. Miért is? A bennünk lakozó bűn miatt, melynek hatására újra és újra áthágjuk Isten törvényeit. Egyik alkalommal Jézus a tízparancsolatot összefoglalta röviden is. Ezt mondta egy hozzá forduló farizeusnak, aki azt kérdezte: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.  E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”  A törvény tehát egyetlen dologról szól: a szeretetről. Szeretni Istent és egymást: ez a feladatunk. Pál apostol is ezt támasztja alá mai Igénkben. Te hogy boldogulsz mindebben?
A nap gondolata:
Akinek szeretete önmagán nem terjed túl, az Krisztus ellensége.

2013. május 8., szerda

2013-05-08

…légy példája a hívőknek… (1Timóteus 4:12)
Kathryn Lay írónő nagy leckét tanult a becsületességről, amikor Texasban nyaralt. Az írónő a férjével éppen egy kis étteremben ebédelt, amikor egy hölgy belépett, átnyújtott neki egy dollárt, és ezt mondta: „Sajnálom, az előbb rosszul adtam vissza önnek”. Lay felismerte a hölgyet, aki eladónő volt egy boltban, ahol az írónő korábban vásárolt, és megkérdezte tőle: „Honnan tudta, hogy itt vagyok?” Elcsodálkozott, amikor megtudta, hogy a nő boltról boltra járva kereste őt. Lay beszél egy másik emberről is, aki visszavitt egy tévét egy boltba, és visszakapta az árát. Később, mikor észrevette, hogy a pénzt visszautalták a bankszámlájára is, nem tett semmit. Lay így ír: „Isten vajon azt kívánja tőlünk, hogy csak egy kicsit legyünk becsületesek… csak bizonyos körülmények között… vagy csak akkor, ha valaki figyel minket? Mennyi tisztességtelenség számít túl soknak? Előfordul, hogy én vagyok az egyetlen, aki tudja, hogy becsületes voltam-e vagy sem. Megtartom a pénzt, ha többet adtak, mint a visszajáró; csalok a költségelszámolásnál; nem veszem észre a dupla jóváírást a számlakivonatomon? Azt mondom a lányomnak, hogy a füllentés is hazugság, de később a rendőrnek azt állítom, hogy beragadt a gázpedál? Mikor vált a becsületesség veszélyeztetett fajjá? Van valahol egy ember, aki büszke arra, hogy 700 fonttal megrövidítette az áruházat. Valószínűleg jót nevet ezen mindenkivel, a lányával is. És él valahol Texasban egy igazán becsületes nő, akinek a történetét örömmel osztottam meg a lányommal.” Dosztojevszkij mondta: „Amikor hazudunk, elveszítjük önmagunk és mások iránti megbecsülésünket. És amikor senkit nem tisztelünk, végül engedünk saját ösztöneinknek és kielégítjük legalantasabb vágyainkat.” Tehát: „…légy példája a hívőknek… azzal, ahogy élsz…!” (1Timóteus 4:12 NLT)
(Forrás: www.maiige.hu)
A nap gondolata:
 Egyedül az ellenség iránti szeretet az, amely a lelket igazán boldoggá teheti. Akiben ez a szeretet lakozik, annak békességét nem tudja feldúlni még az ördög sem. (Trudel)

2013. május 7., kedd

2013-05-07

Majd ezt mondta nekik Gedeon: Csak egyet kérek tőletek: Adja nekem mindenki a függőket, amelyeket zsákmányolt! Azok ugyanis aranyfüggőket viseltek…Gedeon éfódot csináltatott abból, és felállította a városában, Ofrában. Ott paráználkodott azzal egész Izráel. Csapda lett ez a dolog Gedeonnak és háza népének.  (Bírák 8:24.27)
A Gedeonnal történtek intsenek alázatra, indítsanak bűnbánatra bennünket is. Ne gondoljuk azt, hogy mással igen, velünk viszont soha nem fordulhat elő ilyesmi. Pál apostol is figyelmeztet erre: aki áll, vigyázzon, hogy el ne essen! És mindezt lelkileg érti, a hitben élő embert figyelmezteti…
            Igénk arról számol be, hogy Gedeon Isten imádatát bálványimádásra cseréli. Bálványimádás: erre is könnyen mondhatnánk, hogy ez nem rólunk szól. De tényleg nem? Hiszen mindaz bálvány, ami Istent eltakarja életünkben. Nincs semmi és senki, ami vagy aki eltakarja az Urat életedben?  Akkor jó, az örvendetes!
A közelmúltban olvastam egy könyvet, melyben le voltak fotózva modern kori bálványok: mp3 lejátszó, számítógép, személygépkocsi, és jó néhány más dolog. Milyen igaz: bármi lehet bálvány életünkben, ami odaáll közénk és Isten közé. Néhány hónappal ezelőtt egy olyan egyházi újságot olvastam, amely azt fogalmazta meg, hogy felütötte fejét a legmodernebb bálvány, mégpedig az egészség bálványozása. Bevallom őszintén, nem is gondoltam semmi ilyesmire korábban, de ahogy ott le volt írva, azt mondtam, hogy igaza van az illetőnek, hiszen az ember egészsége is lehet bálvány. Amikor az ember ától cettig megnézi, hogy mit miért vagy éppen, hogy mit miért ne fogyasszon. Ez betegessé lehet életünkben. Természetesen nem arról van szó, hogy nem fontos az egészség. Nagyon fontos, de nem lehet bálványunkká. Nem lehet minden áron való cél az ember életében az egészség, noha tényleg fontos számunkra, de tudnunk kell, hogy az Úr a beteg emberekben és a beteg embereken keresztül is tud és akar munkálkodni.
Testvérem! Ne vedd zokon, hogy azt javaslom: tarts önvizsgálatot! Nézd meg, hogy nincsenek-e bálványaid? Nincs-e bármi, ami eltakarja Istent az életedben? Ha csak egyet is találsz, ne nyugodj meg addig, amíg Isten újra elsővé nem lesz életedben!
A nap gondolata:
 Isten csak akkor ábrándít ki, - de akkor mindig kiábrándít – mikor megvan a lehetősége annak -, hogy álmainknál szebb, gazdagabb valóságra ébredjünk. (Ravasz László)

2013. május 6., hétfő

2013-05-06

Majd ezt mondta nekik Gedeon: Csak egyet kérek tőletek: Adja nekem mindenki a függőket, amelyeket zsákmányolt! Azok ugyanis aranyfüggőket viseltek…Gedeon éfódot csináltatott abból, és felállította a városában, Ofrában. Ott paráználkodott azzal egész Izráel. Csapda lett ez a dolog Gedeonnak és háza népének.  (Bírák 8:24.27)
Pár napja még azon örvendezhettünk, hogy az ellenség fölött hatalmas diadalt arató Gedeon, akit uralkodásra kérnek fel a nép felett, Istenre irányítja az őt megszólítók figyelmét és azt mondja: az Úr uralkodjék rajtatok. Most pedig mégis azt látjuk, hogy csak az első gondolata volt helyes Gedeonnak, a második már rossz irányba vitte. Mégis csak kereste azt, ami neki jó ebből az Úr által adott diadalból és bálványszobrot csináltat, melyet leborulva imádott Gedeon és háza népe, sőt még a választott nép tagjai is.
            Felmerülhet bennünk a kérdés: ez ugyanaz a Gedeon? Létezik, hogy valaki Isten segítségével győz, óriási diadalt arat, majd hátat fordít Istennek? Sajnos, megromlott emberi természetünk képes erre. Tudunk ilyen egymással szöges ellentétben lévő dolgokat cselekedni. Az Újszövetségben Jakab apostol írja, amikor a nyelv bűneit fogalmazza meg, hogy Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim! Nem kellene ennek így lennie… Tényleg nem, de előfordul, hogy templomba járó, Istent dicsőítő, Hozzá imádkozó ember ajkát olyan mondatok hagyják el, melyek arról tanúskodnak, mintha semmi köze nem lenne az Úrhoz…
A nap gondolata:
Isten feltétlenül szeretetünk tárgya akar lenni, mégpedig az első helyen.

2013. május 5., vasárnap

2013-05-05

Ezután azt mondták az izráeliek Gedeonnak: Uralkodj rajtunk te, aztán a fiad és az unokád is, mivel megszabadítottál bennünket Midján kezéből!  De Gedeon így válaszolt nekik: Én nem uralkodom rajtatok, és nem fog uralkodni rajtatok a fiam sem. Az ÚR uralkodjék rajtatok! (Bírák 8:22-23)
Elhangzik időnként a heveskedő gyermek vagy felnőtt irányába a következő felszólítás: uralkodj magadon! Ez olyankor hangzik el, amikor nem sikerül magunkon uralkodni, amikor túllépünk egy határt. Ám, ha jól belegondolunk, akkor elmondhatjuk, hogy az az igazi, ha az Úr uralkodik rajtunk. Mert akkor az indulataink sem szétfeszítenek, hanem az az indulat lehet bennünk, mely Jézus Krisztusban is megvolt.
Azt kívánom, hogy életünket rendeljük Isten uralma alá, akkor helyünkre kerülünk mi magunk is, és bennünk is minden!  
A nap gondolata:
 A földi javak gyakran olyanok, mint a borostyán vagy a fagyöngy a fán: ruházzák, ékesítik, tetszetőssé teszik, de ugyanakkor elszívják az erejét. Azért kell Istennek az ilyen növényeket kitépni, hogy megmentse a fát. (Scriver)

2013. május 4., szombat

2013-05-04

Ezután azt mondták az izráeliek Gedeonnak: Uralkodj rajtunk te, aztán a fiad és az unokád is, mivel megszabadítottál bennünket Midján kezéből!  De Gedeon így válaszolt nekik: Én nem uralkodom rajtatok, és nem fog uralkodni rajtatok a fiam sem. Az ÚR uralkodjék rajtatok! (Bírák 8:22-23)
Ma is divatos dolog megpróbálni biztosítani az utódok jövőjét. Gedeont is ezzel csábították. Alapjában véve nincs ezzel semmi gond, hiszen ez egy felelősségteljes gondolkodást jelent. Ha nekem jó sorom van, részesüljenek belőle gyermekeim, unokáim is. De ezt nemcsak, vagy nem elsősorban anyagilag kellene végiggondolni. Hanem lelkileg is. Ez egy hívő ember életében úgy jelenik meg, hogy fölöttem az Úr uralkodik, életem Ura az élő Isten. Ezt kívánnám utódaimnak is. Hiszen mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Te melyik irányt tartod fontosnak gyermekeid, unokáid jövőjét illetően?
A nap gondolata:
 Meggazdagodni akarni -, ez a legszerencsétlenebb életprogram. (Viktor János)

2013. május 3., péntek

2013-05-03

Ezután azt mondták az izráeliek Gedeonnak: Uralkodj rajtunk te, aztán a fiad és az unokád is, mivel megszabadítottál bennünket Midján kezéből!  De Gedeon így válaszolt nekik: Én nem uralkodom rajtatok, és nem fog uralkodni rajtatok a fiam sem. Az ÚR uralkodjék rajtatok! (Bírák 8:22-23)
Vegyük észre, hogy Gedeon azért utasította vissza az uralkodásra való felkérést, mert tudta, hogy népe fölött Isten az, aki uralkodik és ez bőven elég, ebben minden áldás benne van, amire szüksége lehet egy közösségnek. Továbbá az ő személyes életében is Isten uralkodott. Ő az Istentől neki rendelt helyen akart lenni, nem pedig ott, ahová mások csábították. Te a helyeden vagy? Ott vagy ahol az Úr látni szeretne, vagy ott, ahová csábítottak?  Bódás Jánosnak van egy nagyszerű verse, melynek címe: Ki van jelölve a helyed. Csak néhány sort szeretnék idézni belőle:
Ki van jelölve a helyed,
ne nyugodj, míg meg nem leled.
Csak ott leszel az, aminek rendeltettél.
– Másként rideg, céltalan lesz az életed.
Mag leszel, mely kőre esett,
elkallódott levél leszel, mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, ami kárba veszett, mit soh'se kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan, kalász leszel, de magtalan,
cserép, amiben nincsen virág, s nem veszi hasznod sem az ég, sem a világ.
A hívő ember számára különösen fontos, hogy az Isten által kijelölt helyen legyen. Vajon ott vagyunk? Te ott vagy, ahol az Úr látni szeretne?
A nap gondolata:
 Aki megalázkodik, bölcsen jár el, mert ezzel elkerüli, hogy mások alázzák meg. (Spurgeon)

2013. május 2., csütörtök

2013-05-02

Ezután azt mondták az izráeliek Gedeonnak: Uralkodj rajtunk te, aztán a fiad és az unokád is, mivel megszabadítottál bennünket Midján kezéből!  De Gedeon így válaszolt nekik: Én nem uralkodom rajtatok, és nem fog uralkodni rajtatok a fiam sem. Az ÚR uralkodjék rajtatok! (Bírák 8:22-23)
Minden ige-, igeszakasz akkor kerül hozzánk közel, ha vannak benne olyan üzenetek, melyek személyesen nekünk, hozzánk szólnak. Mit tanulhatunk meg mai Igénkből?
Először is fontos látnunk, hogy életünk győzelmei az Úrtól vannak, így a dicsőséget se önmagunknak tartsuk meg, vagy arassuk le, hanem adjuk Urunknak. Nagy kísértés ennek ellenkezőjét cselekedni. Hiszen, ha küzdelmeinket sikeresen vívjuk meg, könnyen azt gondolhatjuk: ügyes vagyok, tehetséges, sokra hivatott, nagyszerű ember, én vagyok az, aki győztem életem adott küzdelmében. Enyém a dicsőség is. Ez a gondolkodás önhittségbe, gőgösségbe csap át, Istent háttérbe szorítja, önmagunkat előtérbe helyezi. A vége hatalmas bukás, óriási kudarc. Ezzel szemben sokkal bölcsebb, ha nem magunkban, hanem Istenben bízunk. Abban az Úrban, aki hatalmas és kegyelmes, aki sok, vagy kevés által is tud győzelmet aratni. Akármilyen küzdelmeink is vannak: Istenben bízzunk, Tőle kérjünk és várjunk segítséget és győzelmet. Amikor pedig ebben részünk van, akkor a dicsőséget Neki adjuk, hiszen a reformáció egyik fontos felismerése és jelmondata így hangzik: Egyedül Istené a dicsőség. Vajon így gondoljuk és így éljük meg mi is?
A nap gondolata:
 Amíg rosszul esik, hogy nem adják meg nekünk a köteles tiszteletet, nagyon messze vagyunk az alázatosságtól (Trudel)

2013. május 1., szerda

2013-05-01

Ezután azt mondták az izráeliek Gedeonnak: Uralkodj rajtunk te, aztán a fiad és az unokád is, mivel megszabadítottál bennünket Midján kezéből!  De Gedeon így válaszolt nekik: Én nem uralkodom rajtatok, és nem fog uralkodni rajtatok a fiam sem. Az ÚR uralkodjék rajtatok! (Bírák 8:22-23)
Mai Igénk hátterében Gedeon fényes győzelme áll, melyet egy maroknyi csapattal aratott a midjaniták fölött. Egy 300 fős sereg legyőzött egy létszámában elképesztő túlerővel rendelkező sereget. Ekkora diadal után a győztes sereg vezetőjét meg akarjál koronázni. Gedeonnak és meglepő módon még az ő utódainak is királyságot kínálnak. Mit tesz Gedeon? Fürödhetne a dicsőségben. Mondhatná, hogy igen, erős, bátor, ügyes, tehetséges vagyok. Teljesen jogos és méltó, hogy uralkodótok legyek. Elfogadom a felkérést. Hosszabb távon gyermekének és unokájának a jövőjét is biztosíthatná – anyagilag. Hiszen királynak lenni, ha más nem, de anyagilag mindenképpen kifizetődő dolog. Ám nem ez történik. Gedeon a leghatározottabban elutasítja a felkérést és az Úrra mutat: az Úr uralkodjék rajtatok – mondta az őt uralkodónak felkérőknek.
Tudom, hogy csupán fikció, de te mit tettél volna hasonló esetben? Mit válaszolsz a téged felkérőknek?
A nap gondolata:
 Hiúságunkban olyanoknak képzeljük magunkat, amilyenek a valóságban nem vagyunk. Mindez hazugság, ami Istennek, az örök igazságnak visszatetsző. Egyedül az alázatosságot becsüljétek és szeressétek! (Tertseegen)