2013-10-31

Hol van a ti hitetek? (Lk 8:25)

Mai Igénket Jézus kérdezte tanítványaitól. Tőlünk is megkérdezi: hol van és mekkora a hitünk? Növekednünk kell a Jézusba vetett hitben, de nem csoda, ha ez nem történik meg. Az nem működik, hogy nézzük a tévét három órán keresztül, majd a Bibliára három percet szánunk és azt várjuk, hogy növekedjünk.

Sokan, akik azt állítják, hogy ismerik a Bibliát elejétől a végéig, valójában sosem olvasták még el elejétől a végéig. Pedig ha csak tizenöt percet olvasol egy nap a Bibliából, teljesen végig tudod olvasni egy év alatt.

Ha kihagysz naponta egy 30 perces tévésorozatot és helyette a Bibliát olvasod, az egészet elolvashatod kétszer is egy évben.

A napi Bibliaolvasás Isten közelében tart, hallótávolságon belül. Ezért utasította Isten Izrael királyait, hogy mindig maguknál tartsák az Írást és minden nap olvassanak belőle."Legyen az nála, és olvassa azt életének minden napján." (5Móz 17,19a)

De ne csak a közeledben tartsd, olvasd is rendszeresen! Egy egyszerű eszköz, ami ebben segítségedre lehet: egy napi Bibliaolvasó terv. Ezzel elkerülheted, hogy tetszőlegesen ugrálj egyik részről a másikra a Bibliában és kihagyj részeket.

A nap gondolata:

Nem nagy hitre, hanem a nagy Istenben való hitre van szükségünk.

2013-10-30

Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. (1Thess 5:18)

Van két testvér. Mindkettő friss, életerős, bátor harcos. Az egyik testvér fogadást ajánl a másiknak:
- Tartsunk versenyt, melyikünk tudja hamarabb háromszor körülrepülni a világot.
A másik elfogadta, mire a kihívó testvér azonnal felpattant csodálatos pávájára és repült, repült, repült és nagyon hamar megvolt a világ háromszori körberepülése. Amikor visszatért, testvére már várta.
- Hát te? Hogyhogy már itt vagy? Háromszor körüljártad a világot? De hát hogyan csináltad?
A testvér így válaszolt:
- Egymás mellé állítottam apánkat, anyánkat, testvéreinket és háromszor megkerültem őket… Hiszen ők az én világom!

Hány ember nem látja a fától az erdőt! Keresik a nagy világ nyújtotta szabadságot, közben pedig Isten melléjük rendelte szeretteiket, kik a világot jelentik nekik. Légy hálás a családodért! Fogadd el őket minden hibájukkal és ne feledkezz meg arról, hogy szereteteddel elhalmozd azokat, akik Isten kegyelméből vannak melletted!

A nap gondolata:

Akiknek a szemét az Úr még nem nyitotta meg, az sóhajtozik olyan dolgokért, amelyekért hálát kellene adnia.

2013-10-29

Kérjetek és adatik nektek… (Mt 7:7)

Isten gyermekeinek hatalmas lehetőségük, hogy a lehetetlent nem ismerő Uruktól kérjenek imádságban bármit. Isten mindent meg is adhatna nekünk, de nem teszi, mert tudja, hogy ártalmas lenne ránk nézve, ha minden kérésünket teljesítené. De mindazt megadja, amire szükségünk van. Íme, egy ezt alátámasztó történet:

Valamikor régen egy férfi Istentől kért egy virágot és egy pillangót. Kaktuszt kapott és pókmacskát.

A férfi elszomorodott, nem értette, miért nem teljesült kérése.

Később arra gondolt: Istennek a sok emberrel rengeteg dolga van, bizonyára valamit összekevert.

Bizonyos idő elteltével eszébe jutott a kaktusz és a pókmacska, elment megnézni őket. Hogy meglepődött, mikor látta, hogy a tüskés csúnya kaktusz kivirágzott, hogy a ronda pókmacska átváltozott gyönyörű pillangóvá.

Isten mindig csak helyesen cselekszik!

Tudja, mi számunkra a legjobb, még ha nekünk néha nem is annak tűnik. Ha valamit szeretnénk és helyette mást kapunk, HIGGYÜNK! Higgyük, hogy a jó eljut hozzánk a legmegfelelőbb időben. Az, amit szeretnél, nem mindig az, amire szükséged van!

Ne feledd: a ma TÜSKÉI holnapra VIRÁGOK lesznek!

A nap gondolata:

Ha mindenki megfogadná, hogy csak akkor kér, amikor mindent megköszön: nem lenne elégedetlen zúgolódó ember. (Ravasz László)

2013-10-28

Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni. (Kol 4:6(

Viselkedésünk, szavaink hatással vannak másokra. De nem mindegy, hogy milyen hatással. A következő történet gondolkodtasson el bennünket:

Egy idős nő szállt fel a buszra. Már a felszállásakor elkezdett a sofőrrel kiabálni, hogy nem jól állt meg a padka mellett.

A buszban csak folytatta a kötekedést. Mindenkit szidott, mindenkire volt valami megjegyzése, hisztizett a mellette ülővel.

A következő megállónál jelzett már, hogy leszáll a buszról.

Amikor kinyílt az ajtó a sofőr odaszólt neki: „Hölgyem ne haragudjon, de valamit fent felejtett a buszon!”

A nő meglepetten kérdezett vissza, hogy mit.

„Egy nagyon rossz benyomást!” – szólt a sofőr.

És mi milyen benyomást hagyunk mások életében szavainkkal, viselkedésünkkel?

A nap gondolata:

A szabadjára engedett akarat olyan, mint az őrült keze: kárt tesz.

2013-10-27

Én vagyok az út, az igazság és az élet… (Jn 14,6).

Jézusról bizonyságot tenni sokféleképpen lehet. Íme, egy nem mindennapi példa:

Egy angol gazdálkodó több ezer fűzfát ültetett el különleges elrendezésben: helikopterről nézve Jézus szavai rajzolódnak ki belőlük.

Peter Gunner a birtokán húsz éve neveli a fákat, amelyek madártávlatból nézve Jézus szavait idézik: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet” (Jn 14,6). A gazda számítógéppel tervezte meg a fák elhelyezését, a faültetésben önkéntesek segítettek – írja a Christian Post.

Ez a különleges ültetvény – mondja Gunner – „olyan, mint az élet: senki sem tudja, föntről nézve milyen. Úgy járjuk végig, hogy nem értjük, pedig van értelme, csak más perspektívából kell nézni.” Hozzáteszi: „Valahányszor elrepül fölöttünk egy gép, mondok egy fohászt; remélem, valaki meglátja, és elgondolkodik rajta.”

A nap gondolata:

Járj, amerre tetszik, keress, ahol akarsz: nem találsz fölötted magasabb, alattad biztosabb utat a kereszt útjánál. (Kempis Tamás)

2013-10-26

Ti adjatok nekik enni! (Mk 6:37)

Jézus felelősséggel ruházza fel tanítványait. Arra azonban szintén oda kell figyelni, hogy valaki ne csupán „fogyasztó” keresztyén legyen. A következő történet gondolatébresztő lehet e témában:

Ült a halász a folyóparton és horgászott. Odament hozzá egy éhes ember, és azt mondta:

- Éhes vagyok, adj nekem a haladból. A halász adott neki. Ezt meglátta egy másik éhes ember és ő is odament kérni, és ő is kapott. Azután egy harmadik, egy negyedik is és gyorsan elterjedt a híre annak, hogy van a folyóparton valaki, aki tud halat fogni és köré gyülekeztek az emberek. Egy napon azonban azt mondta a halász:
- Már nem győzlek mindannyiótokat etetni. De látom nálatok is van bot is háló is, megtanítalak benneteket is horgászni, halászni és annyi halat foghattok, amennyit csak akartok. Voltak, akik ezen mélységesen fölháborodtak, mert lusták voltak, de akadtak olyanok, akik örömmel tanultak, és aztán tanítottak másokat is.
Ilyen az Isten országa is. Eleinte mástól kapjuk az eledelt, de nem élősködhetünk állandóan másokból. Nem másoktól kell elvárnunk, hogy imádkozzanak helyettünk, nem másoknak kell meghozniuk a döntéseket a mi életünkre vonatkozólag. Nem másoknak kell megharcolniuk a mi harcainkat. Mindenki, akinek Isten szájat adott, az tud imádkozni. Aki a másik embertől tud kérni, az tud a Mindenhatótól is. Azzal a szájjal, amivel szidni tudjuk egymást, azzal imádkozni is tudunk.

A nap gondolata:

A kereszt az a hajógerenda, amelyen az élet hajótöröttjei a földi lét hullámverésén át a mennyei partra menekülhetnek. (Spurgeon)

2013-10-25

Így szólt az Úr Abrámhoz látomásban: Ne félj Abrám! (1Mózes 15:1)

Kutatók felfedezték, hogy körülbelül 40%-ban olyan dolgok miatt aggódunk, amik sohasem történnek meg; 30% a múltra vonatkozik, amin már úgysem tudunk változtatni; 12% mások dolgai, amibe nem is kellene beleavatkoznunk; 10% a valós vagy csak képzelt betegségekkel kapcsolatos. Ez azt jelenti, hogy csupán 8%-ban aggódunk olyasmi miatt, ami esetleg tényleg megtörténhet! A Yale Egyetem tudósai meg is találták az úgynevezett „aggodalom gént”. Ugyanakkor azt is mondják, hogy bár ez örökletes, de le lehet győzni. Valaki így fogalmazott: „Az aggodalom olyan, mint ha előre fizetnél kamatot egy még le sem járt tartozásra.” A legtöbb esetben pedig a megfizetés soha nem is válik esedékessé. Gondold végig: amikor aggódsz, 92% esély van arra, hogy olyan adósságért fizetsz kamatot, ami nem is a te tartozásod! Hát nem ostobaság ez? Vegyük például a repüléstől való félelmet: tizenkilencezer évig minden nap repülnöd kellene, hogy elérd a repülőgép-szerencsétlenség valószínűségét. Mégis a hat legfélelmetesebb halálok közül ez az egyik. Valaki megszámolta, hogy a Bibliában 365-ször fordul elő a „Ne félj!” – tehát az év minden napjára jut egy. Amikor aggódsz, kételkedsz Istenben, és behatolási pontot biztosítasz az ördög számára. Mióta csinálod ezt? Mikor akarod már abbahagyni? Isten tudta, hogy Ábrahám elhagyni készül a biztonsági zónáját, ezért mondta neki: „Ne félj Abrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges” (1Mózes 15:1). Ma ugyanezt mondja neked is.

(Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:

Attól, hogy a hitet elveszítsük, csak az óv meg, hogy a hitet gyakoroljuk. (Pierson)

2013-10-24

Akik bálványokhoz ragaszkodnak, mind szégyent vallanak, mert maguk a mesterek is csak emberek. (…) Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezeti a saját megcsalt szíve. (Ézsaiás 44:11.20.)

Isten szemben a bálványokkal „Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.”/Zsolt. 23,2/ Ő nem a semmit sem érőt kínálja nekünk, hanem az osztályon felülit. Mindig többet és nagyobbat, mint amit én el tudok képzelni Őróla. Tehát ne a látásomat, ne az akaratomat, sajátos képzelgésemet, hanem a hitemet kezdjem el használni.

A hitemet, mely egyértelműen tanúsítja azt, - ha nem a magam módján „vallásoskodom”, - hogy Isten nem valahol a sor végén kap helyet bennem, hanem a legelső pozícióba kerül. A szívemet ugyanis nem bálványgyártásra kaptam, hanem arra, hogy az Úré legyen! „Szívemet hozzád emelem és benned bízom Uram” mondja a 25. zsoltárunk első verse.

Testvér! Isten nélkül, feloldódás és halál vár az emberiségre. Ránk, akiknek állítólag nincs képünk Istenről. De ez tényleg így van?

Nem! Mert ez az utolsó helyre száműzött Teremtő, az idők teljességében megjelent Fiában, Jézus Krisztusban, láthatóvá lett és én a Bibliából - Isten kijelentéséből - láthatom meg Őt. Akkor is, ha gyászolok, ha támadnak és akkor is, ha emberileg nincs kiút az életemben. Akkor is! Mert én nem hamuban, hanem az Úrban gyönyörködöm, akiről tudom, megadja szívem kéréseit! (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

 Önmagunk megüresítése nem abban áll, hogy olykor-olykor hajlandók legyünk valami gyöngeséget elhagyni, hanem abban, hogy a fejszét saját énünk gyökerére vessük.

2013-10-23

Akik bálványokhoz ragaszkodnak, mind szégyent vallanak, mert maguk a mesterek is csak emberek. (…) Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezeti a saját megcsalt szíve. (Ézsaiás 44:11.20.)

Hogy mennyire is aktuális ez az Ige a mai napon, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a környezetünkben is tömegek élnek úgy, hogy csak a maguk módján vallásosak. Vallás. Teremtsünk istent/ket a magunk képére és hasonlatosságára és a mi igényeinkre.

Az ember a mozgató, alkotó; ő az, aki istenné válik, hiszen mindig irányítani akar. Ha kell, tapos, ha kell, üt, ha kell, hazudik, ha kell, ármánykodik. „Olyanok lesztek, mint az Isten.”/1Móz3,5/ - szólt a kígyó és a mai napig is oly sokakat téveszt meg és dönti romba az életet. Üzeni ma is, hogy cseréljétek fel a sorrendet! Nemet a házasságra, igent az élettársi kapcsolatra. Nemet a gyermekre, igent a szingliségre. Nemet a szorgalmas munkára, igent a naplopásra és a törvénytelenségre. Nemet az erkölcsre, nemet az értékre, igent a divat kínálta szennyre és szemétre.

Veszélyes ez! Életveszélyes, amikor azt hiszi a fiatal, hogy szabad, hogy felnőtt, így övé a világ, és közben olyan utakra lép, ahol szíve önmaga és a szórakozás bálványával visszafordíthatatlan utakat jár be.

Erre mondja Ézsaiás, azt, hogy Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezeti a saját megcsalt szíve. A bálványok embertől származnak, élettelenek, jogosan kérdezi az Ige, hogy hogyan lehet ereje bármelyiknek is, ha a készítője is elfárad? Ezt a becsapást hívták úgy a régiek, hogy hamun legeltetnek, azaz az ilyen pásztorok felperzselt legelőre viszik a nyájat. De nekünk nem ilyen Istenünk van. Ismered a Jó Pásztort, Jézus Krisztust? Engeded, hogy Ő vezessen? (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Az óember nem a kereszt alá, hanem a keresztre való. Ha Jézussal együtt megfeszíttettél, te is diadallal kiálthatod: elvégeztetett!

2013-10-22

Akik bálványokhoz ragaszkodnak, mind szégyent vallanak, mert maguk a mesterek is csak emberek. (…) Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezeti a saját megcsalt szíve. (Ézsaiás 44:11.20.)

Az a megállapítás miszerint van valami, vagy valaki, ami, vagy aki nagyobb az embernél, a legemberibb és a leghitelesebb. A néhány héttel ezelőtti dunai árvízzel kapcsolatban bennünk élhet a gondolat, hogy mennyire kicsi is az ember. Sebezhető, törékeny, múlandó. Ebben a sebezhetőségében indulna tehát tovább, de ugyancsak Kálvin szavaival, nem vezet út az embertől Istenhez…

Bennünk, a szívünkben mégis ott van egy sajátos istenkép megteremtése, gyártása. Olyat mondani Istenről, ami nem igaz. Olyat várni Tőle, amit nem ígért meg. Olyannak elképzelni Őt, amilyen nem is létezik.

Na ezért veszélyes azt kijelenteni, hogy a magam módján vallásos vagyok. A maga módján vallásos ember, alkot. Képzeleg, álmodik, szellemileg barkácsol, pontosan úgy, mint Ézsaiás korában a kézművesek, akik a választott nép körében is népszerű isteneket faragták.

A fát említi a szentíró. Azt, amelyiket igen széles körben lehet használni: tüzelésre, sütésre, világításra. A mester „istent is csinál belőle”. A sok közül, amire használható a fa, még esetleg istent is lehet faragni. Abból, ami marad a fából. A maradékból. Első a jóllakás és a melegedés, aztán a sor végén, ha úgy tetszik, jöhet még egy, mert istent is lehet csinálni belőle. A semmit sem érő fatuskóból, végül isten lesz. Szép. Jobb híján. Ha már másra úgy sem jó, akkor legyen belőle egy kezelhető isten(ke)… (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Sokszor rosszat teszünk, és aztán még rosszabbal mentegetjük magunkat. (Kempis Tamás)

2013-10-21

Akik bálványokhoz ragaszkodnak, mind szégyent vallanak, mert maguk a mesterek is csak emberek. (…) Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezeti a saját megcsalt szíve. (Ézsaiás 44:11.20.)

Miközben szívünkre, mint bálványgyártó műhelyre tekintünk, aközben azt is látni kell, hogy valóban, „gyártás” közben, alkotás hevében az ember tulajdonképpen utat épít. Gondoljunk csak bele: teremtünk gondolatokat, ideákat, gerjesztünk erőforrásokat és mindezeket a saját igényeink, önös céljaink elérése érdekében. Jobb esetben arra vágyunk, hogy találkozzunk a transzcendenssel, a természetfelettivel, arra vágyunk, hogy utunk során célba érkezzünk. Szokták mondani Istennek, valami Mozgatónak, Univerzumnak, de mindenképpen valami, valaki olyannak, ami, és aki nagyobb, mint az ember. Rosszabb esetben azonban ezeket a bálványgyártó műhelyben kreált dolgokat és erőket nem találkozásra, hanem szétszakításra használják az emberek. Testvér! A te szíved ne bálványokat gyártson, hanem keresse az élő Isten közelségét, a Vele való kapcsolat szorosságát. Akkor ledőlnek a bálványok és szíved központját az az Isten foglalja el, akit az megillet… (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

 A kegyelem csak annyi újat és annyi erőt tud bennünk teremteni, amennyit a Szentlélek világosságában – régi, megbízhatatlan és megromlott természetünkből halálra ítéltünk.

2013-10-20

Akik bálványokhoz ragaszkodnak, mind szégyent vallanak, mert maguk a mesterek is csak emberek. (…) Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezeti a saját megcsalt szíve. (Ézsaiás 44:11.20.)

Mai Igénk bizony könnyen megtévesztheti a ma emberét. Jelesül, hogy bálványimádás és kéz alkotta szobrok határtalan tisztelete, mondhatni imádása Ézsaiás próféta korának és egyáltalán az ókornak volt a bevett szokása. Talán egyből az ötlik a hallgatóság fejébe, hogy bálványokról beszélni 2013-ban finoman szólva sem aktuális. Anakronizmus, azaz korhoz nem illő dolog.

De vajon tényleg így van-e? Vajon tényleg felesleges dolog beszélni bálványokról és bálványozásról jelenünkben?

Hadd emeljem ki Kálvin János egyik gondolatát e tekintetben, amit a reformáció századában, és nem az ókorban így fogalmaz: „Az ember szíve bálványgyártó műhely.”

Ebben a műhelyben pedig megállás nélkül folyik a gyártás. Tehát nincs leállás. Az ember szívében folyamatosan „képződnek” azok a teremtmények, hiedelmek, melyeknek a világon semmi közük nincsen Istenhez, templomhoz, vagy éppen a Szentíráshoz. Isten maga fogalmazta meg a talán sokakat megdöbbentő gondolatot: Csalárdabb a szív mindennél… (Jer 17:9) Hiszel az Úrnak? Vagy áltatod magad? (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Az “én” rendkívül fogékony az őt megillető jogok irányában, de vak az Isten igazságán és jogán esett csorba meglátására.

2013-10-19

Hogyan gondolkodunk Isten királyságáról? – 4.

Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet. (Máté 13:44)

4. Minden vagyonát eladta

Jézus követésének, Isten uralma megtapasztalásának ára van. A példázatban annyira megörült a szereplő a kincsnek, hogy kész volt mindenét eladni, hogy megkaphassa. A Mt 6:25-34 egy furcsa anomáliára hívja fel a figyelmünket. A modern ember küzd az anyagi dolgokért, és arra számít, hogy az Istennel való kapcsolatát ingyen megkapja majd, anélkül, hogy bármit is tennie kellene érte. Jézus viszont épp ellentétes módon gondolkodott. Szerinte ugyanis meg kell dolgoznunk Isten országának kereséséért az életünkben, és ha ez rendben van, Istentől ráadásul (bónusz, grátisz, ajándék) megkapunk mindent. Az egyik legnagyobb hiba, hogy küzdünk azért, ami ingyen van, és ingyen várjuk azt, amiért mindenünket oda kellene adni — és csodálkozunk, hogy nem működik jól az életünk. Bár az üdvösségünk ingyen van (Ef 2:8-9), a tanítványságunk árát nekünk kell megfizetni.

Isten uralmát akkor tapasztaljuk meg igazán az életünkben, amikor…

1.    felfedezzük, milyen értékes az, hogy Istent ismerhetjük,

2.    nem szabunk feltételeket, hanem alkalmazkodunk Isten elképzeléséhez,

3.    rádöbbenünk arra, hogy Isten miatt minden okunk megvan az örömre, és

4.    készek vagyunk ezért a kapcsolatért (Isten országának megéléséért) bármilyen árat megfizetni, bármit odaadni, bármiről lemondani (vö. Fil 3:7-9). (Tóth-Simon Károly)

A nap gondolata:

 Nem az a fontos, hogy jó lesz a királyi székben ülni, és uralkodni, hanem az, hogy Istent fogjuk dicsőíteni.

2013-10-18

Hogyan gondolkodunk Isten királyságáról? – 3.

Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet. (Máté 13:44)

3. Nagy örömmel elment

A főszereplő örömmel távozik a jelenet helyszínéről. Amikor Istent megismerjük, valódi öröm tölti el az életünket (Fil 4:4), és olyan lelki békét tapasztalunk, mely mindent felülmúl (Fil 4:6-7). A keresztények időnként hajlamosak arra, hogy az örömüket múlandó dolgokban keressék. Ha ezeket nem kapják meg, akkor elvész a boldogságuk. Isten viszont arra szeretne megtanítani, hogy minden körülmény között annak örüljünk, hogy ő velünk van. Erre bátorít a régi Taizé ének is: „Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj. Ha tiéd Isten, tiéd már minden…” (Tóth-Simon Károly)

A nap gondolata:

 Az örökélet annyi: örökre az Úrral lenni.

2013-10-17

Hogyan gondolkodunk Isten királyságáról? – 2.

Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet. (Máté 13:44)

2. Visszatemette

Miután megtalálja a főszereplő a kincset, nagyon érdekes fordulatot vesz a történet. Ahelyett, hogy hazavinné (mi talán erre számítanánk), visszatemeti, és eladja mindenét, hogy megvásárolhassa azt a földet. Isten országát nem kaphatjuk meg úgy, ahogy mi elképzeljük azt. Nem vehetjük el csupán egyes, nekünk szimpatikus részeit, pl. az örök életet, a lelki békességet, a testvéri köteléket. Az egész „csomagot” el kell fogadnunk, mert csak együtt működik. Jézus nem csak Mester, nem csak Megváltó, aki tanít minket és meghal értünk, hanem Úr is, aki uralkodni akar fölöttünk, és engedelmességet vár tőlünk (vö. Jn 13:13-14). (Tóth-Simon Károly)

A nap gondolata:

Ha nem volna pokol, a Golgota a legnagyobb tévedés lenne. (Stewart)

2013-10-16

Hogyan gondolkodunk Isten királyságáról? – 1.

Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet. (Máté 13:44)

Jézus a Mt 13-ban több példázatot is elmond Isten országával vagy királyságával kapcsolatban. Közülük az egyik a szántóföldben elrejtett kincsről szól. A példázat fontos igazságokat tartalmaz azzal kapcsolatban, hogy hogyan is kellene Isten királyságát megélnünk az életünkben.

Fontos tisztázni, hogy mit értünk Isten országa, királysága vagy a mennyek országa kifejezések alatt. Nem más ez, mint Isten királyi uralma, mely megvalósul az életünk fölött. Amikor Jézus Isten országáról beszél, arra az uralomra gondol, mellyel Atyja rendelkezik a hívők életében. A példázatsor (Mt 13) központi témája is ez az uralom.

1. Elrejtett kincs

Jézus története rámutat, mennyire nagy értéket képvisel Isten országa. Ez nem valamiféle kacat, melyet bármelyik bazársoron meg lehet kapni. Igazi kincs, mely ritkaság számba megy. Olyan kincs, ami egyedülálló az értéktelen utánzatok között, melyeket könnyebb megszerezni. A példázatból kiderül, hogy mivel elrejtett kincsről van szó, keresnünk kell azt (vö. Mt 6:33), mert nem természetes, hogy befektetés nélkül meg fogjuk találni. Mégse mi vagyunk a lényeg, mert nem rajtunk múlik, hogy megtalálunk-e valamit. Rajtunk kívülálló erő munkálkodik az érdekünkben — maga Isten, aki szeretné, ha rátalálnánk a kincsre. (Tóth-Simon Károly)

A nap gondolata:

Az út a mennybe is, a pokolba is Krisztus keresztje mellett megy el, - ott válik jobbra és balra. A Jézus testében meg kell botlanod. A két lator is jobb és bal felől volt. (Stewart)

2013-11-15

Győzelem a kísértések fölött – 3.

„Boldog és áldott, aki a kísértésben kitart, mert miután kiállta a próbát, megkapja az örök élet koszorúját, amelyet Isten azoknak ígért, akik szeretik őt” (Jak 1:12, EFO).

3. Segítség kérése

A modern, önérzetes, büszke emberre az jellemző, hogy mindent önerőből szeretne megoldani, anélkül, hogy bárkitől is segítséget kérjen. Talán az esendőség látszatától félnek, attól, hogy gyengének és kiszolgáltatottnak tűnjenek mások előtt. Keresztények között azonban nem szabad így történnie. El kell fogadnunk Isten elképzelését, miszerint felelősek vagyunk egymásért: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét” (Gal 6:2, MBT).

Bizonyos esetekben igencsak zavarba ejtő parancsokkal találjuk szembe magunkat. Jakab levelében például ezt olvassuk: „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért” (Jak 5:16, MBT). Ez nem azt jelenti, hogy az egész gyülekezet előtt be kell számolnom minden egyes bűnömről és kísértésemről. De a bizalmamba avathatok egy lelkileg érettebb testvért, esetleg egy barátot, aki megért és imádkozik értem, hisz „jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van” (Préd 4:9, MBT). Azon kívül, hogy mellettem áll, imádkozik értem, másban is segíthet: elszámoltatható vagyok, és időnként rákérdezhet, hogy állok életem kérdéses területeivel.

A kísértésekben való helytállás csak Istennel lehetséges (Mk 10:27). De a fenti három pont segíthet abban, hogy győzelmet arathassunk a kísértést jelentő helyzetekben. Megéri küzdeni, hisz a bevezetőben említett szakaszban Jakab nem kevesebb jutalmat ígért, mint az örök élet koszorúját. (Tóth-Simon Károly)

A nap gondolata:

A Sátán ösztönözhet, de nem kényszeríthet. Állj ellene az Ördögnek, és elfut tőled!

2013-10-14

Győzelem a kísértések fölött – 2.

„Boldog és áldott, aki a kísértésben kitart, mert miután kiállta a próbát, megkapja az örök élet koszorúját, amelyet Isten azoknak ígért, akik szeretik őt” (Jak 1:12, EFO).

2. A figyelem elterelése

Ha sikerült meghatároznunk, mely területen kell küzdenünk, próbáljuk meg elterelni a figyelmünket olyan dolgok felé, amelyek segítenek az ellenállásban. Pál arra biztat minket, hogy ejtsünk foglyul minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre (2Kor 10:4-5). Erre több lehetőségünk is van. Jób szövetséget kötött a szemével, hogy ne tekintsen arra, ami a kísértés forrása lehet (Jób 31:1, vö. Zsolt 119:37). József futva menekült el abból a helyzetből, mely a bukás lehetőségét hordozta magában (1Móz 39:1-23).

A figyelem elterelése azért fontos, mert nélküle a gondolataink olyan irányba fognak csapongani, melyek kísértésbe vihetnek, és bűnbe eshetünk miattuk. Ha — gondolatban — közel kerülünk a tűzhöz, valószínűleg meg fogjuk égetni magunkat: „Vihet-e valaki tüzet a keblében úgy, hogy meg ne gyulladjon a ruhája?” (Péld 6:27, MBT). Minden a fejünkben, a gondolatainkkal kezdődik el, itt fogan meg a kísértés, ami kiteljesedik, és bűnhöz vagy akár lelki halálhoz is vezethet (Jak 1:14-16). A figyelem elterelésével alternatívát tudunk adni a gondolatainknak — főleg azokban a helyzetekben, melyben érezzük a kísértést. Mire irányítsuk ilyenkor a gondolatainkat? Pál választ ad erre: „A mennyei dolgokon gondolkozzatok, ne a földieken járjon az eszetek!” (Kol 3:2, EFO). „Ösztönösen is abba az irányba mozdulunk, amelybe figyelmünk fordul. Minél többet gondolunk valamire, annál erősebben tart a markában” (Rick Warren) — ezért nem mindegy, mire irányítjuk a figyelmünket. (Tóth-Simon Károly)

A nap gondolata:

Könyörtelen harc folyik a világban Krisztus és az Antikrisztus között. A harctér ott van benned és körülötted egyaránt. Gondolataid és tetteid elkerülhetetlenül állást foglalnak. Eldöntötted-e már egyszer és mindenkorra, hogy melyik oldalra állsz teljes erőddel? (Fosdick)

2013-10-13

Győzelem a kísértések fölött – 1.

„Boldog és áldott, aki a kísértésben kitart, mert miután kiállta a próbát, megkapja az örök élet koszorúját, amelyet Isten azoknak ígért, akik szeretik őt” (Jak 1:12, EFO).

A kísértés — az első bűneset óta — fontos téma mind a Szentírásban, mind a keresztények életében. Nem csak elméleti kérdésről van szó, hiszen Jakab a kísértés fölötti győzelemről ezt írta: „Boldog és áldott, aki a kísértésben kitart, mert miután kiállta a próbát, megkapja az örök élet koszorúját, amelyet Isten azoknak ígért, akik szeretik őt” (Jak 1:12, EFO). De hogyan lehetünk sikeresek a kísértésekkel szemben?

Luther ezt mondta: „A kísértések voltak tanítómestereim az istenismeretben.” Valóban igaz, hogy még a kísértések is formálhatnak minket, azonban meg kell tanulnunk ellenállni nekik, és győzelmet aratni fölöttük. A következő pontok segíthetnek megérteni, hogyan tudjuk ezt elérni.

1. Beismerés

A sikerhez vezető első lépés annak beismerése, hogy kísérthetők vagyunk egy bizonyos területen (pl. falánkság, alkohol, paráznaság stb.). Ha túl erősnek gondoljuk magunkat, és túl büszkék vagyunk ahhoz, hogy beismerjük saját korlátainkat, akkor nem fogunk sikert elérni. A Biblia arra figyelmeztet, hogy lássuk be, gyengék, kísérthetők, esendők vagyunk: „Ne légy naiv és magabiztos! Te sem vagy kivétel. Ugyanúgy elbukhatsz, mint bárki más. Felejtsd el a magabiztosságot, nincs semmi haszna. Gyakorold helyette inkább az Istenbe vetett bizalmat” (1Kor 10:12, MSG, vö. Mt 5:3). Ha beismerjük gyengeségünket, eljuthatunk oda, hogy elmondjuk: “mindenre van erőm Krisztus által, aki megerősít” (Fil 4:13, EFO).

Azon kívül, hogy általánosságban elfogadjuk, hogy mi magunk is kísérthetők vagyunk, tegyünk meg egy ettől sokkal konkrétabb lépést is. Határozzuk meg, hogy mi az a speciális terület, ahol a kísértésekkel küzdünk. Nevezzük meg a problémát, így tudatosabban tudunk küzdeni ellene. (Tóth-Simon Károly)

A nap gondolata:

Nem elég, hogy magunkat óvjuk a kísértésektől, vigyázzunk, hogy másokat se vigyünk bele. (Steinberger)

2013-10-12

Míg nem voltam hajlandó megvallani bűnömet, gyenge voltam és nyomorult, egész nap jajgattam. (Zsolt. 32:3, NLT fordítás)

Bűnöm megvallása jót tesz az egészségemnek. Bármelyik pszichológus megmondhatja: Jót tesz tisztázni lelkiismeretünket és kibeszélni magunkból a dolgokat. Nem arra való a testünk, hogy bent tartsuk azokat. Mikor a bűnt magunkban tartogatjuk, az olyan, mint amikor felrázunk egy szénsavas palackot. Gyakorlatilag felrobban.

Dávid így fogalmaz a Zsoltárokban: "Míg nem voltam hajlandó megvallani bűnömet, gyenge voltam és nyomorult, egész nap jajgattam. ... erőm elpárolgott, mint víz a nyári hőségben. Végül megvallottam Neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. ... és Te megbocsátottál! Minden bűnöm elszállt." (Zsolt. 32:3-5, NLT fordítás)

Dávid magába zárta bűnét és az hatással volt a testére. Ha nem beszéled el Istennek a problémáidat, bűnödet, keserűségedet, a tested fogja megsínyleni.

A Columbo sorozat egyik epizódjára emlékeztet ez engem, amikor a komikus Johnny Carson játszotta a rossz fiút. Mikor végül elkapták, így szólt: "Tudja, igazán örülök, hogy elfogtak, mert a bűnöm már szinte megölt."

Orvosok szerint sok beteg már ma elhagyhatná a kórházat, ha tudnák, hogyan szabaduljanak meg bűntudatuktól vagy sértettségüktől azok miatt a dolgok miatt, amelyeket ők okoztak másoknak, vagy amelyeket mások okoztak nekik. (Forrás: Napi remény)

A nap gondolata:

 Az igazi nagysághoz vezető út: akarj igen kicsiny maradni! (Spurgeon)

2013-10-11

Ti, akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszságot!

(Zsoltárok 97, 10)

Nekem magát az embert nem szabad gyűlölni, de a benne lévő gonoszt igen! A „Legyetek jók, ha tudtok” c. filmben Fülöp atya többször megbúbolja a rakoncátlan Cirifisciot, aki emiatt a nyakleves miatt tüzes, gyermeki indulattal méltatlankodik, mire az atya megnyugtatja őt, hogy nem neki adta, hanem az ördögnek.

            „Ti, akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszságot!”

Nagy küzdelem ez. Folyamatos odafigyelést, és imádságot igényel. Növelni a szeretetet és legyőzni a gonoszságot.

Isten mai tanítása legyen életté bennetek tehát: „Ti, akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszságot!” (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Akik Jézust, mint királyt akarják szolgálni, kell hogy az alázatosság szerény ruháját viseljék, nem pedig a fennhéjázó önteltség skarlát díszét. (Spurgeon)

2013-10-10

Ti, akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszságot!

(Zsoltárok 97, 10)

Isten iránti szeretetünk legfontosabb, életbevágó következménye ez: kapcsolat az Élettel, szakítás a halállal. Akkor, amikor a gyűlöletbeszéd, a gyűlöletkeltés, az uszítás és egymás ellehetetlenítésének mindennapjait éljük. Nincs olyan híradó, hogy ne mondanák be, valaki hogyan nem vette figyelembe a másik emberségét, személyi jogait. De híradó nélkül is ezt éljük a mi településünkön. Sőt, még a templomba járók szívébe is befurakodik a gyűlölet. Saját házunk táját kell tehát megvizsgálni és utána tanítani gyerekeinket, mert a szeretet nem elválasztást, hanem közeledést jelent. (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

 Az embernek az a törekvése, hogy önmagától elszakadjon, a nagy tettek között is a legnagyobb. S ha Isten kegyelméből ezt a célját el is éri, akkor emberi értéke felbecsülhetetlen. (Tersteegen)

2013-10-09

Ti, akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszságot!

(Zsoltárok 97, 10)

            A másik áldás pedig az azonosulni akarás Istennel. Együtt haladás, együtt gondolkodás és együtt érzés Ővele. Ez azt jelenti, hogy „akik szeretitek az Urat”, azoknak szeretniük kell mindazt és mindazokat, amit, és akiket Isten szeret. Ezért használhattam fentebb ezt a szót, hogy „érdekeltség”. Ami, és aki érdekli Istent, az engem is érdekeljen. S bár emberi sokszínűségünk velejárója, hogy sokféle az érdeklődési körünk, ez nem baj, de az érdekeinknek bizony egynek kell lennie.

A hitben van egy egyfajta tétlenségi vonás is: hiszen nem nekünk kell magunkat megváltanunk, hanem „csak” el kell fogadnunk a Jézus Urunk értünk hozott áldozatának ajándékát. Úgy a szeretetben tettről, cselekedetről és szolgálatról van szó a mi részünkről is. Ennek viszont vannak következményei is. Többek között magával hozza ez a gonosz iránt való gyűlöletet. (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

 Mindnyájan gyarlók vagyunk, de magadnál gyarlóbbnak senkit se tarts!

2013-10-08

Ti, akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszságot!

(Zsoltárok 97, 10)

            Amikor az Istenbe vetett hitről beszél a Szentírás, akkor mindig együtt említjük vele az Isten iránt való szeretetet is. Nem akármilyen gazdagság jelenik meg előttünk ettől a felismeréstől kezdve. Ugyanis az Istenbe vetett hitet le lehet szűkíteni az Ő létének elméleti ismeretére, de az iránta való szeretet vonatkozik akaratára, érzületére, röviden „érdekeltségére”.

            Két csodálatos áldása van annak, ha bennünk ott van az Isten iránt való szeretet. Az egyik, hogy én magam is érzem az Ő közelségét, mégpedig állandóan. Mert a szeretet legnagyobb tulajdonsága és ismérve, hogy nem ismeri azt, hogy távolság, hogy szakadás, megbántás, vagy leépítés. Istent ismerni nem azt jelenti, hogy mindent tud az ember Róla, hanem azt, hogy mindenkor bízik Benne. (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Maguk előtt azok a legkisebbek, kik Isten előtt a legnagyobb szentek, és annál alázatosabbak önmagukban, minél nagyobbak Isten előtt.

2013-10-07

Ti, akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszságot!

(Zsoltárok 97, 10)

            Ez az, ami nagy haszon. Az ember nyomorult és bűnös természete miatt egyébként nem produkálható többlet. Fordítva inkább vallják és élik ezt az emberek; gyűlölni az Urat és szeretni a gonoszságot. Ez akkor is igaz, ha még negédes hangon, álszerény mosoly kíséretében mondják is, hogy „Tiszteletes Úr! Én, Istennel jóban vagyok! Igaz, hogy a templomba nem járok, Bibliát nem olvasok, de már egyszer elolvastam. Keresztet viszont hordok a nyakamban, meg egyébként is, amikor bajban vagyok, akkor szoktam mondani, hogy jaj, Istenem. És még az is igaz, hogy nagyapám presbiter volt, nagyon hitte az Istent. Ezen már a hittanosok is mosolyognak. Nem mintha vicces lenne; de mindannyian tudjuk, hogy ahogy a múlt vasárnap elfogyasztott ebéd, már hétfőn sem volt elegendő, úgy az egyszer feltüzelt hit sem tölti fel az embert. Mert ahogy mindennap enni kell, úgy kell minden nap lelkileg is táplálkozni. Nem is beszélve arról, hogy a másik hitére mutogatni nem éppen tisztességes dolog. Tehát csak a folyamatosan és frissen megélt hit segíthet, és abból is csak az, amelyik személyes átélésből fakad. (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Aki valami jót tulajdonít önmagának, Isten kegyelme elé gátat emel.

2013-10-06

„Életünk ideje... olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk." (Zsoltárok 90:10)

Eileen Silva Kinding írja: „Időhiányról beszélünk… de igazából a gerincünk hiányzik ahhoz, hogy felelősséget vállaljunk mindazért, amire az időnket fordítjuk… ahelyett, hogy hazajönnénk, elmenekülünk az irodába vagy a futószalag mellé, hogy megszabaduljunk a házimunkától, a gyermekneveléstől, mindattól, amit egy kapcsolat igényelne… a munka jó menekülési útvonalnak tűnik.

Nem csupán pénzt és szabadságot ad, de a jól végzett munka elégedettségét, teret a kreativitásnak, könnyed, keveset követelő bajtársiasságot és szellemi ösztönzést… Mindez talán segít abban, hogy anyagilag jól álljunk… de minél kevesebb időt töltünk a családunkkal, annál zűrösebb lesz az otthonunk.”

Az idő olyan értékes, hogy Isten egyszerre mindig csak egy percet ad nekünk. „Életünk ideje… olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.” Nos, mid lesz, amire visszatekinthetsz? Rengeteg túlóra, vagy sok-sok szeretteiddel eltöltött óra?

Kindig hét dolgot ajánl:

1) Ne feledd, ki a főnök! Te oszd be az idődet, ne az idő uralkodjon rajtad! Gondold át jól, mielőtt elvállalsz valamit! Döntsd el, mi a fontos! A fontos és a sürgős ritkán ugyanaz.

2) Fordított sorrendben tervezz! Először azt írd be a naptáradba, ami az értékrended szempontjából igazán fontos, minden mást csak az után!

3) Hagyj ki egy valamit a napirendedből! Például, ha egy hónapban két délutánt kihagysz a szokásos jótékonysági munkádból, ez időt szabadít fel arra, hogy elvidd a feleségedet vacsorázni.

4) Nem kell mindig csinálnod valamit, elég, ha vagy.Gondolkozz! Imádkozz! Pihenj egy karosszékben!

5) Legyen a házastársadnak is rálátása arra, mivel töltöd az idődet, vagy mi az, ami rabolja az idődet.

6) Nézz szembe őszintén a korlátaiddal! Az ember nem tud időt teremteni magának; mindannyian egyforma mennyiséget kapunk.

7) Elkötelezettséged listáját tartsd jól látható helyen, így kétszer is át fogod gondolni, mielőtt még valamit felvállalsz.

(Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:

Ha igazságosan bírálom el magamat, be kell ismernem, hogy senki részéről nem esett rajtam méltatlanság, ezért is nincs okom ellened panaszkodni. – Engem joggal illet gyalázat és megvetés, Téged pedig áldás, tisztelet és dicsőség. (Kempis Tamás)

2013-10-05

Amint elbocsátották őket, elmentek övéikhez, és elbeszélték, miket mondtak nekik a főpapok és a vének. Amikor ezt meghallották, egy szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez… (ApCsel 4:23-24)

Mai Igénk arról számol be, hogy amikor elbocsátották az apostolokat, akkor ők a lelki társaikhoz, a hitbeli testvéreikhez mentek elmondani mindazt, amit átéltek az Úrért és együtt imádkoztak. Nekünk van kihez, kikhez menni? Vannak lelki társaink? A gyülekezet erre (is) való. S tudunk együtt imádkozni valakivel? Mekkora áldás az, ha igen…

Kívánom mindnyájunknak, hogy legyünk szoros kapcsolatban Jézussal! Vállalnunk kell Őt mindig, minden élethelyzetben! Legyen minél természetesebb, hogy döntéseink előtt az Ő szemszögéből is látni óhajtjuk a dolgokat! Vállaljuk az Úrral és az egymással való közösséget napról napra!

A nap gondolata:

Kettős feladatokat csak kettőzött hittel lehet megoldani.

2013-10-04

Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre: ítéljétek meg magatok; mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.  (ApCsel 4:19-20)

Azt a kérdés teszi fel nekünk Isten Igéje, hogy megpróbáljuk-e Isten szemszögéből látni a dolgokat, vagy csak az emberi oldalt akarjuk látni és figyelembe venni? Ezt a döntést nekünk kell meghozni. Senki más nem fogja meghozni helyettünk. Sőt, naponta kell ilyen döntéseket meghoznunk. Jó, ha ennek tudatában vagyunk. S vajon mi lenne, ha megtiltanák nekünk a Jézusról való beszédet? Semmi, mert amúgy sem szoktunk róla beszélni senkinek? Vagy éreznénk, hogy szétfeszít a Róla szóló bizonyságtétel?

Pál apostol a Galata levélben teszi fel a kérdést: Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája. (Gal 1:10) Értsük meg ezt az Igét! Arról szól ugyanis, hogy vannak döntési helyzetek életünkben, és előfordul, hogy amikor döntünk, akkor azzal kivívjuk emberek tetszését, de tetszik az Úrnak is, ahogyan döntöttünk. Ám mindenkivel előfordul, hogy olyan helyzetbe kerül, amikor vagy az emberek tetszését nyerjük el, vagy az Úrét. Pál apostol számára már nem volt kérdéses, hogy ilyen esetekben hogy dönt. Alapigénk szereplői, Péter és János is így gondolkodott. S vajon nekünk mennyire sikerül ezt elsajátítani?

A nap gondolata:

Az élő hit az, mely Jézus vérének erejét mindenre elégségesnek tartja.

2013-10-03

Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? (ApCsel 4:16)

Az apostolokat megpróbálják megfélemlíteni. Azt mondják nekik, hogy ezentúl Jézus nevében ne tanítsanak, és ne beszéljenek! Ők ezt mondták: „Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre: ítéljétek meg magatok; mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.”  (ApCsel 4:19-20) Két dolgot lássunk meg ebből! Először azt, hogy az apostolok most sem az emberi oldalról közelítenek ehhez a kéréshez, vagy inkább így mondom: parancshoz, mert mégis csak az volt ez, hanem Isten irányából. Igaz dolog-e az Isten szemében? – teszik fel a kérdést. Isten szemszögéből próbálják látni azt, amit nekik megparancsolnak. És ez felülír mindet számukra. Másodszor vegyük észre azt, hogy ami bennük van, amivel csordultig vannak, azt nem tarthatták meg maguknak. Belőlük a Jézusban kapott új élet áldásai kikívánkoztak. Nem tudták, de nem is akarták ezt elfedni, eltakarni. Erősítsen meg bennünket az apostolok hozzáállása!

A nap gondolata:

Nem a csoda szüli a hitet, a hit szüli a csodát. (Ravasz László)

2013-10-02

Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? (ApCsel 4:16)

Az Urat hűségesen képviselő emberek mindig kihívás elé állítják az Istent nem ismerő világi vezetőket. Pár évtizede még minden további nélkül megmondták bárkinek: templom, vagy munka? Válassz! Mert a kettő nem fog menni együtt. És a legtöbb ember a munkát választotta. Meg kell élni valamiből, a családomat el kell tartani – így gondolkodtak sokan. S vajon hányan választották a templomba járást, ezzel együtt az Istenhez tartozást? Én értem az emberi oldalát ennek a múltbeli eseménynek, amit sokan megtapasztaltak, de vajon ismerünk-e olyat, aki azt tudta mondani, hogy én az Istent választom. Akkor is, ha nem lesz könnyű nekem és a családomnak. Én hallottam olyan emberről, akit behívattak és választás elé állítottak: munka, vagy templom? S azt mondta az illető: kérem a munkakönyvemet! Én hívő ember vagyok! Inkább felmondok Önöknél, mintsem a Krisztusomat megtagadjam. Meg is kapta a munkakönyvét az illető, de az Isten gondoskodása nem szűnt meg felette, sőt még jobban megtapasztalta családjával együtt. Merünk-e ennyire ráhagyatkozni az Istenre? Vagy félünk ettől és inkább nem vállaljuk a hitünket?

A nap gondolata:

Az igazi hit megtiszteli Istent, Isten pedig megtiszteli az igazi hitet.