Keresés ebben a blogban

2013. november 30., szombat

2013-11-30

Így szólt az Úr Abrámhoz látomásban: Ne félj Abrám!" (1Mózes 15:1)
William Shakespeare Sok hűhó semmiért című romantikus komédiájához a címet a Bibliából merítette, Jairus leánya feltámasztásának történetéből. Amikor Jairus Jézushoz ment segítségért, a lánya súlyos beteg volt. Míg Jézus úton volt az otthonuk felé, a kislány meghalt. Ezen a ponton Jézus azt mondta a lesújtott apának: „Ne félj, csak higgy!” (Márk 5:36). Amikor megérkeztek a házhoz, ott mindenki sírt. Ekkor kérdezte Jézus: „Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok?” (Márk 5:39). Itt pontosan ugyanaz a „hűhó” szó áll, ami izgatott lótás-futást, zajongást és zűrzavart jelent. Jézus ekkor megfogta a kislány kezét, és parancsolt neki, hogy ébredjen fel – és minden jelenlévő csodálkozására a kislány ezt meg is tette. Nos, ha Jézus képes halottakat feltámasztani, akkor bizonyára nem létezik olyan probléma, amit meg ne tudna oldani! A csoda már útnak indult abban a pillanatban, amikor Jairus Jézushoz ment. Ha te is ugyanezt teszed, akkor kerülsz megfelelő helyzetbe ahhoz, hogy megkapd azt az eredményt, amire szükséged van. Nagy hűhót fogsz csapni, vagy letérdelsz imádkozni, úgy, hogy hiszed, Isten közbe fog lépni érted? Mennyi energiát és érzelmet pazarolsz el olyan dolgokra, amik sosem fognak megvalósulni? Olyan dolgokra, melyeket úgy sem tudsz irányításod alatt tartani? Még hány éjszakán át akarsz ébren forgolódni a plafont bámulva és azokon a dolgokon gondolkozva, amik esetleg talán megtörténhetnek? El tudod képzelni, mit érez ilyenkor Isten? Valld meg ezt az ígéretet: „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!” (Zsoltárok 4:9) (Forrás: www.maiige.hu)
A nap gondolata:
 Csak az imádságban érjük el az értelem, a test és a lélek teljes harmóniáját, ami a törékeny embernek megadja a rendíthetetlen erőt.

2013. november 29., péntek

2013-11-29

Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul… (Ézsaiás 40:29-31)
            Szoktál megfáradni? Szoktad erőtlennek érezni önmagad? Egyértelműen igen. Mindnyájunkkal megesik ez. Jöjj az Úrhoz! Ő megerősít. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én megnyugvást adok nektek.” – hívja magához Jézus az embereket. Meghalljuk hívó szavát? Ha még nem jöttél hozzá soha, akkor jöjj először, ha már voltál néhányszor, akkor jöjj rendszeresen, ha rendszeresen Jézust keresed, akkor meg ne lankadj benne, mert a Vele való kapcsolat javadra van.
            Találd meg Istenben az egyetlen, igazi, megbízható erőforrást! Pál apostol sem véletlenül írta: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” Tapasztalata volt ennek a mondatnak a valóságtartalma. Vizsgáld meg az életedet! Nézd meg, hogy honnan merítesz erőt! Elfáradni és ellankadni mindenki szokott, de ha az Úrban bízol, erőd megújul és szárnyalni fogsz. Naponta helyezd bizalmadat az Úrba és Ő naponta erősít meg téged!
A nap gondolata:
 Az imádságnak akkora ereje van, hogy meg tudja változtatni az ember lelkületét:
A szív keserűségét édessé teszi,
Az ostobát bölccsé,
A félénket merésszé,
A gyengét erőssé,
A vakot látóvá,
A hideget forróvá.

2013. november 28., csütörtök

2013-11-28

…minden tekintetben ő legyen az első… (Kol 1:18)
A közelmúltban Erőss Zsolt hegymászó tragikus esete sokakat késztetett véleményformálásra. Nem tudom, hogy te hogyan látod ezt a tragédiát. Egyházi kommentárokat, véleményeket is olvastam a közelmúltban e téma kapcsán. Megosztja a közvéleményt rendesen az ő esete. Küldetése volt? Ilyen az igazi férfi? Vagy felelőtlenséget csinált? Általában ez a három gondolat jellemzi a véleményformálókat. A magam részéről az utóbbit gondolom. A fontossági sorrendet kell ugyanis helyesen megválasztanunk életünkben. Melyik a fontosabb: megmászni a világ egyik legmagasabb hegycsúcsát vagy felnevelni a gyermekeimet? Érthetjük a hegymászásban rejlő kihívást, még ha sokunkat egyáltalán nem is érdekel a hegymászás, mert nem dobogtatja meg a szívünket, de nem fontosabb és nagyobb kihívás gyermeket nevelni? Nem hatalmas kihívás aktívan jelen lenni egy családban, mint férj és apa? Én nem ítélkezni szeretnék, mert nem is tehetem meg, tudom, ez Isten dolga. De melyik a nagyobb kihívás: megmászni egy 8.000 métertől is magasabb hegyet vagy jó házastársnak és szülőnek lenni? Az előbbi tagadhatatlanul híressé tehet valakit, az utóbbit nem sokan látják, de életeket formál. Hosszú távon. Ehelyett megözvegyült egy fiatal feleség és apa nélkül maradt egy 1,5 és egy 4 éves gyermek. Egy rossz fontossági sorrend következtében.
            Ma is sokan eltévesztik a fontossági sorrendjét életüknek. Más kihívást keresnek és elhagyják házastársukat és gyermekeiket. Pedig valakiknek mi jelentjük a világot… „A boldog házasság életünk fő műve kellene legyen. De miért nem az?” – tette fel a kérdést valaki. A boldog család is lehetne életünk fő műve. De miért nem az sokak számára? Mert mást, többet, nagyobbat akarnak felmutatni, de az ilyen embereknek legtöbb esetben romokban hever a családja, a házassága. Tényleg megéri?
A nap gondolata:
 Az imádság nélkülözhetetlen a személyiség legteljesebb kifejlődésében.

2013. november 27., szerda

2013-11-27

Más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. (1Kor 3:11)
Jézus a Hegyi Beszéd záró gondolatsoraiban szól arról, hogy aki hallja az Ő beszédét és cselekszi azokat, hasonló az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát, mert ha jönnek a záporok, az árvizek, a szelek, mégsem omlik össze, mert jó az alap. Az ember életéről mondja ezt Jézus. Jó-e az alap? Megingathatatlan alapja van-e életünknek? Ez csak a viharok, az árvizek idején derül ki. A te életednek is vannak viharai: betegség, gyász, munkahely elvesztése, tönkrement családi kapcsolat, kilátástalanság, nehéz anyagi helyzet és ezekhez hasonlók. Ezek a viharok nem kímélnek egyikünket sem. De ilyenkor mutatkozik meg, hogy jó-e életünk alapja vagy sem? Ha Krisztusra építünk, akkor az egyetlen stabil, szilárd alapra építünk és az élet minden viharában biztosak lehetünk felőle, hogy nem borítanak el menthetetlenül a hullámok bennünket. Ha nem Krisztus az alap, akkor csak idő kérdése, hogy bedőljön az épület, amit életnek nevezünk. De ilyenkor is van megoldás: elkezdeni Krisztusra építkezni. Te hol tartasz személyes életed építkezésében?
A nap gondolata:
 Az ima eredményeit mérni lehet a megnövekedett vidámságban, a nagyobb intellektuális képességben, az erkölcsi tartásban és az emberi kapcsolatok mélyebb megértésében.

2013. november 26., kedd

2013-11-26

Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul… (Ézsaiás 40:29-31)
            Áprily Lajos írja Menedék című versében:
S mikor völgyünkre tört az áradat
s már hegy se volt, mely mentő csúccsal intsen,
egyetlenegy kőszikla megmaradt,
egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten.   
            Minden sora értékes e versnek. Áradat. E kifejezés éles valósággal hasít bele ezrek életébe, hiszen néhány hete a dunai árhullám sokak életét és javait fenyegette. Sokan védekeztek a gátakon, odavezényelve vagy önként segítve küzdöttek emberekért, a károk minél inkább való csökkentéséért. Egy élet munkája vész el – mondják azok, akik egy-egy természeti katasztrófa kapcsán elvesztik a hajlékot fejük felől. Ilyenkor szembesül azzal az ember, hogy nemcsak az életünk múlandó, hanem mindaz is, amit megszerzünk életünk során. Igaza van a Bibliának: semmit sem hoztunk a világra, semmit nem is fogunk kivinni belőle. Az élet legnagyobb áradásai közepette is sikerül bíznunk az Úrban, az egyetlenegy kősziklában?
A nap gondolata:
 Nobel-díjjal jutalmazták az egyik orvost, aki ezt írta világhírű munkájában: „Az ima a leghatalmasabb energiaforma, amit az ember létrehozhat. Az ima befolyása az emberi értelemre és testre annyira kimutatható, mint a mirigyek kiválasztó képessége.”

2013. november 25., hétfő

2013-11-25

Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul… (Ézsaiás 40:29-31)
Az Istennel való kapcsolat feltölti az embert, de mi köt bennünket össze vele? Mi az a megfelelő vezeték, amely hozzákapcsolja az embert az Istenhez? Az imádság és a bibliaolvasás. Az imáról szoktuk énekelni: „könnyű sorsom terhe rajtam, ha imára nyílik ajkam”. Ez azt a nagy igazságot fogalmazza meg, hogy az ember, ha Istenhez kapcsolódik az imádság hullámhosszán, akkor kéri, kapja és elfogadja az Úr erejét teherhordozása idején. Az imádság az a része az Úrral való kapcsolatnak, amikor én szólok Hozzá, a Biblia olvasása és az igehirdetés hallgatása pedig a másik része ennek a kapcsolatnak, hiszen ilyenkor az ember engedi, hogy Isten szólítsa meg őt.
            Meríts erőt az Istenből! A Vele való kapcsolatból. Te honnan merítesz erőt? Ha valaki nem Istenből merít, akkor egy véges, egy kiapadó forrást használ. Sőt, tovább megyek: téves forrást használ. Persze sok minden és sok mindenki erőt tud adni: sport, anyagi javak, egészség, szülő, házastárs, gyerekek, unokák, barátok. És ha elveszítjük őket? Vagy csalódunk bennünk? Akkor honnan lesz erőnk? Az előbb felsoroltak komoly értékei lehetnek életünknek, de ezektől stabilabb, biztosabb, megbízhatóbb erőforrás kell. Egyetlen ilyen van: Isten. Te is általa töltekezel?
A nap gondolata:
 Az Imádkozás felélénkíti a lelket, feltölti szellemi és fizikai energiával, hogy eleget tehessen az élet kihívásainak.

2013. november 24., vasárnap

2013-11-24

Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul… (Ézsaiás 40:29-31)
Isten ad erőt a megfáradtnak, Ő teszi az erőtlent nagyon erőssé – fogalmaz mai Igénk. Te honnan merítesz erőt? Te honnan töltekezel fel? Mondok egy kicsit talán furcsának tűnő példát: az ember hasonlít a mobiltelefonhoz, vagyis rendszeresen szükségünk van feltöltésre, feltöltődésre. Azért, mert lemerülünk, mert a napi használat, vagyis tevékenységeink, munkánk, embertársaink leszívják belőlünk az energiát, ezért kell feltöltekezni. Tényleg hasonlítunk ilyen értelemben a mobiltelefonra. Rendszeres feltöltésre van szükség. De kevés, ha tudjuk, hogy van áram a konnektorban, még szükséges egy megfelelő vezeték, ami összeköti az áramforrást és a mobiltelefont. Ha ez nem történik meg, akkor csak idő kérdése és teljes lesz a lemerülés. Áramkimaradás esetén azonban hiába van megfelelő vezetékünk, vagyis töltőnk, hiába dugjuk be a konnektorba, nem fog történni semmi. A hívő ember tudja, hogy számunkra Isten ez az erőforrás, mely szüntelen feltöltekezést kínál. Ráadásul Nála nincs áramszünet, nincs olyan, hogy ügyfélfogadás szünetel, Hozzá bármikor jöhetünk, ha feltöltekezni óhajtunk. Te milyen gyakran töltekezel Isten közelségében?
A nap gondolata:
 Próbálkozás, kudarc, próbálkozás, kudarc... az egyetlen igazi kudarc, ha többé nem próbálkozol.

2013. november 23., szombat

2013-11-23

Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen.  (Ézsaiás 40:28)
            Istennél mindig van remény, van kiút. Igénk azt mondja az Úrról, hogy értelme kifürkészhetetlen. „Isten útjai kifürkészhetetlenek” – szoktuk mondani. Ez egy olyan mondat, amit vagy elhisz az ember, vagy legyint rá. Én most arra kérek mindenkit, hogy gondolja végig: mi lenne az emberrel – azaz velünk – ha Isten kiszámítható lenne, ha emberi logikánk szerint cselekedne mindig? Szerintem akkor felesleges lenne benne hinni, hozzá imádkozni. Sőt, a létezése is felesleges lenne. Az Ő Isten-volta lenne hiábavaló. De Isten nem ilyen. Nem kiszámítható, nem megérthető sok esetben… Az Úr egy valamit kér tőlünk: bízzunk Benne. De ezt minden körülmény ellenére is. Neked ez mennyire szokott sikerülni?
A nap gondolata:
Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat! Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg a tetteidet! Ügyelj a tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat! Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet! Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat! (Charles Reade)

2013. november 22., péntek

2013-11-22

Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az ÚR előtt, nem kerül ügyem Isten elé.  Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen.  (Ézsaiás 40:27-28)
            Az ember kétféleképpen kerülhet mélyre: bűnei miatt, vagy önhibáján kívül. Ez utóbbit nevezzük próbatételnek. A választott nép bűneinek következményeként került fogságba. Az Isten nélkül meghozott hibás döntéseink szintén bűnnek számítanak. De van, hogy az ember éli a maga tisztességes életét, azt, ami Istennek tetszik – még ha nem is egy bűntelen élet ez – és mégis történik vele valami olyan, ami lelkileg padlóra küldi. Mindkét eset elkeserítheti az embert, de a megoldás mindkét esetben Isten közelsége, a Vele való kapcsolat. Ezt nem értheti az, aki még nem él benne. De aki már benne él, az se értette addig, amíg nem került kapcsolatba Istennel. Viszont az Úrral való kapcsolat minden hívővé lett ember esetében az első lépéssel kezdődött. Az első lépés pedig az, hogy Isten szeret bennünket és ezért keres is bennünket. S van, hogy elkeseredéseinkben, lelki mélységeinkben talál meg. Ilyenkor az ember vagy végső elkeseredésében mintegy utolsó szalmaszálba próbál Istenbe belekapaszkodni, vagy megtagadja az Istent mondván, hogy nem is létezik, mert ha én ide, ilyen mélyre juthattam, az azt jelenti, hogy nem figyel rám, tehát nincs is.
Ha lelki mélységet élsz át, tarts önvizsgálatot! Nézd meg, hogy bűneid miatt mész-e keresztül dolgokon, vagy próbatételt szenvedsz el! Az előbbiben a bűnbánat, az utóbbiban a még erősebb Istenbe kapaszkodás a jó megoldás. Válaszd ezt, hogy megerősödj, hogy hited, jellemed formálódhasson! 
A nap gondolata:
Ha valami nem sikerül, az nem sikertelenség: ott kezdődik a munka. (Halász Péter)

2013. november 20., szerda

2013-11-21

Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az ÚR előtt, nem kerül ügyem Isten elé.  Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen.  (Ézsaiás 40:27-28)
Mai Igénk az Isten által kiválasztott nép, a zsidó nép fogságban élő tagjait szólítja meg. Krisztus előtt a VI. században járunk. A nép egy része tehát fogságban van. Büntetésből. Nem vették komolyan sem Istent, sem Isten akaratát, sem Isten figyelmeztetéseit. Istennek az a dolga, hogy megbocsássa a bűnt, hogy elnéző legyen, hogy szemet hunyjon a Neki nem tetsző dolgok fölött, főleg, ha övéi követik el. Ezt gondolták és ennek megfelelően éltek a zsidók. Tévedtek. És mindenkor tévednek azok az emberek, akik így gondolkodnak. Nem Isten van értünk, hanem mi vagyunk Istenért – ezt nem árt tudni.
            A babiloni fogságba jutott választott nép először csak megdöbbent. Tényleg megtörtént, amit Isten üzent a próféták által. De bennük volt a remény: nem tart ez soká, hamarosan vége lesz. Tévedtek. Újra. Minél régebb óta voltak fogságban, annál inkább megkopott a reménységük is. Nem kerül ügyünk Isten elé! Nem is látja, hogy mi történik velünk. Nem figyel ránk, elfordította rólunk tekintetét. Így gondolkodtak. Az így érző és így gondolkodó választott nép tagjait szólította meg az olvasott Ige. Mélyre kerültek lelkileg. Nagyon mélyre. Isten azonban szólt hozzájuk. Ha lelki mélységet élsz át, engedd az Urat a közeledbe! Megerősít és kivezet mélységedből!
A nap gondolata:
 A kudarc a tanítónk legyen, ne a temetkezési vállalkozónk... a kudarc késlekedés, nem pedig vereség... ideiglenes kerülőút, nem pedig zsákutca. (William Arthur Ward)

2013-11-20

„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm." (Zsoltárok 23:1)
Gyere velem, elvezetlek a világ legnépesebb börtönébe. Ebben a börtönben több lakó van, mint ágy. Több fogvatartott van, mint amennyi tányér. Több elítélt van, mint amit a rendelkezésre álló források biztosítani tudnának. Nézzük meg az elítélteket. Túlhajszoltak és alultápláltak.
A falak üresek, az ágyak pedig kemények. Nincs ennél zsúfoltabb és nyomasztóbb börtön a világon, sőt állandóbb sem. A legtöbb börtönlakó soha nem szabadul ki innen. Életfogytig tartó büntetésüket töltik egy nagyon rosszul felszerelt intézményben.
A börtön neve: KELL EGY.
Minden fogvatartottnak kell valami. Akarnak valami nagyobbat. Szebbet. Gyorsabbat. Vékonyabbat. Szűkében vannak valaminek.
Ó, ne gondold, hogy sokat akarnak. Csak EGY dolog kell nekik. EGY új állás. EGY új autó. EGY új ház. EGY új házastárs.
Amikor meglesz ez az EGY dolog, boldogok lesznek. És igazuk van – boldogok lesznek. Amikor megvan az az EGY dolog, akkor elhagyják a börtönt. De aztán... Az új autó illat elillan. Az új állásból régi munka lesz. A szomszéd nagyobb tévét vásárol. Az új házastársnak előjönnek a rossz szokásai. Rövid időn belül az ex-cellatárs visszatér a feltételes szabadlábról.
Hadd kérdezzem meg: börtönben vagy? Ha jobban érzed magad attól, ha többed van, vagy rosszabbul, ha kevesebbed, akkor a válasz: igen. Börtönben vagy, ha a boldogságod attól függ, amit lekötsz, vezetsz, eszel, vagy iszol. Börtönben vagy, ha az örömöd egy házhozszállításnyira, egy átszállásnyira, egy díjnyira, vagy egy átalakításnyira van.
„Természetesen az istenfélelem és az Isten helyes szolgálata valóban nagy haszonnal jár, de csak akkor, ha igazán elégedett vagy mindazzal, amid van" – írta Pál (1 Timóteus 6:6, Egyszerű Fordítás).
Amikor átadjuk Istennek az elégedetlenség ormótlan táskáját, ami mindenben akadályoz, akkor nem csak feladunk valamit, hanem nyerünk is valamit. Isten a batyunk helyett a hála könnyű, tökéletesen ránk szabott, szomorúság-ellenálló táskáját adja nekünk.
Mit fogsz nyerni a megelégedéssel? Lehet, hogy megnyered a házasságodat. Lehet, hogy értékes órákat nyersz a gyerekeiddel. Lehet, hogy visszanyered az önbecsülésedet. Lehet, hogy örömet nyersz. Lehet, hogy hitet nyersz, ami azt mondja: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm." (Zsoltárok 23:1)
Most próbáld lassan mondani: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm."
Még egyszer: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm."
És megint: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm."
Pszt! Hallod? Azt hiszem én igen. Nem vagyok benne biztos... de mintha a börtönajtót hallottam volna kinyílni...
Max Lucado (Forrás: www.ahitatok.hu)
A nap gondolata:
Isten nem szégyelli a múltadat, ha jelened és jövőd az övé. (Ecsedi Aladár)

2013-11-19

„Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet…” (1Timóteus 1:19)
Valaki azt írta: „Együtt kell élnem önmagammal, ezért olyan akarok lenni, akit szívesen ismerek; azt akarom, hogy minden nap képes legyek szembenézni önmagammal. Nem akarok úgy megállni a lenyugvó napban, hogy gyűlölöm magam azokért a dolgokért, amiket tettem. Emelt fővel akarok járni, azt akarom, hogy megérdemeljem az emberek tiszteletét. Itt, ahol minden a hírnévért és a gazdagságért való küzdelemről szól, szeretném, ha képes lennék szeretni magamat. Nem akarom, hogy ha magamra nézek, tudjam, hogy csupán hencegés, blöff és üres ámítás vagyok. Önmagam elől sohasem tudom elrejteni magam, látom, amit mások talán sohasem fognak látni; tudom, amit mások talán sohasem fognak tudni; magamat nem tudom átejteni, ezért, bármi is történjék, szeretném megőrizni önbecsülésemet és tiszta lelkiismeretemet.”
Őszinte hittel és jó lelkiismerettel szolgálni az Urat, ez az egyik legfontosabb dolog a keresztyén ember számára. Persze nem vagyunk bűntelenek, de törekednünk kell az Úrnak tetsző életfolytatásra napról napra. Nem önmagunkért, hanem Őérte…
A nap gondolata:
 Ha mások szava után indulunk, anélkül, hogy Isten színe előtt mérlegeltük volna, vajon Ő szól-e hozzánk általuk, menten hamis útra tévedünk.

2013. november 18., hétfő

2013-11-18

Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek. (ApCsel 17:22-23)
Hiszek, a magam módján! – hány ember mondja ezt. De a magunk módján való hit nem tart meg. Mert nem tud megtartani. Ha Krisztusban hiszünk, nem a magunk módján, hanem úgy, ahogyan Ő kijelentette magát a Bibliában, az bír megtartó erővel. Isten nem vallásos, hanem hívő embereket akar látni, ha ránk néz. Hogy mi a különbség a vallásos és a hívő ember között? Mondok néhány példát: Mindkettő hisz Istenben, de csak a hívő törekszik arra, hogy Isten szabja meg élete irányát. A hívő az Úr útját járja, a vallásos a saját útjához kéri – ha kéri – Isten áldását. A hívő rendszeres templomba járó, csak ritkán marad el az alkalmakról, a vallásos viszont csak akkor megy, amikor kedve tartja, vagy nagy szükségét érzi. Vagyis elég ritkán. A hívő naponta imádkozik, a vallásos, csak a bajban szokott Istenhez fordulni. A hívő naponta olvassa a Bibliát, mert Isten kijelentésének tartja, míg a vallásos ritkán veszi kezébe, ha egyáltalán kezébe veszi bármikor is.
Lehetne még sorolni a példákat, de nem teszem. Inkább arra kérek mindenkit, hogy gondolkodjon el saját hitét illetően, hogy mennyire van hitének és életének középpontjában az Úr Jézus Krisztus. Ő azt szeretné, ha rá építenénk életünket, mert egyedül Ő tud megtartani bennünket. Egyedül Ő tudja bűneinket megbocsátani, de egyedül általa van örök életünk is. Hiszed ezt? Ha igen, akkor hited, Krisztusod megtart téged! Ha nem hiszed, de szeretnéd, akkor keresd az Urat, amíg megtalálható, hívd Őt, amíg közel van! Térj Hozzá és az ebből fakadó áldásokat ne tartsd meg magadnak, hanem add át másoknak is, hogy az élő Krisztusba vetett hittel tudjanak élni és örök életük legyen Jézus által.
A nap gondolata:
Az Istent szerető lélek Istenen kívül mindent kevesell. (Kempis Tamás)

2013. november 17., vasárnap

2013-11-17

Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek. (ApCsel 17:22-23)
Pál az athéni prédikációjában előbb dicsér, majd elmondja, hogy kit is képvisel. Az ott élők számára még ismeretlen Istent, az önmagát fiában, Jézus Krisztusban kijelentő hatalmas Urat.
Jézus Krisztus ma is sokak számára ismeretlen. Ezért is látnia kell Jézus mindenkori tanítványainak – jelen esetben nekünk – hogy felelősek vagyunk azokért, akik még nem hallottak Jézusról. Nekünk kell szólni, bizonyságot tenni Róla. Nézzetek körül: mások bátran szólnak a saját hitükről, arról, ami ráadásul meg se tudja tartani őket, de hirdetik és terjed. A Sátán meg röhög a markába. Mi, akik Jézushoz tartozunk, nem hallgathatunk. Ránk bízta az Úr a bűnbocsánat és az örök élet üzenetét. Adjuk tovább! Pál ezt tette, de tudta, hogy nem elég vallásosnak lenni, valódi, élő hitre van szükség, mely Jézusra néz.
A nap gondolata:
Amint az áldozati állat és kenyér nem volt más, mint a többi, mégis szent volt, mert odaszenteltetett, az emberi szív sem lesz másneművé, mégis szent, ha az Úr oltárára helyeztetett. (Szikszai György)

2013. november 16., szombat

2013-11-16

Az athéniek és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak. (17:21)
Igénk azt mondja, hogy egyébbel sem töltötték idejüket az athéni emberek és az oda bevándorlók, csak azzal, hogy másokról jókat beszélgessenek. Mennyi elgondolkodtató kérdést tesz fel nekünk Isten Igéje! Mivel töltöd az idődet leginkább? Másokkal vagy másokról beszélsz szívesebben? Milyen emberek lakják azt a várost, ahol te élsz? Olyan vagy te is, mint ők, vagy általad jobb lesz lakóhelyed közössége? 
Mivel töltöd az idődet leginkább? Maradnék ennél a kérdésnél, már csak azért, hogy mélyebbre menjünk az Ige magunkra vonatkoztatásában. Nem érek én arra – szoktuk mondani bizonyos dolgokra. Van, aki ezt a templomba járásra mondja ki nagyon őszintén. Őszintén? Vagy inkább csak kifogásként? Szerintem az utóbbi. Hiszen arra érünk rá, amire rá akarunk érni. Oda megyünk el, ahová nagyon szeretnék, és azt tesszük meg, amit nagyon szeretnénk megtenni. Az esetek nagy százalékában legalábbis. De vajon ez mit jelent a lelki életünkre nézve? Mit jelent a templomba járásunk, a bibliaolvasásunk, az imádkozásaink kapcsán? Nem érünk rá ezekre? Vagy akarunk ráérni és szakítunk is időt az előbb elsoroltakra, mert érdekel bennünket? Ezt mindenki maga tudja, de nem kell ámítani sem önmagunkat, sem másokat azzal, hogy valami lelki dologra nem érünk rá. Inkább legyünk őszinték és mondjuk azt, hogy nem érdekel a dolog, nem akarok ráérni, van nekem fontosabb dolgom is attól. Csak általában még önmagunkhoz sem sikerül elég őszintének lennünk. Pedig megéri, ha szembe nézünk magunkkal, azzal, akik valójában vagyunk és azzal, amilyennek látszani akarunk mások előtt…
A nap gondolata:
 Sokkal könnyebb a helyes keresztény életről beszélni, mint az életünkkel megmutatni. (Szikszai György)

2013. november 15., péntek

2013-11-15

Az athéniek és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak. (17:21)
Ha egyszerűen szeretném megfogalmazni, hogy mi volt a kedvenc időtöltése az ott élő embereknek, akkor azt mondhatom, hogy a pletykálkodás. Más emberek élete érdekelte őket. Ez megdöbbentő, hogy manapság olyan méreteket ölt, hogy külön iparággá vált. Vannak újságok, melyek naponta vagy éppen hetente megjelenve pontosan erről, csak erről szólnak: kivel mi történt és miért az, mi van a háttérben… Televíziós műsorok is vannak, melyek kifejezetten erről szólnak. Vájkálnak emberek magánéletében. És ezt nagyon sokan élvezik: veszik ezeket az újságokat, nézik ezeket a műsorokat. Az ilyen emberek kevés értelmes dolgot csinálnak, ráérnek másokkal foglalkozni s valószínűleg jókat csámcsognak mások életén, miközben bizonyára az övék sincs túlzottan rendben. Tégy rendet előbb a saját életedben, aztán pedig szeress másokat és törődj másokkal, de ne a gyengéit kutasd és fürkészd embertársaidnak! Ez egy Krisztusközpontú életvitel által lehetséges. Sepregessünk csak a saját házunk táján és ne a másik portájának szemete érdekeljen bennünket! Vegyük komolyan Jézus szavait, mely szerint: „Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? … Vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát.”(Mt 7:3.5)
A nap gondolata:
Az élő hit, az amely képessé teszi az embert arra, hogy hajóját a jelen körülmények partjától eltaszítva, hullámzó tengerrel és tomboló viharral szembeszálljon, és akkor is állhatatos maradjon, mikor a Mester aludni látszik. – Az ilyen hit, mint a valódi drágakő, igen ritka.

2013. november 14., csütörtök

2013-11-14

Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek. (ApCsel 17:22-23)
Pár hónapja egy egyházi konferencián mondta valaki, hogy manapság nem a hitetlenség az, amivel küzd az egyház, hanem a hiszékenység. Egyetértek e véleménnyel. Ma nagyon hiszékenyek az emberek. Nagy a lelki éhség, de sokan rossz helyen keresnek, és nem találják a megfelelő forrást. Talán azért, mert mi, Krisztus követői, tanítványai nagyon csendben vagyunk, nem merünk bizonyságot tenni a Megváltóról. A tartsuk tiszteletben a másik hitét elv alapján inkább nem szólunk, amikor a másik egyértelműen tévutakat jár. Persze tartsuk tiszteletben a másik hitét, ne legyünk tolakodóak, agresszívek, de ne nézzük el, ha embertársaink a pokol, a kárhozat felé tartanak…
Mit tehetünk? Két dolgot mindenképpen: imádkozhatunk a tévelygőkért és bizonyságot tehetünk Megváltónkról, az Úr Jézus Krisztusról. Éljünk az Úr által elkészített lehetőségeinkkel!
A nap gondolata:
A hit nem jótéteményeket váró kancsal égre pillantás, hanem a lélek állapota, énünk beállítottsága Krisztussal, Krisztus iránt. (Luther Márton)

2013. november 13., szerda

2013-11-13

Lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. (2Tim 4:3)
Vannak országszerte ismert és keresztyén körökben is népszerű ezoterikus írók. Mindenkit arra kérek szeretettel, de felelősségteljesen, hogy ne olvassa műveiket. Az ilyen emberek ugyanis nem Krisztus követői, nem az Úr útján járnak. Ezt nem én mondom, hanem Isten Igéje mondja róluk. Én nem jövök ahhoz, hogy bárkiről ítélkezzem, de Isten Igéje megítél bennünket. Mindnyájunkat egyenként. A hitünket is, az életünket is… Higgyétek el, egyáltalán nem mindegy, hogy mit olvasunk, hogy mit veszünk a kezünkbe! Nagyon el lehet tévelyedni az Úr útjától és közben azt gondolhatjuk: a másik tévelyeg, nem én… Krisztus a mérce, Őreá nézz! Ne jól csengő nevű írók, szerzők jelentsék ki a nagy igazságokat számodra, hanem az élő Krisztus.
A nap gondolata:
 Az őszinte kétség mindig Jézusnál keresi a megoldást. (Victor János)

2013. november 12., kedd

2013-11-12

Lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. (2Tim 4:3)
A hitnek egy egészen veszélyes formája van terjedőben. Arról van szó, amikor valaki a nagy világvallásokból kezdi kiszedni azt, ami neki tetszik, összegyúrja, és valami olyat hoz létre, amiről azt gondolja, hogy fantasztikus, közben pedig minden csak az nem. Leginkább félrevezető, önmagát és másokat megtévesztő az ilyen ember. Helytelen ösvényen jár és másokat is arra terel. S nem kevesen vannak, akik így gondolkodnak és élnek, és igen hangosan próbálnak másokat is megnyerni ügyüknek. Óvatosan testvérek, óvatosan! Ez nem az Isten útja. Isten útja ugyanis Jézus Krisztus. Senki más. Ő mondta: én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis én általam.
A nap gondolata:
 A hit birodalma ott kezdődik, ahol a valószínűség országa véget ér.

2013. november 11., hétfő

2013-11-11

Miközben Pál Athénben várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal. (ApCsel 17:16)
Pál apostol tragédiának élte meg azt, hogy mennyi mindenben hittek Athén városának lakói. S valóban tragédia az, hogy ahogyan én hiszem, hogy Jézus Krisztus személyes Megváltóm, úgy nagyon sokan a pókokban, a négylevelű lóherében, a fekete macskában, a lekopogásban és egyéb balgaságokban hisznek legalább olyan odaadó módon. De van, ami ettől is szomorúbb: van, aki azt mondja, hogy ő hisz Istenben, hisz Jézusban és közben ehhez a hitéhez még valahogyan odakeveredik a babona, a horoszkóp vagy bármi más. Na, ez az igazi tragédia. Még pedig azért, mert az ilyen hit nem tart meg. Aki így hisz, sokat fog csalódni mégsem veszi észre magát, hogy mennyire ingatag alapja van hitének és ezzel együtt életének is. Ugye nem tartozol az ilyen kevert hitűek közé? Ha ismersz ilyen embert, imádkozz érte!
A nap gondolata:
Akkor leszünk mindenre képesek, ha van megbízatásunk és elegendő bátorságunk Istent szavánál fogni. (Spurgeon)

2013. november 10., vasárnap

2013-11-10

Miközben Pál Athénben várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal. (ApCsel 17:16)
            Ma ugyanez a helyzet, mint Pál apostol idejében, de lehet, hogy sokkal rosszabb. Miért is? Azért, mert sok ember sokféle dologban hisz és képesek ezeket egymással is vegyíteni. S ez utóbbi a legrosszabb. De nem rohannék ennyire előre. Néhány hete, amikor a facebookon – bár viszonylag ritkán tévedek oda – azt olvastam, hogy valaki megköszönte Istennek, hogy valami örömben, jó dologban részesült. Erre az első kommentelő azt írta: „Látod, mondtam neked, hogy a pók szerencsét hoz!” Ez csak egy kis ízelítő arról, hogy van, aki szerint életünk jó dolgai a szerencsét hozó pókoknak köszönhetőek. De ugyanígy vannak, akik szerint a kéményseprő hoz szerencsét, vagy éppen az alacsonyan repülő fecske miatt balszerencse fog érni bennünket, nem beszélve a fekete macskáról. De van, aki a horoszkópot olvassa el a létező minden fórumon és elhiszi azt, amit abban írnak. Mások lekopognak dolgokat, abban a hitben, hogy ha így tesznek, akkor tartóssá tehetik azt a jót, amiről éppen beszélnek. Ezek mind megmosolyogtató dolgok, de léteznek, sőt lehetne még tovább folytatni az előbbi felsorolást. Vannak a környezetedben az előbbiekhez hasonlóan gondolkodó emberek? Ne nyugodj bele! De vizsgáld meg önmagadat is: Neked nincs valami Krisztuson kívüli alapja életednek? Ne legyen, mert hatalmas tévedés az!
A nap gondolata:
Isten ígéretei telt korsójából csak a hit keze tölthet. A hitetlenség kilyukasztja a fenekét.

2013. november 9., szombat

2013-11-09

Miközben Pál Athénben várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal. (ApCsel 17:16)
Mindenkit tartson meg a maga hite! – mondta annak idején szülőfalumban egyik szomszédunk. Kétségkívül mindenkinek van hite. Valakiben, valamiben, valahogyan mindenki hisz, de megtart-e bennünket a hitünk? Meggyőződéssel vallom: akármilyen hit nem rendelkezik megtartó erővel. Egy olyan ember, aki komolyan veszi a Jézus Krisztushoz tartozást, vagyis hisz az Úr Jézusban, az pontosan úgy érez, mint Pál apostol, akiről azt írja igénk, hogy háborgott lelkében, amikor Athénba érkezve meglátta, hogy hányféle istenségnek vannak ott tisztelői és követői. Ez a háborgás felelősségteljes gondolkodást takar, ugyanis látta Pál, hogy mennyi mindenben hisznek az Athénban élők, de nem ismerik az élő Istent és az Ő egyszülött fiát, az értünk halált vállaló és abból feltámadó Jézus Krisztust. Legyinthetett volna az apostol: kit érdekel, hogy tévelyegnek, nekem már üdvösségem van és ez a lényeg. De nem ilyen önző módon gondolkodott, hanem minél többekkel meg akarta ismertetni a Megváltó Krisztust. Bennünk is ott van ez a háborgás, ha látunk tévelygő embereket, vagy nem érdekel mások örökkévaló sorsa?
A nap gondolata:
Nem a csoda a hit édesanyja, a csoda a hit gyermeke. 

2013. november 8., péntek

2013-11-08

Isten hatalma
„Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből.....De ha nem tenné is....mi a te isteneidet nem tiszteljük...” /Dániel 3,17-18/
Milyen nagy hitük volt ezeknek a zsidó fiataloknak, akik az életveszélyes fenyegetésre sem voltak hajlandók megtagadni Istenüket és idegen isteneket imádni. Közösségük volt az élő Istennel, többször megtapasztalták már életükben a segítségét. De nemcsak Istennel volt szoros kapcsolatuk, hanem egymással is. Imaközösségben voltak, felelősségteljes állásban dolgoztak. Amikor Dániel nagy döntés előtt állt, felkereste hittestvéreit, ezeket a halálra ítélt ifjakat /Sadrakot, Mésákot és Abednegót/ és  „...majd irgalomért könyörögtek a menny Istenéhez, hogy e titok miatt ne vesszenek el Dániel és társai a babiloni bölcsekkel együtt” /Dániel 2,18/. Az imádság erejével csodálatosan cselekedett Isten Dániel által, sok ember menekült meg a haláltól és dicsőítették Istent. Ez a megtapasztalás adott nekik erőt és merték vállalni még a biztos halált is Istenükért. Ezért a bátor kiállásért Isten megmutatta hatalmát, amit még a király is elismert. Ez a történet arra bátorít bennünket, hogy valljuk meg hitünket ma is e bűnös és parázna nép előtt, hiszen Isten keze ma sem rövidebb, mint akkor volt. Ígéretünk van arra, hogy ha Istennek engedelmeskedünk, akkor ő százannyit ad itt a földön, mint amennyit mi gondolnánk és a jövendő világban az örök élet várományosai lehetünk. Jó volna, ha minden nap úgy tapasztalhatnánk meg Isten hatalmát, ahogy a zsidó fiatalok. (Horváth Csaba)
A nap gondolata:
A hit nem érdem, hanem a lelkem kinyújtott karja, amelyikkel elfogadhatom Istennek minden ajándékát.

2013. november 7., csütörtök

2013-11-07

Bizalom
Bízzál! Kelj fel! Hív téged! /Márk 10,49/
A vak Bartimeus meggyógyításának történetéből való ez a mondat. A tanítványok biztatták Bartimeust, hogy a kérő kiáltást meghallgató Jézus üzenetét vegye komolyan. A hívást ne utasítsa vissza, hanem menjen! Jézus erre várt, hogy önként, kényszer nélkül lépjen közelebb hozzá. Hittel tette ezt meg. Jézus nagyra értékelte a hitét és kérését teljesítette: újra látott. Bartimeus hálája nem maradt el, mert követte Jézust. A gyógyulás útja ez: hallgatni az evangéliumot, a megérintés után vágyakozni Jézus után, a hívő testvérek biztatását komolyan venni és ezután ténylegesen elindulni Jézushoz, aki azonnal cselekszik. Ebben a folyamatban nem látunk semmiféle kényszert, erőszakos térítést, csupán hitet és engedelmességet. Ma is hív bennünket Jézus, de nem lármával, fenyegetéssel, hanem alázattal. A legfontosabb, hogy higgyünk Jézus Krisztusban! Oly sok mindenre csábít ma is a világ, felkínálja dicsőségeit: pénzt, sikert, hatalmat, élvezeteket. Ezek mind mulandóak, de nekünk a jövőbe, az örök életre, az üdvösségünkre kell tekintenünk, akkor a jelenünk is kiegyensúlyozott lesz, nem környékez meg a depresszió, félelem a világban. Jézus azt akarja, hogy a mindennapjaink itt a földön is boldogan teljenek. Teljenek meg igazi tartalommal, ne csak múljanak a napok. Ő tudja, mire van szükségünk, ezért megadja az anyagiakat, betegségünkből meggyógyít, mindezeket hit által ráadásként, ha mindenekelőtt bizalommal keressük az ő országát és igazságát. (Horváth Csaba)
A nap gondolata:
Rövidlátó hitetlenség tudja csak a veszélyt és a szükséget látni, a hívő lélek nyitott szeme látja az őrző angyalt és isteni segítséget. (Filius)

2013. november 6., szerda

2013-11-06

Alaptalan vádaskodás
„Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?” /János 18,23/  - ezt Jézus mondta.
„A zsidók ellen nem vétettem semmit... Ha pedig ezek alaptalanul vádolnak engem, senki sem szolgáltathat ki nekik” /Ap.Csel.25,10-11/ - ezt Pál apostol mondta.
Sokszor előfordul az életben, hogy a hívő embert alaptalanul vádolják: irigységből, féltékenykedésből, vagy egyszerűen többet várnak el tőle. Mi a teendő ilyenkor, amikor a napnál is világosabb, hogy nem jogos az elmarasztalás, a vádaskodások mögött nincsenek igazi érvek, azok egyfajta indulatból erednek, a vádló a maga lelkivilágát vetíti ki az Isten-félő emberre. Ezt a helyzetet próbálja megértetni velünk a fent idézett két ige, amelyek Jézus és Pál apostol szájából származnak. Először is, a hívő ember nem lehet „balek”, de legyen alázatos. Gondolkodnia kell, tisztában kell lennie a törvényekkel amelyek minden emberre vonatkoznak, hiszen ezek Isten tudtával és beleegyezésével születtek. Jézus és Pál mindig felemelték szavukat az igazságtalanság ellen. Tiltakoztak, amikor őket sérelmek érték, tudtukra adták vádlóiknak, hogy hamisan cselekszenek. Nekünk, hívő embereknek is hasonlóképpen kell cselekednünk, ha valami nem biblikus, az ellen fel kell emelnünk a szavunkat. Ha igazságtalanság ér bennünket, nem szabad álszerénységből meghunyászkodnunk, hanem bátran ki kell állni az Ige talaján megálló véleményünk mellett. Ez vonatkozik a mindennapi életünkre családon belül vagy a munkahelyünkön. Mindezeket viszont határozottan, Isten előtti alázattal mondjuk el. (Horváth Csaba)
A nap gondolata:
 A legjobb hegyi levegő a Golgota keresztjéről fúj alá.

2013. november 5., kedd

2013-11-05

Ki nekem Jézus?
Kinek mondanak engem az emberek? /Márk 8,27/
Jézus három évig járt-kelt az emberek között, tanított, elhívott, gyógyított, bizonyságot tett küldetéséről, világosan megmondta, hogy honnan jött, mi a célja ebben a földi világban. Fel is jegyezték mindezekből a legfontosabbakat, de korántsem tölti ki a teljességet, mert amit tett, „...maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket” /János 21,25/.
Ilyen előzmények után tette fel a kérdést Jézus a tanítványainak: „Kinek mondanak engem az emberek?”
Ma is feltehetnék ezt a kérdést 2000 év után, amikor már oly sok mindent írtak róla, kutattak utána, de úgy gondolom, a válasz hasonló lenne: nagy ember, humanista, vallásalapító, szociálisan érzékeny, avagy igazi próféta. De nem az a fontos, hogy mások mit mondanak róla, hanem az, nekem személyesen kicsoda ő? Ha Péterrel együtt ki tudom mondani, hogy Jézus Krisztus Isten fia, az én személyes Megváltóm, akkor helyesen értelmezem az Írásokat. Hiszen az egész Biblia rólam, az emberről és magáról Jézus Krisztusról, a bűneinkért szenvedő és megigazulásunkért meghalt, de feltámadott Megváltónkról szól. Ha ezt világosan látjuk és el tudjuk fogadni, akkor boldogok lehetünk, mint Péter, aki az élő Isten fiának mondta Jézust. A legfontosabb, hogy mi ma élő emberek az Írások alapján ismerjük meg Jézust és tanításait, fogadjuk be azokat, cselekedjük akaratát és magát Jézust hirdessük az embereknek, ne pedig róla beszéljünk, mint valamilyen jó ember, feltámadott próféta, a szegények megsegítője, a gazdagok ellenfele. Hittel kell elfogadnunk őt. (Horváth Csaba)
A nap gondolata:
Aki a Jézus Krisztus keresztjét nem értékeli nagyra, abban nincs meg a Krisztus lelke.

2013. november 4., hétfő

2013-11-04

Őrállók
Így szólt hozzám az Úr igéje: Emberfia! Őrállóvá tettelek téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben. /Ezékiel 3,16-17/
Kik az őrállók? Mindazok az emberek a gyülekezetekben, családokban, akiknek „igetöbbletük” van, szoros kapcsolatban állnak Istennel és folyamatosan kapják tőle az üzeneteket. Ezeket az embereket Isten felkészíti a szólásra, az ige iskolájába járatja őket, jól megrágatja velük az üzenetét és csak ezek után bocsájtja el térítő útjukra. Mindenkit meghatározott helyre küld, a kijelölt embercsoportokhoz, emberekhez. Így küldte el Isten Ezékiel prófétát Izráel házához, azokhoz, akik egy nyelvet beszéltek vele, ezért érthették világosan az üzenetét. Felelősséggel figyelmeztette Isten: ha nem szól a rábízottakhoz, akkor azok elpusztulnak, de a felelősség a prófétáé. Ha szól és hallgatnak rá, akkor megmenekülnek a haláltól. Ma is vannak őrállók. A családban a szülők, elsősorban az apák. A hitben járó apára van bízva a gyerekek lelki-testi nevelése. Bizony, számon lesz kérve, ha hallgat az evangéliumról és nem erősíti naponként gyermekeit Isten igéjével. A személyes példamutatás a leghatékonyabb ezen a területen. A gyülekezetben a lelkész elsősorban a felelős a rábízottak lelki épüléséért, de ugyanolyan felelősek a presbiterek is, akik őrállóként rendeltettek a közösség élére. Figyelni kell nekik a jó rendre és minden dolog ellen fel kell emelni szavukat, ami nem biblikus. Isten mindenkit számon kér a rábízottak felől, és aki nem teljesíti, azt haragjával sújtja. (Horváth Csaba)
A nap gondolata:
A Szentlélek eltereli figyelmünket magunkról. Meggyőz arról, hogy semmik vagyunk, és hogy Krisztus minden mindenekben. (Spurgeon)

2013. november 3., vasárnap

2013-11-03

Az Úr harcol népéért
Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az érc ajtókat betöröm, és a vas-zárakat leverem. /Ézs 45,2/
Amit megígért az Úr, azt meg is teszi. Nincs előtte lehetetlen. A választottaiért kiáll, mindenütt előttük megy. Hatalmas dolgokat cselekszik, az ő kezében van a világosság és a sötétség, ő teremti a békességet és a bajt, hogy az egész világ megismerje, nincs más Isten rajta kívül. Mindezeket a választottaiért cselekszi, hadd tudja meg az egész világ, hogy van Izraelnek élő Istene, aki előtte megy a rögös utakon. Nekünk, ma élő embereknek viszont van Jézusunk, akinek lábnyomába léphetünk, ő megy előttünk minden nap. Elkísér utunkon, tanácsol a mindennapi igéjével, ad mellénk emberi segítséget. Ha bajban vagyunk, kiálthatunk hozzá, ha kevés az erőnk, akkor harcol értünk. Megadja a napi szükségleteinket, a természetet is a mi javunkra teremtette. Ő tartja fent ezt a világot, nekünk csak hinni kell benne és figyelni az útmutatásait. Ha valóban rá tekintünk, akkor nagy dolgokat tapasztalhatunk meg. A legnagyobb az, hogy mindig bízhatunk benne, ígérete szerint nem hagy el. Napról-napra jól tart minket, megelégít mind testileg, mind lelkileg. Ez a biztatás vonul végig ezen az igeszakaszon, mert az Úr teremtett mindent és neki gondja van mindezekre.
Bajunkban véd és harcol értünk. (Horváth Csaba)
A nap gondolata:
Teljesedjetek be Szentlélekkel: Ez születési joga Isten minden gyermekének. (Ruth Paxon)

2013. november 2., szombat

2013-11-02

A Szentlélek vezetése
Saját füleddel hallottad a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le. (Ézs 30,21)
Isten folyamatosan szól népéhez. Régen a prófétákat használta fel, hogy közvetítsék az üzenetét.
Feljegyeztette velük, mikor mit mondjanak. Állandóan figyelmeztette őket, merre menjenek A helyes utat mindig megmutatta, ami az egyenes, se jobbra, se balra ne térjenek le. Tudta a nép, de gyakran letért róla. Ma is szól nekünk Isten Szentlelke által. Hogyan? Ha vele folyamatosan kapcsolatban vagyunk igéje hallgatása és olvasása kapcsán, akkor ad gondolatokat, melyek nem hagynak nyugodni. Ha ezeket követjük, akkor tapasztaljuk a következményeit, melyek azt bizonyítják, hogy jól értelmeztük az adott gondolatokat, nem csaltak meg. Ezt Isten mindig megerősíti, megpecsételi, nem hagy kétségek között. Próbáljuk ki. Olyan gondolatokat nem ad, amelyek törvénybe ütköznének, vagy más ember kárát idéznék elő. Ezek a gondolatok mindig megnyugtatóak, bizalomgerjesztőek és így jó lelkiismeretet kapunk. Sőt ad mellénk embereket is, hívő testvéreket, akik hasonlóképpen gondolkodnak. Ők mindig építőek, egyenesek, mert Szentlélek vezetése alatt állnak. Csodálatos megtapasztalásban lesz részünk, ha életünk zsinórmértékének a Bibliát tekintjük. Csak annak adja ezt meg, aki állandó kapcsolatban van vele, mindig függőviszonyban. Legyünk figyelmesek és akkor meg tudjuk különböztetni az igazat a hamistól és felismerjük a Sátán sugallatát, amellyel a lelkiismeretünk is ellenkezik. (Horváth Csaba)
A nap gondolata:
Amennyit a Szentlélek épít nálunk, annyi az arany, ezüst, drágakő az épületben. Amit saját magunk építünk: az mind fa, széna, pozdorja. (Kolb Sámuel)

2013. november 1., péntek

2013-11-01

Teherbírás
Egyszer majd kilazul a szilárd helyre erősített szög, letörik és leesik. Összetörik a teher, amely rajta volt. (Ézs 22,25)
Igénk a túlterhelésre kívánja felhívni a figyelmünket. Sok esetben előfordult már, hogy az erősnek vélt építmény összeomlott. Hallottunk épületekről, lakóházakról, hogy egyszerűen minden behatás nélkül összedőltek, maguk alá temetve sok embert menthetetlenül. Keresték a felelőst, vizsgálódtak, kiderült, hogy nem régen volt műszaki felülvizsgálat, de mindent rendben találtak. Elfáradt a szerkezeti anyag. Ugyanez megtörténik az ember életében is, egyszerűen elfárad az évek alatt és már nem tudja azt a teljesítményt nyújtani, mint korábban. A tárgyaknál is szükséges a folyamatos felülvizsgálat, az embernél is ugyanígy kell eljárni. Ha már csökken a teljesítő képesség, félre kell állni, át kell adni a helyet másoknak. Nagy kár származik abból, ha valaki görcsösen ragaszkodik hivatalához, állásához, eddig betöltött pozíciójához és nem adja át a helyét. Időben kell váltani, mindenki számoljon a teherbírásával, a jobban teljesítőnek ne álljon útjába. Milyen jó olvasni a Bibliát, amely erre a problémára is ad választ, figyelmeztet bennünket időben, ne várjuk meg, míg összetörik a teher, amely eddig szilárd helyen volt. (Horváth Csaba)
A nap gondolata:
 Soha nem fogod tudni, mire vagy képes, míg meg nem próbálod. (Bob Proctor)