2014-04-18

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. (Mt 11:28) Jöjjetek! – ezt halljuk számos irányból. Hívnak valahová, valamiért. De miért és hová hívnak bennünket? A leggyakoribb eset az, hogy ránk akarnak sózni valamit. Menjünk, mert ha kimaradunk, akkor lemaradunk. Minden eladó és kellenek a vevők. A kínálat félelmetesen nagy, sokkal nagyobb, mint valaha. Előfordul, hogy nem a pénzünk, hanem a lelkünk kell. Persze ez utóbbi sokkal nagyobb ár, mint a bankszámlánk vagy a pénztárcánk kiürítése, megcsapolása. Mondom ezt annak tudatában, hogy egyáltalán nem becsülöm le amazt sem. Jöjjetek! – szól a hívás rendezvények sokaságára. Hívnak telefonon, személyesen, emailben, szórólapon. Hívnak, csak menjünk és kínálnak sokszor valamit, amire egyáltalán nincs szükségünk. Jöjjetek! – ezt mondja az Ige is. Konkrétabban Jézus, mert Ő hív önmagához. Vajon hányan hallják az Ő halk és szelíd hangját? Jézus hívása nem egy a sok közül. Ez A HÍVÁS. Létfontosságú, életbevágó, hogy ezt meghalljuk-e és igent tudunk-e mondani rá. Te milyen gyakran tudod erre a jézusi hívásra azt mondani, hogy itt vagyok Uram, szólj, mert hallja a te szolgád? A nap gondolata: A világ jobban tudja, mint mi, hogy mi illik Isten népéhez. A keresztény embertől mindig megkívánja, hogy Istennek tetsző élete legyen, s megbotránkozik, szemrehányást tesz, és lenézi az olyan hívőt, aki méltatlan hitéhez.