2014-04-24

Békesség 1. Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. (Filippi 4,6-7) A békesség természetes velejárója kell, hogy legyen a Krisztus követőinek. Köszönésünk így szól: Áldás békesség! Egy gyülekezet gondnoka mondta egy alkalommal nekünk: „Lehetne a köszöntésünk inkább csak ennyi: Békesség, és akkor majd lesz áldás rajtunk!" Miért mondta ezt keresztyén testvérünk?  Miért kell mégis erre külön figyelmeztetnie Pálnak a gyülekezet tagjait? Azért, mert a békesség időnként eltűnik az emberből. Van egy mondás, amely szerint ha az embernek reggel baja van magával, akkor délutánra baja lesz az egész világgal. Magunkban keressük hát a békétlenség forrását először, kritikus szemmel önvizsgálatot tartva! És törekedjünk a békességre! Béküljünk meg egymással, hiszen Krisztus megelőző szeretete erre kötelez mindannyiunkat! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Az aztán a "híres" békesség, amelyet a mások igaztalansága vagy sérelem azonnal felborít. Az ilyen békesség elvesztése felett nem is érdemes sajnálkozni, hiszen egy fabatkát sem ér. (Trudel)