2014-07-16

Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. (Mt 1,19) Vannak igaz emberek, s vannak olyan emberek, akik az igazságukat igyekeznek bizonyítani. A két embertípus nagyon hasonlónak tűnik, ám valójában nem ilyen egyszerű a kérdés. Nézzük meg a különbséget József példáján át. Ahogy a Biblia írja, József igaz ember volt. S mint igaz ember döntött úgy, hogy jegyesét, aki kétes körülmények között gyermeket hordott a szíve alatt titokban bocsátja el. Megmentve ezzel Máriát s természetesen önmagát is az igen-igen súlyos következményektől. A Biblia korában, hiába volt valakinek jegyese ez nem jelentette azt, hogy szexuális kapcsolatban élhettek. A jegyességet amolyan nagyon szigorú „igény" bejelentésnek lehetett felfogni, amire pontosan olyan jogi törvények vonatkoztak, mint a házasságra. Ha valakiről kiderült, hogy jegyesének gyermeke lesz az nem csak az asszonyra, hanem a férfira nézve is könnyen válhatott kényelmetlenné. Az igazságát bizonyítani akaró ember azonban más logikával dolgozik, s minden bizonnyal a következő képen járt volna el. Nagy csinnadrattával és heves méltatlankodással vissza vitte volna az asszonyt az apjának. Hiszen egy igaz embernek nem lehet társa egy parázna asszony, aki már a jegyesi idő alatt megcsalta jövendőbeli párját. Sajnos ismerős egyenlet, hogy a saját igazságunk bizonyításának legjobb módja, a másik ember befeketítése… A Biblia igaznak tartja Józsefet. Annak ellenére, hogy igazságát nem kürtöltette maga előtt. József igazsága nem az emberek felől, hanem Isten szemszögéből érthető igazán. Életünk tele van olyan helyzetekkel, amikor igazságunkat és kegyességünket bizonyíthatjuk. Azt azonban szem előtt kell tartani, hogy az igazságunkat nem az embereknek kell bizonyítanunk, hanem Istennek. Az embereknek bizonyított igazság a legtöbb esetben a sérüléseink legfőbb forrása, míg az Isten előtt megtalált igazság egy állapot, ahol a sérülések megelőzhetők. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Az igazság nem fél a világosságtól. (Fosdick)