Keresés ebben a blogban

2014. július 18., péntek

2014-07-18

Megláncolva

Ha a Fiú megszabadít titeket, valóságosan szabadok lesztek. (János 8,36)
A középkorban élt egy híres kovács. Egyszer letartóztatták és börtönbe vetették. Egy idő múlva elhatározta, hogy megszökik. Megvizsgálta a láncot, nem talál-e rajta elvékonyodást, ahol könnyen széttörheti. Csakhamar eloszlott azonban minden reménysége. Rémülten fedezte fel ugyanis, hogy annak idején saját maga készítette ezt a láncot, ő pedig sokat adott arra, hogy olyan láncokat kovácsoljon, amelyet senki sem képes széttörni. Soha nem gondolta azt, hogy íme, a saját láncával volt megbilincselve.
Ez ugyanígy van a bűnössel is. Tulajdon keze kovácsolta a láncot, amellyel meg van kötözve – és olyan erős lánc ez, hogy emberkéz szét nem törheti. Csak egy lehetősége van a szabadulásra: Jézus Krisztus tudja széttörni csak a láncot - de csakis Jézus Krisztus!  Nála keressél segítséget nyomorúságodban. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

 A követő nemcsak csodálja Jézus személyét, de Úrnak is tekinti őt, akinek engedelmesség jár. A követő odaadja magát Jézusnak, akit csodál, és annak megfelelően alakítja életét, ami Jézus kérése a számára. A követő nem pusztán szemlélő és imádó, hanem tanítvány is. Egy élet követője. A követő nem vonja ki magát Jézus személyének hatása alól. Bizonyos értelemben a csodáló sem, de az ő esetében a hatás inkább esztétikai jellegű, olyasmi, mint egy műalkotás élvezete esetében. A követő ezzel szemben felszólítást hall, és a felszólításra válaszol is. Felkel, és követi Mesterét. (Sören Kierkegaard)