2014-07-30

Sem magasság, sem mélység Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. /Róma 8:39/ Az Úr ezt mondja a Hóseás próféta könyvében: „És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el." /2:18/. Eljegyzett minket örökre az Úr Jézus Krisztusban, és ez a szövetség közöttünk fel nem bontható. Olyan erős ez a kötelék, hogy semmi sem szakíthatja el. Lehet, hogy voltak időszakok, amikor elestünk, de Isten kegyelme és segítsége által ismét felállunk "Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek." (Péld.24:16). Ez a hit örömöt és biztonságérzetet ad, mindazonáltal törekednünk kell arra, hogy megálljunk "Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék." (1Kor.10:12). Pál apostol többek között a magasságot és a mélységet említi, melyek nem szakaszthatnak el Isten szeretetétől. Amikor mélységben vagyunk ott a kísértés, hogy elveszítsük a hitünket és reményünket az Úrban és magunkat sajnáljuk, magunkra figyeljünk. De Isten a mélységben is ott van velünk, hogy kiemeljen belőle. A magasságban pedig ott a kísértés, hogy elbizakodjunk, mintha már nem lenne szükségünk az Úrra. De az Úr a magasságban is ott van velünk, hogy megakadályozza/lerontsa a felfuvalkodottságot és megtanítson minket alázatosan járni Vele a magasságokban is. Ő mindenütt ott van velünk, még ha nem is látjuk, nem is érezzük. Ezt mondja Dávid is: "Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy." /Zsoltár 139:8/. És észre kell vennünk munkálkodását az életünkben, hogy megértsük mi miért történt, mire akar engem az Úr ezzel megtanítani. Megalázott? Lehet, hogy azért mert fel voltunk fuvalkodva. Nézzük csak meg Izrael történetet, Isten örök szövetséget kötött velük, mégis mennyire változatos dolgokon mentek át, a rabszolgaságon át a szabadulásig, az ígéret földjén át a babiloni fogságig, és még lehetne sorolni. De mindennek, amik velük történtek meg volt az oka és az értelme. Aki olvassa a Bibliát, az tudja, hogy mikor mire akarta Isten megtanítani a népet a velük történt eseményeken keresztül. De akkor is, amikor mélyen benne voltak a bűnben és esetleg már a büntetésben, Isten ezt mondta róluk: „Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek." /Jeremiás 29:11/. Ő tudja, hogy akiket elhív, az örökre szól és azokat meg is igazítja, még ha nem is sima úton, hanem mélységekkel és magasságokkal teli úton is. „Hű az, aki elhívott titeket és ő meg is cselekszi azt." /I.Thessz.5:24/ (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Mint ahogy a hitetlenek legnagyobb bűne a Krisztusban való életnek a megtagadása, úgy az Isten gyermekeinek pedig a Szentlélek által túláradó életnek a megtagadása. (Ruth Paxon)