2014-08-01

Lázár, jöjj ki! 1. Üzenetet küldtek azért a nővérek hozzá: Uram, íme, akit szeretsz, beteg. Amikor Jézus ezt meghallotta, azt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére van, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia. Jézus pedig szerette Mártát és annak nővérét és Lázárt. Amikor viszont meghallotta, hogy beteg, két napig azon a helyen maradt, ahol volt. (János 11,3-6) A történetet ismerjük, mire Jézus odaér Lázár már négy napja halott, de Jézus feltámasztotta őt a halálból. Emberi értelemmel felfoghatatlan volt akkor: miért nem ment Jézus segíteni azonnal a beteg barátján? Talán nem érdekli őt a sorsa? Nem szereti őt? De az ige azt írja:  „Jézus pedig szerette... Lázárt". Márta megjegyezte Jézusnak: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem." De Jézusban Isten értelme volt, és a Szentlélek megmutatta Neki a teljes képet, és nem csak a jelen problémáit látta, hanem hogy az Atya Isten hogyan fogja magát megdicsőíttetni ebben a tragikus eseményben. Gyötrő lehetett a testvérek várakozása: mikor jön már Jézus, hogy segítsen, hogy gyógyítson. de nem jön... túl későn jön. Isten azonban soha nem késik. És meg van rá az oka, ha látszólag késik: "monda nékik Jézus: Lázár megholt. És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higgyetek. De menjünk el ő hozzá!" Isten abban dicsőül meg, amikor az emberileg megoldhatatlan problémákat megoldja. Amikor a reménytelenből reményt fakaszt, a halálból életet. Ez hitet eredményez, megerősít. Milyen nagy a mi Istenünk és milyen véges a mi felfogásunk! Mennyire szükségünk van Őreá, és mennyire nem úgy segít, ahogy mi elgondoltuk, hanem sokkal hatalmasabb és dicsőségesebb módon! (Prókai Árpád) A nap gondolata:  A Szentlélek nemcsak bűnirtó tűzként akar hatni bennünk, hanem szívünket a Krisztusért lángra gyújtó tűz gyanánt is.