2014-08-04

Anna 2. „Egyszer Anna fölkelt, miután ettek és ittak Sílóban. Éli pap meg ott ült egy széken az Úr templomának az ajtófélfájánál. Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az Úrhoz, és keservesen sírt. Azután ezt a fogadalmat tette: Seregek Ura! Ha részvéttel tekintesz szolgálóleányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálóleányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálóleányodnak, akkor egész életére az Úrnak adom, és nem éri borotva a fejét! (1.Samuel 1,9-11) Meg is hallgatta őt Isten, hiszen ez volt a terve kezdettől fogva. Tőle volt a meddőség és Tőle volt a meddőség beszüntetése, Tőle volt a vágy Annában hogy Neki szentelje a gyermeket, és Öve is lett minden dicsőség. Amikor Anna régebben látta, ahogy Peninna vagy valamelyik asszony kisgyerekeivel játszik az udvaron, szívébe hasíthatott a fájdalom: hát nekem ez a boldogság sohasem adatik meg? De amikor Istenbe vetette bizalmát, hitét és az Ő dicsőségét, az Ő országát és igazságát kezdte keresni, akkor megadatott neki a földi boldogságon túl a mennyei boldogság is, hiszen melyik anya mondhatta el akkoriban: az én fiam Izráel prófétája. Anna azonban nem tekintett úgy a gyermekre: ő az enyém! Hanem úgy: ő az Úré! Milyen csodálatos bizonyság lehetett, hogy Anna kis fiú gyermekével, Sámuellel a Templomba megy és elmondja a főpapnak: Az asszony ezt mondta: Kérlek, uram! Az életemre esküszöm, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állt melletted, és imádkozott az Úrhoz. Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amivel hozzá folyamodtam. Ezért most én is, kérésemnek megfelelően felajánlom őt az Úrnak. Legyen egész életére az Úrnak ajánlva! És ott imádták az Urat. És aki odaszánja legkedvesebbjét az Úrnak, azt az Úr nem hagyja jutalom nélkül: És az Úr rátekintett Annára, s az teherbe esett, és még három fiút és két lányt szült. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Mit bánom az emberek ócsárló beszédét, ha Isten igazol?