Keresés ebben a blogban

2014. augusztus 5., kedd

2014-08-05

A mennyei látás 1.
„Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh, mely igen boldog!" (Példabeszédek 29,8)
Mi lehet ez a mennyei látás?
Én azokra gondolok, akik nem a láthatatlanokra, hanem a láthatókra néznek, akiknek nincs célkitűzésük, pl. hogy növekedjenek az Úrban, vagy, hogy gyümölcsöt teremjenek, hanem csak úgy vannak, elhomályosult szemük előtt a cél, hogy azért létezünk, hogy Istennek dicsőséget szerezzünk. Továbbá nincs mennyei kijelentés az életükben, mert nincs élő közösségük az Úrral és a testvérekkel, így minden igei tudásuk száraz információ marad csak. Általában megfigyelhetjük, hogy amikor a király istenfélő volt, akkor a nép is Istent félte, de amikor a király bálványimádó volt akkor elterjedt az egész országban a bálványimádás. Ezért nagyon fontos, hogy akik felelősséggel tartoznak a rájuk bízott nyájért, ne felejtkezzenek el a mennyei látásról, a lelki célkitűzésről, hogy a gyülekezet Istennek szolgáljon szentségben és szeretetben, nem pedig az, hogy a gyülekezet jól érezze magát. A cél nem az, hogy minél többen minél többször eljöjjenek az összejövetelekre, hanem az, hogy akik összejönnek az Úr nevében, azok teljesen odaszánjak magukat az Úr követésére. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

 Az emberi beszéd bölcsebbnek és vonzóbbnak tűnhetik, mint Isten szava, de nincsen benne élet. Az Isten Igéje, ha egyszerű is, mindenható, amilyen mindenható az, Akitől ered. (Spurgeon)