Keresés ebben a blogban

2014. augusztus 9., szombat

2014-08-09

Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt… (Efezus 5:15-16)
Egy bizonyos gyárban, ahol megkövetelik, hogy a munkások mennyi munkát végezzenek el egy bizonyos idő alatt, csengetnek bizonyos időközönként, és ezzel emlékeztetik a munkásokat az idő haladására. Az igazgató ezt így magyarázza: „A munkások jobban dolgoznak, amikor rájönnek, hogy a napi munkaidő kicsúszik a kezükből." Ugyanez igaz a lelkiekkel kapcsolatban is. Gyakran emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy az idő rövid. Jobban igyekszünk, ha tudjuk, hogy az idő kicsúszik a kezünkből. Gondolkodjunk el azon, hogy az időnket mire szoktuk használni: arra, amire Isten szerint kell? Jut elegendő idő az Úrral való kapcsolatra, az Ige olvasására és az imádkozásra? Vagy éppen ezeket soroljuk hátrább, ha nagyon összesűrűsödnek a teendőink? Osszuk be bölcsebben az időnket!

A nap gondolata:

 A legnehezebb fajta várakozás az, amikor te sietnél, Isten pedig nem. (Rick Warren)