Keresés ebben a blogban

2014. augusztus 31., vasárnap

2014-08-31

"Mert szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak nektek..." (Róma 1,11)

Beszédes az, hogy miért szeretné Pál látni ezt az eddig számára nagyrészt ismeretlen keresztyén gyülekezetet. Azért, hogy valamilyen lelki ajándékot adjon nekik. Adni akar.
Sokszor csak akkor vágyunk egymás társaságára, ha kérni és kapni akarunk valamit. Megváltozik a tekintetünk, a hangszínünk és másképp fogalmazunk, ha kérünk. De ha valaki azért keres, hogy tőlünk kérjen valamit, nem szívesen nyitunk ajtót, talán még a telefont se vesszük fel. Jézus útmutatása egyértelmű, és a testi és a lelki dolgokra egyaránt vonatkozik: „Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék."
Pál adni akar - hogy pontosan milyen lelki ajándékot, azt nem írja meg. De azzal, hogy így fogalmaz, egyértelművé teszi, hogy amit adni tud, azt Istentől kapta.
Ez a keresztyénség nagy szabadsága: az adni tudás és adni akarás. Az elengedés és a megosztás képessége. Ha Istentől kaptam valamit, és Ő indít arra, hogy adjak, akkor attól én nem leszek szegényebb. Anyagilag sem, de lelkileg sem! Sokszor lelki javakat nehezebb átadni: szeretetet - olyannak, aki nem szeretetreméltó; megbocsátást - annak, aki talán bocsánatot sem kért; türelmet - annak, akihez sok kell; békességet - annak, aki nyugtalan.
Pál az adni akarás indulatával vágyik Rómába! Vajon mi hogy viszonyulunk ahhoz a közösséghez, amibe beletartozunk? Tudjuk-e, merjük-e adni időnket, erőnket, tudásunkat, szeretetünket, pénzünket? Vagy inkább csak kapni akarunk, és elvárjuk, hogy kiszolgáljanak? (Bodnár Máté)

A nap gondolata:

Ne gondolja senki, hogy amit másokért tehet, vagy amit másoknak adhat, az jelentéktelen semmi csupán, s a fáradságot sem éri meg. Sok apró patak is hatalmas folyammá egyesül.