2014-09-17

Szégyelled az Urat? Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében. (Lukács 9:26) Vannak helyzetek, melyekben nem merjük felvállalni, hogy az Úrhoz tartozunk. Akármit hozhatnánk fel mentségünkre, kár szépíteni: ilyenkor szégyelljük Őt. De ki előtt? Barát, ismerős, munkatárs, főnök, nagyhangú vagy a saját véleményét erőteljesebben képviselő embertársunk, netán egy családtagunk előtt? Szégyelljük Jézust és a hozzátartozásunkat bárki előtt? Gondoljuk végig: jól van ez így? Bizonyára érezzük, hogy egyáltalán nincs. A hitünkkel van baj. Túlságosan gyenge még, ha nem merjük felvállalni azt, hogy az Úr gyermekei vagyunk. Lehet ez pillanatnyi megingása hitünknek, vagy tartós gyengesége, de ennek következményei lesznek: Urunk is szégyellni fog bennünket. Gondolj bele: neked, hogy esne, ha Jézus szégyellné, hogy Te őhozzá tartozol? Visszajön dicsőséggel és a kitörő öröm és boldogság helyett azt kapjuk, hogy szégyell bennünket. Ugye milyen fájdalmas ezt még elképzelni is! Ahhoz, hogy ne így legyen, vállald Őt minden körülményed közepette… A nap gondolata: Te magad légy az a változás, amit látni szeretnél a világban. (Gandhi)