Keresés ebben a blogban

2014. szeptember 18., csütörtök

2014-09-18

"Péter, Jézus Krisztus apostola, Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia szórványában élő jövevényeknek, akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése szerint a Lélek megszentelő munkája által az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre: Kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen."   (1 Péter 1,1-2)

Péter, Jézus Krisztusnak apostola, az egyik a kiválasztott tizenkét tanítvány közül, akiben a Szentlélek tisztogató munkája annyira nyilvánvaló lett, hiszen ez az a Péter, akit sokszor emberi indulatai, érzelmei vezéreltek, de aki mindig megbánta botlásait és Isten segítségével és kegyelme által ismét tiszta lappal indulhatott.
A Biblia nem szépíti a dolgokat, hanem az igazságot közli mindenről és mindenkiről. Ezért tudhatjuk, hogy Péter csak egy egyszerű ember volt, mint mi, akit Isten kegyelme kiválasztott, hogy hatalmasan munkálkodjon benne és általa és ehhez megadta neki a szükséges leckéket, a szükséges erőt és kijelentéseket.
Ez a Péter, akinek életében nyilvánvalóvá lett Isten eleve elrendelése, mely által egyedül Istent illeti a dicsőség, hiszen ember ebbe bele nem szólhat, ő maga is ezzel kezdi levelet a különböző területekre elszéledt testvéreknek, akiket az Úr eleve elrendelt, kiválasztott. És mire választattak ki? „engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre" ... „Lélek megszentelő munkája által". A megigazulásra Jézus Krisztus vére által, mely eltörli minden bűnünket, és amely lehetővé teszi számunkra, hogy az Atya magához fogadjon bennünket. Engedelmességre, hiszen mikor megtértünk, Isten a szívünkbe írta be az Ő törvényét, hogy azokat cselekedjük, amik Neki kedvesek, es amik dicsőséget szereznek Neki. Ezeket azonban nem tudjuk saját erőnkből megtenni, csakis a Szentlélek által, ezért fontos hogy Péter megjegyezte: „Lélek megszentelő munkája által". (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

 Két dolog van, amit többnyire csak visszatekintve ismerünk fel. Az ostobaság az egyik. A másik az alkalom, amit elmulasztottunk. (Stephen King)