Keresés ebben a blogban

2014. szeptember 24., szerda

2014-09-24

„Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között, hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor." (1Péter 1:6-7)

A közelmúltban egy nőtestvér sírt a problémája miatt. De nem úgy imádkoztam érte, hogy Uram, oldd meg a nőtestvér problémáját, hanem úgy, hogy Uram, add, hogy ezáltal a próba által a testvérünk közelebb kerüljön Hozzád, jobban megismerjen Téged, és megerősödve jöjjön ki ebből a dologból akármi is lesz a dolog vége.
Sokszor azt hisszük, hogy csak akkor lesz minden jó, hogy ha ez a bizonyos dolog megoldódik, és így szem elől tévesztjük Istennek tökéletes tervét velünk, hogy e probléma és hiány által minket közelebb húzzon Magához, akkor is, ha nem oldódik meg ez a dolog vagy nem úgy, ahogy képzeltük. Milyen sokat veszítünk így! Pedig ez a hit próbája is. Minden egyes hívő életében vannak ilyen próbák, mint Izrael fiainak is a pusztai vándorlás során:
„És emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?" (5 Mózes 8:2).
Mindenkinél az érzékeny ponthoz nyúl az Úr, a számunkra drága dologhoz hogy nyilvánvaló legyen, ahhoz a dologhoz ragaszkodunk inkább vagy az Úrhoz. Ha a legdrágább dolgot is az Úr kezébe sikerül tennünk, akkor fájdalmas úton bár, de hitünk győztesen csillogva kerül ki, mint egy gyémánt. Hitünkért, amely legyőzte e világot Jézus Krisztus megjutalmaz bőségesen. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

  Pál azt mondja: „A betű megöl, a Lélek viszont megelevenít." Ha az a bibliai Ige csak bebiflázott betű, aminek az ellenkezőjét látják az életünkben, az megöl, és joggal tartanak képmutatónak bennünket. De ha valaki életünkből Krisztus levelét olvassa, azt a Lélek megeleveníti. (Gyökössy Endre)