2014-10-07

Hálaáldozat Az ezekből készült ételáldozatot vidd el az ÚRnak. Vidd oda a paphoz, az pedig járuljon vele az oltárhoz. Vegye ki a pap az ételáldozatból az áldozat emlékeztető részét, és füstölögtesse el az oltáron. Kedves illatú tűzáldozat ez az ÚRnak. (3Móz 2,8-9) A hálaáldozat akkor őszinte, amikor békességet teremt a bensőnkben. Nem kötelességszerű-, hanem jókedvű, harmóniát teremtő cselekedet. Mint azé az idős emberé, akit minden reggel megmosolyogtak, amikor reggelenként végigsétált a tengerparton és sirályokat etetett. A turisták elnézően kuncogtak; szegény, nem tudja, hogy mit csinál, mire költi a pénzét! A népszerű üdülőhely állandó lakói azonban tudták, kit rejt a görbülő háton már lötyögő pilótadzseki. Eddie volt, a nemzeti hős, aki ellenséges találatot szenvedve, 1942-ben gépének személyzetével és utasaival együtt a tengerbe zuhant. Harminc napig, két mentőtutajon ringatta őket a Csendes-Óceán, amíg rájuk találtak. Nyolc nap után elfogyott az élelmük. Eddie Rickenbacher minden napnak egy bizonyos idejében imádkozott. Azon a délutánon már alig bírták elviselni az éhséget. Eddie az ima befejezését követően arcára tette sapkáját és ledőlt pihenni. Abban a pillanatban egy sirály szállt le, közvetlenül mellé, a mentőtutaj szélére. Senki sem moccant. Mindenki Eddire figyelt. Tudták, vagy a sirály, vagy ők halnak meg. Eddinek sikerült elkapni a madarat. Néhány apró falat mindegyiküknek jutott belőle. De nem ez volt a lényeg, hanem a bensőségek! A mentőtutajhoz tartozó felszerelés része volt néhány horgászbot és horog. A sirály ehetetlen belső részeit azonnal feltűzték és órák alatt több halat sikerült fogniuk, amik aztán újabb csalit jelentettek. Egyetlen sirály mentette meg az életüket. A tengerparton, haláláig, minden reggel sirályokat etető öreg embert meg lehetett mosolyogni, de akik ismerték a történetét, azok megkönnyezték, amikor csak feltűnt a viseltes pilótadzsekiben. Mert ahogy tudott, hálát adott annak a 1942-ben értük meghalt sirálynak. Jézus nem véletlenül szállt le közénk. Jézus nem két-tutajnyi embernek mentette meg az életét. Jézus feláldozta magát azért, hogy amikor az életünk hajója eltűnik a sírban, se előtte mi, se akkor, a hozzátartozóink ne maradjanak reménység nélkül. Tudjuk, mert leírták, ránk hagyták az ő tanítványai: megmenekültünk! Halálunk pillanatában jön értünk a mentőhajó és átvisz bennünket oda, ahol Jézus vár. Vár mindenkire, aki még büszkén evez, vár arra, aki már tudja, léket kapott a csónakja, vár arra, aki már csak lebegve várja, hogy jöjjön érte Megváltó. (Kereskényi Sándor) A nap gondolata: A félelmet és a reményt jobban megszoktuk, mint hogy benne legyünk mindannak a kellős közepében, amit reméltünk, vagy amitől féltünk. (Lars Gustafsson)