2014-10-15

Istenünk szereti az embert „Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy mindenki megtért a maga gonosz útjáról, megbánta Isten, hogy pusztulásba akarta dönteni őket, és nem tette meg." (Jónás 3,10) Féltőn szerető Istenünk van, és ez igen nagy biztonságot ad nekünk. Az ember bűnt bűnre halmoz, meggondolatlanul cselekszik, eltér az isteni parancsolatoktól, megy a maga feje után, és csodálkozik, ha rosszul megy a dolga. Isten viszont figyeli az embert és próbálja jó útra téríteni. Régen ezt próféták által rendezte, küldött olyan szolgát, aki nyíltan felfedte az elhajlásokat. Így indította el Ninivébe Jónást is, aki erőteljesen és határozottan szólt a mélyen bűnben levő néphez: elvesznek, ha nem térnek meg rettenetes bűnös útjukról. Isten már elkészítette a veszedelmet számukra, de még adott nekik egy utolsó esélyt. És komolyan vették a figyelmeztetéseket: bűnbánattal böjtölt a király, a nép, még az állatok is. A következmény pedig az volt, hogy Isten nem pusztította el a megtért város lakóit. Isten a bűnös embert Jézus Krisztusban váltotta meg, hiszen benne jelent meg az üdvözítő kegyelme, azt bizonyítva, hogy minden körülmények között szereti az embert. Nekünk ezt viszonoznunk kell, meg kell tagadjuk a hitetlenséget, a világi hitványságokat és józanul, igazságosan, kegyesen kell élnünk a világban. A feltétel nélküli hit, remény vezessen bennünket, és törekedjünk a jó cselekedetekre. (Horváth Csaba) A nap gondolata:  A hit tehát Istennek különleges adománya kétféleképpen is: azért, mert az emberi elmét megvilágosítja az isteni igazság megértésére, másrészt azért, mert a szívet abban megerősíti. A Szentlélek ugyanis a hitnek nemcsak megkezdője, hanem azt fokonként növeli is, mindaddig, amíg az a mennyek országába nem vezet bennünket. (Kálvin János)