Keresés ebben a blogban

2014. október 20., hétfő

2014-10-20

Akadályok a megtérésben

Bizony miattatok gyalázzák Isten nevét a népek között... (Rm 2,24)

Izrael népének történetében többször olvashatjuk a Bibliából, hogy „gyalázatossá tettetek a népek között, amerre csak jártatok." (Ezékiel 36,22). Bizony sokszor Isten népe az akadálya annak, hogy a kívülállók, akik sóvárogva várják az Isten népének a megjelenését, nem jutnak hitre. A világ fiai tudják, hogy milyenek legyenek az Isten gyermekei. Ezért jön az a megalázó kritika, hogy neked ezt nem lenne szabad csinálnod, vagy az a gyakran elhangzó megjegyzés: ebből én nem kérek, vagyis én ilyen hívő nem szeretnék lenni. Ha így viselkedünk a világ szemében, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy nincsenek körülöttünk megtérések, vagy az, hogy kiürülnek a templomok. Vágyunk mindannyian a megújulásra, az egyházunk jövő képéről beszélünk, kinek milyen feladata legyen, stratégiákat állítunk fel, zsinati határozatokat hozunk annak érdekében, hogy számban gyarapodjanak a gyülekezetek, de csak a stagnálás az eredmény, rosszabb esetben a fogyás. Nem vonzó az egyházunk a világ számára. Miért? Azért, mert maga az Isten népe nem képes megújulni. Ezért szükséges, hogy elkötelezettek legyenek az Isten ügyét komolyan vevő egyházi elöljárók. Akik nem Jézus Krisztus tanítását helyezik igehirdetésük és életük középpontjába, és nem aszerint élnek, azok csak ártanak az egyházunk ügyének, megújulásnak, a bűnökből való megtérésnek. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Mi kegyesek, nagyon vonzódunk ajkunkkal a nagy, nehéz szavakhoz: hit, szeretet, alázatosság, engedelmesség, igazság, tisztaság. Ha azonban egyszer nagyítóüveg alá tennénk magunkat, megdöbbennénk.