2014-10-22

A kegyelmes Isten vezetése „Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad."(Mikeás 7,18) Isten annyira szeret bennünket, hogy még a hajunk szálát is számon tartja. Folyton kegyelmével vesz körül bennünket, aki keresi az ő akaratát, annak megmutatja. Aki rábízza magát, gondolkodásában vezérli, hagyja, hogy végezze munkáját, ha elvéti, akkor nyugtalanítja, megszólal a lelkiismerete, inti, ne folytassa tovább. Ez a kegyelem. Csak úgy maguktól jönnek a gondolatok, amelyek tettekké formálódnak. Ennek a vezetésnek viszont az az alapja, hogy állandó összeköttetésben legyek Istenemmel. Ő megmutatja, hogy mi nekem a jó, mi válik hasznomra, azaz, ahogy a Mikeás 6,8-ban olvashatjuk: „.... élj törvény szerint, törekedj szeretetre és légy alázatos Isteneddel szemben." Ha ezek szerint élünk, betartjuk az Isten által adott társadalmi törvényeket, a felebaráti szeretetre törekszünk, és gyakoroljuk az alázatosságot, elsősorban Istennel szemben, akkor számíthatunk az ő kegyelmére, így a helyes úton vezérel. Viszont nem spórolhatjuk meg az előtte való naponkénti elcsendesedésünket. A napközben végzett munkánkban ezt az időt azonban többszörösen visszakapjuk, mert nem lesz holt idő, felesleges meddő szaladgálás, hanem örömmel látjuk, hogy kegyelmesen vezet bennünket Isten minden lépésünkben. (Horváth Csaba) A nap gondolata: Isten állandóan felénk nyújtja kegyelmi jogarát. (Spurgeon)