2014-10-29

Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között, különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet?! (1Kir 3:9) (Olvasandó az 1Királyok 3:1-15) Az uralkodása kezdetén hallatlan lehetőség előtt álló fiatal király, magától Istentől kap egy bianco-csekket: bármit kér, megkapja. Ti mit kérnétek? Rengeteg ötletünk van, nem? Salamon végiggondolja a dolgot és megtalálja a legtöbbet! Mert mi is ő? Király. Mire van szüksége egy királynak? Arra, hogy kormányozza a népét. Ahhoz mi kell? Bölcsesség. Hát, akkor, ha bármit lehet, akkor azt kell kérni! De jó lenne ezt megtanulni! Az ima-kéréseinket. Milyen helyzetben vagyok? Ehhez mi szükséges? Akkor azt kérem Istentől, mert azon lesz áldás. Aztán a többi már ráadás! Salamon is megkapta. Nem az ellenségei életét, nem hosszú életet, nem gazdagságot kért, mégis „bejött" neki mindegyik. Miért? Mert jó volt, helyénvaló volt az „alap-kérés". Arra volt a legnagyobb szüksége. A posztja betöltéséhez szükséges bölcsességre. Meghatározhatatlanul nagy bőséggel kapott belőle. Erre jött a ráadás. Gazdagság, biztonság, békesség. Az életet megpróbált, kipróbált Salamon bölcs volt. De figyeljünk csak! Nem azt jegyezte fel, nem az van a Bibliában, amire ő jött rá. Nem. Az Istentől nyert bölcsesség kivonatát hagyta népére, utódaira, szent tekercseket olvasó, hitbeli örököseire. Mireánk is. Azt, amit az Úr bízott rá – átadásra. Mireánk is - átadásra. (Kereskényi Sándor) A nap gondolata:  Hiszek abban, hogy van egy bölcsesség, mely vezérli az életem, és hogy az életemnek nem kell hasonlítania senki máséhoz, hogy jól érezzem magam, és teljes, sőt sikeres életet éljek. (Ken Wilber)