2014-11-02

Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé. (2Kor 5:10) Ha nem vette észre az Adóhivatal, akkor rendben van. Ha megúsztam az ellenőrzést, akkor nincs baj. Ha nem látta senki, akkor meg se történt. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok sok emberben élnek. Pedig hatalmas tévedés, amikor az ember ilyenekkel áltatja magát. Van ugyanis Valaki, aki mindent lát. Igen, Isten az. Ahogyan egyik református énekünk fogalmaz: „Ha a világ nem tudná is számos bűnömet, Te előled elrejtenem semmit sem lehet." Olyannyira nem lehet elrejteni Isten elől semmit, hogy egyenesen számot is kell adnunk  mindenről: szavainkról éppen úgy, mint a tetteinkről és a mulasztásainkról. Isten ítélőszéke elé kell odaállnunk egyszer. Bűnösök vagyunk, naponta áthágjuk Isten törvényeit, tehát nem túl biztató a gondolat, hogy Isten ítélőszéke elé kell állnunk egykor. Vagy mégis van valami, ami reményt és bizakodást nyújt? Igen, van. Az, hogy Krisztus érdeméért elkerülhető a kárhoztató ítélet. Az Ige azt mondja: Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. (Rm 8:1-2) Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. (Jn 5:24) De ezek az Igék ne könnyelmű és felelőtlen életre sarkalljanak, hanem felelősségteljes és Isten iránti hálás életre. A nap gondolata: Isten nem olyan kegyelmet ad, melyet nekünk kell megőrizni, hanem olyat, mely minket őriz meg.