Mert ha megvan a készség, az aszerint kedves, amije kinek-kinek van, nem aszerint, amije nincs. (2Kor 8:12)
Mai Igénk abból a szakaszból való, melynek az a címe az újfordítású Bibliában, hogy Krisztus példája legyen a gyülekezeti adakozás mértéke. A keresztyén ember számára Krisztus a példa mindenben – ez a gondolat rendben is van, de a folytatás is? Hogy mire gondolok? Arra, hogy a manapság önmagát Krisztus tanítványának tartó emberek gyülekezetbe járnak és adakoznak is? Természetesen igen, mondhatjuk nagyon sokan, és az a jó, ha mindez természetes a hívő életünkben. Ám egyre többeknek nem az. Vajon ők hogyan gondolják az Isten népéhez való tartozást és az adakozásban való részvételt?
Én most azokhoz szeretnék szólni, akik tagjai egy gyülekezetnek, akik láthatóan is odatartoznak Isten népéhez, mert közösséget vállalnak más, hozzájuk hasonló, bűnös, de kegyelmet nyert emberrel. Hogyan adakozunk? Mi a mértéke adományainknak? Az Ige azt mondja: amink van, abból adjunk. Ez olyan egyértelműnek tűnik, de nem így szoktunk cselekedni? Időnként nem. „Adnék én, ha több lenne." „Ha megnyerném a lottó ötöst, sokat adnék." Ebben a témakörben ez két jellemző gondolat. Két jellemzően téves gondolat és van még jó néhány ilyen. Ugyanis amink nincs, abból nem adhatunk. Amink van – legyen az emberileg sok vagy kevés – abból adjunk jó szívvel, Isten iránt hálás lélekkel. Ilyen a gyülekezeti adakozásunk? Ne másokhoz mérd adományaidat, hanem ahhoz, amit nálad helyezett el az Úr…
A nap gondolata:
Aki a mennyben aratni akar, annak a földön vetni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése