„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." (2Kor 12:9)
Ha gyógyulást kapsz betegségedből, légy hálás az Úrnak érte. Ha nem kapsz gyógyulást, akkor pedig a kegyelemért légy hálás, mely megtart a szenvedés idején is. Mert Isten a szenvedéseiddel együtt is használni akar. Csak ezt fel kell fedeznie a szenvedőnek. S ez nehéz feladat. Pál apostol belefásulhatott volna a szenvedésbe és mondhatta volna, hogy Uram, ha nem gyógyítasz meg, akkor én nem megyek sehová, egy ilyen nyomorult ember minek és hová mehetne a Jézusról szóló örömhírrel? De nem mondta, mert a saját nyomorúságánál nagyobbra tartotta és többe nézte az Úr kegyelmét, melyben részesült.
A szenvedés könnyen megkeseredetté teheti az embert. Ennek az az oka, hogy erősebben fókuszálunk önmagunkra, mint Istenre. Nagyobbnak látjuk a saját gyengeségünket, mint Isten erejét és kegyelmét. Ilyenkor át kell helyezni a hitbeli fókuszt önmagunkról az Úrra. Próbáljuk meg az Úr felől nézni életünket. Rögtön másképpen fogunk látni bizonyos dolgokat…
A nap gondolata:
Nem kell attól tartani, hogy valakinek túl sok kegyelemben lehet része. A kegyelem túltengése kizárt dolog. (Spurgeon)
|
Ez a blog Katona Béla református lelkész és csapatának üzeneteit tartalmazta. Az utolsó Napi Igés üzenet 2020. július 24-én jelent meg
Keresés ebben a blogban
2014. november 25., kedd
2014-11-25
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése