2014-11-26

„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." (2Kor 12:9) Elég. Így kezdődik alapigénk egyetlen mondata. Mikor nem használnánk e kifejezést, ha rajtunk múlna? Mire nem mondanánk azt, hogy elég? Igen, az élet jó dolgaira, az Istentől jövő áldásokra, az örömteljes, a boldog pillanatokra. Soha nem mondanánk a jó egészségre, hogy elég már belőle. Sokat voltam már egészséges, most már jöhetne egy kis betegség. Ha valakinek jó az anyagi helyzete, szintén aligha mondaná, hogy elég már a jólétből, most már szeretnék szűkölködni. És van még pár dolog, amire biztosan nem mondanánk, hogy elég, mert emberileg nézve úgy tartjuk, hogy soha nem elég a jóból. De mire mondanánk és mondjuk is, hogy elég? Arra, ami rosszul érint, ami fájdalmat okoz, ami megnehezíti az életünket. Elég, ezt mondjuk viszonylag hamar a betegség idején, a gyászunkban, a nélkülözés, az anyagi nehézség idején és minden olyan helyzetben, amiben nem szívesen vagyunk, ami kizökkent a kényelemből, a lelki nyugalomból. De itt most Isten mondja, hogy elég. Elég nekünk az Ő kegyelme. Neked is elég, bármi terhel is le jelenleg… A nap gondolata: Azért még egy lélek sem kárhozott el, mert vétkezett, de azért igen, mert nem fogadta el a kegyelmet.