2014-12-02

Hogyan álljunk a munkához? Jézus így szólt hozzájuk: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom." (János 5:17) Hogyan álljunk a munkához? Erre a kérdésre a viccesen népszerű válasz ez: úgy, hogy más is hozzá férjen. A világban elképzelhető, hogy nem fogjuk látni, a bibliai alapelveket érvényesülni abban, ahogy az emberek dolgoznak. Az előléptetések, fizetésemelések, bértárgyalások, túlórák, fekete munka stb. világában nehéz felfedezni, hogy milyen lelki jelentősége van életünkben a munkavégzésnek. Arra teremtettünk, hogy dolgozzunk Amikor Isten embert teremtett, ezzel az üzenettel bocsátotta őket útjukra az életben:  "Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a többi állatokon, amelyek a földön élnek és mozognak" (1Móz 1:28, EFO).  Egy fejezettel később az elbeszélésből további részletek derülnek ki arról, hogy milyen célt adott az Úristen az embernek:  "Az Örökkévaló Isten tehát az Éden kertjében helyezte el Ádámot, hogy ő művelje meg a kertet, és viselje annak gondját" (1Móz 2:15, EFO).  Arra lettünk megteremtve, hogy Isten képmását hordozzuk magunkon. Ő pedig egy kreatív, tevékeny, dolgos Isten, aki még napjainkban is munkálkodik. A teremtés rendje határozta meg a hat munkanap és egy pihenőnap heti ciklusát. Ahogyan Jézus tevékeny volt, ezzel utánozva Atyját (Jn 5:17), mi is akkor töltjük be a teremtésből eredő életcélunkat, ha végezzük a ránk bízott munkát. (Tóth-Simon Károly) A nap gondolata: Minden rossz munkás szidja a szerszámát.