2014-12-08

Türelem – 3.  11Elhajóztunk tehát Tróászból; egyenesen Szamotrákéba mentünk, másnap meg Neápoliszba, 12onnan pedig Filippibe, amely Macedónia vidékének első városa, római település volt. Néhány napot ebben a városban töltöttünk. 13Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak. Leültünk, és szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz. 14Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatírából való bíborárus is, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond. 15Amikor pedig házanépével együtt megkeresztelkedett, azt kérte: „Ha úgy látjátok, hogy az Úr híve vagyok, jöjjetek, szálljatok meg a házamban!" És kérlelt bennünket. (ApCsel 16:11-15)  3. A szolgálatban— Bármerre is járt, az apostol az Igét hirdette. Néhány napot ebben a városban töltöttek, de csak szombaton mentek ki arra a helyre, ahol a zsidók imádkozni szoktak (mivel a szombat volt az erre kijelölt nap). Pál megvárta, míg eljön az ideje, hogy kiálljon eléjük. Bármilyen okból is kelljen várnunk, mielőtt saját szolgálatunkat elkezdhetnénk, érdemes türelmesnek lenni. Lehet ez az időszak a felkészülés, a szolgálatra és Istenre való lelki ráhangolódás ideje, ha Istennel töltjük azt (imádsággal, az Igén való elmélkedéssel). (Tóth-Simon Károly) A nap gondolata: A keresztények olyan arcokat tudnak vágni, mintha éppen akkor nyeltek volna le egy liter ecetet. Pedig róluk van megírva, hogy az Úr az ő gyönyörűségének folyóvízéből akarja itatni őket.