Keresés ebben a blogban

2014. december 13., szombat

2014-12-13

Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok lesznek. (Példabeszédek 20:7)
Max Lucado írja: 
„Ma van az első apák napjám édesapám nélkül. 31 évig nekem volt a legjobb apám, de most el van temetve egy tölgyfa alá egy nyugat-texasi temetőben. Furcsa, hogy nincs itt… mert mindig elérhető volt. Szavai nem voltak cirkalmasak. Az életben elért eredményei tiszteletreméltóak voltak ugyan, de nem rendkívüliek. Jelenléte azonban az volt. Mivel ott volt, az élet simán ment… a jövő biztos volt… úgy növekedtem, ahogy Isten eltervezte. Ő tanított meg borotválkozni és imádkozni. Segített megtanulni az aranymondásokat a vasárnapi iskolára, és azt is megtanította, hogy a rossz büntetést érdemel… a jó pedig magában hordozza jutalmát. Megmutatta a meghatározhatatlan egyensúlyt az ambíció és az elégedettség között. Tudtam, hogy mindig ott lesz, ha bármikor szükségem van rá. Olyan volt, mint egy meleg kandalló. Talán ezért olyan hűvös most számomra az apák napja. A tűz kialudt. Az idők szele elvitte a fényes lángokat, csupán az aranyló parazsat hagyta itt. A parázsnak azonban van egy furcsa tulajdonsága: ha felszítjuk, a lángok újra táncra kelnek… és elűzik a hideg levegőt, emlékeztetve arra, hogy ő még mindig itt van."
S vajon mi, mit hagyunk hátra?

A nap gondolata:

Egy meggondolatlan szó viszályt szíthat; egy kegyetlen szó összetörhet egy életet. Egy kedves szó enyhítheti a terhet, egy örömteli szó felvidíthatja a napod. Egy jól időzített szó csökkentheti a nyomást, egy szeretetteljes szó gyógyíthat és áldást hozhat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése