Keresés ebben a blogban

2014. december 17., szerda

2014-12-17

Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram kicsoda maradhat meg? Hiszen Te nálad van a bocsánat, hogy féljenek Téged! (Zsolt 130: 3-4)
Volt egy tanárom, aki belénk sulykolta, hogy ne elnézést kérjünk, ha valamit rosszul tettünk, hanem bocsánatot. Mert mi mindig egy elnéző Istent keresünk. Pedig ő szent, bűnt gyűlölő. Azt mondja Igénk: „Ha a bűnöket számon tartod", - számon tartja! A legkisebb dolgok felett sem néz el. Isten nem olyan, mint egy elnéző nagyapa, akinek ha kicsit hízelgek, olyan jóságos, mindent megbocsát.
Minden bűnnek jogos és igazságos büntetése van. Ezért örömüzenet számunkra, hogy „Nála van a bocsánat". A bűnre ez az egyetlen megoldás, más nincs! Bármenyire is keresnénk. Ez a bocsánat azonban mérhetetlenül sokba került. Jézus Krisztusnak, az Isten fiának az életébe. Nagyon sok ember Istennel tud mit kezdeni, tudja, hogy van, de Jézus...? Amikor Ő megjelent a földön, Keresztelő János ujja rámutat: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!" Jézus azért jött, hogy magára vegye a bűneink büntetését. A bűn zsoldja, fizetsége a halál, a kárhozat. Kisebb büntetés nincs!
Hogy meglássuk bűneinket, abban segít a lelkiismeretünk, amely megmutatja, hogy hogyan is állunk. Egy elítélt, amikor megkérdezték, hogy milyen az ellátás a börtönben, azt válaszolta – „Kérem, kívül minden rendben van, a kínzókamra itt van belül."
Lelkiismeretünk poklától nem szabadulunk meg. Sokan keresnek csillapítást a szórakozásban, italban, munkában. A legolcsóbb fájdalomcsillapító a munka. Lehet, hogy mi is ezt szedjük? Amikor dolgozunk, elterelődik a figyelmünk.
De az egyetlen megoldás Jézus Krisztus. Átéltük-e valaha, hogy minden szenvedése érettünk történt? Álltunk-e egyszer úgy a kereszt alatt, hogy megértettük: bűneim juttatták ide? Amit kezemmel vétkeztem, azért az Ő kezét szögezték át, lábam sok görbe útjáért az Ő lába vérezett, agyam iszonyú gondolataiért volt rajta töviskorona. Az a nyelv, amelyik soha nem mondott álnokságot, az ínyéhez tapadt, amikor kimondta: „szomjúhozom!" Valaha átéltük-e, hogy Nála van a bocsánat?
Ezt értette meg Luther Márton, és fordult oda teljes életével Megváltójához. Nem a bűnbocsátó cédulákban, nem a szentek közbenjárásában, hanem egyedül Jézus Krisztusban van bocsánat, és vállalva a kiátkozást is, maradt meg Krisztus útján.
Nekünk, ma élő keresztyéneknek is ez az, amit meg kell értenünk, és tovább adnunk. Van bocsánat, Jézus Krisztusért! Olcsóbban nincs! Vagy elfogadjuk ezt, vagy örökre elveszünk. Dönthetünk. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

A kegyelem folyója, mely áthömpölyög ezen a sáros és bűnös földgolyón, az Isten szívéből eredt. (Ecsedy Aladár)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése