2014-12-19

Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. (1Kor  3,11) Egy ház építésének az első munkálatai az alap elkészítésével kezdődnek. Ebből később semmi sem látszik, mégis ez a döntő a ház számára. Ha itt valamit kispórolunk, az egész ház veszélybe kerül. Az alapvetés mindenek kezdete és megtartója. A második lépés az építkezés. A jó alapra ráépítjük az épületet. Nem mellé, rá. Az építés közben az építőmester időnkét lelógatja a függőónt. Ellenőrzi, hogy pontosan az alapon van-e. Erős kalapácsütésekkel igazítja helyre a kilógókat, máskor kiveszi a téglát, megfaragja, megfordítja. A fal, amely eltér az alaptól, nem bírja a terhelést. A bölcs építőmester a jó alapra épít. Testünk a bennünk lakozó Szentlélek temploma. Ennek a szent templomnak az alapját Isten elkészítette. Jézus Krisztusban, egy ingoványban épülő háznak, szilárd alapot adott. Az Édenkerten kívül a bűn által átszőtt világban, a bűnbocsánat sziklaalapját adta. Istentől elszakadt élet erre az alapra épülhet, s így az alapért újra kedves lehet Isten előtt. A reformáció ezt az alapot mutatta meg újra Isten népének. Az évszázadok emberi szokásai, egyházi tanítások eltakarták már. A reformáció arra is figyelmeztet, hogy nem elég ezt az alapot egyszer megtalálni, mindig ide térjünk vissza. Ezért tanítjuk, hogy az egyháznak mindig szüksége van reformációra. Nem a tanítás korhoz való igazítását jelenti ez, hanem életünk, cselekedeteink, alaphoz való mérését. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Isten előtt csak megalázkodni és ujjongani lehet. Megalázkodni, hogy ami vagy, kegyelemből vagy, tehát nincs okod gőgre, fennhéjázásra, mert mindent ingyen vettél, - de ujjongani, hogy ingyen ekkora ajándékot vettél. (Ravasz László)