Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. (1Kor 3,11)
Az építkezés a jó alapvetés után sem közömbös. Ha tartós és tartalmas életet szeretnék élni, akkor minden cselekedetemet az alaphoz, Jézus Krisztushoz mérjek: „aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz." (Zsid 13,8) Kérdezzük meg magunkban, mielőtt döntünk, vajon Krisztus mit szól hozzá? Nem az a fő kérdés, mit szólnak hozzá az emberek. Nem az a fő kérdés, mit jeleznek a gazdasági mutatók. Nem az a fő kérdés mit enged meg, vagy mit kíván meg a közerkölcs. Ha tartós házat szeretnék a Szentléleknek építeni, akkor az alaphoz, Jézus Krisztushoz mérjem a cselekedeteimet, szavaimat. Láthatjuk, hogyan omlanak össze életek, amelyek úgy építkeztek, hogy csak a jelen gazdasági mutatóit vették figyelembe. Életek, amelyek csak a közerkölcsre építettek. Fiatalok élték az életüket, közben szüleik elmagányosodtak. A termelés növekedett, közben megöltük a teremtett világot. Emelkedett az életszínvonal, közben elveszítettük az emberi kapcsolatokat. Több kenyér került az asztalra, nem számított, hogy milyen eszközökkel, csak meglegyen mindene a gyermekünknek.
Lélekben engedjük le a függőónt, gondoljuk végig napunkat, hogy minden cselekedetünk az alapra épüljön, a bűneinkért maghalt Jézus Krisztusra. (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
A reformáció kora előtti évszázadokban a Szentírás tanítása helyett inkább a hagyományok kerültek túlsúlyba, tehát az, amit az ember csinált, az ember mondott, az ember épített valamiféle Bábel-toronyként, ami beárnyékolta, elfedte Isten igéjének a tiszta voltát és Istennek kegyelemből való idvezítését. (Csete Szemesi István)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése