2014-12-21

Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. (1Kor  3,11) Jézus az alap. S Ő nemcsak a földi életben tart meg. Ez az alap megtart az örök életre. Láthatjuk, hogy itt a földi életben is hova jutnak az Isten által készített alapot semmibe vevők, összeomlanak, mint az alap nélküli házak. Megkérdeznek bennünket, mit tud az egyház tenni most? Merre van a jövő? Nem lehet ezekre a kérdésekre másként válaszolni, csak piruló arccal, csak bűnbánattal, mert elrontottuk mi is az építkezést. Testvér! Emberek számonkérése is kínos, de túlélhető. Életünk végén Isten fog megkérdezni: mit kezdtél a jó alappal? Mit építettél rá? Egyáltalán ráépítettél? Akkor kevés lesz: tévedtem. Akkor kevés lesz: oly korban éltem én, amikor mindenki úgy élt, ahogy én. Ha az alapra építettünk, talán a munkánk akkor is kárt vall, mert szalma volt, és a tűz megemésztette, de ha minden gőgtől megszabadulva a Krisztusra építettünk, akkor az alapért, Krisztusért, a bűnbocsánatért örök életet kapunk. Nagyon jól tudjuk, hogyan lehet egy házat felépíteni, amely néhány évtizedre ad otthont. Elborzadok, hogy életünk, az örök életünk építésénél megelégszünk a látszatmegoldásokkal. Utána csodálkozunk, hogy összeomlanak életek. Sok titok takarja a jövőt. Jobb is, hogy a jövő rejtve van, de egy biztos, Atyánk szilárd alapot adott, ez az alap Jézus Krisztusban a miénk lett. Nincs más, amire érdemes építeni. Mondjuk el ezt gyermekeinknek és unokáinknak. Valódi keresztyének akkor leszünk, ha ezt az alapot nemzedékről nemzedékre, újra és újra megkeressük, egymásnak megmutatjuk, s ráépítünk. (Prókai Árpád) A nap gondolata:  A Lélek segíti erőtlenségünket, s ezért a legerőtlenebbnek látszó testvér a legegyszerűbb mondataival Isten színe előtt többet jelent, mint bármely bőszavú, szép beszédű atyafi, laikus vagy lelkész... A Lélek segítsége megmutatkozik gyakorlati módon, látható, megfigyelhető tettekben. Rávezet a megoldásokra, s ezekben a megoldásokban ismét felhasználja az úgynevezett erőtleneket, hogy a mennyei, felsőbbséges erő megmutatkozzék. (Udvarnoki Béla)