2014-01-31

Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol. (Zsoltárok 84:6)

Egy újabb történetet szeretnék megosztani Igénk alátámasztására. Szintén Gyökössy Endre tollából való. Egy asszonyról szól a történet. Szült a férjének öt gyermeket, s eközben elvesztette eredeti csinos alakját. A férje, aki egy gyárban dolgozott, megismert munkahelyén egy fiatalabb, csinosabb valakit, aki lecsapott a jól kereső férfira. Az pedig egy idő után bejelentette hívő feleségének, hogy megszeretett valakit, ne haragudjon, bocsásson meg, ő most szerelmes, ezért el fogja hagyni. Ez a hívő nő, szó nélkül levette a szekrény tetejéről a nagy bőröndöt, és kezdte bepakolni a férje ingeit, ruháit, mindent szépen. Az meg csak nézte riadtan. Amikor már minden holmiját beletette, még a fogkefét is, becsukta a koffert, odament a férjéhez, megcsókolta és ezt mondta:

-         Nézd, megértelek. Amíg felneveltem a gyerekeket, megőszültem, megcsúnyultam, nem tudtam úgy adni magamra, mint a fiatal kolléganőd. Menj el. A gyerekeid rólad csak jót fognak hallani, és ha hazajönnél, ez mindig a te otthonod is, az ajtó előtted mindig nyitva, és én neked szemrehányást soha nem teszek.

S hogy mit tett a férfi? Gyökössy Endrének így mondta el:

-         Kérem, én ráborultam az asztalra, és elkezdtem keservesen sírni. Mondja, el lehet egy ilyen asszonyt hagyni?

Ez a történet is arra bizonyság, hogy mekkora ereje van annak, aki az Úrra néz, aki Vele és Benne él.        

A nap gondolata:

 Előbb bárány természetet kell nyernünk, hogy Isten a farkasok közé küldhessen minket. (Trudel)

2014-01-30

Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol. (Zsoltárok 84:5-6)

Egy zsoltáron belül két boldogmondás is elhangzik. Az Istent dicsérő ember is boldog és az is, akinek az Úr az ereje. Ezek egymásból is következhetnek: akinek az Úr az ereje, az szívesen és örömmel dicséri Istent. Nekünk hitvallásunk-e, hogy Isten, a mi erőnk? El tudjuk-e mondani Pál apostollal együtt, hogy mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít? Egyáltalán miért jó, ha valakinek Isten az ereje? Azért, mert nem fog elfogyni az ereje, ha az Úrból merít. Mindig meríthetünk belőle mindnyájan. Olyan forrás az Isten, mely nem apad ki sohasem. Mindig elérhető.

Isten minden élethelyzetben ereje lehet az embernek. Hogy hogyan? Egy történetet szeretnék megosztani veletek. Gyökössy Endre egyik könyvét olvastam a közelmúltban, abból való. Íme: Még a hetvenes évek elején történt, hogy az egyik baranyai faluban igencsak gyengélkedett a helyi termelőszövetkezet. Kiszálltak az ellenőrök, átnézték a kimutatásokat, a brigádok teljesítménynaplóját. Kiderült, hogy hat brigád 40-50 százalékot teljesített, a hetedik meg 110-et. A megyétől jött szakember rámordult a tsz-elnökre:

-         Ezt nem értem. Hat brigád 40-50 százalék, a hetedik meg 110? Itt valami nem stimmel. Mit jelentsen ez?

Az elnök egyik lábáról a másikra állt, s végül kinyögte:

-         A hetedik brigádot annak idején amolyan büntető-brigádnak szántuk. Abban vannak a templomosok.

Erre a kiküldött elkanyarította magát, és azt mondta:

-         A mindenit, hát akkor térjen meg minden tsz-tag!

Ezeknek az embereknek az Úr volt az ereje. Még akkor is, ha büntetni akarták őket. Jó példát adtak arra, hogy mit jelent Istenből erőt meríteni. Isten gyermekeinek életében meg kell látsszon az Úrral való kapcsolatból fakadó többlet. Ha mások nem dolgoznak, a hívő akkor is teszi a dolgát. Ha mások ellopják a Tsz vagyonát, a hívő nem tesz ilyet. Mert az Úrra néz, aki mindent lát…

A nap gondolata:

 Aki az igazságot hirdeti, kell, hogy maga is igaz legyen. (Spurgeon)

2014-01-29

Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek URa! Sóvárog, sőt eleped a lelkem az ÚR udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez. Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! (Zsoltárok 84:2-3.5)

Jó esetben a templom, melyben egy egész közösség megtapasztalhatja az Úr jelenlétét, áldások forrása. Nagyon sokat kaphat az istentiszteleti alkalmakon a nyitott szívű ember – magától az Úrtól. Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! – fogalmaz a zsoltár szerzője. A Bibliában jó néhány boldogmondás van. Természetesen legismertebbek Jézus szavai, melyeket a Máté evangéliumában olvashatunk, de a Biblia más részeiben is kezdődnek így mondatok: Boldog az, vagy boldogok, akik… S ha figyelmesen elolvassuk ezeket a mondatokat, bizony megláthatjuk, hogy nem azok a boldogok, akik valami pénzen megvásárolhatóra vágynak, hanem akik megtalálják az Úrral való kapcsolatot, akik lelkükben gazdagodnak.

A nap gondolata:

Ne úgy imádkozzunk elsősorban, hogy: Uram, használj engem, hanem: Uram, tégy használhatóvá!

2014-01-28

Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek URa! Sóvárog, sőt eleped a lelkem az ÚR udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez. (Zsoltárok 84:2-3)

Ez a zsoltár helyre teszi azokat az embereket, akik úgy gondolkodnak, hogy nem kell ahhoz templomba járni, hogy Istennel való kapcsolatunkat megéljük. Mert valóban lehet, sőt kell otthon is imádkozni, egyéni csendességeinkben is felkereshetjük az Urat, de valami gond van annak a lelkében, aki ennyivel beéri. Aki Istenhez tartozik, az az Isten népéhez is oda kell tartozzon. Ha ezt nem vállalja, akkor vagy szégyelli a hitét, vagy helytelenül látja önmagát vagy éppen embertársait. Mire is gondolok az utóbbi esetben? Arra, hogy valaki túlságosan lebecsüli önmagát vagy embertársait. Ha valaki önmagát tartja méltatlannak, túlságosan kevésnek ahhoz, hogy Istent a gyülekezetben is keresse, az azért gond, mert akkor még nagy sebeket hordozhat, melyeket nem gyógyított be Isten végtelen szeretete, kegyelme. A gyülekezet közösségében ez is hamarabb begyógyulhat. Ha pedig valaki lenézi a templomba járókat és azért nem megy közéjük, mert X. Y. is odajár, ez pedig azért rossz gondolkodásmód, mert senkit nem ment fel Isten előtt ez a téveszme. Ez gyenge hivatkozási alap. Persze nem jó, ha valaki miattunk marad távol, ha valaki szerint nem vagyunk elég hiteles szolgái az Úrnak, de ettől még az így gondolkodó sem lesz azzá.

A nap gondolata:

 Az Úrért való lángolás azt jelenti, hogy halhatatlan lelkeket akarunk üdvösségre vezetni, és boldogan vállaljuk mennyei Urunkért a szenvedések keresztjét is.

2014-01-27

Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek URa! Sóvárog, sőt eleped a lelkem az ÚR udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez. (Zsoltárok 84:2-3)

Én hallottam már gyülekezetünk több tagját úgy megnyilvánulni, hogy hiányzik a templom, hiányzik az istentisztelet, de szeretnék menni. Vagy de jó, hogy újra itt lehetek! Beteg, vagy betegségből felgyógyuló emberek szavai ezek. Egy-egy elhúzódó betegség hetekre, vagy akár hónapokra is távol tarthatja az embert nem Istentől, de Isten házától, az abban nyerhető áldásoktól és ennek adhat hangot, aki valóban lelkileg hiányát érzi a gyülekezeti alkalmaknak, melyekben önhibáján kívül nem részesülhet. Tehát nagyon helyesen nem a templom, mint épület hiányzik az ilyen embereknek, hanem az Úrral megélhető közösség, mely egyben embertársaival is összeköti a sóvárgót. Te mennyire várod, hogy megjelenj gyülekezeted legközelebbi alkalmán?

A nap gondolata:

 Ne tolakodjunk semmiféle szolgálatra, de ne is toljuk el soha Isten küldő kezét.

2014-01-26

Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek URa! Sóvárog, sőt eleped a lelkem az ÚR udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez. (Zsoltárok 84:2-3)

Minden ember szokott sóvárogni, vágyakozni valami vagy valaki után. A gyermekek könnyen sóvárognak egy-egy óhajtott játék után, a fiatalok talán szerelmük után, a felnőttek pedig megvásárolható dolgok vagy éppen társ, gyermek, családi béke, jobb megélhetés és még hosszan lehetne sorolni, hogy mi után. Alapigénk szerzője is sóvárgásának ad hangot. Az ő sóvárgása azonban nem az előbb elsorolt dolgok iránt történik. A zsoltáros Isten háza iránt sóvárog. Lehet sóvárogni a templom iránt? – kérdezhetjük nem kis meglepődéssel. Igen, lehet. Egyértelműen lehet. De mikor, hogyan és miért?

Azt gondolom, hogy az az ember szokott sóvárogni a templom iránt, aki ott valami olyanban részesül, amiben máshol nem igazán. Mert milyen hely a templom, mit kaphat, mit nyerhet az Isten házába ellátogató ember? Nos, vannak templomok, melyeket turistaként meglátogatni is nagy élmény, de alapjában véve nem ez a célja a templomoknak. Egyiknek sem. Legyen egy templom díszes, nagy látványosságot nyújtó, vagy rendelkezzen egészen egyszerű, egyszínű falakkal, a templomoknak nem az az alaprendeltetése, hogy megcsodáljuk falait, hogy rácsodálkozzunk, mint nagyszerű építészeti remekműre. Nem, ettől sokkal többet szánt és szán Isten a templom épületének. A templom ékessége az a közösség, mely benne van időről időre és kifejezi tiszteletét Isten irányába, vagy dicsőíti, magasztalja, keresi az Urat. Megtapasztalja Isten jelenlétét, áldásait, útmutatását, erejét, vezetését. Meggyőződésem szerint a zsoltáros ezért vágyakozott a templomba. Nem az épület vonzotta, hanem az, ami benne megélhető, ami lelkileg javára van. Talán hosszabb-rövidebb ideig nem tudott templomba menni a zsoltár szerzője és bár le lehet szokni a templomba járásról, ha nincs különösebben sok köze valakinek az Úrhoz és a gyülekezethez, de aki élő kapcsolatot ápol az Úrral, annak hiányzik az istentiszteletek áldása, lelki élménye, az Ige üzenete.

A nap gondolata:

Fordítson sok gondot a saját hitéletére az, aki a más hitéletén akar dolgozni.

2014-01-25

A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre; és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben és tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát... (1Thess 4:9-11)

Engedjük, hogy az Úr tanítson bennünket napról napra! Ne feledjük: sokszor egymáson keresztül tanít! A nehéz embereken, nehéz élethelyzeteken keresztül. Rá nézzünk, Benne bízzunk. Akkor is, ha csalódunk. Ha a hitünket elveszítjük, mindent elveszítünk – mondta valaki. S ez a gondolat jött elő a lelkemből, amikor pár hete olvastam egy elkeseredett erdélyi fiatalember sorait, aki a Romániában leszerepelt magyar fociválogatott kapcsán még Isten létét is megkérdőjelezte. Tényleg gyalázatos volt mind az eredmény, mind a mutatott játék, de ez nem az Isten hibája. Ha emberekben csalódunk is, ne Istent hibáztassuk. Sőt, ilyenkor vegyük észre, hogy csak Istenre számíthatunk, csak Benne bízhatunk, hogy Tőle csak tanulhatunk, s ha engedjük, hogy tanítson az előtte megélt csendességeinkben, akkor tudni fogjuk, hogy mi a dolgunk, hogy mit bízott ránk és élhetünk az Ő dicsőségére és felebarátaink javára. 

A nap gondolata:

 Aki az Ige erejét saját szívében át nem élte, az nem képes más számára sem erővel hirdetni. (Kroecker)

2014-01-24

… tegyétek a magatok dolgát... (1Thess 4:11)

Ez az Ige jelenti azt is, hogy ha munkahelyünk van, akkor hűséggel, odaszántan végezzük a ránk bízottakat. Nem immel-ámmal, amolyan tessék-lássék módon, hanem úgy, mint akik tudják, hogy az Úr látja őket és az Ő dicsőségére fáradoznak. Ha pedig nem beosztott, hanem főnök vagy, akkor légy emberséges. Követelj, de a Krisztushoz tartozásodat hadd érezzék meg a beosztottaid!

Ahogyan a munkához állsz, az legyen példaértékű! Ha tudják rólad, hogy hívő ember vagy – márpedig, ha az vagy, akkor tudják – akkor téged figyelnek a munkahelyeden. Lesik főleg a gyengéidet. Ez mindenkinek van, de dolgozz úgy, hogy vegyék észre az igyekezetedet, a törekvésedet, a jó hozzáállásodat, melyet hitből, Krisztusért tanúsítasz! Munkád vagy Istent dicsőíti, vagy miattad káromolják az Ő nevét. Tedd a dolgot és végezd azt az Úrért, az Úrnak, bármiben fáradozol is naponként!

A nap gondolata:

 A legdicsőségesebb munkában sem óvhatjuk meg magunkat az ellaposodástól és lelki megszegényedéstől. Teremtő erőket csak a Teremtővel való tartós közösségben nyerhetünk. (Kroecker)

2014-01-23

… tegyétek a magatok dolgát... (1Thess 4:11)

Tegyétek a magatok dolgát – ezt kéri Igénkben az apostol a thessalonikai gyülekezet tagjaitól. S akkor vonatkoztatjuk jól önmagunkra az Igét, ha úgy vesszük, hogy ez a kérés nekünk is szól. Ez rendben van, mert érthető kérés, csak tudnám, mi a dolgom. Ha nagyon egyszerű szeretnék lenni, akkor azt mondom, hogy a hívő ember dolga az Urat képviselni. Hol? – kérdezheted. Mindenhol. „Légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz.” – kapta a biztatást Józsué annak idején az Úrtól. De ez nekünk is szól. Így kell mindenhol az Urat képviselnünk. A családunkban. Akkor is, ha nem mindenki ismeri Őt és nem tartozik Hozzá szívből, hitből. Képviseld az Urat a házasságodban! Ez persze szeretetet, figyelmességet jelent, továbbá azt, hogy tudsz bocsánatot kérni és megbocsátani is. Képviseld az Urat a gyermekeid irányába! Vajon nem azért vagyunk-e kevesen a templomban, mert nincsenek itt a gyermekeink? Mert nem mondjuk el nekik, hogy mi miért járunk, mert nem hívjuk, vagy miért nem hozzuk el magunkkal őket? S bizony ez érvényes az unokákra is. Ha mi nem tesszük meg, akkor vajon ki fogja megtenni? Mert lehet ugyan sopánkodni, hogy kevesen vagyunk vasárnaponként a templomban – és ezt a kesergést a legtöbb református gyülekezetben meg lehet tenni – de ettől még nem leszünk többen. Tedd a dolgod és többen leszünk! Imádkozz gyülekezeted növekedéséért és légy bizonyságtévő! Akkor majd többen leszünk. Hozd el a rád bízottakat, vezesd őket az Úrhoz! S ezt meg lehet tenni a barátainkkal, a munkatársainkkal és a szomszédainkkal is. Általad ki került már közelebb az Úrhoz?

A nap gondolata:

 Nem propaganda, hanem lélekmentés, nem személyi kultusz, hanem az élő Jézus dicsősége az egyetlen célja azok munkájának, akik tanítványai a názáreti Jézusnak. (Kroecker)

2014-01-22

…csendesen éljetek… (1Thess 4:11)

Csináljunk időt az Úr előtti csendesség megélésére, az Ige olvasására, hallgatására, az imádkozásra! Több testvérünktől hallottam a közelmúltban, hogy szoktak letölteni az internetről igehirdetéseket és meghallgatják. Ez nagyon áldott dolog. Ezt meg lehet tenni a konyhában főzés közben, vagy éppen autót vezetve is. A csend kevésbé garantált, főleg az utóbbinál, de a tudatosság egyértelműen jelen van. Nézzük meg, hogy mennek a fiatalok iskolába! Legtöbb közülük zsebében, vagy kezében a telefonnal, fülhallgató a fülükben. Zenét hallgatnak. Nem baj alapvetően, ha szeretnek zenét hallgatni, viszont az már más kérdés, hogy milyen zenéket hallgatnak és, hogy mennyire nem szeretik a csendet. Pedig a csend nagy áldásokat is tud hordozni. Rajtunk múlik, hogy élünk-e ezzel a lehetőséggel. Nem véletlenül lett egy kiadványnak az a címe, hogy Csendes Percek. Már a cím is üzenetet hordoz: ha vannak Isten előtt eltöltött csendes perceink mindennap, akkor megerősödünk hitünkben, közelebb kerülünk Istenhez, de egymáshoz is. De ugyanígy szükség van olykor csendes napokra, vagy hetekre. Ezek az egyházi szervezésű alkalmak sok lelki töltést adnak a résztvevőknek. Többen számoltak már be ilyen alkalmak lelki élményeiről, mely nagyban meghatározta életüket. Neked mi a legfrissebb csendességben eltöltött élményed? Akard, hogy gyakran részesülj áldásaiban! Rajtad múlik!       

A nap gondolata:

Keresd az Istennel való találkozást még akkor is, ha ehhez az időt az alvásból kell elvenned. Az Úr sokkal többet erőt tud adni, mint az ágy.

2014-01-21

A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre; és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben és tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát... (1Thess 4:9-11)

Néhány hete emailben felvette velem a kapcsolatot egy református gyülekezetben szolgáló ifjúsági pszichiáter. Váltottunk néhány emailt és volt egy mondata, ami különösen megérintett. Így hangzik: Rossz látni, ahogyan szülők tönkreteszik gyerekeiket a szeretet nevében. Én is látok erre szívfájdító eseteket és azok is, akik gyerekekkel foglalkoznak. Igaz, rögtön igyekeztem ezen gondolatom után önkritikát gyakorolni és meg is láttam, hogy csináltam már „szeretetből” butaságot gyermekeimmel. De bennem van a vágy, hogy szeretnék jól, Istennek tetszően szeretni másokat. Van még mit tanulnom bőven.

            Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy hol lehet elsajátítani az elméleti részt a szeretet kapcsán? Isten Igéjéből. Erre is vonatkozik az apostol bátorítása: „csendesen éljetek”. Mindenkit arra bátorítok, hogy legyen tudatos Isten előtti elcsendesedés betervezve életünkben. Naponta. Ha akarjuk, hogy Isten tanítson bennünket, először elméletben, akkor le kell ülnünk lábai elé. Oda kell szánni egy kis időt Isten kijelentésének olvasására, vagyis az Ige olvasására és az olvasottakon való elmélkedésre, az imádkozásra. A mai felgyorsult világban ezt csak akkor lehet megtenni, ha tudatosan odafigyelünk erre. Ha valaki azt mondja, hogy olvasni fogom a Bibliát mindennap, ha majd lesz rá időm, akkor biztosak lehetünk felőle, hogy nem fogja mindennap olvasni. Sőt, az sem bizonyos, hogy a kezébe veszi-e egyáltalán. Nekünk jut időnk az Úr előtti elcsendesedésre?

A nap gondolata:

A nagy emberek életének és eredményes a szolgálatának titka mindig abban rejlett, hogy volt idejük Istennel egyedül lenni. (Kroecker)

2014-01-20

A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre;  (1Thess 4:9)

Isten tanítani akar bennünket sok dologra. Szeretetre is. Titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre – írja az apostol a thessaloniki gyülekezetnek. Minket is az Isten szeretne tanítani, csak engednünk kell, hogy tanítson arra, hogy hogyan szerethetjük jól egymást. Tudjátok hogyan lehet a legjobban tanulni? Úgy, ha tisztában vagyunk az elmélettel és azzal szinkronban van a gyakorlat is.

            Szeretet címszó alatt szerintem elméletben jók vagyunk. Tudjuk, mit jelent ez, tudjuk, hogy nekünk és másoknak is nagy szüksége van erre, de ez sokkal gyakorlatiasabb dolog, mint ahányszor megéljük. Ez ott dől el például, hogy hogyan viszonyulunk a bizonyos dolgokat másképpen látó házastársunkhoz, az anyósunkhoz, a testvérünkhöz, a szüleinkhez, a barátainkhoz, a munkatársainkhoz. No, meg természetesen a gyermekeinkhez. Elméletben nagyon szeretjük az előbb felsoroltakat. Vagy nem is annyira? S mit mutat a gyakorlat? Alátámasztja a szeretetünket? Van mit tanulnunk ebben a témában is. A szeretetünk gyakorlati próbáját akkor éljük meg napról napra, ha van egy házsártos házastársunk, egy okoskodó anyósunk, egy odamondogató testvérünk, egy mindenbe beleszóló munkatársunk. Ezek, vagy az ezekhez hasonló élethelyzetek gyakorlati vizsgát jelentenek számunkra. Szoktunk elbukni ezekben a helyzetekben? Szoktunk bizony. Ne restelljünk tanulni az Úrtól, aki nem véletlenül sodor utunkba nehezen elviselhető embereket. Gyakoroljunk naponta a velünk és mellettünk élőkön és mindazokon, akikkel találkozunk!

A nap gondolata:

A szeretet szívesen lesz szolgálóvá, az önzés ellenben szereti, ha kiszolgálják.

2014-01-19

A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre;  (1Thess 4:9)

A közelmúltban az interneten olvastam a következő gondolatsort: „Amikor többre vágysz, de kevesebbet kapsz. Amikor jobbra vágysz, de rosszabb jön. Amikor békét vársz, de háború jön. Amikor már arra vágysz, hogy vége legyen, és kiderül, hogy pont most kezdődik. Amikor úgy érzed, már eleget szenvedtél, akkor jön az igazán nagy megpróbáltatás. Amikor a fájdalom, amit elszenvedtél, még csak a kezdet, mert több jön. Akkor minden összedől. Minden, amit az élet törvényszerűségének gondoltál. Te már fordítottál volna az életeden, ha rajtad múlt volna, de nem rajtad múlik. Minden marad a régiben. Dühös miértek és kétségbeesett imádságok után egyszer csak elcsendesedik a lelkedben tomboló vihar és eljutsz a kérdésig, amit fel kellett tenned: mi a célja ennek?”

Az érett hívő ember, az Istentől igazán tanulni vágyó ember, a tanítható tanítvány ezt szokta kérdezni nehéz élethelyzeteiben: mi a célja ennek? Sőt, hogy még pontosabb legyek: mi az Istentől rendelt célja ennek, ami velem történik? Lehet, hogy most éppen olyan élethelyzetben vagy, amikor nem érted életed alakulását, akkor tedd fel ezt a kérdést és engedd, hogy az Úr tanítson! Olvasd az Igét imádságos szívvel és megérted válaszát. Kész vagy rá? Vállalod? Megéri!

A nap gondolata:

A szeretetnek az iránymutatója eredetileg nem ránk mutatott, hanem tőlünk el. A Sátán fordította felénk. (Shürman)

2014-01-18

A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre;  (1Thess 4:9)

            Ha Istentől azt várjuk, hogy nekünk mindig csak jót adjon, hogy csak áldásait árassza ránk, akkor az Istenbe vetett hitünk még gyerekcipőben jár, vagy még ott sem, és nagyon nem ismerjük az Urat. Mivel érdemeltem ki ezt az Istentől? – szokták kérdezni emberek nyomorúságukban, de közben kérdésükkel elárulják, hogy nem sok közük van az Istenhez, mert ha tudnák, hogy bármiben van is részünk, attól sokkal rosszabbat érdemlünk, Isten pedig nem érdemeink szerint bánik velünk, hanem irgalma gazdagságát árasztja ránk, akkor nem kérdeznének ilyet. Tanulj az Úrtól! Naponta. Engedd, hogy tanítson! Nem könnyű ez nekünk, hiszen azt gondoljuk, hogy mi már sok mindent tudunk. Ami igaz, de messze van a mindentől. Ehhez alázatra és engedelmességre van szükség. Megvan bennünk?

A nap gondolata:

Ha bárhol emberrel találkozom, akárkivel, akinek emberarca van, meg kell értenem, hogy szeretnem kell őt. (Shürman)

2014-01-17

A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre;  (1Thess 4:9)

            A történelem az élet tanítómestere – tartja a mondás. A történelem tanulságait tényleg érdemes észrevenni, levonni, abból tanulni nemcsak egy-egy embernek, hanem egy egész nemzetnek is. A hívő ember azonban tudja, hogy még a történelemtől is nagyobb tanítómestere van: a történelem Ura, a Teremtő, a Gondviselő, a Szabadító, az élő Isten. Ezzel a hatalmas Istennel mi valóságos, személyes kapcsolatban lehetünk és Tőle tanulhatunk is nagyon sok dolgot.

Titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre. – figyeljünk most erre a részére Igénknek. Mindenképpen kérdezzük meg magunktól, hogy mi, felnőttek az élet iskolájában tudunk-e, akarunk-e tanulni a legnagyobb tanítómestertől, a hatalmas Istentől? Ez független a korunktól. Ne arra nézzünk, hogy mennyi van már mögöttünk, hanem tekintsünk előre, az előttünk álló feladatokra. Szabad nekünk azt mondani, amit Mózes az Úrhoz való egyik fohászában: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” A bölcs szívű ember tudja, hogy mindig van mit tanulni, hogy mindig mindenből lehet tanulni. Tanulók vagyunk, míg élünk, s csak, ha meghalunk, akkor fejezzük be tanulmányainkat. Az Isten tanítani szeretne bennünket. Engedjük Neki? Kész vagyunk Tőle tanulni? Ezt könnyen lemérhetjük saját magunkon, ha két dolgot megvizsgálunk: milyen elvárásaink vannak Isten irányába, és hogy reagálunk arra, ha életünkben nem kívánatos fájdalmak, nyomorúságok jelennek meg?

A nap gondolata:

Szeress, és akkor tégy bármit, hallgass, vagy szólj, feddj, vagy elnéző légy, ha gyökere a szeretet, akkor jó lesz, mert ebből a gyökérből csak jó származik.

2014-01-16

Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, az Abijá csoportjából; felesége pedig Áron leányai közül való volt, és a neve Erzsébet.  Igazak voltak mindketten az Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint.  (Lk 1,5-6)

Amíg a Krisztust már ismerő hívő ember nem engedi, hogy Isten teljesen uralmába vegye; amíg nem érzi az önmagában lévő erő, akarat tehetetlen próbálkozásait; amíg a saját elképzelése szerint kéri Isten áldásait, addig nem lesz békessége.

            Élheti a tisztességes, keresztyén életet, de az egy idő után egyhangúvá válik számára. Nem fordul el tőle, de egyre kevesebb örömet talál benne.

            Kisebbik fiam a hegedű tanulásának alapjainál tartott. A vonóhúzás gyakorlásánál jártunk. Meg kellett szólaltatni a hangszert. Milyen nagy volt az öröme, amikor először mutatta be nekünk, hogy már "recsegés" nélkül tudja oda és vissza mozgatni a vonót egy húron. Tisztán, szépen szólt az "a" hang. De egy idő után megunta. Mert egy húron, az ujjak letétele nélkül nem lehet dallamot játszani. Egy hét múlva azonban, amikor eljátszotta az első skálát, már érezte, mit is lehet majd kezdeni ezzel a hangszerrel!

            A feddhetetlen keresztyén élet gyönyörű mérce előttünk. Az életünk alaphangja. Nehéz elérni és nehéz megmaradni benne. Mégsem elég. Mert Isten többet akar velünk elvégeztetni. Ő szeretne játszani rajta. az életünkön, a szavainkon, a cselekedeteinken.

            Szeretné, ha az ő hangszerei lennénk a világban, akik nem csupán egyfajta módon tudnak egy nagyon szép életfolytatást űzni, keresztyén hitüket megélni, hanem vágynak arra, hogy Isten alakítsa azt.

            Úgy, ahogy ő látja jónak, úgy, ahogy a legtöbbet tudja kihozni belőlünk. (Kereskényi Sándor)

A nap gondolata:

 „A világ általában véve megadja, amire vágyunk, de amit kapunk, tökéletlen, akárcsak a világ.” (John Updike)

2014-01-15

Ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok… (2Kor 3:3)

Hogyan lehetünk levelek? Íme, egy történet erre nézve. Nemcsak így, de akár így is:

Az unokatestvéremnek lánya született, - mesélte egy főorvos-, amikor megszületett a lány, azon gondolkodott, hogy egyáltalán gyermek-e.

Egyszerűen torzszülött volt. Az unokatestvérem és a felesége szép termetű emberek, megdöbbentek a jövevény láttán. Az unokatestvérem minden áron intézetbe akarta adni, mondván, hogy előttük az élet, nem tehetik tönkre azzal, hogy egész életükben ilyen teremtményre nézzenek. (...)

Az unokatestvérem felesége azonban megmakacsolta magát. Nem. Nem. A gyermek az övék, és velük marad. Így a gyermeket pólyában hazavitték.

Megszokták. Aki először látta a gyermeket, nem értette, hogyan lehet ilyen teremtményt megszokni. A lány növekedett, nagyon kedves, angyali gyermek volt, nem angyali testben. A szülőknek még két gyermekük született, szépek, egészségesek, akik nagyon szerették a nyomorék testvérüket, kocsiban sétáltatták az utcán, és nem törődtek azzal, hogy a többiek kinevették.

Az unokatestvér és felesége megöregedtek, gyermekeik szintén, az egészségesek kirepültek a családi fészekből, a nyomorék lány otthon maradt, nem halt meg, ahogy az orvosok megjövendölték.

Végül is: a test boríték, a lélek a levél. Hiába nézed a borítékot, a levél a fontos. Az unokatestvérnek 45 éves korában leukémiát állapítottak meg. Összetört. Egy munka közepén volt, amit be akart fejezni, hiába látta a munka végét, mindennek vége. Teljes vég. Amikor az optimista tör össze, az nagyon szomorú. A feleség próbálta vigasztalni, de mindhiába, ha ő is egész nap sírt. Megfelelő donort kerestek, aki csontvelőt adhatott neki. A feleség felajánlotta, de felvilágosították, hogy ő nem megfelelő, nagyon nehéz megfelelőt találni. A nemzetközi adatbankban kell keresni, hogy a feltételek adottak legyenek. Sikeres lehet a keresés, de gyakran sokat kell várni. Igen, talán sejtitek, hogy ki volt a donor. A lányuk. Az a teremtmény, aki levél volt, a Teremtő által küldött levél...

A nap gondolata:

Ne mondd: Istenre várok! – Isten vár terád.

2014-01-14

A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre; és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben... (1Thess 4:9-10)

A közelmúltban olvastam egy történetet, mely mai témánkhoz kapcsolódok. Íme:

Volt egyszer egy nagyon rossz természettel megáldott fiú. Az apja adott neki egy zsák szöget, és azt mondta neki, verjen be egyet a kert kerítésébe minden alkalommal, mikor elveszti a türelmét, és összeveszik valakivel, vagy valami rosszat mond valakiről. Az első nap 37 szöget vert be a kerítésbe. A következő hetekben megtanult uralkodni az indulatain, és a bevert szögek száma napról napra csökkent. Rájött arra, hogy sokkal egyszerűbb volt uralkodni az indulatain, mint beverni a szögeket a kerítésbe.

Végre elérkezett az a nap is, mikor a fiúnak egy szöget sem kellett bevernie a kerítésbe. Ekkor odament az apjához, és elújságolta neki, hogy aznap egy árva szöget sem vert be a kerítésbe. Az apja azt mondta neki, húzzon ki egy szöget minden egyes nap, mikor nem vesztette el a türelmét, és nem veszekedett senkivel sem, vagy meg tudta állni, hogy rosszat mondjon valakiről. Teltek a napok, s a fiú végre azt mondhatta az apjának, hogy kihúzta az összes szöget a kerítésből. Az apa ekkor odavitte a fiát a kerítéshez, és ezt mondta neki: „Fiam, szépen viselkedtél, örülök, hogy így megváltoztál. De állj meg egy pillanatra, nézd csak, mennyi lyuk van a kerítésben. Ez a kerítés soha többé nem lesz már olyan, mint régen volt. Ha veszekszel valakivel, vagy rosszat mondasz valakiről, megsebzed őt. Egy ugyanolyan sebet hagysz az ő lelkében, mint ezek a lyukak itt. Hátba szúrhatsz egy embert, majd kihúzhatod a kést a hátából, a seb ott marad. Akárhány alkalommal is kérsz bocsánatot, a seb talán örökre ott marad. A szóbeli sértés ugyanakkora fájdalmat okozhat, mint a testi.

 Nagyon nehéz meg nem történtté tenni meggondolatlanságból elkövetett dolgainkat. A bocsánatkérés és a megbocsátás titka lehet az, ami segíthet a lyukak eltüntetésében.  

A megbocsátás és a bocsánatkérés tényleg nagyon fontos, de ha rajtunk múlik, akkor igyekezzünk nem megbántani embertársainkat. Persze tudom, hogy ez nem olyan könnyű feladat. Éppen ezért kell megszívlelni Pál apostolnak egy másik tanácsát, mely így hangzik: Minden dolgotok szeretetben menjen végbe. Ha ez az Ige bennünk él és gyakran rágondolunk, akkor könnyebb az emberekkel való együttélés, érintkezés.

Gyakoroljátok a szeretetet! – ez a mai Ige legfontosabb üzenete. Arra bíztatok mindenkit, hogy ne takarékoskodjunk azzal, hogy kifejezzük, kimutassuk a bennünk lévő szeretetet. Hiszen a szeretet szétosztva gyarapszik, és minél többet tudunk egymás között szétosztani, annál kevesebb önzés, szeretetlenség, közömbösség lesz körülöttünk. Munkálkodjunk ezen az Úrral való kapcsolatból merítve napról napra!

A nap gondolata:

 Annyit érünk, amennyi szeretet van bennünk.

2014-01-13

A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre; és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben... (1Thess 4:9-10)

A másik ember elfogadása jelenti azt is, hogy nem akarom őt megváltoztatni. Ez egy tipikus hiba tud lenni emberi kapcsolatokban. Főképp házastársak között megfigyelhető, de más esetekben is megjelenik, hogy egyik ember a másikat megpróbálja a maga által elképzelt képre átformálni. Ez történhet durvább, de szelídebb eszközökkel is. Ezzel kár is próbálkozni, teljesen felesleges erőkifejtés. Biztos kudarc a vége az ilyen kísérletnek. Kár is ezen fáradozni. Ugyanis senkit nem tudsz megváltoztatni, de a saját hozzáállásoddal megteheted Isten segítségével. Azt mondja a Biblia: Viseljétek el egymást szeretettel. Vagy ahogyan a régi fordítás fogalmaz: elszenvedvén egymást szeretetben. (Ef 4:2) A Biblia sem mondja tehát, hogy mindig nagyon könnyű egymás mellett élni. Nem mondja, hogy ha Krisztus követője vagy, akkor neked könnyű elfogadni a másikat, nem probléma szeretni a tőled nagy mértékben különböző embertársadat. Ehelyett azt mondja, hogy viseld el, szenvedd el. Szenvedünk egymás mellett? Igen, olykor ez a helyes kifejezés: szenvedés a másikkal lenni, nehéz elviselni, mégis megteszem. Szeretetből. Az Isten iránti szeretetből és ebből fakadóan a másik iránti szeretetből. Hiszen azt mondja az Ige: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.  Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. (Mt 22:37-39) Jézus szerint a tízparancsolat erről szól: Isten és embertársaim szeretetéről. Tehát, akik hisznek Istenben, akik az Úrhoz tartoznak, azok kiváltképpen nem felejthetik el, hogy embertársaik szeretete is a feladatuk, nem csak az Úr iránti szeretet.    

A nap gondolata:

 A szeretet nem olyasvalami, amit érzel, hanem egy olyan dolog, amit megpróbálsz kifejezni, bárhogyan is érzel. 

2014-01-12

A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre; és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben... (1Thess 4:9-10)

Ha az Úré a szívem, ha Őt szolgálom, és Neki akarok engedelmeskedni, akkor egyre inkább meg tudom élni a szeretetet. Akkor egyre többen fogják érezni rajtam, hogy van bennem szeretet. Hogy mit jelent mindez a hétköznapokban? Mit jelent Pálnak az a szava, hogy gyakoroljátok is? A teljesség igénye nélkül mondok néhány példát erre.

A gyakorlatban megélt szeretet jelenti azt, hogy elfogadom a másikat olyannak, amilyen. Ezt nekem nagyon könnyű kimondani, de a valóságban ez egy igen nehéz, embert próbáló feladat. Mi, emberek ugyanis különbözőek vagyunk. Isten így teremtett bennünket. Mégis időnként azt szeretnék, ha a másik olyan lenne, amilyen nekünk a legjobb. Ha nem szólna bele a dolgokba, ha nem lenne más véleménye, ha mindig mosolyogna, ha mindig tetszenének a meglátásaink neki, és még sorolhatnánk ez irányú kívánságainkat. Ha sikerülne jól szeretnünk egymást, az azzal járna, hogy elfogadom a másikat akkor is, ha olyan, amilyennek én szeretném, de akkor is, ha egészen más típusú ember. Tagadhatatlan, hogy vannak hozzánk közelebb álló emberek, és vannak olyanok is, akiket valamiért kevésbé tudunk kedvelni, kevésbé érezzük magunkhoz közel. Ám mindenkit szeretni kellene. Ez csak Krisztus által lehetséges. De amint levesszük tekintetünket az Úrról, rögtön elő tud jönni az emberi gyarlóságunk, és máris szeretetlenek tudunk lenni. Nem baj, ha ezzel tisztában vagyunk és látjuk, hogy mennyire szükségünk van az Úr közelségére, a Vele való kapcsolat szorosságára.

A nap gondolata:

Szeretni Istent, és általa szeretve lenni: ez a legnagyobb érték, amely mindörökre megmarad. (Alister McGrath)

2014-01-11

A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre; és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben... (1Thess 4:9-10)

Gyakorolni a szeretetet, ma is minden keresztyén közösségnek ugyanez a feladata. Igen, egészen konkrétan fogalmazva azt mondhatom, hogy Tiszavasváriban a református gyülekezet (s minden gyülekezet >>a szerkesztő beszúrása<<)feladatai közül az egyik legfontosabb, hogy felmutassuk azt a szeretetet, mely a Jézus Krisztussal való kapcsolatunk egyenes következménye. Ezzel azt a lényeges dolgot is kimondtam és tudatosítom magamban, hogy a szeretet forrása az Úr maga. Nem én, hanem Isten. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. – írja János apostol. Az én szeretetem bőven hagy kívánni valót maga után, de nem is a sajátomból merítek, hanem abból a kiapadhatatlan forrásból, melyet Isten kínál nekem, vagyis önmagát, a Vele való kapcsolatot. Az Úrból merítek. Ettől még én nem leszek Isten, viszont Isten gyermeke leszek, aki Őt képviselhetem a világban. A te közösséged, melynek tagja vagy, mennyire tudja felmutatni ezt a szeretetet? Bármi is a válaszod, ne feledd: magadat is minősíted! Tehát csak bátran és őszintén nézz szembe ezzel a kérdéssel is!

A nap gondolata:

 A virág nem gondol azzal, ki fogja szívni az illatát.

2014-01-10

Szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. (Jn 13:34-35)

A keresztyénség első idejében a Krisztushoz tartozó emberek csodálatosan tudták felmutatni, hogy mit jelent egymást szeretni. Ráadásul a szeretet mértéke, mércéje egyáltalán nem volt alacsonyra állítva Jézus követői előtt, hiszen ezt mondta Jézus: ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is? És ha csak atyátokfiait köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik-e a pogányok is? (Mt 5:46-47) Vagyis Jézus világossá tette, hogy az nem nagy dolog, ha valaki azokat szereti, akik őt is szeretik. Ezt bárki meg tudja tenni, erre bárki képes, még az Istent nem ismerő, sőt az Őt tagadó emberek is. De akik Jézus követői, azoknak valami többet kell felmutatniuk, vonzóvá kell tenniük a tanítványi létet valamivel, ez pedig a szeretet gyakorlati megjelenítése, valóságossága. Ez az első időkben remekül sikerült. A Biblia arról számol be, hogy a kívülállók fogalmazták meg Jézus követőinek az életét látva, hogy nézzétek, mennyire szeretik egymást! A szeretet gyakorlati módon való megélése elkezdte vonzani a kívülállókat. Azt mondták: ezek tudnak valamit, mert noha éppen olyan emberek, mint mi, de milyen jól összetartanak, mennyire odafigyelnek egymásra, mennyire tudják szeretni egymást. Ezt nem lehetett nem észrevenni. A benned lévő szeretetet észreveszik mások? Törekedj rá, hogy igen, észrevegyék a Krisztushoz tartozásodból fakadó áldásokat!

A nap gondolata:

 Hidd el, hogyha a koldusnak fillért adsz szeretettel, jobban esik neki, mintha forintot adsz szeretet nélkül.

2014-01-09

A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre; és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben... (1Thess 4:9-10)

Pál apostol örömmel írja a Thessalonikában élő gyülekezet számára, hogy tudomása van róla: gyakorolják a szeretetet. Ezért nem akarta különösebben hosszan ecsetelni a szeretet fontosságát, mert az a közösség, melynek levelét írta, gyakorolta, megélte a szeretetet a mindennapokban. Nem úgy a korinthusi gyülekezet, mely ezen a téren nem nyújtott kiemelkedőt. Nem véletlen, hogy a Szeretet himnuszaként ismert sorokat, nekik írta Pál. Ebben megfogalmazta, hogy semmit nem ér a hegyeket mozgató hit, a vagyon szétosztása, a titkok ismerete, ha mindez nem társul szeretettel. A thessalonikai gyülekezet esetében azonban örömmel állapítja meg az apostol, hogy ők megélik, gyakorolják a szeretetet. És a te gyülekezetedre igaz ez? Rajtad is múlik…

A nap gondolata:

 Szeretet nélkül lehet, hogy nincs gond, nincs fájdalom, de nincs öröm és tartalom sem az életünkben.

2014-01-08

A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre; és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben... (1Thess 4:9-10)

            A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom – így kezdődik alapigénk. Vajon miért írta, miért írhatta ezt Pál apostol? Meglátásom szerint azon egyszerű oknál fogva, mert abból indult ki, hogy ez az alap. Hívő embereknek írta a levelét és úgy gondolta, hogy a szeretet megélése mindennél fontosabb és előrébbvaló. Ez ismertetőjele Jézus tanítványainak.

Milyen jó lenne, ha mi is így tudnánk élni gyülekezeti szinten, de az attól kisebb közösségünkben, a családunkban is… De így van-e? Ha igazán megnézzük saját életünket és azokat a közösségeket, melyeknek tagjai vagyunk, sajnos azt állapíthatjuk meg, hogy sok esetben nincs jelen olyan mértékben a szeretet, ahogyan kellene és Krisztus követőitől elvárható lenne. A háttérben ott bujkál bennünk a szeretet bizonyos mértékű hiánya, akár évekre visszamenő sérelmek, megbántottság, meg nem bocsátás formájában. Vagy éppen azért, mert nagyon könnyen ráolvassuk a másikra a bűneit, hibáit. Minket fáraszt, ha a szeretetről szól az Ige, vagy érezzük, hogy nekünk szól?

A nap gondolata:

 A hibák mindig vastagok ott, ahol a szeretet vékony. (Spurgeon)

2014-01-07

„Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és ember között, az ember Krisztus Jézus.” /1 Timóteus 2,5/

Pál hűségesen teljesítette az Istentől rábízott feladatokat. Szívén viselte minden ember ügyét, akivel találkozott. Ezek közé tartoztak a királyok, feljebbvalók is. Ő Jézus Krisztust tartotta a közbenjárónak. Életéből látjuk, hogy nem akarta senki kárát, még a fogva tartóiért is imádkozott, a veszélyben levő, halálos fenyegettetésbe kerülő hajón is a többiekért aggódott és vitte oda őket az irgalmas Isten elé. Meghallgatásra talált a közbenjáró imádsága. Ő példát ad ma is nekünk, hogyan viszonyuljunk embertársainkhoz: imádkozó lelkülettel. Krisztus Jézushoz irányítja tekintetünket, mert ő a mi közbenjárónk. Feladatának tekinti, hogy hitre és igazságra tanítsa a népeket. Nekünk nem szabad másként cselekednünk, amennyiben világosságot kaptunk Isten igéjéből, azt kell tovább adnunk. Jézus Krisztust, az ő szabadítását kell hirdetnünk, mert nincs más rajta kívül, aki megváltsa ezt a nyomorult, elveszett bűnnel terhelt világunkat. Erre hívattunk el. Nem elég Krisztusról beszélni, hanem bizonyságot kell tennünk, hogyan váltotta meg az életünket, az életemet, mit jelent a vele való járás a hétköznapjainkban. Mennyivel lett boldogabb az életem, amióta vele járok. Ha mindezeket megtapasztaltam, el kell mondanom a körülöttem élő embereknek. Csak a hiteles emberek tudják igazán Krisztust prédikálni.  (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Az az ember, akinek szívében Krisztus lakozik a hit által, Istentől mindent ajándékképpen fogad el, mindent áldozatképpen visszaad Neki. (Ravasz László)

2014-01-06

„... aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét” /Lukács 10,39/.

„Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle” /Lukács 10,42/.

Mi a jó az Istenben bízó ember életében? Erre a kérdésre megnyugtató választ csak Isten írott, kijelentett igéjéből, a Szentírásból kaphatunk. Jézus adja meg erre a feleletet, amikor a sokat sürgölődő-forgolódó, munkától elfáradó Mártának mondja: „sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre”/Luk 10,41/. Mi az az egy? Az Igére való figyelés. Ez határozza meg egész életünket, a valódi szükségleteinket. A ma embere is sok felesleges dologért aggódik, sok felesleges energiát fektet be különböző munkába, a feleslegért gyűjt, ami csak teher számára. Mi nem felesleges? Az Ige mellett elcsendesedni, hallgatni prédikációkat, imaközösségben lenni hívő testvéreinkkel, de nem utolsó sorban Istennel állandóan forró dróton lenni, a szüntelen imádkozás gyakorlása. Minden csak ezek után következhet és csodálkozva állhatunk meg az áldások áramlását látva. Minden földi dolgunk könnyebben megy, megszabadulunk a terhes, felesleges göncöktől, amelyek csak visszahúznak. Nem lesz semmiben hiányunk, rájövünk, hogy kevesebb is elég és csak a szükséges dolgokért munkálkodunk, így leszünk elégedettek, lesz elég erőnk mások terhének a hordozásához, és így lehetünk az örök boldog élet várományosai.  (Horváth Csaba) 

A nap gondolata:

A nagy emberek életének és eredményes szolgálatának titka mindig abban rejlett, hogy volt idejük Istennel egyedül lenni. (Kroecker)

2014-01-05

„Adj azért nekem bölcsességet és tudományt, hogy tudjam ennek a népnek az ügyeit intézni”

/2 Krónika 1,10/.

Salamon kedves volt Isten előtt, mert vele volt, egyre nagyobbá tette. Ezért ajánlotta fel neki, hogy kérjen, amit csak akar. Salamonnak nem volt vele született tulajdonsága a bölcsesség, de félte az Urat. Apjától, Dávidtól sok mindent láthatott, hogyan forgolódott ő a királyságában, mi mindent kapott, hogyan élt az anyagi javakkal, milyen nagyok az Úr tettei. Az Isten félelmére, tiszteletére, szeretetére tanították az atyai háznál. Azt is tapasztalhatta, hogy „A bölcsesség kezdete az Úr félelme”   /Zsolt 111,10/. Az Írások üzenetéből azt is tudhatta, hogy a mindennapi munka végzéséhez bölcs szív kell. Ezért kért ő bölcsességet elsősorban a királyi tevékenységének a folytatásához, mert ez lehet az alapja mindennek. Felülről kapott bölcsesség a legfontosabb, amely Istentől van. Ezt nem lehet megtanulni az iskolában, ez ajándék, de lehet kérni, ahogy Jakab apostol is buzdít erre: „Ha pedig valakinek nincs bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől...” /Jakab 1,5/.

Merjünk bizalommal fordulni Istenhez, mert ettől nagyon sok minden függ a gyakorlati életünkben.

Isten azt akarja, hogy nyugodtan támaszkodjunk rá, feltétel nélkül bízzunk benne, semmit nem kételkedve. A kitárt, nyitott szívű embert szereti és megáldja Isten, ahogy Salamonnal is tette, ráadásként gazdagságot és dicsőséget is adott neki. Kérdés viszont az, hogyan bánunk ezekkel az ajándékokkal? (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

 Gyéren lelve a valóban örömet, reményben s emlékezetben keressük, s amit a múltban találunk, ápoljuk, tatarozzuk, díszítjük folyton, s igyekszünk egyúttal feledni a velejárt keserűséget. Így hamisítjuk múltunkat, csaljuk önmagunkat. /Asbóth János/

2014-01-04

„... Dániel, azért jöttem ide, hogy megértésre tanítsalak.”  /Dániel 9,22/

Értjük-e mindig a Biblia tanításait? Bizonyára nem, sőt félre is érthetjük azokat. Dániel is sokat küzdött azzal, hogy megértse, mit is üzent neki Isten, pedig tudjuk, hogy rendkívüli isteni lélek volt benne. Ez az Isten előtt kedves lélek is tanításra szorult. Isten angyala, Gábriel világította meg neki a látomásában kapott kijelentést. De még a művelt pénzügyminiszter, az etióp kincstárnok sem értette az ézsaiási igét, amíg Fülöp evangélista meg nem magyarázta neki. Nikodémus sem tudta felfogni az újjászületés folyamatát, míg Jézus rá nem világított a lényegre, pedig kora legműveltebb emberei közé tartozott, farizeus volt, aki ismerte az Írásokat, a mózesi törvényeket. A szadduceusok is a művelt zsidók közé tartoztak, mégsem tudtak mit kezdeni a feltámadás utáni élettel. Jézus nekik mondja e kérdésben: „Ti tehát nagyon tévelyegtek.” /Márk 12,27/. Ma még mi sem értünk mindent a Bibliából. Vannak titkok, melyek nem tárulnak elénk. Több ismeretre, több elcsendesedésre, több alázatra van szükségünk ahhoz, hogy világosan lássunk. De elégedjünk meg azokkal az igékkel, amelyek tisztán érthetőek számunkra, a határozott isteni kijelentésekkel. Hittel olvassuk a Bibliánkat és legyen biztató számunkra egy énekvers: „Ki kétkedőn kutatja őt, annak választ nem ád, de a hívő előtt az Úr megfejti önmagát” / Az Úr csodásan működik/. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

A szívemnek megvannak a bizonyítékai, amiről az ész semmit sem tud. /Pascal/

2014-01-03

„Mert nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket” /Dániel 9,18/.

Dániel Isten kiválasztott szolgája, akiről semmi rosszat nem jegyez fel a Biblia. Már ifjú korában imádkozó ember volt, aki jól ismerte az Írásokat, Isten törvényeit. Azok szerint is élt, a fogságban sem tagadta meg Istenét. Igazi közösségi ember, imaközösséget tartott fogolytársaival, egymást erősítették, a komoly döntésekben bízhattak a közös ima erejében. Ez a pogány királyok által is nagyra becsült, igaz, Istenben bízó feddhetetlen férfiú népe bűnéért bűnvalló imádságot mond. Ezt a könyörgést nézzük meg most közelebbről. Az Írások tanulmányozásából megértette, miért kellett hetven évig fogságban lenni Izrael népének. Sokat vétkeztek az ősök Isten törvénye ellen. Ő maga, az igaz ember zsákruhába és hamuban böjtölve vitte az egész nép összes bűnét Isten elé, kérve a bocsánatát. Irgalomért könyörgött, mert a sok bűnt nem lehet jóvátenni igaz cselekedetekkel.

Nekünk ma élő embereknek is ezt az útmutatást kell követni, mert ami ebben az imádságban le van  írva, az a kristálytiszta evangélium. Nekünk Jézus Krisztushoz kell könyörögnünk, hogy adjon tisztánlátást a bűneinkből való szabaduláshoz. Isten rajta keresztül nézzen minket, hiszen azért halt meg, hogy bűneinket elvéve, felvigye a keresztfára, így nyerhetünk mi is bűnbocsánatot ingyen kegyelemből, nem pedig a mi cselekedeteinkből származó érdemeinkért. Dániel Jézus Krisztus előképe, ezért kell figyelmeznünk erre a bűnvalló imádságra. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

 Maradj a keskeny úton, az igazság és őszinteség útján, és meglátod, ez vezet számodra a lehető legjobb megoldáshoz.

2014-01-02

Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak… Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. (Prédikátor 3:2.4)

  Tudtunk-e bármit is tenni a születésünk napjával kapcsolatban? Nem, mert amikor Isten úgy látta jónak, akkor jöttünk világra, akkor hagytuk el az anyaméhet. A halálunk is ilyen időpont: Isten által megszabott. Kivéve, ha azt valaki előbbre hozza, ami nem egy bölcs dolog. De nemcsak a mi halálunk, hanem szeretteink halála is ilyen Isten által előre megszabott időpont. Ha az előbbi mondatot sikerülne komolyan vennünk, akkor hamarabb jutnánk el a gyász feldolgozásához, a megvigasztalódáshoz, a lelki békéhez. Addig élünk ezen a Földön, amíg a Mindenható Isten úgy nem látja, hogy életünk befejezett élet, és amikor ez bekövetkezik, akkor véget ér földi pályánk, meghalunk. Ez kivétel nélkül mindenkire igaz. Persze az is igaz, hogy szeretnénk mi tovább élni, vagy ha szeretteink tovább élnének, mint amennyi meg van szabva számukra, de nincs hatalmunkban mindez. Életünknek kezdete és vége Isten kezében van. Ez a kijelentés legyen megnyugtató üzenete Istennek számunkra.

A nap gondolata:

Aki úgy áll az ítélőszék elé, hogy a védelmet maga látja el, mentegeti magát, ártatlanságát hangoztatja és ezért felmentést vár, - annak érdekében a nagy ügyvéd nem szólhat semmit.

2014-01-01

Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak… Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. (Prédikátor 3:2.4)

A Prédikátor könyvének 3. fejezete azzal a mondattal kezdődik, hogy mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Ezután pedig egy hosszabb felsorolást olvashatunk, hogy mi mindennek van megszabott – vagy ahogyan a régi fordítású Biblia írja: rendelt – ideje. A születéstől a halálig, a rombolástól az építésig, a hallgatástól a beszédig mindennek megvan az ideje. Amikor a megszabott idő, mint fogalom elénk kerül, akkor azt mondhatjuk, hogy kissé sejtelmes, titokzatos dolog ez. Valami hiányzik ebből a fogalomból, még pedig annak alanya, vagyis az a valaki, aki megszab, elrendel dolgokat emberi életünkben. Mivel a Prédikátor, aki ezeket a mondatokat megfogalmazta Isten gyermeke volt, nem is gondolhatott másra, mint arra, hogy életünk bizonyos dolgait maga az élő Isten szabja meg, rendeli el. Fontos tudnunk, hogy Isten nem életünk minden mozzanatát szabja meg, rendeli el, mert akkor az azt jelentené, hogy mi nem emberek, hanem robotok vagyunk, de bizonyos dolgok egyértelműen általa megszabottak az életünkben. Te is így látod ezt? Megnyugtat ez téged?

A nap gondolata:

Csodálatos dolog kereszténynek lenni! De csupán vallásosnak éppen nem csodálatos. A világ tele van vallásosokkal, de szűkében van a keresztényeknek.