2014-06-30

…nincs Isten! (Zsolt 14:1) Ha önkényesen kezeljük a Szentírást, akkor a legfontosabb isteni kijelentéseknek ellentmondó üzenet is található benne. Az önkényesség az, ha a szövegösszefüggésből kiragadunk egy-egy félmondatot. Ha csak a fenti Igét nézzük, akkor azt olvassuk: nincs Isten. Ez benne van a Bibliában. De a Biblia nem azt mondja, hogy van Isten, sőt Ő teremtette a világmindenséget, azóta pedig fenntartja és igazgatja is? Nem azt mondja a Biblia, hogy Isten az Ő Fiában, Jézusban megváltott minket? De, pontosan ezt mondja. Akkor? – kérdezhetjük. Akkor el kell olvasni a 14. zsoltárt teljes egészében, bár elegendő csupán az első verssel megtenni, és meglátjuk, hogy miről van szó valójában. Ez az Ige így olvasható teljes egészében: Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten. Remélem, hogy nagyon nem kavartam fel senkit! Össze biztosan nem zavartam a testvéreket, mert mi tudjuk, hogy van Isten, és örömmel szolgáljuk Őt. Akik pedig még bolond módra gondolkodnak, azokért imádkozzunk és éljük eléjük az Istenbe vetett hitünk boldogságát. A nap gondolata: Az élet hit nélkül sivár puszta, remény nélkül sötét éjszaka, szeretet nélkül üres tarisznya.

2014-06-29

Jézus könnyekre fakadt. (János 11:35)

Ha meghal valaki, akit ismertünk, szerettünk, akkor szomorúak leszünk, gyászolunk. Ennek velejárója lehet a sírás is. Sokan szégyellik a könnyeiket ilyen esetekben. Pedig nem kell, mert nincs mit szégyellni. Igaz, helye – vagyis faluja, városa – válogatja, hogy mit tartanak a sírásról. Van, ahol, ha nem sírsz elhunyt szeretted temetésén azt mondják: nem is szeretted. Máshol ugyanerre a helyzetre azt mondják: nagy hite van, még könnyet se ejtett. Ezek és az ezekhez hasonló vélemények, csak emberi vélekedések. Ne törődj velük! Jézus is sírt barátjának, Lázárnak sírjánál, noha tudta, hogy percek múlva feltámasztja őt. Nagyon szerette, vagy nem volt nagy hite? – adódik a kérdés a fentiekből. Szerintem tudod a választ. Sírni nem szégyen, még csak nem is gyengeség. Ha fáj valakinek az elvesztése, sírj nyugodtan, és legyen reménységed a halál fölött győzelmes Jézus Krisztusban!

A nap gondolata:

Egyetlen ismeret van,

a többi csak toldás:

Alattad a föld,

fölötted az ég,

s benned a létra. (Weörös Sándor)

2014-06-28

Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. (1Thess 5:18) Neked mennyire van életedben jelen a hálaadás? És kinek adsz hálát? Ez utóbbi kérdés lehet, hogy balgaságnak tűnik, de én hallottam már embert így szólni: Hálát adok a sorsnak… Sajnálnivaló az, aki így gondolkodik. Segítségre van szüksége… A hívő ember számára nem kérdéses, hogy van kinek, és van mit megköszönni. Azonban könnyen megfeledkezhetünk az Úrnak való köszönetmondásról. Mint ahogyan a tíz leprás közül, kiket meggyógyított Jézus, csak egy ment vissza hálát adni. Mi a megoldás? Az, ha semmit nem veszel természetesnek életedben, ha mindent és mindenkit Istentől kapott ajándéknak látsz, akkor nemcsak a jó dolgokért, hanem valóban mindenért hálás lehetsz és leszel Istennek! A nap gondolata: Az ateizmus gyenge pontja: nincs kinek hálát adni.

2014-06-27

Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! (Máté 4:10)

Vannak szavak, melyeket gyakrabban használunk, mint kellene. Többek között ilyen az imádom kifejezés is. Hány ember ajkát hagyja el naponta e szó: imádom. S mivel kapcsolatban? Hát pontosan ez a gond! Étellel, itallal, gyermekkel, unokával, filmekkel, színészekkel, zenészekkel, sportolókkal stb. kapcsolatban. Imádni azonban csak egy valakit szabad: az élő Istent. Minden és mindenki mást elég „csupán" szeretni. Ha valaki Isten helyett imád bármit, vagy bárkit, tulajdonképpen isteníti, vagyis az Istent megillető helyre teszi oda. A Sátán is azt akarta elérni, hogy Jézus őt imádja és előtte boruljon le. Célja nem sikerült. Jézus nemet mondott, mert Ő csak mennyei Atyját imádta. Vajon mi, hívő emberek is felelőtlenül, átgondolatlanul használjuk az imádom szót? Nem kellene! Isten ugyanis azt várja, hogy csak Őt imádjuk, s bár tudom, hogy nehéz dolog, de figyelmeztessünk erre másokat is, akik gondolkodás nélkül kimondják valamire vagy valakire: imádom.

A nap gondolata:

Úgy gondolkodjatok, mintha minden gondolatotokat lángbetűkkel írnák fel az azúrkék égre, hogy mindenki láthassa azokat. És ez így is van. Úgy beszéljetek, mintha az egész világ egyetlen fül volna, amely azt hallgatja, hogy mit mondotok. És ez így is van. Úgy cselekedjetek, mintha minden cselekedetetek a saját fejetekre szállna vissza. És ez valóban így is van. (Mikhail Naimy)

2014-06-26

„Minden jó adomány és tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá." (Jakab 1:17) Vágyaink sokszor arra irányulnak, amit szeretnénk megszerezni, amink még nincs, de csak idő (és pénz) kérdése és birtokolni fogjuk! Talán ritkán szoktunk arra gondolni, hogy mennyi mindenünk van! Pedig nekünk hívő embereknek szükséges végig gondolni időnként azt is, hogy kinek köszönhetjük azt, amit a sajátunknak mondunk. A mai napod szóljon az Isten előtti elégedettségről. Akkor történhet ez meg, ha elkezdesz hálát adni életed felülről jövő ajándékaiért. Hogy mik ezek? Az életed, a szeretteid, a munkád, a lelki békéd, megváltottságod…. Szükséges még sorolni? Gondold végig, hogy bár az elégedetlenség jó hajtóerő, de bűnös dolog hálátlannak lenni! Pál apostol is azt kérdezi egyik levelében: „Mid van, amit ne úgy kaptál volna?" (1Kor 4:7) Ha pedig mindent kaptál – már pedig így van – akkor adj hálát érte! Adj hálát, mert Valakitől kaptad! A nap gondolata: Földi javakban gyönyörködni, magunkban gyönyörködni balgaság, a bűnben gyönyörködni a kárhozatba visz, de Istenben gyönyörködni örökkétartó gyönyörűség. (Spurgeon)

2014-06-25

„Megerősítlek, meg is segítlek." (Ézsaiás 41:10)

Indul egy újabb hét. Talán már látod jó előre, hogy sok munkád lesz. Ez persze azonnal lehangol. Egy dolgot azonban ne feledj sem ma, sem az egész héten, sőt életed egyetlen napján sem: Valaki veled akar menni, és segíteni szeretne. Maga az Úr kíván útitársad lenni a feladatokkal teljes vándorutadon. Erőssé akar tenni a napi küzdelemben! Ha megvannak életed csendes percei naponként, azaz elég időt töltesz Isten jelenlétében, akkor bízhatsz benne: nincs az a feladat, nincs az a munka, melyet Isten segítségével el ne végezhetnél! Ha időnként megfáradsz és lehangolódsz, mindig gondolj Istenedre, aki kész arra, hogy erőt adjon számodra megfáradásaid idején! Ő az erőtlent nagyon erőssé tudja tenni: így tegyen veled is, velem is!

A nap gondolata:

Az evangélium nem törvény, nem kötelességek tára, hanem felszabadító örömhír.

2014-06-24

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." (Máté 11:28) Fáradt vagy? Sok a terhed? Néha eleged van? Emberi érzések ezek. De van megoldás. Jézus üzeni: gyere hozzám! Az ember, ha fáradt, nem igazán szokott senkit zavarni. Inkább átütemezi napi programját, de baráthoz, fontos ügyfélhez nem megy el. Jézus azt mondja: ha fáradt vagy, akkor is gyere, én megnyugvást adok neked! Ma vasárnap (hétfő, kedd…) van: meghallod Jézus hívását? Elindulsz a templom irányába? Rajtad múlik! Megnyugvást keresel? Indulj Jézus felé és megtapasztalod, hogy Ő feltölt igéje által! Indulj nyitott szívvel és Nála lelki békét találsz! A nap gondolata: A Te Igéd olaja folyton sokasodik, és nem fogy el soha, amíg üres korsókkal járulunk hozzá. (Fulér Tamás)

2014-06-23

„Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül." (Jakab 1:14-15) Életünk kísértése mögött nemcsak a Sátánt kell lássuk, hanem igénk szerint a saját vágyainkat is. Gondolataink, és szívünk tisztán tartására hívja fel a figyelmünket az Úr. Minden ott kezdődik el. Nem véletlen, hogy a 10. parancsolat ezt mondja: „Ne kívánd…." Jézus pedig így szól: „az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok…." Az ember sokszor elbagatellizálja a dolgokat. Eljátszik a gondolattal, hogy milyen lenne ha… Aztán pedig a gondolat tettekké válik és kész a baj. Tönkremennek családok, emberi kapcsolatok és életek, mert valaki kigondolt valamit saját kívánságától vezérelve és a tettek mezejére lépett! Sokszor önmagunknak köszönhetjük a nehéz helyzeteket, melyekbe kerülünk, mert nem bírunk a vágyainkkal. Pedig erre is van megoldás: törekedjünk arra, hogy bűnre indító vágyainkat Isten elé tegyük és tápláljuk szívünket, elménket mindazzal, „ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami szeretetreméltó, ami jó hírű." (Filippi 4:8) A nap gondolata: Kezdetén tartóztasd fel a bajt, különben késő az orvosság. Mert először csak egy puszta gondolat ötlik fel elménkben, aztán színes fantázia-kép, majd tetszés ébred, megmozdul az akarat, és megszületik a beleegyezés. Így lépésről lépésre egészen benyomul a gonosz ellenség, ha kezdetben ellenállásra nem talál. És minél tovább halogatja valaki az ellenállást, annál jobban elerőtlenedik, az ellenség pedig annál több erőre kap. (Kempis Tamás)

2014-06-22

Tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. (1Korintus 1:21)  Akkor hát nem Jézus üdvözít? De! Csakhogy az igehirdetés Jézushoz visz közel. Isten szándéka az, hogy minden ember eljusson az üdvösségre, ám ehhez hallgatni kell Isten igéjének üzenetét. Az a kérdés, hogy hogyan viszonyulunk az igehirdetéshez. „Az egyik fülemen bemegy, a másikon ki" – vallotta egy templomba járó, de nyilván nem hívő ember. „A papokat hallgassam? Nincs nekem arra szükségem" – mondta egy olyan valaki, aki nagy ívben elkerülte a templomot. Ne a papért menj templomba! De miatta szintén ne maradj távol! A templomba azért járj, mert Isten keres ott téged, és hidd el: tudja, mire van szükséged! Élj azokkal a lehetőségekkel, amikor Isten igéjét hallgathatod! Járj el az istentiszteletekre – ne keress mentségeket – mert ha távol maradsz, önmagadat fosztod meg az áldásoktól! A nap gondolata: Az út a mennybe is, a pokolba is Krisztus keresztje mellett megy el, - ott válik jobbra és balra. A Jézus testében meg kell botlanod. A két lator is jobb és bal felől volt. (Stewart)

2014-06-21

Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. (1Korinthus 1:18) Isten igéje nagyon konkrétan tudja megszólítani és kérdezni az embert. A fenti ige azt kérdezi: mit jelent nekünk (és családtagjainknak) Jézus Krisztus keresztje? Sokaknak bolondság ez, amivel nem tudnak mit kezdeni. Nem csoda, hiszen ahhoz, hogy jelentsen valamit számunkra hitre van szükség! Jézus keresztje azt üzeni, hogy Isten megbocsátja bűneinket. Ebben van az ereje: nem kell magunkon és magunkban cipelni a bűneinket, hanem letehetjük azt a kereszt alá, még pedig újra és újra!  Bolondság ez számodra vagy erőt merítesz belőle? Az utóbbit kívánom mindenkinek, aki pedig még az előbbi kategóriába sorolja magát, azért imádkoznunk kell! A nap gondolata:  A csodák csodálatra méltó és rendkívüli cselekedetek és események, amelyeket Isten vagy Fia, Jézus Krisztus tesz, melyek gyakran a természeti törvények hatókörén kívül mennek végbe. Dicsőítik Istent, bizonyítják irántunk való szeretetét, megerősítenek hitünkben, vagy megmentenek a bajból. (Werner Gitt)

2014-06-20

Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. (Jakab 1:2-3)  „Mindennek ellen tudok állni, csak a kísértéseknek nem" – mondta a múltkorában tréfásan az egyik ismerősöm. Jót mosolyogtam rajta, de a kísértéseknek egyáltalán nem könnyű ellenállni! Miért? Mert a nagy kísértő, a Sátán ismeri a gyenge pontjainkat, és ott támad! Keresi annak lehetőségét, hogy eltávolítson Istentől bennünket, hívő embereket. Éppen ezért jó, ha az ember maga is tisztában van saját gyenge pontjaival. Ebben az esetben ugyanis fel lehet készülni, jobban oda lehet figyelni saját életünkre és a bennünket megkísértő dolgokra. Mi számít kísértésnek számodra? A pénz, a hatalom, a hírnév, az érvényesülési vágy, mások tetszésének keresése vagy valami egyéb? A fenti ige azt üzeni, hogy a kísértés önmagában véve nem öröm, de azzá lehet, ha ellene állunk! Mert a kísértésben való elbukás rossz lelkiismerettel, bűntudattal párosul, melyben nagyon mélyre juthat a hívő ember, míg a hitben való megállás állhatatosságot eredményez. Álljunk ellen az ördögnek és elfut tőlünk. A nap gondolata: Tetőled sohasem fut el a Sátán, de ha Krisztusban talál, elfut Krisztus elől. (Steinberger)

2014-06-19

Más alapot senki sem vethet a meglévőn kívül, amely a Jézus Krisztus. (1Korinthus 3:11)  Sok ember csak úgy éli az életét, hogy szemlátomást nincsenek tervei, céljai sem rövid, sem hosszú távon. Ez legalább annyira helytelen, mintha valaki tele van célokkal, és energikusan próbálja elérni ezeket, ám rossz az élete alapja. Ahogyan egy jó ház esetében nélkülözhetetlen az alap, életünkben ugyanígy van. Biztos, szilárd és megingathatatlan alapra van szükségünk. Egyedül Jézus felel meg ezeknek a kritériumoknak. Miért kell jól megalapozni életünket? Mert jönnek az árvizek, a szélviharok, melyek megpróbálkoznak lebontani életünk építményét, de annak szilárdsága az alaptól függ! Jézus a legjobb alap, soha nem késő ráépíteni! Ha már megtetted nyugodt lehetsz, ha még nem, akkor ne késlekedj!  A nap gondolata:  Dönts megfontoltan és jól! Úgy tudod megkülönböztetni az Isten szerinti jót a rossztól, ha minden nap olvasod a Bibliát, az életedre szóló használati utasítást és engeded, hogy Isten szent igéje átformálja a szívedet, gondolataidat, és tovább vezessen téged. Földi életednek legnagyobb ajándéka, hogy ma még választhatod Jézus Krisztust. A holnap már nem biztos. (Molnár Róbert)

2014-06-18

Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az. (Róma 1:16) Istenhez tartozni nem szégyen! Sőt! Kiváltság! Senki előtt ne szégyelld, hogy Jézus Krisztus megváltott gyermeke vagy, hogy Benne és általa bűnbocsánatod és örök életed van! Beszélj másoknak a hitedről. Akkor is, ha nem fogják érteni, esetleg kigúnyolnak, lenéznek érte! Ne nyugodj bele, ha vannak szeretteid, barátaid között olyanok, akik még távol élnek az Üdvözítőtől. Imádkozz értük és élj a bizonyságtétel lehetőségével! Hány embernek mered tovább küldeni ezt a néhány sort? Vállald a hitedet, vállald, hogy Jézus követője vagy! Ha megvetnek is érte: hidd el, hogy a jó oldalon állsz! A nap gondolata:  Keressük hát a mi Urunkat szüntelen! Legyen fontosabb a vele való találkozás, mint a reggeli feketekávé vagy a napilap átnézése! S ne csak néhány percre találkozzunk vele, hanem maradjunk vele egész nap, sőt egész életünkben, míg meglátjuk majd őt színről színre, s teljes öröm lesz őnála, és örökké tart a gyönyörűség az ő jobbján. (Cseri Kálmán)

2014-06-17

Akkor ezek a főkormányzók és kormányzók a királyhoz siettek, és ezt mondták neki: Dárius király, örökké élj! Azt tanácsolják az ország főkormányzói, az elöljárók, a kormányzók, az udvari emberek és a helytartók, hogy hozzon a király végzést, és adjon ki szigorú rendeletet: aki harminc napon belül bármiért könyörög, akár istenhez, akár emberhez rajtad kívül, ó, király, azt dobják az oroszlánok vermébe! Most azért add ki, ó király, ezt a rendeletet, és írd alá ezt az iratot, hogy a médek és a perzsák megmásíthatatlan törvénye szerint visszavonhatatlan legyen! Ennek megfelelően Dárius király aláírta a rendeletet tartalmazó iratot. Amikor Dániel megtudta, hogy alá van írva ez az irat, hazament. Emeleti szobájának ablakai nyitva voltak Jeruzsálem felé, és ő napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is szokta. Azok az emberek pedig odasiettek, és ott találták Dánielt, amint Istenéhez könyörgött és esedezett. (Dániel 6:7-12) Hogyan imádkozott Dániel? Térden állva — Tudta, hogy ki Isten, és ki ő. Nem "bratyizott" a Mindenhatóval, nem egyenrangú félként kezelte őt. Térdre ereszkedett, megalázta magát, és tiszteletet mutatott az Úr iránt. A térden állva való imádkozás az alázatnak és annak a jele, hogy tiszteljük Istent, és elismerjük királyi fenségét. Másrészt segít ébernek maradni. Aki aludt már el ágyban fekve imádkozás közben, az próbálja ki térden állva — és garantált, hogy nem fog elaludni. Magasztalta Istent — Egy olyan nehéz helyzetben, melybe került, megtalálta az okát, hogy magasztalja Istent, és hálát adjon neki. A magasztalás nem függ a körülményeinktől, csak Isten személyétől. Ha ismerem őt, mindig lesz okom magasztalni, még akkor is, ha a körülményeim nem túl rózsásak. Minden körülményünkért és nehézségünkért hálát adhatunk Istennek, mert valamilyen módon benne vannak a tervében (Aki ezt nem hiszi, olvassa el a Róm 8:28-at, és Corrie ten Boom A menedék című könyvét, melyből kiderül, hogy a szerző hogyan tanult meg hálát adni a tetvekért!). Én a magam részéről szeretnék olyan szívvel megtanulni imádkozni, amilyennel Dániel tette. "Uram, taníts minket imádkozni!" (Lk 11:1). (Tóth-Simon Károly) A nap gondolata:  Nem a szükségtől kényszerítve, hanem Istentől indíttatva kell imádkozni. (Steinberger)

2014-06-16

Akkor ezek a főkormányzók és kormányzók a királyhoz siettek, és ezt mondták neki: Dárius király, örökké élj! Azt tanácsolják az ország főkormányzói, az elöljárók, a kormányzók, az udvari emberek és a helytartók, hogy hozzon a király végzést, és adjon ki szigorú rendeletet: aki harminc napon belül bármiért könyörög, akár istenhez, akár emberhez rajtad kívül, ó, király, azt dobják az oroszlánok vermébe! Most azért add ki, ó király, ezt a rendeletet, és írd alá ezt az iratot, hogy a médek és a perzsák megmásíthatatlan törvénye szerint visszavonhatatlan legyen! Ennek megfelelően Dárius király aláírta a rendeletet tartalmazó iratot. Amikor Dániel megtudta, hogy alá van írva ez az irat, hazament. Emeleti szobájának ablakai nyitva voltak Jeruzsálem felé, és ő napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is szokta. Azok az emberek pedig odasiettek, és ott találták Dánielt, amint Istenéhez könyörgött és esedezett. (Dániel 6:7-12) Talán mindenki más-más tanulságokat szűrne le Dániel imaéletéből, ám én az alábbiakra  szeretném a figyelmet felhívni: Hogyan imádkozott Dániel? Jeruzsálem felé — Az imádságának volt iránya; Isten városa és Temploma felé irányult. A mi imádságaink is akkor lesznek élők, ha célirányosak lesznek, és Isten felé irányulnak. Ez nem csupán azt jelenti, hogy tudjuk, hogy hozzá imádkozunk, hanem azt, hogy rá nézve, hozzá fordulva, felé irányuló lélekkel imádkozunk. Életünk és imádságaink középpontjában Isten legyen. Napjában háromszor — Dániel imaéletét a rendszeresség jellemezte. Nem akkor imádkozott, amikor épp kedve volt hozzá, vagy ha valami különleges helyzettel találkozott, és muszáj volt Istenhez fordulni. Életének mindennapi része volt az imádság, és kialakította a maga rendszerét. Nem kell őt leutánozni, de mindannyian megtalálhatjuk a módját, ahogyan nekünk a legkönnyebb és így szabadon tudunk imádkozni. (Tóth-Simon Károly) A nap gondolata: Az imádságnak a súlya számít, nem a hossza. (Spurgeon)

2014-06-15

Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. (Jakab 1:22) Hogyan lehet egészséges a lelki életünk? Hogyan lehet gyümölcsözővé az Istennel való kapcsolatunk? Úgy és akkor, ha rendszeresen imádkozunk és olvassuk, hallgatjuk Isten szavát, Igéjét. De kell még ehhez valami: nem elég ugyanis olvasni és hallgatni Isten Igéjét, meg is kell cselekedni. Ezt fogalmazta meg Jakab apostol mai Igénkben. Miért fontos az Ige megcselekvése? Azért, mert azáltal lesz életünk része. Ha nem tesszük meg azt, amit Isten kér, akkor az azt jelenti, hogy nem jutott el a szívünkig, az egyik fülünkön be, a másikon kiment, nem lett életformáló erővé számunkra. A te életedben hányszor történik meg az, hogy nem leszel cselekvője az Igének? Ha sokszor, akkor nézz magadba, valami gond van az Úrra hangolódásoddal. Nemcsak olvasni, vagy hallgatni kell az Igét, hanem cselekedni is. Légy ilyen gyermeke az Úrnak! Ma is, máskor is… A nap gondolata:  A te hatásod erre a világra attól függ, hogy milyen hatással volt reád a Biblia. (Kilburn)

2014-06-14

Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem. (Ézsaiás 55:10-11) Isten azt mondja ezzel, hogy szavával vezeti övéit, a Benne bízókat s bár ez szintén kissé érhetetlen emberileg és benne van a kudarc lehetősége is, Isten mégis azt mondja, hogy az Ő Igéje nem tér vissza hozzá üresen. Az Úr maga mondja, hogy Igéje olyan, mint az eső és a hó: öntöz, termővé és gyümölcsözővé tesz. Milyen fontos a föld számára az eső. Ha sokáig nem esik, akkor öntöznek a gazdák. A lelki életben ugyanilyen fontos az öntözés, hogy ne lehessen azt mondani önmagunkra, hogy lelki sivárság, szárazság jellemez bennünket. A lelki élet két nagyon fontos mozzanata az imádság és az Ige olvasása, hallgatása. Ezeket megélve lehet elkerülni a sivárságot, a szárazságot. Valaki így fogalmazta meg ezzel kapcsolatban meglátását: Kevés ima, kevés Ige = beteg élet. Kevés ima, sok Ige = száraz élet. Sok ima, kevés Ige = rajongó élet. Sok ima, sok Ige = egészséges élet. A te életed egészséges? A nap gondolata: Sok ember az Isten adta lelki eledelnek – az Igének csak az illatával él, és éhen hal mellette. (Victor János)

2014-06-13

„Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR.  Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál." (Ézsaiás 55:8-9)  Ezek a szavak mutatnak rá arra, hogy Istent az ember ésszel fel nem érheti. S ha az Úr útjait és gondolatait nem értjük meg, azon nincs mit csodálkoznunk. Mondok erre két bibliai példát. Isten szereti a világot. Ez emberileg megmagyarázhatatlan és egyben érthetetlen is. Miért is szeretné Isten az általa teremtett világot és benne minden embert, ha az ember ellene fordul, Neki hátat fordít, Vele azonosulni nem akar, az Ő terveit megvalósítani nem kívánja, akarata nem érdekli és cselekedni sem óhajtja? Isten ennek ellenére szereti az embert. Ezt fiának, Jézusnak közénk jövetelében mutatta meg. Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. – írja János evangélista. Isten emberileg érthetetlen mértékű áldozatot hozott mindnyájunkért: fiát küldte a halálba, hogy nekünk bűnbocsánatunk és örök életünk legyen. A másik példa pontosan ez, vagyis ahogyan az emberiség két legnagyobb kérdését a bűn és a halál kérdését megoldotta Isten. Jézus halála azért történt, mert magára vette bűneinket, elszenvedte helyettünk bűneink büntetését. Feltámadása pedig a halál fölötti diadal jele, mely egyben előrevetíti a mi sorsunkat is… Egy vereségnek látszó dologból Isten hatalmas győzelmet arat a halál fölött. Ezek nem emberi utak és gondolatok, hanem az Úréi, és ezeket éppen ezért nem is ésszel, hanem hittel lehet befogadni. Csak hittel. Neked van valami az életedben, amit nem értesz? Közelíts hozzá hittel, az Úrban bízva! A nap gondolata: Aki meg akarja ismerni a szeretetet, az menjen a keresztre feszítés hegyére, és szemlélje ott a Fájdalmak Emberének halálát. (Spurgeon)

2014-06-12

„Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani." (Ézsaiás 55:7) Észrevetted már, hogy akkor vész el valami az életünkből, amikor az Istennel való kapcsolat lazul, ha elkezdünk a saját utunkon járni? Bizony a bűneink választanak el az Úrtól. Térj az Úrhoz, hogy irgalmazzon, hogy megbocsásson és hagyd el saját ösvényeidet, melyekhez Neki semmi köze! Térj az Úrhoz! Mit jelent ez? Kéz a kézben járni Vele. Ne a bűnnel társulj, hanem az Úrral! Ha elbuksz? Ne csüggedj, keresd az Urat! Ő kész megbocsátani. Ne cipeld a bűneid terhét sokáig. Minél tovább cipeled, annál nehezebbé, elviselhetetlenebbé válik. Hogy mennyire nehéz valami, az pontosan annak a függvénye, hogy mennyi ideig cipeljük. Egy 5 kg-os súly nem nehéz pár másodpercig, de egy óráig hordozni már annál inkább. S ha napokig van a kezünkben? Talán ki sem bírjuk. A bűnnel ugyanez a helyzet: minél tovább tartjuk magunknál, annál inkább összeroskadunk alatta, de le is lehet azt tenni imádságban a Golgota keresztje alá. Isten ezt ajánlja számunkra. Éljünk a lehetőséggel! A nap gondolata: Jézus képe a bárány. Erre a képre kell nekem is elváltoznom. Életét halálra adta, nem kereste a maga hasznát.

2014-06-11

Hívjátok segítségül, amíg közel van! (Ézsaiás 55:6)

A Zsoltárok könyvében olvasunk egy ezzel teljesen megegyező gondolatsort: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak és te dicsőítesz engem." (50:15) Meríts erőt ebből a két Igéből! Ha nyomorúságot hordozol, tedd meg a legkézenfekvőbbet: hívd segítségül az Urat! Lehet ezt kevésbé tudatosan tenni egy Jaj Istenem! kiáltással. De lehet ezt sokkal tudatosabban is, ezt hívják Isten előtti elcsendesedésnek, imádságnak. Akár először imádkozik valaki, akár sokadszor, azt ne felejtsük el, hogy Isten maga kéri, hogy hívjuk Őt segítségül. Az imádság az Isten előtti őszinteségről szól nem a nyelvtani precizitás vagy a hosszúság a lényeg. A hosszúság jön a gyakorlással, az Úrral való kapcsolat megerősödésével, elmélyülésével. A nyelvtani pontosság? Isten nem dolgozatként tekint az imáinkra, hanem eszközt lát benne, mely összeköti a Teremtőt a teremtménnyel. „Amikor imádkozunk, Isten a szívünket nézi, nem a szövegeinket." Gondjaid vannak? Mire vársz? Hívd segítségül az Urat!

A nap gondolata:

Tűrj Krisztusért és Krisztussal, ha uralkodni akarsz Krisztussal.

2014-06-10

Keressétek az URat, amíg megtalálható! (Ézsaiás 55:6)

Egy rövid időre a mondat második felére emeljük tekintetünket. Mit jelent ez? Van, hogy Isten nem található meg? Hiszen az Ő léte nem korlátozott. Valóban: nem Isten, hanem az ember léte a korlátozott, tehát ebben azt kell komolyan vennünk, hogy a mi lehetőségeink járnak le, nem az Úré. Ő mindig megtalálható, mi viszont korlátok között élünk. Az időbeliség is korlátot jelent ránk nézve. Egyelőre. Hiszen Isten az örökkévalóságra nézve teremtett bennünket. Ott, a kiteljesedő Isten országában időtlenség lesz. De nem lesz fájdalom, szenvedés, bánat, gyász és halál sem az Ő ígérete szerint. Itt a Földön viszont mindezekben részünk van és ez is felelősséget és figyelmeztetést jelent számunkra.

Amíg tart a kegyelmi idő számodra, addig keresd az Urat!

A nap gondolata:

Mindenkiben annyira él Jézus, amennyire testet ölt a mennyei élet, amennyi életet tékozolt el, amennyi áldozatot hozott, amennyi halált szenvedett Jézusért. (Ravasz László)

2014-06-09

Keressétek az URat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! (Ézsaiás 55:6)

Egészen azt sejteti ez az Ige, mintha Istennel előfordulhatna az, hogy egyszer közel, másszor távol van tőlünk. Ez lehetséges? Nem. Isten mindig közel van hozzánk. Ő mondja magáról: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét. (Ézs 57:15) Tehát az Úr mindig velünk, mellettünk van, de ennek az ember nincs mindig tudatában. Ez okozza a távolságot. Nem az Isten van távol tőlünk, hanem mi vagyunk távol Tőle. Lélekben. Van erre egy bibliai történet, mely remekül szemlélteti ezt: az emmausi tanítványok története. Jézus két tanítványáról van szó, akik Jézus halála kapcsán keseregnek, de a feltámadásról szóló friss hírek összezavarják őket. Ekkor szegődik melléjük a feltámadott Jézus. Beszélget velük, vigasztalja, erősíti őket, de a tanítványok nem ismerik fel csak akkor, amikor eltávozik tőlük. Ugyanez velünk is előfordulhat: Isten mellénk szegődik és segít. Neki erre számtalan módja van. Akár úgy, hogy olvasod, vagy hallgatod a Biblia üzenetét és megérint. Lehet, hogy küld valakit, akinek kiöntöd a szíved, beszélgettek egy jót és mond valami olyat, ami közelebb visz az Úrhoz. Az sem biztos, hogy azonnal megtörténik ez. Lehet, hogy napok, hetek múlva. Hidd el: Isten nem ismer lehetetlen akkor sem, amikor a neked való segítségnyújtás a tét…

A nap gondolata:

Boldog, ki ésszel föléri, mit tesz Jézust szeretni, s magamagát Jézusért megvetni. – Az egyik kedvestől ugyanis meg kell válnunk a másikért, mert Jézus azt akarja, hogy mindenek fölött Őt szeressük. (Kempis)

2014-06-08

Keressétek az URat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! (Ézsaiás 55:6)          Isten Igéje keresésre biztatja az embert. Igaz, e biztatás nélkül is szüntelen keresünk. Boldogságot, lelki békét, törődést, biztonságot, vigaszt, pénzt, társat, életcélt, kifogást, és még lehetne sorolni. De miért keres állandóan az ember? Azért, mert valami, valahol elveszett. A Biblia szerint az Édenkertben a Kísértő szavára hallgató ember a bűn útjára tévedve elvesztette a korábbi szoros és teljesen természetes kapcsolatát Teremtőjével, az élő Istennel. Azóta keresi az ember azt, ami elveszett. Testvérem! A te életed hogy néz ki? Te is keresel éppen? Mit keresel? Munkát, társat, lelki békét, célokat, önmagadat, helyedet a világban, útmutatást, vagy valami egyebet? Az, hogy olvasod, hallgatod az Igét, azt jelenti, hogy jó helyen keresed: Isten közelében. Ugyanis amikor az Ige keresésre bíztat, akkor nem valami általános dolog keresésére kér bennünket, hanem az mondja: Keressétek az Urat…! Isten ismeri a kereső lelkünket, ismeri, látja érzéseinket, gondolatainkat, kétségeinket, kérdéseinket, mindazt, ami bennünket nyugtalanít, mindazt, ami foglalkoztat, ami érdekel és megérint. Isten ismer bennünket és kész segíteni – ha kérjük, ha elfogadjuk segítségnyújtását. Az Urat keresd! Ma is… A nap gondolata:  Krisztust nem lehet megmagyarázni. Vele találkozni kell, szóba állni Vele és átélni Őt.

2014-06-07

Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá, és ezt mondta neki: Így szól az ÚR: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben! Ezékiás pedig arcát a fal felé fordította, és így imádkozott az ÚRhoz: Ó, URam, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel éltem előtted, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás keservesen sírt. Ézsaiás még a város közepére sem ért, amikor így szólt hozzá az ÚR igéje: Menj vissza, és mondd meg Ezékiásnak, népem fejedelmének: Így szól az ÚR, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Én meggyógyítalak, három nap múlva már fölmehetsz az ÚR házába. Megtoldom napjaidat még tizenöt évvel. Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítlak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak önmagamért és szolgámért, Dávidért. (2Kir 20,1-6)

Ugyan, melyikünk számolna azzal, hogy – mondjuk: most olvasás közben – valaki bekopog hozzá és bejelenti azt, amit Ézsaiás próféta akkor, a jeruzsálemi királyi palotában Ezékiás királynak: „Rendelkezz házadról" – vagyis: írd meg a végrendeletedet -, „mert meghalsz, nem maradsz életben!" Nem! Élni akarunk. „Még, legalább 50 évet" – mondja a huszonéves fiatal. „Még, legalább 30 évet" – mondja a középkorú kortársam. „Még, legalább 10 évet" – mondja az idősödő testvér. Utána, beszélgetésink során, általában nem számmal, hanem eseménnyel jelölik meg a testvérek a remélt idő hosszát. „Az unokám ballagását, aztán: esküvőjét, utána: a dédunokám születését szeretném még megérni." Mindig van egy szerény „következő" dátum. És miért is ne lenne?! Az ember élni akar.

Mit tett Ezékiás? Hátat fordít a hírvivőnek, Ézsaiás prófétának, „arcát a fal felé fordította… imádkozott… és keservesen sírt." Igazságos az Isten? Ezt teszi vele? Nem érti. Semmit sem ért. Ez nem fair.

Mit tett Ezékiás ebben a helyzetben? Mit tesz az, aki Isten közelében él? Mi az első teendője, amikor az érthetetlen, sőt méltánytalannak ítélt ténnyel áll szemben? Imádkozik! Ez az első.

Ezékiás „arcát a fal felé fordította… imádkozott… és keservesen sírt." Mit csinált? Sírt! Mikor vetted magadat, kérésedet annyira komolyan, hogy sírva imádkoztál volna? Ezékiás sírt. Mit is kért? Nem egészséget, nem gyógyulást, hanem: „Ó, Uram, ne feledkezz meg arról…". És arra hivatkozik, milyen tiszta életet élt előtte. Kettejük; Isten és az ő múltját eleveníti fel. Ennyi. És sír.

Rajta! Sírtál már úgy, hogy a végén kacagtál? Még könnyes volt a szemed, de a félelem elmúlt. Isten maradt. És az áldott nevetés…(Kereskényi Sándor)

A nap gondolata:

„A siker mindent igazol,

mindent feledtet a hírnév.

A sikernek jár a mosoly,

bökj oldalba, ha sírnék…"

/Szentmihályi Szabó Péter/

2014-06-06

Amikor az asszonyok eltávoztak, íme, néhányan az őrségből bementek a városba, és jelentették a főpapoknak mindazt, ami történt. Azok pedig összegyűltek a vénekkel, és miután határozatot hoztak, sok ezüstpénzt adtak a katonáknak, és így szóltak: „Ezt mondjátok: Tanítványai éjjel odajöttek, és ellopták őt, amíg mi aludtunk. És ha a helytartó meghallja ezt, majd mi meggyőzzük, és kimentünk benneteket a bajból." Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogyan kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig. A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. /Mt 28:11-16/ Jézus feltámadása után, az őrzésre küldött katonák, akik saját szemükkel látták a feltámadás csodáját, és a feltámadott Jézus Krisztust, elmennek és jelentik a főpapoknak. Ők a vének tanácsával együtt, úgy határoznak, hogy lefizetik a katonákat, akik ezért nem az igazat, hanem a hazugságot fogják elterjeszteni, miszerint amikor ők aludtak a tanítványok ellopták Jézus holttestét. A Szentírás tanulsága szerint ezt el is hiszik az emberek (bár az őröknek éppen az lett volna a feladata, hogy ez ne történjék meg, de ők nem csak a feltámadást, hanem magukat is meghazudtolják). Ez a szóbeszéd elterjedt a nép között, MIND A MAI NAPIG. Egy hazugság, amely évszázadokra megakadályozta, hogy bizonyos emberek Jézus feltámadásában higgyenek, és üdvözüljenek. Egy megtagadott bizonyságtétel, ami embereket tántorít el a feltámadásba vetett hittől. Egy katonai pozíciót mentő hamisság, amely újjászületéseket és vele együtt új életeket akadályoz meg az örökkévalóságra, ahelyett, hogy életeket mentene meg a kárhozattól. A világ legértékesebb híre helyett lett néhány ezüstöt érő félrevezető csalás, sokak számára. Egy kis hazugság, egy elhallgatott bizonyságtétel mind a mai napig, mind a mai napon, életünkben is akadályává lehet az evangélium hirdetésének. Ne engedjük, hogy amikor az ördög alkut kínál, mi elfogadva, a Megváltónkat tagadjuk meg, s embertársainkat akadályozzuk meg a hitben. Legyünk mindenhol és mindenkor a mi Urunk Jézusunk bátor, hitvallást tevő jó vitézei. Az Evangéliumot elhallgattatni nem lehet (látjuk ezt a történelemben), de akadályozni igen. (Veres Péter) A nap gondolata: A látható dolgok hitvallása így hangzik: Hiszek magamban! A hitbenjárás bizonyossága így szól: Hiszek Istenben! (Spurgeon)

2014-06-05

Amikor az asszonyok eltávoztak, íme, néhányan az őrségből bementek a városba, és jelentették a főpapoknak mindazt, ami történt. Azok pedig összegyűltek a vénekkel, és miután határozatot hoztak, sok ezüstpénzt adtak a katonáknak, és így szóltak: „Ezt mondjátok: Tanítványai éjjel odajöttek, és ellopták őt, amíg mi aludtunk. És ha a helytartó meghallja ezt, majd mi meggyőzzük, és kimentünk benneteket a bajból." Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogyan kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig. A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. /Mt 28:11-16/ A konfirmandusoknak azt tanítjuk, hogy Jézus feltámadásának három bizonyítéka van: A tanítványok megváltozott élete, a Feltámadott megjelenései, az üres sír. A vének tanácsának tagjai emlékeztek arra, hogy Jézus azt mondta, hogy harmadnapon fel fog támadni. Ezért Pilátust kérték, hogy állítson őrséget a sírhoz, nehogy a tanítványok ellopják Jézus testét és azt állítsák, hogy feltámadt. Mivel azonban Pilátus visszautasította őket, ezért a saját őrségükből állítottak oda katonákat, akik szemtanúi lettek a feltámadásnak. Amikor pedig mindezt átélik, elmennek és elmondják a főpapoknak, akik megbeszélik a vénekkel. A vének pedig kitalálnak egy igaznak tűnő magyarázatot, hogy miért nincs Jézus teste a sírban, majd lefizetik az őröket. Ezután el is terjed ez a szóbeszéd (más szóval azt is mondhatnánk, hogy hazugság) az emberek között, sőt ami fájdalmasabb, el is hiszik, hogy ez így történt. A legnagyobb tragédiát azonban az jelenti, hogy így van ez mind a mai napig. Jézus feltámadása után három féle hit lesz egymástól elválasztható. Az egyik: az igazi, meggyőződéses hit (asszonyok, majd a tanítványok hite), akik teljes meggyőződéssel elhiszik és elfogadják, sőt az életüket is erre építik, hogy Isten feltámasztotta Jézust a halálból és Ő él és uralkodik örökkön örökké. A másik a hazugságon alapuló téves hit (szóbeszédet elhívő emberek), miszerint azt hiszik el, amit mondanak, és nem azt, amiről meggyőződtek. A harmadik pedig az ellenálló hit, azaz a hitetlenség (vének, farizeusok, írástudók), akik a tapasztalatok ellenére sem akarnak hinni, hanem a maguk igazát akarják mindenáron bebizonyítani. A te hited milyen? (Veres Péter) A nap gondolata: A hit nem érdem, hanem a lelkem kinyújtott karja, amelyikkel elfogadhatom Istennek minden ajándékát.

2014-06-04

Hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! (1Korintus 15:57) Hálával tartozunk Istennek a feltámadás valóságáért. Pál apostol kellő nyomatékosítással ad ennek hangot, hogy „hála az Istennek, aki a diadalt adja". Hála a csodálatos fordulatért, hála az élet győzelméért, és azért a halál feletti hatalomért, melyet minden hívő ember megkaphat. Te hiszed ezt? Ha igen, akkor hálás vagy, akkor boldog vagy. Hogyan is mondta Jézus Tamásnak: Mivel látsz engem, hiszel, boldogok, akik nem látnak és hisznek!          Ha találkoztál a Feltámadott Jézussal, akkor járja át szívedet e boldog tudat: ő nagyobb a halálnál, mert legyőzte azt, diadalt aratott rajta. Ha találkoztál a Feltámadott Jézussal, vigasztalj másokat is ezzel. Ne tolakodóan, de nagy szeretettel… A nap gondolata:  A húsvéti megújulás egyszersmindenkorra való megújulás! A Jézus Krisztus feltámadásában az Újszövetség szerint az jelentetett ki, hogy Isten, Fiának személyében, az ember javára, egyszerűen már megnyerte a diadalt. (Karl Barth)

2014-06-03

Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus. A többi tanítvány így szólt hozzá: „Láttuk az Urat." Ő azonban ezt mondta nekik: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem." (Jn 20:24-25)

Egyszer egy hívő embertől valaki megkérdezte gúnyosan: Hiszed te valóban, hogy Krisztus feltámadt? Igen, hiszem – felelt a hívő nyugodtan. Honnan vetted ezt a hitet? – jött az újabb kérdés. Mire az öreg hívő így felelt: Onnan, hogy ma reggel is egy áldott, csöndes órát töltöttem vele! Ez a döntő bizonyíték Jézus feltámadására: az ő követőinek megváltozott élete. S hiszem, hogy Tamásnak is feltűnt ez. Látta, hogy a többiek már nem szomorúak, mint ő. Ők valamiben részesültek, megváltozott az életük. Persze hiába bizonygatták a Feltámadottal való találkozásukat, neki is személyesen kellett találkoznia Jézussal.

         Testvérek! Egymást mi sem tudjuk meggyőzni arról, hogy van feltámadás, de fontos a bizonyságtétel, mert mi Jézust képviseljük. A Feltámadott, élő Jézust, a halál fölött győzedelmes Krisztust, aki találkozott velünk valamikor, valahogyan és elkezdtünk hinni benne. S ahogyan bennünket is Ő győzött meg, másokat is Ő fog meggyőzni ennek valóságáról. Ami a mi feladatunk e mulandó világban az az, hogy Őt képviseljük, hogy a Vele eltöltött csendes óráink, perceink beleragyogjanak mindennapjainkba, családi életünkbe, munkavégzésünkbe, örömeinkbe és fájdalmainkba egyaránt. S ha ez így van, vagy így lesz, akkor másokat érdekelni fog, hogy mitől tudunk mi másképpen élni és másképpen gyászolni.

Menj el Isten házába és a gyülekezet közösségében találkozz a feltámadott Jézussal, hogy erőt adjon és hitedet növelni tudja!

A nap gondolata:

 Nézzünk bele a szívünkbe a veszteség, a tragédia, a munkanélküliség, a gyógyíthatatlan betegség közepette, mennyi az igazi hit? "Bizakodó vagyok" – ezt sokszor hallom; de tudjuk-e teljes bizonyossággal a reménytelenség közepén, hogy ISTEN LEHETŐSÉGEI NEM OTT ÉRNEK VÉGET, ahol a természeti törvények, ahol az orvostudomány, AHOL AZ ÁLTALUNK ISMERT VILÁG HATÁRAI HÚZÓDNAK?!

2014-06-02

Jó csendben várni az ÚR szabadítására. (JerSir 3:26) Az Úr szabadítása készen van. El is érkezik mindig a maga idejében. Az Istentől rendelt idejében. Nagyszombaton Jézus a sírban nyugodott. Mások kevésbé lehettek nyugodtak. A tanítványok féltek, hogy rájuk is ez a sors vár, míg a főpapok, az írástudók amiatt nyugtalankodtak, nehogy ellopják Jézus testét a tanítványai és azt hazudják, hogy feltámadt. Nos, senki nem lopta el a testet, mégis feltámadt. A tanítványok félelme is hiábavaló volt, de a nép vallásos vezetőié is. Más-más okból persze. Készen állt az Úr szabadítása és hamarosan be is következett. A bűnből és a halál félelmétől való szabadítás készült el. Igaz, a nagyszombat még a csend, a várakozás ideje. Mi már tudjuk, hogy mi a folytatás és hálásak is lehetünk érte. Szakíts ma időt az Úr előtti csendesség megélésére és adj hálát a nagypéntek, valamint a húsvét örömüzenetéért is! A nap gondolata:  A nagy emberek életének és eredményes a szolgálatának titka mindig abban rejlett, hogy volt idejük Istennel egyedül lenni.

2014-06-01

Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! (Máté 27:42) A Szentírás tanúsága szerint ezeket a szavakat a főpapok, az írástudók és a vének mondták a kereszten szenvedő Jézusról. Nem is gondolták, de a nagypénteki események lényegét fogalmazták meg. Jézus ugyanis másokat, bennünket megmenteni jött. Nem az volt a célja, hogy önmagát megmentse. Megtehette volna? Igen. Kérhetett volna 12 sereg angyalt maga mellé, de nem tette. Ő az emberiséget megmenteni jött. Csodát tehetett volna azzal, hogy leszáll a keresztről, de akkor mi történik? Elmarad a megváltás. Pár ember hitt volna benne azok közül, akik látták volna azt a csodát, de nem lenne hitünk ma nekünk benne, mint Megváltóban. Csak hálát adhatunk Jézusnak azért, hogy a nagy célt mindig szem előtt tartva élt, és halt meg. Tényleg értünk jött, minket megmenteni. Hiszed ezt, hogy érted, sőt miattad és helyetted történtek Vele a nagypénteki események? Légy hálás és dicsőítsd Őt mindezért! A nap gondolata: Nem kell elkárhoznod, már elkárhoztál. Nem kell azonban a kárhozatban maradnod, mert aki hisz a Fiúban, általment a halálból az életre.