2014-07-31

Az igazság szabadokká tesz „Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok; és megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket." /Janos 8:31-32/ Jézus e szavakat a 'benne hívő zsidóknak' mondta. Mégis, ők nem tudták az igazságot magukról, hogy a bűn szolgái: „Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?" „Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek." (33-34). Ezek az emberek nem látták saját bűnös, elveszett állapotukat, ezért nem érezték, hogy mekkora szükségük van a Megváltóra. Ábrahámra hivatkoztak, és azt gondolták, mivel testileg Ábrahám utódai, már mindenük megvan, ami az üdvösséghez szükséges. Jézus Krisztus az igazság, és aki Őt megismeri személyesen, mint Urat és Megváltót, az megszabadul a bűn uralma alól. „A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké." (35.) Aki a bűn szolgája az nem maradhat meg az Atya jelenlétében, csak az, aki a fiúságot elnyerte Jézus Krisztus által. Erre az Őt hallgató zsidók ezt felelték: „...A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek." (39.) A probléma az, hogy nem értettek meg saját állapotukat Isten előtt. Testi módon gondolkodtak, hiszen testileg valóban az Ábrahám utódai, de szellemileg nem, hiszen mint Jézus utal rá, meg akarták ölni Őt, és ördöngösséggel vádolták Isten Fiát, ezzel bebizonyították, hogy amint Jézus mondta: „az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva" (44.). Innen lehet megismerni kik valóban az Ábrahám fiai: akik Ábrahám dolgait cselekszik. Mert nem csak zsidók, hanem keresztyének is hivatkoznak rá, mint atyjukra, némelyek azonban jogtalanul. Mert ugyan állítják, hogy Ábrahám hitéből valók, de az ő hitük nem társul cselekedetekkel, mint Ábrahám hite: „Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.......Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; és beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett." (Jakab 2:19-23). Az Ábrahám hite bebizonyosodott, amikor hajlandó volt Isten szavának engedve feláldozni fiát, Izsákot (akit később Isten megkímélt a haláltól). Az igének való engedelmesség, és a hitből származó áldozat a bizonyítékai az ábrahámi hitnek. De milyen áldozat? „szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket." (Róma 12:1) Az igének való engedelmesség fontosságáról ezt olvashatjuk: "Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok". Mindenki cselekedetei által bizonyítja be, kitől származik. Az embergyilkos, hazug ördögtől, a férfiúnak indulatjából vagy pedig a szent és igaz Atya Istentől. Amikor Isten Lelke kijelenti nekünk az Igében leírt igazságot, akkor felismerjük saját állapotunkat és kegyelemért kiáltunk, Isten pedig megszabadít „minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába" (Kol.1:13). (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Egyedül a Szentlélek változtathat meg egy testi keresztényt lelkivé. (Ruth Paxon)

2014-07-30

Sem magasság, sem mélység Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. /Róma 8:39/ Az Úr ezt mondja a Hóseás próféta könyvében: „És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el." /2:18/. Eljegyzett minket örökre az Úr Jézus Krisztusban, és ez a szövetség közöttünk fel nem bontható. Olyan erős ez a kötelék, hogy semmi sem szakíthatja el. Lehet, hogy voltak időszakok, amikor elestünk, de Isten kegyelme és segítsége által ismét felállunk "Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek." (Péld.24:16). Ez a hit örömöt és biztonságérzetet ad, mindazonáltal törekednünk kell arra, hogy megálljunk "Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék." (1Kor.10:12). Pál apostol többek között a magasságot és a mélységet említi, melyek nem szakaszthatnak el Isten szeretetétől. Amikor mélységben vagyunk ott a kísértés, hogy elveszítsük a hitünket és reményünket az Úrban és magunkat sajnáljuk, magunkra figyeljünk. De Isten a mélységben is ott van velünk, hogy kiemeljen belőle. A magasságban pedig ott a kísértés, hogy elbizakodjunk, mintha már nem lenne szükségünk az Úrra. De az Úr a magasságban is ott van velünk, hogy megakadályozza/lerontsa a felfuvalkodottságot és megtanítson minket alázatosan járni Vele a magasságokban is. Ő mindenütt ott van velünk, még ha nem is látjuk, nem is érezzük. Ezt mondja Dávid is: "Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy." /Zsoltár 139:8/. És észre kell vennünk munkálkodását az életünkben, hogy megértsük mi miért történt, mire akar engem az Úr ezzel megtanítani. Megalázott? Lehet, hogy azért mert fel voltunk fuvalkodva. Nézzük csak meg Izrael történetet, Isten örök szövetséget kötött velük, mégis mennyire változatos dolgokon mentek át, a rabszolgaságon át a szabadulásig, az ígéret földjén át a babiloni fogságig, és még lehetne sorolni. De mindennek, amik velük történtek meg volt az oka és az értelme. Aki olvassa a Bibliát, az tudja, hogy mikor mire akarta Isten megtanítani a népet a velük történt eseményeken keresztül. De akkor is, amikor mélyen benne voltak a bűnben és esetleg már a büntetésben, Isten ezt mondta róluk: „Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek." /Jeremiás 29:11/. Ő tudja, hogy akiket elhív, az örökre szól és azokat meg is igazítja, még ha nem is sima úton, hanem mélységekkel és magasságokkal teli úton is. „Hű az, aki elhívott titeket és ő meg is cselekszi azt." /I.Thessz.5:24/ (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Mint ahogy a hitetlenek legnagyobb bűne a Krisztusban való életnek a megtagadása, úgy az Isten gyermekeinek pedig a Szentlélek által túláradó életnek a megtagadása. (Ruth Paxon)

2014-07-29

Az áldás útja „Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Fáraó leánya fiának mondják, Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett. Hit által hagyta oda Egyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant." /Zsidó 11:24-27/ Jézus mondta a 'hitetlen' Tamásnak: „boldogok, akik nem látnak és hisznek". Miért van az, hogy ugyan mi azt állítjuk, hogy hiszünk, de mégis mindig látni es érezni akarunk? Mintha amit nem látnánk, vagy nem érintenénk, az nem is lenne. De Mózes nem ilyen volt, azért is választotta őt Isten erre a hatalmas feladatra. Izrael fiai a pusztában állandóan a látható dolgokat akarták, finom ételt, italt. Ha ilyen lett volna Izrael vezére, már rég visszafordultak volna Egyiptomba, sőt lehet, hogy ki se mentek volna. Sokan ma sem akarják otthagyni Egyiptomot, a világ és a bűn rabszolgaságát, mondván: 'Nekünk ez így jó, Isten is azt akarja, hogy áldottak legyünk ezért nem hagyjuk el Egyiptom kincseit. Isten nem akarja, hogy nyomorogjunk!' Az emberek, sőt hívők többsége sem érti mi az az áldás igazából. Azt hiszik az az áldás, amit ők annak gondolnak, ami nekik jó. Ha ez így lenne akkor a gazdag politikusokat és sztárokat nevezhetnénk áldottaknak! De nézzük mi volt az áldás útja Mózesnek: „Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát" és „Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét". Ugye amikor áldásról beszélünk, nem ezekre a dolgokra gondolunk? Pedig ma is ugyanez az áldás útja a hívők számára, mint akkor Mózes számára, Krisztus gyalázata vagyis keresztje: „Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem." (Máté 16:24) És az Ő népével való együttnyomorgás: „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét." (Gal.6:2) (Prókai Árpád) A nap gondolata:  A Szentlélek Jézust dicsőíti, és nem téged.

2014-07-25

Megtanulni a szenvedésből az engedelmességet Ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet. /Zsidók 5:8/ Az ezt megelőző szavak pedig ezek: „Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért." Jézus sírt a bűnösök felett (Máté 23:37), akik nem hallgattak Rá, pedig Ő az élet szavait szólta nekik. Jézus sírt és gyötrődött a Gecsemáné nevű helyen (Máté 14:33), mert eljött az Ő órája, hogy feláldozza magát a bűnösökért és szenvedjen a kereszthalálig. Jézus könnyekre fakadt (János 11:35) amikor látta szerettei könnyeit és szomorúságát. Isten kedvét lelte szerelmetes Fiában, de nem kivételezett vele abból a szempontból, hogy amikor e földön élt testben, valószínűleg mindannyiunknál nehezebb élete volt. „Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet." Nem mintha Jézus bármikor is engedetlen lett volna az Atyának, Ő mindig Isten akaratát végezte. De a szenvedés ezt megkönnyíti, ahogy David zsoltárában is olvashatjuk (119:71): "Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet." és "Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem, most pedig vigyázok a te szódra." (67.) Izrael fiai is általában akkor tértek meg bűneikből, amikor Isten büntetésként csapást engedett rajuk, és nem akkor, amikor jól volt dolguk. Értjük már micsoda hatalmas kegyelem rejlik abban, ha Isten szenvedést engedélyez életünkben? Hála Neki ezért! Aki a szenvedés alatt megtanulja az engedelmességet, annak vigyáznia kell, hogy ha eljönnek a könnyebb, boldogabb idők, akkor ne dobja el magától azt, amit addig tanult. Ne gondolja, hogy mivel most már megvan mindene, már nincs szüksége az Istentől való folyamatos függésre. Aki pedig a szenvedésben sem tanulja meg az engedelmességet, arra csak még nagyobb szenvedés vár, amit Ámós próféta könyvében is olvasunk (4:9-12): „Megvertelek titeket szárazsággal és ragyával; kerteiteknek, szőlőiteknek, fügefáitoknak és olajfáitoknak nagy részét megette a sáska; és mégsem tértetek vissza én hozzám, ezt mondja az Úr. Döghalált bocsátottam rátok, mint Egyiptomra; fegyverrel öltem ifjaitokat, fogságra vitettem lovaitokat; és táborotok bűzét egész orrotokig emeltem, és mégsem tértetek vissza hozzám, ezt mondja az Úr. Felforgattam közületek többeket, amint felforgatta Isten Sodomát és Gomorát, és olyanokká lettetek, mint a tűzből kikapott üszök; és mégsem tértetek vissza hozzám, ezt mondja az Úr. Azért hát ekképpen cselekszem veled Izráel! Minthogy pedig ekképpen cselekszem veled, készülj Istened elé, oh, Izráel!" (Prókai Árpád) A nap gondolata:  A Szentlélek nem azzal kezdi munkáját, hogy győzelemre segít, hanem azzal, hogy legyőz minket. (Turóci)

2014-07-24

Hálával áldozzunk „Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását." /Zsoltár 50:23/ Istent akarjuk dicsőíteni? Akkor adjunk Neki hálát mindenért, kezdjük számlálni áldásainkat, minden jó és tökéletes ajándékot mely a világosság Atyjától száll alá (Jakab 1:17). Akkor meglátjuk, hogy elkezdhetjük, de nem érhetünk végére a számlálásnak, mert Isten olyan kegyelmesen megáldott minket, holott nem érdemeltük meg. Életet adott nekünk, elküldte érettünk a Szabadítót, Jézust az Ő szent Fiát, megelevenítette lelkünket, megbocsájtotta bűneinket, kiragadott minket a pokolra vezető útról, ellátja mindennapi szükségleteinket, adott testvéreket, hajlékot készít nekünk a mennyben stb... Ha pedig valami nyomorúság vagy szomorúság közepette vagyunk, emlékezzünk meg: „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak." /Róma 8:28./ Most még nem látjuk és nem értjük hogy miért történik mindez, de Isten tudja és Ő fog végül megdicsőülni az Őt szeretők életében és „..mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, aki minket szeretett." (Róma 8:37) Adjunk hálát mindenért, az emberek előtt is, a testvérek között tegyünk bizonyságot arról milyen jó és kegyelmes az Úr, ez dicsőíti Őt, és ez az igazság, mert: „Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű." /Zsoltár 103:8/(Prókai Árpád) A nap gondolata:  Szentlélek nélkül is el lehet érni sok mindent az életben, de Krisztushoz eljutni nem lehet.

2014-07-23

A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; (Gal 5,19-20) A Szentháromság Isten nem indult a választásokon. Ő bennünket választott. És kéri, hogy válasszunk jól, mert ő féltőn szerető Isten, aki megbünteti azt, aki gyűlöli Őt, de ezerízig irgalmas azokkal, akik mellette döntenek és szeretik Őt. Emlékezzetek Rá, emlékezzetek az övéire! Emlékezzetek azokra a református lelkészekre, akiket saját püspökeik asszisztálásával a hitük miatt távolítottak el gyülekezeteikből a mostani hatalom-jelöltek elődei! Emlékezzetek a templom építő lelkészre, aki veszélyessé vált, mert nem akart másról tudni, csak Krisztus keresztjéről! Emlékezzetek szüleitekre, akik otthon, elfüggönyözött ablakok mellett kereszteltettek meg benneteket! Emlékezzetek rájuk, akiknek még 20 évvel ezelőtt is állást kellett változtatniuk, mert a gyerekük konfirmált, lelkésznek tanult, vagy templomban kötött házasságot! Isten, a politikai hajcihő közben megpróbálta a reformátusokat! Szakadások lesznek – ha a padsorokban nem is -, de a szívekben igen! Mert aki a testnek enged, aki a tényeket figyelembe nem véve, hitvalló ősei emlékét meggyalázva dönt, az magán kell, hogy hordozza Isten haragját. A Lélek szerint élők azonban azt bizonyíthatják: tudják kik azok, akik – botlásaikkal, szárnyukat próbálgató indulatukkal együtt is, de – közelebb vannak ahhoz az Ügyhöz, ami nem csak egy magyar nép, de Isten népének boldogulását segíti elő. (Kereskényi Sándor) A nap gondolata:  „Utoljára a latin volt az a pánt, mely valamilyen szellemi egységbe fogta össze az európai műveltséget. EZ a pánt elszakadt: a nemzeti becsvágy szétszakította. Közös nyelv nélkül nincs Európa, csak nemzetek vannak, melyek negyven nyelven gyűlölik egymást." (Márai Sándor)

2014-07-22

 Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és viszont nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt. A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok? (Lk 6,43-46)

Nyolc éve már, hogy nem beszélhetek személyesen édesanyámmal. Most értékelődnek fel azok a felvételek, melyeken látom a mozgását, hallom a hangját. És verem a fejemet azért, hogy miért nem készítettem több felvételt róla. A hiteles, szerető szavairól. Ha még megtehetitek, kérdezzétek, beszéltessétek édesanyátokat!

Emlékszünk arra, hogy mit mondott nekünk utoljára? Kérdezem azokat, akiknek él az édesanyja, és kérdezem azokat, akiknek hónapokkal, évekkel korábbi, szívszorító eseményre szükséges visszaemlékezniük. Mennyi mindent tudnánk szó szerint idézni édesanyánk szavaiból? Azzal volt tele a szíve. És ránk öntötte a szíve tartalmát. Lehet, hogy akkor fájt, vagy nem értettük. Ma már tudjuk, miért mondta… Azért, mert nem mondhatott mást. Azért, mert a kisfiának, kislányának arra volt szüksége!

Ismerek valakit, aki még édesanyámnál is többet mert és mer megmondani nekem. Igen, persze, hogy kitaláltátok; ő az! Jézus, aki a Pünkösdkor elküldött Szentlelkén keresztül szólít meg. Engem, és mindazokat, akik kívánják az Ő édes gyümölcseit.

Jézus mindig azt mondta, és annyit, ami, és amennyi a szívén volt. Azt mondta, amit az Atya rábízott. Egy szót sem hagyott elveszni belőle, de nem is tett hozzá semmit. Szeretném hitelesen utánozni… (Kereskényi Sándor)

A nap gondolata:

 „… elhasznált szavakat használunk, de legalább biztosak vagyunk, hogy senkit sem fogunk megbotránkoztatni, és annyi hasznunk lesz belőlük, hogy éppen bizonytalan és unalmas jellegük miatt elveszik a kedvét minden gúnyos, kísérő magyarázatnak." – Georges Bernanos

2014-07-21

Engedelmesség a hatalmasságoknak „Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek." /Róma 13:1/ Isten parancsa az engedelmesség a hatalmasságoknak, és aki nem engedelmeskedik, az ezzel Isten parancsának nem engedelmeskedik. Meg kell adnunk a császárnak (az államnak), ami a császáré, ami az Istené azt az Istennek, amit a férj kér azt a férjnek, amit a főnök kér azt a főnöknek (kivéve, ha bűnről van szó). De amire most leginkább szeretnem a hangsúlyt fektetni az az, hogy vessük alá magunkat JÉZUS uralmának. Otthonunkban is, és mindenütt. Mert könnyű belefeledkezni a mindennapos ügyeinkbe, és elmehet egy nap úgy, hogy nem vetettük magunkat alá az Úrnak, hanem ügyeinket nélküle intéztük, a beszélgetést az Ő igája nélkül folytattuk, így be is csúszott egy kis pletyka, egy kis rosszindulatú megjegyzés. Minden élethelyzetben ott van velünk az Úr és arra vár, hogy vegyük magunkra igáját, hogy Ő vezessen minket. Milyen csodálatos úgy egybe gyűlni az atyafiakkal, amikor tudjuk, hogy mindannyian Isten járma alatt vagyunk és számíthatunk arra, hogy testvérünk Isten nevében van jelen, és nem akar olyat tenni vagy mondani, ami saját magától származik. Ez a fajta összejövetel áldott lesz. Az Úr adjon nekünk ilyen hozzáállást, ilyen testvéreket, és hogy megértsük: hatalom alá vetett emberek vagyunk. Jézus uralma alá vagyunk vetve, mint a századosnak a vitézei, szolgái: „Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljő; és ha szolgámnak szólok: Tedd ezt, azt teszi." Mindennek irányítója és mozgatója pedig a szeretet mely kitöltetett szívünkbe a Szentlélek által. „Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!" (Prókai Árpád) A nap gondolata: Az engedelmesség minden egyes ténye újabb kapocs, mely szorosabban fűz bennünket Istenhez.

2014-07-20

Én és az én házam népe az URat szolgáljuk! (Józsué 24:15) Józsuénak Isten volt az első az életében. Utána viszont a családja következett a fontossági sorrendben. És nekünk? Valaki a következőket mondta a családról: „A bizalom és a szeretet karöltve képezik az alapját mindannak, amiben a családok élnek. Mert nem elhanyagolható, hanem elgondolkodásra késztet. Milyen szerepe van a családnak az életemben? Miért van olyan hátul, vagy éppen túlságosan elől a személyes értékrendemben? Megkapom és persze megadom-e azt a család többi tagjának, ami nekik jár, amire nekik és nekem is szükségem van? Gondoljuk át: mit jelent a család a számunkra? Hol kellene állnia az életemben? Hogyan lehetne még jobbá tenni a jelenlegi helyzetet? Mit várok, és mit szeretnék adni? Sok kérdés van tehát… van mire válaszolnunk. Tegyük ezt meg, és ne söpörjük le az asztalról őket, hiszen az élet egy nagyon fontos területéről van szó. Érdemes érte sok dolgot feladni, érdemes áldozatot hozni, vagy akár szenvedni is érte – hiszen ez teszi teljessé az életünket és ez a legnagyobb örömeink forrása is..." Szerinted? A nap gondolata:  Az apák megszentelt élete a fiaknak gazdag öröksége. (Spurgeon)

2014-07-19

Én és az én házam népe az URat szolgáljuk! (Józsué 24:15) Mai Igénk Józsué meggyőződéssel teljes vallomása. Önmagáról és családjáról állít valamit. Nem is akármit. A család mindnyájunk élettere – valamilyen szinten. Kinek ilyen, kinek olyan a családja. Valaki így fogalmazott: „A család az a hely, amelyben az ember önmagára találhat, ahol igazán kiteljesítheti önmagát. Az a hely, ahol önmagával gazdagíthatja ezt a közösséget és – jó esetben – ennek mindenki örül. A család az a hely, ahol a párunkkal való viszonyunkban definiálhatjuk saját magunkat, ahol a gyermekek saját dolgaink és életünk átgondolására, kontrolljára, határok között tartására sarkallnak. A család arra ösztökél, hogy a külvilág felé – legyen az a falu, a város vagy éppen a munkahely – önmegtagadásra, kompromisszumok kötésére legyünk képesek: azaz, megtanuljunk együtt élni másokkal, és felelősséget vállalni." Neked milyen családod van? Akárhogyan válaszolsz is az előbbi kérdésre, ne feledd, hogy tőled is olyan, amilyen. Közelebb kerülnek szeretteid általad az Úrhoz? A nap gondolata: A hívő élet középpontja nem a templom, hanem az otthon. (Stanley)

2014-07-18

Megláncolva Ha a Fiú megszabadít titeket, valóságosan szabadok lesztek. (János 8,36) A középkorban élt egy híres kovács. Egyszer letartóztatták és börtönbe vetették. Egy idő múlva elhatározta, hogy megszökik. Megvizsgálta a láncot, nem talál-e rajta elvékonyodást, ahol könnyen széttörheti. Csakhamar eloszlott azonban minden reménysége. Rémülten fedezte fel ugyanis, hogy annak idején saját maga készítette ezt a láncot, ő pedig sokat adott arra, hogy olyan láncokat kovácsoljon, amelyet senki sem képes széttörni. Soha nem gondolta azt, hogy íme, a saját láncával volt megbilincselve. Ez ugyanígy van a bűnössel is. Tulajdon keze kovácsolta a láncot, amellyel meg van kötözve – és olyan erős lánc ez, hogy emberkéz szét nem törheti. Csak egy lehetősége van a szabadulásra: Jézus Krisztus tudja széttörni csak a láncot - de csakis Jézus Krisztus!  Nála keressél segítséget nyomorúságodban. (Prókai Árpád) A nap gondolata:  A követő nemcsak csodálja Jézus személyét, de Úrnak is tekinti őt, akinek engedelmesség jár. A követő odaadja magát Jézusnak, akit csodál, és annak megfelelően alakítja életét, ami Jézus kérése a számára. A követő nem pusztán szemlélő és imádó, hanem tanítvány is. Egy élet követője. A követő nem vonja ki magát Jézus személyének hatása alól. Bizonyos értelemben a csodáló sem, de az ő esetében a hatás inkább esztétikai jellegű, olyasmi, mint egy műalkotás élvezete esetében. A követő ezzel szemben felszólítást hall, és a felszólításra válaszol is. Felkel, és követi Mesterét. (Sören Kierkegaard)

2014-07-17

Vajon mi dolga van Istennek ? Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. (János 5,17) A nyolcesztendős, harmadikos Danny Sutton az alábbiakat írta hittanoktatójának, aki azt kérte diákjaitól, magyarázzák meg Isten természetét: Isten egyik legfontosabb dolga az, hogy embereket csinál. Azok helyett csinálja őket, akik meghalnak, hogy mindig legyenek elegen itt a földön mindenféle munkához. Nem felnőtteket csinál, hanem kisbabákat. Biztos azért, mert kisebbek, és könnyebb megcsinálni őket. Így nem kell a drága idejét arra pazarolnia, hogy beszélni meg járni tanítsa őket, azt rábízza az anyukájukra meg az apukájukra. Szerintem ez elég okos megoldás. Isten második legfontosabb dolga az, hogy meghallgatja az imákat. Azokból iszonyú sok van, mert némelyik ember, például a papok, meg ilyesmik, folyton imádkoznak, és csak akkor nem, amikor alszanak, és Papóka meg Mamóka is mindig imádkozik evés előtt, kivéve amikor fagyizunk. Istennek emiatt nincs ideje rádiózni, se tévét nézni. Mivel mindent hall, borzasztó ricsaj lehet a fülében, hacsak ki nem talált valamit, hogy kikapcsolhassa. Istent mindent lát és hall, és mindenütt jelen van, úgyhogy csudára elfoglalt. Ezért aztán nem szabad az idejét rabolni jelentéktelen kérésekkel, vagy szüleink háta mögött olyasmit kérni, amire ők nemet mondtak. Úgyis hiába. „A mi Atyánk mind ez ideig munkálkodik."  Olyan nagy nyereség az minden hívő embernek, ha észreveszi Istennek a munkáját. Ha nem olyan ostobaságokat mond, hogy most szerencsém volt, most meg balszerencsém volt, hanem ha látja Istennek a munkáját. Ha az események mögött felismeri a cselekvő Istent, és ha számít Istennek a tetteire. (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Bízz Benne: Van valami az életedben, amit nem értesz, pedig már régóta próbálod megfejteni? Add át Istennek, és akár elmagyarázza neked, akár nem, bízhatsz Benne, hogy meg fog áldani és mindenféle válságon át fog vinni. (Joyce Meyer)

2014-07-16

Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. (Mt 1,19) Vannak igaz emberek, s vannak olyan emberek, akik az igazságukat igyekeznek bizonyítani. A két embertípus nagyon hasonlónak tűnik, ám valójában nem ilyen egyszerű a kérdés. Nézzük meg a különbséget József példáján át. Ahogy a Biblia írja, József igaz ember volt. S mint igaz ember döntött úgy, hogy jegyesét, aki kétes körülmények között gyermeket hordott a szíve alatt titokban bocsátja el. Megmentve ezzel Máriát s természetesen önmagát is az igen-igen súlyos következményektől. A Biblia korában, hiába volt valakinek jegyese ez nem jelentette azt, hogy szexuális kapcsolatban élhettek. A jegyességet amolyan nagyon szigorú „igény" bejelentésnek lehetett felfogni, amire pontosan olyan jogi törvények vonatkoztak, mint a házasságra. Ha valakiről kiderült, hogy jegyesének gyermeke lesz az nem csak az asszonyra, hanem a férfira nézve is könnyen válhatott kényelmetlenné. Az igazságát bizonyítani akaró ember azonban más logikával dolgozik, s minden bizonnyal a következő képen járt volna el. Nagy csinnadrattával és heves méltatlankodással vissza vitte volna az asszonyt az apjának. Hiszen egy igaz embernek nem lehet társa egy parázna asszony, aki már a jegyesi idő alatt megcsalta jövendőbeli párját. Sajnos ismerős egyenlet, hogy a saját igazságunk bizonyításának legjobb módja, a másik ember befeketítése… A Biblia igaznak tartja Józsefet. Annak ellenére, hogy igazságát nem kürtöltette maga előtt. József igazsága nem az emberek felől, hanem Isten szemszögéből érthető igazán. Életünk tele van olyan helyzetekkel, amikor igazságunkat és kegyességünket bizonyíthatjuk. Azt azonban szem előtt kell tartani, hogy az igazságunkat nem az embereknek kell bizonyítanunk, hanem Istennek. Az embereknek bizonyított igazság a legtöbb esetben a sérüléseink legfőbb forrása, míg az Isten előtt megtalált igazság egy állapot, ahol a sérülések megelőzhetők. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Az igazság nem fél a világosságtól. (Fosdick)

2014-07-15

Melyik igaz ember akarsz lenni?

Ábrahám pedig vén ember volt, magas korú; és az Úr megáldotta Ábrahámot mindenben. (1 Mózes 24:1)

A Biblia azt mondja, hogy Ábrahám igaz ember volt. Azt vajon tudod-e, hogy unokaöccse, Lót szintén igaz volt? (2 Péter 2:7-8) A két ember mégis nagyon különböző életmódot folytatott. Bár mindketten Isten kegyelme alatt éltek valamivel több, mint 400 évvel a törvény előtt, Ábrahám valóban áldott volt, Lót viszont sokat vesztett!

Mindkét férfinak nagy nyájai, csordái voltak. Amikor a pásztoraik a hely miatt vitatkozni kezdtek, Ábrahám kezdeményezte a békekötést. Még azt is megengedte Lótnak, hogy az válassza ki a neki tetsző földet. Mindketten igazak voltak, de egyikük irgalmasabb és jóindulatúbb volt a másiknál.

Lót a Jordán melléki bővizű síkságot választotta, ahol Sodoma és Gomora városai voltak. Ott vett lakozást és egészen Sodomáig sátorozott. Tulajdonképpen Sodomában élt. A Bibliában Sodoma és Gomora a bűnökkel teli életmódot képviseli. Egyes hívők úgy gondolják: "Mivel hit által igaz (megigazult) ember vagyok Isten kegyelme alatt, nyugodtan élhetek bűnnel teli életet."

Nos, akkor tanuljunk Lót esetéből. Először meglátta Sodomát, aztán felé irányította a lábait, végül pedig belépett oda. Tetszik nekem az, amit Isten egyik nagy embere mondott: "A bűn messzebb visz, mint amennyire menni akarsz, tovább ott tart, mint ameddig maradni akarsz, és többe kerül, mint amennyit fizetni akarsz." Mi az, amit Lótnak végül fizetnie kellett?

Amikor a négy király kifosztotta Sodomát és Gomorát, ő is fogságba esett. Ábrahám Isten segítségével kiszabadította, Lót mégsem tanulta meg a leckét. Visszament Sodomába. Néhány hívő úgy él, hogy folyamatosan ki kell húzni a csávából. Isten megszabadítja őket például az adósságból, ők pedig újból pénzt kérnek kölcsön és szerencsejátékra fordítják! Sodoma és Gomora végül elveszett. Lót csak a rajta lévő ruhában menekült, ráadásul még a feleségét is elvesztette. 

Szeretett testvérem, te Isten igazsága vagy Krisztusban. Ha igazán megérted, mit tett Jézus, hogy téged Isten igazságává tegyen, akkor majd kiábrándulsz a bűnből és "beleszeretsz" Istenbe. Akkor nem lesz nehéz, hogy olyan legyen a szíved Isten felé, mint Ábrahámé volt, és hozzá hasonlóan te is mindenben áldott leszel! (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

 Inkább az igazság ütlege, mint a hamisság csókja.

2014-07-14

Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged! (4Móz 6:25)  Az idősödő onkológus-sebész professzor, aki a gyermekek ágya mellé térdel, hogy szemmagasságban legyen kis pácienseivel, ha beszél velük, és akit a gyerekek, ha akarják, tegezhetnek, operációra készíti fel a 8 éves kisfiút. Közölnie kell a gyermekkel és az ágy másik oldalán rettegő szülőkkel: mindenre számítani kell, lehet, hogy amputálni kell térdtől a lábát a tumor miatt. Ő mindent meg fog tenni, de az operáció alatt kell, hogy meghozza a döntést. Előre nem mondhat biztosat. A gyermek keserves sírásban tört ki: - Akkor nem fogok tudni focizni, hiába csinálsz nekem falábat.   A szülők és a mellettük álló kórházlelkész a visszanyelt könnyeik vasmarkának szorítását érezték torkukon.   A szipogó gyermek könnyes arca azonban hirtelen széles mosolyra derült: - De akkor majd végre anyuéknak meg kell engedniük, hogy lovagolni járjak, mert azt ám falábbal is lehet! – és kacagni kezdett.   A folyosón az orvos belekarolt a lelkészbe, és csak ennyit mondott: - Észrevetted, hogy ebben a rémségben, a kisfiú könnyes arcából ránk mosolygott az Isten? Engem egy ilyen pillanat hetekig éltet… A nap gondolata: Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! A nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk. (Antoine de Saint-Exupery)

2014-07-13

Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is. (Mt 6:21)

 Mai Igénk jobb megértéséhez álljon itt egy történet:

Egy indián ellátogatott New Yorkba a barátjához. Sétálni indultak a Broadway-n. Nehezen viselte a járművek zaját, az utcákon özönlő tömegek moraját. Egyszer csak megtorpant, megragadta a barátja karját, és a fülébe súgta:

- Hallod te is, amit én hallok?

- Persze. Hallom az autók dudálását, a buszok dübörgését, a gyalogosok beszédfoszlányait…

- Nem, nem. Itt valahol egy tücsök ciripel.

- Lehetetlenség. Biztosan tévedsz, a belvárosban, sajnos, már régen nincsenek tücskök. De ha ide is tévedt volna egy, ebben a zajban úgysem hallaná az ember – felelte türelmetlenül a városi ember.

  Az indián széthajtotta az egyik ház falára kúszó csenevész vadszőlő leveleit – egy kis tücsök lapult mögöttük.

- Persze, nektek egyszerűen kifinomultabb a hallásotok – jegyezte meg józanul a barátja.

- Nem érted, miről van szó – volt a válasz. Adj egy 50 centes érmét!

  Amikor megkapta, a földre ejtette a pénzt. A körülöttük tolongó járókelők közül többen megtorpantak, még azok is, akik néhány lépéssel arrébb voltak már, és kíváncsian keresték szemükkel a járdán az érmét.

- Érted már? – kérdezte az indián a barátját. – Ennek a pénzdarabnak a csörrenése sem hangosabb, mint a tücsök ciripelése. A fehér emberek füle ezt mégis meghallotta. Tudod, az ember mindig azt hallja meg, amire megtanult figyelni…

Neked hol a kincsed? Mit hallasz meg a leghamarabb? Mire hegyezed a füled igazán? Vigyázz a szívedre…!

A nap gondolata:

Az emberek többsége nem figyel oda, csak ha veszélyt, vagy jutalmat szimatol. (Lee Wallek)

2014-07-12

Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. (Jakab 1.19) Biztosan ismerős sokaknak a következő történet:   Emberünk fel akarja akasztani a képet a falra. Szöge van, de kalapácsa nincs. Sebaj, a szomszédnak van – ötlik hirtelen eszébe. El is határozza, hogy átmegy és kölcsönkéri. De kétségek ébrednek benne. És mi lesz, ha nem akarja kölcsönadni? Hiszen tegnap is olyan hűvösen üdvözölt…Talán sietett…, de lehet, hogy csak úgy tett, mintha sietetne, mert neheztel rám. De vajon miért? Én aztán sohasem bántottam meg, egyszerűen képzelődik… meg beképzelt is. Hát nem? Ha tőlem kér valaki egy szerszámot, azonnal odaadom… Hogy lehet megtagadni egy ilyen egyszerű kérést, mint az enyém? Az ilyen alakok alaposan meg tudják keseríteni az ember életét! És még ráadásul azt hiszi, hogy rászorulok a kegyeire! Átrohan, csönget és dörömböl, pulykavörösen üvölt rá az ajtót nyitó szomszédra: - Tartsd meg a nyomorult kalapácsodat, te senkiházi!  Mi ebből a tanulság? Légy késedelmes a szólásra és a haragra egyaránt! Neked is, másoknak is jobb, ha így teszel… A nap gondolata: Amikor bizonyos vagy, akkor kezdesz el nem tájékozódni. (Richard Bandler)

2014-07-11

Vigyázz, ne támadjon szívedben ilyen alávaló gondolat. (5Mózes 15:9)

Te jót vagy rosszat gondolsz embertársaidról általában? Fontos lenne rendbe tenni gondolatainkat. Erről is szól a következő történet: Egyszer egy földműves ember egy nap végéhez közeledve naplementekor kiült a házának küszöbére. Az ő házának eleje éppen egy faluba bevezető útra pillantott rá és amint ott ült ez az illető, három idegen jött arra rövid időn belül.  Az első, aki beérkezett a faluba és meglátta ezt a kint ücsörgő földművest, azt mondta, hogy ez bizonyára egy lusta ember, valószínűleg nem csinált semmit egész nap és még mindig itt ül a háza előtt. A második idegen úgy vélekedett ez a férfi bizonyára egy szoknyavadász azért ül itt, hogy a lányokat nézze, és megjegyzéseket tegyen rájuk. A harmadik ember a harmadik idegen, pedig azt gondolta, hogy ez az illető, aki itt ül hajléka előtt bizonyára egy szorgalmas ember, valószínűleg végigdolgozta az egész napot és kiült egy kicsit pihenni. A történet úgy folytatódik, hogy semmit nem tudunk meg mi sem erről a földművesről, de a három idegenről annál többet. Az első valószínűleg egy lusta ember volt, a második valószínűleg tisztátalan gondolatokkal küzdött, a harmadik pedig bizonyára egy dolgos, szorgalmas ember lehetett. Az a történetnek a végkicsengése, hogy amit kimondunk, az rólunk árulkodik, különösképpen, ha másról beszélünk. Vigyázz gondolataidra, mert szavak és tettek lesznek belőlük!

A nap gondolata:
A cél: Isten dicsősége. Ezt keressük, amikor a szentek hitének erősítésén, és a bűnösök megmentésén fáradozunk. (Spurgeon)

2014-07-10

Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR.  (Ézs 55:8) Szerintem többeknek ismerős a következő írás: Isten másfajta mércével mér. Nem fogja azt kérdezni, hogy milyen autód volt, hanem azt, hogy hány embert vittél el vele. Nem fogja megkérdezni, hogy hány négyzetméteres lakásod volt, vagy, hogy hány hálószoba volt a házadban, hanem azt, hogy hogyan nevelted a gyermekeidet, és hogy bántál a családoddal. Nem fogja megkérdezni, hogy milyen márkájú ruhák voltak a szekrényedben, hanem azt, hogy hány embernek adtál belőlük. Nem azt fogja megkérdezni, hogy mennyi volt a fizetésed, hanem azt, hogy mennyit fektettél be belőle Isten Országának építésébe. Nem azt fogja megkérdezni, hogy milyen beosztásban dolgoztál, hanem azt, hogy a munkádat megpróbáltad-e kiválóan és becsületesen végezni. Nem azt fogja megkérdezni, hogy mennyi barátod volt, hanem azt, hogy te hány embernek voltál a barátja. Nem azt fogja megkérdezni, hogy milyen környéken éltél, hanem azt, hogy szeretted-e a szomszédaidat. Nem a politikai nézeteidre vagy a bőröd színére fog rákérdezni, hanem arra, hogy milyen a jellemed. Az Ő gondolatai nem a mi gondolataink, de jó lenne az emberi helyett minél inkább az isteni gondolatokat keresni! A nap gondolata: Mi magunk is arra vagyunk hivatva, hogy odaadjuk életünket testvéreinkért, így valósítva meg teljesen igazságban létünk értelmét és rendeltetését. (II. János Pál)

2014-07-09

Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. (1Mózes 1:1) Melyik igaz a teremtéssel kapcsolatban: amit az iskolában tanítanak (ősrobbanás, evolúció), vagy amit a Szentírásban olvasunk? Van, vagy nincs Teremtője a világmindenségnek? A hívő ember számára ez nem kérdéses, de álljon itt egy tanulságos történet: Isaac Newton, a nagy természetkutató, egyszer dolgozószobájában fogadta egyik tudós, de istentagadó barátját. A látogató csodálkozva nézett a földgömbre, mely Newton íróasztalán állt. Ki alkotta ezt a remek darabot? – kérdezte érdeklődéssel. Ó, ezt senki. – felelte Newton szűkszavúan. A tudós azt gondolta, hogy Newton tréfál, ezért megismételte a kérdést. A felelet azonban ismét ugyanúgy hangzott: Senki! A tudós méregbe jött, és azt mondta: Kérem, nem gyerekkel beszél. Feltétlenül tudni akarom, ki készítette ezt a földgömböt! Tiszteletre méltó kollégám – felelte Newton – Ön ostobaságnak tartja, hogy el akarom hitetni Önnel, hogy ennek a földgömbnek nincs készítője. De én még sokkal érthetetlenebbnek tartom azt az állítást, hogy ennek a nagyszerű és gyönyörű világnak nincs Teremtője. No comment… A nap gondolata: Lelkemet két dolog tölti annál jobban megújuló és öregbedő csodálattal és tisztelettel, minél többször és tartósan foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem. (Kant)

2014-07-08

Az az egész nemzedék is atyái mellé került, és más nemzedék támadt utána, amely nem ismerte az URat, sem tetteit, amelyeket Izraelért végbevitt. (Bírák 2:10) Józsué és az ő nemzedékének elhalálozása után állapítja Igénk a szomorú tényt: más nemzedék támadt utána, mely nem ismerte az Urat. Az Ige időszerűsége abban van, hogy ha körülnézünk, akkor azt látjuk, hogy sokan élnek környezetünkben olyanok, akik nem ismerik az Urat. Mi következik ebből? Az, hogy sokan tévúton járva keresik a boldogságot és a boldogulást. Isten nélkül soha nem fogják megtalálni. Bűnbocsánat, örök élet? Mit sem tudnak erről. De itt jön a hívő ember felelőssége, hogy mi, akik ismerjük az Urat, legyünk engedelmes bizonyságtevői Istenünknek. Rajtad és rajtam is múlik, hogy a következő nemzedék ismerni fogja-e az Urat vagy még istentelenebb és ezzel együtt erkölcstelenebb évek, évtizedek következnek-e országunkban és a világon! Van gyermeked? Van unokád? Nem hallgathatsz a Krisztusba vetett hitedről! Ha mégis hallgatsz, akkor bűnt követsz el, mert az utánad következő nemzedék romlásához járulsz hozzá. Ugye nem ezt akarod? A nap gondolata: A Krisztus által való megváltás végett lángra gyújtott szív, ezek voltak azok, amikben gyönyörködtem: az ilyen lelket tekintettem áldott, boldog lelkeknek. (John Bunyan)

2014-07-07

Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére, délután három órára. (ApCsel 3:1) Hányan mondják azt, hogy nem kell templomba járni ahhoz, hogy valaki higgyen Istenben. Otthon is lehet imádkozni, Bibliát olvasni. Van benne igazság, de ez csak részigazság. Mert mihez is hasonlítható ez az állapot? Ahhoz, mint amikor valaki nagyszerűen tud focizni, de nincs egy focicsapat, melynek tagja lenne. Ahhoz, amikor valaki remekül dobol, de egyetlen zenekarnak sem tagja. Elfocizgathat, eldobolgathat valaki egyedül is? El hát! De mégsem ugyanolyan az, mint közösségben! Egyedül hamar ráun az ember a dolgokra, könnyen megfárad, elcsügged. De ha mindez közösségben történik vele, akkor vannak mellette, akik buzdítják, bátorítják, erősítik. Többek között ezért is jó egy gyülekezet tagjának lenni. Péter és János Jézus Krisztus kis tanítványi körének két tagja volt. Mondhatták volna, hogy mi aztán nem járunk templomba, mert évekig Jézus mellett éltünk, és elég az nekünk. Ők ilyet nem mondtak, de hitem szerint még csak nem is gondoltak. Vállalták hitüket és hittestvéreiket. Te hogy vagy ezzel? A nap gondolata: A hajsza vagy talán a hajsza által kiváltott félelem egyik legborzasztóbb hatása, hogy a mai ember képtelen arra, hogy csak rövid ideig is egyedül maradjon. (Konrad Lorenz)

2014-07-06

A Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek. (Fil 1:27) Németországban egy nagyszabású felmérés során több ezer embert kérdeztek meg arról, hogy miért nem járnak templomba. A válaszok meglehetősen nagy szórást mutattak, de az összegzés mégis egyöntetű volt: A fő okai annak, hogy olyan sokan nem járnak templomba, azok, akik járnak templomba. Kedves Testvérem! Az előbbi mondatot olvasva megpróbálom elképzelni, hogyan reagálsz. Leginkább kétféle reakciót várok. Vagy elégedetten bólogatsz, és azt mondod, hogy tényleg ezért nem jársz templomba. Te nem akarsz egy levegőt szívni a képmutató, ilyen meg olyan X. Y-nal. Z. Pedig hogy megbántott annak idején, közben meg hétről hétre ott ül a templomban. A másik reakció az lehet, hogy kiakadsz, felháborodsz, indulatba jössz, mert te rendszeres templomba járó vagy és másoknak ugyan mi baja lehetne veled. Nos, bármily furcsa, de azt kell mondjam: egyik reakció sem helyes. Eddig akár jártál templomba, akár nem, tudj róla, hogy ott a helyed! Senki ne tartson vissza, még a képmutató ismerősöd, vagy a botránkozást okozó lelkészed sem! Ha magadat hívő embernek tartod, akkor mutass jó példát, élj a Krisztus evangéliumához méltóan, hogy általad mások is közelebb kerüljenek az Úrhoz. Krisztusért járj templomba és életviteled nemcsak vasárnap, hanem hétköznap is arra legyen példa, hogy hogyan gondolkodik, szól, cselekszik, él Jézus tanítványa… A nap gondolata: Csak az tud élni, ki mindig nevet, kinek szívéből nem fogy a szeretet, kinek lelke élettől vidám, a világ szépségén ámulva csodál. Ki minden könnyből szivárványt fakaszt, ki minden sziklából virágot szakaszt, ki élete gondjain könnyedén átrobog... Csak az tud élni: KI MINDIG MOSOLYOG!

2014-07-05

Azt vallják, hogy ismerik az Istent, de cselekedeteikkel tagadják. (Titusz 1:16)

Nincs szomorúbb dolog, mint amikor valaki szavaival állít valamit, de tetteivel lábbal tiporja azt, amit mondott. Pál apostol a krétaiakról írja a fenti mondatot, s bizony nem éppen dicsérő vélemény. Azonban nekünk, hívő embereknek is meg kell látni saját felelősségünket szavaink és tetteink hitelességének tekintetében. Ugyanis sok mindennek üzenete van életünkben. Ha valakiről tudják családjában, munkahelyén, hogy eljár a templomba, szokott imádkozni, attól ennek megfelelő magatartást várnak el. Nem is ok nélkül. Ha csak ajkunkra vesszük Jézus nevét, de tetteink az ellenkezőjéről árulkodnak, akkor mások nem közel, hanem távolabb kerülnek az Úrtól. Ezért fontos, hogy beszédünkben és cselekedeteinkben egyaránt hitvalló, Krisztus mellett bizonyságot tevő életet éljünk, hogy ne káromolják, hanem dicsérjék értünk az Istent!

A nap gondolata:

Sehogy sem tetszett nekem, amikor láttam, hogy az emberek csak tantételeket fogadtak be anélkül, hogy megismerték volna Jézus Krisztust, vagy saját megváltásuk szükségét. (John Bunyan)

2014-07-04

Boldogok, akiknek szívűk tiszta, mert ők az Istent meglátják. (Máté 5:8) Egy református lelkész fogalmazta meg a következőt. Mielőtt lelkész lett volna nagyon jómódú családban élt. Mindene megvolt, amit óhajtott, majd iskolai tanulmányai elvégzése után munkába állt. Mégis azt érezte, hogy nem lehet csak ennyi az élet értelme, hogy bemegyek a munkahelyre, elvégzem a munkát, majd hó végén felveszem a fizetésemet. Családot alapítok és elvagyok. Több kell legyen ettől az élet értelme! Később rájöttem – megtérésem után –, hogy több az élet, mert a boldogság forrása maga az élő Isten! Testvéreim! Pál apostol ezt írja egyik levelében: a boldog Isten evangéliumát hirdetem. Ha az Isten boldog, akkor ez azt jelenti, hogy bennünket is szeretne boldognak látni. A boldog Isten nem boldogtalan követőket akar magának. Azt akarja Isten, hogy mindnyájan boldogok legyünk. Már itt, a földön! Bevallom nektek őszintén, hogy hibának érzem, hogy mi, lelkészek erről nagyon keveset beszélünk! Talán mi, keresztyén emberek keveset is láttatunk abból, hogy mennyi boldogság van az életünkben. Lehet, hogy kevés is van! Nem elég vonzó a mi hívő életünk azok számára, akik még nem ismerik az Istent! Pedig nagyon sok múlik rajtunk, Krisztus-követőkön, hogy vonzóvá tudjuk-e tenni mások számára is ezt az életformát minden nehézség ellenére! Hiszen keresztje mindenkinek van, de látják-e azt a belső boldogságot, amely a miénk lehet? Ki kell mondani azt a lényeges mondatot, hogy Jézus Krisztus nélkül nincs igazi boldogság! A nap gondolata: A boldogság olyan, mint a levegő, csak a hiánya tűnik fel.

2014-07-03

Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! (Zsoltárok 103:2) Szerinted mit felejtünk el hamarabb: a jót vagy a rosszat? Én úgy látom, hogy a jót. A rossz ugyanis – nem tudom miért – mélyebben a szívünkbe vésődik. Ha valaki nem köszön nekünk, vagy megbánt bennünket, nagyon szívünkre tudjuk venni, ám a pozitív élmények kevésbé raktározódnak el lelkünkben. Valahogy így vagyunk Isten áldásaival, jótéteményeivel is. A zsoltáros ezért biztatja saját magát a köszönetnyilvánításra és arra, hogy mindazt, ami jó, ne borítsa el a feledés homálya. Van erre egy remek módszer: ami rossz volt életedben, azt próbáld meg elfelejteni, azon ne rágódj naphosszat! De ami jó volt, amivel megáldott a Mindenható Isten, azt újra és újra elevenítsd fel. Azon gondolkodj, jártasd az eszed, arról beszélj szeretteidnek és köszönd meg újra és újra az Úrnak! Ha így teszel, nemcsak önmagadnak szerzel boldog perceket, órákat, hanem megédesíted a másokkal eltöltött időt is. A nap gondolata: Az emberek következetesen elfelejtik, hogy a boldogság a gondolkodásmódunkban, nem pedig a körülményekben gyökerezik.

2014-07-02

Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre: ítéljétek meg magatok; mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk. (ApCsel 4:19-20) Meg lehet-e tiltani a virágnak, hogy nyíljon? Ugye nem? Még a gondolat is balgaságnak tűnik. Nos, Péter és a többi apostol számára ugyanilyen lehetetlen, amikor arra kérik őket, hogy Jézus nevében többé ne tanítsanak, és róla ne beszéljenek senkinek. Testvérem! A Te hívő életedet mennyiben változtatná meg egy ilyen tiltó parancs? Nagy mértékben befolyásolná, vagy szinte semmi nem változna? Ha szinte semmi nem változna, akkor baj van, mert az azt jelenti, hogy nem teszel bizonyságot Jézusról! Akkor te nem szoktál senkinek szólni arról, hogy Jézus hogyan változtatta meg az életedet. Ez pedig egyenlő azzal, hogy szégyelled a hitedet és a Jézushoz tartozásodat. Ha így van, tudnod kell, hogy ez fáj Jézusnak. Ő ugyanis elküldi mindenkori tanítványait, hogy tanúskodjanak róla és tanítvánnyá tegyenek minden népet. Ha élő hited van Jézus Krisztusban, akkor nem teheted meg, hogy családodban, munkahelyeden, barátaid között ne beszélj Jézusról! Tedd meg bátran és a negatív következményekkel – gúny, megvetés – egyáltalán ne törődj! Ments meg lelkeket az Úrnak, tehát ne maradj néma! A nap gondolata: Szolgálok hát, mint a köszörűkő, mely az acélnak jó élt ád, noha ő maga metszeni tompa. (Horatius)

2014-07-01

Ne forduljatok halottidézőkhöz, és ne tudakozódjatok jövendőmondóknál, mert tisztátalanokká teszitek magatokat velük. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek! (3Móz 19:31) Nagyon sok ember szeretné tudni, hogy mit hoz a holnap. S vannak emberek, akik erre építve másoktól szép összegeket „lehúznak", mert elhitetik, hogy ők ismerik a jövőt. Félelmetes látni a televízióban, hogy vannak olyan műsorok, melyben bárkinek megmondják a jövőjét, sőt sms-ben is lehet igényelni e szolgáltatást – jó pénzért. Veszélyes dolog ez, hívő embernek nem szabad bedőlnie ezen ördögi praktikáknak! Amikor kb. 25 éve megtudtam, hogy a horoszkópok is olyan dolgok, melyek nincsenek Isten tetszésére, attól kezdve soha nem olvastam el egyet sem. Pedig a legtöbb újságban megtalálhatóak. A hívő ember akkor jár el bölcsen, ha ezeket a veszélyes vizeket elkerüli. Mert azt nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő, csak azt tudjuk, hogy kinek a kezében van. Ez pedig bőven elég nekünk. A nap gondolata: Aki a szerencsére bízza magát, az a vacsorában sem lehet biztos.