2014-09-30

Ha megbántok valakit… Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek… (Mt 6:12) Ha megbántok valakit… Ez egy befejezetlen mondat. Szándékosan nincs befejezve. Te hogyan folytatnád? A teljesség igénye nélkül néhány variáció: Ha megbántok valakit, akkor bocsánatot kérek Istentől, de az általam megbántott embertől soha. Ha megbántok valakit, akkor bocsánatot szoktam kérni az illetőtől. Ha megbántok valakit, akkor sem érdekel, mert az a fontos, hogy kimondom, amit gondolok. Lehet ezt még ragozni ettől hosszabban is és több irányba is.   „Ha megbántok valakit, az legyen az ő baja." – nyilatkozta a közelmúltban egy sportoló. Ez is egy verzió a megkezdett félmondat folytatására. Mai Igénk vigyen abba az irányba bennünket, hogy lehetőleg ne bántsunk meg senkit. Persze akarva-akaratlanul is előfordul, hogy megtesszük, és ha így járunk, akkor a hívő ember él a bocsánatkérés lehetőségével. Istentől és egymástól is bocsánatot kell tudnunk kérni. Nem olyan könnyű azonban ezt megtenni, de mindenképpen szükséges a lelki békéhez. Neked mennyire sikerül? A nap gondolata: A bűnbocsánat nélkül élő ember hasonlít ahhoz, aki nyugodtan alszik, míg feje felett ég a ház.

2014-09-29

Ne aprózd el! Ez pedig a vétekért való áldozatnak törvénye; igen szentséges az. A mely helyen megölik az egészen égőáldozatot, ott öljék meg a vétekért való áldozatot is, és a vérét hintsék az oltárra köröskörül. A kövérjét pedig áldozzák meg mind, a farkát is, és a mely kövér a belet takarja. A két veséjét és a rajtuk lévő kövérséget, a mely a véknyaknál van, úgyszintén a májon lévő hártyát a vesékkel együtt szedje ki. És füstölögtesse el azokat a pap az oltáron tűzáldozatul az Úrnak. Vétekért való áldozat ez. (3Móz 7,1-5)  Milyen távolinak és barbárnak tűnik az áldozati állatok feláldozásának aprólékos leírása. Vajon miért volt szükség erre a körülményes, aprólékosságában végtelenül pontos áldozatbemutatásra? Az Isten választottainak meg kellett tanulniuk e törvények által, hogy az Istennel való kapcsolatukban nem lehet elnagyolni semmit, nem lehet ímmel-ámmal végezni az áldozatbemutatást. Egész emberre, teljes odafigyelésre, maximális precizitásra, testi-lelki jelenlétre volt szükség. Sokszor megtörténik velünk, hogy bár testben a munkánkat végezzük, de lélekben igen messze járunk. Megtörténik, hogy a feladatainkat csak úgy nagyolva végezzük el. Felületesen kezeljük sokszor, még a legszorosabb emberi kapcsolatainkat is. Ennek természetesen megvannak a maga learatott vadtermései is, melyeknek keserű ízét kell elviselnünk hol nekünk, hol felebarátainknak, hol mindannyiunknak együttesen. Miért lenne kivétel az Istennel való kapcsolatunk elnagyolása, ímmel-ámmal végzett áldozatbemutatásunk? Gondolkozzunk el mi, Isten mai választottai, nem kellene-e újratanuljuk, hogy Istennel való kapcsolatunkban egész emberre, teljes odafigyelésre, maximális precizitásra van szükség! Vigyázzunk ma is arra, hogy emberi kapcsolatainkat, de főleg Istennel való kapcsolatunkat ne nagyoljuk el, ne kezeljük felületesen, hanem teljes életáldozattal, életünk odaszentelésével szolgáljunk egymásnak és Neki, a mi Istenünknek. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Jézus rettenetesen gyűlölte a bűnt, mert szerette az embereket, kiknek romlására volt a bűn. (Fosdick)

2014-09-28

Veled mi a helyzet?

Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt:"Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a nemzetek megvilágosítására és dicsőségére népednek, Izraelnek. (Lk 2:25-32)

Gondolkodtam, mit mond ez az Ige NEKEM ma?

1.) Vajon milyen értékelés áll rólam a mennyei személyi lapomon? Simeonról ez van feljegyezve: igaz, istenfélő, várta a Messiást és lelki beállítottságú volt.

2.) Meghallotta a Lélek ösztönzését, hogy induljon el – most éppen a templomba. Nekem vajon milyen az a bizonyos belső hallásom? Indulok, ha azt hallom, hogy induljak?

3.) Istent magasztalta, hogy meghallgatta imáját, és most az éppen teljesedik. Hányszor és hányszor hallgatta meg imámat az Úr! És a magasztalás? Néha bizony elmaradt!

4.) Simeon elfogadta sorsát. Idős volt már. Erre a napra várt, hogy találkozzon a világ Üdvözítőjével. Istenre bízta további sorsát. Most már akár nyugodtan meghalhatok, ha éppen ez az akaratod Istenem. Én meg: Uram, szeretném látni, hogy felnőnek a gyermekeim. Hogy diplomát kapnak. Hogy elhelyezkednek. Hogy megházasodnak. Hogy unokáim lesznek… Hol marad az Úrra hagyatkozás?

5.) És végül – Simeon nyíltan és bátran bizonyságot tett Jézusról, amikor emberileg nézve, jobb lett volna, ha hallgat. Nem volt népszerű, amit mondott. Egyáltalán nem! Mindent jobban akartak akkor, minthogy találkozzanak Jézussal. És én? Mennyire merem nyíltan vállalni, hogy kinek az oldalán állok? Hogy várom visszajövetelét, hogy ebben a reménytelen világban VAN REMÉNYSÉGEM!? És VELED mi a helyzet? Mi a válaszod a fenti öt kérdésre? (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Aki Isten ítéletét rettegi, az nem fél a világ ítéleteitől.

2014-09-27

Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem amiképpen szent az, a ki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok. (1Péter 1:14-16) Meg kell feszíteni a testet, másképp nem lehetséges, hogy szentségben járjunk. El kell határozni minden nap: ma magamra veszem Jézus igáját, a keresztet, nem a régi természetem szerint fogok élni, hanem az új szerint „mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben." /Ef.4:24/ El kell határozni: véglegesen és örökérvényűen átadtam magam Istennek, nekem semmi jogom magamhoz, minden vágyamat és vagyonomat az Ő kezébe kell tenni. Jézus tölts be a Te Szentlelkeddel! Tégy engem képessé minderre! Ha nem az új természetünk szerint élünk, hanem test szerint, akkor hiába járunk gyülekezetbe és kegyeskedünk, az ilyen keresztyén életnek nincs sok értéke. Az Ige szerint szentség nélkül senki sem látja meg az Istent. Ha pedig nem szabjuk magunkat régebbi, bűnös kívánságainkhoz, hanem Isten Lelke vezérel minket, akkor kívánságaink átalakulnak: - saját dicsőségünk helyett Isten dicsőségét keressük - a földi kincsek helyett a mennyei kincseket fogjuk gyűjteni - a látható dolgok helyett a láthatatlanokat fogjuk akarni. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Soha sincsen nagyobb szükségünk mély, komoly, erőteljes lelkiéletre, mint éppen olyankor, amikor minden jól megy. (Fosdick)

2014-09-26

Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok. (1Péter 1:14-16) Milyen kívánságok voltak bennem megtérésem előtt? Gazdagság, hírnév, dicsőség, mindenféle testi vágyak. Ezek miatt nem szégyenkeztem, hiszen mindenkinek ezek a vágyai, ez számít normálisnak a világban, sőt, ezeket "nyomja" a média, mintha mindezek pozitív dolgok lennének. Ezek a bűnös vágyak minden emberben benne vannak, de a megtérés után valami történik. Elkezdjük gyűlölni ezeket. Megismertük Istent, megláttuk, hogy mennyire szent, és emiatt elszégyelltük magunkat, mint Ádám és Éva a bűnbeesés után. Mikor megjelent Isten az életünkben észrevettük, hogy mezítelenek vagyunk, nincs semmink, ami eltakarná Isten elől a mi bűnös, szennyes voltunkat. De Jézus Krisztus eltörli a bűnbánó és megtérő ember bűneit, mindet megsemmisíti, mintha sose lett volna, mert a kereszten Ő elszenvedte már ezek büntetését. Újjátesz mindent Jézus, mikor belénk költözik, odaszegezi bűnös énünket is a keresztfára. Tekintsük azért magunkat halottnak régebbi kívánságaink számára, ne szabjuk magunkat azokhoz. Ne kívánjuk a gazdagságot: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják." /Máté 6:19/ Ne kívánjuk a dicsőséget: „Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők." /Gal.5:26/ Ne adjunk helyet az erkölcstelen kívánságoknak: „Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt." /Galata 5:24/ (Prókai Árpád) A nap gondolata: Könnyebb az embernek nagy veszély idején meghalni egy ügyért, mint a hétköznapok során élni érte.

2014-09-25

Akit, noha nem láttatok, szerettek; akiben, noha most nem látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek: Elérvén hitetek célját, a lélek üdvösségét. (1Pt 1:8-9)

Öröm, amely ott van minden hívő lelkében, még a szenvedések között is: az Úrban való öröm. Erre szólítja fel Pál apostol a Filippibelieket is (4:4): Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! A mindenkor azt jelenti: mindig! Ha látok egy énekest, aki énekel, vagy egy prédikátort, aki prédikál, vagy akármilyen embert, aki munkáját végzi, ha mindezt savanyú arccal teszi, és látni, hogy semmi kedve az egészhez, akkor semmi vonzó nem lesz abban, amit csinál, inkább rossz hatást ér el. A Jézusról való egyik legjobb bizonyságtétel: a sugárzó arc! Ha keserűen végezzük keresztyén szolgálatunkat, éljük keresztyén életünket, ugyan kit fog érdekelni, hogy miben hiszünk? Ki az a Jézus, akit ilyen elkeseredett ábrázattal képviselnek? Pedig a hívőknek van a legjobb okuk a „kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel" való örvendezésre! És hogy mi ez? „Elérvén hitetek célját, a lélek üdvösségét." Jézus megváltott minket saját bűnös voltunkból, a pokolra vezető útból, örök életet adott, amelyben közösségben lehetünk magával Istennel, aki megtisztít minket és meghallgatja imáinkat.

Mindezt azzal a szeretettel tette, amely felfoghatatlan: Isten elküldte Fiát, hogy engesztelő áldozatként meghaljon a kereszten a mi bűneinkért!

Ezért „Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket" (1. János 4:19)

Tegyünk bizonyságot erről szavakkal, odaszánt élettel és örvendező arccal.

„Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit." (Ézsaiás 61:10) (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Van vidámság, öröm és ujjongás, amiben velünk együtt örvend Isten is, - de van olyan is, aminek Ő örök megrontója. Az tudniillik, amelyből Őt kihagyták az emberek. (Victor János)

2014-09-24

„Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között, hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor." (1Péter 1:6-7) A közelmúltban egy nőtestvér sírt a problémája miatt. De nem úgy imádkoztam érte, hogy Uram, oldd meg a nőtestvér problémáját, hanem úgy, hogy Uram, add, hogy ezáltal a próba által a testvérünk közelebb kerüljön Hozzád, jobban megismerjen Téged, és megerősödve jöjjön ki ebből a dologból akármi is lesz a dolog vége. Sokszor azt hisszük, hogy csak akkor lesz minden jó, hogy ha ez a bizonyos dolog megoldódik, és így szem elől tévesztjük Istennek tökéletes tervét velünk, hogy e probléma és hiány által minket közelebb húzzon Magához, akkor is, ha nem oldódik meg ez a dolog vagy nem úgy, ahogy képzeltük. Milyen sokat veszítünk így! Pedig ez a hit próbája is. Minden egyes hívő életében vannak ilyen próbák, mint Izrael fiainak is a pusztai vándorlás során: „És emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?" (5 Mózes 8:2). Mindenkinél az érzékeny ponthoz nyúl az Úr, a számunkra drága dologhoz hogy nyilvánvaló legyen, ahhoz a dologhoz ragaszkodunk inkább vagy az Úrhoz. Ha a legdrágább dolgot is az Úr kezébe sikerül tennünk, akkor fájdalmas úton bár, de hitünk győztesen csillogva kerül ki, mint egy gyémánt. Hitünkért, amely legyőzte e világot Jézus Krisztus megjutalmaz bőségesen. (Prókai Árpád) A nap gondolata:   Pál azt mondja: „A betű megöl, a Lélek viszont megelevenít." Ha az a bibliai Ige csak bebiflázott betű, aminek az ellenkezőjét látják az életünkben, az megöl, és joggal tartanak képmutatónak bennünket. De ha valaki életünkből Krisztus levelét olvassa, azt a Lélek megeleveníti. (Gyökössy Endre)

2014-09-23

„Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között, hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor. (1Péter 1:6-7) Sokszor felfedeztem az Írásban ezt a látszólagos ellentmondást: egy időben örülni is és szomorkodni is. Minden hívő, aki tudja, hogy Jézus Krisztus megváltotta őt, és megszabadította a bűntől és a pokoltól és bővölködő örök életet készített el számára, örül és boldog, hiszen nincs más nagyobb dolog ennél, amit kaphatnánk. A hívő alapjáraton boldog, mert tudja, Jézusban mindene megvan és a jelen problémáit is az Úr kezére bízhatja, mert Ő tudja mi a jó és hasznos a gyermekei számára, legyenek azok kemény próbák is. Mindazonáltal nem válnak érzéketlen robotokká. Még emberek vagyunk, emberi testben, ha megvágjuk magunkat fáj, és vérzik, ha szeretteink ellenünk támadnak, szomorúak vagyunk, ha háború dúl az országunkban, ez nem okoz nekünk örömet, stb. Gondoljon most mindenki a maga nehézségeire. Ezek a nehéz próbák és kísértések azonban kétfelé befolyásolhatják szívünket. 1. Kétségbeesünk és csak a problémákra nézünk, és hagyjuk, hogy maga a probléma befolyásolja döntéseinket és elveszítve hitünket teret adjunk a keserűségnek vagy emberi megoldások után szaladgálunk. 2. Megtanuljuk ezeket a dolgokat Jézushoz vinni és terhünket Őreá vetni. A hit szemei feltekintenek az Úrra, fölülemelkedve a problémákon és megerősödve kerülni ki mindebből. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Ha gyümölcstelen az életem, nem számít, hogy kitől kapok dicséretet, de amikor gyümölcsöző az életem, akkor nem fontos, hogy ki kritizál. (John Bunyan)

2014-09-22

„Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra, akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen." (1 Péter 1:3-5) „Akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen." Ebből is látjuk, hogy Isten megőrzi azokat, akiket elhívott, nem hagyja, hogy egy is elvesszen közülük. Az Ő vonzása ellenállhatatlan, hatalma végtelen, így meg tudja övéit őrizni a végzetes bukástól, és aki még nem tért meg, de Ő kiválasztotta, azokat őrzi, hogy majd időben megtalálják az Urat és higgyenek. Az utolsó időben pedig nyilvánvalóvá lesz mindenkinek az üdvössége, hiszen most csak hitünk szemeivel látjuk az Urat, hitünk szemeivel látjuk a megváltást, és a mennyet, de eljön az idő, hogy minden szem meglátja Őt még az Ő ellenségei is, és akik hit által üdvözültek azok bemennek a mennyei kapukon. "Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyi székébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta... Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett." /Máté 25:31-41/ (Prókai Árpád) A nap gondolata: Ahol az élet valaha is érintkezésbe került Krisztussal, ott minden felemelkedett. Pont egy sírja elé görgetett kő ne emelkedett volna fel? Ott, ahol az élet érintkezésbe került Vele, az élet kitisztult, átváltozott és átkristályosodott. (Gyökössy Endre)

2014-09-21

„Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra, akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen." (1 Péter 1:3-5) A java még csak ezután jön! „Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra". Olyan örökség vár ott ránk, amiben nincs hiba, nincs gyötrelem, nincs szomorúság, nincs elmúlás, nincs bűn. Tökéletes és örökkévaló. Nem tudhatjuk pontosan hogy mi vár ránk a mennyben, hiszen valószínűleg emberi szavakkal nehéz lenne kifejezni. De ahogy Jeremiás is és Dávid király is mondja: az Úr az én örökségem. Ez elég is kell, hogy legyen nekünk. Mi más kell, mint maga az Isten jelenléte, közössége velünk örökkön örökké? (Prókai Árpád) A nap gondolata: Aki nem bocsát meg másoknak, felégeti a hidat, amin saját magának át kell jutnia. (George Herbert)

2014-096-20

„Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra, akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen." (1 Péter 1:3-5) Péter felfelé irányítja szemeinket egészen a mennyig, a jövőbeli örökségünkre, a feltámadásra, az élő reménységre. Élő, mert Jézus Krisztus is él. Ő feltámadt a halálból, és ez a keresztyén üzenet egyik legfontosabb része, annyira hogy Pál apostol ezt mondja: "Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is." /1.Kor.15:14/ és "Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak." /19-20/. Ha Krisztus nem támadt volna fel, akkor egy halott istenben bizakodnánk, aki minket sem lenne képes feltámasztani. Ámde ez a jó hír, hogy Jézus meghalt a kereszten, hogy magára vegye bűneinket, eltemették és feltámadt a harmadik napon, az Atya jobbján ül és helyet készít számunkra is a mennyben. Nyomorúságos dolog nem hinni ebben, mert akkor nincs élő reménység, csak ez a földi élet, majd az örök elmúlás, a halál. Nehéz megértenem, hogy nem depressziós minden ember, aki ebben hisz. Habár lehet, hogy depressziósok. De én is Péterrel együtt hálát adok Istennek hogy engem is újjászült élő reménységre Jézus feltámadása által. (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Isten igéjének nemcsak vigasztaló, hanem tisztító és helyreigazító funkciója is van. Hamis az a prédikáció, amely csupán a kegyelem édes süteményét hirdeti, de nem tartalmazza az ítélet sóját. (G. Maier)

2014-09-19

"Péter, Jézus Krisztus apostola, Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia szórványában élő jövevényeknek, akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése szerint a Lélek megszentelő munkája által az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre: Kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen."  (1 Péter 1,1-2) „Kegyelem és békesség" ez a két dolog, amit Pál apostol is annyiszor említ leveleiben üdvözlés es jókívánság végett, hiszen ez a két dolog, amire nagy szükségünk van, és amit egyedül Istentől kaphatunk meg. Először is kegyelem, mert a kegyelem nélkül nem is léteznénk, már rég az egész emberiség a pokolban lenne. Mindenünk, amink van, Isten kegyelméből van, hiszen nem járna nekünk semmi, és mivel Isten kezében van minden, hálásak lehetünk Neki minden lélegzetünkért is. Ezért kíván nekünk az apostol kegyelmet bőségesen, és békességet, amely szinten a kegyelemből fakad, hiszen Krisztus engesztelő áldozata által az Atya megbékélt velünk, és ha az Ő nevében bocsánatot kérünk, újra és újra visszanyerjük a békességet valahányszor a bűn és az aggodalmaskodás miatt elveszítettük azt. (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Ne értem, hanem magatokért sírjatok! Elmegyek a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjához, aki az ő áldott Fia közbenjárása által elfogad engem. Biztos vagyok benne, hogy találkozunk, új éneket énekelünk, és örökké boldogok leszünk a vég nélküli világban. (John Bunyan)

2014-09-18

"Péter, Jézus Krisztus apostola, Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia szórványában élő jövevényeknek, akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése szerint a Lélek megszentelő munkája által az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre: Kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen."   (1 Péter 1,1-2) Péter, Jézus Krisztusnak apostola, az egyik a kiválasztott tizenkét tanítvány közül, akiben a Szentlélek tisztogató munkája annyira nyilvánvaló lett, hiszen ez az a Péter, akit sokszor emberi indulatai, érzelmei vezéreltek, de aki mindig megbánta botlásait és Isten segítségével és kegyelme által ismét tiszta lappal indulhatott. A Biblia nem szépíti a dolgokat, hanem az igazságot közli mindenről és mindenkiről. Ezért tudhatjuk, hogy Péter csak egy egyszerű ember volt, mint mi, akit Isten kegyelme kiválasztott, hogy hatalmasan munkálkodjon benne és általa és ehhez megadta neki a szükséges leckéket, a szükséges erőt és kijelentéseket. Ez a Péter, akinek életében nyilvánvalóvá lett Isten eleve elrendelése, mely által egyedül Istent illeti a dicsőség, hiszen ember ebbe bele nem szólhat, ő maga is ezzel kezdi levelet a különböző területekre elszéledt testvéreknek, akiket az Úr eleve elrendelt, kiválasztott. És mire választattak ki? „engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre" ... „Lélek megszentelő munkája által". A megigazulásra Jézus Krisztus vére által, mely eltörli minden bűnünket, és amely lehetővé teszi számunkra, hogy az Atya magához fogadjon bennünket. Engedelmességre, hiszen mikor megtértünk, Isten a szívünkbe írta be az Ő törvényét, hogy azokat cselekedjük, amik Neki kedvesek, es amik dicsőséget szereznek Neki. Ezeket azonban nem tudjuk saját erőnkből megtenni, csakis a Szentlélek által, ezért fontos hogy Péter megjegyezte: „Lélek megszentelő munkája által". (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Két dolog van, amit többnyire csak visszatekintve ismerünk fel. Az ostobaság az egyik. A másik az alkalom, amit elmulasztottunk. (Stephen King)

2014-09-17

Szégyelled az Urat? Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében. (Lukács 9:26) Vannak helyzetek, melyekben nem merjük felvállalni, hogy az Úrhoz tartozunk. Akármit hozhatnánk fel mentségünkre, kár szépíteni: ilyenkor szégyelljük Őt. De ki előtt? Barát, ismerős, munkatárs, főnök, nagyhangú vagy a saját véleményét erőteljesebben képviselő embertársunk, netán egy családtagunk előtt? Szégyelljük Jézust és a hozzátartozásunkat bárki előtt? Gondoljuk végig: jól van ez így? Bizonyára érezzük, hogy egyáltalán nincs. A hitünkkel van baj. Túlságosan gyenge még, ha nem merjük felvállalni azt, hogy az Úr gyermekei vagyunk. Lehet ez pillanatnyi megingása hitünknek, vagy tartós gyengesége, de ennek következményei lesznek: Urunk is szégyellni fog bennünket. Gondolj bele: neked, hogy esne, ha Jézus szégyellné, hogy Te őhozzá tartozol? Visszajön dicsőséggel és a kitörő öröm és boldogság helyett azt kapjuk, hogy szégyell bennünket. Ugye milyen fájdalmas ezt még elképzelni is! Ahhoz, hogy ne így legyen, vállald Őt minden körülményed közepette… A nap gondolata: Te magad légy az a változás, amit látni szeretnél a világban. (Gandhi)

2014-09-16

Akadályaink…2. Szeretném, testvéreim, ha tudnátok: sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok, de mindeddig megakadályoztattam abban, hogy közöttetek is legyen munkámnak valami gyümölcse, ahogy a többi nép között is volt. (Róma 1:13) A ma embere általában mindent azonnal szeretne. Az add meg Uram Isten, de máris hozzáállásunkat szeretné csiszolgatni Urunk időnként. És nemcsak szeretné, hanem meg is teszi. Hiszen a hívő ember is átéli, hogy szeretne valamit, hiszi, hogy az jó is, sőt kapcsolatban van az Úr ügyével, mégsem történik meg akkor, amikor óhajtjuk, amikorra elképzeltük. Ahogyan Pál megakadályoztatott az Úr által abban, hogy Rómába menjen, nekünk is vannak, lehetnek ilyen felülről való akadályaink. Mit tehetünk ilyenkor? Türelem, türelem, türelem. Engedjük, hogy az Úr türelemre tanítson bennünket! Imádságos szívvel kérjük el és fogadjuk el Urunk akaratát. Ez a feladatunk, akár rólunk, akár családunkról, akár gyülekezetünkről van szó. Van, amit nem lehet siettetni, mert nem jött még el az Úr szerinti ideje. Van türelmünk kivárni? Legyen, mert ha még sincs, akkor sem jön el hamarabb valami, mint ahogyan azt Urunk eltervezte… A nap gondolata:  A nagy párbeszéd az életünkben: felismerni és elhinni, hogy a sok váratlan esemény nem csupán terveink zavaró félbeszakítása, hanem az a mód, ahogyan Isten formálja a szívünket és felkészít minket. (Henri Nouwen)

2014-09-15

Akadályaink…1. Szeretném, testvéreim, ha tudnátok: sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok, de mindeddig megakadályoztattam abban, hogy közöttetek is legyen munkámnak valami gyümölcse, ahogy a többi nép között is volt. (Róma 1:13) Pál apostolnak volt egy terve. A Római Birodalom fővárosába szeretett volna eljutni, hogy a Jézusról szóló örömüzenetet oda is elvigye, hogy az ott élők szintén részesüljenek a Jézussal való személyes kapcsolat minden áldásából. Nélküle is eljutott azonban az örömüzenet Rómába, létrejött egy keresztyén gyülekezet, nekik írja ezt a levelet, de ő maga is óhajtott volna megjelenni ott, hogy bátorítsa a testvéreket és sokakat Jézushoz vezessen. Ám itt jön mai Igénknek egy fontos mozzanata, amit az apostol így fogalmaz meg: mindeddig megakadályoztattam. Ha neked is vannak tervek a szívedben, melyek nem valósultak meg, szoktál arra gondolni, hogy Isten nem akarja megvalósulását? Lehet, hogy csak bizonyos idővel később történhet meg, ami a szíved vágya, de lehet, hogy sohasem. Mert Valaki megakadályozza, mert Valakinek más a terve. Bízd az Úrra dolgaidat és hidd el, hogy amikor eljön a Tőle rendelt ideje, akkor megadhatja szíved kérését, ha pedig végleg megakadályozza, akkor valami mást, jobbat készített el számodra. Hiszed ezt? A nap gondolata:  Isten megérti, hogy szeretnéd siettetni a dolgokat, de Ő mindig a te érdekeidet szem előtt tartva dolgozik.

2014-09-14

Teherhordozás Egymást terhét hordozzátok…(Gal 6:2) Teherhordozást kér tőlünk az Ige. Vannak terheink és próbáljuk is több-kevesebb sikerrel hordozni. De itt nem a saját terheinkről van szó. Egymás terhét hordozzátok – írja Pál apostol egy egész gyülekezetnek. Hogy én hordozzam mások terhét? Elég nekem a sajátom is. Igen, sokan ezt gondolják. Még Isten gyermekei közül is. De nem ez a feladatunk. Ez a könnyebbik vége lenne a tennivalóknak. Erre – mármint mások terhének figyelmen kívül hagyására – képesek azok is, akiknek semmi közük az Úrhoz. De ha nekünk van közünk Hozzá, ha az övéi vagyunk, ha Jézus tanítványának mondjuk magunkat, akkor túl kell látnunk saját magunkon és a saját terheinken. Észre kell venni mások gondját, baját, de nem azért, hogy kárörvendő módon dörzsöljük tenyerünket, hanem azért, hogy segítsünk. Ehhez alázat, hit, szeretet szükséges. Vegyél észre ma valakit, aki valamilyen terhet hordoz és segíts neki, könnyíts rajta szeretettel… A nap gondolata:  A hitetlenség a körülményeinket állítja Isten és miközénk. A hit Istent állítja közénk és a körülményeink közé. (F. B. Meyer)

2014-09-13

A javadra van! – 2. Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál. (Róma 8:28) Tényleg minden a javunkat szolgálja? Ha szeretjük Istent, akkor igen. Íme, egy megtörtént eset. Legyen hitünk megerősödésére: Egy keresztyén asszonytól, aki mozgásában korlátozott személy és orvosi papírjai igazolják nehézségeit elvettek minden támogatást. A jogos támogatást, amelyet megérdemelten kapott évekig, most visszavonták, egészségessé minősítették, mindezt azért, hogy a leszázalékoltak létszámát (és így a támogatottak létszámát) csökkentsék. Az asszony és egész családja értetlenül állt a dolog fölött. Pereskedés lett az ügyből, és másfél évig húzódott el. A végeredmény: Az asszony jogos követelése jogerőre emelkedett, megkapta a visszavett támogatást egy összegben, és az összeg kamatját is. Időközben a ház, amelyben éltek egyre rosszabb állapotba került. A támogatást, amelyet most egy összegben kapott meg, teljes egészében a ház korszerűsítésére tudta fordítani. Ennyi pénzt máshogy nem tudott volna megspórolni, de az Isten látta a módját annak, hogy hogyan tud segíteni az asszonynak és családjának is. E közben megtanultak egyszerűbben élni, és jobban megbecsülni a kapott anyagi javakat, tudva azt, hogy mindenük, amijük van, az Istentől van! A nap gondolata:  A gyenge hitet meggyengítik a csapások és katasztrófák, míg az erős hit csak megerősödik általuk.

2014-09-12

A javadra van! – 1. Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál. (Róma 8:28) Mai Igénk egy kijelentés, egy tény megállapítása. De érdemes azon elgondolkodnunk, hogy mi van akkor, ha mai Igénk egyetlen mondatának végére kérdőjelet teszünk? Tényleg tudjuk, hogy javunkra van minden? Valljuk be őszintén, hogy nem feltétlenül. Ugyanis azt érezzük, hogy ami boldoggá tesz, ami örömöt hoz elő belőlünk, az javunkra van, mert Isten áldását látjuk benne, közben pedig az életünk nehézségei mögött is észre kell vennünk Isten számunkra jót készítő akaratát. Ez az Ige sok erőt tud adni azoknak, akik komolyan veszik és nyomorúságaik idején sem felejtik el. „Bizony, javamra vált a nagy keserűség" – mondta Ezékiás király nagy betegsége után felgyógyulva. Így nem beszél más, csak az, aki az Úrban bízik. Bízz benne te is! Bízz benne akkor is, ha nehéz, ha fáj, ha bánt valami, sőt, ilyen esetekben bízz az Úrban igazán és figyeld azt, hogy milyen módon lesznek javadra életed nehézségei! A nap gondolata:  Aki valóban Istené, azt a próbatétel nem szakítja el Tőle, hanem még jobban hozzáköti.

2014-09-11

Megtanulni hálát adni!  Mindenért hálát adjatok… (1Thess 5:18) „Amikor megtanulunk hálát adni, azt sajátítjuk el, hogyan összpontosíthatunk életünkben nem a rossz, hanem a jó dolgokra." – mondta valaki. S milyen igaza van. Érdekes, vagy inkább szomorú, hogy vannak emberek, akik kifejezetten az őket érő rossz dolgokra koncentrálnak. Mindig csak a nehézségeket, a fájdalmakat, a próbákat, a gondokat látják meg saját életükben, vagy éppen a szeretteik életében. Kétségkívül mindnyájunk életében vannak nehézségek, gondok, de tényleg ezekre akarunk koncentrálni és akkor érezzük jól magunkat, ha másoknak kesereghetünk, és akikkel beszélgetünk, azok pedig sajnálatukat fejezhetik ki irányunkba? Istenhez tartozó emberként nem kellene, hogy így legyen az életünkben. Ha ugyanis megtanulunk hálát adni – s valóban mindenért – akkor annak az lesz a következménye, hogy hitben járva megpróbáljuk meglátni Isten velünk való jó tervét. Már pedig abban ne legyen kétségünk, hogy Isten nekünk jót akar, egészen pontosan üdvösségre akar vezetni. Oda pedig nem olyan könnyű út vezet, mint ahogyan azt mi óhajtanánk. Ezért keresd a hálát életed minden mozzanatában, mert akkor nem felejted el, hogy az Úr kegyelméből egy pillanatra sem eshetsz ki… A nap gondolata: Könyörgés és hálaadás úgy tartoznak együvé, mint a szájnak a két ajka.

2014-09-10

Köszönet mindenért! Mindenért hálát adjatok… (1Thess 5:18) A hálaadás fontos mozzanata a hívő ember életének. Hiszen tudjuk, hogy van kinek és van mit megköszönni. De vajon gyakoroljuk mi ezt eleget? Mikor és mit szoktunk megköszönni Istennek? Olvastam valakiről, aki „Hálaadás Napló"-t vezet. Minden este beleírja, hogy mi mindenért hálás Istennek. Nem lehetnek túl sokan a világon, akik ilyet tesznek, pedig nagy mértékben átformálhatja az ember életét. Ugyanis naponta elgondolkodásra és Isten előtti köszönetnyilvánításra indít. Más kérdés, hogy meglátjuk-e azt, hogy hálát adni nemcsak a jó dolgokért szükséges? Nemcsak azt kell megköszönnünk, ami tényleges örömöt szerzett, aminek kapcsán boldognak éreztük magunkat, hanem azt is, ami bizonyos ideig fájdalmat, szenvedést okoz vagy okozott, mert ezeken keresztül is Urunk alakítja jellemünket, hitünket. Te milyen gyakran gondolod végig életednek hálára indító, Istentől való áldásait? És sikerül megköszönnöd a hosszú távon szintén áldásokat jelentő próbákat, nyomorúságokat is? A nap gondolata: A kegyelem adományai azért nem áradhatnak reánk, mert háládatlanok vagyunk alkotójuk iránt, s nem viszünk mindent eredeti kútforrásukra vissza. (Kempis Tamás) Ha még nem töltötted ki a kérdőívet, akkor itt a kedvező alkalom: Íme a link: http://ripet.hu/feedback.php?kid=4c441ff734518c84a8082ea6c349d70b

2014-09-09

Tenni vagy lenni? Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük. (Mt 7:12) Időnként a sült galambot várjuk, máskor pedig égünk a tettvágytól. Észre tudjuk venni a lehetőséget arra, hogy másoknak segítsünk? A következő történet gondolkodtasson el ebben a témában: Egy ember az erdőn ballagott keresztül. Egyszer csak megpillantott egy rókát, amelyiknek hiányzott az egyik lába. A férfinak az a kérdés motoszkált a fejében, hogy vajon hogyan maradt a róka életben? Aztán megpillantott egy tigrist, elejtett zsákmányával a szájában. A tigris teleette magát, s a maradékot hagyta, hogy a róka elfogyassza. A rókát Isten ugyanezen a tigrisen keresztül táplálta másnap is. Az ember ámulatba esett Isten jóságától. Nyomban el is határozta, hogy ő is meghúzza magát egy sarokban, és teljesen az Úrra bízza magát, aki majd gondoskodik minden szükségletéről. Úgy is tett, de hosszú ideig semmi sem történt. A szerencsétlen már majdnem halálán volt, amikor egyik napon hangot hallott: - Ó, te tévelygő, nyisd ki a szemed, és pillantsd meg az Igazságot! Ne a sánta rókát utánozd, a tigris példáját kövesd! A nap gondolata:  A hívő ember legnagyobb felelőssége az, hogy hitét élete részévé tegye: ne csak gondolkozzék róla, hanem élje is. (Thomas Merton)

2014-09-08

Bízzatok az ÚRban mindenkor, mert az ÚR a mi kősziklánk mindörökre! (Ézsaiás 26:4) Viktor Frankl egy zsidó pszichiáter volt, akit elvittek a náci Németország egyik haláltáborába. Az egész családját és az összes barátját elgázosították vagy meggyilkolták. Egyik könyvében mesél egy napról, amikor ott állt a Gestapo előtt meztelenül. Elvették a foglyok ruháit és neki még a jegygyűrűjét is. Amikor úgy állt ott, hogy semmije sem volt, akkor ráébredt, hogy van valami, amit a nácik nem tudnak elvenni tőle: a döntését, hogy mindezekre miképp reagál. Nem tudod befolyásolni, hogy mások mit tesznek veled. Nem tudod befolyásolni, hogy mások hogyan viselkednek körülötted. De azt tudod befolyásolni, hogy te hogyan reagálsz minderre. Mi a legjobb reakciónk? Az, ha tudjuk, hogy az Úréi vagyunk. Mindig. Mindenhol. Minden élethelyzetben. Ő a mi kősziklánk… A nap gondolata:  Az öröm a keresztények megkülönböztető jegye. Az örömtelen keresztény vagy nem keresztény, vagy pedig beteg. Valami nincs rendben az egészségével. A keresztények egészsége az öröm. A keresztény ember öröme a béke és a szeretet megőrzője. Ki adja nekünk ezt a békét? A Szentlélek.

2014-09-07

Az Úr az én pásztorom. (Zsolt 23:1) Mai Igénk sokak kedvenc zsoltárából való. Egyik lelkésztársamtól olvastam ezzel kapcsoltban egy több, mint elgondolkodtató pár sort. Íme: Az Úr az én pásztorom. Aki nem jut el idáig, az onnan ismerheti fel az Urat még nem találó állapotát, hogy egyik nyájból a másikba rohangálva keresi a helyét. Sehol sem elég „füves" a „legelő". A „csendes" vizet nem igazán kedveli. Lelke nem nyer felüdülést, hanem háborog. A „halál árnyéka völgyében" fél, hiszen egyedül került oda, nem az Úr társaságában. A pohara csordultig van, de nem azzal, amivel az Úr töltötte tele, hanem azzal az összepancsolt masszával, amivel úton-útfélen kínálgatják, és amihez még a saját főztjéből is hozzáad. Nekünk pásztorunk az Úr? Nem félünk semmi bajtól, mert tudjuk, hogy velünk van? Gondoljuk át egy kicsit az Úrral való kapcsolatunkat, és ha valami nagyon nem stimmel, ne Őt hibáztassuk… A nap gondolata: Hinni annyit tesz, mint bízni, és pedig teljesen bízni Isten Fiának személyében, munkájában, érdemében és hatalmában.

2014-09-06

Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. (Péld 22:6) Hogy mi a gyermeknek megfelelő nevelési mód? Erre több dolgot, példát is fel lehet hozni. A következő történet csak egy a sok közül, de remélem, tanulsága világos számunkra: Fiatal pár lép be a város legszebb játéküzletébe. A férj és a feleség hosszasan nézegetik a színes játékokat. Némelyek fenn sorakoznak az állványokon, mások a mennyezetről lógnak le vagy a pultokon fekszenek szívderítő tarkaságban. Vannak itt síró és nevető babák, elektronikus játékok, kicsike konyhák, melyekben lángost és süteményt sütnek. Nem tudják eldönteni, melyiket vegyék meg. A csinos eladónő hozzájuk lép. - Nézze - kezdi magyarázni a feleség -, nekünk egy egészen kicsi lányunk van, és mi sokat vagyunk távol hazulról, gyakran még este is. - Olyan kislány, aki keveset mosolyog - folytatja a férj. Szeretnénk venni neki valamit, ami boldoggá tenné - veszi át a szót újra az asszony -, akkor is, ha mi nem vagyunk mellette... Valamit, aminek örülne, ha egyedül van. Nagyon sajnálom - szólal meg udvariasan az eladónő - de mi nem árulunk szülőket. Neked vannak gyermekeid? Mennyire sikerül kivenni a részed az életéből? Gondold végig. Értük és önmagadért is… A nap gondolata:  Példakép lenni a gyermekek előtt mély szeretet nélkül olyan, mintha hold lennél, amely világít ugyan, de semmi meleget nem ad. Légy melegítő nap, mely sugaraival mindent beragyog. Ha még nem töltötted ki a kérdőívet, akkor itt a kedvező alkalom: Íme a link: http://ripet.hu/feedback.php?kid=4c441ff734518c84a8082ea6c349d70b

2014-09-05

Aki tehát tudna jót tenni és nem tesz, az vétkezik. (Jak 4,17) Egy hideg vasárnapon történt. A templom parkolója hamar megtelt. Ahogy kiszálltam a kocsimból, arra lettem figyelmes, hogy a testvérek valamit sugdolóznak, miközben bemennek a gyülekezetbe. Ahogy közelebb értem, észrevettem egy embert, amint támaszkodik a templom falának. Már majdnem egészen lefeküdt, mintha aludna. Egy hosszú, nagyon rongyos viharkabát volt rajta és egy kalap a fejére húzva, hogy már az arcát sem lehetett látni. Egy kb. 30 éves cipő volt rajta, ami olyan kicsi volt rá, hogy kilógtak a lábujjai. Gondoltam, hogy hajléktalan és hogy alszik, így bementem a templom ajtaján. Bent elkezdtünk beszélgetni. Szóba került a kint fekvő hajléktalan is. Az emberek csak mosolyogtak és suttogtak, de senki sem volt hajlandó behívni, hogy üljön le. Én sem. Néhány perc múlva elkezdődött az istentisztelet. Mindenki a prédikátort várta, hogy foglalja el a helyét, és szóljon az Igéből, amikor kinyílt az ajtó. Bejött a hajléktalan, fejét lehajtva végigsétált a padok között. Az emberek zavarban voltak és suttogtak, meg arcokat vágtak. Végigment a szószékig, ahol aztán levette a kalapját és a kabátját. Elszorult a szívem. Ott állt a prédikátorunk… ő volt a hajléktalan. Senki sem szólt egy árva szót sem. A prédikátor elővette a Bibliáját és letette.  „Testvéreim, azt hiszem, nem kell mondanom, hogy miről fogok ma prédikálni." Aztán elkezdett énekelni egy éneket, amelynek így hangzottak a szavai: „Ha tudok segíteni valakin, amint elmegyek mellette, ha tudok egy bátorító szót, ami bizakodóvá tette, ha meg tudom mutatni, hogy az ő útja helytelen, akkor már nem hiábavaló az életem." Vajon hiábavaló az én életem? A nap gondolata: Az ember a külsőt, Isten a belsőt látja. Az ember a cselekedetekre néz, Isten pedig a szándékra. (Kempis Tamás)